kkv

Kategória

Kategória
  • B Corpok itthon és a világban
  • Digitalizáció
  • ESG
  • Jógyakorlatok
  • Környezeti ügyek
    • Biodiverzitás
    • Környezetszennyezés
  • Lakhatás
  • Nonprofitoknak
  • Partnerek
    • Szakértőink
    • Szerzőink
  • Sikersztorik
  • Társadalmi ügyek
    • Egészség
    • Leszakadó régiók
    • Oktatás
    • Társadalmi diverzitás
  • Társadalmi vállalkozás
  • Vállalatoknak

Címkék

Címkék
  • #civilek
  • #digitalizáció
  • #társadalmi vállalkozás
  • #Tippek/ jó gyakorlatok
  • adománygyűjtés
  • adománytaxi
  • ashoka
  • b corp
  • b lab
  • B-corp
  • bbm
  • brandépítés
  • chatgpt
  • civil szervezet
  • civilek
  • civilszervezetek
  • civl szervezetek
  • corporate citizenship
  • CSR
  • csr platform
  • design thinking
  • digitalizáció
  • e-learning
  • earthbound eco sneakers
  • edukáció
  • egészségügy
  • érdekvédelem
  • ESG
  • ételmentés
  • etikus működés
  • fejlesztés
  • fejlesztzés
  • felzárkóztatás
  • fenntarthatóság
  • fenntarthatság
  • fogyasztás
  • forprofit
  • forptofit
  • fundraiding
  • fundraising
#ESG #Vállalatoknak

Mi köze Napóleonnak az ESG-hez és a felelős vállalatirányításhoz?

A felelős irányítás birodalmak sorsát döntheti el. És cégekét – nem véletlen, hogy a kkv-ktől a Tesla-hoz hasonló globális vállalatóriásokig kiemelt szempontnak kellene tekinteni az ESG harmadik lábát. Faluvégi Balázs írása. Bonaparte Napóleon született vezető volt. Még 20 éves sem múlt, amikor hadnagy lett, és 23 évesen már századosként szolgált a hadseregben. Az akkoriban igencsak turbulens francia történelem során egyszer ugyan menekülnie is kellett, még börtönben is volt, mert éppen a belviszályok rossz oldalán állt, de katonai zsenialitását hamar felismerték és gyorsan hadvezérré lépett elő. Több sikeres csatát vívott Olaszországtól Egyiptomig, hatalmas népszerűségre tett szert, miközben otthon a franciák belefáradtak az egymásban elbukdácsoló forradalmakba, valamint a szegénységbe, és egy erős vezetőre vágytak.  Napóleon személyében meg is kapták, aki egy államcsíny révén átvette a hatalmat az ország felett. Mivel Franciaországnak továbbra is számos ellensége volt Európa-szerte és azon túl is, akik a fogukat fenték a meggyengült nemzet láttán, vélhetően éppen egy kiváló hadi stratégára volt szükségük. A fiatal vezér ezen a téren remekül egyensúlyozott, ha kellett, békét kötött és felkészült a következő hadjáratra, ha kellett, könyörtelenül lecsapott az ellenük szervezkedő koalíciókra, szinte minden csatáját megnyerve. Azt kevesen tudják róla, hogy eközben otthon olyan sikeres reformokat vezetett be, ami megalapozta a modern Franciaországot, legyen szó alkotmányról, államigazgatásról, oktatásról, gazdaságról.  A népszerű és legtöbbször győztes vezető azonban elkövetett egy hatalmas hibát, ami rengeteg ember halálához, Franciaország meggyengüléséhez, és végső soron saját bukásához is elvezetett. Hadseregével célba vette az egyetlen országot a kontinentális Európában, ami még nem tartozott a befolyási övezete alá: Oroszországot. A hadjárat során egyetlen fontos csatát sem vesztett, végül mégis csúfos, történelmi vereséget szenvedett. A francia sereg ugyanis nem bírt a borzalmas távolságokkal, a felperzselt földekkel, és a szörnyű időjárási körülményekkel. Egészen megdöbbentő adat, hogy csak minden 25. (!) katona tért vissza élve a végtelen orosz pusztákról.  Hogyan lehetséges, hogy Napóleon, minden idők egyik legzseniálisabb hadvezére, ekkora hibát követett el?  A kulcs a felelős irányításban keresendő. Nevezetes és szimbolikus esemény, amikor Napóleon a saját fejére helyezte a koronát, császárra kinevezése során. A franciák legismertebb vezére lényegében egy diktatúrát vezetett be saját hazájában, amelyet teljes mértékben a saját személye köré épített. Az összes fontos posztra saját korábbi katonáit nevezte ki, a bábállamokban pedig rokonaiból lettek kiskirályok. A döntéseit saját tudására és intuíciójára alapozta, csak egy szűk kör véleményét kérte ki, és az idő múlásával egyre inkább bezárkózott. Tulajdonképpen még az orosz hadjárat logisztikai veszélyeit is felmérte, tett is valamennyit ellene - például raktárak és útvonalak létesítésével - de ez nem bizonyult elegendőnek. Napóleon annyira meg volt győződve a saját igazáról, hogy az érintettek véleményét, érdekeit ritkán kérte ki, megfelelő fékeket és ellensúlyokat a diktatúra jellege miatt nem épített bele a rendszerbe. Pedig a felelős irányítás, így a felelős vállalatirányítás (Governance) is éppen erről szól. Ez az ESG harmadik, “G” betűje, amelyről méltánytalanul kevés szó esik, pedig a statisztikák egyértelműen kimutatják, hogy a pénzügyi teljesítményben ennek van a legnagyobb szerepe, és ha ez a terület rendben van, akkor sokkal jobb az esély az “E” és “S” betűk, vagyis a társadalmi- és környezeti tudatosság miatt az ottani kockázatok kezelésére is. Az S&P 17 év alatt gyűjtött adatai szerint a Governance teljesítmény alapján besorolt legfelső és legalsó 20%-ba tartozó vállalatok között 1,67% éves árfolyamnövekedés előny van, önmagában ez pedig ekkora időtávon már egyharmaddal nagyobb gazdasági érték teremtését jelenti.  Sőt, a helyzet még ennél is élesebb. Ha valaki tartósan és nagyon nem figyel oda a Governance tényezőire, akkor a cége bukását kockáztatja. Senki sem tévedhetetlen, még a leghatékonyabb vezetők sem, és ahogyan Napóleon és Franciaország esetében is, egyetlen rossz döntés miatt kártyavárként omolhat össze minden, amit évtizedek alatt felépítettek. Nem véletlen, hogy ezt a kifejezést használtam: a jó vállalatirányítás olyan, mint az erős alap és szerkezet az épületeknél, csak itt a döntési folyamatoknál. Minden egymásra épül, a teher számos ponton kerül elvezetésre, figyelembe veszi a környezeti feltételeket és nincs olyan rész, aminek a kiesése az egész rendszer összeomlásához vezetne.  Milyen tipikus elemei vannak a felelős vállalatirányításnak? A Governance általában egy bonyolult rendszer, de néhány fontos példát érdemes kiemelni:  Kikből állnak a vezető testületek, ebben szerepelnek-e olyan érintettek, mint a munkavállalók, beszállítók, egyéb partnerek. Világos, hogy egy KKV esetén gyakran még igazgatóság sincs, nemhogy más bizottság, de a tulajdonosoknak itt is törekednie kell arra, hogy a saját vélt tévedhetetlenségén túllépve formális módon is bevonja a stakeholdereket a döntéshozatalba.  Van-e független tagja ezeknek a testületeknek. Egy tőzsdei cégnél ma már bevett gyakorlat, hogy teljes mértékben “külsős”, de magas tudással és tapasztalattal rendelkező tagok vannak az igazgatóságban. A Richter gyógyszergyár erre kiváló példa, ahol számos nem a cégnél dolgozó vagy vele üzleti kapcsolatban álló, de több évtizedes gazdasági, vezetői tapasztalattal rendelkező tag van, legyen szó volt MTA elnökről, jogászról, akár orvosról és szociológusról. Ők mind-mind egyedi perspektívával rendelkeznek, ami felfedhet olyan kockázatokat, amit belülről nem feltétlenül lehet észrevenni.  Nem alakult-e ki belterjesség a cég vezetésében. Ahogy Napóleon esetén a rokonait és katonatársait érintő kinevezéseknél, szintén vörös zászló, ha egy cégnél a családtagok jelennek meg fontos pozíciókban. Erre jó példa a más területen egyébként nagyon jól teljesítő Tesla, ahol Musk az eleve túlságosan egyszemélyi vezetést még a testvére igazgatóságba emelésével is megfejelte. A hasonló lépések több okból is veszélyesek, hiszen kevésbé biztos, hogy megvan a megfelelő szakmai kompetencia, az önálló döntések, nem is beszélve arról, hogy személyes ellentétek is bezavarhatnak a képbe. Persze egy családi vállalkozásnál az természetes igény, hogy hajlandóság esetén a következő generációnak adják át a stafétabotot, ilyen esetekben a fokozatosságot érdemes szem előtt tartani.  Megfelelő minőségű belső szabályozás, ami kizárja a korrupció lehetőségét a szervezeten belül. A kulcs itt mindig a transzparencia, vagyis lehetőleg teljesen nyilvánosan, de akár csak a szervezet tagjai számára elérhető módon minden fontos szerződés, azok paraméterei láthatóak legyenek és senki ne hozhasson egyedileg döntést például komoly mértékű beruházásokról, mindig betartva a több szem többet lát elvet. A KKV-k esetén nagyon gyakran fordul elő, hogy bizalmi alapon történnek kinevezések, és viszonylag gyorsan egy-egy részlegvezető kezébe túl nagy hatalom kerül, őket a szimpátia miatt senki sem ellenőrzi. Egy erős tulajdonosi kör mindig tesz olyan rendelkezéseket a rendszerbe transzparens módon, ami az egyedi döntéseket kellő szinten ellenőrzi.  Beszállítók felé történő elvárások meghatározása és ellenőrzése. Gyakran fordul elő, hogy egy ismert vállalatra egy beszállítónál - tudott vagy nem tudott módon - meglévő hiányosságok, visszaélések rájuk ütnek vissza. Erre az egyik legismertebb példa az Apple és fontos partnere a távol-keleti Foxconn, ahol bő tíz éve a gyártósorok melletti munkások olyan rossz körülmények között dolgoztak, hogy többen is saját kezükkel vetettek véget életüknek. A jó Governance megelőzi az ilyen eseteket, magas, leírt elvárásokat szab meg, és szigorú módon ellenőrzi a beszállítókat.     Még a legjobb, legokosabb vezetők is hibáznak olykor olykor, aminek a következményei véglegesek lehetnek, ezt láthattuk Napóleon esetén is, aki hiába volt minden idők egyik legjobb hadvezére, mégis belebukott a saját tévedhetetlenségébe. Az ESG mögötti rendszer és indikátorok egyre kevésbé a green- és social washing bűvkörében élnek (a kommunikáció sajnos helyenként még eléggé), így kevéssé valószínű, hogy a cégek vezetése és a tulajdonosok be fognak csapni másokat, de leginkább önmagukat.  Faluvégi Balázs 25 éve van jelen befektetés-szakmai területen, és több mint tíz éve foglalkozik etikus befektetésekkel, illetve a Környezetre (Environment), Társadalomra (Social) és Felelős Vállalatirányításra (Governance) vonatkozó ESG elemzéssel. Társ-alapítóként startupjával elnyerte a BBVA nagybank globális versenyén a Legjobb Fintech a Fenntartható Pénzügyekért díjat. Megoldásaival és tanácsaival segítette többek között az egyik legismertebb hazai pénzintézetet, a régió egyik legnagyobb energiavállalatát, illetve az egyik legelismertebb magyar egyetemet ESG fejlesztésben. Blue Valew néven ezen a területen, saját, mindent átfogó módszertan alkotott meg. A számos tőzsdei cégnek és KKV-nak ESG tanácsadást és zöld finanszírozást elősegítő Stradamus Zrt. tanácsadó testületének a tagja.  
#Társadalmi vállalkozás #Vállalatoknak

Frictionless giving: A kis- és középvállalkozások is sokat tehetnek azért, hogy élhetőbb és fenntarthatóbb legyen a világ

A felmérések szerint a nonprofit szervezetek működését biztosító források túlnyomó része nem a nagyvállalatoktól, vagy a Bill and Melinda Gates Foundation-hez hasonló magánalapítványoktól származik. A magánadományozók mellett a kis- és középvállalkozásoknak is kiemelt szerep jut a jobbító célú kezdeményezéseket felkaroló civil szervezetek támogatásában. A felmérések szerint a magánadományozóktól, illetve a kis- és középvállalkozásoktól (KKV-k) származó felajánlások egyre fontosabb szerepet játszanak a nonprofit szervezetek finanszírozásában. A kulcs nem a támogatásokra fordított összeg nagyságában, hanem a támogatás formájában van; egyre fontosabbá válik a “frictionless givin” – egy bizalmi alapú támogatási metódus, ami lehetővé teszi, hogy a szervezetek arra fordítsák a nekik folyósított pénzt, amire szeretnék, így működésüknek, fejlesztésüknek azt az ágát tudják megerősíteni, amelyiket a legfontosabbnak tartják. A frictionless giving (magyarul nagyjából “súrlódásmentes adományozás” – a szerk.) a nonprofit szervezetek támogatásának egy viszonylag új, akadálymentesített formája. Ahogy Suzanne Lerner, a Forbes Councils tanácstagja fogalmaz egy, az üzleti magazinban megjelent írásában: a módszer nagy előnye, hogy gyors átfutással és komolyabb megkötések nélkül biztosíthat forrásokat a nonprofitok számára; ráadásul nem csak a nagyvállalatok, vagy a Bill and Melinda Gates Foundation-hez hasonló milliárdos magánalapítványok, hanem a kis- és középvállalkozások (KKV-k) számára is jó lehetőséget jelent a környezeti vagy társadalmi szempontból hasznos tevékenységet végző civilek támogatására. Korlátozás helyett támogatást “A frictionless giving nem csak a milliárdosok és a nagyvállalatok eszköze. A kis- és középvállalatok is komoly szerepet játszhatnak a az adományozás ezen új, hatékonyabb formájának elterjesztésében” – érvel Lerner. Mint írja, kevesen tudják, de világszinten a KKV-k jóval nagyobb arányban járulnak hozzá a nonprofit szervezetek támogatásához, mint a nagyvállalatok: a SCORE nevű, önkéntes vállalati mentorhálózat adatai szerint 250 százalékkal több pénzt fektetnek ebbe a szektorba, mint a “nagyok”; és a kisvállalatok tulajdonosainak 75 százaléka vesz részt az adományozásban. A szakértő szerint jelenleg az adományozással kapcsolatos legnagyobb probléma az, hogy a donorok úgy gondolják, egy nonprofit szervezetnek szűkre szabott büdzséből is ki kell jönnie. Sokuk csak bizonyos konkrét programokat hajlandó támogatni, mert nem akarják “elkényeztetni” ezeket a szervezeteket. Ez rossz megközelítés: hiszen a fenntartható működésükhöz a nonprofitoknak is hasonlóan sok működési területen kell jól teljesíteniük, mint egy vállalkozásnak. Ezért – ha hatékonyan akarnak működni – hasonlóan piacképes fizetéseket, élhető munkakörnyezetet, infrastruktúrát kell biztosítania a munkatársainak, mint egy piaci cégnek – ahogy ez egy profin menedzselt hazai alapítvány vezetőjével nemrég készült interjúnkban is elhangzott. Ezért fontos lenne, hogy mind több potenciális donor értse meg: korlátozás helyett támogatást kell nyújtaniuk a nonprofit szervezeteknek, és ennek remek eszköze lehet a frictionless giving. A kulcs a bizalom Lerner hangsúlyozza: a frictionless giving nem azt jelenti, hogy a cégek ne támogathatnának egy-egy, a számukra szimpatikus, fontos programot. De azt sem szabad elfelejteniük, hogy minden egyes általuk támogatott program plusz költségekkel terheli meg a szervezeteket, és – ideális esetben – ennek a finanszírozását is be kell tervezniük a CSR-stratégiájukba. Ha hajlandóak arra, hogy lehetővé tegyék, hogy a civilek rugalmasabb módon, különösebb “pántlikázás” nélkül használják fel az adományaikat, nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a szervezet sikeresen működjön – jobban hasznosul a hozzájárulásuk. A szakértő szerint fontos lenne, hogy a potenciális donorok – a nagyvállalatok épp úgy, mint a KKV-k – újragondolják az adományozással kapcsolatos viszonyukat. “Ez egy alapvetően aszimmetrikus helyzet: a pénz a donoroknál van, a nonprofitoknak pedig szükségük van erre a pénzre” – írja. De ennek a dinamikának nem szabad meghatároznia a kettejük viszonyrendszerét: az elszámoltathatóság és a fölé-alárendeltség helyett inkább kölcsönös bizalmon alapú partneri viszonyban kellene gondolkozniuk. Hazai jó példák Tavaly év végén jelent meg a Forbes-ban Pistyur Veronika, a Bridge Budapest vezetőjének gondolatébresztő cikke a témában, amelyben néhány konkrét jó példát is bemutat azzal kapcsolatban, hogyan kaphat itthon - sajnos egyelőre csak néhány - nonprofit szervezet "frictionless" forrást az alap működésének finanszírozására. Nem korlátozástól mentes, de másfajta szabadságot mégis adnak azok a támogatások, amit nonprofit szervezetek különböző kapacitásfejlesztési programok megvalósítására kapnak. Ezek célja is a működés javítása, a forrásellátottság növelése, nem pedig célzott, a kedvezményezettekkel zajló programok megvalósítása. Ilyen egyedi mentorálással egybekötött programot futtat Magyarországon több nagy tanácsadó cég, vagy bank is, és kis és közepes vállalkozások számára biztosít ilyen támogatási lehetőséget a Scale Impact egyedi, hosszútávú kapacitásfejlesztési programja, amelyben a kisebb cégek limitált pénzügyi és szakmai erőforrásai összeadódva számukra releváns nonprofit szervezetek fejlődését teszik lehetővé. Ha cégként Ti is csatlakoznátok ilyen kezdeményezéshez, keress meg minket, és segítünk elindulni!
#Nonprofitoknak #Vállalatoknak

”A pro bono munkának mérhető társadalmi hatása van” – Interjú Lévai Gáborral, a Scale Impact társalapítójával

A szakember szerint ma már az üzleti vállalkozások is egyre inkább felismerik, milyen hasznos lehet a számukra a munkatársaik által vállalt tudásalapú önkéntes munka. A Scale Impactet idén márciusban választotta tagjai közé a nemzetközi pro bono szolgáltatókat és szakmai szervezeteket tömörítő Global Pro Bono Network. A Scale Impact idén márciusban jelentette be, hogy – úgy is, mint az első magyar B Corp minősítést szerzett vállalat – csatlakozott a nemzetközi pro bono szolgáltatókat és szakmai szervezeteket tömörítő Global Pro Bono Network-höz. A harminckét ország 56 forprofit és nonprofit szervezetét összekapcsoló hálózatot 2013-ban hozta létre az üzleti, politikai és tudományos világ kiemelkedő szereplőinek részvételével alapított BMW Foundation Herbert Quandt akcióplatform és a Taproot Foundation, célja, hogy világszerte népszerűsítse a pro bono programokat, és segítséget nyújtson tagjainak abban, hogy erős, az önkéntes szakmai munkára épülő networköket hozzanak létre a saját régiójukban. “A Scale Impact egy igazi »catalyst mentor« cég: amellett, hogy igyekszünk támogatni a nonprofit és forprofit szervezeteket az egymásra találásban, és a kölcsönösen hasznos, előnyös megállapodások kötésében, katalizálni is szeretnénk ezeket a folyamatokat – mondja Lévai Gábor, a Scale Impact társalapítója. – Ezért is fontos számunkra az innováció: hogy folyamatosan fejlesszük a módszereinket, gazdagítsuk az ismereteinket, olyan naprakész készségekre és tudásra tegyünk szert, ami a magyar piacon ma még nehezen hozzáférhető. Ezért is tarjuk fontosnak, hogy erősítsük a nemzetközi beágyazottságunkat: ezért csatlakoztunk a globális B Corp-közösséghez, a hatásméréssel foglalkozó szervezeteket összefogó Social Value International-hez, és ezért örülünk annak is, hogy a Global Pro Bono Network a tagjai közé választott minket.” Több puszta jótékonykodásnál Lévai hangsúlyozza: az önként, térítésmentesen, vagy a szokásosnál kedvezőbb áron vállalt munka ma már jóval többet jelent egyszerű “jótékonykodásnál.” “A »pro bono publico«, azaz a »közjóért végzett munka« komoly történelmi hagyományokra tekint vissza, egyes források szerint ügyvédként John Adams, az Egyesült Államok későbbi második elnöke is ingyen védte a bostoni teadélután nyomán kitört vérengzések miatt megvádolt angol katonákat – fejtegeti a szakember. – A kifejezést eredetileg a jogi szakmában használták, de ma már a kommunikációs cégek, a stratégiai tervezéssel, pénzügyi tervezéssel, HR-rel és szervezetfejlesztéssel, digitalizációval, informatikai fejlesztéssel, webdesign-nal és általában bármilyen szakértői tevékenységgel foglalkozó vállalatok munkatársai is gyakorta vesznek részt ilyen tudásalapú önkéntes projektekben.” Ez a fajta önkéntesség a Scale Impact munkájának is fontos eleme. “Ezért is hasznos a számunkra, hogy egy olyan nagy, rengeteg tudást, új ötletet, jógyakorlatot kínáló szakmai szervezethez csatlakozhattunk, mint a Global Pro Bono Network". Lévai úgy érzi, cége maga is komolyan hozzájárulhat a network munkájához. “Abból a szempontból mindenképpen unikálisak vagyunk, hogy mi nem csak pro bono szolgáltatással foglalkozunk; két-három éven keresztül nyomon követjük az általunk támogatott nonprofitok munkáját, értjük és átlátjuk az igényeiket és a működésüket, és így egy komplex fejlesztési programba integrálva tudjuk felhasználni a pro bono lehetőségeket.” A hackatonokól a nagy tanácsadó cégek programjain át a hosszútávú együttműködésekig Lévai szerint a jól működő pro bono együttműködések többsége néhány óra, esetleg néhány nap alatt lezárható projekt. “Amerikában több olyan csapat is van, akik ilyen gyorsan lebonyolítható, tudásalapú önkéntes projektek szervezésével és menedzselésével foglalkoznak – fejtegeti. – A Catchafire-nél »ticketeket«, sztenderd feladatleírásokat gyártanak, felmérik, milyen feltételeknek kell megfelelnie egy-egy szervezetnek ahhoz, hogy gond nélkül befogadhassák, implementálhassák a fejlesztéseket, milyen adatokat kell összegyűjteniük, milyen specifikációkat kell összeállítaniuk a pro bono projekt előkészítése során. Így könnyen-gyorsan levezényelhetnek egy-egy kevésbé időigényes fejlesztési feladatot, mint amilyen egy weboldal leprogramozása, vagy egy közösségi média-kampány megtervezése.” A szakember kiemeli: Magyarország sajnos túl kis piac ahhoz, hogy az ehhez hasonló platform jellegű szolgáltatások igazán életképesek legyenek. “Nálunk inkább a cégek, szervezetek – például a Global Pro Bono Network másik hazai tagja, az Önkéntes Központ Alapítvány – által rendezett egy-két napos maratonok működnek: összejön néhány üzletember, nonprofit szakember, iparági szakértő, és egy egy-kétnapos program keretében együtt megoldást keresünk egy adott, jól körülhatárolható problémára. Emellett vannak még a nagy tanácsadó és auditor cégek által indított pro bono programok, és az olyan hosszú távú együttműködések, mint az egyik saját ügyfelünk, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda munkatársainak önkéntes vállalása, amelynek keretében jogi szaktanácsadással segítik a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány munkáját.” A pro bono projektek üzleti hasznot is hajthatnak A Scale Impact vezetője szerint fontos aláhúzni, hogy a pro bono munka nem csak a támogatott, hanem a támogatást nyújtó szervezetek számára is hasznos lehet. "Lehetőséget teremt például a termékfejlesztésre, arra, hogy új, bevezetés előtt álló megoldásokat próbáljanak ki. De arra is, hogy egy kis színt, változatosságot, jó érzést csempésszenek a munkatársaik életébe, akik így rövid időre kiszakadhatnak megszokott munkabeosztásukból, hogy a társadalom számára is hasznos, értékes, fontos ügyek előmozdítása érdekében használhassák a tudásukat. A pro bono programok erősítik a cégen belüli alkalmazkodó képességet is, hiszen lehetővé teszik, hogy a munkavállalók más, számukra ismeretlen kulturális közegeket is megismerhessenek, és az övéktől eltérő élethelyzetben lévő emberekkel találkozhassanak.” A pro bono projektek konkrét üzleti hasznot is hajthatnak. “Nem ritka, hogy egy kommunikációs ügynökség ilyen önkéntes, ingyen vállalt projekttel pályázik egy szakmai díjra; és ha jó helyezést érnek el, az komolyan megtámogathatja a reputációjukat, ügyfélszerzési tevékenységüket.” Profi fejvadászok segítségével toborozzák a tanácsadó testületek tagjait Lévai kiemeli: a pro bono munkának mérhető társadalmi hatása van. “Ez tulajdonképpen egy piramisalakú rendszer, aminek a talpa a fizikai önkéntesség, a csúcsa pedig az irányító testületi tagság – magyarázza, hozzátéve, a társadalmi hatás szempontjából minden szintnek elengedhetetlenül fontos szerepe van. – Nem szabad lebecsülni a kerítésfestést, az adományok gyűjtését, az ételosztások szervezését sem, hiszen ez a talapzata az »önkéntes piramisnak«, és a lelkes, segíteni vágyó emberek nélkül darabjaira hullana az egész építmény." A Scale Impact társalapítója szerint Magyarországon is egyre több cég, vállalat vezetői ismerik fel, milyen komoly értéket képvisel, ha helyet kapnak egy környezetileg vagy társadalmilag hasznos munkát végző nonprofit szervezet tanácsadó testületében. “A pro bono munka csúcsa a board-tagság, hiszen lehetőséget biztosít arra, hogy az, aki bekerül egy ilyen testületbe, elkötelezett vezetőként aktívan bekapcsolódhasson egy nonprofit szervezet irányításába, hálózatépítésébe – magyarázza. – Nem véletlen, hogy a tengerentúlon több olyan cég is van, amelyek – mint például a Cause Strategy Partners – afféle »specializált munkaerő-közvetítőként« a nonprofitok tanácsadó testületeibe rekrurtálnak tagokat. Mi is elindítottunk egy hasonló projektet itthon: a Board Academy Program keretében egy profi fejvadász cég segítségével igyekszünk befolyásos szakemberekből, cégvezetőkből, üzletemberekből álló tanácsadó testületeket építeni az olyan kiemelten hasznos munkát végző szervezetek számára, mint az Igazgyöngy vagy a Szimbiózis Alapítvány.”
#Társadalmi vállalkozás #Vállalatoknak

Mi ez a társadalomtudatosság? Csak nem valami woke őrület megint?

ESG-tanácsadóként olykor előfordul, hogy egy-egy megbeszélésen a területtel mélyebben először találkozó másik fél valamiféle progresszív woke-misszionáriusnak hisz engem, aki safe space-eket szeretne létrehozni a cégüknél, ahol transzgender emberek arról tartanak előadást, hogy hogyan nevezzék át a szomszédos utcát. Ilyenkor vagy vad magyarázkodásba kezdenek, hogy ők mennyire toleránsak és befogadóak, vagy egyszerűen csak a lehető legrövidebb válaszokat kapom a kérdéseimre, miközben tapintani lehet az ellenállást a levegőben. Szerencsére némi idő árán, előzetes anyagokkal, vagy helyszíni bevezetés révén ezt a mítoszt lehet kezelni, és az előítéleket el lehet oszlatni. Az ESG “S” betűje valóban a társadalmi kérdésekről szól, de szakmai oldalról semmi köze a napjainkban a nyilvánosságot elárasztó kultúrharc jellemző témaköreihez, amelyekkel minden oldalról feleslegesen hergelik az embereket. Az egyik legfontosabb üzenet, amit mindenkinek elmondok, és ha kell, gyakran meg is ismételek az, hogy az ESG egy erősen adatalapú terület, ahol a megítélés javításához, a kockázatok csökkentéséhez, és a pénzügyi, környezeti, társadalmi eredmények fejlesztéséhez a megfelelő indikátorokon keresztül vezet az út. Ezeknek éppen az a célja, hogy a társadalomra gyakorolt hatást vizsgálja, éppen úgy, ahogyan az “E” betűnél a környezetterhelést nézik meg. Ahhoz, hogy ki meleg, hetero, abortuszpárti vagy ezt ellenző, és egyébként is mit csinál a szabadidejében, semmi köze a cégnek, és általában nincs is befolyása arra, hogy az adott szervezet milyen hatással van a körülötte élő, vele együttműködésben lévő társadalomra. Ha nincs szó szobordöntögetésről, vallási kérdésekről, szexuális hovatartozásról és humoros megjegyzéseken való intézményes megsértődésről, akkor a Social pillér milyen fontosabb területeket foglal magában? A válaszhoz korántsem csak a tapasztalatokat, hanem az olyan cél- és jelentési keretrendszereket is érdemes alapul venni, mint az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljai (SDG-k), vagy a GRI (Global Reporting Initiative), amelyeket nagyvállalatok tízezrei alkalmaznak ESG folyamataikban, és jelentéseikben. A legfontosabb területek egyike itt mindenképpen a munkavállalóké. Az ESG ritkán vizsgálja a fizetéseket, maximum azok arányát a felsővezetői juttatásokhoz képest, de a munkakörülményeket, a biztonságot, a munka-magánélet egyensúlyát, a képzési lehetőségeket viszont szinte mindig. Ezek nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy ez az igencsak fontos stakeholder csoport hogy érzi magát a munkahelyén, és érdekei megfelelő szinten tudnak-e érvényesülni. Ha itt nagyjából rendben van minden az jelentős hatékonyságjavulást és hosszútávú stabilitást jelent a vállalatnak. Ha valaki bármilyen szintű vezetőként életében csak egyszer kérlelte egy alkalmazottját, hogy ne mondjon fel, az pontosan tudja, miről beszélek. Az ESG ezen belül kiemelt figyelmet fordít az egyenjogúságra a munkahelyen és csakis a munkahelyen. Itt a legfontosabb szinte minden esetben a nemi esélyegyenlőség (és véletlenül sem az egyenlőség önmagában), amelyhez nagyon specifikus kulcsindikátorok szoktak tartozni a Fenntarthatósági és egyéb releváns jelentésekben. Számos vizsgálat kimutatta, hogy a diverzitás, a különböző háttér, tudás, tapasztalat és személyiség (természetesen kellő tudás és tapasztalat mellett) a vezető testületekben jobb, kiegyensúlyozottabb döntéseket eredményez, ami mind a pénzügyi eredményekben, mind a hibák alacsonyabb számában tetten érhető. Ezt is számos kutatás visszaigazolta, így az ideális állapot az, ha akár csak egy kisebb cég vezetésében is vannak nők, férfiak egyaránt, nagyjából a teljes munkavállalói aránnyal közel megegyező szinten, és természetesen minden más lényeges faktort, emberi tényezőt is figyelembe véve. Az sem lehet kérdés, hogy mennyire fontos az ügyfelekkel, fogyasztókkal szemben tanúsított felelős magatartás. Ez leginkább az ő egészségükkel, biztonságukkal kapcsolatos, hiszen aligha kell ecsetelni milyen kockázatokkal és költségekkel jár, amennyiben a gyártás, kiszolgálás során olyan hiba történik, ami maradandó sérülést, netán halálesetet okoz, és akkor még nem is beszéltünk a cég vezetőinek, alkalmazottainak a lelkiismeretéről. Egészen friss példa, hogy a Szentkirályinak nemrég rengeteg palack vizet kellett visszahívnia, mert egészen abszurd módon azokba tisztítószer került. Ha hasonló esetek többször is előfordulnak, az egy súlyos vörös zászló nemcsak a vásárlóknak, hanem a befektetőknek is. Az egészségügyi, jóllétre vonatkozó kockázatok nem csupán a munkavállalókra és fogyasztókra hatnak, hanem a helyi közösségekre is. Ha egy cég ezzel nem foglalkozik kellően, az hatalmas botrányt tud okozni, ami nálunk fejlettebb országokban olyan mértékű lehet, hogy nemcsak valóban fájó bírságokat, de még az adott üzem, telephely bezárását is okozhatja. Magyarországon ez igen ritka, de elegendő arra gondolni, hogy Samsung SDI Göd mellett lévő akkumulátorgyára milyen súlyos zaj- és talajszennyezést okozott a városnak, megkeserítve a közelben lakók életét. Azt hiszem abban mind egyetérthetünk, hogy ezek a területek, amik csak az ESG egyik pillérének fontosabb részeit, példáit érinti, valóban fontosak, valóban jelentős hatással vannak a stakeholderek nagy részére, mérhetőek, összehasonlíthatóak és pénzügyi következményekkel is járnak, amennyiben az adott vállalat ezeket nem kezeli megfelelően. A fentieket számos, GRI alapú, vagy egyéb kulcsindikátor (ún. KPI-ok) révén a magukat komolyan vevő intézmények, szervezetek, cégek mérik, és így célkitűzéseket is meg tudnak határozni hozzájuk. Ezáltal javítva hatékonyságukat, csökkentve kockázataikat, segítve az összes résztvevőt, valamint lehetővé téve azt, hogy éjszakánként nyugodtan aludjanak. Mert ezek a valóban fontos kérdések, túllépve a kultúrharcon, a kézzel fogható problémák és adatok világában, ahol Az ESG emiatt nem egy egyszerű terület, hiszen nagyon sok tényezőre, adatra kell odafigyelni, és ehhez belső folyamatokat is létre kell hozni. A jó hír az, hogy KKV-k, kisebb szervezetek esetén elegendő szűkebb indikátor listákat gondozni, és számos jó gyakorlat van, ami révén mindezen kockázatokat jelentős mértékben le lehet csökkenteni, vagy adott akár el is lehet tüntetni. Hogy miként, arról lesz szó a cikksorozat következő részében. Azt hiszem abban mind egyetérthetünk, hogy ezek a területek, amik csak az ESG egyik pillérének fontosabb részeit, példáit érinti, valóban fontosak, valóban jelentős hatással vannak a stakeholderek nagy részére, mérhetőek, összehasonlíthatóak és pénzügyi következményekkel is járnak, amennyiben az adott vállalat ezeket nem kezeli megfelelően. A fentieket számos, GRI alapú, vagy egyéb kulcsindikátor (ún. KPI-ok) révén a magukat komolyan vevő intézmények, szervezetek, cégek mérik, és így célkitűzéseket is meg tudnak határozni hozzájuk. Ezáltal javítva hatékonyságukat, csökkentve kockázataikat, segítve az összes résztvevőt, valamint lehetővé téve azt, hogy éjszakánként nyugodtan aludjanak. Mert ezek a valóban fontos kérdések, túllépve a kultúrharcon, a kézzel fogható problémák és adatok világában, ahol Az ESG emiatt nem egy egyszerű terület, hiszen nagyon sok tényezőre, adatra kell odafigyelni, és ehhez belső folyamatokat is létre kell hozni. A jó hír az, hogy KKV-k, kisebb szervezetek esetén elegendő szűkebb indikátor listákat gondozni, és számos jó gyakorlat van, ami révén mindezen kockázatokat jelentős mértékben le lehet csökkenteni, vagy adott akár el is lehet tüntetni. Hogy miként, arról lesz szó a cikksorozat következő részében. Faluvégi Balázs 25 éve van jelen befektetés-szakmai területen, és több mint tíz éve foglalkozik etikus befektetésekkel, illetve a Környezetre (Environment), Társadalomra (Social) és Felelős Vállalatirányításra (Governance) vonatkozó ESG elemzéssel. Társ-alapítóként startupjával elnyerte a BBVA nagybank globális versenyén a Legjobb Fintech a Fenntartható Pénzügyekért díjat. Megoldásaival és tanácsaival segítette többek között az egyik legismertebb hazai pénzintézetet, a régió egyik legnagyobb energiavállalatát, illetve az egyik legelismertebb magyar egyetemet ESG fejlesztésben. Blue Valew néven ezen a területen, saját, mindent átfogó módszertan alkotott meg. A számos tőzsdei cégnek és KKV-nak ESG tanácsadást és zöld finanszírozást elősegítő Stradamus Zrt. tanácsadó testületének a tagja.
#ESG

Miért éri meg a környezettudatosság egy vállalkozás számára?

“Ez az ESG és fenntarthatóság nem az ilyen belvárosi, unatkozó fiatalok hóbortja?” Ezt a kérdést soha nem fogom elfelejteni. Még 2016-ban kaptam, amikor egy tárgyaláson egy nagy bank egyik alapkezelőjének a munkatársaival beszélgettem az általunk fejlesztett digitális, társadalom- és környezettudatos megoldásról. Bár magam nem a Belvárosban nőttem fel, már a kérdés feltevésekor sem voltam igazán fiatal, unatkozni meg végképp nem unatkoztam, mégis megdöbbentett ez a fajta ignoráns megközelítés. Pár évvel később viszont egy rádióműsorban ugyanezt az alapkezelőt már az ESG és a fenntarthatóság előnyeiről és jelentőségéről hallottam nyilatkozni, és magamban mosolyogtam. Az évek során sok hasonló csendes és fokozatos pálfordulással volt szerencsém találkozni ezen a területen. A kezdeti kételkedés alapját egyetlen mítosz táplálja: miszerint a profitabilitás és a környezettudatosság ellentétben állnak egymással. Ha ez lenne a helyzet, akkor jogosan merülne fel a kérdés, hogy minden emberi jószándék ellenére miért is érné meg egy cégnek arra figyelnie, hogy milyen negatív hatást gyakorol a környezetére, pláne még tenni is annak érdekében, hogy ennek mértékét csökkentse.  Az adatok azonban egyértelműen azt mutatják, hogy nem ez a helyzet, hanem az esetek túlnyomó többségében éppen az ellenkezője: a legtöbb környezettudatos lépés még egy for-profit vállalkozás esetén is hozzájárul a pénzügyi eredményességhez (is).  Az NYU Stern az Egyesült Államok egyik legnagyobb tekintélyű egyeteme, főként a pénzügyi szakot tekintve, hiszen nincs olyan ranglista, ahol legalább a legjobb 20 felsőoktatási intézmény közé sorolnák be őket. Az egykori hallgatók között volt jegybankelnökök, Nobel-díj nyertesek, milliárdos nagyságúra nőtt vállalatok alapítói és jelenleg is a legnagyobb multik vezérigazgatói vannak. Ezen az egyetemen tanító professzorok készítettek egy átfogó, rendkívül széles körű tanulmányt a meglévő kutatások alapján (ún. metaanalízis) az ESG pénzügyi eredményekre gyakorolt hatásairól. Az eredményekre a meggyőző nem elég erős szó.  Összesen több, mint 1000 kutatási anyagot vizsgáltak meg, illetve rendszereztek, egyetlen adatbázisba tömörítve ezeket. Megvizsgálták azokat a statisztikákat, amelyek a vállalati oldalt és amelyek a befektetői, tulajdonosi oldalt is kielemezték. Az előbbi esetben mindössze a tanulmányok 8%-a az utóbbiaknál pdig 14%-a mutatott ki bármiféle negatív összefüggést, vagyis azt, hogy a környezeti és társadalmi hatásokkal való aktív foglalkozás rontotta volna az eredményességet. Ezzel szemben 57% és 43% volt azon kutatások aránya, amelyek kifejezetten erős, megbízható módon pozitív összefüggéseket tártak fel (ha a klímaváltozás elleni küzdelmet nem nézték, akkor 58% és 33% volt az arány). A maradék kutatások pedig vagy vegyes, de még gyakrabban semleges hatásokat mutattak ki. Azt, hogy pontosan mi lett egy-egy tanulmány eredménye erősen függött attól, hogy milyen piacon, milyen tényezők mellett és miként vették fel az adatokat, de összességében a pozitív összefüggések elsöprő győzelmet arattak szinte minden téren.  (Az NYU Stern metaanalízisének eredményei - részlet) A Stern NYU professzorai ezek alapján azt találták, hogy a legerősebb ESG teljesítmény azonos kockázati szint mellett éves szinten akár 3,8%-kal is megnövelheti a hozamokat, amennyiben a befektetők közép-, vagy hosszútávon, tehát legalább 3, de még inkább 5 éven vagy azon túl gondolkodnak. Ez a hatás a hiteleknél is megjelenik, az MSCI adatai alapján egy-egy jó ESG értékeléssel a kölcsönök tőkeköltsége éves szinten 0,7%-kal is alacsonyabb lehet azonos paraméterek mellett. Fontos kiemelni azt is, hogy nem csupán önmagában annak van pozitív hatása, ha valaki jól teljesít ESG területen, hanem annak is, ha még gyengébbek az eredményei de azokat dinamikusan és következetesen javítja évről évre.  Mi lehet az oka annak, hogy a környezeti és társadalmi hatásokra való aktív és tevékeny odafigyelés ténylegesen javítja a pénzügyi eredményeket is? Ahogy általában lenni szokott az összetett kérdéskörökben a válaszok is összetettek, bármennyire is szeretnénk egyszerű megoldásokat kapni, ahogyan azt a fenti ellentétes mítosz hívei is elhitetik önmagukkal. Így a kérdésre több, egymást erősítő válasz is adható, az előnyök több tényezőre vezethetőek vissza, amelyek közül az alábbiak jelentik a legfontosabb példákat.  Alacsonyabb hosszú távú költségek. A megújuló energia már jó pár éve olyan szintre jutott el, hogy a legtöbb esetben az iroda, raktár, gyártelep épületeinek tetejére épített napelem a piaci beruházási költségeket tekintve is olcsóbb fajlagos energiaárakat jelent pár év után. Amennyiben ehhez valamilyen támogatás is társul, az tovább javítja a megtérülést, persze a rapszodikus szabályozás időközben valamelyest meg is nehezítheti a beruházások implicit nyereségét.  Kisebb kockázat és energiafüggetlenség. Amennyiben egy vállalat az energiaszükségletét nemcsak napelemek, de energiatárolás, hőszivattyú, napkollektor, infrapanelek, elektromos autók révén minél kevésbé külső forrásokból oldja meg, annél kisebb a kitettsége a változó energiaáraknak, és azok változásának, vagy akár rendelkezésére állásának. Az orosz-ukrán háború kitörését követően a gázárak megugrása egy élénk és sokak számára fájó példa arra, hogy az energiafüggetlenség jelentősége mekkora is lehet.  Magasabb bevételek. Bár Magyarországon ezt még valamelyest korlátozottan érzékeljük, de mind a fogyasztók, mind a munkavállalók világszerte egyre inkább érzékenyek arra, hogy kitől vásárolnak és kinek dolgoznak. A fiatalabb generációk ma már figyelembe veszik a döntésüknél azt, hogy mennyire figyel oda a környezetére a kérdéses vállalat. Ha ez valóban meg is történik, akkor az a vásárlók részéről nagyobb keresletet jelent, amíg a munkavállalók többet tesznek majd azért, hogy az eladások nőjenek, mivel emocionálisan is jobban kapcsolódnak a céghez, akinél dolgoznak. Az Unicredit Bank hazai felmérése alapján ma már a legfiatalabb korosztály 40%-a számára az egyik legfontosabb szempont az állások megpályázásánál az, hogy a munkáltató tesz-e eleget a fenntarthatóságért. Ugyanez az arány a teljes spektrumon belül is eléri a 30%-ot, és folyamatosan növekszik.  (Az Unicredit Bank hazai felmérésének főbb eredményei) Magasabb hatékonyság. Az imént említett okok miatt a munkavállalók hatékonyabban is dolgoznak, hiszen motivációjuk jóval magasabb lesz, mint azoké, akik érzelmi alapon nem tudnak azonosulni munkaadójuk céljaival, vagy nem tartják ezeket hitelesnek. Ezáltal több és magasabb minőségű munka révén nagyobb értéket termelnek a vállalatnak és a kapcsolódó stakeholdereknek egyaránt.  Kisebb kockázat a hatósági büntetésekkel összefüggésben. A környezetvédelmi szabályozás évről évre egyre szigorúbb lesz, még akkor is ha a gyakorlatban néha még most is azt tapasztaljuk, hogy az előírások nem mindig és mindenhol kerülnek betartatásra, vagy az ezekkel összefüggő büntetések nagysága gyakran nem képvisel kellő visszatartó erőt. Ám még ha ez is a helyzet - ami egyre kevésbé igaz még hazánkban is - ez akkor is pénzügyi kockázatot jelent a tulajdonosok számára, és közvetve valamennyi érintettnek is.  Jobb megítélés a további stakeholderek részéről. Az sem mindegy egy vállalat számára, hogy mit gondolnak róluk például a beszállítók vagy a helyi közösség. Senki sem szereti azt látni, hogy a kismamák gyermekeikkel a kezükben tiltakoznak egy-egy gyár felépítése ellen a településük közelében, és bár sokszor ez nem jár sikerrel, de még Magyarországon is van erre ellenpélda. Kisteleken egy korábban tervezett akkumulátorgyár helyett a tiltakozások miatt ma már azt tervezik, hogy tortilla- és laskagomba üzem lesz a leendő ipari parkban. Az előkészítés pedig súlyos százmilliókba, milliárdokba is kerülhet, és nem kellő körültekintés, ESG stratégia hiánya miatt sok beruházó futhat bele hasonló pofonokba. Még ha sikerrel is járnak és átnyomják az ellenállással szemben a beruházást, a költségeik akkor is emelkedni fognak.   (A Foxconn elleni tüntetés Milwaukeeban) A példákat szinte vég nélkül lehetne sorolni, de ennyi talán elég arra, hogy belássuk: a fenntarthatóság még ha morális kötelesség is, valójában jól felfogott, hosszú távú anyagi érdeke a vállalatoknak és a hozzájuk tartozó érintetteknek. Aki ezzel ma már nem foglalkozik megfelelő szinten, az pénzt fog veszíteni.  A környezeti tényezők mellett persze a társadalmiak is igen fontosak, nem ritka esetekben még fontosabbak is. A cikksorozatunk következő részében ezekkel foglalkozunk részletesebben.  Faluvégi Balázs 25 éve van jelen befektetés-szakmai területen, és több mint tíz éve foglalkozik etikus befektetésekkel, illetve a környezetre (environment), társadalomra (social) és felelős vállalatirányításra (governance) vonatkozó ESG elemzéssel. Társ-alapítóként startupjával elnyerte a BBVA nagybank globális versenyén a Legjobb Fintech a Fenntartható Pénzügyekért díjat. Megoldásaival és tanácsaival segítette többek között az egyik legismertebb hazai pénzintézetet, a régió egyik legnagyobb energiavállalatát, illetve az egyik legelismertebb magyar egyetemet ESG fejlesztésben. Blue Valew néven ezen a területen, saját, mindent átfogó módszertant alkotott meg. A számos tőzsdei cégnek és KKV-nak ESG tanácsadást és zöld finanszírozást elősegítő Stradamus Zrt. tanácsadó testületének a tagja.  
#ESG #Társadalmi vállalkozás #Vállalatoknak

A fiatal és képzett munkavállalók CSR-tudatos cégeknél akarnak dolgozni

Az Y és Z generáció tagjai egyre nagyobb fontosságot tulajdonítanak annak, hogy a környezeti- és társadalmi felelősségvállalást zászlajukra tűző cégeknél dolgozhassanak. Az employer branding egyik legfontosabb eleme a CSR lett – ami több tanulmány szerint ma már nagyobb súllyal esik latba a fiatal diplomások munkahelyválasztásánál, mint a premizálási rendszer vagy a képzések. A Recruiter.com nemrégiben hosszú cikket szentelt az employer branding és a vállalati társadalmi-környezeti felelősségvállalás témájának. Mint írják a globális munkaerőhiány miatt egyre fontosabbá váló toborzásban komoly szerepet játszik a cégek CSR-tevékenysége: a munkavállalók – különösen a jól képzett, egyetemről frissen kikerülő diplomások – számára egyre meghatározóbb szempont, hogy olyan szervezetnél helyezkedhessenek el, amely mindennapi működése során etikusan jár el, és valóban aktívan hajlandó tenni a szűkebb és tágabb környezetében tapasztalható problémák orvoslásáért. Az oldal egy negatív példán keresztül mutatja be, milyen kárt okozhat egy vállalat reputációjának, ha “érzéketlenül” viselkedik: az amerikai Wayfair bútoráruház néhány évvel ezelőtt kétszázezer dollár értékben szállított hálószobai berendezéseket az amerikai-mexikói határ mentén felállított gyerektáborokat üzemeltető BCFS-nek, és ezzel igencsak felbőszítette a dolgozóit. A cég vezetői a tiltakozásra értetlen vállvonogatással és egy, az X-en (korábban Twitter) közzétett nyílt levéllel válaszoltak, amelyben azt írták, nem tartják feladatuknak, hogy “politikai kérdésekben állást foglaljanak”, és teljesen rendben lévőnek találják, ha egy olyan szervezettel üzletelnek, amely “a hatályos törvényeknek megfelelően működik” – még akkor is, ha az illető szervezet történetesen bevándorló gyerekek elzsuppolásával foglalkozik is. A dolgozókat nem nyugtatta meg a cég mentegetőzése. Közel ötszázan csatlakoztak ahhoz, a tiltakozó akcióhoz, amelyet a vállalat bostoni székhelye melletti Copley Parkban rendeztek. A helyi média által megkérdezett munkavállalók hangsúlyozták: alapvetően elégedettek a munkájukkal és a céggel, ahol dolgoznak. Csak a BCFS-sel kötött megállapodást tartják vállalhatatlannak. Olyannyira, hogy a megélhetésüket sem restek kockáztatni azért, hogy kifejezzék a nemtetszésüket. Ahogy egy, a CBS-nek nyilatkozó Wayfair-munkatárs mondta: “Nagyon sokan jutottak arra, hogy ez az ügy fontosabb annál, mint a munkájuk megtartása.” A fiatalok nem csak a munkahelyválasztás, hanem a saját beszerzéseik során is figyelembe veszik a cégek CSR-tevékenységét Ahogy azt a Mayfair példája is mutatja, a munkavállalók ma már többet várnak a munkáltatójuktól, mint tisztességes fizetést és versenyképes juttatásokat. Különösen a fiatalok: az Y és a Z generáció tagjai egyre fontosabbnak tartják, hogy a cég, ahol dolgoznak komolyan kivegye a részét a szociális és környezeti folyamatok alakításából – valódi CSR-tevékenységet folytasson, és a maga eszközeivel “jobbá tegye a világot”. A Reflektive, az Egyesült Államok egyik legnagyobb HR-menedzsment platformjának 2019-es kutatása szerint a negyven év alatti amerikai munkavállalók több mint fele számításba veszi a munkakeresés során, hogy milyen vállalati felelősségvállalási stratégiával rendelkezik a cég, ahol el akar helyezkedni. Kétharmaduk úgy nyilatkozott, hogy a vállalati CSR-programok ösztönzőleg hatnak a munkateljesítményükre. Hatvannégy százalékuk szerint a munkaadójuk társadalmi felelősségvállalási stratégiája közvetlen összefüggésben van a munkavállalói elégedettségre. Több mint felük mondta azt, hogy a saját beszerzéseik során is számításba veszik, hogy a cég, amelytől vásárolnak, rendelkezik-e komolyan vehető CSR-tevékenységgel. A Z generáció tagjai a legkritikusabbak A világszerte elismert kutatócég, a McKinsey jelentése szerint a Z generáció még az Y generációnál is fontosabbnak tartja a társadalom- és környezettudatos munkahelyválasztást és vásárlást. “A Z generáció fogyasztással kapcsolatos fő motivációja úgy személyes, mint közösségi szinten az »igazságkeresés« – hangsúlyozzák, kiemelve: itt az ideje, hogy a vállalatok “újragondolják, milyen értékekkel igyekeznek megszólítani a fogyasztóikat, és mind a marketingtevékenységük, mind a munkahelyi politikájuk kapcsán őszintén, a saját értékeiket felvállalva kommunikáljanak.” A Recruiter.com elemzője kiemeli: a fiatalok dominálta munkaerőpiacon egyre fontosabbá válik, hogy a cégek valódi értéket teremtő, komolyan vehető CSR-stratégiát folytassanak. Ennek alapvető feltétele, hogy hatékonyan integrálják a társadalmi felelősségvállalást az üzletfejlesztési terveikbe, és olyan ügyeket támogassanak, amelyek összhangban vannak a saját tevékenységükkel. Az oldal a szoftverfejlesztéssel foglalkozó Autodesket hozza fel példaként, amely “olyan nonprofit szervezeteket, start-upokat és vállalkozókat támogat ingyenes szoftverekkel, képzéssel és támogatással, amelyek a vállalat Technology Impact Programja keretében a pozitív társadalmi és környezeti hatások elérését tűzik ki célul.” Fontos szempont az átláthatóság is: ha egy cég hatékonyan kommunikálja a CSR-tevékenységét a dolgozói felé, nagyobb valószínűséggel képes megtartani őket, és új, tehetséges és fiatal munkavállalókat toborozni. Fontos a munkavállalók visszajelzése A Recruiter.com szerzője szerint az is fontos, hogy a cégek kellően változatos CRS-programokat kínáljanak a dolgozóiknak. Minél több lehetőség közül választhatnak, annál valószínűbb, hog megtalálják az egyedi érdeklődésüknek megfelelőt; mint írják, a hagyományos csapatépítőket is kiválthatják közös jótékonysági akciókkal, ami jelentősen növelheti a szervezeten belüli kohéziót. A portál a cégen belüli felmérések, “mini-közvéleménykutatások” fontosságát is hangsúlyozza. Ezek segítségével felmérhető, hogy melyek azok a felkarolandó ügyek, amelyeket a munkavállalók fontosnak tartanak, ami lehetővé teszi, hogy a vállalatok a saját szervezetükre szabják, saját dolgozóik elvárásai és igényei szerint optimalizálják a CSR-tevékenységüket. A rugalmasság is fontos szempont. A szakértők szerint nagyban javíthat egy cég megítélésén, ha a szervezett jótékonysági akciók, CSR-programok mellett lehetővé teszi a kollégáinak, hogy munkaidejük egy részét a maguk által kiválasztott ügyeknek, segítő szervezeteknek ajánlják fel. “Ha a dolgozóknak lehetőséget adunk arra, hogy olyan ügyeket támogassanak, amelyeket fontosnak éreznek, lojálisabbak lesznek, és a saját munkájukat is fontosabbnak érzik” – írják. A hazai fiataloknak is egyre inkább számít, hogy CSR-tudatos vállalatoknál dolgozhassanak A Randstad kutatása szerint a versenyképes fizetési és a vonzó juttatási csomag mellett a magyarországi munkavállalók számára egyre inkább fontos, hogy jó munkahelyi környezetben dolgozhassanak. A "munkahelyi közérzet" megítélésében komoly szerepet játszik az is, hogy milyen programokban, munkaidőn kívüli aktivitásokban vehetnek részt a dolgozók – ezt a felmérés szerint a magyarok az európai átlaghoz képest is nagyobb arányban veszik figyelembe. Nem véletlen, hogy a legnépszerűbb munkaadók listáját évek óta stabilan olyan nagy cégek vezetik, amelyek – mint a Magyar Telekom, az OTP Bank Nyrt., vagy a Robert Bosch Kft. – komoly hangsúlyt fektetnek a társadalmi felelősségvállalásra és a munkavállalóik mentális egészségére. Utóbbi különösen fontos a hazai munkavállalóknak, az adatok szerint 53 százalékuk olyan cégnél szeretne dolgozni, amely a jóléttel és a mentális egészséggel kapcsolatos juttatásokat kínál.
#Jógyakorlatok #Nonprofitoknak #Társadalmi vállalkozás #Vállalatoknak

Hello Service Design/ Mi is az?

Part2- double diamond 2. szakasz Az előző cikkemben a service design módszertan első szakaszát mutattam be, azaz azt a részt, ahol design kutatással, és annak eredményeinek feldolgozásával, kellő megalapozottságot adunk a második szakasz ötleteléséhez és a prototípus készítéséhez. Ez a szakasz a kreatív ötletek és koncepciók kiválasztásától a megvalósítható tervek kidolgozásáig tart. Divergens szakasz – Fejlesztés (develop) 3. fázis - Ötletelés Az ötletelés fázisa az, hol a ledobjuk a korlátokat és szabadon engedjük a kreatív erőt. Ebben a szakaszban még az is előfordulhat, hogy akár egy szemeteskukából kilépőkaput szimuláló tartópillér lesz. Ez a rész egy aktív brainstorminggal kezdődik, ahol elsőkörben az ötletek száma és nem a minősége számít. Az ötletelési fázisban a cél a kreatív energia felszabadítása, amely lehetővé teszi, hogy inspiráljuk egymást, és elősegítsük az új, innovatív megoldások kialakítását. Fontos, hogy a kritikát felfüggesztve a lehető legtöbb ötletet gyűjtsük össze, még akkor is, ha kezdetben látszólag irracionálisnak is tűnnek ezek. Az ötletelési fázis lehetővé teszi olyan új, kreatív és innovatív megoldások előállítását, amelyeket más, strukturáltabb szakaszokban nem lenne könnyű előállítani. A divergens gondolkodás ezen szakaszában széles körű megoldási lehetőségeket generálunk. Nagy hangsúlyt fektetünk az együttműködésére, építünk egymás ötleteire, gondolataira,és a kreatív ötletek kidolgozására, ami javítja a csoportdinamikát és a kölcsönös megértést. MOME- Service Design Képzés – Kreativitást fejlesztő játék (Csernátony Fanni), 2023. október A projekt szempontjából legmegfelelőbb ötletek kiválasztása a folyamat végén fontos lépés lesz. Erre többféle eszközt is javasol a módszertan, de ezek közül különösen hasznos lehet a NUF diagram mert végül meg kell majd határoznunk, hogy mi az, ami ezek közül az ötletek közül elég újszerű és a versenytársakhoz képest újat mutat (new), a felhasználó számára vonzó és értékes, a feltárt problémára megoldást jelent (useful), és könnyen megvalósítható (feasible), azaz megvannak hozzá a szükséges erőforrások. Ábra by Horváth Zsóka - a Cellux Lab (www.celluxcsoport.hu) service designerei által összeállított tananyag alapján A szolgálatástervezés folyamatában egy sokszor használt és fontos eszköz a journey map. Lehetővé teszi, hogy jobban átlássuk és mélyebben megértsük a felhasználók tapasztalatát az adott szolgáltatás vagy termék használata során. Ezt az eszköt nemcsak ebben a szakaszban érdemes bevetni, hanem már a double diamnod konvergens fázisában is hasznos lehet alkamazni, ami különösen igaz lehet akkor, ha a következő szempontok szerint állpítjuk meg a tervezési folyamtban betöltött funkcióit: Felhasználói tapasztalat megértése: segítségével betekintést nyerünk abba, hogy a felhasználók hogyan élik át és reagálnak a szolgáltatás használatára a különböző érintkezési pontokon és az interakciók során. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük a felhasználók szükségleteit, kihívásait és élményeit. Problémák és lehetőségek azonosítása: segítségével könnyebben azonosíthatók a felhasználói élmény során felmerülő problémák és azok az érintkezési pontok, ahol a szolgáltatás fejlesztése szükséges lehet. Emellett segít az új lehetőségek és fejlesztési irányok azonosításában is. Felhasználói szempontok integrálása a tervezésbe: a journey map létrehozása során szem előtt tartjuk a felhasználók szemszögét és tapasztalatát, ezáltal lehetőség nyílik a felhasználói igények és elvárások integrálására a tervezési folyamatban, ami hozzájárulhat egy jobb és felhasználóközpontúbb szolgáltatás létrehozásához. Összpontosítás a felhasználói élményre: a journey map segít abban, hogy a felhasználói élmény javítására és azon érintkezési pontok megerősítésére összpontosítsunk, ahol a felhasználói élmény kulcsfontosságú. Vezetési eszköz a tervezési folyamatban: a journey map lehetővé teszi, hogy követhető és strukturált módon tervezzük meg a szolgáltatás fejlesztését, azaz iránytűként szolgálhat a tervezési folyamat során. Divergens szakasz – Létrehozás (deliver): 4. fázis – Kidolgozás Az ötletelési szakasz lezárása egyben azt is jelenti, hogy divergens gondolkodásról áttérünk a konvergens gondolkodás fázisába. Míg a divergens gondolkodás széleskörű, tágító gondolkodást és kreatív gondolatok szabad áramlását hozza létre, a konvergens gondolkodás az ötletek szűrésére és a legfontosabb vagy legmegfelelőbb megoldások kiválasztására összpontosít. Itt már a kiválasztott ötletekből prototípust építünk. A prototípus az első olyan kézzel fogható megjelenítése a koncepciónknak, legjobb ötleteinknek, amely kipróbálhatóvá teszi azokat. Ez lehet például egy weboldal, egy alkalmazás prototípusa, egy félkész modell vagy akár egy szimulált élmény.Egy folyamat bizonyos részleteit, vagy akár az egész folyamatot fizikai vagy digitális formában meg tudjuk valósítani. Az egyes prototípusok létrehozásánál törekszünk arra, hogy minél egyszerűbben kivitelezhető legyen, de éppen annyi elemből és részből álljon, hogy még jól bemutatható és elmagyarázható legyen rajta a fejleszteni kívánt termék vagy szolgálatás. A lényeg, hogy a modell segítse a megértést, és lehetővé tegye a tesztelést. A prototípusokat a végfelhasználó vagy a célközönség teszteli, majd visszajelzést ad a tervezett szolgálatásról vagy termékről. A tesztelés során még ebben a korai fázisban fény derülhet az esetleges problémákra, amiket korábban nem vettünk észre. Ha tehát itt valami rosszul működik, akkor a napi használat során is rosszul fog működni, ezért ez egy nagyon hasznos eszköz a piacra dobás illetve a gyártás előtt. A tesztek során kapott visszajelzések alapján a prototípusokat továbbfejlesztjük és újrahangoljuk. Ez lehet újabb funkciók hozzáadása, a meglévő funkciók javítása vagy egyszerűsítése, valamint az általános felhasználói élmény optimalizálása.Ez az iteratív folyamat addig folytatódik, amíg a tervezett szolgáltatás vagy élmény megfelelő szintre nem fejlődik. Ha van már egy prototípusunk és el tudjuk helyezeni a fogyasztói ökoszisztémában, akkor nem árt, ha felvázoljuk azt az értákáramlást, ami segít megtalálni a termék valós értékét későbbiekben a piacon. (value flow) Az értékáramlás (value flow) vizsgálata segít megérteni, hogy hogyan hoz létre és szállít értéket egy szervezet az ügyfeleinek, valamint hogyan térül meg ez az érték a szervezet számára. Az értékáramlás feltérképezése során meg kell határozni, hogy milyen konkrét értéket nyújt egy szolgáltatás az ügyfeleknek, és hogyan történik ez az értékteremtés. Az áramló érték, lehet például kényelem, hatékonyság, pénz megbízhatóság vagy más olyan tényező, ami fontos az ügyfelek számára. Magába foglalja az összes érintkezési pontot és folyamatot, amelyeken keresztül az ügyfelek értéket kapnak a szolgáltatást nyújtó szervezettől. Den Ouden- Innovation Design- Value Flow Model, 2011 A szolgáltatások ökoszisztémájának az átláthatóságát, és kontextusba helyezését egészíti ki a service blueprint. A service blueprint részletesen leírja a szolgáltatás minden lépését és mögöttes folyamatát, beleértve a háttérben zajló tevékenységeket, a technikai rendszereket és a belső munkafolyamatokat is. Lényegében egy az előzőekkel kiegészített journey mapet tudunk létrehozni olyan információkkat is láthatóvá téve, amelyek segítségével pontosabban megérthető, hogy miként alakul az ügyfelek élménye minden egyes touchpointnál. A journey mapben a touchpoint olyan érintkezési pont, ahol a felhasználó vagy ügyfél kapcsolatba lép a termékkel, szolgáltatással vagy márkával. Beazonosíthatóvá teszi azokat a belső folyamatokat és erőforrásokat, amelyek befolyásolják az ügyfelek tapasztalatát. A service blueprint megkülönbözteti a frontstage és a backstage folyamatokat. A frontstage folyamatok azok, amelyek közvetlenül az ügyfél számára láthatók és érzékelhetők, míg a backstage folyamatok azok, amelyek a „színfalak“ mögött zajlanak, és nem feltétlenül láthatók az ügyfelek számára. A konvergens, lezáró fázisban összegyűjtjük a felhasználói visszajelzéseket és adatokat, majd ezek alapján döntünk a legígéretesebb megoldásokról. Itt arra összpontosítunk, hogy az elképzelt koncepciókat finomhangoljuk és optimalizáljuk annak érdekében, hogy a felhasználók igényeinek és az üzleti céloknak egyaránt megfeleljen. A lezáró fázis eredményeként, a termék piaci bevezetését megelőzően meghatározzuk a további teendőket és feladatokat. Segít, ha ilyenkor a business model canvast használjuk, hogy fel tudjuk vázolni a vállalkozás vagy a termékünk aspektusait, így átfogó képet kaphatunk az üzleti modellünkről, és könnyebben megérthetjük a szolgáltatás értékajánlatát, ügyfélkapcsolatokat, bevételeket és egyéb kulcsfontosságú elemeket, és ez hozzájárulhat az üzleti sikerükhöz és fenntarthatóságukhoz. A cikk írója a MOME/ Moholy- Nagy Művészeti Egyetem service design szakirányú továbbképzésének hallgatója.https://mome.hu/hu/kepzesek/service-design A sorozat első részét itt olvashatjátok. Megnyílt a jelentkezés a Social Business 2024 empowered by Visa programra. Részletek és jelentkezés
#ESG #Vállalatoknak

Az elkötelezettség adott, de a valódi változásra még várni kell

A Scale Impact és a WHC Csoport közös kutatásából kiderül: annak ellenére, hogy a hazai vállalatok kétharmada rendelkezik CSR vagy ESG stratégiával, többségük nem szán elegendő forrást ezeknek a területeknek a fejlesztésére. Fontos lenne, hogy a Magyarországon működő cégek érdemben kivegyék a részüket a szociális és környezeti problémák orvoslásából. A Scale Impact és a WHC Csoport tavaly novemberben adta ki közös, közel ötven magyarországi vállalat HR-vezetőinek bevonásával készült nem reprezentatív felmérését, amelyben arra keresték a választ, hogyan és milyen mértékben jelenik meg náluk a CSR és a HR területek stratégiai összekapcsolása. Az átlagosan százmilliárd forint árbevételű, összesen közel 120 ezer munkavállalót foglalkoztató cégek részvételével készült kutatásból kiderül: többségük tisztában van a társadalmi felelősségvállalás és környezettudatos működés fontosságával, a külső és belső érdekcsoportok elvárásaival. Közel kétharmaduk CSR és/vagy fenntarthatósági (ESG) stratégiával is rendelkezik – többségük mégsem integrálja kellő mértékben a szervezeti szisztémába ezeknek a területeknek a működését. Pedig ez komoly előnyökkel járna. Ahogy Lévai Gábor, a Scale Impact társalapítója is kiemelte: a tudatos CSR az ügyfelek és a munkatársak megtartása szempontjából is rendkívül fontos. “Az információs társadalom korából a felelősségteljes – purposeful – társadalom irányába tartunk. A vállalatok működésének társadalmi és környezeti hatása sokkal láthatóbb, mint ahogy azt vezetőik gondolják. Ezért a szavak nem sokat számítanak, a cégeknek muszáj ténylegesen és radikálisan tenni, ha meg akarják tartani a munkavállalóikat és vevőiket, ügyfeleiket” – hansúlyozta. Nem jut elegendő forrás a társadalmi felelősségvállalásra A kutatásból eredményei azt mutatják, hogy a Magyarországon tevékenykedő cégek túlnyomó többsége nem fordít kellő időt és erőforrást a társadalmi felelősségvállalásra. Többségüknél (55 százalék) a HR-, 19 százalékuknál a PR-, 7 százalékuknál a marketing divízió, 6 százalékuknál pedig közvetlenül a vállalatvezető felel ezért a területért. A válaszadók közel fele nyilatkozott úgy, hogy havonta alig néhány órát fordít a CSR-re; a dedikáltan ezzel a területtel foglalkozó kollégák száma átlagosan az egy főt sem éri el, ami a kutatásban szereplő vállalatok mintegy háromezer fős átlaglétszámához viszonyítva kimondottan rossz arány. A társadalmi felelősségvállalásra fordított anyagi erőforrások is szűkösek: a résztvevő cégek CSR-költésének becsült aránya összesítve az árbevételük 0,01 százalékát sem éri el. A fenti adatokat támasztja alá az is, hogy a Corporate Citizenship – a vállalatok társadalmi felelősségvállalását minősítő öt szint (kezdő, elkötelezett, innovatív, integrált, transzformatív) – közül a legtöbb hazai cég legfeljebb az “elkötelezett” kategóriába fér bele, vagyis csupán a második lépcsőfokot éri el. “A kezdő szinten lévő vállalatok főként a törvényi elvárásoknak akarnak megfelelni, az elkötelezettek már párbeszédet folytatnak az érdekcsoportjaikkal, és konkrét vállalásokat is tesznek, ám ez távol van attól, hogy normává tegyék a hatásmérést, az erőforrások átszervezését, integrálják a felelősségvállalást a vállalat mindennapjaiba. A transzformatív cégek a »csúcsszint«: ők már valódi megoldásokat is képesek adni a szociális és környezeti problémák kezelésére” – magyarázza Lévai Gábor. Hiányoznak a valódi együttműködések, a cégek többsége márkaépítő eszközként tekint a CSR-re A vállalatok CSR-programjainak többsége (65-65 százalék) a munkáltatói márkaépítéshez és a csapatépítő tevékenységekhez kapcsolódik, ezeket az oktatás-képzés (45 százalék), az új munkavállalók integrálása (onboarding) és a toborzás-kiválasztás (42-42 százalék) követi. Nem véletlenül, hiszen a növekvő munkanélküliség miatt többségüknél egyre inkább a munkavállalók számítanak a legfontosabb célcsoportnak; ahogy az angol Brandpie tanácsadó cég ötödik éve, több mint ezer nagyvállalat bevonásával készülő CEO Purpose Report-jából is kiderül, a vezetők többsége ma már a munkatársait tartja a legfontosabb stakeholdereknek. A Scale Impact és a WHC közös kutatása rámutat: ugyan a cégek többsége támogatja, hogy a munkatársai önkénteskedjenek, több mint a felük pedig pénzzel, illetve – például pro bono szolgáltatások vagy tanácsadás formájában – szaktudással is segíti a civil szervezeteket, alig húsz százalékuknak van valódi stratégiai partneri kapcsolata velük. “A CSR tevékenységek döntő többsége továbbra is mikroaktivitás, amelyek csak akkor segítik a munkavállalói elköteleződést és a versenytársaktól való megkülönböztetést, ha sikerül összekötni az aktivitásokat egymással, és a vállalat alaptevékenységével” – hangsúlyozzák a kutatásban.
#ESG #Vállalatoknak

ESG-törvény: Nemcsak muszáj, de hasznos is foglalkozni a fenntarthatósággal

A december 22-én kihirdetett ESG-törvény szerint a nagyvállalatoknak ESG, vagyis környezeti, társadalmi és vállalatirányítási szempontból is át kell világítaniuk működésüket a leányvállalataikra és beszállítóikra is kiterjedően. Ez sok ezer magyar KKV-t érint, de az új kötelezettségek nemcsak feladatokat jelentenek, hanem lehetőségeket is teremtenek a hazai KKV-k számára, mindenekelőtt a forrásbevonás és munkaerő toborzás területén. A Magyar Közlönyben december 22-én jelent meg az ESG-törvény, amely meghatározza a fenntarthatósági átvilágításra és beszámoló készítésére kötelezett vállalkozások körét és feladatait. Bár a jogszabály direkt módon csak a nagyvállalatokra vonatkozik, mégis több ezer magyar KKV-t érint, hiszen a nagyvállalatok kötelezettségei közé tartozik leányvállalataik és beszállítóik fenntarthatósági átvilágítása is, kockázatainak felmérése, és a kockázatok csökkentése. Az ESG-törvény hatálya a Magyarország területén székhellyel rendelkező vállalatokra terjed ki. Közülük azoknak a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodóknak, amelyek az alábbi hármas kritériumrendszerből 2023-at nézve legalább kettőt teljesítenek, már a 2024-es üzleti évet is be kell mutatniuk jövőre:- 10.000 millió forintnál nagyobb mérlegfőösszeg- 20.000 millió forint feletti éves nettó árbevétel- 500 főnél több foglalkoztatott2026-ban kell először beszámolót készíteni a 2025-ös évről azoknak a nagyvállalatoknak, amelyeknél az alábbi három feltételből idén legalább kettő teljesül:- 10.000 millió forintnál magasabb mérlegfőösszeg- 20.000 millió forint feletti éves nettó árbevétel- 250 főnél több foglalkoztatott az üzleti évbenA Közérdeklődésre számot tartó gazdálkodónak minősülő kis- és középvállalkozásoknak először 2027-ben kell fenntarthatósági szempontból bemutatniuk a 2026. üzleti évi tevékenységüket.A törvény értelmében az érintett nagyvállalatoknak legalább évente egyszer a beszállítókra is kiterjedő kockázatelemzést kell végezniük, ki kell alakítaniuk az ezek kezelésére alkalmas rendszereiket, amelyek az alvállalkozóknál azonosított problémákat is kezelik. Emellett, nyilatkozatot kell kitöltetniük minden beszállítójukkal az emberi jogi és környezetvédelmi elvárások teljesítéséről. Ez utóbbi munkát ki kell terjeszteni a beszállítók beszállítóira is, vagyis a kötelezettség végiggyűrűzik a teljes alvállalkozói rendszeren. Ha a társadalmi felelősségvállalás vagy a környezetvédelmi kötelezettség az ellátási lánc bármely pontján sérül, akkor a kötelezett nagyvállaltnak az érintett beszállítóval együtt korrekciós intézkedéseket kell kidolgoznia. És ha mindez nem lenne elég, az érintett cégeknek a panasztörvény szerinti panaszbejelentő rendszerüket is ki kell bővíteniük a társadalmi felelősségvállalással vagy környezetvédelemmel kapcsolatos kötelezettségek megsértésének kezelésére, és ezt érvényesíteni kell a beszállítóknál is. Emellett, a nagyvállalatoknak saját ESG stratégiát és belső ESG megfelelőségi rendszert kell kialakítaniuk, illetve éves rendszerességgel ESG beszámolót kell készíteniük az előző üzleti év fenntarthatósági célú átvilágítási- kötelezettségeinek teljesítéséről, amely tevékenységekbe a beszállítóikat is bevonhatják. A törvény ezekhez a feladatokhoz az alvállalkozókat érintő szankciókat is előír. A nem megfelelő ESG felkészültség vagy az érintett nagyvállalatok ESG szempontjainak megsértése eszerint a beszállítói szerződések három hónapig történő szüneteltetését, illetve felmondását vonhatják maguk után, vagyis könnyen elveszthetik a megrendeléseiket azok a magyar kis-és középvállalatok, akik félvállról veszik a kötelezettségeket. Az átvilágítási kötelezettség következményei alól azok a magyar vállalatok sem bújhatnak ki, akik másik EU tagország vállalatainak exportálnak. Az Európa Tanács és az Európai Parlament ugyanis tavaly év végén ideiglenes megállapodásra jutott a vállalatok fenntarthatósági átvilágításáról szóló irányelvről (Corporate Sustainability Due Diligence Directive – CSDDD), amelynek célja a környezetvédelem és az emberi jogok védelmének fokozása az EU-ban és világszerte. Eszerint a vállalatok által okozott káros emberi jogi és környezeti hatásokkal érintettek, vagy az őket képviselő civil szervezeteket és szakszervezetek is jogosultak polgárjogi eljárást kezdeményezni. A magyar KKV-szektorra rótt kötelezettségek sokak szemében túlzott elvárásoknak tűnhetnek, de érdemes az elvárásokat áttekinteni abból a szempontból is, hogy ha már kötelezők, milyen előnyöket kovácsolhatunk belőlük vállalkozásunk számára. Ha így tekintünk a feladatokra, számos érvet találunk amellett, hogy nagyvállalatok beszállítói körébe tartozó magyar KKV-k minél hamarabb integrálják működésükbe az ESG szempontokat. Ilyen érv mindenekelőtt a forráshoz jutás. Ma már minden kereskedelmi bank vizsgálja a hitelért folyamodók tevékenységének környezeti, társadalmi, vállalatirányítási hatásait, és a hazai és EU-s pályázatok esetén is jellemzően része a döntési szempontrendszernek a fenntarthatóság, vagyis kedvezőbb feltételek mellett juthat külső finanszírozáshoz az a vállalat, amelyiknek jobb az ESG teljesítménye. Legalább ennyire fontos, hogy a fogyasztói elvárásokban is egyre inkább megjelenik a fenntartható működés és termékkínálat, és ez különösen igaz a vevők között egyre nagyobb arányt képviselő Z generáció esetében. Az erősen munkaerőhiányos működési környezetben nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a vállalatok jó ESG teljesítménye az álláskeresők többségénél is fontos szemponttá vált. Az ESG szempontok figyelembevétele a KKV-k saját beszállítói láncaiban is előnyös lehet, hiszen így stabilabb, megbízhatóbb ellátási láncok hozhatóak létre, ami a turbulensen változó geopolitikai viszonyok között komoly előnnyé válhat. Mindemellett, a beszállítók ESG szempontú átvilágítása és értékelése számos szinergiára, költségmegtakarítási lehetőségre is rávilágíthat, hiszen a vállalat egy olyan új szemszögből látja meg saját működését, amilyenből korábban még nem. A fenntartható vállalati működés irányába tett lépések emellett, a jövőbeni szabályozói elvárásoknak is elébe mennek, így azok kisebb sokkot jelentenek a szervezet számára. Hasonlóan, az ESG-hez kapcsolódó kockázatok és lehetőségek korai azonosítása is előnyös a vállalatok számára, például megfelelően fel tudnak készülni a klímaváltozás következményeire. Ezek eredményeként a fenntartható üzletvitel ma már nagyon is aktuális versenyképességi kérdés: aki kimarad, attól fokozatosan elfordulnak a finanszírozói, vevői és munkavállalói. Igaz ez nem csak a nagyvállalatokra, hanem az üzleti szférában meghatározó KKV szektorra is, hiszen itt ők foglalkoztatják az alkalmazottak több, mint kétharmadát, és a hozzáadott érték több mint felét állítják elő. Éppen ezért nem képzelhető el egy fenntarthatóan működő vállalati szféra a kis- és középvállalkozások aktív szerepvállalása nélkül.
#Jógyakorlatok #Nonprofitoknak #Vállalatoknak

A 2024-es Tűzgyújtó Konferencián mutatkozott be a Hello Nonprofit

A Flow Alapítvány által tartott rendezvényen közel százötven, a forprofit és a nonprofit szférából érkezett szakember vett részt. A harminckét neves előadó részvételével szervezett konferencia célja az volt, hogy “fellobbantsa a cselekvés tüzét”: felhívja a figyelmet arra, milyen ereje lehet, ha a vállalati és a nonprofit szféra összefog a társadalmilag fontos ügyekért. Február 28-án, a budapesti MagnetHázban rendezett Tűzgyújtó Konferencián jelentették be a forprofit és nonprofit szféra, valamint a CSR-ral, EGS-vel, nonprofit szervezetek és társadalmi vállalkozások fejlesztésével foglalkozó szakemberek új online fóruma, a Hello Nonprofit indulását is. A közel százötven résztvevőt – köztük vállalati és nonprofit szervezetek vezetőit, döntéshozóit és munkatársait – vonzó rendezvényen gazdag szakmai program, harminckét elismert előadó és egy izgalmas gyakorlati workshop várta a megjelenteket. “A konferencia kivételes alkalmat teremtett a Hello Nonprofit bemutatására. Annál is inkább, mivel az üzenete találóan »rímel« új portálunk alapgondolatára: a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése és a környezeti ártalmak enyhítése elengedhetetlen a gazdaság sikeres működéséhez. Együtt egy élhetőbb, fenntarthatóbb jövőt építhetünk” – mondta a konferencián Lévai Gábor, a Scale Impact társalapítója. Középpontban a társadalmi hatás A konferencián olyan szakemberek vettek részt, mint Gerencsér Balázs, a NIOK igazgatója, Cseh Balázs, a Civil Iránytű Alapítvány és az Élelmiszerbank vezetője, Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. PR- és kormányzati kapcsolatokért felelős kommunikációs igazgatója és L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója, szakmai vezetője. Az előadásokon fontos témák kerültek szóba, köztük a céges adományozás kultúrájának helyzete Magyarországon, a legizgalmasabb forprofit-nonprofit partnerségek és a nonprofit szféra jövőjével kapcsolatos kilátások, vélemények. A rendezvény egyik legfontosabb célja az volt, hogy inspirációt, ötleteket és párbeszéd-lehetőséget kínáljon a versenyszférában dolgozó CSR-vezetők, HR-vezetők és cégvezetők, valamint a civil szervezetek vezetői számára. “Az én szívem nagyon-nagyon abba az irányba húz, hogy legyen egy olyan nap, amikor el lehet azon gondolkodni, és lehet azzal foglalkozni, hogy mi is az a társadalmi hatás, amit mi kifejtünk, és picit lehessen inspirálódni abban, hogy mennyi ember mennyiféle dolgot tesz azért, hogy a környezetünk és a világ egy jobb hely legyen” – emelte ki a konferencia előtt Kalmár Péter, a Flow Csoport egyik alapítója és ügyvezetője. Fontos üzenetek Fotó: Unsplash A felvezető beszélgetésben Pistyur Vera (sok sapkája közül itt leginkább a Bridge Budapest vezetőjeként), Orosz Györgyi (szintén sok sapkája közül a Hősök Tere Alapítvány alapítójaként) és Küllői Péter (közép-európai filantrópként és a Bátor Tábor Alapítvány egyik alapítójaként is) a jó együttműködés feltételei között azt emelték ki, hogy: egyenrangúként kell tekinteni egymásra a két félnek senkinek nem az fog szerepelni a sírfeliratán, hogy nagy részvényesi értéket teremtett, tehát a vállalatoknak el kell mozdulni a shareholder érdekei felől a stakeholder-kapitalizmus felé egy nonprofitnak is kell tudnia olyan jól menedzselten működni, mint egy cégnek leginkább jó szándék szükséges az együttműködéshez Az egész napot végígkísérték a fenti üzeneteket tartalommal megtöltő gyakorlati példák, amikor egy-egy céges-nonprofit együttműködés hosszú távon, vállalati oldalon az üzleti működésből fakadóan, nonprofit oldalon a hosszú távú hatásra fókuszálva, és a vállalat érdekeinek figyelembevételével került kialakításra és megvalósításra. Ezeket a jó példákat egy külön cikksorozatban fogjuk körbejárni.
vannak barátságok tőzsdecápák is?
#ESG #Vállalatoknak

Vannak barátságos Tőzsdecápák is?

A legjobb film, amit a kapitalizmusról valaha készítettek, minden kétséget kizáróan a Tőzsdecápák. Az alkotást az akkor már Oscar-díjas Oliver Stone rendezte és az egyik karaktert a saját apjáról mintázta, aki a valóságban is tőzsdeügynökként dolgozott, a főhős ellenfelének szerepét pedig Michael Douglasnek adta, akit a Filmakadémia szintén megjutalmazott ezért az alakításáért egy szobrocskával.  A történet a nyolcvanas évek Amerikájának a korszellemét tökéletes tükrözi vissza, ahol a pénz utáni hajsza, a szabadpiaci viszonyok, és gyakran egymás eltaposása juttat el mindenkit a híres Amerikai Álom megvalósulásához. Itt nem számít, hogy mivel szerezte valaki a vagyonát, csak a végcél számít, ami szentesíti az eszközt. A tőzsdecápák itt illegális módon, mások előtt még nem ismert, bennfentes információk megszerzésével és a részvénypiacon való megjátszásával tesznek szert hatalmas előnyre. Vagy éppen megvesznek egy vállalatot és amíg a munkavállalókat hitegetik egy jobb jövő reményével, valójában felszabdalják a céget és részenként sokkal kedvezőbb áron értékesítik azt, a dolgozók többsége pedig emiatt elveszíti állását.   Michael Douglas  a Tőzsdecápák című filmben, forrás: 20th Century Fox A filmben egy feltörekvő tőzsdeügynök is szeretne a nagykutyák közé tartozni, és követi a Michael Douglas által alakított, gátlástalan, pénzhajhász milliárdos példáját, aki a szárnya alá is veszi a fiatal srácot. Ezt azonban nem nézi jó szemmel a főhős apja, aki megtestesíti az ellenpólust: a munkájának él, és egy légitársaság lojális szerelőjeként a szakszervezetben is fontos szerepet tölt be. A fiatal, sikerre éhes srác lelkében, illetve ezen túl a mentora és apja között pedig összecsap két világszemlélet: az önző, mohó, egoista (ha úgy tetszik: szociáldarwinista) és a magát másokért feláldozó, jótevő (altruista) mély meggyőződése. Hogy ebben a háborúban - amely nemcsak a filmvásznon, hanem a mai napig a való életben is zajlik - végül ki nyer, azt nem mindig könnyű megítélni, bár a filmben és annak két évtizeddel később elkészült folytatásában azért Oliver Stone elég egyértelműen állást foglal. Aki még nem tette annak érdemes ezt a filmélményt pótolnia. A nagy kérdés azonban az, hogy valóban szükséges-e bármelyik félnek győznie? Ha az önző világkép nyer, annak a következményeit a többség vállalja, legyen szó elszegényedésről, szegénységről, nélkülözésről, vagy éppen környezetszennyezésről. Ezt szinte senki sem akarhatja társadalmi szinten, hiszen ennek hatásait nap mint nap láthatjuk a világ számos helyén, nem ritkán hazánkban is. Amennyiben viszont önfeláldozóak vagyunk, a lelki üdvöt talán elnyerjük, de mások eltaposnak, félrelöknek, és még az is lehet, hogy egy nap nem fogunk tudni vacsorát adni gyermekeinknek. Ez az amit szintén szeretne mindenki elkerülni.  Bármilyen hihetetlen, filmben és a valóságban is vannak olyan tőzsdecápák, akiknek nem az a célja, hogy felfaljanak mindent és mindenkit, akit eléjük sodor az áramlat, de persze nem is fognak éhen halni senki kedvéért. Oliver Stone alkotásában ezt a karaktert egy lovaggá ütött, elegáns angol úriember testesíti meg, aki bár szintén milliárdos, nem akar mindenkin átgázolni, hogy újabb jachtot vásárolhasson. Sőt, a történetben éppen emiatt kerül súlyos ellentétbe Michael Douglas karakterével, amikor ő feltámasztani szeretne egy céget, szemben a negatív szerepet betöltő ellenféllel, aki éppen rajta élősködik.  Terence Stamp a Tőzsdecápák című filmben, forrás: 20th Century Fox A rendező a filmben nemcsak a korszellemet festette le tökéletesen, de éppen ezzel a kissé régies karakterrel a jövőt is megidézte néhány jelenet erejéig. Azt a jövőt, ami a nyolcvanas években még elképzelhetetlennek tűnt, és ami mára valósággá vált: a barátságos tőzsdecápákét és azt a kapitalizmust, ami nemcsak a versengésre, de legalább annyira a kooperációra is épít. Olyan együttműködésekre, ahol az összes érdekelt fél a nap végén pozitív mérleggel zár, nyugodtan hajtja álomra a fejét, és a következő reggel ismét az összefogást fogja szem előtt tartani. Ha nem ez történne, az hosszútávon jelentős kockázatokkal járna a nagybefektetőkre, és még a tőzsdecápákra is.  Ennek a szemléletnek pedig neve is lett, ami toronymagasan legnagyobb hullám lett a befektetési szakmában az utóbbi tíz évben: az ESG. Ez egy betűszó, ami a terület három pillérét takarja: Environment, Social, Governance, vagyis Környezeti, Társadalmi, Felelős Vállalatirányítási faktorok. A lényege az, hogy nem csupán a rövidtávú nyereséget veszik figyelembe, hanem azt is, hogy az adott vállalat milyen hatással van a többi érdekelt félre (stakeholderre). Például a környezetre, legyen szó a helyi közösségekről, vagy akár az egész világról az üvegházhatású gázok levegőbe eregetése miatt. Vagy a munkavállalókra, hogy ők minél jobban és biztonságban érezhessék magukat a munkahelyükön és meg legyen a munka-magánélet megfelelő egyensúlya. Nem szabad megfeledkezni a beszállítókról, az ügyfelekről, a kisbefektetőkről, akik adott esetben erősen kiszolgáltatott helyzetben is lehetnek.  Az ESG pillérei és néhány fontosabb témaköre, forrás: Stradamus Zrt Az ESG értékeléseket elsősorban ma már kockázati tényezőként azonosítják, és az itteni teljesítményt számos indikátorral mérik: például az üvegházhatású gáz kibocsátást, a megtermelt hulladék mennyiségét, az adott munkaórára jutó balesetek számát, vagy a nők arányát a vezető testületekben. A listát szinte vég nélkül lehetne sorolni, de szerencsére egy közepes- vagy kisvállalat, illetve bármilyen más helyi szervezet esetén akár 20-30 ilyen mutató is elegendő, hogy azonosítsa a rá leselkedő veszélyeket, és azok kezelési módjait (ezekről későbbi cikkekben még szót fogok ejteni). Mert a kockázat igenis valós: ma már ha valaki nem foglalkozik a környezetével, akkor bírságok, csökkenő forgalom, váratlan költségek, romló munkamorál és egyéb hatások révén a saját hosszú távú eredményességét is garantáltan rombolni fogja. Ezért aki ezen szempontokat tehát figyelembe veszi az nem feltétlenül Teréz Anya reinkarnációja, sokkal inkább a saját hosszú távú pénzügyi érdekeit tartja szem előtt. Az ESG fejlődésére jellemző, hogy amíg 20 éve még szinte senki nem foglalkozott a területtel, már a fejlett piacokon lévő nagyvállalatok több, mint 90%-a legalább éves rendszerességgel ad ki ezekről a területekről adatokat és jelentést, nagy többségük mára a karbonlábnyomának a nullára csökkentését is vállalta, az ismertebb minősítők pedig immáron 16 000 közeli cégről adnak ki értékelést. A befektető oldalról indult mozgalom számai még inkább lenyűgözőek: az ENSZ egyik alszervezetéhez csatlakozott intézményi befektetők mára közel 150 000 milliárd dollárt kezelnek a fenti szempontok figyelembevételével. Eközben pedig törvények és rendeletek is elkezdték szabályozni a területet, tavaly jött ki ennek a magyar változata is, és lassan a KKV szegmens sem kerülheti ki a kérdést. De miért is tenné, ha ezzel magának is segít? Természetesen, mint minden fejlődő terület, az ESG is folyamatos kihívások előtt áll: nem mindig egyértelmű, hogy mi milyen kockázatokkal jár, és ezeket hogyan lehet felmérni. Emiatt sokan akár az egész koncepciót támadják, de az út előre a reformokban és nem a teljes tagadásban van. Ez a jó szellem immáron kiszabadult a palackból és a gátlástalan rövidtávú pénzhajhászást felváltja a megfontoltabb, hosszútávra fókuszáló, a teljes hatást figyelembe vevő szemlélet. Egyre több tőzsdecápából válik cetcápa, amelyik a véres és hirtelen leszámolás helyett a nyugodtabb, békésebb, planktonokat a vízből kiszűrő, nem ragadozó típusba tartozó táplálkozást alkalmazza. Ehhez pedig a gazdaságban sincs is szükség arra, hogy valaki olyan nagy méretű legyen, mint egy nagyvállalat, vagy egy cetcápa. Hogy miért, arra a következő cikkemben térek ki.  Barátságos Cetcápa egy snorkelezővel, forrás: Adiprayago Limena, Pexels A szerzőről: Faluvégi Balázs 25 éve van jelen befektetés-szakmai területen, és több mint tíz éve foglalkozik etikus befektetésekkel, illetve a Környezetre (Environment), Társadalomra (Social) és Felelős Vállalatirányításra (Governance) vonatkozó ESG elemzéssel. Társ-alapítóként startupjával elnyerte a BBVA nagybank globális versenyén a Legjobb Fintech a Fenntartható Pénzügyekért díjat. Megoldásaival és tanácsaival segítette többek között az egyik legismertebb hazai pénzintézetet, a régió egyik legnagyobb energiavállalatát, illetve az egyik legelismertebb magyar egyetemet ESG fejlesztésben. Blue Valew néven ezen a területen, saját, mindent átfogó módszertan alkotott meg. A számos tőzsdei cégnek és KKV-nak ESG tanácsadást és zöld finanszírozást nyújtó Stradamus Zrt. tanácsadó testületének a tagja.
#Jógyakorlatok #Nonprofitoknak #Társadalmi vállalkozás #Vállalatoknak

Hello Service Design/ Mi is az?

’Part1’- double diamond 1. szakasz     A cikk egy cikksorozat első része, ami rövid bevezetőkét átfogó képet ad arról, hogy mi hogy mi is az a service design, és miért egyre népszerűbb ez a módszertan? A lényegretörő és egymondatos válasz a fenti kérdésre az, hogy: a service design az a folyamat és módszertan, ami a szolgáltatások hatékonyságának növelésére összpontosít. Ez a terület átfogja az ügyfélélmény tervezését, a folyamatok optimalizálását és a szolgáltatások újraértelmezését annak érdekében, hogy azok jobban kielégítsék a felhasználók igényeit és elvárásait, ezáltal erősítve a vállalkozások piaci jelenlétét. Ez a terület látszólag távol esik a társadalmi és környezeti hasznosság, nonprofit szervezetek működése témától, de valójában rendkívül fontos eszköz arra, hogy kevés erőforrással bíró szervezetek nagyon célratörően legyenek képesek javítani a saját hatékonyságukat, és a célcsoportjaik számára megfelelő, a kívánt társadalmi/környezeti hatást elérő tevékenységeket / szolgáltatásokat kialakítani. A service design története viszonylag fiatal, mégis gyorsan fejlődő terület. Az első lépéseket a design thinking és az élménytervezés terén tevékenykedő szakemberek tették meg az 1980-as évek elején.  A 80-as években az első service design eszközöket mint pl. a service blueprintet a marketing területén alkalmazták először. A 90-es évektől már az egyetemi oktatásban is megjelenet, de az igazi áttörést a 2000-es évek hozták az első service design ügynökségek megjelenésével. A design thinkingben a tervezők által alkalmazott módszereket adaptáljuk. A design thinking mindset fókuszában az ember áll, akinek a szokásait kutatjuk, akivel empatizálunk, akinek ötleteket gyártunk, és terméket vagy szolgáltatást fejlesztünk. A cél az, hogy egy olyan megoldáshoz jussunk, amely megfelel a fogyasztói igényeknek. A service design a design thinking módszertani lépéseit követi és annak eszközeit alkalmazza arra, hogy rendszereket, folyamatokat, szolgáltatásokat fejlesszen. A service designban foglalkozunk a szolgáltatások teljes életciklusával, beleértve a tervezést, fejlesztést, bevezetést és ezek javítását is. De nemcsak az egyes szolgáltatásokra összpontosítunk, hanem azok összefüggéseire és az ügyfélélmény teljes kontextusára is, legyen az bármilyen terület. A módszertan bemutatására leggyakrabban a „double diamond“ ábrát szoktuk használni, mert ez kiválóan modellezi a service design folyamatban a különböző szakaszok fázisait és lépéseit. A cikksorozatban, aminek most az első részét olvassátok, az az első, problémafeltáró szakasszal (discover és define lépések) fogok részletesebben foglalkozni. A service design módszertan több lépésből áll, amelyek a probléma feltárásától kezdve az új szolgáltatások bevezetéséig tartanak. Ezek a lépések általában a következők: Felfedezés (Discover): a problémák feltárása és megértése, valamint felhasználó igényeinek, viselkedésének és környezetének elemzése. Meghatározás (Define): a problémák összegzése, valamint a fókuszált célkitűzések meghatározása annak érdekében, hogy azokra reagálhassunk. Fejlesztés (Develop): az új szolgáltatások, termékek vagy megoldások koncepciójának kidolgozása és prototípusok készítése annak érdekében, hogy tesztelhessük azokat. Létrehozás (Deliver): az elkészült szolgáltatások vagy termékek bevezetése és az ügyféllel való kapcsolattartás a megoldások továbbfejlesztése és finomhangolása érdekében. Divergens szakasz – Felfedezés (discover) 1. fázis - Kutatás Ismerd meg a fogyasztót, a usert, a felhasználót, a kedvezményezettet, akire a szolgáltatást tervezed! Mindjárt az elején érdemes felrajzolni a stakeholder (érintetti) térképet, hogy lássuk, kik lesznek az adott téma érintett felei, mert ők jelölik ki azt a területet, ahol a kutatásainkat végezzük majd. MOME- Service Design képzés/ A HUMUSZ SZÖVETSÉG projekt/ stakeholder map 2023 október, Horváth Zsóka Ez a fázis egy intenzív divergens szakasz, azaz a probléma meghatározásának keresése, vagyis amikor nagyon sok adatot halmozunk fel azért, hogy megalapozott megállapításokat, insightokat (belső mintázatokat) találjunk, és arra megfelelő terméket vagy szolgáltatást tervezzünk a későbbiekben. A módszertan lényege, hogy emberközpontú megközelítéssel, az ügyfelek valódi szükségleteinek megértését helyezzük fókuszba. Ebben a perspektívában fontos meghatároznunk azokat a területeket, ahol vizsgálni tudjuk, hogyan viselkednek az emberek, mi motiválja őket, és milyen fogyasztói igényeket támasztanak egy termékkel vagy szolgáltatással szemben. Ennek feltérképezésére kiváló kvalitatív és kvantitatív (minőségi és mennyiségi) kutatási eszközök, és módszerek állnak rendelkezésre, amiket a service design folyamatban rendszeresen használunk. A service design kutatási módszerei között szerepelnek a részletes megfigyelések, mélyinterjúk, szakértői és felhasználói interjúk, kérdőíves megkérdezések, szekunder kutatások és benchmark elemzések. A kutatásnak része lehet még az online és offline „szafari“, ahol nyomon követjük a felhasználót azért, hogy mélyebb betekintést kapjunk a célcsoportunk életébe és kulturális világába. Ezért sokszor majdhogynem etnográfusként veszünk részt a kutatási folyamatban, bevetve az empátia minden szintjét. A másik cipőjébe való belebújás segít igazán közel kerülnia témához, ezért a service designban ez az attitűd nélkülözhetetlen, mondhatnám azt is, hogy a service designer egyik legfontosabb kelléke, eszköze és "mindset"-je az empátia.  A cél, hogy minél közelebb kerüljünk a felhasználóhoz, azért, hogy pontosan értsük, hogy mik az igényei, és arra milyen szolgáltatás, vagy termék lenne a legjobb válasz, ergo, hogy egy olyan megoldáshoz jussunk a folyamat végén, ami megfelel a fogyasztó igényeinek. Konvergens szakasz – Meghatározás (define) 2. Fázis - SzintézisAhol az insightok születnek, és feltesszük a HMW (How might we...) kérdést.És kik az ún. personák, és miért kellenek?  A szintézis szakasz az egyik legfontosabb része ennek a folyamatnak, amely során az összegyűjtött információkat, adatokat és tapasztalatokat összevetjük és összekapcsoljuk azáltal, hogy közös mintákat keresünk. A szintézis célja, hogy összefoglalja és értelmezze az adatokat, és átfogó képet adjon arról, hogy milyen irányban kell továbbfejleszteni vagy módosítani a szolgáltatást. Az insightok meghatározása a szintézis folyamatának kulcsfontosságú része. Lehetnek konkrét felismerések vagy általános trendek, amelyek kiderülnek az adatok elemzése során. Az insightok segítenek a tervezőknek és fejlesztőknek abban, hogy mélyebben megértsék a felhasználók viselkedését és gondolkodásmódját, és hogy pontosan meg tudják határozni, milyen irányban kell alakítaniuk vagy javítaniuk a szolgáltatást. A szintézis szakaszában az insightok meghatározása általában a következő lépéseket foglalja magában: adatok elemzése: ez magában foglalhatja az adatok átfogó áttekintését, a minták és trendek keresését, valamint a releváns összefüggések azonosítását. insightok meghatározása: az adatelemzés során azonosított minták és trendek megfogalmazása. Segíti a mélyebb megértést. insightok megosztása és értékelése: az insightokat általában megosztjuk a csapat tagjaival és más érintettekkel. Fontos, hogy ezeket az insightokat átfogóan megvitassuk és értékeljük annak érdekében, hogy hatékonyan be tudjuk illeszteni azokat a tervezési és fejlesztési folyamatba. A perszóna meghatározása a service design folyamatban lényeges lépés, melynek célja a végfelhasználók mélyebb megértése és az ő szükségleteik pontosabb azonosítása. A perszóna egy fiktív, ám valósághű karakter, akit azért hozunk létre, hogy reprezentálja a célközönséget. Ezek az alaposan kidolgozott személyiségek modellezik a felhasználók motivációit, viselkedését és problémáit. Ha perszónákra tervezünk, akkor hatékonyabb és relevánsabb szolgáltatásokat tudunk kínálni a felhasználók számára, MOME - Service Design képzés/ Hintalovon projekt 2023. december/ Burus Emese, Rakoncza Szilvia, Tóth Gergő, Horváth Zsóka A perszónák által könnyebben érthetővé válnak a felhasználókkal kapcsolatos információk és szükségletek, és rajtuk keresztül érthetőbben tudjuk modellezni azt a csoportot, akire tervezünk. A perszónák így kvázi „állatorvosi lovak”, akiken keresztül elbábozzuk a valós szituációkat is. A konvergens szakasz egyik fontos eleme a "how might we" kérdés megfogalmazása , ami segít összpontosítani és irányt mutatni a problémák megoldására. Tegyük fel, hogy egy kutatásban azt az insightot fogalmaztuk meg, hogy az emberek nehezen találják meg a közösségi eseményeket a városban. Akkor ebben az esteben a „how might we” kérdésünket úgy tehetjük fel, hogy:  „Hogyan lehetne egy könnyen használható felületet létrehozni, amely segít az embereknek felfedezni és csatlakozni a helyi eseményekhez? Az ilyen típusú kérdés feltevése a folyamat korai szakaszában lehetővé teszi, hogy meghatározzuk a legfontosabb problémákat és kihívásokat, amelyekkel szembe kell néznünk. Ez a kérdés arra ösztönöz, hogy megfelelően definiáljuk a service design folyamat céljait, hogy azoknak a megoldásoknak a keresésére fókuszáljunk, amelyek valóban a felhasználók igényeire és szükségleteire válaszolnak. Pontokba összegyűjtve a "how might we" kérdés feltevése a tervezési folyamat során lehetővé teszi, hogy: az általános problémát specifikusabban határozzuk meg: azaz pontosabban lássuk a felmerülő problémákat. inspirációt nyújtson: a kérdés feltevése kreatív gondolkodásra ösztönőz, így új megközelítéseket és ötleteket találhatunk a problémák megoldására. megkérdőjelezzük a meglévő normákat: arra késztet, hogy kritikusan gondolkodjunk a meglévő megoldásokról, és alternatív megközelítéseket találjunk. meghatározzuk a fő prioritásokat: segít kiválasztani a legfontosabb problémákat, amelyekre koncentrálni kell. a felhasználói szempontokat állítsuk központba: azaz, hogy a felhasználók valódi szükségleteire és problémáira koncentráljunk, ezáltal biztosítva, hogy a tervezett megoldások valódi értéket jelentsenek számukra. Összességében a "how might we" kérdés megfogalmazása segíti kreatív, és célorientált módon megközelíteni a tervezési folyamatot, és hatékonyabbá teszi a szolgáltatások tervezését és fejlesztését. Fontos, hogy a szintézis folyamat végén összegezni tudjuk az insightjainkat, ami alapján megfogalmaztuk a how might we kérdésünket. Mielőtt tovább lépünk a következő szakaszra, azaz a „Fejlesztés (develop)” és „Létrehozás (deliver)” fázisába, ezen a ponton fontos, hogy bevonjuk az megbízót, azért hogy megosszuk vele a feltárt problémát és, összevessük azzal, amit korábban megosztott velünk. Ennek a célja, hogy közös megértést és célokat határozzunk meg a fejlesztés előtt. Ezután a  „Fejlesztés- Létrehozás” szakaszban kreatív eszközökkel és módszerekkel dolgozunk azon, hogy optimális szolgáltatást alakítsunk ki. A cikk folytatása a double diamondnak ezt a szakaszát fogja feltárni. A cikk írója a MOME/ Moholy- Nagy Művészeti Egyetem service design szakirányú továbbképzésének hallgatója. https://hellononprofit.hu/programok/social-business-2024/ A bevételtermelő tevékenység kialakításának érdekében útjára indítjuk – a Visa, a Cseriti Adománybolt, a Diego, a DPD, az Erla Film, a Klippe Learning, az OTP Mobil és a Shoprenter partnerségében és támogatásával – Social Business 2024 programunk második évfolyamát. Részletek és jelentkezés itt.