Van palló a ködös mocsáron át – így vegyük figyelembe minden fontos érintett véleményét az ESG folyamat során

Elképesztő mennyiségű félreértés van a társadalom- és környezettudatosság területén, és általában az ESG fejlesztéssel kapcsolatban. Sokaknak mankó és információ híján csak halvány sejtéseik vannak arról, hogy mi számít valójában, és mi az ami inkább minősül a green- és socialwashing berkein belülinek.

Számtalanszor találkozom olyan esetekkel, amikor cégvezetők azzal büszkélkednek, hogy van náluk egy darab elektromos autó töltő, van az igazgatóságban nő (aki szinte minden alkalommal a HR vagy a jogi osztály vezetője), illetve tettek napelemet a tetőre. Még olyat is hallottam, hogy egy vezérigazgató azzal tudta be a környezettudatosságot, hogy egy hibrid Lexust lízingelt saját használatra. Az esetek többségében azért van valódi törekvés a fenntarthatóság irányában, de még ezekben az esetekben is komoly tanácstalanság, félinformációkra épített ad hoc megoldások láthatóak csupán.

Ahhoz, hogy a ködös mocsárban egy tiszta pallót, gyalogutat tudjunk építeni, két dologra van szükség: arra, hogy tudjuk ki és milyen irányba szeretne elindulni, illetve hogy milyen eszközeink vannak a kezünkben, amivel a pallót megépíthetjük. Az utóbbi az erőforrásokra vonatkozik, és sokan ha már kalapács van a kezükben, akkor mindent szögnek nézve vadul csapkodni kezdenek, hogy minél hamarabb túlessenek a feladaton. Azonban ahhoz, hogy valóban legyen is értelme a munkának, tudni kell, hogy merre is kezdjük letenni a gerendákat. Az analógia ezen részét szolgálja a Lényegességi Elemzés.

Ahhoz, hogy tudjuk, hogy mire kell odafigyelni, milyen hatásokat kell megvizsgálni, azzal kell kezdenünk, hogy meghatározzuk: az adott cégnek kikre van egyáltalán hatása? Őket hívjuk érintetteknek (stakeholdereknek), és még egy KKV esetén is igen széles skálán találhatóak meg.

Érdekelt felek természetesen a tulajdonosok és a vezetőség, hiszen a cég pénzügyi eredményeinek maximalizálásában a legtöbb esetben ők motiváltak a leginkább. A legtöbb ember a mai napig ezt a klasszikus megközelítést alkalmazza, és úgy vélik, hogy egy magánszektorban lévő vállalatnak nincs is más dolga, mint nyereséget termelni. Egy cégtől azonban sokkal több ember sorsa függ többé-kevésbé, mint a tulajdonosi-vezetői kör. A legfontosabbak általában a cég alkalmazottai, hiszen nekik a megélhetésük és a hivatásuk (remélhető) szeretete is függ az őket foglalkoztató intézményről, nem is beszélve arról, hogy idejük jelentős részét is munkájukkal töltik. Rendszerint a cég vezetőségét, alkalmazottait hívjuk belső érintetteknek, legtöbbször hozzájuk értve a befektetőket is.

Ám korántsem csak ezek a csoportok azok, akiknek az életére valamilyen szempontból hatással van egy-egy vállalat. Mindenki, aki üzleti szempontból kapcsolatban van az adott céggel, érintettnek számít. Lehet ez például egy beszállító, akinek a bevétele értelemszerűen függ tőlük, de az igényektől függően a költségekre is hatással van például, továbbá az együttműködés minősége az érintett fél nyugalmára is befolyással lehet. Hasonlóképpen maga a cég is lehet beszállító, vagy valamilyen szolgáltatást nyújthat másoknak, így az ő vevői is érintettek és van rájuk hatása a cég tevékenységének, például az árazás, a minőség, a szállítási idő révén.

Ám még csak üzleti kapcsolatra sincs szükség ahhoz, hogy egy cég hatással legyen valamely érintetti csoportra. A legtöbb vállalatnak van valamekkora környezetterhelése, például akár saját maga, akár az általa felhasznált energia előállítása és szállítása miatt, ezért tulajdonképpen a teljes nyilvánosság – mindenki aki ugyanazt a levegőt szívja – érintettnek számít. Gyakran pedig sokkal erősebb és közvetlenebb a hatás, amelyet a helyi közösségnek kell elszenvednie a hang és fényszennyezés, az utak megterhelése, és a helyi emisszió miatt.

Külső érintetteknek tehát azokat a stakeholdereket hívjuk, akik nem a vállalat “falain” belül észlelik annak hatásait, hanem kívül vannak, de befolyással van rájuk, amit a cég tesz: így például a már említett beszállítók, vevők, helyi közösségek vagy akár a szélesebb értelemben vett nyilvánosság. Ha pontosan meghatároztuk a belső és külső stakeholdereket, akkor már tudjuk, hogy kik felé kell felépítenünk pallót a mocsáron át. A terepet viszont még nem mértük fel, hiszen van ahol mélyebb a mocsár, van ahol kevésbé veszélyes, így a pontos útvonalat még nem tudjuk.

A Lényegességi Elemzés során a tulajdonosok – vezetőség, illetve a többi érintett (esetenként a külső és belső érintettek) adott területekhez való viszonyát mérik fel és ábrázolják egy kétdimenziós mátrix grafikonon az ESG folyamatra odafigyelő vállalatok. Ezek olyan fontos témaköröket jelentenek, mint például az emisszió, a hulladékkezelés, a vízkezelés, biodiverzitás környezeti területen, munkakörülmények, nemi és kisebbségi esélyegyenlőség, helyi közösségekkel való kapcsolat a társadalmi oldalon, illetve transzparens működés, kiberbiztonság a felelős vállalatirányítás pillérje alatt. A mátrixra nagyon jó példát jelent a hazai gyógyszergyártó Richter hasonló ábrája.

Ha mindkét érintetti csoport fontosnak tart egy területet, akkor az fontosnak minősül, és azzal a cégnek foglalkozni javasolt. A legtöbb esetben a fontosnak minősülő témaköröknél különbségek is vannak attól függően, hogy mennyire messzire helyezkedik el a két tengely metszéspontjától, vagyis a koordináta-rendszer origójától. Másképpen megfogalmazva: mennyire tartja fontosnak a két érintetti csoport összességében. Természetesen mindig vannak olyan területek, amit a Vezetőség és a Tulajdonosok fognak lényegesebbnek gondolni: tipikusan ilyen a pénzügyi eredményesség vagy az energiahatékonyság. És persze az sem meglepő, hogy ha munkavállalókkal vagy a helyi közösségekkel való bánásmód inkább a további érintetteknél kerül előrébb a prioritások között. Ám ettől még kerülhet a kiemelten fontos területek közé, a lényeg hogy mindketten viszonylag lényegesnek ítéljék meg.

Egy felelős, fenntarthatóságra törekvő vállalat nemcsak azt tartja szem előtt, hogy csak egy-egy érintetti csoportnak kedvezve, az ő vélt vagy valós érdekeit nézve a profitot maximalizálja. Ehelyett széles körben, átfogó módon vizsgálja az összes érintettre gyakorolt hatást, ezeket pedig igyekszik úgy alakítani, hogy a lehető legjobb módon gyakoroljon befolyást rájuk, vagy ha ez negatív lenne, akkor pedig ennek minimalizálására törekszik. Ez a saját jól felfogott érdeke is hosszútávon, hiszen az elégedett érintettekkel könnyebb együtt dolgozni, ami kevesebb kockázattal jár. A rossz munkkakörülmények, gyenge munbkabiztonság miatt alkalmazottak távozhatnak vagy legalábbis csak magasabb fizetés mellett vállalják az adott munkakörülményeket.

Azt is fontos azonban látni – és ez ennek a cikknek a legfontosabb üzenete – hogy nincs két ugyanolyan vállalat, az érintettek száma, csoportjai, az jelentőségük nagysága mind-mind eltérnek kisebb-nagyobb mértékben. Emellett pedig a rájuk gyakorolt hatások ereje, minősége, jellege is különböző szinte minden esetben. Egy olaj és gázcég emissziója hatalmas, ezért a környéken élők, de teljes népesség számára ennek a jelentősége óriási. Ezzel szemben egy szoftvercégnél a kibocsátást maximum az iroda üzemeltetése, a személyi közlekedés, felhő szolgáltatások jelentik, ami nagyságrendekkel kisebb környezetterheléssel járnak, így ennek a területnek a lényegessége jóval alacsonyabb az ő érintetti köre számára. Náluk viszont az olyan témaköröknek, mint például a kiberbiztonság vagy a munkavállalók továbbképzése lehet fontosabb.

A kiemelt területek meghatározása révén már az útvonalat is tudjuk a mocsáron át, hogy elérjünk annak a másik feléig, egyfajta hidat építve a saját és a többi érintett érdekei között. Azt azonban még mindig nem tudjuk, hogy mennyi faanyagra, csavarra és eszközökre van szükségünk az építmény elkészítéséhez. Egy KKV esetén, ahol egyébként is korlátozottak az erőforrások és nem feltétlenül történt meg eddig az adatok gyűjtése, mindez még nehézkesebb lehet. A jó hír az, hogy nem kell mindent egyszerre megcsinálni, lehet lépésről lépésre haladni, folyamatosan felépíteni a pallót.

A lényeg ebben a szakaszban csupán annyi, hogy minél jobban megismerjük a stakeholderek véleményét, érdekeit. A kaliforniai Berkeley Haas Egyetem – amelyet a legtöbb ranglista Amerika tíz legjobb üzleti felsőoktatási intézménye közé sorol – részletes tanulmányt és statisztikákat tett közzé arról, hogy a legtöbb cég kiket és milyen módon kérdez meg a lényegességről. A 300 részletesen analizált vállalat nagy többsége az érintettek között említette elsősorban a munkavállalókat, majd sorrendben az ügyfeleket, a szakmai szempontból érintett nonprofit szervezeteket, a befektetőket és hitelezőket, a kormányzati és felügyelő szerveket, a beszállítókat, szakmai szövetségeket, valamint talán még fontos megemlíteni a helyi közösségeket. Illetve megemlítik még a hitelminősítőket is, de a KKV-k szempontjából ezeknek nincs relevanciája, a többi fenti csoport viszont szinte minden kisebb cég esetén jelen van. Így azon kell a vezetőségnek elgondolkozni, hogy a felsorolásból melyiket ki, kik képviselik.

Ha ez megtörtént, akkor érdemes meghatározni azon lényeges területek listáját, amelyekről az érintetteket meg fogjuk kérdezni. Hogy mi tartozhat ezek közé, az sohasem egy egyszerű kérdés, és ez egy tanulási folyamat is egyben, a témakörök rendszeresen változhatnak is. Egyrészt azért, mert a vezetőség az értintettekkel folytatott konzultációk során rádöbben, hogy valami eddig kimaradt, ahol a cégnek érdemi hatása van. Márészt pedig azért, mert nincs olyan vállalat, ami ne változna az idő múlásával, növekszik, szélesíti vagy akár csökkenti a kínálatát, új piacokra tör be, esetleg leépíti egy-egy részlegét. mankóként az olyan listák szolgálhatnak, mint például az ESRS, ami az Európai Fenntarthatósági Jelentéstételi Szabvány rövidítése, és amely az ESG három fő pillérén belül 10 fő témakört és ezen belül 39 alterületet nevez meg. Az esetek többségében ezek lefedik a lényeges témaköröket, amelyeket már fel lehet mérni, de minden esetben egyedileg, a cég tevékenysége alapján kell mérlegelni, hogy melyiket használjuk, hogyan adaptáljuk, pontosítjuk ezket, illetve egyedi területeket is behozunk a képbe.

Az adatfelvétel módszertanát tekintve nincs egységes, mindenhol működő recept, de vannak sztenderdek, illetve jó gyakorlatok, amik egy KKV-t is segíthetnek az előrelépésben. A már említett Berkeley Haas felmérés alapján a cégek nagy többsége mind elsődleges, mind másodlagos adatokból dolgozik, valamivel jellemzőbb azért, hogy az utóbbiból. A saját javaslatoma az, hogy mégis inkább az első felé orientálódjon egy magát felelősnek tartó cég, hiszen ezáltal tudja jobban, igazán mélyreható módon megismerni a saját érintettjeinek a szempontjait. Ráadásul egy kisebb, a nyilvánosság számára nem, vagy kevéssé ismert szervezet esetén az olyan külső források, mint a médiában megjelenő hírek, elemzések kevéssé jellemzőek. A belső forrásoknál erősen megoszlik, hogy mennyire a személyes interjük, online kérdőívek, vagy workshopok hozzák meg a lényegességről a valóban értékes adatokat. Az nem véletlen, hogy a Berkeley adatai alapján a harmadik módszer sokkal ritkább: ezek idő- és erőforrásigényesek, és bár a legvalószínűbb, hogy itt jönnek át a leginkább jellemző adatok, de ha ezek rosszul vannak megszervezve, vagy nem elég jó a vállalati kultúra, akkor kifejezetten kockázatosak is. Az online kérdőív lehet a leginkább széleskörű és feldolgozásuk könnyen skálázható, viszont nem javasolt ezzel indítani, amíg az érintettek nem értik meg a folyamat jelentőségét. Ezért KKV-knak érdemes a második leggyakoribb, interjús megoldást választani, ami közepesen idő- és erfőrorrás igényes, de a kételyeket el tudja oszlatni. A bizalmat pedig az érintettek körében jelentős mértékben megnöveli, ha ezt külső tanácsadó végzi.

Természetesen a teljes folyamat, főleg egy nagyobb, összetettebb vállalat esetén sokkal részletesebb, ebben a cikkben ennek csak a lényegi elemeit említjük. Sok út vezet kifelé a mocsárból, de a lényeg, hogy megalapozott stratégia mentén elinduljunk: akik nem adták fel, azoknak ez előbb-utóbb mindenkinek sikerült.

Hasonló cikkek

#ESG #Vállalatoknak

Most akkor megfő a bolygó?! Mit tehetünk?! – ESG KKV Special – 2./10. rész

Ha az ESG-re és a fenntarthatóságra gondolunk, az első dolgok között juthat eszünkbe a klímaváltozás és a felmelegedés, hiszen a közéletben talán ezek a témák szerepelnek a legtöbbet. Így KKV-nak szóló sorozatunk második részében mi is ezt járjuk körbe: bemutatjuk, milyen összetett probléma a fenntarthatóság környezeti oldala, de példákat is mutatunk, hogy mit tehetnek KKV-k. Az általános helyzet Ha a bolygó létfenntartó funkcióiról beszélünk, érdemes megemlíteni Rockström kutató ábráját a bolygóhatárokról, ami bemutatja, hogy bizonyos témákban (bioszféra-integritás változása, biogeokémiai áramlások, földhasználat változása, klímaváltozás, óceánok savasodása, édesvíz-használat, sztratoszférikus ózon csökkenése, atmoszférikus aeroszol ülepedése, új anyagok bevezetése) átléptük-e a határt, és ha igen mennyire: Forrás: Stockholm Resilience Centre, 2024 Sajnos látszik, hogy egyre több területen és egyre jobban átlépjük a fenntartható határokat, a klímaváltozás gyorsulása egyértelmű, ami az üvegházhatású gázok növekvő légköri koncentrációjából ered, mivel nem engedik, hogy a bolygó leadja a felgyülemlett hőt. Más ábrák jól szemléltetik, hogy az ipari forradalommal kezdődő folyamat milyen ütemben gyorsul: Forrás: Our World in Data, 2024 Akkor ennyi volt? Természetesen rossz érzés látni ezeket az ábrákat, szembesülni az extrém időjárási jelenségekkel a hírekben, vagy érezni, hogy nyaranta egyre kibírhatatlanabb a hőség. Sokakban ez szorongást is kiválthat. Szerencsére már születtek intézkedések a helyzet lelassítására/megállítására és folyamatosak a technológiai újítások, fejlesztések is. Az egyik ismertebb intézkedés a Párizsi Klímaegyezmény, amit 196 ország ratifikált, és jogi kötelezettségként vállalták, hogy a felmelegedést az iparosodás előtti hőmérséklethez képest +2 Celsius fok alatt tartsák, ideális esetben pedig +1,5 Celsius fok alatt. Ezt segítve már több intézkedés is született, ami Európát érinti, az EU Zöld Megállapodás (klímasemleges kontinens), vagy az EU Taxonómia (osztályozási rendszer a beruházások fenntarthatósági kategorizálására), illetve a finanszírozási kérdésekben is már mindig előkerül a tevékenységek fenntarthatósági oldala. Ezek már konkrétan, pénzügyi, controlling oldalról is megközelítve próbálják zöldíteni a gazdaságban áramló pénzek célirányát. Az általános jelentéstételi sztenderdek és erre épülő EU-s és tagállami jogszabályok pedig a vállalatok ezirányú elköteleződéséről, tevékenységéről és eredményeiről szeretné egységes, átlátható módon beszámoltatni őket. Fontos megemlíteni, hogy az EU-s CSRD (Corporate Sustainability Reporting Directive) által használt ESRS jelentéstételi keretrendszer tematikus sztenderdjei között is öt környezeti tematikus sztenderd szerepel, előírva, hogy a lényeges hatások, kockázatok és lehetőségek függvényében fontos témákról milyen formában mutassa be a gazdálkodó szervezet az eredményeit. Látható, hogy a cikk elején bemutatott bolygóhatárokhoz szorosan kapcsolódnak a környezeti sztenderdek. Mit tehet egy KKV? A fentieket olvasva sokan legyinthetnek, hogy ez nem az én dolgom, úgyse érne semmit, amit teszek, csepp a tengerben… De ez bizony nem így van, minden cselekedet számít, bármilyen kicsinek tűnik is a hatása! Hallott már az olvasó a pillangóhatásról? Amikor egy pillangó szárnycsapása tornádót tud okozni a Földbolygó akár másik oldalán… Ilyen ez az emberi cselekedetekkel is: sosem tudhatjuk melyik aprónak tűnő intézkedés lendít át éppen valamilyen trendet, folyamatot. Ráadásul a KKV-k az EU-ban a vállalati CO2 kibocsátás 62%-áért feleltek 2022-ben, tehát a hatásuk nem elhanyagolható. A nagyvállalatok több forrást tudhatnak klíma-és környezetvédelmi tevékenységekre fordítani, befektethetnek karbonkreditekbe, semlegesíthetik a hatásukat, egy KKV azonban ezt nem mindig engedheti meg magának. Szerencsére vannak mindennapi gyakorlati módszerek is, hogy hozzájáruljanak a klímaváltozás visszafogásához, ezeket az ESRS Környezeti tematikus szabvány témái szerint rendeztük: Éghajlatváltozás (ESRS E1): zöld beszerzés: felelős és környezettudatos beszállítók kiválasztása, zöld termékek vásárlása)  ökohatékonyság: zöld hatékonysági megoldások, amelyek pénzügyileg is megtérülnek (lásd KÖVET Ablakon Bedobott Pénz esettanulmányok) karbonlábnyom kiszámítása online kalkulátorokkal vagy mélyrehatóbb módszerekkel környezettudatos termékfejlesztés megújuló energiák használata (napelem, biomassza)  üzleti utak környezeti hatása (fenntartható repülőgép üzemanyag vagy repülés/autó helyett vonat/online, mikromobilitás ösztönzése) Szennyezés (ESRS E2): zöld iroda: pl. környezetbarát tisztítószerek használata környezettudatos gyártás: a talaj, víz, levegő szennyezés csökkentése, megelőzése hatékony kármentesítés és helyreállítás Víz és tengeri erőforrások (ESRS E3): vízkivétel csökkentése, vízvisszaforgatás víztakarékos öblítőtartály beszerelése szenzoros csaptelepek használata Biológiai sokféleség és ökoszisztémák (ESRS E4): biodiverzitás: udvar- és kerthelyiségben többféle növény ültetése és élőlény-közössége létrehozása monokultúra kerülése természeti programokban részvétel, összefogás erdőirtással és biodiverzitás rombolással járó nyersanyagkivételek csökkentése, kiváltása Erőforrás-felhasználás és körforgásos gazdaság (ESRS E5): zöld beruházások, technológia a körforgásos gazdálkodás megvalósításához kölcsönzés, bérlés a tulajdonlás helyett hulladékgazdálkodás hatékonysága a 10R létráján haladva zöld események: helyszín és szervezés környezettudatos kialakítása, kiválasztása Ha valaki továbbra is kételkedik abban, hogy egy KKV képes a szemlélet- vagy magatartásváltozásra, a pozitív hatáskeltésre, akkor itt van néhány név nélküli, de valós hazai példa a környezetbarát működésre:  A cikksorozat szerzői az Alternate munkatársai. Jelen cikk szerzője Király Dorottya, fenntarthatósági gyakornok, továbbá Fertetics Mandy, a vállalkozás ügyvezetője, több mint 20 éves tapasztalattal bír a vállalati fenntarthatóság és felelősségvállalás terén. Missziója, hogy organikus szervezetfejlesztés és vezetői transzformáció révén segítse a cégeket a fenntarthatóság útján. www.alternate.hu 
#ESG #Vállalatoknak

Szigorúbb szabályok jönnek a fenntarthatóság és az emberi jogok területén

2024. július 5-én megjelent a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról szóló európai uniós irányelv, azaz a Corporate Sustainability Due Diligence Directive (CSDDD), amelyet két éven belül kötelesek átültetni saját nemzeti jogszabályaikba a tagállamok. A vállalatok feladatai közé fog tartozni az emberi jogi és környezetvédelmi káros hatások kezelése, panaszkezelési rendszer működtetése, valamint az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló átállási terv készítése is. A kötelezettségeken túl a szabályozás lehetőségeket is teremthet a beszállítói lánc tudatos átvilágítása és indukált fejlesztések biztosítása révén. Az átvilágított KKV-k pedig akár célzott támogatásban is részesülhetnek, hogy biztosítsák a vállalati elvárásoknak való megfelelést. Az irányelv értelmében fenntarthatósággal kapcsolatos átvilágítást és az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló átállási tervet kell készíteniük azoknak az európai uniós és harmadik országbeli nagyvállalatoknak, amelyek megfelelnek bizonyos küszöbértékeknek a munkavállalói létszám és az elért éves nettó árbevétel alapján. Kötelezettek lesznek a több mint 450 millió euró éves nettó globális árbevételt elérő és több mint 1000 munkavállalót foglalkoztató európai uniós nagyvállalatok (akár vállalatcsoporti szinten), illetve bizonyos feltételek mellett a franchise- vagy licenszmegállapodás alapján együttműködő vállalatok is. A harmadik országbeli vállalatok akkor lesznek kötelezettek, ha több mint 450 millió euró éves nettó árbevételt érnek el az Európai Unióban. Fenntarthatósággal kapcsolatos átvilágítási kötelezettség A vállalatok kockázatalapú emberi jogi és környezetvédelmi átvilágítást lesznek kötelesek végezni a saját és leányvállalataik, továbbá az üzleti partnereik tevékenységéből eredő tényleges és lehetséges káros hatások azonosítása érdekében. Azt kell vizsgálniuk, hogy megfelelnek-e az irányelv mellékletében megjelölt emberi jogi és környezetvédelmi előírásoknak: ilyen például a szabadsághoz és biztonsághoz való jog biztosítása, valamint a hulladék jogellenes kezelésének tilalma. A vállalatoknak a teljes tevékenységi láncukat át kell világítaniuk, amely a jogszabály értelmében magában foglalja az „upstream”, vagyis beszállítói tevékenységi láncot, illetve a „downstream”, vagyis termékoldali tevékenységi láncot a termék élettartamának végéig. A termék élettartamát követő ártalmatlanításra ugyanakkor már nem vonatkozik ez a jogszabály, valamint a pénzügyi szektor esetében csak a beszállítókat érinti. Saját kockázatkezelési rendszert kell létrehoznia minden kötelezettnek, és megfelelő intézkedéseket kell hoznia az azonosított lehetséges káros hatások megelőzése, és a tényleges káros hatások megszüntetése érdekében. Ilyen lehet például szerződéses biztosítékok kérése, pénzügyi vagy nem pénzügyi beruházások és korszerűsítések megvalósítása, vagy akár – végső eszközként – az üzleti kapcsolatok felfüggesztése vagy megszüntetése is. Emellett, ha a vállalat tényleges káros hatást okozott, akkor korrekciót köteles biztosítani. Egy panaszkezelési rendszert is létre kell hozniuk a vállalatoknak, ahol az érintettek széles köre bejelentést tehet a tapasztalt káros hatásokról. Meglévő panaszbejelentő rendszer esetén a környezetvédelmi és az emberi jogi szempontú kiegészítés szükséges. Az intézkedések megfelelőségét és hatékonyságát a vállalatoknak rendszeresen ellenőrizniük kell, és – amennyiben nem tartoznak a CSRD alapján fenntarthatósági beszámolási követelmények hatálya alá – évente egyszer a honlapjukon kötelesek beszámolni ezzel kapcsolatos tevékenységükről. A hatósági ellenőrzés során kiszabható szankciók (például pénzbírság, amelynek felső korlátját a tagállamok egyedileg határozzák meg, azonban a globális éves árbevétel 5%-át mindenhol el kell érnie) mellett a vállalatok felelősségre vonhatók lesznek azokért a károkért, amelyet a káros hatások megelőzésére, illetve megszüntetésére vonatkozó kötelezettségük megszegésével okoztak. Polgári jogi felelősségük révén a teljes okozott kár megtérítésére lesznek kötelezhetők. Egy vállalat ugyanakkor nem vonható felelősségre, ha a kárt csak a tevékenységi láncában lévő üzleti partnerei okozták. A károsultak szakszervezetek, illetve emberi jogi és környezetvédelmi civil szervezetek részére is adhatnak felhatalmazást, hogy keresetet nyújtsanak be az igényeik érvényesítése érdekében. Hozzájárulás az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez A vállalatok egy, az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló átállási tervet is kötelesek lesznek elfogadni, amely biztosítja, hogy az üzleti modelljük és stratégiájuk összeegyeztethető legyen a globális felmelegedés 1,5°C-ra való korlátozásával, és az európai uniós klímasemlegességi célkitűzésekkel a Párizsi Egyezményben foglaltak szerint. A tervnek ismertetnie kell a végrehajtást támogató beruházások és finanszírozás magyarázatát és számszerűsítését is. Várható piaci hatások A jogszabály jelentős kötelezettséget támaszt az érintett vállalatokkal szemben, ugyanakkor több lehetőséget és kiaknázható üzleti előnyt is teremthet az indukált fejlesztéseken keresztül. A beszállítói lánc fenntarthatósági szempontú átvilágításával és panaszbejelentő rendszer létrehozásával még időben fény derülhet olyan súlyos emberi jogi és környezetvédelmi visszásságokra, amelyek nyilvánosságra kerülés esetén jelentős károkat okozhatnak a vállatok hírnevére és bevételére akár egy vevői bojkottokon keresztül. A belső átvilágítási rendszer létrehozása elősegíti a vállalatok tudatos és hatékony környezeti, társadalmi és vállalatirányítási szempontú fejlesztését. Az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló átállási tervvel a vállalatok könnyebben fel tudnak készülni a klímaváltozás következményeire, illetve kiaknázhatják az átállásban rejlő lehetőségeket is. A jogszabály kitér a nagyvállalatok által átvilágított kis- és középvállalatokra is. Amennyiben az elvárt környezeti, illetve emberi jogi megfelelés teljesítése veszélyeztetné a KKV működését, úgy a nagyvállalatoknak célzott és arányos pénzügyi támogatás nyújtásával is támogatniuk kell a KKV-kat, például közvetlen finanszírozással, alacsony kamatozású kölcsönökkel, a folyamatos beszerzésre vonatkozó garanciákkal, vagy a finanszírozás biztosításának támogatásával. Átültetés és alkalmazás A tagállamoknak két év áll rendelkezésükre, hogy az irányelvet átültessék a nemzeti jogba, és meghatározzák a részletszabályokat. Magyarországon az ESG törvény szabályozza a vállalati környezeti és társadalmi felelősségvállalási kockázatok értékelését és kezelését, így az irányelv átültetése várhatóan az ESG törvényben fog megjelenni. Ezt követően fokozatosan lesznek alkalmazandók az irányelv előírásai, a munkavállalói létszám, valamint az elért éves nettó árbevétel tekintetében meghatározott küszöbértékek alapján. A legnagyobb, 5000 fő és 1500 millió euró árbevétel feletti vállalatok már 2027-től kötelesek alkalmazni az előírásokat, a 3000 fő és 900 millió euró árbevétel felettiek 2028-tól, míg 2029-re az összes érintett vállalatnak alkalmaznia kell a szabályokat. Horváth Kristóf a KPMG Tanácsadó csapatán belül ESG/ fenntarthatósági területen menedzser. Tanulmányait a Budapesti Corvinus Egyetemen Környezet- és Vidékfejlesztés szakirányon végezte. Többek között fenntartható beszállítói lánc menedzsment fejlesztésben, ESG/ fenntarthatósági stratégiák készítésében, ESG/ fenntarthatósági jelentések összeállításában, illetve innovációs, város- és gazdaságfejlesztési projektekben rendelkezik tapasztalattal.
#Jógyakorlatok #Nonprofitoknak #Vállalatoknak

”Az erőszakmentes kommunikáció nagyobb hatékonyságot, jobb teljesítményt és működést, stabilabb szervezeti struktúra kiépítését teszi lehetővé” – Interjú Pataki Anna coach-csal, EMK-trénerrel

Az EMK eszközeit ma már Magyarországon is számos nonprofit és forprofit szervezetben alkalmazzák. Marshall Rosenberg módszerének célja, hogy minden érintett fél számára elfogadható, az alapvető szükségleteiket figyelembe vevő, empatikus kommunikációs helyzetet teremtsen egy csoporton, közösségen belül. Az Erőszakmentes Kommunikáció (EMK) filozófiáját és módszertanát Marshall Rosenberg amerikai klinikai szakpszichológus dolgozta ki. Az EMK célja, hogy az emberek nagyobb empátiával, nyitottabban, érthetőbben tudjanak kommunikálni egymással, és lehetőség szerint minden fél számára kedvező “nyertes-nyertes“ viszonyt alakítsanak ki. “Egy gyerekneveléssel kapcsolatos workshopon találkoztam először az erőszakmentes kommunikáció fogalmával. Rögtön éreztem, hogy ez sokkal több egyszerű kommunikációs technikánál: egy mélyebb gondolkodásmód, életszemlélet, amely mögött komoly filozófiai alapvetések vannak – mondja Pataki Anna coach, mediátor, üzletviteli tanácsadó és EMK-tréner. – A hozzá tartozó eszköztár elsősorban arra szolgál, hogy kézzelfoghatóvá tegye ezt a mögöttes világlátást, és segítsen annak gyakorlásában, alkalmazásában.” Pataki Anna (Fotó: Hello Nonprofit) Marshall az EMK kidolgozásánál sok különféle forrásból merített. ”Nagyban épített a Mahatma Gandhi-féle felfogásra: nem véletlenül, hiszen ő is az erőszakmentesség ideáját hirdette. Ahogy a nagy világvallások tanításaira is: egyik kedvenc anekdotája szerint, amikor Izraelben tartott workshopot, a résztvevők azt mondták neki, »ez az alkalmazott Tóra«, amikor egy arab faluban, azt, hogy »ez az alkalmazott Korán«, amikor egy keresztény közösségben, akkor pedig azt, hogy »ez az alkalmazott Biblia«.” A tréner hangsúlyozza: ahogy Ghandi, úgy az EMK is tágan értelmezi az erőszakmentességet. “Nem csak a fizikai erőszakról van szó, Marshall filozófiája mindent »erőszaknak« tekint, amit nem szívből mondunk vagy teszünk – akár magunkkal, akár mással.” A konfliktusok a rendszerből fakadnak Annak ellenére, hogy az erőszakmentes kommunikáció sokak számára elvont, ezoterikus megközelítésnek tűnhet, nagyon is praktikus gyakorlati alkalmazásai is vannak. “Az EMK-t és annak módszereit, eszközkészletét gyakorlatilag bármilyen közösségen belül alkalmazhatjuk, ahol fontosak az emberi interakciók: a családtól a párkapcsolaton át a munkahelyekig – mondja Anna. – Marshall abból indul ki, hogy a világon minden embernek hasonló alapszükségletei vannak. Köztük fizikaiak – mint az élelem, a folyadékbevitel, vagy a napfény –, és lelkiek – mint az, hogy egy közösséghez tartozzunk, hogy megértsenek és elismerjenek minket, hogy örömöket és kihívásokat éljünk meg, hogy biztonságban érezzük magunkat. Az EMK szerint csak olyan megoldások lehetnek minden érintett számára fenntarthatók és előremutatók, amik valamennyiük szükségleteit figyelembe veszik – mert ha csak egy érdekelt fél szempontjait is figyelmen kívül hagyjuk, annak hosszabb távon az egész közösség fizeti meg az árát. Ez a szemlélet nagyban eltér a megszokott, vitákra építkező »kinek-van-igaza« megközelítéstől: nem azt vizsgálja, hogy ki van domináns helyzetben, vagy hogy kinek az érvei megalapozottabbak, hanem azt, hogy hogyan lehet olyan helyzetet teremteni, ami mindenki számára kielégítő, amitől mindenkinek kiegyensúlyozottabb és örömtelibb lesz az élete.” A tréner elismeri, hogy az erőszakmentes kommunikáció széles körű alkalmazása szétfeszítené a jelenleg elfogadott társadalmi és gazdasági rendszerek kereteit. “De ez is az egyik célja. Már csak azért is, mert ugyan az EMK-t elsősorban a személyek közötti, illetve csoportokon belüli kommunikációban szoktuk használni, de a legtöbbször az egyes emberek közötti konfliktusok is a rendszerből fakadnak, azokból a társadalmi-gazdasági konstrukciókból születnek, amelyekben élnek, dolgoznak.” Szükségletek és megoldási stratégiák Anna hangsúlyozza, nagyon fontos, hogy az emberek szükségleteit és az azok kielégítését lehetővé tévő megoldási stratégiákat szétválasszuk egymástól. “Csak hogy egy példát mondjak, lehet, hogy valaki nagyon szeretne egy munkát, feladatot, de hiányoznak a kompetenciái annak ellátásához. Ilyenkor nem az a megoldás, hogy ennek ellenére rábízzuk a szóban forgó feladatot, hanem az, hogy megvizsgáljuk, milyen alapszükségletét – mint az anyagi biztonság, a megbecsülés, a csoporthoz való tartozás – szeretné kielégíteni azzal, hogy pályázik, és milyen megoldási stratégiákkal – például egy másik, hozzá illő pozíció felajánlásával – tudjuk kielégíteni ezt a szükségletet. Az alapvető szükségletek kielégítésére számtalan különféle megoldást találhatunk, amelyek közül az adott körülmények között választhatunk: lehetőleg olyan módszert, ami nem csak a kérdéses személy, hanem valamennyi vele együttműködő, dolgozó ember szükségleteit figyelembe veszi.” Anna szerint fontos distinkciót tenni az erőszakmentesség és a konfliktuskerülés, a gyengeség között. "Az erőszakmentesség nem jelent erőtlenséget – sőt az erő használata fontos része az EMK-nak. De nem mindegy, hogy hogyan – védelemre vagy büntetésre – használjuk az erőnket – emeli ki. – Ha grabancon kapom az úttestre kiszaladó gyerekemet, hogy elrántsam egy arra hajtó autó elől, akkor védelemre használom az erőmet. Ha utána fel is pofozom, akkor büntetésre.” Az EMK alkalmazásával a szervezetek hatékonysága is sokat javul A szakember több civil szervezettel – köztük a Humusz Szövetséggel, a Bábozd Zöldre Egyesülettel és a Hópárduc Alapítvánnyal –, számos üzleti vállalkozással és a PAF Közhasznú Alapítványon keresztül állami egészségügyi intézményekkel is együtt dolgozik coachként, illetve EMK-trénerként. “Vannak olyan témák, kihívások, amik szinte minden szervezetben megjelennek, attól függetlenül, hogy milyen szektorban működik – fejtegeti. – Ilyen például az, hogy hogyan tudunk erőszakmentes módon visszajelzéseket adni a főnökeinknek, kollégáinknak; hogy hogyan fogadjuk a visszajelzéseket; hogy hol és hogyan húzzuk meg a határainkat; hogy hogyan fogalmazzuk meg kritikamentesen, ha valami nem tetszik – vagy épp hogyan fejezzük ki a köszönetünket és hálánkat.” Mint mondja, ezek kivétel nélkül fontos kérdések, amelyek megválaszolása nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy egy-egy szervezet dolgozói elkerüljék a kiégést, ami komoly fluktuációhoz, és ezen keresztül az adott cég, nonprofit működésének, hatékonyságának romlásához, széteséséhez vezethet. “Az EMK eszközeinek használata nagyobb hatékonyságot, jobb teljesítményt és működést, stabilabb szervezeti struktúra kiépítését teszi lehetővé – vélekedik. – Sajnos, ma még a legtöbb szervezet fókuszából hiányzik a jó együttműködéshez szükséges empátia, pedig több kutatás is igazolja, hogy ott, ahol kellő hangsúlyt fektetnek az egymással együttműködő emberek közötti megértő és nyitott kommunikáció kialakítására és ápolására, a hatékonyság is nagyon sokat javul.”