Miért éri meg a környezettudatosság egy vállalkozás számára?

“Ez az ESG és fenntarthatóság nem az ilyen belvárosi, unatkozó fiatalok hóbortja?” Ezt a kérdést soha nem fogom elfelejteni.

Még 2016-ban kaptam, amikor egy tárgyaláson egy nagy bank egyik alapkezelőjének a munkatársaival beszélgettem az általunk fejlesztett digitális, társadalom- és környezettudatos megoldásról. Bár magam nem a Belvárosban nőttem fel, már a kérdés feltevésekor sem voltam igazán fiatal, unatkozni meg végképp nem unatkoztam, mégis megdöbbentett ez a fajta ignoráns megközelítés. Pár évvel később viszont egy rádióműsorban ugyanezt az alapkezelőt már az ESG és a fenntarthatóság előnyeiről és jelentőségéről hallottam nyilatkozni, és magamban mosolyogtam.

Az évek során sok hasonló csendes és fokozatos pálfordulással volt szerencsém találkozni ezen a területen. A kezdeti kételkedés alapját egyetlen mítosz táplálja: miszerint a profitabilitás és a környezettudatosság ellentétben állnak egymással. Ha ez lenne a helyzet, akkor jogosan merülne fel a kérdés, hogy minden emberi jószándék ellenére miért is érné meg egy cégnek arra figyelnie, hogy milyen negatív hatást gyakorol a környezetére, pláne még tenni is annak érdekében, hogy ennek mértékét csökkentse. 

Az adatok azonban egyértelműen azt mutatják, hogy nem ez a helyzet, hanem az esetek túlnyomó többségében éppen az ellenkezője: a legtöbb környezettudatos lépés még egy for-profit vállalkozás esetén is hozzájárul a pénzügyi eredményességhez (is). 

Az NYU Stern az Egyesült Államok egyik legnagyobb tekintélyű egyeteme, főként a pénzügyi szakot tekintve, hiszen nincs olyan ranglista, ahol legalább a legjobb 20 felsőoktatási intézmény közé sorolnák be őket. Az egykori hallgatók között volt jegybankelnökök, Nobel-díj nyertesek, milliárdos nagyságúra nőtt vállalatok alapítói és jelenleg is a legnagyobb multik vezérigazgatói vannak. Ezen az egyetemen tanító professzorok készítettek egy átfogó, rendkívül széles körű tanulmányt a meglévő kutatások alapján (ún. metaanalízis) az ESG pénzügyi eredményekre gyakorolt hatásairól. Az eredményekre a meggyőző nem elég erős szó. 

Összesen több, mint 1000 kutatási anyagot vizsgáltak meg, illetve rendszereztek, egyetlen adatbázisba tömörítve ezeket. Megvizsgálták azokat a statisztikákat, amelyek a vállalati oldalt és amelyek a befektetői, tulajdonosi oldalt is kielemezték. Az előbbi esetben mindössze a tanulmányok 8%-a az utóbbiaknál pdig 14%-a mutatott ki bármiféle negatív összefüggést, vagyis azt, hogy a környezeti és társadalmi hatásokkal való aktív foglalkozás rontotta volna az eredményességet. Ezzel szemben 57% és 43% volt azon kutatások aránya, amelyek kifejezetten erős, megbízható módon pozitív összefüggéseket tártak fel (ha a klímaváltozás elleni küzdelmet nem nézték, akkor 58% és 33% volt az arány). A maradék kutatások pedig vagy vegyes, de még gyakrabban semleges hatásokat mutattak ki. Azt, hogy pontosan mi lett egy-egy tanulmány eredménye erősen függött attól, hogy milyen piacon, milyen tényezők mellett és miként vették fel az adatokat, de összességében a pozitív összefüggések elsöprő győzelmet arattak szinte minden téren. 

(Az NYU Stern metaanalízisének eredményei – részlet)

A Stern NYU professzorai ezek alapján azt találták, hogy a legerősebb ESG teljesítmény azonos kockázati szint mellett éves szinten akár 3,8%-kal is megnövelheti a hozamokat, amennyiben a befektetők közép-, vagy hosszútávon, tehát legalább 3, de még inkább 5 éven vagy azon túl gondolkodnak. Ez a hatás a hiteleknél is megjelenik, az MSCI adatai alapján egy-egy jó ESG értékeléssel a kölcsönök tőkeköltsége éves szinten 0,7%-kal is alacsonyabb lehet azonos paraméterek mellett. Fontos kiemelni azt is, hogy nem csupán önmagában annak van pozitív hatása, ha valaki jól teljesít ESG területen, hanem annak is, ha még gyengébbek az eredményei de azokat dinamikusan és következetesen javítja évről évre. 

Mi lehet az oka annak, hogy a környezeti és társadalmi hatásokra való aktív és tevékeny odafigyelés ténylegesen javítja a pénzügyi eredményeket is? Ahogy általában lenni szokott az összetett kérdéskörökben a válaszok is összetettek, bármennyire is szeretnénk egyszerű megoldásokat kapni, ahogyan azt a fenti ellentétes mítosz hívei is elhitetik önmagukkal. Így a kérdésre több, egymást erősítő válasz is adható, az előnyök több tényezőre vezethetőek vissza, amelyek közül az alábbiak jelentik a legfontosabb példákat. 

  • Alacsonyabb hosszú távú költségek. A megújuló energia már jó pár éve olyan szintre jutott el, hogy a legtöbb esetben az iroda, raktár, gyártelep épületeinek tetejére épített napelem a piaci beruházási költségeket tekintve is olcsóbb fajlagos energiaárakat jelent pár év után. Amennyiben ehhez valamilyen támogatás is társul, az tovább javítja a megtérülést, persze a rapszodikus szabályozás időközben valamelyest meg is nehezítheti a beruházások implicit nyereségét. 
  • Kisebb kockázat és energiafüggetlenség. Amennyiben egy vállalat az energiaszükségletét nemcsak napelemek, de energiatárolás, hőszivattyú, napkollektor, infrapanelek, elektromos autók révén minél kevésbé külső forrásokból oldja meg, annél kisebb a kitettsége a változó energiaáraknak, és azok változásának, vagy akár rendelkezésére állásának. Az orosz-ukrán háború kitörését követően a gázárak megugrása egy élénk és sokak számára fájó példa arra, hogy az energiafüggetlenség jelentősége mekkora is lehet. 
  • Magasabb bevételek. Bár Magyarországon ezt még valamelyest korlátozottan érzékeljük, de mind a fogyasztók, mind a munkavállalók világszerte egyre inkább érzékenyek arra, hogy kitől vásárolnak és kinek dolgoznak. A fiatalabb generációk ma már figyelembe veszik a döntésüknél azt, hogy mennyire figyel oda a környezetére a kérdéses vállalat. Ha ez valóban meg is történik, akkor az a vásárlók részéről nagyobb keresletet jelent, amíg a munkavállalók többet tesznek majd azért, hogy az eladások nőjenek, mivel emocionálisan is jobban kapcsolódnak a céghez, akinél dolgoznak. Az Unicredit Bank hazai felmérése alapján ma már a legfiatalabb korosztály 40%-a számára az egyik legfontosabb szempont az állások megpályázásánál az, hogy a munkáltató tesz-e eleget a fenntarthatóságért. Ugyanez az arány a teljes spektrumon belül is eléri a 30%-ot, és folyamatosan növekszik. 

(Az Unicredit Bank hazai felmérésének főbb eredményei)

  • Magasabb hatékonyság. Az imént említett okok miatt a munkavállalók hatékonyabban is dolgoznak, hiszen motivációjuk jóval magasabb lesz, mint azoké, akik érzelmi alapon nem tudnak azonosulni munkaadójuk céljaival, vagy nem tartják ezeket hitelesnek. Ezáltal több és magasabb minőségű munka révén nagyobb értéket termelnek a vállalatnak és a kapcsolódó stakeholdereknek egyaránt. 
  • Kisebb kockázat a hatósági büntetésekkel összefüggésben. A környezetvédelmi szabályozás évről évre egyre szigorúbb lesz, még akkor is ha a gyakorlatban néha még most is azt tapasztaljuk, hogy az előírások nem mindig és mindenhol kerülnek betartatásra, vagy az ezekkel összefüggő büntetések nagysága gyakran nem képvisel kellő visszatartó erőt. Ám még ha ez is a helyzet – ami egyre kevésbé igaz még hazánkban is – ez akkor is pénzügyi kockázatot jelent a tulajdonosok számára, és közvetve valamennyi érintettnek is. 
  • Jobb megítélés a további stakeholderek részéről. Az sem mindegy egy vállalat számára, hogy mit gondolnak róluk például a beszállítók vagy a helyi közösség. Senki sem szereti azt látni, hogy a kismamák gyermekeikkel a kezükben tiltakoznak egy-egy gyár felépítése ellen a településük közelében, és bár sokszor ez nem jár sikerrel, de még Magyarországon is van erre ellenpélda. Kisteleken egy korábban tervezett akkumulátorgyár helyett a tiltakozások miatt ma már azt tervezik, hogy tortilla- és laskagomba üzem lesz a leendő ipari parkban. Az előkészítés pedig súlyos százmilliókba, milliárdokba is kerülhet, és nem kellő körültekintés, ESG stratégia hiánya miatt sok beruházó futhat bele hasonló pofonokba. Még ha sikerrel is járnak és átnyomják az ellenállással szemben a beruházást, a költségeik akkor is emelkedni fognak.  

(A Foxconn elleni tüntetés Milwaukeeban)

A példákat szinte vég nélkül lehetne sorolni, de ennyi talán elég arra, hogy belássuk: a fenntarthatóság még ha morális kötelesség is, valójában jól felfogott, hosszú távú anyagi érdeke a vállalatoknak és a hozzájuk tartozó érintetteknek. Aki ezzel ma már nem foglalkozik megfelelő szinten, az pénzt fog veszíteni. 

A környezeti tényezők mellett persze a társadalmiak is igen fontosak, nem ritka esetekben még fontosabbak is. A cikksorozatunk következő részében ezekkel foglalkozunk részletesebben. 

Hasonló cikkek

#ESG #Társadalmi ügyek #Vállalatoknak

A társadalmi egyenlőtlenségek enyhítése üzleti érdek

Nem elég környezeti szempontból fenntartható módon működni: ha a vállalatok nem veszik ki a részüket a társadalmi-szociális problémák megoldásából, a saját jövőjüket is veszélybe sodorhatják. A növekvő elszegényedés komolyan erodálhatja a fogyasztói bázisukat, megbéníthatja a beszállítói láncaikat, és nagyban megnehezítheti a tehetséges fiatalok belépését a munkaerőpiacra. A kétszázötven multinacionális vállalat vezető menedzsereit tömörítő World Business Council for Sustainable Development (Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért) jelentése szerint az üzleti vállalkozások vezetőinek fontos megérteniük, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek enyhítése nem a kormányok felelősége csupán: nekik is ki kell venniük a részüket az olyan problémák megoldásából, mint a növekvő elszegényedés vagy a leszakadó rétegek egyre mélyülő egzisztenciális válsága. Caroline Rees, a Shift társalapító-elnöke szerint az üzleti szektor az elmúlt évtizedekben túlságosan el volt foglalva azzal, hogy a költséges tevékenységek kiszervezésével maximalizálja a nyereségét. Mint mondja, az outsourcing-mánia lenyomta a béreket és tovább növelte a vagyoni egyenlőtlenségeket. “Ennek a gondolkodásmódnak a negatív hatásai az alacsony keresetű munkavállalókat és a marginalizált közösségeket sújtották a leginkább. Természetes és magától értetődő dolog, hogy a vállalatok részt vegyenek ennek a problémának a megoldásában” – írja a jelentésben. Morális felelősség és jól felfogott üzleti érdek Rees szerint a cégeknek nem csak morális kötelessége, hanem jól felfogott üzleti érdeke is a társadalmi egyenlőtlenségek enyhítése. “Ez már csak kockázatkezelési szempontból is fontos – hangsúlyozza. – Ahogy a Covid-járvány tanulságai is megmutatták, a mesterségesen alacsonyan tartott költségek miatt a beszállítói láncok sérülékennyé váltak, számos iparágban a beszállítóknak arra is alig van pénzük, hogy a munkavállalóikat megfizessék, nem hogy a fenntartható működésbe invesztáljanak. Nem csoda, hogy amikor beütött a járvány, komplett ellátási láncok omlottak össze.” Rees hangsúlyozza: a morális és működési kérdések mellett a vállalatoknak az egyre szigorúbbá váló ESG-szabályozás miatt is foglalkozniuk kell a társadalmi felelősségvállalás kérdésével. ”Európában a szabályozó testületek egyre komolyabban veszik az emberi jogokkal kapcsolatos átláthatóság kérdését. Észak-Amerikában olyan jogszabályokat hoztak, amelyek csak akkor engedik a cégek számára, hogy magas kockázatfaktorú országokból importáljanak, ha bizonyítani tudják, hogy az általuk behozott termékek előállításában nem alkalmaztak kényszermunkát” – húzza alá, hozzátéve: fontos, hogy a cégek az emberi jogi szempontokat is “ugyanolyan rigorózusan monitorozzák és menedzseljék, mint bármely más üzleti folyamatot”. A “net-zéró jövőre” való átállás közben az emberekről sem feledkezhetünk meg Gerbrand Haverkamp, a World Benchmarking Alliance ügyvezető igazgatója szerint “a »net-zéró jövőre« és a környezeti fenntarthatóságra való felkészülés “magától értetődő folyamat. A vállalkozások nem működhetnek sikeresen egy összetört bolygón.” Mint mondja, mindennek ellenére fontos szem előtt tartani azt is, hogy a környezetei fenntarthatóság biztosításának negatív hatásai is lehetnek. “Ha a cégek elhatározzák, hogy »x« millió tonnával csökkentik a karbon-kibocsátásukat, és »Y« millió hektár tönkretett termőföldet helyreállítanak, de közben nem törődnek azzal, hogy ennek milyen tovagyűrűző hatásai lehetnek az emberekre nézve, komoly problémákba szaladhatnak bele” – hangsúlyozza. Haverkamp szerint fontos, hogy a “nature-positive” gazdálkodásra való átállás közben az emberek érdekeiről sem feledkezzünk el. “A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a cégeknek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a munkavállalóikra, a közösségeikre és a beszállítóikra.” Példaként az élelmiszeripart hozza fel. “Az elmúlt években egyre több nagy élelmiszertermelő és kereskedő jelentett be ambíciózus fenntarthatósági terveket. Miért? Azért, mert rájöttek, hogy a klímaváltozás miatt jóval kevesebb és rosszabb minőségű terméket tudnak piacra dobni. A klímaváltozás hatásainak enyhítése azonban komoly terheket ró a beszállítóikra is: ahhoz, hogy új, klímatudatosabb termelési módszereket vezessenek be, tudásra, erőforrásokra és tőkére van szükségük.” Haverkamp szerint a multinacionális nagyvállalatoknak kutya kötelességük, hogy segítsék a beszállítóikat az átállásban. “Ez nekik is érdekük, hiszen – mivel nem valószínű, hogy egyik pillanatról a másikra át tudják szervezni a beszállítói láncukat –, súlyos termékhiánnyal szembesülhetnek, ha nem segítenek nekik abban, hogy adoptálják az új fenntarthatósági céloknak megfelelő módszereket. Az a cég, amelyik az oktatásba invesztál, a saját jövőjébe invesztál Laurent Freixe, a Nestlé latin-amerikai divíziójának vezetője szerint a cégeknek a leszakadó rétegek oktatásába is invesztálniuk kell. “Azt, hogy milyen súlyos következményei vannak annak, ha emberek tömegei esnek ki a munkaerőpiacról először jó egy évtizeddel ezelőtt tapasztaltuk meg – írja. – Akkoriban a Nestlé Europe ügyvezető igazgatója voltam, és első kézből tapasztaltam meg, hogyan hatott a gazdaságra a 2008-as válság nyomán kialakult 25 százalék körüli munkanélküliség.” Frexie hangsúlyozza, a munkanélküliség nem csak az egyes emberek életét keseríti meg: magára a gazdaságra is ártalmas hatással van. “Azok az emberek, akik nem dolgoznak, kevesebbet költenek, ami visszaeső fogyasztást és csökkenő befektetési kedvet eredményez” – fejtegeti. Mint írja: minden üzletember tisztában van azzal, versenyképességi szempontból mennyire fontos a tehetséges és jól képzett munkaerő. “A digitális technológiák elterjedése és klímaváltozás okozta kihívások miatt a világ egyre gyorsuló változásban van. Olyan problémákkal kell szembenéznünk, amelyekre a fiatal munkavállalók tudnak igazán hathatós választ adni. Tisztában vannak azzal, milyen fontos, hogy elhárítsuk a minket fenyegető veszélyeket, és megvan az »étvágyuk« hozzá, hogy a változás élére álljanak” – emeli ki. Frexie szerint ezért is különösen fontos, hogy a vállalatok a hatékony, jó minőségű és mindenki számára elérhető oktatásba fektessenek. “Ha a fiatalok nem tudnak belépni a munkaerőpiacra, a cégek komoly lehetőségektől esnek el. Ahelyett, hogy agilissá és innovatívvá válnának, lemaradhatnak az egyre erősebbé váló versenyben.”
#ESG #Vállalatoknak

Mi köze Napóleonnak az ESG-hez és a felelős vállalatirányításhoz?

A felelős irányítás birodalmak sorsát döntheti el. És cégekét – nem véletlen, hogy a kkv-ktől a Tesla-hoz hasonló globális vállalatóriásokig kiemelt szempontnak kellene tekinteni az ESG harmadik lábát. Faluvégi Balázs írása. Bonaparte Napóleon született vezető volt. Még 20 éves sem múlt, amikor hadnagy lett, és 23 évesen már századosként szolgált a hadseregben. Az akkoriban igencsak turbulens francia történelem során egyszer ugyan menekülnie is kellett, még börtönben is volt, mert éppen a belviszályok rossz oldalán állt, de katonai zsenialitását hamar felismerték és gyorsan hadvezérré lépett elő. Több sikeres csatát vívott Olaszországtól Egyiptomig, hatalmas népszerűségre tett szert, miközben otthon a franciák belefáradtak az egymásban elbukdácsoló forradalmakba, valamint a szegénységbe, és egy erős vezetőre vágytak.  Napóleon személyében meg is kapták, aki egy államcsíny révén átvette a hatalmat az ország felett. Mivel Franciaországnak továbbra is számos ellensége volt Európa-szerte és azon túl is, akik a fogukat fenték a meggyengült nemzet láttán, vélhetően éppen egy kiváló hadi stratégára volt szükségük. A fiatal vezér ezen a téren remekül egyensúlyozott, ha kellett, békét kötött és felkészült a következő hadjáratra, ha kellett, könyörtelenül lecsapott az ellenük szervezkedő koalíciókra, szinte minden csatáját megnyerve. Azt kevesen tudják róla, hogy eközben otthon olyan sikeres reformokat vezetett be, ami megalapozta a modern Franciaországot, legyen szó alkotmányról, államigazgatásról, oktatásról, gazdaságról.  A népszerű és legtöbbször győztes vezető azonban elkövetett egy hatalmas hibát, ami rengeteg ember halálához, Franciaország meggyengüléséhez, és végső soron saját bukásához is elvezetett. Hadseregével célba vette az egyetlen országot a kontinentális Európában, ami még nem tartozott a befolyási övezete alá: Oroszországot. A hadjárat során egyetlen fontos csatát sem vesztett, végül mégis csúfos, történelmi vereséget szenvedett. A francia sereg ugyanis nem bírt a borzalmas távolságokkal, a felperzselt földekkel, és a szörnyű időjárási körülményekkel. Egészen megdöbbentő adat, hogy csak minden 25. (!) katona tért vissza élve a végtelen orosz pusztákról.  Hogyan lehetséges, hogy Napóleon, minden idők egyik legzseniálisabb hadvezére, ekkora hibát követett el?  A kulcs a felelős irányításban keresendő. Nevezetes és szimbolikus esemény, amikor Napóleon a saját fejére helyezte a koronát, császárra kinevezése során. A franciák legismertebb vezére lényegében egy diktatúrát vezetett be saját hazájában, amelyet teljes mértékben a saját személye köré épített. Az összes fontos posztra saját korábbi katonáit nevezte ki, a bábállamokban pedig rokonaiból lettek kiskirályok. A döntéseit saját tudására és intuíciójára alapozta, csak egy szűk kör véleményét kérte ki, és az idő múlásával egyre inkább bezárkózott. Tulajdonképpen még az orosz hadjárat logisztikai veszélyeit is felmérte, tett is valamennyit ellene - például raktárak és útvonalak létesítésével - de ez nem bizonyult elegendőnek. Napóleon annyira meg volt győződve a saját igazáról, hogy az érintettek véleményét, érdekeit ritkán kérte ki, megfelelő fékeket és ellensúlyokat a diktatúra jellege miatt nem épített bele a rendszerbe. Pedig a felelős irányítás, így a felelős vállalatirányítás (Governance) is éppen erről szól. Ez az ESG harmadik, “G” betűje, amelyről méltánytalanul kevés szó esik, pedig a statisztikák egyértelműen kimutatják, hogy a pénzügyi teljesítményben ennek van a legnagyobb szerepe, és ha ez a terület rendben van, akkor sokkal jobb az esély az “E” és “S” betűk, vagyis a társadalmi- és környezeti tudatosság miatt az ottani kockázatok kezelésére is. Az S&P 17 év alatt gyűjtött adatai szerint a Governance teljesítmény alapján besorolt legfelső és legalsó 20%-ba tartozó vállalatok között 1,67% éves árfolyamnövekedés előny van, önmagában ez pedig ekkora időtávon már egyharmaddal nagyobb gazdasági érték teremtését jelenti.  Sőt, a helyzet még ennél is élesebb. Ha valaki tartósan és nagyon nem figyel oda a Governance tényezőire, akkor a cége bukását kockáztatja. Senki sem tévedhetetlen, még a leghatékonyabb vezetők sem, és ahogyan Napóleon és Franciaország esetében is, egyetlen rossz döntés miatt kártyavárként omolhat össze minden, amit évtizedek alatt felépítettek. Nem véletlen, hogy ezt a kifejezést használtam: a jó vállalatirányítás olyan, mint az erős alap és szerkezet az épületeknél, csak itt a döntési folyamatoknál. Minden egymásra épül, a teher számos ponton kerül elvezetésre, figyelembe veszi a környezeti feltételeket és nincs olyan rész, aminek a kiesése az egész rendszer összeomlásához vezetne.  Milyen tipikus elemei vannak a felelős vállalatirányításnak? A Governance általában egy bonyolult rendszer, de néhány fontos példát érdemes kiemelni:  Kikből állnak a vezető testületek, ebben szerepelnek-e olyan érintettek, mint a munkavállalók, beszállítók, egyéb partnerek. Világos, hogy egy KKV esetén gyakran még igazgatóság sincs, nemhogy más bizottság, de a tulajdonosoknak itt is törekednie kell arra, hogy a saját vélt tévedhetetlenségén túllépve formális módon is bevonja a stakeholdereket a döntéshozatalba.  Van-e független tagja ezeknek a testületeknek. Egy tőzsdei cégnél ma már bevett gyakorlat, hogy teljes mértékben “külsős”, de magas tudással és tapasztalattal rendelkező tagok vannak az igazgatóságban. A Richter gyógyszergyár erre kiváló példa, ahol számos nem a cégnél dolgozó vagy vele üzleti kapcsolatban álló, de több évtizedes gazdasági, vezetői tapasztalattal rendelkező tag van, legyen szó volt MTA elnökről, jogászról, akár orvosról és szociológusról. Ők mind-mind egyedi perspektívával rendelkeznek, ami felfedhet olyan kockázatokat, amit belülről nem feltétlenül lehet észrevenni.  Nem alakult-e ki belterjesség a cég vezetésében. Ahogy Napóleon esetén a rokonait és katonatársait érintő kinevezéseknél, szintén vörös zászló, ha egy cégnél a családtagok jelennek meg fontos pozíciókban. Erre jó példa a más területen egyébként nagyon jól teljesítő Tesla, ahol Musk az eleve túlságosan egyszemélyi vezetést még a testvére igazgatóságba emelésével is megfejelte. A hasonló lépések több okból is veszélyesek, hiszen kevésbé biztos, hogy megvan a megfelelő szakmai kompetencia, az önálló döntések, nem is beszélve arról, hogy személyes ellentétek is bezavarhatnak a képbe. Persze egy családi vállalkozásnál az természetes igény, hogy hajlandóság esetén a következő generációnak adják át a stafétabotot, ilyen esetekben a fokozatosságot érdemes szem előtt tartani.  Megfelelő minőségű belső szabályozás, ami kizárja a korrupció lehetőségét a szervezeten belül. A kulcs itt mindig a transzparencia, vagyis lehetőleg teljesen nyilvánosan, de akár csak a szervezet tagjai számára elérhető módon minden fontos szerződés, azok paraméterei láthatóak legyenek és senki ne hozhasson egyedileg döntést például komoly mértékű beruházásokról, mindig betartva a több szem többet lát elvet. A KKV-k esetén nagyon gyakran fordul elő, hogy bizalmi alapon történnek kinevezések, és viszonylag gyorsan egy-egy részlegvezető kezébe túl nagy hatalom kerül, őket a szimpátia miatt senki sem ellenőrzi. Egy erős tulajdonosi kör mindig tesz olyan rendelkezéseket a rendszerbe transzparens módon, ami az egyedi döntéseket kellő szinten ellenőrzi.  Beszállítók felé történő elvárások meghatározása és ellenőrzése. Gyakran fordul elő, hogy egy ismert vállalatra egy beszállítónál - tudott vagy nem tudott módon - meglévő hiányosságok, visszaélések rájuk ütnek vissza. Erre az egyik legismertebb példa az Apple és fontos partnere a távol-keleti Foxconn, ahol bő tíz éve a gyártósorok melletti munkások olyan rossz körülmények között dolgoztak, hogy többen is saját kezükkel vetettek véget életüknek. A jó Governance megelőzi az ilyen eseteket, magas, leírt elvárásokat szab meg, és szigorú módon ellenőrzi a beszállítókat.     Még a legjobb, legokosabb vezetők is hibáznak olykor olykor, aminek a következményei véglegesek lehetnek, ezt láthattuk Napóleon esetén is, aki hiába volt minden idők egyik legjobb hadvezére, mégis belebukott a saját tévedhetetlenségébe. Az ESG mögötti rendszer és indikátorok egyre kevésbé a green- és social washing bűvkörében élnek (a kommunikáció sajnos helyenként még eléggé), így kevéssé valószínű, hogy a cégek vezetése és a tulajdonosok be fognak csapni másokat, de leginkább önmagukat.  Faluvégi Balázs 25 éve van jelen befektetés-szakmai területen, és több mint tíz éve foglalkozik etikus befektetésekkel, illetve a Környezetre (Environment), Társadalomra (Social) és Felelős Vállalatirányításra (Governance) vonatkozó ESG elemzéssel. Társ-alapítóként startupjával elnyerte a BBVA nagybank globális versenyén a Legjobb Fintech a Fenntartható Pénzügyekért díjat. Megoldásaival és tanácsaival segítette többek között az egyik legismertebb hazai pénzintézetet, a régió egyik legnagyobb energiavállalatát, illetve az egyik legelismertebb magyar egyetemet ESG fejlesztésben. Blue Valew néven ezen a területen, saját, mindent átfogó módszertan alkotott meg. A számos tőzsdei cégnek és KKV-nak ESG tanácsadást és zöld finanszírozást elősegítő Stradamus Zrt. tanácsadó testületének a tagja.  
#Biodiverzitás #ESG #Környezeti ügyek #Környezetszennyezés #Sikersztorik #Vállalatoknak

A klímabarát településfejlesztéstől a teremtésvédelmen át az ESG-szabályozás várható változásaiig számos izgalmas témáról szó esik majd a zöld civil szervezetek országos találkozóján

A 33. Zöld Országos Találkozót május 24-26. között tartják Nagykovácsiban. A szervezők azt remélik, az izgalmas előadásokat, workshopokat, közösségi programokat felvonultató rendezvény tovább erősíti majd a civil szervezetek, a fogyasztók, a döntéshozók és a vállalatok közötti együttműködést. A Zöld Civil Együttműködés idén is megrendezi a hazai zöld szervezetek országos találkozóját. A 33. Zöld Országos Találkozót május 24-26. között tartják Nagykovácsiban, a Teleki-Tisza-kastélyban és az azt körülölelő impozáns parkban. A háromnapos rendezvényen szakmai előadásokkal, fejlesztő workshopokkal és közösségi programokkal várják az érdeklődőket. “Az a célunk, hogy egy olyan találkozót rendezzünk, ami nem csak »klasszikus«, régóta aktív szervezeteknek és támogatóiknak szól. Szeretnénk új társadalmi és civil csoportok felé is nyitni, köztük az egyházi közösségek felé is: ez az egyik oka annak, hogy az idei rendezvény egyik kiemelt témája a környezetvédelem lelki-spirituális megközelítéssel foglalkozó teremtésvédelem lesz” – mondja Merza Péter, az idei főszervező Humusz Szövetség alelnöke. A szervezők a vállalatokat is szeretnék megszólítani. “Hiszünk abban, hogy a »zöld fordulatot«, a környezetvédelmi szempontból fontos változásokat csak széles körű összefogással lehet megvalósítani. Ebben minden érdekelt szegmensnek fontos szerepe van: a civileknek épp úgy, mint a döntéshozóknak, a fogyasztóknak és a vállalatoknak is. Utóbbiakat régóta szeretnénk megszólítani: fontosnak tartjuk, hogy megvitassuk velük, hogyan látják a saját fenntarthatósággal és a környezet védelmével kapcsolatos szerepüket, milyen együttműködéseket köthetünk velük annak érdekében, hogy megóvhassuk azt a természeti közeget, amelyben élünk és dolgozunk. Erre jó apropót, lehetőséget kínál az ESG-szabályozás európai uniós felülvizsgálata, várható változásai” – húzta alá Merza. A kulcsszó: az összefogás A Humusz alelnöke hangsúlyozta: olyan programokat igyekeztek összeállítani, amelyek teret adnak a környezetvédelem ügyében érintett csoportok közötti párbeszédnek, egyeztetésnek. “Vállalati résztvevőink is lesznek, az ESG-vel foglalkozó kerekasztal-beszélgetésre többek között a Deme Ágnest, a KPMG Magyarország fenntarthatósági szolgáltatási ágának menedzserét, Barna Erikát, a MagNet Bank fenntarthatósági menedzserét és Lévai Gábort, a Green Business Academy (GBA) alapítóját is meghívtuk. A civileket Szilágyi Artúr, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi szakértője képviseli majd; a beszélgetést Litkai Gergely moderálja” – sorolta Merza Péter. A háromnapos program során számosfontos kérdésről szó esik majd: köztük a klímabarát településfejlesztésről, a víz- és klímavédelemről, a városi zöld megoldásokról, az oktatási jó gyakorlatokról és a gombanód szaporodó akkumulátorgyárakkal kapcsolatos problémákról. “Az előadások mellett izgalmas workshopok és közösségi programok is lesznek. "A szakmai és közösségi program összeállításakor az volt a célunk, hogy a zöld egyesületek, alapítványok szimpatizánsai mellett megszólítsuk az érdeklődő fiatalokat és a pedagógusokat is, akik kedvezményesen regisztrálhatnak a rendezvényre – mondta a Humusz alelnöke. – Nagyon örülnénk, ha Nagykovácsi és környékének lakói is ellátogathatnának hozzánk, őket a szombati Zöld Forgatag rendezvényeire is várjuk.” Mint mondja, a fenntartható jövőt csak közös együttműködéssel lehet megteremteni. “Ebben fontos szerepe van a civil szervezeteknek, a vállalatoknak és a magánembereknek is. Az idei találkozó üzenete épp ez: fogjunk össze és ápoljuk ezeket az együttműködéseket – ápoljuk »közös kertjeinket«, mert csak így fogunk tudni érdemben tenni az élhető környezetért.” Ha te is szívesen részt vennél a 33. Zöld Országos Találkozón, regisztrálj te is a Zöld Civil Együttműködés weboldalán.