Frictionless giving: A kis- és középvállalkozások is sokat tehetnek azért, hogy élhetőbb és fenntarthatóbb legyen a világ

A felmérések szerint a nonprofit szervezetek működését biztosító források túlnyomó része nem a nagyvállalatoktól, vagy a Bill and Melinda Gates Foundation-hez hasonló magánalapítványoktól származik. A magánadományozók mellett a kis- és középvállalkozásoknak is kiemelt szerep jut a jobbító célú kezdeményezéseket felkaroló civil szervezetek támogatásában.

A felmérések szerint a magánadományozóktól, illetve a kis- és középvállalkozásoktól (KKV-k) származó felajánlások egyre fontosabb szerepet játszanak a nonprofit szervezetek finanszírozásában. A kulcs nem a támogatásokra fordított összeg nagyságában, hanem a támogatás formájában van; egyre fontosabbá válik a “frictionless givin” – egy bizalmi alapú támogatási metódus, ami lehetővé teszi, hogy a szervezetek arra fordítsák a nekik folyósított pénzt, amire szeretnék, így működésüknek, fejlesztésüknek azt az ágát tudják megerősíteni, amelyiket a legfontosabbnak tartják.

A frictionless giving (magyarul nagyjából “súrlódásmentes adományozás” – a szerk.) a nonprofit szervezetek támogatásának egy viszonylag új, akadálymentesített formája. Ahogy Suzanne Lerner, a Forbes Councils tanácstagja fogalmaz egy, az üzleti magazinban megjelent írásában: a módszer nagy előnye, hogy gyors átfutással és komolyabb megkötések nélkül biztosíthat forrásokat a nonprofitok számára; ráadásul nem csak a nagyvállalatok, vagy a Bill and Melinda Gates Foundation-hez hasonló milliárdos magánalapítványok, hanem a kis- és középvállalkozások (KKV-k) számára is jó lehetőséget jelent a környezeti vagy társadalmi szempontból hasznos tevékenységet végző civilek támogatására.

Korlátozás helyett támogatást

“A frictionless giving nem csak a milliárdosok és a nagyvállalatok eszköze. A kis- és középvállalatok is komoly szerepet játszhatnak a az adományozás ezen új, hatékonyabb formájának elterjesztésében” – érvel Lerner. Mint írja, kevesen tudják, de világszinten a KKV-k jóval nagyobb arányban járulnak hozzá a nonprofit szervezetek támogatásához, mint a nagyvállalatok: a SCORE nevű, önkéntes vállalati mentorhálózat adatai szerint 250 százalékkal több pénzt fektetnek ebbe a szektorba, mint a “nagyok”; és a kisvállalatok tulajdonosainak 75 százaléka vesz részt az adományozásban.

A szakértő szerint jelenleg az adományozással kapcsolatos legnagyobb probléma az, hogy a donorok úgy gondolják, egy nonprofit szervezetnek szűkre szabott büdzséből is ki kell jönnie. Sokuk csak bizonyos konkrét programokat hajlandó támogatni, mert nem akarják “elkényeztetni” ezeket a szervezeteket. Ez rossz megközelítés: hiszen a fenntartható működésükhöz a nonprofitoknak is hasonlóan sok működési területen kell jól teljesíteniük, mint egy vállalkozásnak. Ezért – ha hatékonyan akarnak működni – hasonlóan piacképes fizetéseket, élhető munkakörnyezetet, infrastruktúrát kell biztosítania a munkatársainak, mint egy piaci cégnek – ahogy ez egy profin menedzselt hazai alapítvány vezetőjével nemrég készült interjúnkban is elhangzott.

Ezért fontos lenne, hogy mind több potenciális donor értse meg: korlátozás helyett támogatást kell nyújtaniuk a nonprofit szervezeteknek, és ennek remek eszköze lehet a frictionless giving.

A kulcs a bizalom

Lerner hangsúlyozza: a frictionless giving nem azt jelenti, hogy a cégek ne támogathatnának egy-egy, a számukra szimpatikus, fontos programot. De azt sem szabad elfelejteniük, hogy minden egyes általuk támogatott program plusz költségekkel terheli meg a szervezeteket, és – ideális esetben – ennek a finanszírozását is be kell tervezniük a CSR-stratégiájukba. Ha hajlandóak arra, hogy lehetővé tegyék, hogy a civilek rugalmasabb módon, különösebb “pántlikázás” nélkül használják fel az adományaikat, nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a szervezet sikeresen működjön – jobban hasznosul a hozzájárulásuk.

A szakértő szerint fontos lenne, hogy a potenciális donorok – a nagyvállalatok épp úgy, mint a KKV-k – újragondolják az adományozással kapcsolatos viszonyukat. “Ez egy alapvetően aszimmetrikus helyzet: a pénz a donoroknál van, a nonprofitoknak pedig szükségük van erre a pénzre” – írja. De ennek a dinamikának nem szabad meghatároznia a kettejük viszonyrendszerét: az elszámoltathatóság és a fölé-alárendeltség helyett inkább kölcsönös bizalmon alapú partneri viszonyban kellene gondolkozniuk.

Hazai jó példák

Tavaly év végén jelent meg a Forbes-ban Pistyur Veronika, a Bridge Budapest vezetőjének gondolatébresztő cikke a témában, amelyben néhány konkrét jó példát is bemutat azzal kapcsolatban, hogyan kaphat itthon – sajnos egyelőre csak néhány – nonprofit szervezet „frictionless” forrást az alap működésének finanszírozására.

Nem korlátozástól mentes, de másfajta szabadságot mégis adnak azok a támogatások, amit nonprofit szervezetek különböző kapacitásfejlesztési programok megvalósítására kapnak. Ezek célja is a működés javítása, a forrásellátottság növelése, nem pedig célzott, a kedvezményezettekkel zajló programok megvalósítása.

Ilyen egyedi mentorálással egybekötött programot futtat Magyarországon több nagy tanácsadó cég, vagy bank is, és kis és közepes vállalkozások számára biztosít ilyen támogatási lehetőséget a Scale Impact egyedi, hosszútávú kapacitásfejlesztési programja, amelyben a kisebb cégek limitált pénzügyi és szakmai erőforrásai összeadódva számukra releváns nonprofit szervezetek fejlődését teszik lehetővé.

Ha cégként Ti is csatlakoznátok ilyen kezdeményezéshez, keress meg minket, és segítünk elindulni!

Hasonló cikkek

#Biodiverzitás #Jógyakorlatok #Környezeti ügyek #Sikersztorik #Vállalatoknak

Mindennapi kenyerünket – Magyar gazdák, molnárok és pékek összefogása újíthatja meg a gabonatermesztést Európában?

Az ESSRG nevű hazai nonprofit dokumentumfilmjéből kiderül, hogyan lehetne a hagyományos, nagy szárazságtűrő fajtákra és a rövid, személyes kapcsolatokra is építő ellátási láncokra alapozva fenntarthatóbbá tenni a mezőgazdaságot. Az Environmental Social Science Group (ESSRG) nevű, transzdiszciplináris – szociológiai, történeti és gazdasági – megközelítésű, a társadalmi igazságossággal és az ökológiai fenntarthatósággal kapcsolatos kutatásokkal foglalkozó magyar nonprofit nemrég tette közzé az “Élő kenyér” (True Bread) című félórás dokumentumfilmet. A filmben hazai biogazdálkodók és termelők, köztük gabonatermesztők, molnárok és pékek informális közösségét mutatják be: egy olyan csapatot, amelynek célja, hogy a nagyipari mezőgazdaságban használt vegyszerek – műtrágyák, növényvédőszerek – és az élelmiszeriparban alkalmazott adalékanyagok nélkül állítsanak elő egészséges és magas minőségű kenyeret, pékárukat. https://www.youtube.com/watch?v=XcR4U4fqd7M&t=1260s Az ESSRG filmjéből kiderül: a jövő fenntartható mezőgazdaságában kiemelt szerepet játszanak majd a rövid és lokális beszállítói láncok és az olyan szárazság- és kártevőtűrő “alternatív gabonafajták”, amelyek korábban hosszú évszázadokig a hagyományos, mai szóhasználattal “bio” mezőgazdasági termelés alapját képezték. A kenyér élettörténete Az Élő kenyér főszereplői azok a magyar gazdák, malomipari szakemberek és pékek, akik afféle “grassroots kezdeményezésként” felépítették a saját, a kenyér szeretetére, a fenntartható életmód iránti elkötelezettségre, a mezőgazdaság régóta gyűlő hagyományaira és tapasztalataira, valamint a legmodernebb külföldi jógyakorlatokra építő termelői hálózatukat. Az ESSRG szakértői kiemelik: az “alternatív gabonák” világszerte egyre fontosabbá válnak, ahogy a termelők és a fogyasztók is egyre inkább a biodirárzitást támogató, organikus és agroökológiai módszerekkel készült termékek felé fordulnak. A magyar termelők által létrehozott networkhöz hasonló társulások nagy előnye az is, hogy transzparenssé teszik a termelés és a feldolgozás folyamatát. “Ennek a kenyérnek az élettörténetét a születéstől a megevésig ismerjük” – fogalmazott Mendik Bálint, az Aranykéz utcai Pipacs pékség alapítója, a film egyik szereplője. Egyre fontosabb szerephez jutnak a territoriális hálózatok AZ ESSRG a RADIANT és a COACH projekt keretében a COVID19 járvány kirobbanása óta foglalkozik az Európai Unión belül működő kooperatív és dinamikus agrár-élelmiszerhálózatok kutatásával; ezen projektek keretében készült el az Élő kenyér című dokumentumfilm is. A kutatók igyekeztek felmérni, hogyan működnek a lokális élelmiszerláncok és beszállítói hálóztatok az EU-ban, nyomon követték, milyen gazdálkodási és gyártási metódusokat használnak, és hogyan alakul az így előállított, a közvélekedés szerint "drága bio-élelmiszereknek” az ára. Mint elemzésükben írják, a pandémia ideje alatt a globális ellátási láncok zavara miatt kiemelt jelentőséget kaptak a helyben termelt élelmiszerek – aminek fogyasztói szokásokra gyakorolt hatásai a mai napig érezhető. “A friss, tápanyagokban gazdag, ökológiailag fenntartható módon megtermelt, a helyi étkezési kultúrába illeszkedő, de mégis megfizethető árú élelmiszerek egyre inkább a territoriális élelmiszer-rendszerek részévé válnak, annak ellenére is, hogy az infrastruktúra-fejlesztéssel és döntéshozatallal foglalkozó szervezetek továbbra sem fordítanak kellő figyelmet rájuk” – írják az ARC 2020 oldalán megjelent jelentésükben.
#Vállalatoknak

Rekordösszeget fektet az EU a fenntartható közlekedésbe

A hétmilliárd eurós keretből a “fenntartható, biztonságos és okos” közlekedést lehetővé tevő infrastruktúra fejlesztését támogatják: köztük a nemzetközi vasútvonalakét, a vízi utakét, azt egységes légiirányításét és az Európát Ukrajnával összekötő “szolidaritási folyosókét”. Az Európai Bizottság (EB) júniusban jelentette be, hogy a Connecting Europe Favility (CEF) program keretében hétmilliárd eurós rekordordtámogatásbt biztosít a fenntartható közlekedést lehetővé tévő infrastruktúra – így a nemzetközi vasútvonalak, vízi utak és kikötők – fejlesztésére – írja az ESG News. A keretből olyan beruházásokat finanszíroznak majd, mint az Észtországot, Lettországot és Litvániát összekötő, Finnország és Lengyelország felé is nyitott 870 kilométer hosszú Rail Baltica, vagy a Lyon és Torinó közötti nagysebességű vasútvonal, vagy a Németországot Dániával összekötő Fehnmarbelt-alagút kiépítése. A hétmilliárd eurós összegből összesen 134 különféle projektet támogatnak. Az összeg 83 százalékát szigorúan “klímabarát” beruházásokra, azon belül is elsősorban vasúti fejlesztésekre fordítják. A maradékot írországi, spanyolországi, hollandiai, németországi, máltai és litvániai tengeri kikötők bővítésére, korszerűsítésére, valamint a kontinensen belüli vízi utak fejlesztésére szánják. A támogatásból jut a közúti közlekedés modernizálására is, az uniós együttműködéssel megvalósuló intelligens közlekedési rendszerek (Intelligent Transport Systems – ITS) felállítása mellett új, biztonságos parkoló övezeteket is kialakítanak majd. A projekt keretében az EB a hatékonyabb légirányítást és így energiatakarékosabb légi közlekedést lehetővé tévő “Egységes Európai Égbolt” (Single European Sky) programot is fejleszteni szeretné. Ahogy az Európai Unió (EU) és Ukrajna közötti kereskedést lehetővé tévő Szolidaritási Folyosók (Solidarity Lanes) megerősítését is, amelynek keretében összekötnék az ukrán vasútvonalakat az EU-n belüli hálózattal. A projekt az EU fenntarthatósági törekvéseit megvalósító European Green Deal része.
#ESG #Vállalatoknak

Mi is az a fenntartható beszerzés? – Fenntartható beszerzés 2./10. rész

A fenntartható beszerzés kifejezés egyre gyakrabban hallható az üzleti életben, de nem árt definiálni, hogy mi az, és milyen hatásai lehetnek. Sorozatunk előző részében a gondos eljárás logikáját ismertettük a fenntartható beszerzés három alapkérését jártuk körül. Most nézzük meg a típusait és formáit. A fenntartható beszerzés Több fogalom és definíció is létezik ebben a témában, számos keretrendszer és útmutató, még ISO szabvány is a kialakításáról és működtetéséről. A három alapkérdés – Mit veszünk? Kitől vesszük? Hogyan vesszük? minden esetben segíthet rávilágítani arra, hogy van-e optimálisabb megoldás adott szituációra! Az ISO 20400 szabvány is meghatároz egy definíciót a fenntartható beszerzésre: a fenntartható beszerzés az a beszerzés, amely a legpozitívabb környezeti, szociális és gazdasági hatással bír a teljes életciklus tekintetében, ez lényegében összesíti a fenti definíciókat. Minden szónak jelentősége van: a három pillérre egyszerre figyelünk és igyekszünk optimalizálni: pl. hiába környezettudatos az adott áru, ha közben kényszermunkával állítják elő és vice versa. a pillanatkép helyett a teljes életciklust igyekszünk felmérni: pl. hiába olcsóbb adott csomagolóanyag, ha utána rövidebb az élettartama, vagy több kell belőle egységnyi áruhoz és ezáltal végül drágább és több hulladékot termelünk. A fenntartható beszerzésnek három fő típusát különböztetjük meg az Alternate-nél: felelős beszerzés, inkluzív beszerzés és fenntartható beszerzés. Létható lesz, hogy ezek szorosan összefüggenek. Felelős beszerzés: felelősen működő szervezetektől szerezzük meg a termékeket és szolgáltatásokat, és dolgozunk velük mind a saját működésük, mint a termékeik és szolgáltatásaik fenntarthatósági hatásainak, vagyis teljesítményük javításán. Inkluzív beszerzés: pozitív társadalmi hatás, mely támogatja a hátrányos helyzetű csoportokat beszállítói/beszerzési üzleti alapú kapcsolaton keresztül. Olyan beszállítóktól vásárolunk, akik hátrányos helyzetű csoportok tagjainak életminőségén javítanak, de ezt vállalkozó tevékenységgel, üzleti megoldással teszik. Fenntartható beszerzés: javítja a szervezet ökológiai lábnyomát a teljes értékláncon keresztül. A fenntartható fejlődést szolgálja a fenntartható termelés és fogyasztás, életmód kialakításához járul hozzá összességében, értékláncon és életcikluson keresztül vizsgálja a beszerzési döntések hatását, kockázatait és lehetőségeit. A definíciók alapján érzékelhető, hogy a fenntartható beszerzés hogyan hat a környezetre és a társadalomra, csökkenthető általa a karbonlábnyom, támogatható a természet védelme, csökkenthetők a társadalmi egyenlőtlenségek, és támogatható az emberi jogok betartatása. Társadalmi és környezeti haszna vitathatatlan. De vajon üzletileg is megéri? Előnyei A fenntartható beszerzés üzleti előnyöket is rejt magában, ezek például: kockázatkezelés piaci pozíció megvédése reagáló képesség javítása innovativitás ösztönzése költségmenedzsment fenntartható finanszírozáshoz jutás tehetségek bevonzása. A nemzetközi kutatások leginkább a hatékony kockázatmenedzsmentet emelik ki már aktuálisan is realizálható üzleti előnyként. Hiszen a felelős/fenntartható beszerzés folyamata olyan kockázatokat igyekszik megelőzni és csökkenteni, amelyek súlyos üzleti vagy reputációs kockázattal járhatnak: kényszermunka, halálos baleset, hulladék-botrány vagy hasonló eseményeket senki sem szeretne viszont látni a médiában a nevével, beszállítói láncával összefüggésben. Ezek főleg a nemzetközi értékláncban relevánsak, de Európában, akár hazánkban is előfordulhat a beszállítónál szürke- vagy feketefoglalkoztatás, munkabiztonsági előírások negligálása, a kollektív egyeztetés vagy érdekérvényesítés ellehetetlenítése vagy a zaklatás. Vagy a hulladékok, veszélyes anyagok és vegyi anyagok nem megfelelő kezelése, amelyek akár életveszélyes helyzeteket és visszafordíthatatlan környezeti és társadalmi károkat is jelenthetnek. Jobb ezeket megelőzni egy tudatos kiválasztás és beszállító fejlesztés révén. Ide kapcsolódik a piacvédés feladata is: hamarosan nem lehet tendereken indulni, ha nem rendelkezik valaki megfelelő dokumentációval és gyakorlattal, amivel bizonyítani tudja potenciális vevője vagy bankja számára, hogy ezeket az elveket hatékonyan bevezette már. De kockázatokon túl számos előny is realizálható. Felderíthetünk és együttműködhetünk olyan egyedülálló technológiát, anyagokat, megoldást alkalmazó cégekkel, akik révén akár költséget, de környezeti negatív hatást mindenképpen csökkenteni tudunk és további innovációt, termék- vagy folyamatfejlesztéseket is eredményezhet. A piaci pozíció erősítéséhez és akár új piaci helyzetek kialakításához valamilyen versenyelőny kell: hamarabb találjuk meg a fenntartható megoldást vagy meggyőzőbben tudjuk például bizonyítani tudjuk a vevő fenntarthatósági ambícióihoz és céljaihoz való hozzájárulásunkat.  Látható, hogy mint maga a fenntartható beszerzés, úgy az előnyei is sokrétűek, a kézzelfogható, pénzügyi előnyök mellett kvalitatív hasznok is megjelennek az alkalmazásával. A fenntartható beszerzés elemei A fenntartható beszerzési rendszer és gyakorlatok sokrétűek, többek között az alábbiakat sorolhatjuk ide, amelyeket cikksorozatunk további részében kifejtünk majd: Fenntartható beszerzés nyilatkozat/politika Fenntarthatósági hatás alapú beszerzés Beszállítóval szembeni fenntarthatósági / ESG szempontok integrálása a kiválasztási folyamatba Beszerzési munkatársak ösztönzése a fenntarthatóság beszerzésre TCO - Total ownership cost ESG szempontokkal Minimum elvárások, tanúsítványok, termékcímkék Beszállító értékelés és elismerés Beszállítók fejlesztése Fenntarthatósági átvilágítási eszközök, módszerek, kockázatértékeléstől a helyszíni auditig A lényeg, hogy a beszerzési folyamatok, eszközök minden elemébe integráljuk a fenntarthatóság azon aspektusait, amellyel saját szervezetünk és az értéklánc szereplőinek fenntarthatósági teljesítményét javítani tudjuk.  A cikksorozat szerzői az Alternate munkatársai. Jelen cikk szerzője Fertetics Mandy, a vállalkozás ügyvezetője, több mint 20 éves tapasztalattal bír a vállalati fenntarthatóság és felelősségvállalás terén, társszerző Király Dorottya, fenntarthatósági gyakornok. Missziója, hogy organikus szervezetfejlesztés és vezetői transzformáció révén segítse a cégeket a fenntarthatóság útján