A fogyatékkal élő emberek sportolását támogató szervezet vezetője szerint sikeres és válságálló nonprofit szervezeteket csak átgondolt, saját bevételtermelő képességre is építkező finanszírozási stratégiával lehet építeni. A SUHANJ! Alapítvány közel másfél évtizede segíti a fogyatékkal élő embereket abban, hogy aktívan sportolhassanak: szakembereik és önkénteseik futó-, úszó- és tandemkerékpár-edzéseket tartanak nekik, versenyekre kísérik el őket, jótékonysági futóversenyeket rendeznek; edzőtermükben, a Tátra utcai SUHANJj! Fitness-ben együtt erősödhetnek a látás-, értelmi és mozgássérült emberek ép társaikkal. “Amatőr hosszútávfutóként külföldi versenyeken láttam először olyan csapatokat, akik félmaratoni, maratoni távokon fogyatékkal élőket kísértek. Ez adta az ötletet a SUHANJ! elindításához – mondja Gusztos Péter, a szervezet társalapító-vezetője. Gusztos a politikai karriert cserélte le a “főállású civil” létre, 2002 és 2010 között az SZDSZ országgyűlési képviselője volt. “Nagy előnye volt annak, hogy fiatalon csináltam politikai karriert, hogy amikor a pártommal együtt megbuktam, még csak harmincöt éves voltam, ezért bátran belevághattam valami újba – mondja önironikusan. – Szerettem volna olyasmivel foglalkozni, ami »saját«, amit a nulláról építhetek fel, és lehetőséget ad arra, hogy olyan emberekkel dolgozzak együtt, akikkel igazán szeretnék. Ez lett a SUHANJ!, aminek annyira az »apukája« vagyok, hogy a nevét és a színeit is én találtam ki.” Hamar a fogyatékkal élő és ép embereket integráló közösséggé fejlődött A SUHANJ! Alapítvány neve elindulásától kezdve szorosan összekapcsolódott a futással és a fogyatékkal élő emberek tömegsportjának támogatásával. “Ma is ez a legfontosabb tevékenységünk, de az évek során más szolgáltatásokat is elindítottunk: a szervezetünkre jellemző módon organikusan, a hozzánk járó emberek igényeire reflektálva bővült a portfoliónk – magyarázza Gusztos Péter. – Az első versenyünkön négy mozgássérült fiatalt toltunk végig kerekesszékben egy nyolc-tízfős csapattal egy budapesti félmaratonon; de hamar híre ment a kezdeményezésnek: egyre többen kerestek meg minket azzal, hogy szívesen csatlakoznának hozzánk, tudunk-e handbike-ot szerezni nekik, hogy teljesíthessék a versenyt, vagy látássérültként szeretnék lefutni velünk a távokat. Az alapítványt 2010 nyarán jegyezte be a fővárosi bíróság közhasznú szervezetként, és két-három év alatt olyan közösséggé fejlődött, ami képes a fogyatékkal élő és az ép embereket a sporton keresztül integrálni, közelebb hozni egymáshoz. Nyugodtan mondhatom, hogy ebből a szempontból különlegesek vagyunk, Magyarországon a legtöbb hasonló szervezet specializálódik, egy-egy jól körülhatárolható csoport érdekeit képviseli. Nálunk a sport áthidalja ezeket a határokat: itt nem csak ép emberek találkoznak a fogyatékkal élőkkel, hanem a kerekesszékesek is a látássérültekkel és az autistákkal.” Fotó: SUHANJ! Alapítvány Gusztos hangsúlyozza: az alapítvány az első években kizárólag önkéntesekkel dolgozott. “Én is önkéntes voltam; szerencsés voltam, mert megengedhettem magamnak pár év »türelmi időt«: volt egy kis megtakarításom, a volt feleségem, Kovács Patrícia pedig, akivel együtt indítottuk az alapítványt, sikeres, keresett és sokat foglalkoztatott színésznő volt. Neki is köszönhető, hogy ebben a minden alapítvány életében különösen fontos kezdeti időszakban úgy tudtam dolgozni a SUHANJ! felfuttatásán, hogy nem kellett amiatt aggódnom, van-e fix havi fizetésem.” Komoly szakemberek segítik a munkájukat A SUHANJ! Alapítvány ma már közel kéttucat munkavállalóval – köztük irodai alkalmazottakkal, recepciósokkal, trénerekkel, gyógypedagógusokkal, gyógytestnevelőkkel – dolgozik. “Van, akit teljes állásban, van, akit félállásban, van, akit szerződéses alvállalkozóként foglalkoztatunk – mondja Gusztos. – Vannak köztük gyakorló pedagógusok is, akik az iskolai munkájuk mellett délutánonként, esténként, hétvégenként dolgoznak nálunk.” A SUHANJ! vezetője büszke arra, hogy az edzői csapatot egy sokszoros magyar bajnok, olimpikon gyalogló, Srp Miklós vezeti. “Miklós kiváló atlétaedző, aki, mielőtt hozzánk szerződött volna, nyolc évig dolgozott gyógypedagógusként tanulásban akadályozott, értelmi sérült gyerekekkel.” Mint mondja, a tevékenységükbe a futás mellett gyorsan beépült a másik két triatlonsport, az úszás és a kerékpározás is. “Az edzőtermet 2015-ben nyitottuk. Eleinte bérelt termekben tartottunk spinning-órákat látássérülteknek; adta magát az ötlet, hiszen ez egy olyan mozgásforma, amit időjárástól függetlenül egész évben lehet csinálni, nem kell hozzá tandemkerékpár, kísérő – ez egy csoportosan űzhető, integratív, komoly terápiás előnyökkel bíró sport.” Fotó: SUHANJ! Alapítvány Egy idő után úgy érezték, ideje saját termet nyitniuk, jó másfél éves keresgélés után találták meg azt a Tátra utcai helyiséget, ami ma is a bázisukként szolgál. “Mivel rászántuk az időt a keresgélésre, alaposan végiggondolhattuk, pontosan milyen helyiségre, körülményekre van szükségünk – mondja a SUHANJ! Vezetője. – Relatíve szerencsések voltunk: itt korábban egy bankfiók működött, amikor kibéreltük a termet, már megvolt a mozgássérült emelő és a rámpa – mondja. – De a belső tér átalakításával sokat dolgoztunk: öltözőket, mosdókat, zuhanyzókat kellett kialakítanunk, teljesen akadálymentessé kellett tennünk a termet.” Folyamatosan bővült a szolgáltatásaik köre Gusztos szerint az akadálymentesítésről a legtöbb embernek három dolog jut eszébe: kerekesszékkel is be lehet-e jutni az ajtón, van-e mozgássérült mosó és elegendő parkolóhely. “Pedig az akadálymentesítés ennél jóval összetettebb dolog. Fontos, hogy szabadon közlekedhetők legyenek a folyosók, hogy a megfelelő helyeken kapaszkodókat szereljünk fel, hogy az öltözőkben a falak mellett állítsuk fel a padokat, hogy ne rendezzük át random módon a tereket – sorolja. – Látod azt a kék csíkot a fal közepén? Elsőre dekorációs elemnek tűnhet, de valójában egy látássérült-vezető sáv.” A terem átépítésénél nem nagyon támaszkodhattak bel- vagy külföldi jógyakorlatokra. “Nem szívesen használom ezt a manapság divatos kommunikációs közhelyet – nálunk minden »az első«, »a legnagyobb«,»páratlan« –, de tény, hogy a SUHANJ! Fitnesshez hasonló edzőterem nem csak itthon, hanem külföldön is csak nagyon kevés van. Találtunk ugyan egy-két jógyakorlatot, de javarészt azért saját kútfőből, a mozgás- és látássérült tagjaink, az önkénteseink és a trénereink segítségével kellett kitalálnunk, hogy hogyan építsük át és rendezzük be a termet. Megint csak szerencsénk volt, mert találkoztunk egy olyan tehetséges designerekből, építészekből, belsőépítészekből, grafikusokból álló csapattal, akik hajlandók voltak arra, hogy mélyen beleássák magukat a témába, és mérnöki szintű megoldásokat adjanak a problémáinkra.” A trénercsapatot is okosan, számos különféle mozgásformában jártas szakemberek bevonásával építették fel. "Fontosnak tartottuk, hogy ha már edzőtermet nyitunk, ne csak spinningelni lehessen, hanem crossfittelni, kettlebellezni, crankingelni, TRX-ezni, pilatesezni is. Ma már gyerektornát és női alakformáló edzéseket is tartunk” –magyarázza Gusztos. Az ismertségnek vannak árnyoldalai is A SUHANJ! vezetője fontosnak tartja, hogy a velük edző, sportoló fogyatékkal élő embereket is bevonják az alapítvány munkájába. “A »suhancaink« teljes értékű önkéntesek vagy munkavállalók lehetnek nálunk, sokuk rendszeresen részt vesz a jótékonysági futóversenyeink, szemléletformáló programjaink, rendezvényeink szervezésében és lebonyolításában. Ez egy valóban befogadó, integratív közösség; ez filozófia ihlette az üzleti modellünket is: a SUHANJ! Fitnessben az épek teljes árat fizetnek, ezzel is hozzájárulva, hogy a fogyatékkal élők kedvezményesen, vagy ha diákok, ingyen sportolhassanak” – mondja. Fotó: SUHANJ! Alapítvány Gusztos Péter a kezdetektől fogva fontosnak tartotta, hogy az alapítványnak saját bevételtermelő tevékenységei is legyenek. “Eleinte merchandisinget árultunk a versenyeken, rendezvényeken, aztán jött az edzőterem. Sokat tanultunk a kezdeti évek kísérletezéséből, és ez a tapasztalat a mai napig jól jön, hiszen a miénk egy tőkeszegény »iparág«, fontos, hogy ne lőjük lábon magunkat: csak olyan üzleti vállalkozásokba fektessünk pénzt, tőkét, amelyek biztosan megtérülnek.” Vállalati támogatásokat, magánadományokat is kaptak. "A SUHANJ!-nak már az induláskor megvolt az a helyzeti előnye, hogy mivel nagyon konkrét elképzelésekkel, tudatossággal vágtunk bele ebbe a vállalkozásba, gyorsan ismert és népszerű brandet tudtunk építeni köré. A név, a logó, a szín mind-mind határozott üzenetet közvetít a közvélemény felé – különösen egy olyan lelkes és összetartó közegben, mint a futóversenyek világa. Az is sokat segített, hogy úttörő tevékenységet végeztünk: ilyen sok résztvevővel, ilyen szervezetten még senki nem vett részt a magyarországi mozgássérültek sportoltatásásban. Talán ez az oka annak is, hogy a tizennégy év alatt, amióta működünk, még egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy nekünk kellett volna kilincselnünk a cégeknél – mindig ők döntöttek úgy, hogy támogatnak minket. És komoly támogatóink vannak: a Hewlett-Packardtól, a Magyar Telekomon át nagy bankokig számos top vállalat döntött úgy, hogy támogat minket.” Gusztos Péter szerint azt ismertségnek és népszerűségnek a fentiek dacára megvannak az árnyoldalai is. “Létezik egyfajta »sikercsapda«: sok potenciális támogató úgy látja, itt van egy szervezet, amely sikeresen, jól kitalált rendszer szerint, ügyes marketinggel működik, bizonyára nincs szükségük újabb pénzügyi segítségre. Tőlük hiába remélnénk támogatást – arról nem is beszélve, hogy vannak, akik szívesebben állnak új, friss induló kezdeményezések mellé, a mi szervezetünk pedig már közel másfél évtizede működik” – magyarázza. Fontos, hogy a civil szervezetek több lábon álljanak Gusztos Péter szerint azok a szervezetek, amelyek saját bevételtermelő képességgel rendelkeznek, rugalmasabban tudnak reagálni a változó piaci, jogszabályi környezethez és az olyan előre nem látható krízishelyzetekhez is, mint amilyen a 2019-ben kitört Covid járvány, az orosz-ukrán háború, vagy éppen az elmúlt évek rekordinflációja volt. “Ezek a mai napig éreztetik a hatásukat – mondja. – A terem remek példája annak, hogy a jó üzleti modell önmagában nem elég; már épp eljutottunk volna oda, hogy önfenntartó legyen, amikor beütött a krach: jött a Covid, a háború, az annak nyomán elszálló energiaárak és az infláció. Ezek együtt alapvetően átalakították a fogyasztói szokásokat; a miénknél jóval nagyobb, erősebb edzőtermek is küzdenek azzal, hogy hogyan csábítsák vissza a vendégeket. A megugró árak, a lakosság növekvő pénzügyi nehézségei miatt az edzőtermi bérlet sokak számára »luxuskiadássá« vált, kikerült a fogyasztói kosarukból, mert könnyebb lemondani róla, mint más termékekről – ráadásul a járvány ideje alatt arra is sokan rájöttek, hogy nem kell feltétlenül edzőterembe menniük, ha mozogni szeretnének.” Fotó: SUHANJ! Alapítvány Az elmúlt évek költség- és bevételszempontból is nehezek voltak az alapítvány számára. “Az a célunk, hogy újra önfenntartóvá tegyük a működésünket, ne keljen támogatásokból, adományokból kipótolni a kieső bevételeket – hangsúlyozza Gusztos. – Ez már csak azért is fontos, hogy növekedni tudjon a szervezet, hogy új, a jelenleginél is jobb szolgáltatásokat indítsuk, vidéki tagszervezeteket építhessünk fel.” A SUHANJ! Vezetője úgy látja, a stabil és hosszútávú működéshez az kell, hogy a civil szervezetek több lábon álljanak. “Az a legjobb, ha a szervezetek olyan »mixet« raknak össze, ami illeszkedik a működésükhöz, a saját bevételek mellett, a vállalati és magánadományozókra, pályázati forrásokra is épít. Ehhez persze jó PR- és kommunikációs tevékenység, átgondolt szervezetfejlesztés és kreatív hozzáállás kell. Meg egy jó fundraiser; mi is épp egy ilyenre vadászunk, sajnos nincs könnyű dologunk, mert kevés a szabad és megfizethető szakember a piacon.” Évente több száz fogyatékkal élő embert és családjaikat támogatják A SUHANJ! Fitness-ben 2016 augusztusi megnyitása óta közel 150 ezer vendégbelépést regisztráltak: szép eredmény – főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a Covid és különféle kisebb-nagyobb felújítások miatt összesen közel másfél évig zárva tartottak. “Ez az adat jól jelzi az edzőterem társadalmi hatását. Még akkor is, ha tavaly közel a járvány előtti évben mértnek közel a felére esett vissza a látogatottságunk – hangsúlyozza Gusztos Péter. – A SUHANJ! Kölykök programunk keretében hetente nagyjából száz fogyatékkal élő – jellemzően értelmi sérült, tanulásban akadályozott, autista és látássérült – gyerek és fiatal felnőtt edzhet nálunk; az ingyenes program keretében EGYMI-s (az Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmények közé tartozó – a szerk.) iskolákkal, más sérült gyerekeket támogató alapítványokkal, családokkal dolgozunk együtt. A végtaghiányos gyerekeknek szervezett Úszás programunkkal hetente közel félszáz gyereket mozgatunk meg. A futóversenyeken is százas nagyságrendben vesznek részt a sportolóink és az önkénteseink. Összességében elmondhatom, hogy évente több száz fogyatékkal élő embert és a családjaikat támogatjuk a munkánkkal – mondja a SUHANJ! vezetője, hozzátéve: a járvány ideje alatt indított online önfejlesztő, önsegítő programjaik is sikeresek. “Ezekben coach-ok, pszichológusok segítik a sérült gyerekek szüleit.”