„A rendszerszintű változás érdekében sokszor az egyes intézmények szerepkörén is változtatni, alakítani kell” – Interjú Cserjés Anikóval, az Ashoka Magyarország országfelelősével

Az 1980-ban alapított Ashoka 95 ország közel négyezer vezető társadalmi vállalkozóját fogja össze. Ma már Magyarországon is 36 tagjuk van, céljuk, hogy az egyedi ötleteket, megoldásokat kitaláló “changemakerek” támogatásával és összekapcsolásával rendszerszintű változásokat indítsanak el, és hatékony megoldásokat találjanak az egyre szorongatóbbá váló társadalmi problémákra.  

Jövőre lesz harmincéves a világ vezető társadalmi vállalkozóit összekötő nemzetközi nonprofit szervezet, az Ashoka magyarországi tagszervezete. Az Ashokát 1980-ban alapította Bill Drayton amerikai szociális vállalkozó azzal a céllal, hogy felkutassa és támogassa azokat a “changemakereket”, akik egyedi ötleteik révén rendszerszintű változásokat indukálhatnak egy-egy szociális szempontból fontos területen: munkájukkal valódi változást hozhatnak a világba. Drayton – aki korábban menedzserként, illetve menedzser-tanácsadóként a világ egyik legnagyobb stratégiai és vezetési tanácsadócégének, a McKinsey & Company-nak is dolgozott, Jimmy Carter elnökségének ideje alatt pedig az Egyesült Államok környezetvédelmi ügynökségének helyettes vezetője volt – munkájáért az egyik legrangosabb amerikai elismerést, a “géniusz-díjként” emlegetett MacArthur-ösztöndíjat is elnyerte.

“Az Ashoka tagjai, a »fellow-k« olyan társadalmi vállalkozók közül kerülnek ki, akik képesek azonosítani és újító, hatékony választ adni az olyan társadalmi szempontból fontos gyökérproblémákra, mint a fenntarthatóság, az emberi jogok, a biológiai sokszínűség megőrzése vagy az egyre súlyosabbá váló szociális egyenlőtlenségek – magyarázza Cserjés Anikó, az Ashoka Magyarország országfelelőse. – A szervezet ma már 95 országban képviselteti magát különféle, a pozitív társadalmi változást előmozdító programjaival. Magyarországon 36 tagunk van, köztük olyan széles körben ismert civilek, szociális vállalkozók, mint Jakubinyi László, a Szimbiózis Alapítvány alapítója, Tóthné Almássy Mónika, a KórházSuli vezetője, Léderer Sándor, a K-Monitor társalapító-ügyvezetője, L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója, vagy Udvarhelyi Tessza, a Közélet Iskolája megálmodója.”

Magyarországon is vannak igazi changemakerek

Az Ashoka tagjait egy szigorú, komoly környezettanulmánnyal, háttérmunkával és személyes interjúkkal megtámogatott folyamat során választják ki. “A fellow-k kiválasztásának öt kritériuma: az új, társadalmi szempontból hasznos, rendszerszintű változásokat elindítani képes ötlet, a kreativitás, az »entrepreneurial quality«, vagyis a vállalkozói szemléletmód, a társadalmi hatás és az »etikai szál«, vagyis az, hogy milyen szerepet tölt be az adott aspiráns a környezetében, hogyan tekintenek rá a közösségén belül – sorolja Cserjés Anikó. – Minket elsősorban azok az ötletek érdekelnek, amelyek extrapolálhatók: nem csak helyi vagy regionális, hanem bizonyos változtatásokkal, igazításokkal akár globális szinten is megvalósíthatók.”

Az Ashoka országvezetője hazai példaként a Jakubinyi László vezette Szimbiózis Alapítványt hozta fel. “A Szimbiózis a fogyatékossággal élők munkaerőpiaci beilleszkedését támogatja, szociális farmjukon, a Miskolc közeli Baráthegyi majorságban számos megváltozott munkaképességű embert foglalkoztatnak – mondja. – László igazi changemaker: nem véletlen, hogy az általa kidolgozott módszert már Moldáviában és Romániában is alkalmazzák. A munkájának köszönhetően tavaly a vonatkozó jogszabályt is átírták, így ma már a fejlesztő foglalkoztatást biztosító szervezetek is végezhetnek kistermelői tevékenységet.”

A KórházSulit is hasonlóan fontos változást generáló szervezetnek tartja. “Mónikáék sokat tesznek a hosszú betegséggel küzdő gyerekek tanuláshoz való jogának biztosításáért, hatékony lobbytevékenységet végeznek, és a gimnazista korú diákokat, egyetemistákat is bevonják a munkájukba – mondja. – Oktatási anyagokat írnak, tanárokat képeznek tovább; még arra is van gondjuk, hogy felkészítsék a szülőket, az iskolákat és az egészségügyi intézményeket a gyerekek megfelelő ellátására. Egy tudásközpontot is létrehoztak, amely lehetővé teszi, hogy az általuk kidolgozott modellt bárki szabadon felhasználhassa. A munkájuk arra is rávilágít, hogy a rendszerszintű változás érdekében sokszor az egyes intézmények szerepkörén is változtatni, alakítani kell: ahhoz, hogy megfelelő módon biztosíthassák a beteg gyerekek oktatását, a kórházaknak kicsit iskolaként, az iskoláknak pedig kórházként kell működniük.”  

”A fenntarthatóság is társadalmi kérdés”

Annak ellenére, hogy az Ashoka “papíron” a társadalmi problémákra fókuszál, számos olyan tagjuk is van, akik a környezeti fenntarthatóságért dolgoznak. “Nem véletlenül, hiszen végső soron a fenntarthatóság is társadalmi kérdés: mindannyiunk életére hatással van, hogy milyen természeti közegben, milyen körülmények között élünk, mennyire kell megszenvednünk az olyan negatív környezeti hatásokat, mint a globális éghajlatváltozás, a csökkenő biodiverzitás, vagy a vízhiány.”  

A szervezetnek világszerte közel négyezer tagja van, köztük olyan nemzetközileg elismert újítók, mint Al Harris, a tengeri halászatot új, közösségi alapokra helyezni kívánó Blue Ventures alapítója, Jimmy Wales, a Wikipédia társalapítója, Casey Fenton, az Airbnb-nek is modellül szolgáló Couchsurfing ötletgazdája, a perui Albina Ruiz, aki Ciudad Saludable nevű nonprofit szervezetével a fenntartható hulladékgazdálkodásért, természeti és környezeti erőforrás-menedzsmentért dolgozik, vagy Muhámmad Iunúsz bangladesi közgazdász, akit a “mikrohitelezés atyjaként” tartanak számon.

Cserjés Anikó hangsúlyozza: az Ashoka nem üzleti modelleket, hanem rendszerszintű megoldásokat keres. “Ennek ellenére van rá példa, hogy sikeres üzletembereket is a tagjaink közé választunk – elég csak Casey Fentonra vagy Muhhámad Iunúszra gondolni.” 

Mint mondja, nem tartja ördögtől való dolognak, ha egy civil szervezet bevételtermelő tevékenységet végez. “Persze, félő, hogy ha csak kényszerűségből, az anyagi biztonságuk, függetlenségük fenntartásáért indítanak vállalkozást, könnyen »fókuszt vesztenek«, és nem marad elég idejük, energiájuk az alaptevékenységük fejlesztésére – mondja. – Vannak olyan kezdeményezések, amelyekről már a témaválasztásuk miatt is bajosan lehetne elképzelni, hogy vállalkozásként működjenek: mint az Udvarhelyi Tessza-féle Közélet Iskolája, amelynek az a célja, hogy erősítse a demokrácia kultúráját és a választók részvételére alapuló interaktív citizenshipet.”

Társadalmilag felelős cégekkel a rendszerszintű változásért

Az Ashoka vállalati partnerekkel is együttműködik, a Hello Europe program keretében például több multinacionális cég támogatásával igyekeznek megoldást találni az ukrajnai háború nyomán kirobban menekültválságra. “A Hello Europe-nak idén már a »második évada« fut. A program első etapjában feltérképeztük, hogy kik azok a regionálisan működő tagok, akik direkt vagy indirekt módon kapcsolatban állnak a menekültekkel – például részt vesznek az elszállásolásukban, élelmezésükben, segítik a gyerekek beiskolázását vagy a felnőttek elhelyezkedését –, a második etapban pedig igyekeztünk összehangolni, facilitálni a tevékenységüket, és felmérni, mik azok a potenciális problémák, hiányosságok, amelyekre még megoldást kell találnunk.” Mint mondja,  az ukrajnai menekültek körében is folyamatosan keresik a potenciális új tagokat. “Ők is olyan új megközelítést, ötleteket hozhatnak magukkal, amiket beépíthetünk a programba” – hangsúlyozza.

Cserjés Anikó egy magyarországi partneri együttműködést is kiemel. “2022-ben – közösen a Scale Impact-tel – a Green Lab program keretében az akkor még erősen alulreprezentált zöld projektek, vállalkozások támogatására indítottunk egy fejlesztési programot, amelynek keretében 17-35 éves fiatalok bevonásával kerestük a megoldást egyes környezeti problémákra. Pszichológiai tény, hogy a fiatalok nagy része »changemaker-ként« határozza meg magát; készek rá, hogy »megváltsák a világot« – és mi ezt az attitűdöt szerettük volna kamatoztatni a pilotprogram során. Rendkívül sikeres kezdeményezés volt: a fiatalok amellett, hogy részt vehettek egy-egy környezeti kihívás megoldásában, olyan tapasztalatokkal, képességekkel is gazdagodhattak, amelyeknek a későbbiekben is hasznát vehetik.”

Hasonló cikkek

#Jógyakorlatok #Nonprofitoknak

”A jó történetek mindig velünk maradnak” – Számos nonprofit szakemberei vettek részt a Hello Nonprofit előadástechnikai workshopján

Hogyan lehetünk rutinos és magabiztos előadók? Hogyan győzhetjük le a lámpalázunkat? Miért fontos a történetmesélő előadásmód? Hogyan lehet a hallgatóság számára átélhető módon, izgalmasan és emlékezetesen átadni az üzenetünket? Ilyen és ehhez hasonló témákról esett szó a Hello Nonprofit workshopján, ahol Szijártó Adrienn, az Imapct Presentation alapítója és szakmai vezetője tartott előadást. Remek hangulatú előadást tartott Szijártó Adrienn, az Impact Presentation alapítója és szakmai vezetője június 13-án, a Hello Nonprofit Corvin Dumaszínházban rendezett előadástechnikai workshopján. Az eseményen számos nonprofit szervezet szakemberei vettek részt, akik az utólagos visszajelzések alapján rendkívül elégedetten, hasznos információkkal gazdagodva távoztak a közel háromórás interaktív képzésről. Szijártó Adrienn (Fotó: Hello Nonprofit) “Ha célzottan és hatékonyan szeretnéd átadni az üzenetedet, először fel kell mérned a közönséged. Így személyesebben szólhatsz hozzájuk, érzelmileg is bevonhatod, cselekvésre ösztönözheted őket” – hangsúlyozta Szijártó Adrienn. A szakember szerint fontos, hogy egy előadás minden hallgatója úgy érezze, az előadó személy szerint őt szólítja meg, és releváns információkat oszt meg vele. “A közönség nem csak azért ül be egy prezentációra, hogy új információkat kapjon, hanem azért is, mert kíváncsi arra, hogy mi az, amit ezek közül az információk közül ő maga is hasznosíthat. Ezért is fontos, hogy már a beszéd megírásakor feltegyük magunknak a kérdést: mi az, ami a a hallgatóságodat érdekelheti, milyen kérdéseik vannak, milyen releváns tudást tudsz átadni nekik.” ”Izgulok” és “izgatott vagyok” Szijártó több mint kilenc éve dolgozik a forprofit és nonprofit szféra szakembereinek előadástechnikai képzésében, felkészítésében, az Impact Presentation csapatával együtt számos cég és magánszemély – köztük cégvezetők, start-up vállalatok és nonprofit szervezetek vezetői és diákok – oktatásában vett részt. Korábban a TEDxYouth-előadók tréningjében is részt vett, “2015 óta dolgozom azon az ügyfelekkel, tréningrésztvevőkkel, hogy képesek legyenek tiszta üzeneteket megfogalmazni, komfortosan érezzék magukat az előadói szerepben, és könnyen összekapcsolódjanak a közönségükkel” – írja magáról az Impact Presentation weboldalán. Fotó: Hello Nonprofit Előadásában végig a felkészülés és a tudatosság fontosságát hangsúlyozta: a lámpaláz leküzdésének módszereitől a gyakorlás fontosságán és a megfelelő légzés- és beszédtechnikán át a metakommunikációs eszközök használatáig számos izgalmas területet érintett. “Mi lenne, ha ezentúl nem ijednénk meg attól, hogy félünk, izgulunk, hogy egy előadás előtt hevesebben ver a szívünk? Mi lenne, ha ahelyett, hogy azt hajtogatjuk magunknak, »Izgulok.«, inkább úgy fogalmaznánk, »Izgatott vagyok.«?” – tette fel a kérdést kedvenc TED-előadóját, Kelly McGonigalt idézve. Szijártó szerint fontos, hogy az előadók átélhetően, a saját történeteikbe csomagolva próbálják átadni az üzeneteiket. “Annak ellenére, hogy az üzleti életben is egyre fontosabbnak tartják a »storytellinget«, még mindig vannak olyanok, akik azt gondolják, az, ha száraz adatok helyett a hallgatóság számára is átélhető, szórakoztató, elgondolkodtató történetekbe foglalják a mondanivalójukat, komolytalanná teszi őket. Pedig a jól átgondolt, felépített és előadott sztorik képesek arra, hogy mélyen elültessék az emberek fejében az üzenetedet, érzelmileg aktivizálják őket, és átélhetővé, befogadhatóbbá tegyék az átadni kívánt információkat.” ”Az előadás vezérfonala erős drót, amire sorban felaggathatjuk a felépítendő gondolat elemeit” Szijártó – jó előadóként – végig érdekesen, a közönséget is bevonva, megmozgatva beszélt. Kitért az időtartásra, az online prezentációk műhelytitkaira, a megfelelő intonálás fontosságára – és még számos olyan nüánszra, apróságra, amelyek jobb előadóvá tehetnek minket. A hallgatóság bevonására is nagy figyelmet fordított, különféle érdekes, egyénileg, párban és közösen végzett feladatokkal érte el, hogy a résztvevők valóban aktív részesévé váljanak a workshopnak. Fotó: Hello Nonprofit “Mi az a konkrét gondolat, amit el szeretnél ültetni a a hallgatóságod fejében? Fogalmazd meg egyetlen mondatban az előadásod főüzenetét: ez segít abban, hogy végig fókuszált legyél. A »főüzenet« tulajdonképpen az előadás vezérfonala, egy erős drót, amire sorban felaggathatjuk a felépítendő gondolat elemeit. A beszéd minden egyes darabjának kapcsolódnia kell a másikhoz – a vezérfonal az, ami összefűzi a narratíva minden elemét” – emelte ki. Ha szeretnél többet megtudni az eladástechnika műhelytitkairól, iratkozz fel az Impact Presentation e-mail-minikurzusára. A cég a nonprofit szervezetek képzését is támogatja, kiscsoportos előadástechnika képzéseiken egy helyet mindig ingyenesen egy civil szervezetnek ajánlanak fel. Ha te is szívesen jelentkeznél erre a képzésre, írj az adrienn.szijarto@impact-training.hu címre.
#Nonprofitoknak #Társadalmi vállalkozás

A Google.org kutatása szerint világszerte a nonprofit szervezetek több mint fele használ MI-alkalmazásokat

A legtöbb nonprofit szövegírásra és tartalomfejlesztésre használja a mesterséges intelligenciát, pedig a legújabb, máris széles körben elérhető rendszerek ennél jóval komplexebb feladatok ellátására is alkalmasak lehetnek. A Google.org idei felmérése szerint a nonprofit szervezetek több mint fele használja különféle feladatok ellátására, támogatására a generatív mesterséges intelligencia (MI) megoldásokat. A Google "jótékonysági ága" 65 országban több mint 4600 nonprofit szervezet vezetőit és szakembereit interjúvolta meg: a válaszadók 56 százaléka úgy nyilatkozott, hogy legalább néhány munkatársuk rendszeresen használja ezeket az okos alkalmazásokat a munkája során. A nonprofit szakemberek többsége szövegírásra és tartalomfejlesztésre használja az MI-megoldásokat. A tanulmány készítői szerint ez még csak a kezdet: a következő években az MI-alapú rendszerek egyre jobban beépülnek majd a nonprofitok mindennapi munkájába. “Az MI valamennyiünk munkáját, életét átformálja majd” – húzta alá Annie Lewin, a Google.org érdekképviseletért felelős igazgatója. A Google.org idén márciusban egy húszmillió dolláros, a fejlett technológiák előnyeit kiaknázni igyekvő nonprofitoknak szóló accelerator programot is indított: a kiválasztott 21 szervezet pénzügyi támogatást, képzést és a cég szakembereinek bevonásával szervezett ingyenes tanácsadást is kap, hogy kiterjessze és finomangolja a generatív MI-használatát. A cég elsősorban a migrációs hullámmal együtt járó jogi problémákat kezelésével és az álhírek terjedésének megfékezésével kapcsolatos törekvéseket igyekszik támogatni a program keretében. A legtöbb nonprofit irodai eszközként tekint az MI-megoldásokra Az accelerator programban résztvevő szervezetekkel szemben a legtöbb nonprofit ma még az MI-megoldások adoptálásának korai fázisában tart. Többségük “kvázi irodai” eszközként a szövegírással és kutatással kapcsolatos feladatok megkönnyítésére használja az MI-t; a legnépszerűbb rendszer továbbra is az OpenAI fejlesztette ChatGPT. Elsősorban támogatási javaslatokat, közösségi média posztokat íratnak az applikációkkal, de stratégiai fontosságú feladatokat még ritkán bíznak rájuk. Jared Chung, a Google.org programja által támogatott egyik, oktatásfejlesztéssel foglalkozó nonprofit, a CareerVillage ügyvezetője szerint a technológiában ennél jóval nagyobb lehetőségek vannak: a gyakran komoly pénzügyi problémákkal, erőforráshiánnyal küzdő szervezetek “működési és kapacitási problémáira is jó megoldást jelenthet az MI”. Chung szerint a jelenlegi fejlettségi szintjükön ezek a rendszerek már komplex adatelemzési feladatokkal is meg tudnak birkózni, sőt arra is alkalmasak, hogy olyan chatbotokat építsenek a segítségükkel, amelyeket oktatási célokra – például az önkéntesek továbbképzésére – lehet használni. A Google.org szakértői által megkérdezett szervezetek négyötöde úgy véli, hogy a generatív MI nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy érdemben segítsék az általuk képviselt csoportok érdekérvényesítését, de sokan azt nyilatkozták, egyelőre hiányzik a kellő tudásuk, anyagi forrásuk, nincs elég képzett szakemberük ahhoz, hogy maradéktalanul kihasználhassák az új technológia előnyeit. Jóval nagyobb lehetőségeket rejt a technológia Lewin abban bízik, hogy idővel “egyre több segítő szervezet ismeri fel az MI-eszközökben rejlő lehetőségeket”. “Ha mi, mint társadalom nem kezeljük elég körültekintően ezt a technológiát, azt kockáztatjuk, hogy épp azokon a területeken nem profitálunk majd belőle, ahol a legnagyobb hasznot hajthatná” – emelte ki a szakember. A felmérés szerint elsősorban az oktatással és tudományos kutatással foglalkozó nonprofitok használják előszeretettel az MI-t. A megkérdezett szervezetek vezetőinek alig egynegyede nyilatkozott úgy, hogy “pontos elképzelései” vannak arról, hogyan segíthetnék ezek a megoldások érdemben a munkájukat. Ötből ketten mondták azt, hogy egyetlen kollégájuk sem kapott ezzel kapcsolatos képzést – és ami még szembetűnőbb: a kutatásban résztvevő 4600 szervezetből egy olyat sem találtak, ahol a munkavállalók többsége tudná, hogyan kell használni ezeket a megoldásokat.
#Sikersztorik #Társadalmi ügyek

”Létezik egyfajta sikercsapda” – Interjú Gusztos Péterrel, a SUHANJ! Alapítvány társalapító-vezetőjével

A fogyatékkal élő emberek sportolását támogató szervezet vezetője szerint sikeres és válságálló nonprofit szervezeteket csak átgondolt, saját bevételtermelő képességre is építkező finanszírozási stratégiával lehet építeni. A SUHANJ! Alapítvány közel másfél évtizede segíti a fogyatékkal élő embereket abban, hogy aktívan sportolhassanak: szakembereik és önkénteseik futó-, úszó- és tandemkerékpár-edzéseket tartanak nekik, versenyekre kísérik el őket, jótékonysági futóversenyeket rendeznek; edzőtermükben, a Tátra utcai SUHANJj! Fitness-ben együtt erősödhetnek a látás-, értelmi és mozgássérült emberek ép társaikkal. “Amatőr hosszútávfutóként külföldi versenyeken láttam először olyan csapatokat, akik félmaratoni, maratoni távokon fogyatékkal élőket kísértek. Ez adta az ötletet a SUHANJ! elindításához – mondja Gusztos Péter, a szervezet társalapító-vezetője. Gusztos a politikai karriert cserélte le a “főállású civil” létre, 2002 és 2010 között az SZDSZ országgyűlési képviselője volt. “Nagy előnye volt annak, hogy fiatalon csináltam politikai karriert, hogy amikor a pártommal együtt megbuktam, még csak harmincöt éves voltam, ezért bátran belevághattam valami újba – mondja önironikusan. – Szerettem volna olyasmivel foglalkozni, ami »saját«, amit a nulláról építhetek fel, és lehetőséget ad arra, hogy olyan emberekkel dolgozzak együtt, akikkel igazán szeretnék. Ez lett a SUHANJ!, aminek annyira az »apukája« vagyok, hogy a nevét és a színeit is én találtam ki.” Hamar a fogyatékkal élő és ép embereket integráló közösséggé fejlődött A SUHANJ! Alapítvány neve elindulásától kezdve szorosan összekapcsolódott a futással és a fogyatékkal élő emberek tömegsportjának támogatásával. “Ma is ez a legfontosabb tevékenységünk, de az évek során más szolgáltatásokat is elindítottunk: a szervezetünkre jellemző módon organikusan, a hozzánk járó emberek igényeire reflektálva bővült a portfoliónk – magyarázza Gusztos Péter. – Az első versenyünkön négy mozgássérült fiatalt toltunk végig kerekesszékben egy nyolc-tízfős csapattal egy budapesti félmaratonon; de hamar híre ment a kezdeményezésnek: egyre többen kerestek meg minket azzal, hogy szívesen csatlakoznának hozzánk, tudunk-e handbike-ot szerezni nekik, hogy teljesíthessék a versenyt, vagy látássérültként szeretnék lefutni velünk a távokat. Az alapítványt 2010 nyarán jegyezte be a fővárosi bíróság közhasznú szervezetként, és két-három év alatt olyan közösséggé fejlődött, ami képes a fogyatékkal élő és az ép embereket a sporton keresztül integrálni, közelebb hozni egymáshoz. Nyugodtan mondhatom, hogy ebből a szempontból különlegesek vagyunk, Magyarországon a legtöbb hasonló szervezet specializálódik, egy-egy jól körülhatárolható csoport érdekeit képviseli. Nálunk a sport áthidalja ezeket a határokat: itt nem csak ép emberek találkoznak a fogyatékkal élőkkel, hanem a kerekesszékesek is a látássérültekkel és az autistákkal.” Fotó: SUHANJ! Alapítvány Gusztos hangsúlyozza: az alapítvány az első években kizárólag önkéntesekkel dolgozott. “Én is önkéntes voltam; szerencsés voltam, mert megengedhettem magamnak pár év »türelmi időt«: volt egy kis megtakarításom, a volt feleségem, Kovács Patrícia pedig, akivel együtt indítottuk az alapítványt, sikeres, keresett és sokat foglalkoztatott színésznő volt. Neki is köszönhető, hogy ebben a minden alapítvány életében különösen fontos kezdeti időszakban úgy tudtam dolgozni a SUHANJ! felfuttatásán, hogy nem kellett amiatt aggódnom, van-e fix havi fizetésem.” Komoly szakemberek segítik a munkájukat A SUHANJ! Alapítvány ma már közel kéttucat munkavállalóval – köztük irodai alkalmazottakkal, recepciósokkal, trénerekkel, gyógypedagógusokkal, gyógytestnevelőkkel – dolgozik. “Van, akit teljes állásban, van, akit félállásban, van, akit szerződéses alvállalkozóként foglalkoztatunk – mondja Gusztos. – Vannak köztük gyakorló pedagógusok is, akik az iskolai munkájuk mellett délutánonként, esténként, hétvégenként dolgoznak nálunk.” A SUHANJ! vezetője büszke arra, hogy az edzői csapatot egy sokszoros magyar bajnok, olimpikon gyalogló, Srp Miklós vezeti. “Miklós kiváló atlétaedző, aki, mielőtt hozzánk szerződött volna, nyolc évig dolgozott gyógypedagógusként tanulásban akadályozott, értelmi sérült gyerekekkel.” Mint mondja, a tevékenységükbe a futás mellett gyorsan beépült a másik két triatlonsport, az úszás és a kerékpározás is. “Az edzőtermet 2015-ben nyitottuk. Eleinte bérelt termekben tartottunk spinning-órákat látássérülteknek; adta magát az ötlet, hiszen ez egy olyan mozgásforma, amit időjárástól függetlenül egész évben lehet csinálni, nem kell hozzá tandemkerékpár, kísérő – ez egy csoportosan űzhető, integratív, komoly terápiás előnyökkel bíró sport.” Fotó: SUHANJ! Alapítvány Egy idő után úgy érezték, ideje saját termet nyitniuk, jó másfél éves keresgélés után találták meg azt a Tátra utcai helyiséget, ami ma is a bázisukként szolgál. “Mivel rászántuk az időt a keresgélésre, alaposan végiggondolhattuk, pontosan milyen helyiségre, körülményekre van szükségünk – mondja a SUHANJ! Vezetője. – Relatíve szerencsések voltunk: itt korábban egy bankfiók működött, amikor kibéreltük a termet, már megvolt a mozgássérült emelő és a rámpa – mondja. – De a belső tér átalakításával sokat dolgoztunk: öltözőket, mosdókat, zuhanyzókat kellett kialakítanunk, teljesen akadálymentessé kellett tennünk a termet.” Folyamatosan bővült a szolgáltatásaik köre Gusztos szerint az akadálymentesítésről a legtöbb embernek három dolog jut eszébe: kerekesszékkel is be lehet-e jutni az ajtón, van-e mozgássérült mosó és elegendő parkolóhely. “Pedig az akadálymentesítés ennél jóval összetettebb dolog. Fontos, hogy szabadon közlekedhetők legyenek a folyosók, hogy a megfelelő helyeken kapaszkodókat szereljünk fel, hogy az öltözőkben a falak mellett állítsuk fel a padokat, hogy ne rendezzük át random módon a tereket – sorolja. – Látod azt a kék csíkot a fal közepén? Elsőre dekorációs elemnek tűnhet, de valójában egy látássérült-vezető sáv.” A terem átépítésénél nem nagyon támaszkodhattak bel- vagy külföldi jógyakorlatokra. “Nem szívesen használom ezt a manapság divatos kommunikációs közhelyet – nálunk minden »az első«, »a legnagyobb«,»páratlan« –, de tény, hogy a SUHANJ! Fitnesshez hasonló edzőterem nem csak itthon, hanem külföldön is csak nagyon kevés van. Találtunk ugyan egy-két jógyakorlatot, de javarészt azért saját kútfőből, a mozgás- és látássérült tagjaink, az önkénteseink és a trénereink segítségével kellett kitalálnunk, hogy hogyan építsük át és rendezzük be a termet. Megint csak szerencsénk volt, mert találkoztunk egy olyan tehetséges designerekből, építészekből, belsőépítészekből, grafikusokból álló csapattal, akik hajlandók voltak arra, hogy mélyen beleássák magukat a témába, és mérnöki szintű megoldásokat adjanak a problémáinkra.” A trénercsapatot is okosan, számos különféle mozgásformában jártas szakemberek bevonásával építették fel. "Fontosnak tartottuk, hogy ha már edzőtermet nyitunk, ne csak spinningelni lehessen, hanem crossfittelni, kettlebellezni, crankingelni, TRX-ezni, pilatesezni is. Ma már gyerektornát és női alakformáló edzéseket is tartunk” –magyarázza Gusztos. Az ismertségnek vannak árnyoldalai is A SUHANJ! vezetője fontosnak tartja, hogy a velük edző, sportoló fogyatékkal élő embereket is bevonják az alapítvány munkájába. “A »suhancaink« teljes értékű önkéntesek vagy munkavállalók lehetnek nálunk, sokuk rendszeresen részt vesz a jótékonysági futóversenyeink, szemléletformáló programjaink, rendezvényeink szervezésében és lebonyolításában. Ez egy valóban befogadó, integratív közösség; ez filozófia ihlette az üzleti modellünket is: a SUHANJ! Fitnessben az épek teljes árat fizetnek, ezzel is hozzájárulva, hogy a fogyatékkal élők kedvezményesen, vagy ha diákok, ingyen sportolhassanak” – mondja. Fotó: SUHANJ! Alapítvány Gusztos Péter a kezdetektől fogva fontosnak tartotta, hogy az alapítványnak saját bevételtermelő tevékenységei is legyenek. “Eleinte merchandisinget árultunk a versenyeken, rendezvényeken, aztán jött az edzőterem. Sokat tanultunk a kezdeti évek kísérletezéséből, és ez a tapasztalat a mai napig jól jön, hiszen a miénk egy tőkeszegény »iparág«, fontos, hogy ne lőjük lábon magunkat: csak olyan üzleti vállalkozásokba fektessünk pénzt, tőkét, amelyek biztosan megtérülnek.” Vállalati támogatásokat, magánadományokat is kaptak. "A SUHANJ!-nak már az induláskor megvolt az a helyzeti előnye, hogy mivel nagyon konkrét elképzelésekkel, tudatossággal vágtunk bele ebbe a vállalkozásba, gyorsan ismert és népszerű brandet tudtunk építeni köré. A név, a logó, a szín mind-mind határozott üzenetet közvetít a közvélemény felé – különösen egy olyan lelkes és összetartó közegben, mint a futóversenyek világa. Az is sokat segített, hogy úttörő tevékenységet végeztünk: ilyen sok résztvevővel, ilyen szervezetten még senki nem vett részt a magyarországi mozgássérültek sportoltatásásban. Talán ez az oka annak is, hogy a tizennégy év alatt, amióta működünk, még egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy nekünk kellett volna kilincselnünk a cégeknél – mindig ők döntöttek úgy, hogy támogatnak minket. És komoly támogatóink vannak: a Hewlett-Packardtól, a Magyar Telekomon át nagy bankokig számos top vállalat döntött úgy, hogy támogat minket.” Gusztos Péter szerint azt ismertségnek és népszerűségnek a fentiek dacára megvannak az árnyoldalai is. “Létezik egyfajta »sikercsapda«: sok potenciális támogató úgy látja, itt van egy szervezet, amely sikeresen, jól kitalált rendszer szerint, ügyes marketinggel működik, bizonyára nincs szükségük újabb pénzügyi segítségre. Tőlük hiába remélnénk támogatást – arról nem is beszélve, hogy vannak, akik szívesebben állnak új, friss induló kezdeményezések mellé, a mi szervezetünk pedig már közel másfél évtizede működik” – magyarázza. Fontos, hogy a civil szervezetek több lábon álljanak Gusztos Péter szerint azok a szervezetek, amelyek saját bevételtermelő képességgel rendelkeznek, rugalmasabban tudnak reagálni a változó piaci, jogszabályi környezethez és az olyan előre nem látható krízishelyzetekhez is, mint amilyen a 2019-ben kitört Covid járvány, az orosz-ukrán háború, vagy éppen az elmúlt évek rekordinflációja volt. “Ezek a mai napig éreztetik a hatásukat – mondja. – A terem remek példája annak, hogy a jó üzleti modell önmagában nem elég; már épp eljutottunk volna oda, hogy önfenntartó legyen, amikor beütött a krach: jött a Covid, a háború, az annak nyomán elszálló energiaárak és az infláció. Ezek együtt alapvetően átalakították a fogyasztói szokásokat; a miénknél jóval nagyobb, erősebb edzőtermek is küzdenek azzal, hogy hogyan csábítsák vissza a vendégeket. A megugró árak, a lakosság növekvő pénzügyi nehézségei miatt az edzőtermi bérlet sokak számára »luxuskiadássá« vált, kikerült a fogyasztói kosarukból, mert könnyebb lemondani róla, mint más termékekről – ráadásul a járvány ideje alatt arra is sokan rájöttek, hogy nem kell feltétlenül edzőterembe menniük, ha mozogni szeretnének.” Fotó: SUHANJ! Alapítvány Az elmúlt évek költség- és bevételszempontból is nehezek voltak az alapítvány számára. “Az a célunk, hogy újra önfenntartóvá tegyük a működésünket, ne keljen támogatásokból, adományokból kipótolni a kieső bevételeket – hangsúlyozza Gusztos. – Ez már csak azért is fontos, hogy növekedni tudjon a szervezet, hogy új, a jelenleginél is jobb szolgáltatásokat indítsuk, vidéki tagszervezeteket építhessünk fel.” A SUHANJ! Vezetője úgy látja, a stabil és hosszútávú működéshez az kell, hogy a civil szervezetek több lábon álljanak. “Az a legjobb, ha a szervezetek olyan »mixet« raknak össze, ami illeszkedik a működésükhöz, a saját bevételek mellett, a vállalati és magánadományozókra, pályázati forrásokra is épít. Ehhez persze jó PR- és kommunikációs tevékenység, átgondolt szervezetfejlesztés és kreatív hozzáállás kell. Meg egy jó fundraiser; mi is épp egy ilyenre vadászunk, sajnos nincs könnyű dologunk, mert kevés a szabad és megfizethető szakember a piacon.” Évente több száz fogyatékkal élő embert és családjaikat támogatják A SUHANJ! Fitness-ben 2016 augusztusi megnyitása óta közel 150 ezer vendégbelépést regisztráltak: szép eredmény – főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a Covid és különféle kisebb-nagyobb felújítások miatt összesen közel másfél évig zárva tartottak. “Ez az adat jól jelzi az edzőterem társadalmi hatását. Még akkor is, ha tavaly közel a járvány előtti évben mértnek közel a felére esett vissza a látogatottságunk – hangsúlyozza Gusztos Péter. – A SUHANJ! Kölykök programunk keretében hetente nagyjából száz fogyatékkal élő – jellemzően értelmi sérült, tanulásban akadályozott, autista és látássérült – gyerek és fiatal felnőtt edzhet nálunk; az ingyenes program keretében EGYMI-s (az Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmények közé tartozó – a szerk.) iskolákkal, más sérült gyerekeket támogató alapítványokkal, családokkal dolgozunk együtt. A végtaghiányos gyerekeknek szervezett Úszás programunkkal hetente közel félszáz gyereket mozgatunk meg. A futóversenyeken is százas nagyságrendben vesznek részt a sportolóink és az önkénteseink. Összességében elmondhatom, hogy évente több száz fogyatékkal élő embert és a családjaikat támogatjuk a munkánkkal – mondja a SUHANJ! vezetője, hozzátéve: a járvány ideje alatt indított online önfejlesztő, önsegítő programjaik is sikeresek. “Ezekben coach-ok, pszichológusok segítik a sérült gyerekek szüleit.”