”Létezik egyfajta sikercsapda” – Interjú Gusztos Péterrel, a SUHANJ! Alapítvány társalapító-vezetőjével

A fogyatékkal élő emberek sportolását támogató szervezet vezetője szerint sikeres és válságálló nonprofit szervezeteket csak átgondolt, saját bevételtermelő képességre is építkező finanszírozási stratégiával lehet építeni.

A SUHANJ! Alapítvány közel másfél évtizede segíti a fogyatékkal élő embereket abban, hogy aktívan sportolhassanak: szakembereik és önkénteseik futó-, úszó- és tandemkerékpár-edzéseket tartanak nekik, versenyekre kísérik el őket, jótékonysági futóversenyeket rendeznek; edzőtermükben, a Tátra utcai SUHANJj! Fitness-ben együtt erősödhetnek a látás-, értelmi és mozgássérült emberek ép társaikkal. “Amatőr hosszútávfutóként külföldi versenyeken láttam először olyan csapatokat, akik félmaratoni, maratoni távokon fogyatékkal élőket kísértek. Ez adta az ötletet a SUHANJ! elindításához – mondja Gusztos Péter, a szervezet társalapító-vezetője. Gusztos a politikai karriert cserélte le a “főállású civil” létre, 2002 és 2010 között az SZDSZ országgyűlési képviselője volt. “Nagy előnye volt annak, hogy fiatalon csináltam politikai karriert, hogy amikor a pártommal együtt megbuktam, még csak harmincöt éves voltam, ezért bátran belevághattam valami újba – mondja önironikusan. – Szerettem volna olyasmivel foglalkozni, ami »saját«, amit a nulláról építhetek fel, és lehetőséget ad arra, hogy olyan emberekkel dolgozzak együtt, akikkel igazán szeretnék. Ez lett a SUHANJ!, aminek annyira az »apukája« vagyok, hogy a nevét és a színeit is én találtam ki.”

Hamar a fogyatékkal élő és ép embereket integráló közösséggé fejlődött

A SUHANJ! Alapítvány neve elindulásától kezdve szorosan összekapcsolódott a futással és a fogyatékkal élő emberek tömegsportjának támogatásával. “Ma is ez a legfontosabb tevékenységünk, de az évek során más szolgáltatásokat is elindítottunk: a szervezetünkre jellemző módon organikusan, a hozzánk járó emberek igényeire reflektálva bővült a portfoliónk – magyarázza Gusztos Péter. – Az első versenyünkön négy mozgássérült fiatalt toltunk végig kerekesszékben egy nyolc-tízfős csapattal egy budapesti félmaratonon; de hamar híre ment a kezdeményezésnek: egyre többen kerestek meg minket azzal, hogy szívesen csatlakoznának hozzánk, tudunk-e handbike-ot szerezni nekik, hogy teljesíthessék a versenyt, vagy látássérültként szeretnék lefutni velünk a távokat. Az alapítványt 2010 nyarán jegyezte be a fővárosi bíróság közhasznú szervezetként, és két-három év alatt olyan közösséggé fejlődött, ami képes a fogyatékkal élő és az ép embereket a sporton keresztül integrálni, közelebb hozni egymáshoz. Nyugodtan mondhatom, hogy ebből a szempontból különlegesek vagyunk, Magyarországon a legtöbb hasonló szervezet specializálódik, egy-egy jól körülhatárolható csoport érdekeit képviseli. Nálunk a sport áthidalja ezeket a határokat: itt nem csak ép emberek találkoznak a fogyatékkal élőkkel, hanem a kerekesszékesek is a látássérültekkel és az autistákkal.”

Gusztos hangsúlyozza: az alapítvány az első években kizárólag önkéntesekkel dolgozott. “Én is önkéntes voltam; szerencsés voltam, mert megengedhettem magamnak pár év »türelmi időt«: volt egy kis megtakarításom, a volt feleségem, Kovács Patrícia pedig, akivel együtt indítottuk az alapítványt, sikeres, keresett és sokat foglalkoztatott színésznő volt. Neki is köszönhető, hogy ebben a minden alapítvány életében különösen fontos kezdeti időszakban úgy tudtam dolgozni a SUHANJ! felfuttatásán, hogy nem kellett amiatt aggódnom, van-e fix havi fizetésem.”

Komoly szakemberek segítik a munkájukat

A SUHANJ! Alapítvány ma már közel kéttucat munkavállalóval – köztük irodai alkalmazottakkal, recepciósokkal, trénerekkel, gyógypedagógusokkal, gyógytestnevelőkkel – dolgozik. “Van, akit teljes állásban, van, akit félállásban, van, akit szerződéses alvállalkozóként foglalkoztatunk – mondja Gusztos. – Vannak köztük gyakorló pedagógusok is, akik az iskolai munkájuk mellett délutánonként, esténként, hétvégenként dolgoznak nálunk.” A SUHANJ! vezetője büszke arra, hogy az edzői csapatot egy sokszoros magyar bajnok, olimpikon gyalogló, Srp Miklós vezeti. “Miklós kiváló atlétaedző, aki, mielőtt hozzánk szerződött volna, nyolc évig dolgozott gyógypedagógusként tanulásban akadályozott, értelmi sérült gyerekekkel.”

Mint mondja, a tevékenységükbe a futás mellett gyorsan beépült a másik két triatlonsport, az úszás és a kerékpározás is. “Az edzőtermet 2015-ben nyitottuk. Eleinte bérelt termekben tartottunk spinning-órákat látássérülteknek; adta magát az ötlet, hiszen ez egy olyan mozgásforma, amit időjárástól függetlenül egész évben lehet csinálni, nem kell hozzá tandemkerékpár, kísérő – ez egy csoportosan űzhető, integratív, komoly terápiás előnyökkel bíró sport.”

Egy idő után úgy érezték, ideje saját termet nyitniuk, jó másfél éves keresgélés után találták meg azt a Tátra utcai helyiséget, ami ma is a bázisukként szolgál. “Mivel rászántuk az időt a keresgélésre, alaposan végiggondolhattuk, pontosan milyen helyiségre, körülményekre van szükségünk – mondja a SUHANJ! Vezetője. – Relatíve szerencsések voltunk: itt korábban egy bankfiók működött, amikor kibéreltük a termet, már megvolt a mozgássérült emelő és a rámpa – mondja. – De a belső tér átalakításával sokat dolgoztunk: öltözőket, mosdókat, zuhanyzókat kellett kialakítanunk, teljesen akadálymentessé kellett tennünk a termet.”

Folyamatosan bővült a szolgáltatásaik köre

Gusztos szerint az akadálymentesítésről a legtöbb embernek három dolog jut eszébe: kerekesszékkel is be lehet-e jutni az ajtón, van-e mozgássérült mosó és elegendő parkolóhely. “Pedig az akadálymentesítés ennél jóval összetettebb dolog. Fontos, hogy szabadon közlekedhetők legyenek a folyosók, hogy a megfelelő helyeken kapaszkodókat szereljünk fel, hogy az öltözőkben a falak mellett állítsuk fel a padokat, hogy ne rendezzük át random módon a tereket – sorolja. – Látod azt a kék csíkot a fal közepén? Elsőre dekorációs elemnek tűnhet, de valójában egy látássérült-vezető sáv.”

A terem átépítésénél nem nagyon támaszkodhattak bel- vagy külföldi jógyakorlatokra. “Nem szívesen használom ezt a manapság divatos kommunikációs közhelyet – nálunk minden »az első«, »a legnagyobb«,»páratlan« –, de tény, hogy a SUHANJ! Fitnesshez hasonló edzőterem nem csak itthon, hanem külföldön is csak nagyon kevés van. Találtunk ugyan egy-két jógyakorlatot, de javarészt azért saját kútfőből, a mozgás- és látássérült tagjaink, az önkénteseink és a trénereink segítségével kellett kitalálnunk, hogy hogyan építsük át és rendezzük be a termet. Megint csak szerencsénk volt, mert találkoztunk egy olyan tehetséges designerekből, építészekből, belsőépítészekből, grafikusokból álló csapattal, akik hajlandók voltak arra, hogy mélyen beleássák magukat a témába, és mérnöki szintű megoldásokat adjanak a problémáinkra.”

A trénercsapatot is okosan, számos különféle mozgásformában jártas szakemberek bevonásával építették fel. „Fontosnak tartottuk, hogy ha már edzőtermet nyitunk, ne csak spinningelni lehessen, hanem crossfittelni, kettlebellezni, crankingelni, TRX-ezni, pilatesezni is. Ma már gyerektornát és női alakformáló edzéseket is tartunk” –magyarázza Gusztos.

Az ismertségnek vannak árnyoldalai is

A SUHANJ! vezetője fontosnak tartja, hogy a velük edző, sportoló fogyatékkal élő embereket is bevonják az alapítvány munkájába. “A »suhancaink« teljes értékű önkéntesek vagy munkavállalók lehetnek nálunk, sokuk rendszeresen részt vesz a jótékonysági futóversenyeink, szemléletformáló programjaink, rendezvényeink szervezésében és lebonyolításában. Ez egy valóban befogadó, integratív közösség; ez filozófia ihlette az üzleti modellünket is: a SUHANJ! Fitnessben az épek teljes árat fizetnek, ezzel is hozzájárulva, hogy a fogyatékkal élők kedvezményesen, vagy ha diákok, ingyen sportolhassanak” – mondja.

Gusztos Péter a kezdetektől fogva fontosnak tartotta, hogy az alapítványnak saját bevételtermelő tevékenységei is legyenek. “Eleinte merchandisinget árultunk a versenyeken, rendezvényeken, aztán jött az edzőterem. Sokat tanultunk a kezdeti évek kísérletezéséből, és ez a tapasztalat a mai napig jól jön, hiszen a miénk egy tőkeszegény »iparág«, fontos, hogy ne lőjük lábon magunkat: csak olyan üzleti vállalkozásokba fektessünk pénzt, tőkét, amelyek biztosan megtérülnek.” Vállalati támogatásokat, magánadományokat is kaptak. „A SUHANJ!-nak már az induláskor megvolt az a helyzeti előnye, hogy mivel nagyon konkrét elképzelésekkel, tudatossággal vágtunk bele ebbe a vállalkozásba, gyorsan ismert és népszerű brandet tudtunk építeni köré. A név, a logó, a szín mind-mind határozott üzenetet közvetít a közvélemény felé – különösen egy olyan lelkes és összetartó közegben, mint a futóversenyek világa. Az is sokat segített, hogy úttörő tevékenységet végeztünk: ilyen sok résztvevővel, ilyen szervezetten még senki nem vett részt a magyarországi mozgássérültek sportoltatásásban. Talán ez az oka annak is, hogy a tizennégy év alatt, amióta működünk, még egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy nekünk kellett volna kilincselnünk a cégeknél – mindig ők döntöttek úgy, hogy támogatnak minket. És komoly támogatóink vannak: a Hewlett-Packardtól, a Magyar Telekomon át nagy bankokig számos top vállalat döntött úgy, hogy támogat minket.”

Gusztos Péter szerint azt ismertségnek és népszerűségnek a fentiek dacára megvannak az árnyoldalai is. “Létezik egyfajta »sikercsapda«: sok potenciális támogató úgy látja, itt van egy szervezet, amely sikeresen, jól kitalált rendszer szerint, ügyes marketinggel működik, bizonyára nincs szükségük újabb pénzügyi segítségre. Tőlük hiába remélnénk támogatást – arról nem is beszélve, hogy vannak, akik szívesebben állnak új, friss induló kezdeményezések mellé, a mi szervezetünk pedig már közel másfél évtizede működik” – magyarázza.

Fontos, hogy a civil szervezetek több lábon álljanak

Gusztos Péter szerint azok a szervezetek, amelyek saját bevételtermelő képességgel rendelkeznek, rugalmasabban tudnak reagálni a változó piaci, jogszabályi környezethez és az olyan előre nem látható krízishelyzetekhez is, mint amilyen a 2019-ben kitört Covid járvány, az orosz-ukrán háború, vagy éppen az elmúlt évek rekordinflációja volt. “Ezek a mai napig éreztetik a hatásukat – mondja. – A terem remek példája annak, hogy a jó üzleti modell önmagában nem elég; már épp eljutottunk volna oda, hogy önfenntartó legyen, amikor beütött a krach: jött a Covid, a háború, az annak nyomán elszálló energiaárak és az infláció. Ezek együtt alapvetően átalakították a fogyasztói szokásokat; a miénknél jóval nagyobb, erősebb edzőtermek is küzdenek azzal, hogy hogyan csábítsák vissza a vendégeket. A megugró árak, a lakosság növekvő pénzügyi nehézségei miatt az edzőtermi bérlet sokak számára »luxuskiadássá« vált, kikerült a fogyasztói kosarukból, mert könnyebb lemondani róla, mint más termékekről – ráadásul a járvány ideje alatt arra is sokan rájöttek, hogy nem kell feltétlenül edzőterembe menniük, ha mozogni szeretnének.”

Az elmúlt évek költség- és bevételszempontból is nehezek voltak az alapítvány számára. “Az a célunk, hogy újra önfenntartóvá tegyük a működésünket, ne keljen támogatásokból, adományokból kipótolni a kieső bevételeket – hangsúlyozza Gusztos. – Ez már csak azért is fontos, hogy növekedni tudjon a szervezet, hogy új, a jelenleginél is jobb szolgáltatásokat indítsuk, vidéki tagszervezeteket építhessünk fel.”

A SUHANJ! Vezetője úgy látja, a stabil és hosszútávú működéshez az kell, hogy a civil szervezetek több lábon álljanak. “Az a legjobb, ha a szervezetek olyan »mixet« raknak össze, ami illeszkedik a működésükhöz, a saját bevételek mellett, a vállalati és magánadományozókra, pályázati forrásokra is épít. Ehhez persze jó PR- és kommunikációs tevékenység, átgondolt szervezetfejlesztés és kreatív hozzáállás kell. Meg egy jó fundraiser; mi is épp egy ilyenre vadászunk, sajnos nincs könnyű dologunk, mert kevés a szabad és megfizethető szakember a piacon.”

Évente több száz fogyatékkal élő embert és családjaikat támogatják

A SUHANJ! Fitness-ben 2016 augusztusi megnyitása óta közel 150 ezer vendégbelépést regisztráltak: szép eredmény – főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a Covid és különféle kisebb-nagyobb felújítások miatt összesen közel másfél évig zárva tartottak. “Ez az adat jól jelzi az edzőterem társadalmi hatását. Még akkor is, ha tavaly közel a járvány előtti évben mértnek közel a felére esett vissza a látogatottságunk – hangsúlyozza Gusztos Péter. – A SUHANJ! Kölykök programunk keretében hetente nagyjából száz fogyatékkal élő – jellemzően értelmi sérült, tanulásban akadályozott, autista és látássérült – gyerek és fiatal felnőtt edzhet nálunk; az ingyenes program keretében EGYMI-s (az Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmények közé tartozó – a szerk.) iskolákkal, más sérült gyerekeket támogató alapítványokkal, családokkal dolgozunk együtt. A végtaghiányos gyerekeknek szervezett Úszás programunkkal hetente közel félszáz gyereket mozgatunk meg. A futóversenyeken is százas nagyságrendben vesznek részt a sportolóink és az önkénteseink. Összességében elmondhatom, hogy évente több száz fogyatékkal élő embert és a családjaikat támogatjuk a munkánkkal – mondja a SUHANJ! vezetője, hozzátéve: a járvány ideje alatt indított online önfejlesztő, önsegítő programjaik is sikeresek. “Ezekben coach-ok, pszichológusok segítik a sérült gyerekek szüleit.”

Hasonló cikkek

#Egészség #Társadalmi ügyek

Több mint 750 millió ember éhezik világszerte, a klímaváltozás és a fegyveres konfliktusok csak tovább súlyosbítják a helyzetet

Az ENSZ jelentése szerint az elmúlt években nem sikerült érdemben csökkenteni a kóros alultápláltságtól szenvedő emberek számát. Az orosz-ukrán háborúhoz hasonló fegyveres konfliktusok és a klímaváltozást kísérő extrém időjárási jelenségek tovább súlyosbítják a helyzetet: veszélybe kerülhet a világszervezet egyik legfontosabb fenntartható fejlődési célja, amelynek értelmében 2030-ra globális szinten felszámolnák az éhezést. AZ ENSZ július 24-én adta ki globális élelmezésbiztonsággal foglalkozó éves jelentését. A State of Food Security and Nutrition in the World (SOFI) adatai szerint az elmúlt három évben nem sikerült érdemben visszaszorítani a COVID19-járvány kirobbanása nyomán megugrott éhezést: 2023-ban világszerte közel 757 millióan szenvedtek súlyos alultápláltságtól, és további 2,3 milliárd embert (a Föld lakosságának 29 százalékát) fenyegettek enyhébb vagy súlyosabb élelmezésbiztonsági problémák. A jelentést öt ENSZ szervezet, köztük az Élelmezési Világprogram (World Food Programme – WPF) szakértői készítették, amelynek munkatársai 2017 óta monitorozzák a globális élelmezésbiztonsági helyzetet. Mint írják, miközben Latin-Amerikában és a karibi térségben “számottevő haladást” értünk el, a világ többi részén továbbra is komoly ellátási problémák vannak, ami a világszervezet egyik legfontosabb fenntartható fejlődési célkitűzését, a "Zero Hunger" programot is veszélybe sodorhatja, amelynek értelmében 2030-ra felszámolnák az éhezést. A jelentés készítői szerint a növekvő gazdasági egyenlőtlenségek és az élelmezésbiztonság nem múló bizonytalanságai miatt valószínű, hogy a következő hat év nem lesz elegendő az ENSZ ambíciózus céljának eléréséhez: számításaik szerint az évtized végén még mindig közel 582 millió krónikusan alultáplált ember lesz a világon, túlnyomó többségük Afrikában. Nagyobb összefogásra lenne szükség A jelentés hangsúlyozza: a helyzetet tovább súlyosbítják a klímaváltozást kísérő extrém időjárási jelenségek és az olyan fegyveres konfliktusok, mint az orosz-ukrán háború, amely világszerte komoly élelmiszer- és üzemanyagár-emelkedést okozott. David Laborde, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági szervezetének (Food and Agriculture Organisation – FAO) egyik vezetője szerint a jelentés megállapításai azt bizonyítják, hogy “rossz úton járunk”. “Nem elég, hogy rossz úton járunk, de rossz irányba is tartunk” – emelte ki a The Telegraphnak nyilatkozva. A SOFI adataiból egyértelműen kiderül, hogy a jövedelmi egyenlőtlenségek komoly szerepet játszanak az élelmezésbiztonság aránytalanságaiban: a súlyos élelmiszerhiánytól szenvedő emberek 72 százaléka a legszegényebb országokban él. A legnagyobb problémát Afrikában okozza az élelemhiány, a kontinens lakosságának 58 százaléka számára jelent mérsékelt vagy súlyos problémát, hogy hozzájusson a megfelelő mennyiségű egészséges élelmiszerhez. Laborde hangsúlyozta: ahhoz, hogy felszámolhassuk az éhezést, nagyobb összefogásra lenne szükség. “Miközben elég élelmiszert termelünk, hogy mindenkit jóllakassunk, nem biztosítjuk a gazdasági feltételeket ahhoz, hogy az emberek meg is tudják vásárolni azokat” – mondta.

#Oktatás #Társadalmi ügyek

Az MI és az immerzív technológiák a tanulást is forradalmasíthatják

A mesterséges intelligencia mellett a kiterjesztett valóság és virtuális valóság technológiák is komoly szerepet játszhatnak a jövő “személyre szabott” felsőoktatásában. A modern informatika az élethosszig tartó tanulás megkerülhetetlen eszköze lehet. Nader Jalili, az SMU Lyle School of Engineering dékánja szerint a mesterséges intelligencia (MI), a kiterjesztett valóság (Augmented Reality – AR) és a virtuális valóság (Virtual Reality – VR) megoldások jelenthetik a felsőoktatás jövőjét. “Ezek a feltörekvő technológiák alapvetően átalakíthatják a személyre szabott tanulás és oktatás gyakorlatát, és nagyban javíthatják a tanulási élményt” – írja a The Times Higher Education-ön megjelent cikkében. Jalili szerint a perszonalizált oktatás az akadémia munka “szent grálja”, és ahhoz, hogy valóban személyre szabott képzést nyújthassunk a diákoknak, ezeket a fejlesztéseket is be kell építenünk a tananyagba, illetve a tanulási élménybe. "Képzeljünk el egy személyre szabható virtuális avatárt, akivel és akitől a tanulók szabadon, a saját tempójukban tanulhatnak. Egy ilyen, az MI-ra és a deep learning-re (a neurális hálózatok mintájára létrehozott gépi tanulási módszer – a szerk.) támaszkodó virtuális asszisztens képes lehet arra, hogy rugalmasan alkalmazkodjon az egyes diákok igényeihez, elvárásaihoz, személyiségéhez, tanulási szokásaihoz, miközben minden egyes leckével intelligensebbé válik. Ahhoz, hogy kapcsolatba léphessen ezzel az avatárral, a tanulóknak csak egy megfelelő kapacitású számítógépre és egy VR-headsetre van szüksége, ennyi elég ahhoz, hogy bármikor beléphessen a virtuális környezetben való tanulást lehetővé tévő immerzív tantermekbe” – érvel az SMU Lyle School dékánja. Új lehetőségek a felsőoktatásban Jalili szerint az MI számos területen új lehetőségeket nyithat az oktatásban: Élethosszig tartó tanulás: a ChatGPT-hez hasonló rendszerek folyamatosan gyűjtik az egyes tudományterületekkel kapcsolatos új információkat, és így a tudás kifogyhatatlan kincsesbányáját jelenthetik a felhasználóik számára. Bármikor bárhonnan elérhető oktatás: a felhőalapú informatikai rendszerek lehetővé teszik, hogy a tanulók földrajzi és fizikai megkötések nélkül tanulhassanak. A kollaboratív munka támogatása: az MI-alapú megoldások segítséget nyújthatnak abban, hogy az egymástól távol élő, tanuló diákok között is termékeny viták, együttműködések alakulhassanak ki. Személyre szabott képzés: az MI-technológia alkalmas lehet arra, hogy a diákok tanulási mintáit, preferenciáit, erősségeit elemezve fejlessze a nekik szánt tananyagokat. Adaptivitás: az okos algoritmusok képesek lehetnek arra, hogy folyamatosan kiértékeljék egy-egy diák aktuális tudásszintjét, és megtalálják azokat a területeket, amelyeken nagyobb támogatásra, segítségre van szükségük. Narratív oktatás: az új technológiák olyan vonzó storrytelling-módszerekkel támogathatják a tanulási élményt, ami könnyebbé teszi a felhasználóik számára az információk befogadását és elsajátítását. Esélyegyenlőség az oktatásban: az új technológiák “demokratizálhatják” az akadémiai képzést, és a jelenleginél jóval több – köztük nehéz körülmények között élő – diák számára tehetik hozzáférhetővé a felsőoktatást. Frontális vs. személyre szabott képzés Jalili három lehetséges forgatókönyvet is felvázol azzal kapcsolatban, hogy az MI és az immerzív technológiák hogyan forradalmasíthatják az oktatást a következő években. Az első elképzelés lényege a diákok egyedi képességeinek, tempójának, lehetőségeinek figyelembe vétele az oktatás folyamatának megtervezése során. A dékán kiemeli: a hagyományos frontális oktatás keretei között nagyon nehéz minden egyes hallgató egyéni lehetőségeit és elvárásait figyelembe véve megtervezni a kurrikulumot, hiszen “ha a lassan tanuló diákokat is érdemben be akarjuk vonni az oktatásba, az órák könnyen unalmassá válhatnak gyorsabb gondolkodású társaik számára. De ha túl gyorsan haladunk, könnyen elveszíthetjük a lassabb gondolkodású diákokat.” Mint írja, a személyre szabott MI-avatárok ebben is komoly segítséget jelenthetnek, hiszen lehetővé tehetik a tanárok számára, hogy minden diáknak a saját tempójában “adagolják” az átadni kívánt tudást. “Ha az AR-megoldásokat is integráljuk a képzésbe, lehetővé tesszük a tanulók számára, hogy összeállíthassák a saját kurzusaikat, és a jelenleginél nagyobb beleszólásuk legyen abba, hogy hogyan, milyen szakirányok, tudásklaszterek, ismeretelméleti kérdések mentén fejlesszék a saját kompetenciáikat. Ebben az esetben az oktatóknak már nem is annyira az egyes diákokat, hanem inkább az avatagokat, a “virtuális házitanítókat” kellene felkészíteniük, amelyek aztán a gépi tanulás lehetőségeinek köszönhetően folyamatosan finomhangolják a munkájukat az egyes tanulók igényei szerint. Idén ősszel az SMU Lyle School of Engineering a gyakorlatban is tesztelni fogja ezt az architektúrát, egy pilotprogram keretében tesztelik majd, hogy hogyan lehet a mérnöki képzésükre járó diákok egyes kurzusait személyre szabni AR-eszközök segítségével. Gamifikáció és történetmesélés Jalili hangsúlyozza: a diákok már ma is aktívan használják az MI-alapú szolgáltatásokat; a ChatGPT különösen népszerű a köreikben – legyen szó adatgyűjtésről, háttérkutatásról, vagy komplett esszék megírásáról. A szakember úgy látja, ezek az eszközök évről-évre kifinomultabbak lesznek, és megvan bennük a lehetőség arra, hogy a gamifikáció és a modern storrytelling módszereivel a jelenleginél jobban, könnyebben, mélyebb imprinttel adják át az információkat a hallgatóknak. “A narratív MI az egyik leghatékonyabb képzési megközelítés, mert – ahogy ezt számos tanulmány is alátámasztja – az emberi agy úgy van »huzalozva«, hogy a történeteket sokkal inkább magáévá tegye, mint az elszigetelt információkat” – érvel. Ha egy diákot egy immerzív környezetben oktatunk, és így a képzési folyamat “főszereplőjévé” tesszük, sokkal inkább érdekeltté tehetjük a saját fejlődésében, sokkal kompetitívebbé, elkötelezettebbé, motiváltabbá tehetjük a “konkurens diáktársakkal“ szemben, mint egy hagyományos nagyelőadói környezetben. A szakember szerint az edukációs és narratív játékok bevetése megkönnyítheti a tanárok számára, hogy bevonják a diákjaikat az oktatási folyamatba. Totálisan testbeszabott tanulási élmény Jalili szerint az, hogy a virtuális oktatás – legalábbis elméletben – teljesen testreszabható, sokkal vonzóbbá teheti a tanulást a diákok számára, mint a jelenlegi felsőoktatási gyakorlat. Mint írja, mivel a VR-környezetben “minden egyedi igények szerint optimalizálható” – a virtuális tanulószobáktól az MI-oktató személyiségén és megjelenésén át az interakciókig –, sőt, a “digital twin” technológia segítségével a diákok másokat is meghívhatnak a saját óráikr:, ezek a modern edukációs technológiák olyan hátteret biztosíthatnak a felhasználóknak, amelyben igazán otthon érzik magukat. A VR-alapú oktatás számos széles körben használt tananyag-formátum – köztük az oktatóvideók, hanganyagok, tankönyvek, cikkek stb. – integrálását lehetővé teszi, ami megint csak befogadhatóbbá teszi a diákok számára a képzést.

#Biodiverzitás #Jógyakorlatok #Környezeti ügyek #Sikersztorik #Vállalatoknak

Mindennapi kenyerünket – Magyar gazdák, molnárok és pékek összefogása újíthatja meg a gabonatermesztést Európában?

Az ESSRG nevű hazai nonprofit dokumentumfilmjéből kiderül, hogyan lehetne a hagyományos, nagy szárazságtűrő fajtákra és a rövid, személyes kapcsolatokra is építő ellátási láncokra alapozva fenntarthatóbbá tenni a mezőgazdaságot. Az Environmental Social Science Group (ESSRG) nevű, transzdiszciplináris – szociológiai, történeti és gazdasági – megközelítésű, a társadalmi igazságossággal és az ökológiai fenntarthatósággal kapcsolatos kutatásokkal foglalkozó magyar nonprofit nemrég tette közzé az “Élő kenyér” (True Bread) című félórás dokumentumfilmet. A filmben hazai biogazdálkodók és termelők, köztük gabonatermesztők, molnárok és pékek informális közösségét mutatják be: egy olyan csapatot, amelynek célja, hogy a nagyipari mezőgazdaságban használt vegyszerek – műtrágyák, növényvédőszerek – és az élelmiszeriparban alkalmazott adalékanyagok nélkül állítsanak elő egészséges és magas minőségű kenyeret, pékárukat. https://www.youtube.com/watch?v=XcR4U4fqd7M&t=1260s Az ESSRG filmjéből kiderül: a jövő fenntartható mezőgazdaságában kiemelt szerepet játszanak majd a rövid és lokális beszállítói láncok és az olyan szárazság- és kártevőtűrő “alternatív gabonafajták”, amelyek korábban hosszú évszázadokig a hagyományos, mai szóhasználattal “bio” mezőgazdasági termelés alapját képezték. A kenyér élettörténete Az Élő kenyér főszereplői azok a magyar gazdák, malomipari szakemberek és pékek, akik afféle “grassroots kezdeményezésként” felépítették a saját, a kenyér szeretetére, a fenntartható életmód iránti elkötelezettségre, a mezőgazdaság régóta gyűlő hagyományaira és tapasztalataira, valamint a legmodernebb külföldi jógyakorlatokra építő termelői hálózatukat. Az ESSRG szakértői kiemelik: az “alternatív gabonák” világszerte egyre fontosabbá válnak, ahogy a termelők és a fogyasztók is egyre inkább a biodirárzitást támogató, organikus és agroökológiai módszerekkel készült termékek felé fordulnak. A magyar termelők által létrehozott networkhöz hasonló társulások nagy előnye az is, hogy transzparenssé teszik a termelés és a feldolgozás folyamatát. “Ennek a kenyérnek az élettörténetét a születéstől a megevésig ismerjük” – fogalmazott Mendik Bálint, az Aranykéz utcai Pipacs pékség alapítója, a film egyik szereplője. Egyre fontosabb szerephez jutnak a territoriális hálózatok AZ ESSRG a RADIANT és a COACH projekt keretében a COVID19 járvány kirobbanása óta foglalkozik az Európai Unión belül működő kooperatív és dinamikus agrár-élelmiszerhálózatok kutatásával; ezen projektek keretében készült el az Élő kenyér című dokumentumfilm is. A kutatók igyekeztek felmérni, hogyan működnek a lokális élelmiszerláncok és beszállítói hálóztatok az EU-ban, nyomon követték, milyen gazdálkodási és gyártási metódusokat használnak, és hogyan alakul az így előállított, a közvélekedés szerint "drága bio-élelmiszereknek” az ára. Mint elemzésükben írják, a pandémia ideje alatt a globális ellátási láncok zavara miatt kiemelt jelentőséget kaptak a helyben termelt élelmiszerek – aminek fogyasztói szokásokra gyakorolt hatásai a mai napig érezhető. “A friss, tápanyagokban gazdag, ökológiailag fenntartható módon megtermelt, a helyi étkezési kultúrába illeszkedő, de mégis megfizethető árú élelmiszerek egyre inkább a territoriális élelmiszer-rendszerek részévé válnak, annak ellenére is, hogy az infrastruktúra-fejlesztéssel és döntéshozatallal foglalkozó szervezetek továbbra sem fordítanak kellő figyelmet rájuk” – írják az ARC 2020 oldalán megjelent jelentésükben.