A MOME Social Design Hub az erzsébetvárosi önkormányzattal, a BKK-val és az ELTE szakembereivel közös kutatásában arra keresi a választ, hogyan javíthatja a gyerekek fizikai és mentális biztonságát, városon belüli mozgását a közterületek befogadóbbá, nyitottabbá tétele – különös tekintettel az iskolák környékére.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) 2022-ben indította el a budapesti hetedik kerületi önkormányzattal, a Budapesti Közlekedési Központtal (BKK) és az ELTE Ember-Környezet Tranzakció Intézetével közös kutatását, amelynek keretében azt vizsgálják, hogy a szociális design és a placemaking: a városi terek befogadóbbá, inklúzívabbá tétele hogyan javíthatja a gyerekek fizikai és mentális közérzetét, biztonságos közlekedését.
“A projekt Szerencsés Rita, a MOME Innovációs Központjának kutatója ötletéből született. Rita hosszú évek óta dolgozik az egyetem Social Design Hub nevű kezdeményezésében, amelyben arra keresik a választ, hogyan támogathatja a design a pozitív társadalmi és környezeti változásokat. A projektben résztvevő kutatók, szakemberek közel egy évtizede dolgoznak olyan problémákon, mint például az, hogy hogyan lehet a design eszközeivel fejleszteni a hátrányos helyzetű térségekben élő gyerekek kreatív kompetenciáit; adta magát az ötlet, hogy a városi környezetben élő gyerekek problémáit is vizsgáljuk” – mondja Hosszu Bözse építész, a MOME Doktori Iskola doktorjelöltje, a projekt egyik vezetője.
Hosszu szerint, annak ellenére, hogy a fővárosban élő gyerekeknek alapvetően mások a problémái, mint hátrányos helyzetű kistelepüléseken, szegregátumokban élő társaiknak, az ő érdekeiket őket sem képviselik megfelelően – különösen a várospolitika és a településfejlesztés területén. “A gyerekek nagyon fontos felhasználói a városnak, mégis a alulreprezentáltak, érdemben nem kérdezik meg őket arról, hogy milyen körülmények között, milyen közegben szeretnének élni, hogyan szeretnék használni a köztereket, a tömegközlekedést.” Az építész hangsúlyozza: Budapesten jobbára az olyan alapvetően “gyerekbarátnak” szánt közterületeket, mint a köz- és játszóterek, a sportpályák, vagy a kerékpárutak is a gyerekek bevonása nélkül tervezik meg. “Pedig vannak olyan nyugat-európai, amerikai, sőt ázsiai minták is, amelyeket nyugodtan átvehetnénk, világszerte számos olyan nagyváros van, amelynek felújításának,, urbanisztikai fejlesztésének megtervezése során a fiatal korosztályok tagjait is megkérdezték. Nem véletlen, hogy ennek a témának komoly nemzetközi szakirodalma van” – emeli ki.
”Minél több teret adunk át az autóknak, annál kevesebb tér jut a gyerekeknek”
Hosszu Bözse szerint ez a fajta várostervezési megközelítés Magyarországon még gyerekcipőben jár. “Ugyan Budapesten már van egy-két önkormányzat, ami próbálkozik hasonló kezdeményezésekkel, pilotprojektekkel, de egyelőre csak a lehetőségeket, formátumokat keresgéljük, szó sincs arról, hogy a valóban gyerekbarát terek kialakítása átfogó várostervezési szempont, koncepció lenne” – hangsúlyozza.
Tovább rontja a helyzetet, hogy Budapest a hasonló méretű, jelentőségű nyugat-európai metropoliszokhoz képest is erősen “autószennyezett” város, jóval több magántulajdonban lévő gépjármű van az utakon, mint amit az infrastruktúra ideális esetben elbírna. “Ez több szempontból is gondot okoz: a balesetveszély, a zaj- és a légszennyezettség mellett az is komoly problémát jelent, hogy minél több teret adunk át az autóknak és az autósoknak, annál kevesebb tér jut a gyerekeknek, annál kevésbé érezhetik úgy, hogy egy olyan környezetben élhetnek, mozoghatnak, ahol alapvetően biztonságban, »kontrollban« vannak. Kiszorított helyzetbe kerülnek.”
Hosszu szerint a tizenkét-tizennégy éves városi fiatalok nincsenek tisztában azzal, mekkora veszélyt jelent számukra az autóforgalom. “Ha a veszélyforrásokról kérdezzük őket, elsősorban az idegeneket említik, és olyan alapvetően »problémásnak« tartott fókuszpontokat, mint egyes környékek, városi terek. A szüleik nyilván, megtanították nekik, hogy ne álljanak szóba a Keleti Pályaudvar környékén felbukkanó »gyanús alakokkal«, de arra már nem figyelmeztették őket, hogy a Rákóczi úton hömpölygő autóáradat is veszélyes lehet.”
Olyan terekre lenne szükség, ahol szabadon mozoghatnak
Hosszu Bözse szerint a gyerekek azt szeretnék, hogy a mostaninál szabadabbak, játékosabbak, belakhatóbbak legyenek a budapesti közterületek. “Sokat beszélgettünk velük – de nem csak beszélgettünk, a designkutatás olyan eszközeit is bevetettük, amik kicsit kreatívabbak, játékosabbak: különféle alkotással, mozgással kapcsolatos feladatokkal próbáltunk információkat szerezni tőlük. Ez sok szempontból hasznos nekünk, kutatóknak: mert lehetővé teszi a bizalomépítést, a közös élmények átélését, a fiatalok valódi bevonását az adatgyűjtésbe. Ha egy új csoporttal találkozunk, mindig megkérjük őket, hogy rajzoljanak egy térképet az iskolájuk környékéről, és helyezzék el rajta az egyes pontokra leginkább jellemző érzéseket, adottságokat. Ezt hívjuk »kognitív térképezésnek«, ami lehetővé teszi, hogy felmérjük, a diákok hogyan viszonyulnak ahhoz a szűkebb közeghez, ahol a napjaik legnagyobb részét töltik.”
A MOME 2022 óta elindított két iskolai projektjéből egyértelműen kiderült: a gyerekek úgy érzik, az iskola környékén nincs olyan helyszín, ami a “bandázás”, a diáktársaikkal közösen eltöltött idő, a szocializáció tere lehetne. “Az elmúlt két évben a Kertész utcai és a Hernád utcai iskolában végeztünk felmérést, és mindkét kutatás azt mutatta, hogy a gyerekek inkább a »feszültséggel«, mint a »feloldódással«, a társas kapcsolatokkal és az együttléttel azonosítják az iskola környékét” – fejtegeti. – Pedig ennek a korosztálynak éppen erre lenne szüksége: olyan terekre, ahol szabadon játszhatnak, mozoghatnak, viháncolhatnak. Együtt lehetnek, és a közös mozgásban levezethetik, kiugrálhatják, kitáncolhatják, kirohangálhatják magukból a feszültséget.”
„A felnőtt világ realitásai”
Az építész hangsúlyozza: az ideális megoldás az lenne, ha a budapesti közterületeket is a barcelonai “szuperblokkok” mintájára alakítanák át (a szuperblokk egy barcelonai várostervezési rendszer, amelyben háromszor három háztömbös egységekre tagolták az egyik városrészüket, így gyakorlatilag megszüntették az átmenő autóforgalmat és az utcai parkolást, az így felszabadult területet pedig zölddeletekkel, játszóterekkel, utcabútorokkal “rendezték be” – a szerk.). “Sajnos, Budapesten a »felnőtt világ realitásai« ma még nem engedik meg, hogy ilyen tereket alakítsunk ki. Egyelőre az is csak álom, hogy a külső kerületekből könnyen be lehessen jutni a belvárosba – arról már nem is beszélve, hogy a körúton belül számottevő mértékben csökkentsük az autóforgalmat. Ma ez sajnos még nem reális, és nekünk olyan megoldásokatkal kell kidolgoznunk, amik az adott körülmények között is megvalósíthatók.”
Ennek ellenére fontosnak tartorták, hogy a felmérésben résztvevő gyerekek szabadon ötletelhessenek. “Volt, aki trambulint álmodott az utca közepére, volt, aki egy varázskaput, ami az összes házi feladatot megszünteti” – mondja az építész, hozzátéve: szerencsére gyorsan eljutottak a diákokkal egy olyan elfogadási, megértési szintre, hogy elmagyarázhassák, sajnos nem minden ötletük megvalósítható.
Hetvennel száguldoznak a gyorshajtók az iskola előtt
A MOME kutatói rendkívül komoly segítséget kaptak a terézvárosi önkormányzattól. “A kerület különösen fontos partnerünk volt, a kutatás második körére már tőlük kaptuk a megbízást, és ők finanszírozzák a projektet is” – emeli ki. Szorosan együttműködtek a hetedik kerületi Klímakabinettel is. “Sokat segítettek nekünk a területfoglalási engedélyekkel, az installációk kihelyezésének engedélyeztetésével kapcsolatban, és még számos más olyan kérdésben, ami alapvető fontosságú ahhoz, hogy problémamentesen végezhessük a munkánkat.”
A BKK-tól is hasznos segítséget kaptak. “A projektek fontos eleme az iskolák előtti sebességmérés. A Magyar Közúttal együttműködve a BKK szakemberei segítettek a sebességmérők kihelyezésében, amelyek révén tanítási napokon monitorozhattuk, hogy milyen tempóban hajtanak el az autósok az iskolák előtt” – magyarázza. A sebességmérést két fázisban végezték: először a tanintézmények elé tervezett installációk kihelyezése előtt, majd egy hónappal azután. “Az installációkkal nem csak az volt a célunk, hogy biztonságos tereket alakítsunk ki a gyerekeknek, hanem az is, hogy az autósok viselkedését stimuláljuk, befolyásoljuk – magyarázza Hosszu. – Olyan vizuális és fizikai »térszűkítő elemeknek« szántuk őket, amik révén csökkenthetjük, lassíthatjuk a forgalmat. A BKK forgalombiztonsági szakemberei ebben is a segítségünkre voltak, ők voltak azok, akik tanácsot adtak nekünk azzal kapcsolatban, hogy hol, milyen mértékben lehet szűkíteni az utcákat, hol érdemes elhelyezni az egyes designelemeket, hogyan szerezzük be az installációk felállításához szükséges engedélyeket. A sebességmérési eredmények kiértékelésében is segítettek minket, egyszóval komoly szakmai támogatást kaptunk tőlük.”
Mint mondja, az első sebességméréseknek sajnos lesújtó eredményei voltak. “A Kertész utcában egészen durva gyorshajtást is mértünk, volt olyan autós, aki több, mint hetven kilométeres sebességgel száguldozott az iskola előtt. De aztán kihelyeztük az installációnkat, és ez mérhető arányban csökkentette a forgalmat.”
Az élhetőbb terek a klímaváltozás hatásait is enyhíthetik
Az építész szerint komoly gondot okoz, hogy Budapesten sokszor nehezen felismerhető az iskolák környéke. “Fontos lenne, hogy táblákkal, térelemekkel, felfestésekkel megkülönböztessük a tanintézetek környékét a város többi részétől. Külföldön erre is találunk jó példákat, több helyen olyan designmegoldásokkal »öltöztetik fel« az iskolazónákat, amik azonnal beleégnek az autósok tudatába, felhívják a figyelmüket arra, hogy a környéken rendszeresen közlekednek gyerekek. Sajnos, nálunk a szabványos közlekedési táblákat sem mindig teszik ki – fejtegeti. – A MOME-nak korábban a BKK-val együtt volt egy pilot projektje, amelynek keretében egy grafikus közreműködésével táblákat terveztünk az óvodák környékére. Bízom benne, hogy ezt a kezdeményezést is továbbvihetjük majd.”
A projekt hangsúlyozott célja, hogy a közterületek biztonságosabbá tétele mellett a klímaváltozás hatásait is enyhítse. “A gyerekek visszajelzései alapján olyan költséghatékonyan legyártható, újrahasznosított anyagokból készült installációkat – multifunkciós, moduláris utcabútorokat – terveztünk, amik növények kiültetésére is alkalmasak – magyarázza Hosszu Bözse. – Ez már önmagában zöldítés – de nem ez a projekt legfontosabb, a klímaváltozás hatásait ellensúlyozni kívánó eleme. Hanem az, hogy ha biztonságosabbá tesszük a közlekedést és az iskolák környékét, nagyobb önállóságot kapnak a gyerekek, kevesebb szülő érzi úgy, hogy autóval kell befuvaroznia őket, mehetnek biciklivel, rollerrel, tömegközlekedéssel is, a mi jelentősen csökkentheti a forgalmat, és ezzel a balesetveszélyt, a légszennyezést és a zajt.”
Más önkormányzatokat is bevonnának a projektbe
Az építész szerint a projekt jól illeszkedik a szakemberek többsége által régóta támogatott “tizenöt perces város” koncepcióhoz. “Nem a zöldítés, hanem a városi élet, a közlekedés újragondolása, újrastrukturálása a legfontosabb célunk. Többek között ezért is fontos lenne, hogy a tizenöt perces város koncepciója széles körben elterjedjen Budapesten és Magyarországon – és persze az is, hogy minél több olyan iskola legyen, ami a mi installációnkhoz hasonló megoldásokkal biztonságosabbá, élhetőbbé teszi a környezetét a gyerekek számára.”
Hosszu kiemeli: most, hogy már vannak konkrét adataik, hatásméréseik, Erzsébetváros mellett más kerületeket is szeretnének bevonni a projektbe. “Végre beérett a helyzet ahhoz, hogy más önkormányzatokat is megkereshessünk, elkezdhessük a »terjeszkedést« – mondja. – Annál is inkább, mivel most, hogy már túl vagyunk az önkormányzati választásokon, tudjuk, kik azok a döntéshozók, szakemberek, akikkel fel kell vennünk a kapcsolatot.”
Az építész fontosnak tartaná, hogy az általuk kidolgozott módszert az iskolák, pedagógusok is megismerjék, magukévá tegyék, és a saját igényeikhez, körülményeikhez, lehetőségeikhez igazítva hozzanak létre hasonló installációkat. “Fontos lenne, hogy bekapcsolódjanak ebbe a kezdeményezésbe, hiszen nekünk, social designereknek sajnos nincs kapacitásunk arra, hogy Budapest minden egyes iskolájában elvégezzük a gyerekekkel való egyeztetést, igényfelmérést, hogy minden egyes épület elé egyedi megoldásokat tervezzünk.”
A MOME Social Design Hub designerei számos szakemberrel működnek együtt a projekt során. “Az ELTE PPK Ember-Környezet Tranzakció Intézetének kutatói mellett egy gyerekpszichológus is részt vesz a munkánkban, ők többek között az adatok kiértékelésében és a következő lépések megtervezésében nyújtanak segítséget nekünk. Egy nemzetközi kutatási projektet is szeretnénk elindítani, hogy nyugat-európai partnerek bevonásával még több itthon is felhasználható tudást, jógyakorlatot gyűjthessünk.”
by 
