Legújabb bejegyzések
#Lakhatás

A rendszerszintű társadalmi problémák megoldásáért vonulnak az idei Pride-on

Magyarország legnagyobb emberi jogi tüntetését június 22-én rendezik, az idei rendezvénysorozaton a szexuális kisebbségek jogai mellett olyan problémákra is igyekeznek felhívni a figyelmet a szervezők, mint a rasszizmus, a lakhatási válság, az ökológiai krízis, a demokráciába vetett hit válsága, a homofóbia, a transzfóbia vagy a szexizmus. Idén június 22-én tartják Magyarország legnagyobb emberi jogi tüntetését, a Budapest Pride felvonulást. A 29. Pride jelmondata a “Vedd vissza a jövőd!”; a szervezők azt remélik, hogy a felvonulással és az ahhoz kapcsolódó rendezvénysorozattal a szexuális kisebbségek jogai mellett olyan sokakat érintő társadalmi problémákra és az azokkal kapcsolatos megoldási lehetőségekre is ráirányíthatják a figyelmet, mint a rasszizmus, a lakhatási válság, az ökológiai krízis, a demokráciába vetett hit válsága, a homofóbia, a transzfóbia vagy a szexizmus. Fotó: Dávid Imre A felvonulás egy többhetes rendezvénysorozat tetőpontja lesz, a Budapest Pride hónapot szervező Szivárvány Misszió Alapítvány június 7-22. között számos programmal – köztük egy, a Városháza Parkban rendezett kiállítással, képzésekkel, workshopokkal, női focikupával, “élő könyvtár” beszélgetésekkel, queer piknikkel, dokumentumfilm-vetítéssel és színházi előadással – készült az idei fesztiválra. A felvonulás 14 óra körül indul a a Podmaniczky utca Bajcsy-Zsilinszky út felé eső részéről, a részvevők a Bajcsy-Zsilinszky úton és az Andrássy úton át vonulnak a Városligetbe, a Vajdahunyad vára előtti zöldterületen felállított Civil Faluhoz, ahol a korábbi évekhez hasonlóan beszédek, zenés-táncos előadások és drog show várja őket, a házigazda Karafiáth Orsolya író-költő lesz. A Civil Faluban több magyarországi civil szervezet – köztük a Háttér Társaság, a Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ Szekciója, az UNHCR ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és a Szexpozitív Egyesület, a TASZ, a Közélet Iskolája Alapítvány, a Bálint Zsidó Közösségi Ház Alapítvány, az Amnesty International Magyarország, a Marom Klub Egyesület és az AltAlap- Alternatíva Alapítvány/ Drog Stop Egyesület – képviselőivel is találkozhatnak a résztvevők. Fotó: Dávid Imre A Pride felvonulásokon évről-évre tömegek vesznek részt a világ olyan nagyvárosaiban, mint New York, Sao Paolo, Sydney, Tajpej, Amszterdamban, Torontó, Koppenhága, Madrid, vagy Reykjavík. Budapesten 1997-ben tartották az első felvonulást, a tavalyi rendezvényen a szervezők adatai szerint közel 35 ezren sétáltak-táncoltak végig a városon. A részletes programot a rendezvény Facebook-oldalán nézheted meg.
#Lakhatás

A rendszerszintű társadalmi problémák megoldásáért vonulnak az idei Pride-on

Magyarország legnagyobb emberi jogi tüntetését június 22-én rendezik, az idei rendezvénysorozaton a szexuális kisebbségek jogai mellett olyan problémákra is igyekeznek felhívni a figyelmet a szervezők, mint a rasszizmus, a lakhatási válság, az ökológiai krízis, a demokráciába vetett hit válsága, a homofóbia, a transzfóbia vagy a szexizmus. Idén június 22-én tartják Magyarország legnagyobb emberi jogi tüntetését, a Budapest Pride felvonulást. A 29. Pride jelmondata a “Vedd vissza a jövőd!”; a szervezők azt remélik, hogy a felvonulással és az ahhoz kapcsolódó rendezvénysorozattal a szexuális kisebbségek jogai mellett olyan sokakat érintő társadalmi problémákra és az azokkal kapcsolatos megoldási lehetőségekre is ráirányíthatják a figyelmet, mint a rasszizmus, a lakhatási válság, az ökológiai krízis, a demokráciába vetett hit válsága, a homofóbia, a transzfóbia vagy a szexizmus. Fotó: Dávid Imre A felvonulás egy többhetes rendezvénysorozat tetőpontja lesz, a Budapest Pride hónapot szervező Szivárvány Misszió Alapítvány június 7-22. között számos programmal – köztük egy, a Városháza Parkban rendezett kiállítással, képzésekkel, workshopokkal, női focikupával, “élő könyvtár” beszélgetésekkel, queer piknikkel, dokumentumfilm-vetítéssel és színházi előadással – készült az idei fesztiválra. A felvonulás 14 óra körül indul a a Podmaniczky utca Bajcsy-Zsilinszky út felé eső részéről, a részvevők a Bajcsy-Zsilinszky úton és az Andrássy úton át vonulnak a Városligetbe, a Vajdahunyad vára előtti zöldterületen felállított Civil Faluhoz, ahol a korábbi évekhez hasonlóan beszédek, zenés-táncos előadások és drog show várja őket, a házigazda Karafiáth Orsolya író-költő lesz. A Civil Faluban több magyarországi civil szervezet – köztük a Háttér Társaság, a Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ Szekciója, az UNHCR ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és a Szexpozitív Egyesület, a TASZ, a Közélet Iskolája Alapítvány, a Bálint Zsidó Közösségi Ház Alapítvány, az Amnesty International Magyarország, a Marom Klub Egyesület és az AltAlap- Alternatíva Alapítvány/ Drog Stop Egyesület – képviselőivel is találkozhatnak a résztvevők. Fotó: Dávid Imre A Pride felvonulásokon évről-évre tömegek vesznek részt a világ olyan nagyvárosaiban, mint New York, Sao Paolo, Sydney, Tajpej, Amszterdamban, Torontó, Koppenhága, Madrid, vagy Reykjavík. Budapesten 1997-ben tartották az első felvonulást, a tavalyi rendezvényen a szervezők adatai szerint közel 35 ezren sétáltak-táncoltak végig a városon. A részletes programot a rendezvény Facebook-oldalán nézheted meg.
#B Corpok itthon és a világban

”Egy befogadóbb és fenntarthatóbb gazdaságot kell építenünk” – A B Lab új vezetői bíznak abban, hogy közösen tovább erősíthetik a környezeti és társadalmi ügyek iránt elkötelezett cégek nemzetközi hálózatát

Sarah Schwimmer és Clay Brown szerint közös irányításuk alatt a B Lab sokat tehet azért, hogy a gazdasági rendszer átalakításával egy környezeti és társadalmi szempontból is felelősebb, hosszú távon fenntartható globális rendszert építsünk fel. A B Lab a közelmúltban jelentette be, hogy ideiglenes társügyvezetőként Sarah Schwimmer külső kapcsolatokért felelős igazgató és Clay Brown szabványokért, tanúsításért és termékfejlesztésért felelős igazgató fogja vezetni a környezeti és társadalmi szempontból felelősen működő cégeket tömörítő nemzetközi nonprofit szervezetet. A B Lab kommunikációs csapata a bejelentés után egy részletes interjút is közölt a két szakemberrel, akik azt remélik, hogy közös irányításuk alatt új fejlődési szakaszba léphet a szervezet fejlődése. Ahogy arról korábban a Hello Nonprofit is beszámolt, az elmúlt két évben duplájára nőtt a B Corp minősítést szerzett vállalatok száma. “A B Lab ereje mindig a közösségben és a közös fellépésben rejlett, szerencsésnek érzem, hogy ezentúl a vezetői modellünk is ezt az értéket tükrözi – mondta Sarah Schwimmer. – Clay-jel olyan készségeket és tapasztalatokat hozunk a vezetésbe, amelyek kölcsönösen kiegészítik egymást, mindketten hiszünk a szervezet céljában és potenciáljában. Izgatottan várom a közös munkát, mert úgy érzem, komoly lehetőségeket tartogat magában ez az együttműködés.” Sarah szerint a társ-ügyvezetői modell lehetőséget biztosít arra, hogy az erőiket egyesítve, összehangolt tandemben dolgozva tegyenek a B Lab sikeréért – miközben a saját területükre is fókuszálhatnak. “Ez az én esetemben a külső pozícióink továbberősítését jelenti – azt, hogy hol és hogyan jelenünk meg, és mit jelent ez központi gondolatunk, a Theory of Change (a Változás Elmélete – a szerk.) megvalósítása szempontjából. Ebben a felállásban még hatékonyabban tehetek azért, hogy a kulcspozícióban lévő döntéshozók értesüljenek arról, hogyan nő a mozgalmunk, megértsék, mi történik, és meglássák, hova juthatunk el együtt. Sarah szerint fontos, hogy ügyvezetőtársával együtt, egymást erősítve tudnak dolgozni. “A gazdasági rendszer átalakítása hosszú és összetett folyamat, és mi a B Lab-nél tudjuk, hogy egyedül nem érhetjük el ezt. Szerencsésnek érzem magam, mert Clayben olyan társra találtam, akiben megbízok és akit tisztelek, akivel bátran léphetek be az előttünk álló új korszakba.” Brown Hangsúlyozta: a B Labnél nagy hagyományai vannak a társügyvezetőség intézményének: a szervezetet 2006-ban három barát, Andrew Kassoy, Bart Houlahan és Jay Coen Gilbert alapította. “Az ő közös tapasztalataik alapozták meg azt, ahogy ma szervezetként működünk, és ők fektették le a globális hálózatunk alapjait is. Andrew, Bart és Jay közös vezetése tette lehetővé, hogy olyan világszintű networköt építsünk, amelynek ma már több mint 8500 B Corp a tagja, olyan cégek, amelyek kivétel nélkül mind példát mutatnak a többi vállalkozásnak arra, hogyan gondolhatják újra a sikerről alkotott képüket az általunk vallott értékek alapján.” ”Meg kell rengetnünk a fennálló status quo-t” Sarah lelkesedését Clay is osztja. “Őszintén felvillanyoz az, hogy milyen lehetőségeink vannak, hogy egyszerre működhetünk a globális változás katalizátoraként és egy olyan szervezetként, amely valós hatással lehet a gazdasági rendszerünk hibás elemeinek helyreütésében. Mind a klímaváltozást, mind a társadalmi egyenlőtlenségek alakulását nézve kritikus válságban vagyunk, de megnyugtat a tudat, hogy megvannak az eszközeink, az erőforrásaink és az embereink ahhoz, hogy valós megoldásokat nyújtsunk ezekre a problémákra” – mondta. Clay “elképesztő megtiszteltetésnek” nevezte, hogy Sarah Brownnal dolgozhat együtt. “Együtt minden eszközünk megvan ahhoz, hogy támogassuk a B Lab – vitathatatlanul ambíciózus – céljait. Társügyvezetőként továbbra is az lesz a legfontosabb feladatom, hogy olyan sztenderdek kifejlesztésén, hiteles cenrtifikációs rendszerek felépítésén, termékek és szolgáltatások bevezetésén dolgozzak, amelyek támogatják a vállalkozások folyamatos fejlődését.” Clay hangsúlyozta: a B Lab munkája nem csak az, hogy szabványokat dolgozzon ki, és tanúsítványokat osztogasson. “Gondolkodás- és viselkedésbeli változásokat kell elindítanunk, meg kell rengetnünk a fennálló status quo-t, egy befogadóbb és fenntarthatóbb gazdaságot kell építenünk. Sarah-val elköteleztük magunkat amellett, hogy továbbvigyük ezt a víziót, tudjuk, hogy a kettőnk közös erőfeszítése megsokszorozza egymást, a mi esetünkben is igaz, hogy az egész több, mint a részek összessége.” A teljes interjút itt olvashatod. A Hello Nonprofitot is kiadó Scale Impact a B Lab hivatalos tartalmi partnere. Ha szeretnél többet megtudni a felelős cégek globális hálózatáról, olvasd te is az ezzel kapcsolatos cikkeinket.
Összes bejegyzés

Kategória

Kategória
  • B Corpok itthon és a világban
  • Digitalizáció
  • ESG
  • Jógyakorlatok
  • Környezeti ügyek
    • Biodiverzitás
    • Környezetszennyezés
  • Lakhatás
  • Nonprofitoknak
  • Sikersztorik
  • Társadalmi ügyek
    • Egészség
    • Leszakadó régiók
    • Oktatás
    • Társadalmi diverzitás
  • Társadalmi vállalkozás
  • Vállalatoknak

Címkék

Címkék
  • #civilek
  • #digitalizáció
  • #társadalmi vállalkozás
  • #Tippek/ jó gyakorlatok
  • adatvédelem
  • adománygyűjtés
  • adománytaxi
  • ashoka
  • b corp
  • b lab
  • B-corp
  • bbm
  • brandépítés
  • chatgpt
  • civil szervezet
  • civilek
  • civilszervezetek
  • civl szervezetek
  • corporate citizenship
  • crm
  • CSR
  • csr platform
  • design thinking
  • digitalizáció
  • donorok
  • e-learning
  • earthbound eco sneakers
  • edukáció
  • egészségügy
  • előadástechnika
  • érdekvédelem
  • ESG
  • ételmentés
  • etikus működés
  • fejlesztés
  • fejlesztzés
  • felzárkóztatás
  • fenntarthatóság
  • fenntarthatság
  • fogyasztás
#ESG #Vállalatoknak

”A cégeknek saját, jól felfogott érdekük a fenntartható működés” – Interjú Lévai Gábor fenntarthatósági menedzserrel, a Scale Impact társalapítójával

Az EP idén fogadta el a cégek fenntarthatósági jelentéstételével kapcsolatos CSRD-irányelvet. A szabályozás, ha kis döccenőkkel is, de a hazai jogalkalmazásba is beépült: az új jogszabályok a fejlesztésektől a hitelezésig számos üzleti működési területre hatással lesznek. Az Európai Parlament (EP) 2024-ben fogadta el a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati jelentéstételről szóló irányelvet (Corporate Sustainability Reporting Directive – CSRD). Az ESG témához kapcsolódó új ajánlás jelentősen kiterjesztette a jelentéstételre kötelezett cégek körét, és azt, hogy milyen tevékenységekre, területekre vonatkozó adatokat kell nyilvánosságra hozniuk a riportjaikban. “Az Európai Unió vonatkozó direktívái kötelező érvényűek, de az egyes országok testreszabottan ültethetik át azokat a saját jogalkalmazásukba – magyarázza Lévai Gábor, a fenntarthatósági menedzserek képzésével foglalkozó GB Academy és a Scale Impact társalapítója. – Magyarország esetében viszonylag kicsi a törvényhozók, jogalkalmazók mozgástere – hiszen ez egy nagyon nyitott piac, és a nagy, nemzetközi cégek itt működő leányvállalatainak, beszállítóinak általában úgy kell alkalmazniuk ezeket az ajánlásokat, ahogy az anyavállalat elvárja tőlük.” A hazai ESG törvény három szakaszban terjeszti ki a CSRD-szabályozást a Magyarországon működő cégekre: 2024. január 1-től a jelenleg az irányelv “elődje”, a nem pénzügyi jelentéstételről szóló NFRD hatálya alá eső, ötszáz főnél több munkavállalót foglalkoztató, 2025. január 1-től az NFRD hatálya alá jelenleg nem tartozó, 250 főnél több alkalmazottat foglalkoztató és/vagy 40 millió euró éves árbevételű, illetve 20 millió eurónál nagyobb értékű eszközállománnyal bíró nagyvállalatoknak, 2026. január 1-től pedig a tőzsdén jegyzet kis- és középvállalkozásoknak (KKV-k) is adaptálniuk kell az új direktívát. “A kisebb cégek esetében ez akkor is kötelező, ha egy a hazai törvények alapján jelentéstételre kötelezett cég adatot kér tőlük, vagy egy olyan nagyvállalat beszállítóiként, alvállalkozóiként működnek, amely a saját anyaországa vonatkozó jogszabályainak értelmében köteles beszámolót tenni – mondja Lévai Gábor. – A német nagyvállalatok partnereinek például különösen szigorú feltételeknek kell megfelelniük, ott külön törvényben szabályozzák a beszállítókkal kapcsolatos elvárásokat. Várható, hogy ilyen közvetett módon sok, a CSRD-törvény hatálya alá egyébként nem tartozó KKV-hoz is begyűrűzik majd ez a szabályozási hatás.” ”A jogalkotó bízik abban, hogy a vállalatok vezetői tudják, üzleti szempontból is érdekük, hogy környezet- és társadalomtudatos módon működjenek” A fenntarthatósági szakember hangsúlyozza: a CSRD-irányelv csak arra tesz kötelező érvényű ajánlásokat, hogy milyen adatokat és összefüggéseket kell közzétenniük az érintett vállalatoknak, minőségi követelményeket nem határoz meg. “Tulajdonképpen szabványosítja a riportolást; azt nem írja elő, hogy egy cégnek milyen mértékben kell csökkentenie a karbonlábnyomát, mit kell tennie az energiafelhasználása vagy vízfogyasztása visszafogása érdekében, hogyan kell bánnia a munkavállalóival – fejtegeti. – A jogalkotásnak ez a szakasza a transzparenciára, adatok hozzáférhetőségére fókuszál” Lévai kiemeli: az ügyfelek és a potenciális munkavállalók mellett a befektetők és finanszírozók számára is egyre fontosabb, hogy a cégek reziliensen, a környezeti és társadalmi folyamatok jelentette lehetséges kockázatokat és egyben a stakeholderek érdekeit figyelembe véve működjenek "Az ESG és a CSRD betűszavak mögötti szabályozás tulajdonképpen azoknak az adatoknak az átláthatóvá, transzparenssé tételét célozza meg, amelyek alapján egy hitelező, egy befektető, vagy akár egy ügyfél felmérheti, mennyire jövőálló egy vállalat, milyen hatással vannak a működésére a társadalmi, környezeti problémák, illetve hogyan befolyásolja a társadalmi és környezeti viszonyokat a működése – fogalmaz a szakember. – Ezek kockázatelemzési keretrendszerek: ma már nem elég, ha egy cég a pénzügyi beszámolójában leírja, milyen financiális helyzetben van, a fenntarthatóságával kapcsolatos adatokat is közölnie kell. Az ESG és a CSRD fontos eszközök; a jelentéstételre kötelezett szervezetek számára is azok, hiszen nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy felmérjék, és konkrét akciótervek mentén kezeljék a felmerülő kockázatokat.” A cél, hogy 2050-re Európa legyen a világ “legzöldebb kontinense” A CSRD irányelv mentén az EU törvényalkotói konkrét szabályokat is létrehoztak: ezek az úgynevezett európai fenntarthatósági jelentéstételi szabványok (European Sustainability Reporting Standards – ESRS); a keretrendszer célja, hogy meghatározza, az egyes környezeti fenntarthatósággal, társadalmi felelősségvállalással és vállalatirányítással kapcsolatos területeken milyen mutatószámokat kell figyelembe venniük, milyen tartalmi információkat kell közölniük a vállalatoknak. "A CSRD általánosságban fogalmazza meg, hogy hogyan kell riportálmi, az ESRS pedig témákra lebontva konkretizálja a kapcsolódó szabványokat. Eddig tizenkét témában jelentek meg ilyen szabványok: a biodiverzitástól a munkavállalókkal kapcsolatos követelményeken át a cég tevékenységének fogyasztókra gyakorolt hatásáig” – mondja Lévai. A cégek működését az ESG és a CSRD mellett a 2021-ben elfogadott Taxonómia rendelete is minősíti. “Az EU Green Deal nevű vállalásának keretében szeretné elérni, hogy 2050-re Európa legyen a világ »legzöldebb kontinense« – magyarázza Lévai. – A Taxonómia rendelet e cél elérésének egyik fontos eszköze: hat fenntarthatósági célterületet – az éghajlatváltozás mérséklése, az éghajlatváltozáshoz való adaptáció, a környezetszennyezés megelőzése és csökkentése, a körforgásos gazdaságra való átállás, a víz- és tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme, valamint a biológiai sokszínűség és az ökoszisztémák védelme, helyreállítása –, illetve az azokhoz tartozó kritériumokat fogalmaz meg, és szigorúan kiköti, hogy egy vállalat csak akkor kaphat zöld minősítést, ha a fenti célterületek közül legalább egynek megfelel, és a többit sem sérti a tevékenysége.” Mint mondja, a Taxonómia rendelet is adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő. “A pénzügyi intézményeknek kötelező a finanszírozási tevékenységükhöz, például a hitelezéshez kapcsolódóan ilyen adatokat begyűjteniük azoktól a vállalatoktól, amelyek hitelkérelemmel fordulnak hozzájuk. Az EU ilyen közvetett módon is igyekszik ösztönözni a a bankokat, hogy csak olyan projekteket finanszírozzanak, amelyek segítik a zöld átállást.“ A Taxonómia rendeletben meghatározott kritériumokat ma már minden nagyobb beruházás elbírálásánál figyelembe veszik a pénzintézetek. "Ez a cégeknek is érdekük, hiszem bizonyos konstrukciókban kedvezőbb feltételekkel juthatnak forrásokhoz, ha a pénzt zöld fejlesztésekre fordítják – húzza alá Lévai Gábor. – Ráadásul a környezetkárosító projekteket szankcionálhatják is a bankok, akár el is utasíthatják a hitelkérelmeket, ha úgy ítélik meg, hogy a kérelmező nem teljesíti a fenntartható működésre vonatkozó feltételeket.” A szakember hozzáteszi: a szabályozó pozitív ösztönzőket is beépített a rendszerbe. “A »carrots and sticks« szemlélet érvényesül, a környezettudatos cégeket kedvező kamatozású »zöld hitelekkel« és zöld kötvénykibocsátásokkal honorálják.” ”Egy vállalat környezeti és társadalmi szempontból is felelős, fenntartható pályára állítása komoly kihívást jelent” Az EU ESG-vel és CSRD-vel kapcsolatos direktíváit a magyarországi törvényhozás két különböző jogszabályba – az ESG-törvénybe és a számviteli törvénybe – is beépítette. “Az ESG törvény idén január 1-én lépett életbe – igaz, a kapcsolódó végrehajtási rendeletek még nem jelentek meg, így egyelőre elég »üres« a jogszabály – mondja Lévai Gábor. – Ezzel párhuzamosan a számviteli törvény jelentéstételre vonatkozó paragrafusait is frissítették: a CSRD-ajánlásoknak megfelelően az érintett cégeknek ezentúl a pénzügyi adataik mellett a társadalmi és környezeti hatásukkal kapcsolatos információkat is közölniük kell.” Lévai hangsúlyozza: az, hogy egy cég megfeleljen az egyre szigorúbbá váló ESG-szabályozásnak, bizony befektetéssel jár. “A cégvezetőknek át kell szervezniük a működési folyamatokat, vissza kell fogniuk a környezetkárosító tevékenységeiket, új informatikai és riportolási rendszereket, jelentéstételi folyamatokat kell integrálniuk, át kell tekinteniük a HR-politikájukat, a beszállítókkal kapcsolatos gyakorlatukat és a többi – sorolja. – Egy vállalat környezeti és társadalmi szempontból is felelős, fenntartható pályára állítása komoly kihívást jelent – pláne úgy, hogy ma még kevés az olyan szakember, fenntarthatósági menedzser a piacon, akik valóban értenek egy ilyen átállás levezényléséhez." A szakember kiemeli: a megfelelő tudással, képzettséggel rendelkező fenntarthatósági menedzserek “levadászása” nem könnyű feladat. “Rengeteg az önjelölt »szakértő«, egyre többen hirdetnek fenntarthatósággal kapcsolatos képzéseket, de valós tudással és naprakész ismeretekkel rendelkező specialistát nehéz találni – érvel Lévai. – De előbb-utóbb biztosan kitermelődik majd az ehhez szükséges szaktudás; ez a jövő szakmája, a The World Economic Forum Future of Jobs kutatása szerint a Linkedinen meghirdetett állások toplistáján az első tízből négy vállalati fenntarthatósággal kapcsolatos szakembereknek szól. Ez egy elképesztően dinamikusan bővülő iparág, a napokban került a kezembe egy statisztika, amely szerint a következő években legalább húszezer fenntarthatósági szakemberre lesz szükség Magyarországon.” A fenntarthatóság a fogyasztóktól is áldozatokat követel Lévai Gábor szerint számos különböző tényezőtől – köztük az iparágtól, a vállalat méretétől, a regnáló menedzser- és szakembergárdától, a meglévő infrastruktúrától, korábban bevezetett pozitív folyamatok arányától stb. – függ az, hogy egy szervezet számára mekkora befektetést jelent a jövőálló működésre való átállás. “Két oldalról érdemes ezeket a befektetéseket megközelíteni: az egyik az, ha szabályozói nyomásra kezdi el egy cég az átállást – a másik pedig az, ha a vezetői időben rájönnek, saját jól felfogott érdekük a fenntartható működés, hiszen ha nem felelnek meg az ezzel kapcsolatos követelményeknek, könnyen »kipontozódhatnak a piacról« – versenyképtelenné válnak a termékeik / szolgáltatásaik, elhagyják őket a befektetők, a képzett munkavállalók és előbb-utóbb a kuncsaftok is.” Lévai szerint fontos, hogy a fogyasztók tisztában legyenek azzal, hogy a gazdaság fenntartható pályára állítása tőlük is áldozatokat követel. “A cégek fenntarthatósággal kapcsolatos beruházásainak költségei nyilvánvaló módon a termékek, szolgáltatások árába is beépülnek – mondja. – De ez a jövő útja, a környezetszennyező, egészségre ártalmas anyagok, technológiák felhasználásával, rabszolgamunkával előállított termékek ugyan rövid távon olcsóbbak, mint a fenntartható és etikus forrásból származók, de hosszútávon ennek az olcsóságnak is mi, fogyasztók fizetjük meg az árát: a társadalmi egyenlőtlenségek miatt növekvő elégedetlenség és a pusztuló, agyonszennyezett, egyre élhetetlenebbé váló környezet anyagi és egzisztenciális költségein keresztül. Magyarországon például jelenleg töredéke a víz ára annak, mint amennyibe valójában kerül, ha végre beárazódnak ezek a költségek, az összes olyan termék, szolgáltatás ára megugrik majd, amelyek előállításához, biztosításához nagy mennyiségű vízre van szükség. Fontos lenne, hogy tudatosítsuk a fogyasztókban, a természeti erőforrások sem végtelenek: valós és mérhető, forintosítható értékük van, ami előbb-utóbb be fog épülni a termékek árába.” A Green Business Academy Magyarországon elsőként 2021-ben indította el fenntarthatósági menedzser (Certified Sustainability Manager – CSM) képzését. A munka mellett végezhető, gyakorlati szakemberek által tartott hibrid képzést az elmúlt években közel háromszáz hallgató végezte el. Az EU-s és hazai jogszabályváltozásokhoz illeszkedően 2024. szeptemberében bővített tartalommal indítják el a következő kurzust. Ha Te is szeretnél jövőálló szakmát, fektess önmagadba, és jelentkezz a képzésre.
#ESG #Környezeti ügyek #Vállalatoknak

Net-zero jövő: A KKV-k hozhatják el az igazi változást?

Az ötszáz főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató kis- és középvállalkozások a globális gazdaság piaci szereplőinek kilencven százalékát adják. Nélkülük nincs fenntartható, élhető jövő – de csak akkor tehetnek a pozitív változásért, ha megfelelő törvényhozói, szabályozói segítséget kapnak. A kis-és középvállalkozások (KKV-k) a gazdaság gerincét adják. Világszinten az összes piaci szereplő kilencven százaléka az ötszáz főnél kevesebb munkavállalót foglalkozó KKV-k közül kerül ki, ezek a vállalkozások alkalmazzák az összes munkavállaló hetven százalékát és termelik ki a globális GDP felét. A szakemberek szerint összgazdasági jelentőségük, agilitásuk és innovációs potenciáljuk miatt ők lehetnek azok, akik átvezetik a gazdaságot a fenntartható, net-zero jövőbe. A kutatások szerint a lokális ügyfélkörrel és beszállítói rendszerrel rendelkező, a nagyvállalatoknál jóval bizonytalanabb anyagi hátterű KKV-knak különösen fontos lenne, hogy fenntarthatóbb irányba fejlődjenek. Már csak azért is, mert kevésbé válságállóak, mint multinacionális versenytársaik, és sokkal inkább érzik a saját bőrükön a klímaváltozás negatív hatásait – a vízhiánytól a csökkenő termésátlagokon át a ritka, nehezen beszerezhető nyersanyagok elapadásáig. Gazdasági és kormányzati szempontból is fontos lenne a támogatásuk – hiszen nélkülük tömegek kerülnének az utcára, és a feje tetejére állna a globális gazdaság egyensúlya. A KKV-k lehetnek a globális gazdaság motorja A felmérések szerint ma világszinten körülbelül 400 millió KKV működik. Az Európai Unióban ők adják a munkahelyek kétharmadát és a piaci szervezetek által előállított értéktöbblet több mint felét. Az Egyesült Államokban is hasonló a helyzet: ott közel 300 millió KKV van, amelyek az összes álláshely kétharmadát tartják fent. A szakértők szerint a KKV-k már globális gazdasági súlyuknál fogva is kritikus szerepet játszhatnak a tiszta energiára való átállásban, és komolyan hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a világ ökonómiai szempontból új, fenntarthatóbb pályára álljon. Annál is inkább, mivel a saját jól felfogott érdekük is ez: a We Mean Business Coalition 2024-es éves Climate Hub jelentése szerint az idén 44 százalékkal több kis- és középvállalkozás vezetői látják úgy, hogy kiemelten fontos feladat a szennyezőanyag-kibocsátásuk csökkentése, mint tavaly. A klímatudatosság kifizetődő is lehet. A felmérésben résztvevő vezetők 62 százaléka szerint a kibocsátásuk csökkentésének köszönhetően jelentősen javult a piaci megítélésük, 53 százalékuk szerint pedig a klímatudatos intézkedések miatt nagyobb a fogyasztói elfogadottságuk, mint a versenytársaiké. Harminc százalékuk egyenesen úgy látta, hogy új ügyfeleket szereztek azzal, hogy környezettudatosabban és fenntarthatóbban igazgatják a vállalkozásukat. Nem csak piaci, kormányzati befektetésekre is szükség van Ahogy a fenti adatokból is látszik, a legtöbb KKV döntéshozói tisztában vannak azzal, milyen versenyelőnyt jelenthet a számukra a környezettudatos gazdálkodás. Ahhoz azonban, hogy ezek a cégek a “netz-zero” átállás valódi motorjává váljanak, arra is szükség lenne, hogy a kormányok, szabályozó testületek olyan ösztönzőket vezessenek be, amelyek rövid távon is rentábilissá tehetik számukra a fenntartható működéshez szükséges befektetéseket. María Mendeluce, az SME Climate Hub szerzője szerint a KKV-kat elsősorban kormányzati támogatásokkal, adókedvezményekkel, kedvező kamatozású kölcsönökkel, fejlesztési programokkal, a kibocsátás mérésére és nyomorkövetésére szolgáló, széles körben elérhető metódusok és technológiák bevezetésével, illetve tanácsadással lehetne arra ösztönözni, hogy a “net-zero” gazdaság irányába fejlődjenek.
#ESG #Vállalatoknak

Nagyvállalati úri muri?! 1./10. rész

Az ESG ellen az egyik legfőbb ellenérv, hogy a nagyvállalatok irányítási struktúrájához, működési módjához és erőforrásaihoz igazodik elvárásrendszerében. Mit kezdhet ezzel egy mikro-, kis- vagy közepes vállalkozás? 10 részes cikksorozatunk az ESG-t járja körbe KKV-méretben és értelmezésben. Mert bizony az ESG már nem csak nagyvállalati úri muri!  Egy újabb betűszó Minden aktuális ESG konferencián elhangzik a vád, hogy nem tudják az emberek, mi is az az ESG. De hát miért is kellene egy szakmai betűszót mindenkinek ismernie?! – tehetnénk fel jogosan a kérdést. Hiszen az ESG egy pénzügyi szakmának szóló terminológiaként indult, ami a vállalatok környezeti, társadalmi és irányítási kockázatait és hatásait hivatott pénzügyi elemzésekbe integrálható formára és nyelvre lefordítani. Amit ESG alatt értünk, sokan vállalati fenntarthatóságnak és felelős vállalatirányításnak hívnak. Nem újkeletű arról beszélni, hogy mit jelent kevesebb erőforrást felhasználni, hatékony hulladékgazdálkodást vagy energiafelhasználást megvalósítani, betartani a munkavállalói jogszabályokat, képzés és fejlesztés során segíteni a munkatársak elégedettségét és felkészültségét, biztosítani a biztonságos és egészséges munkakörülményeket, vagy szabályok és utasítások mentén biztosítani, hogy minden munkatárs tudja a vállalat értékeit, elveit, működésrendjét és feladatát a jogszerű működésben. Ha a fenntartható és felelős vállalati működés is ezt jelenti, mégis miért van szükség az ESG-re? Vegyünk hát sorra néhány okot:  Egységes, sztenderdizált, objektivizálható nyelvezet és számadatrendszer kell az üzleti szektor környezeti és társadalmi hatásairól annak érdekében, hogy jól mérhessük a teljesítményt, a javulást és hatékonyan lehessen szakpolitikában vagy finanszírozásban beavatkozni. Annak érdekében, hogy a gazdaság valóban átálljon egy zöld transzformációra, szükség van a gazdaságot mozgató pénzáramok tudatos zöld irányba terelésére: ehhez pedig tudni kell, hogy mely iparágak, cégek, technológiák, ellátási láncok tesznek eleget a fenntarthatósági célokért, kiknek a teljesítmény-adatai érdemlik meg a jövőbeni finanszírozást.  A potyautasok és zöldrefestők (greenwashing alkalmazók) minimalizálása érdekében egyre szélesebb körben és egyre mélyebb szinten kell elvárni a nyilvános adatszolgáltatást és az információk és adatok tanúsítását, minősítését. A zöld fókusz és sürgető intézkedések ugyanakkor nem eredményezhetik a társadalmi egyenlőtlenségek újragenerálódását, figyelnünk kell rá, hogy senkit ne hagyjunk hátra és közben sokszínű, befogadó társadalmat építsünk, így a környezeti, társadalmi és etikai pillért egyszerre kell értékelni és a köztük lévő függőségeket, trade-off-okat (átváltásokat és ellentmondásokat) is kezelni kell.  Minderre hivatott az ESG, a betűszó által képviselt átvilágítás, mérés és beszámolás. Hiszen nézzünk a tükörbe és valljuk be magunknak: az üzleti szektor kudarcot vallott. Évtizedek óta bizonyíték van rá, hogy elégtelenül működnek az üzleti folyamatok, és nem elég hatékonyak az intézkedések a káros környezeti és társadalmi hatások és kockázatok kezelésében, mégsem történtek valódi elköteleződések és hatásos változtatások. Az 1990-es években felháborodást keltett a Nike gyermekmunkásokkal kapcsolatos botránya és jogszabályok hada született azóta (pl. az Egyesült Királyságból eredeztethető Modern Slavery Act), mégis 2019-ben a Samsung, 2020-ban a H&M, 2022-ben a Hyundai, 2024-ben pedig az Armani vagy a Temu szerepel gyermek- és kényszermunka vádjával a médiában. De a foglalkoztatási kérdések mellett a klímaváltozás is hasonló trendet mutat: bár 2016-ban megszületett az aláírás a Párizsi Klímaegyezményen és az egyértelmű célkitűzés, mégis látjuk, hogy messze elmaradnak a zöld technológiák, a körforgásos gazdaság a várthoz képest, a karbonkibocsátás pedig továbbra is túl magas. A biodiverzitás állapotáról már ne is beszéljünk! S biztosan sokat szenved az Olvasó is a szélsőséges időjárástól vagy az aszálytól, ami csak fokozódik, ha folytatódnak a jelenlegi trendek. A Fenntartható Fejlődés Célok (Sustainable Development Goals – SDGs) éves haladási jelentésében pedig szomorúan olvashatjuk, hogy bizony a legtöbb terén csak toporgunk. Emiatt a jogszabályalkotók és általuk/velük együtt a finanszírozói szektor is szigorodik, hiszen szeretnénk, ha minden munkabér, beszerzési költség, beruházás, projekt a fenntarthatósági célokhoz járulna hozzá mostantól.  A globális iránymutatásoknak, jelentéstételi keretrendszereknek, sztenderdeknek és szabályozásoknak nem csak a transzparencia a célja, hanem az elszámoltathatóság növelése a cégek teljes értékláncára. Mit jelent ez? Nem csak adatok és információk publikussá tételét, de azokkal kapcsolatos véleményezés, kérdezés, számonkérés, felelősségre vonás lehetőségét is – a közös tanulás és fejlődés céljából.  KKV érintettség A jogszabályok többsége a nagyvállalatokat regulázza először: óriáscégek, tőzsdei cégek, közérdeklődésre számot tartó cégek vannak a fókuszban. De már egy, két, három év alatt eljutunk akár a 250 vagy 150 fős cégekhez bizonyos témákban, így senki sem várakozhat tétlenül, a felkészülés versenyképességi kérdés lesz. Miért? Mert nemzetközi és nagyvállalati vevők, fenntarthatóság iránt elkötelezett cégek beszerzési tendereiben, ajánlatkéréseiben alapelvárás lesz az ESG szerinti adatszolgáltatás. Aki készen áll, ringbe szállhat, aki nem, kinn ragad. Piacvédésnek hívhatjuk ezt.  Mert a bankok, pénzügyi intézetek átvilágítják a vevőiket, a vállalati ügyfeleket és a projekteket, valamint számos klímaváltozással és társadalmi kihívásokkal kapcsolatos információt és adatot kérhetnek. Hívhatjuk ezt is piacvédésnek.  Mert az EU-s és egyéb vállalatfinanszírozást szolgáló pályázatokban előnyt jelent, ha valakinek bizonyítéka lesz környezettudatos, társadalmilag felelős vagy antikorrupciós erőfeszítéseire vonatkozóan. A piaci helyzet erősítése ez.   Mert egyre nagyobb szerepe lesz a tanúsítványoknak, minősítéseknek, és akinek hamarabb és/vagy jobb eredménye lesz, előnyt élvezhet döntési helyzetekben. A piaci helyzet erősítése ez is.  Mert olyan komplex problémákkal néz szembe az emberiség, amelyeket csak innovációk és újszerű megoldások révén tud kezelni, ha ez egyáltalán lehetséges. Ehhez pedig elengedhetetlenek az új termékek, szolgáltatások és üzleti modellek, együttműködések, amelyek bárhol megszülethetnek, kis- és közepes vállalatoknál még hamarabb is, mint a lomhább nagyvállalatoknál. Hívjuk ezt piac építésnek vagy piacteremtésnek.  Csak, hogy néhány mozgatórugót említsünk. S mely KKV ne szeretné megvédeni vagy erősíteni a piaci helyzetét, netán új piacokra betörni vagy azokat megalkotni?  Mi tehát a feladat? Minden szervezet, mérettől, iparágtól és életciklustól függetlenül jó, ha elvégzi a következő öt alapvető lépést:  Hatásvizsgálat: hogyan hatok a környezetre, emberekre, üzleti kultúrára? Vagyis az aktuális és potenciális pozitív és negatív környezeti, társadalmi, etikai hatásokat kell azonosítani, felmérni a vállalat teljes működésében, értékláncában.  Jövőelemzés: milyen kockázatokkal és lehetőségekkel kell szembenéznem? A gazdasági (pl. várható geopolitikai konfliktusok, növekedési vagy inflációs várakozások), környezeti (pl. növekvő erőforráshiány, zöld szabályozások növekedése, elérhetőbb zöld technológiák), társadalmi (pl. elszegényedés növekedése, közöny erősödése, új generációs elvárások megjelenése, szükségszerű klímavándorlás , atipikus foglalkoztatás iránti igény növekedése) és etikai (pl. korrupciós érzékelés és kockázatfelmérés javulása, döntéshozatali formák sokrétűsége, erősödő érintetti bevonás igénye és szabálya) trendek kapcsán felmérni és számszerűsíteni, hogy melyek milyen mértékben befolyásolhatják a cég pénzügyi sikerességét rövid, közép és hosszú távon. Önvizsgálat: mi végre létezem? Önvizsgálatot kellene tartani, hogy a szervezetem milyen célokat szolgál, mennyire méltányosan részesülnek az értékteremtésből az érintettjeim, milyen ügyet szolgál a gazdasági tevékenységem és eredményem? Összességében mennyire támogatják a klímasemleges, erőforrásfüggetlen és inkluzív növekedést a céljaim?  ESG vállalatirányítás: felelősen működöm? Ki kell tűzni konkrét, elérhető, de ambiciózus környezeti, belső és külső társadalmi és etikai célokat, s azok elérését támogató akcióterveket kell kidolgozni és megvalósítani, majd az ezzel kapcsolatos eredményeket és hatásokat mérni.  ESG adatszolgáltatás és beszámolás: őszintén elmondom? Ki kell alakítani azt a jogszabálynak megfelelő és akár azon is túlmutató önkéntes ESG adatszolgáltatást és beszámolást, amely mind az érintettek számára biztosítja a felelős, fenntarthatóságot támogató döntéshozatalt, mind a vállalat számára a folyamatos fejlődés és megújulás lehetőségét.  Ezeket a feladatokat a cikksorozatban kifejtjük és gyakorlati példákon keresztül végigvesszük a KKV méretre és erőforrásokra szabva. A KKV-k szerepe és felelőssége Talán az Olvasó is úgy látja, de bizonyosan vannak még jó páran, akik úgy gondolják mikro-, kis- vagy közepes vállalatot vezetve, hogy „de hát nem rajtam múlik ”, hiszen az én hatásaim elenyészőek. De ez tévedés!  A mikro, kis- és közepes vállalkozások a káros kibocsátás 60-70%-áért felelnek. 2023-ban az OECD országokban a KKV-k az üzleti szektor CO2 kibocsátásának 50%-áért felelősek, miközben csak 10%-uk méri saját és értékláncának kibocsátását, és 22%-uk nem tudja mi az a „net-zero”.  2022-ben az EU-ban a KKV-k a vállalati CO2 kibocsátás 62%-áért feleltek: globálisan a KKV-k a hulladékkibocsátás 70%-áért felelősek (30.8 millió tonna hulladék).  Az KKV-k azösszes hazai vállalat 90%-át teszik ki, a foglalkoztatottak 60-70%-a dolgozik nekik, és a hozzáadott érték 50%-át termelik meg Magyarországon.Ezz az arány egyébként az EU-ban is hasonló.Így hát ne csak kötelességből vagy üzleti érdekből vágjon bele minden KKV a fenntartható és felelős működés megerősítésébe, hanem azért is, mert sok kicsi sokra megy és együttesen jelentős pozitív hatást tudunk elérni. A fenntartható és felelős beszerzés tematikájú cikksorozat az Alternate Tanácsadó Kft. támogatásával készült, a cikkek szerzői a vállalkozás munkatársai. Jelen cikk szerzője Fertetics Mandy, nemzetközi felelős beszerzés szakértő és számos országban végzett beszállítói auditokat is személyesen. www.alternate.hu 
#ESG #Vállalatoknak

Ha a jéghegy alját is látjuk a beszállítói láncban… 1./10. rész

Az új jogszabályok beszállítói és beszállítói lánc átvilágítást várnak a nagy és felelősen működő cégektől, s minderről publikus és átlátható információkat, amelynek célja a környezeti és társadalmi kockázatok feltérképezése és menedzselése a teljes értékláncban. Cikksorozatunkban körbejárjuk vevői és beszállítói oldalról is az ESG szabályozásokból eredeztethető kötelezettségeket és egyben lehetőségeket is, és érzékeltetjük az ESG átvilágítás és a fenntartható beszerzés közötti összefüggéseket, valamint az ezzel kapcsolatos mindennapi gyakorlatokat. Értéklánc szemlélet Egy gazdasági, kereskedelmi értéklánc számos szereplőből, jogi személyiségből áll, amely mindegyikének megvan a saját jogi felelőssége és önszabályozása a fenntarthatósággal kapcsolatban. Hogy lehetek én felelős egy másik jogi személyiség döntéséért, környezeti hatásáért, foglalkoztatási kérdéseiért vagy elégtelen kockázatmenedzseléséért? Jogos kérdés lehet ez egy jogásztól vagy vállalatvezetőtől, hiszen a szerződéseink mindent szabályoznak és elvárják minden jogi személyiségtől az aktuális környezeti, társadalmi és etikai jogszabályok betartását. Miért nem elég ez?  Sajnos az értékláncon keresztül számos negatív hatást outsourcoltunk, hallgatólagosan tudomásul vettünk, s olyan kockázatokat is integráltunk, amelyek nincsenek összhangban a nemzetközi egyezményekkel. Megtakarítást, versenyképes árat úgy elérni, hogy valahol a dolgozók nem kapják meg nem hogy a méltányos, de a jogi minimálbért sem, messze a megengedett maximális óraszám felett dolgoznak és kiszolgáltatottságukkal visszaélnek a gazdasági szereplők – nem ritka a globális értékláncokban, nem csak a fejlődő országokban. A világban jelenleg 28 millió embert foglalkoztatnak a modern rabszolgaság keretein belül, amelyben az életünket behálózó iparágak, mint az elektronika, autóipar vagy textilipar szervesen érintett.  De nem kell messze, határokon túl menni, szimplán a hazai beszállítói láncokban is tapasztalhatunk szürke- vagy fekete foglalkoztatást, zaklatásra utaló gyakorlatot, elégtelen hulladékkezelést vagy emissziós-, szennyezési határérték túllépését, vagy korrupciót. A karbonlábnyom jelentős része jelentkezik  a beszállítói láncban számos iparágnál, például a gépgyártás területén akár 80%-ra is tehető ez az arány. Más iparágakban lehet, hogy éppen a termék/szolgáltatás használatához kötődik ez a kritikus kibocsátási arány. De a lényeg: karbonsemlegességet vagy karbonlábnyom csökkentést nem tudunk hatásosan elérni az üzleti partnereink és a termékeink fejlesztése nélkül.  A pénzünkkel pedig szavazunk. Ahogy a fogyasztó a boltban, amikor egy márka vagy termék mellett dönt, ahogy egy munkavállaló, amikor egy munkáltatót választ, úgy egy üzleti vásárló, vevő, megrendelő is szavaz a beszerzési költésével, így akarva, akaratlanul „finanszíroz” akár káros környezeti, társadalmi és etikai üzleti gyakorlatokat. Éppen ezért megnő a felelősségünk a jogi értelemben vett hatáskörön túl is.  Sok vállalat az asztal két oldalán is helyet foglal: vevőként, termék vagy szolgáltatás vásárlójaként, s amennyiben B2B üzletben tevékenykedik, úgy beszállítóként is érintett. Törekszünk cikksorozatunkban mindkét oldal szemszögéből megközelíteni a témát. Beszállítói lánc átvilágítás – gondos eljárás A nemzetközi jogszabályokban és folyamat leírásokban gyakran használják a „due diligence” kifejezést, ami hatékony átvilágításra épít, de többet jelent annál. Milyen egy jó due diligence rendszer, ha a beszállítói lánc fenntarthatóságára gondolunk?  Azonosítsuk és ismerjük a beszállítói láncban jelenlévő aktuális és potenciális környezeti, társadalmi és etikai kockázatokat és hatásokat! Izgalmas kérdés: mennyi az elégséges erőfeszítés és kiterjedtség ebben a kellő gondosság bizonyításához? Milyen eszközök, módszerek állnak rendelkezésre és hogyan lehet rávenni a beszállítókat, hogy megosszák ezeket az információkat? Beszállítóként mit tehetek, hogy a valós teljesítményem és működésem alapján értékeljenek, releváns elvárásokat támasszanak a vevők? Építsünk fel hatékony megelőző intézkedéseket az azonosított kockázatok és hatások eredményes menedzselésére! Milyen olyan szerződésbéli, képzés-fejlesztési, átvilágítási eszközeink lehetnek, amelyek a megelőzést szolgálják? Hogyan lesznek ezek win-win fókuszúak?  Ha tudomást szerzünk egy incidensről, azonnal és hatékonyan reagáljunk! Végezzünk gyökérok elemzést, hogy megakadályozzuk ezek ismétlődését! De hogyan szerezhetünk ezekről tudomást és milyen válaszreakcióink lehetnek, figyelembe véve a függőségeket, összefonódásokat, zökkenőmentes üzletmenetet és folyamatos fejlődést? Beszállítóként milyen lehetőségem van korrekciós intézkedésekre? Várjuk el a beszállítóktól, hogy ők is fordítsák le és követeljék meg saját beszállítóiktól és azok a sajátjaiktól a fenntarthatósági elvárásokat! Milyen felelősségünk van a tier-1 alatti beszállítók esetében és hogyan lehet biztosítani, ellenőrizni, hogy megfelelően továbbításra kerülnek-e az elvárások közvetlen beszállítóinktól?  Vezessünk be olyan intézkedéseket, akciókat, amelyek a beszállítói láncban jelen lévő kockázatok és hatások javulását irányozzák és ellenőrizzük azok valódi hatékonyságát és hatásosságát!  Legyen felelőse a fenntartható beszállítói lánc kialakításának, monitoringozásának és fejlesztésének, s megfelelően, transzparensen dokumentáljuk ne csak az elköteleződést, de az eredményeket és hatásokat is! Milyen ESG riporting elvárások vannak ezzel kapcsolatban? Miképp lehet az emberi jogokat helyi viszonylatban vizsgálni?  Cseréljük le azt, aki nem képes vagy hajlandó fejlődni! Ha nem-megfelelést veszünk észre, tegyünk egyértelmű, határidőhöz kötött elvárásokat a korrekciós intézkedésre vonatkozóan, segítsük a beszállítót a fejlődésben, javulásban. A beszállítófejlesztés nem csak üzleti, de társadalmi érdek is. Amennyiben a partner nem képes vagy hajlandó a fejlődésre, a törvény előírása szerint is, meg kell válnunk tőle!  Fenntartható és felelős beszerzés Bonyolultan hangozhat egy jól működő fenntartható beszállítói lánc due diligence rendszer kialakítása, működtetése vagy abban való részvétel. De közben három egyszerű kérdés mentén is összeállíthatjuk rendszerünket vagy éppen értékesítési anyagunkat a tenderhez:  Mit? Kitől? Hogyan? Erre a három kérdésre kell hatékony választ adni mindkét oldalnak. Alábbi táblázatunk röviden összefoglalja, hogy milyen szempontokat takarhatnak ezek, de cikksorozatunk további részeiben ezeket górcső alá vesszük egyenként is.  A fenntartható és felelős beszerzés tematikájú cikksorozat az Alternate Tanácsadó Kft. támogatásával készült, a cikkek szerzői a vállalkozás munkatársai. Jelen cikk szerzője Fertetics Mandy, nemzetközi felelős beszerzés szakértő és számos országban végzett beszállítói auditokat is személyesen. www.alternate.hu 
#ESG #Társadalmi ügyek #Vállalatoknak

A társadalmi egyenlőtlenségek enyhítése üzleti érdek

Nem elég környezeti szempontból fenntartható módon működni: ha a vállalatok nem veszik ki a részüket a társadalmi-szociális problémák megoldásából, a saját jövőjüket is veszélybe sodorhatják. A növekvő elszegényedés komolyan erodálhatja a fogyasztói bázisukat, megbéníthatja a beszállítói láncaikat, és nagyban megnehezítheti a tehetséges fiatalok belépését a munkaerőpiacra. A kétszázötven multinacionális vállalat vezető menedzsereit tömörítő World Business Council for Sustainable Development (Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért) jelentése szerint az üzleti vállalkozások vezetőinek fontos megérteniük, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek enyhítése nem a kormányok felelősége csupán: nekik is ki kell venniük a részüket az olyan problémák megoldásából, mint a növekvő elszegényedés vagy a leszakadó rétegek egyre mélyülő egzisztenciális válsága. Caroline Rees, a Shift társalapító-elnöke szerint az üzleti szektor az elmúlt évtizedekben túlságosan el volt foglalva azzal, hogy a költséges tevékenységek kiszervezésével maximalizálja a nyereségét. Mint mondja, az outsourcing-mánia lenyomta a béreket és tovább növelte a vagyoni egyenlőtlenségeket. “Ennek a gondolkodásmódnak a negatív hatásai az alacsony keresetű munkavállalókat és a marginalizált közösségeket sújtották a leginkább. Természetes és magától értetődő dolog, hogy a vállalatok részt vegyenek ennek a problémának a megoldásában” – írja a jelentésben. Morális felelősség és jól felfogott üzleti érdek Rees szerint a cégeknek nem csak morális kötelessége, hanem jól felfogott üzleti érdeke is a társadalmi egyenlőtlenségek enyhítése. “Ez már csak kockázatkezelési szempontból is fontos – hangsúlyozza. – Ahogy a Covid-járvány tanulságai is megmutatták, a mesterségesen alacsonyan tartott költségek miatt a beszállítói láncok sérülékennyé váltak, számos iparágban a beszállítóknak arra is alig van pénzük, hogy a munkavállalóikat megfizessék, nem hogy a fenntartható működésbe invesztáljanak. Nem csoda, hogy amikor beütött a járvány, komplett ellátási láncok omlottak össze.” Rees hangsúlyozza: a morális és működési kérdések mellett a vállalatoknak az egyre szigorúbbá váló ESG-szabályozás miatt is foglalkozniuk kell a társadalmi felelősségvállalás kérdésével. ”Európában a szabályozó testületek egyre komolyabban veszik az emberi jogokkal kapcsolatos átláthatóság kérdését. Észak-Amerikában olyan jogszabályokat hoztak, amelyek csak akkor engedik a cégek számára, hogy magas kockázatfaktorú országokból importáljanak, ha bizonyítani tudják, hogy az általuk behozott termékek előállításában nem alkalmaztak kényszermunkát” – húzza alá, hozzátéve: fontos, hogy a cégek az emberi jogi szempontokat is “ugyanolyan rigorózusan monitorozzák és menedzseljék, mint bármely más üzleti folyamatot”. A “net-zéró jövőre” való átállás közben az emberekről sem feledkezhetünk meg Gerbrand Haverkamp, a World Benchmarking Alliance ügyvezető igazgatója szerint “a »net-zéró jövőre« és a környezeti fenntarthatóságra való felkészülés “magától értetődő folyamat. A vállalkozások nem működhetnek sikeresen egy összetört bolygón.” Mint mondja, mindennek ellenére fontos szem előtt tartani azt is, hogy a környezetei fenntarthatóság biztosításának negatív hatásai is lehetnek. “Ha a cégek elhatározzák, hogy »x« millió tonnával csökkentik a karbon-kibocsátásukat, és »Y« millió hektár tönkretett termőföldet helyreállítanak, de közben nem törődnek azzal, hogy ennek milyen tovagyűrűző hatásai lehetnek az emberekre nézve, komoly problémákba szaladhatnak bele” – hangsúlyozza. Haverkamp szerint fontos, hogy a “nature-positive” gazdálkodásra való átállás közben az emberek érdekeiről sem feledkezzünk el. “A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a cégeknek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a munkavállalóikra, a közösségeikre és a beszállítóikra.” Példaként az élelmiszeripart hozza fel. “Az elmúlt években egyre több nagy élelmiszertermelő és kereskedő jelentett be ambíciózus fenntarthatósági terveket. Miért? Azért, mert rájöttek, hogy a klímaváltozás miatt jóval kevesebb és rosszabb minőségű terméket tudnak piacra dobni. A klímaváltozás hatásainak enyhítése azonban komoly terheket ró a beszállítóikra is: ahhoz, hogy új, klímatudatosabb termelési módszereket vezessenek be, tudásra, erőforrásokra és tőkére van szükségük.” Haverkamp szerint a multinacionális nagyvállalatoknak kutya kötelességük, hogy segítsék a beszállítóikat az átállásban. “Ez nekik is érdekük, hiszen – mivel nem valószínű, hogy egyik pillanatról a másikra át tudják szervezni a beszállítói láncukat –, súlyos termékhiánnyal szembesülhetnek, ha nem segítenek nekik abban, hogy adoptálják az új fenntarthatósági céloknak megfelelő módszereket. Az a cég, amelyik az oktatásba invesztál, a saját jövőjébe invesztál Laurent Freixe, a Nestlé latin-amerikai divíziójának vezetője szerint a cégeknek a leszakadó rétegek oktatásába is invesztálniuk kell. “Azt, hogy milyen súlyos következményei vannak annak, ha emberek tömegei esnek ki a munkaerőpiacról először jó egy évtizeddel ezelőtt tapasztaltuk meg – írja. – Akkoriban a Nestlé Europe ügyvezető igazgatója voltam, és első kézből tapasztaltam meg, hogyan hatott a gazdaságra a 2008-as válság nyomán kialakult 25 százalék körüli munkanélküliség.” Frexie hangsúlyozza, a munkanélküliség nem csak az egyes emberek életét keseríti meg: magára a gazdaságra is ártalmas hatással van. “Azok az emberek, akik nem dolgoznak, kevesebbet költenek, ami visszaeső fogyasztást és csökkenő befektetési kedvet eredményez” – fejtegeti. Mint írja: minden üzletember tisztában van azzal, versenyképességi szempontból mennyire fontos a tehetséges és jól képzett munkaerő. “A digitális technológiák elterjedése és klímaváltozás okozta kihívások miatt a világ egyre gyorsuló változásban van. Olyan problémákkal kell szembenéznünk, amelyekre a fiatal munkavállalók tudnak igazán hathatós választ adni. Tisztában vannak azzal, milyen fontos, hogy elhárítsuk a minket fenyegető veszélyeket, és megvan az »étvágyuk« hozzá, hogy a változás élére álljanak” – emeli ki. Frexie szerint ezért is különösen fontos, hogy a vállalatok a hatékony, jó minőségű és mindenki számára elérhető oktatásba fektessenek. “Ha a fiatalok nem tudnak belépni a munkaerőpiacra, a cégek komoly lehetőségektől esnek el. Ahelyett, hogy agilissá és innovatívvá válnának, lemaradhatnak az egyre erősebbé váló versenyben.”
#ESG #Vállalatoknak

Mi köze Napóleonnak az ESG-hez és a felelős vállalatirányításhoz?

A felelős irányítás birodalmak sorsát döntheti el. És cégekét – nem véletlen, hogy a kkv-ktől a Tesla-hoz hasonló globális vállalatóriásokig kiemelt szempontnak kellene tekinteni az ESG harmadik lábát. Faluvégi Balázs írása. Bonaparte Napóleon született vezető volt. Még 20 éves sem múlt, amikor hadnagy lett, és 23 évesen már századosként szolgált a hadseregben. Az akkoriban igencsak turbulens francia történelem során egyszer ugyan menekülnie is kellett, még börtönben is volt, mert éppen a belviszályok rossz oldalán állt, de katonai zsenialitását hamar felismerték és gyorsan hadvezérré lépett elő. Több sikeres csatát vívott Olaszországtól Egyiptomig, hatalmas népszerűségre tett szert, miközben otthon a franciák belefáradtak az egymásban elbukdácsoló forradalmakba, valamint a szegénységbe, és egy erős vezetőre vágytak.  Napóleon személyében meg is kapták, aki egy államcsíny révén átvette a hatalmat az ország felett. Mivel Franciaországnak továbbra is számos ellensége volt Európa-szerte és azon túl is, akik a fogukat fenték a meggyengült nemzet láttán, vélhetően éppen egy kiváló hadi stratégára volt szükségük. A fiatal vezér ezen a téren remekül egyensúlyozott, ha kellett, békét kötött és felkészült a következő hadjáratra, ha kellett, könyörtelenül lecsapott az ellenük szervezkedő koalíciókra, szinte minden csatáját megnyerve. Azt kevesen tudják róla, hogy eközben otthon olyan sikeres reformokat vezetett be, ami megalapozta a modern Franciaországot, legyen szó alkotmányról, államigazgatásról, oktatásról, gazdaságról.  A népszerű és legtöbbször győztes vezető azonban elkövetett egy hatalmas hibát, ami rengeteg ember halálához, Franciaország meggyengüléséhez, és végső soron saját bukásához is elvezetett. Hadseregével célba vette az egyetlen országot a kontinentális Európában, ami még nem tartozott a befolyási övezete alá: Oroszországot. A hadjárat során egyetlen fontos csatát sem vesztett, végül mégis csúfos, történelmi vereséget szenvedett. A francia sereg ugyanis nem bírt a borzalmas távolságokkal, a felperzselt földekkel, és a szörnyű időjárási körülményekkel. Egészen megdöbbentő adat, hogy csak minden 25. (!) katona tért vissza élve a végtelen orosz pusztákról.  Hogyan lehetséges, hogy Napóleon, minden idők egyik legzseniálisabb hadvezére, ekkora hibát követett el?  A kulcs a felelős irányításban keresendő. Nevezetes és szimbolikus esemény, amikor Napóleon a saját fejére helyezte a koronát, császárra kinevezése során. A franciák legismertebb vezére lényegében egy diktatúrát vezetett be saját hazájában, amelyet teljes mértékben a saját személye köré épített. Az összes fontos posztra saját korábbi katonáit nevezte ki, a bábállamokban pedig rokonaiból lettek kiskirályok. A döntéseit saját tudására és intuíciójára alapozta, csak egy szűk kör véleményét kérte ki, és az idő múlásával egyre inkább bezárkózott. Tulajdonképpen még az orosz hadjárat logisztikai veszélyeit is felmérte, tett is valamennyit ellene - például raktárak és útvonalak létesítésével - de ez nem bizonyult elegendőnek. Napóleon annyira meg volt győződve a saját igazáról, hogy az érintettek véleményét, érdekeit ritkán kérte ki, megfelelő fékeket és ellensúlyokat a diktatúra jellege miatt nem épített bele a rendszerbe. Pedig a felelős irányítás, így a felelős vállalatirányítás (Governance) is éppen erről szól. Ez az ESG harmadik, “G” betűje, amelyről méltánytalanul kevés szó esik, pedig a statisztikák egyértelműen kimutatják, hogy a pénzügyi teljesítményben ennek van a legnagyobb szerepe, és ha ez a terület rendben van, akkor sokkal jobb az esély az “E” és “S” betűk, vagyis a társadalmi- és környezeti tudatosság miatt az ottani kockázatok kezelésére is. Az S&P 17 év alatt gyűjtött adatai szerint a Governance teljesítmény alapján besorolt legfelső és legalsó 20%-ba tartozó vállalatok között 1,67% éves árfolyamnövekedés előny van, önmagában ez pedig ekkora időtávon már egyharmaddal nagyobb gazdasági érték teremtését jelenti.  Sőt, a helyzet még ennél is élesebb. Ha valaki tartósan és nagyon nem figyel oda a Governance tényezőire, akkor a cége bukását kockáztatja. Senki sem tévedhetetlen, még a leghatékonyabb vezetők sem, és ahogyan Napóleon és Franciaország esetében is, egyetlen rossz döntés miatt kártyavárként omolhat össze minden, amit évtizedek alatt felépítettek. Nem véletlen, hogy ezt a kifejezést használtam: a jó vállalatirányítás olyan, mint az erős alap és szerkezet az épületeknél, csak itt a döntési folyamatoknál. Minden egymásra épül, a teher számos ponton kerül elvezetésre, figyelembe veszi a környezeti feltételeket és nincs olyan rész, aminek a kiesése az egész rendszer összeomlásához vezetne.  Milyen tipikus elemei vannak a felelős vállalatirányításnak? A Governance általában egy bonyolult rendszer, de néhány fontos példát érdemes kiemelni:  Kikből állnak a vezető testületek, ebben szerepelnek-e olyan érintettek, mint a munkavállalók, beszállítók, egyéb partnerek. Világos, hogy egy KKV esetén gyakran még igazgatóság sincs, nemhogy más bizottság, de a tulajdonosoknak itt is törekednie kell arra, hogy a saját vélt tévedhetetlenségén túllépve formális módon is bevonja a stakeholdereket a döntéshozatalba.  Van-e független tagja ezeknek a testületeknek. Egy tőzsdei cégnél ma már bevett gyakorlat, hogy teljes mértékben “külsős”, de magas tudással és tapasztalattal rendelkező tagok vannak az igazgatóságban. A Richter gyógyszergyár erre kiváló példa, ahol számos nem a cégnél dolgozó vagy vele üzleti kapcsolatban álló, de több évtizedes gazdasági, vezetői tapasztalattal rendelkező tag van, legyen szó volt MTA elnökről, jogászról, akár orvosról és szociológusról. Ők mind-mind egyedi perspektívával rendelkeznek, ami felfedhet olyan kockázatokat, amit belülről nem feltétlenül lehet észrevenni.  Nem alakult-e ki belterjesség a cég vezetésében. Ahogy Napóleon esetén a rokonait és katonatársait érintő kinevezéseknél, szintén vörös zászló, ha egy cégnél a családtagok jelennek meg fontos pozíciókban. Erre jó példa a más területen egyébként nagyon jól teljesítő Tesla, ahol Musk az eleve túlságosan egyszemélyi vezetést még a testvére igazgatóságba emelésével is megfejelte. A hasonló lépések több okból is veszélyesek, hiszen kevésbé biztos, hogy megvan a megfelelő szakmai kompetencia, az önálló döntések, nem is beszélve arról, hogy személyes ellentétek is bezavarhatnak a képbe. Persze egy családi vállalkozásnál az természetes igény, hogy hajlandóság esetén a következő generációnak adják át a stafétabotot, ilyen esetekben a fokozatosságot érdemes szem előtt tartani.  Megfelelő minőségű belső szabályozás, ami kizárja a korrupció lehetőségét a szervezeten belül. A kulcs itt mindig a transzparencia, vagyis lehetőleg teljesen nyilvánosan, de akár csak a szervezet tagjai számára elérhető módon minden fontos szerződés, azok paraméterei láthatóak legyenek és senki ne hozhasson egyedileg döntést például komoly mértékű beruházásokról, mindig betartva a több szem többet lát elvet. A KKV-k esetén nagyon gyakran fordul elő, hogy bizalmi alapon történnek kinevezések, és viszonylag gyorsan egy-egy részlegvezető kezébe túl nagy hatalom kerül, őket a szimpátia miatt senki sem ellenőrzi. Egy erős tulajdonosi kör mindig tesz olyan rendelkezéseket a rendszerbe transzparens módon, ami az egyedi döntéseket kellő szinten ellenőrzi.  Beszállítók felé történő elvárások meghatározása és ellenőrzése. Gyakran fordul elő, hogy egy ismert vállalatra egy beszállítónál - tudott vagy nem tudott módon - meglévő hiányosságok, visszaélések rájuk ütnek vissza. Erre az egyik legismertebb példa az Apple és fontos partnere a távol-keleti Foxconn, ahol bő tíz éve a gyártósorok melletti munkások olyan rossz körülmények között dolgoztak, hogy többen is saját kezükkel vetettek véget életüknek. A jó Governance megelőzi az ilyen eseteket, magas, leírt elvárásokat szab meg, és szigorú módon ellenőrzi a beszállítókat.     Még a legjobb, legokosabb vezetők is hibáznak olykor olykor, aminek a következményei véglegesek lehetnek, ezt láthattuk Napóleon esetén is, aki hiába volt minden idők egyik legjobb hadvezére, mégis belebukott a saját tévedhetetlenségébe. Az ESG mögötti rendszer és indikátorok egyre kevésbé a green- és social washing bűvkörében élnek (a kommunikáció sajnos helyenként még eléggé), így kevéssé valószínű, hogy a cégek vezetése és a tulajdonosok be fognak csapni másokat, de leginkább önmagukat.  Faluvégi Balázs 25 éve van jelen befektetés-szakmai területen, és több mint tíz éve foglalkozik etikus befektetésekkel, illetve a Környezetre (Environment), Társadalomra (Social) és Felelős Vállalatirányításra (Governance) vonatkozó ESG elemzéssel. Társ-alapítóként startupjával elnyerte a BBVA nagybank globális versenyén a Legjobb Fintech a Fenntartható Pénzügyekért díjat. Megoldásaival és tanácsaival segítette többek között az egyik legismertebb hazai pénzintézetet, a régió egyik legnagyobb energiavállalatát, illetve az egyik legelismertebb magyar egyetemet ESG fejlesztésben. Blue Valew néven ezen a területen, saját, mindent átfogó módszertan alkotott meg. A számos tőzsdei cégnek és KKV-nak ESG tanácsadást és zöld finanszírozást elősegítő Stradamus Zrt. tanácsadó testületének a tagja.  
#Biodiverzitás #ESG #Környezeti ügyek #Környezetszennyezés #Sikersztorik #Vállalatoknak

A klímabarát településfejlesztéstől a teremtésvédelmen át az ESG-szabályozás várható változásaiig számos izgalmas témáról szó esik majd a zöld civil szervezetek országos találkozóján

A 33. Zöld Országos Találkozót május 24-26. között tartják Nagykovácsiban. A szervezők azt remélik, az izgalmas előadásokat, workshopokat, közösségi programokat felvonultató rendezvény tovább erősíti majd a civil szervezetek, a fogyasztók, a döntéshozók és a vállalatok közötti együttműködést. A Zöld Civil Együttműködés idén is megrendezi a hazai zöld szervezetek országos találkozóját. A 33. Zöld Országos Találkozót május 24-26. között tartják Nagykovácsiban, a Teleki-Tisza-kastélyban és az azt körülölelő impozáns parkban. A háromnapos rendezvényen szakmai előadásokkal, fejlesztő workshopokkal és közösségi programokkal várják az érdeklődőket. “Az a célunk, hogy egy olyan találkozót rendezzünk, ami nem csak »klasszikus«, régóta aktív szervezeteknek és támogatóiknak szól. Szeretnénk új társadalmi és civil csoportok felé is nyitni, köztük az egyházi közösségek felé is: ez az egyik oka annak, hogy az idei rendezvény egyik kiemelt témája a környezetvédelem lelki-spirituális megközelítéssel foglalkozó teremtésvédelem lesz” – mondja Merza Péter, az idei főszervező Humusz Szövetség alelnöke. A szervezők a vállalatokat is szeretnék megszólítani. “Hiszünk abban, hogy a »zöld fordulatot«, a környezetvédelmi szempontból fontos változásokat csak széles körű összefogással lehet megvalósítani. Ebben minden érdekelt szegmensnek fontos szerepe van: a civileknek épp úgy, mint a döntéshozóknak, a fogyasztóknak és a vállalatoknak is. Utóbbiakat régóta szeretnénk megszólítani: fontosnak tartjuk, hogy megvitassuk velük, hogyan látják a saját fenntarthatósággal és a környezet védelmével kapcsolatos szerepüket, milyen együttműködéseket köthetünk velük annak érdekében, hogy megóvhassuk azt a természeti közeget, amelyben élünk és dolgozunk. Erre jó apropót, lehetőséget kínál az ESG-szabályozás európai uniós felülvizsgálata, várható változásai” – húzta alá Merza. A kulcsszó: az összefogás A Humusz alelnöke hangsúlyozta: olyan programokat igyekeztek összeállítani, amelyek teret adnak a környezetvédelem ügyében érintett csoportok közötti párbeszédnek, egyeztetésnek. “Vállalati résztvevőink is lesznek, az ESG-vel foglalkozó kerekasztal-beszélgetésre többek között a Deme Ágnest, a KPMG Magyarország fenntarthatósági szolgáltatási ágának menedzserét, Barna Erikát, a MagNet Bank fenntarthatósági menedzserét és Lévai Gábort, a Green Business Academy (GBA) alapítóját is meghívtuk. A civileket Szilágyi Artúr, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi szakértője képviseli majd; a beszélgetést Litkai Gergely moderálja” – sorolta Merza Péter. A háromnapos program során számosfontos kérdésről szó esik majd: köztük a klímabarát településfejlesztésről, a víz- és klímavédelemről, a városi zöld megoldásokról, az oktatási jó gyakorlatokról és a gombanód szaporodó akkumulátorgyárakkal kapcsolatos problémákról. “Az előadások mellett izgalmas workshopok és közösségi programok is lesznek. "A szakmai és közösségi program összeállításakor az volt a célunk, hogy a zöld egyesületek, alapítványok szimpatizánsai mellett megszólítsuk az érdeklődő fiatalokat és a pedagógusokat is, akik kedvezményesen regisztrálhatnak a rendezvényre – mondta a Humusz alelnöke. – Nagyon örülnénk, ha Nagykovácsi és környékének lakói is ellátogathatnának hozzánk, őket a szombati Zöld Forgatag rendezvényeire is várjuk.” Mint mondja, a fenntartható jövőt csak közös együttműködéssel lehet megteremteni. “Ebben fontos szerepe van a civil szervezeteknek, a vállalatoknak és a magánembereknek is. Az idei találkozó üzenete épp ez: fogjunk össze és ápoljuk ezeket az együttműködéseket – ápoljuk »közös kertjeinket«, mert csak így fogunk tudni érdemben tenni az élhető környezetért.” Ha te is szívesen részt vennél a 33. Zöld Országos Találkozón, regisztrálj te is a Zöld Civil Együttműködés weboldalán.
#ESG #Vállalatoknak

Változó ESG-stratégiák: A környezeti fenntarthatóság mellett a társadalmi problémákra is egyre inkább odafigyelnek a cégek

Egy közelmúltban megjelent jelentés szerint egyre több európai és amerikai vállalat ismeri fel: ha szeretnének hosszú távon is fenntarthatóan és nyereségesen működni, a társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos programjaikba is invesztálniuk kell. Szimpla "befektetés" helyett a vállalatirányítási stratégiájuk integráns részeként kell kezelniük az ESG-t. A világ egyik legnagyobb vállalati adatelemzéssel és kiberbiztonsággal foglalkozó tanácsadó cége, az S-RM a közelmúltban adta ki 2024-es ESG jelentését. Az 550 brit, francia, német, holland és amerikai vállalat, valamint kétszáz befektető bevonásával készült kutatás érdekes eredményeket hozott: az adatok szerint a cégek a környezeti fenntarthatóság mellett egyre inkább a társadalmi problémákra – mint az emberi jogok helyzete, a modernkori rabszolgaság, a sokszínűség, egyenlőség és befogadás (diversity, equity and inclusion – DE&I) feltételeinek biztosítása, a közösségi programok támogatása stb. – is odafigyelnek ESG-stratégiájuk kialakítása során. Az ESG Report 2024: The rise of social sutainability című jelentés készítői szerint az idei év komoly változást hozott a vállalatok ESG-vel kapcsolatos gondolkodásmódjában. Mint írják, a befektetők és a vállalati döntéshozók és a szakemberek egyaránt úgy látják, hogy az eddig legfontosabb szempontnak tartott környezeti fenntarthatóság mellett a cégeknek egyre többet kell költeniük ESG-büdzséjük “középső lábára”: a társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos programokra is. “Miközben a környezeti fenntarthatóság továbbra is meghatározza a cégek stratégiáját, mind többen gondolják úgy, hogy a változó törvényi szabályozásnak, az erősödő stakeholder-nyomásnak és a emberi jogokkal, felelős beszerzéssel, egyéb szociális problémákkal kapcsolatos közérdeklődésnek köszönhetően a társadalmi felelősségvállalás is egyre fontosabbá válik.” Sok cég aggódik a CSDDD miatt A jelentés fő tanulságai szerint: a megkérdezett cégek 66 százaléka úgy látja, hogy a következő öt évben várhatóan jelentősen megemelkedik majd az ESG-költése, és ezen belül a társadalmi fenntarthatóságra is nagyobb összeget fordít majd 74 százalékuk úgy érzi, hogy “még nem egészen megfelelő” az ESG-érettsége az európai befektetők és vállalatok több mint 80 százaléka gondolja úgy, hogy nincs teljesen felkészülve a várhatóan tovább szigorodó ESG-szabályozásra és a vállalatok 77 százalékának nem szerepel az ESG-programjaiban a felelős beszerzés Az európai cégek közel egynegyede (23 százalék) a modernkori rabszolgaság elleni tagállami törvények és a környezeti, valamint emberi jogi kockázatok szigorú átvilágításáról szóló, tavaly decemberben elfogadott szabályozás (Corporate Sustainability Due Diligence Directive – CSDDD) miatt aggódik a leginkább. A jelentés szerzői szerint ez is azt támasztja alá, hogy a társadalmi felelősségvállalás egyre fontosabb szempont a számukra. A cégeknek is érdeke, hogy a vállaltirányítási stratégiájuk részévé tegyék az ESG-t Az S-RM jelentésének tanúsága szerint a befektetők és a vállalatok egynegyede (24, illetve 26 százalék) nem rendelkezik kellő tudással arra nézvést, hogy milyen, az iparágukra jellemző tipikus társadalmi és munkavállalói problémákkal kell szembenézniük. Ez komoly tudáshiányt mutat, amelyet hosszabb távon mindenképpen kezelni, orvosolni kell. Mint hangsúlyozzák, az ESG-vel kapcsolatos kétségek jelentős része épp abból származik, hogy sok cég szimpla befektetésként kezeli ezt a területet – ahelyett, hogy vállaltirányítás szerves és integráns részeként tekintene rá. Mint hangsúlyozzák, ez a szemléletmód komoly működési kockázatot jelenthet azoknak a vállaltoknak a számára, amelyek nincsenek tisztában azzal, milyen hatással lehet a reputációjukra, a stakeholder-karcsolataikra és a hosszútávú fenntarthatóságukra, ha nem mérik fel helyesen, hogyan vélekednek a tevékenységükről, politikájukról az ügyfeleik, a munkavállalóik, a befektetőik és a szélesebb értelemben vett közvélemény.
#ESG #Környezeti ügyek #Társadalmi ügyek #Vállalatoknak

Felelőtlen imidzsmosdatás: miért káros a greenwashing és a social washing?

A környezeti és társadalmi tudatosságot hirdető cégek egy része csak papíron működik felelősségteljesen, számos nemzetközi példa bizonyítja, hogy sokuk az ügyfelek és a befektetők megtévesztésére használja a “társadalmi és környezeti felelősségvállalást”. Pedig a tartalmatlan és megtévesztő üzenetek, a be nem tartott vállalások rájuk nézve is ártalmasak lehetnek. Az amerikai székhelyű, népszerű kávézóláncot, a Starbucksot sokáig a környezeti és társadalmi felelősségvállalás bajnokának tartották világszerte. A cég büszkén hirdette, hogy “száz százalékig etikus forrásból” szerzi be az alapanyagait, nagyvonalú juttatásokat ad a dolgozóinak, és támogatja a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolását. Egészen addig, amíg két évvel ezelőtt ki nem derült, hogy régi-új vezérigazgatója, Howard Schultz visszatérése után komoly pénzt és erőforrásokat öltek abba, hogy megnehezítsék Buffalo-i és New York-i munkavállalóik szakszervezetbe tömörülését. Rossz húzás volt: miután több dolgozó is a közösségi médiában “teregette ki a szennyest”, a Starbucks részvényértéke 13 százalékot zuhant, és több befektetési tanácsadó cég is visszaminősítette a besorolását. Idén újabb botrány rázta meg a vállalatot. Egy fogyasztóvédelmi szervezet beperelte őket, mondván félrevezetik a vásárlóikat, amikor azt állítják, hogy kizárólag etikus, fenntartható forrásból szerzik be a kávét és teát. A National Consumers League keresete szerint a Starbucks olyan farmokkal is szoros beszállítói kapcsolatban áll, ahol “súlyos emberi és munkajogi visszaélések történtek, köztük a gyerekmunkások dolgoztatása mellett erőszakos és égbekiáltó szexuális zaklatások és támadások is”. A Starbucks sellője, ami sokáig a felelős, fenntartható vállalati működés emblémájának számított, mára a greenwashing és a social washing jelképévé vált. De nem ők az egyetlen globális nagyvállalat, ami az elmúlt években hasonló botrányokba keveredett: olyan cégóriásokat is tetemre hívtak megtévesztő kommunikációjuk miatt, mint a Disney, vagy a Coca-Cola. Figyelemelterelés és a felelősség áthárítása a fogyasztókra A greenwashing (magyarul “zöldre festés” vagy “zöldre mosdatás”) viszonylag régóta ismert fogalom a környezettudatos vállalatok, szakemberek és fogyasztók körében. Egyik legtöbbet emlegetett példája a British Petroleum (BP) olajcég 2004-es kampánya, amelynek keretében a vállalat PR-esei megismertették a világgal a “karbonlábnyom” kifejezést. Mint kiderült, a fogalmat – amit ma már széles körben használnak az egyes fogyasztók környezeti hatásainak mérésére – egy, a BP-nek dolgozó reklámcég, az Ogilvy & Mather kreatívjai alkották meg azzal a céllal, hogy az egyszeri vásárlókra kenjék a klímaváltozás felelősségét. A cég olyannyira komolyan vette a kampányt, hogy még egy – ma már nem működő – “karbonlábnyom-számlálót” is elindított, hogy ezzel is presszionálja: nem ők, hanem mi, telhetetlen magánemberek tehetünk a folyamatosan emelkedő átlaghőmérsékletről, az egyre súlyosabbá váló aszályokról, a pusztító áradásokról, az erdőtüzekről és a többi, mindannyiunk életét egyre inkább megnehezítő környezeti extremitásról. A sellő a greenwashing és social washing jelképévé vált (Fotó: Nadine Shaabana/Unsplash) A greenwashing lényege, hogy a Starbuckshoz (Disney-hez, Coca-Cola-hoz, BP-hez stb.) hasonló cégek megpróbálják "zöld álca" mögé rejteni környezetkárosító tevékenységüket: hangzatos, de tartalmatlan kampányokkal, üres, vagy valójában elhanyagolható hatást elérő vállalásokkal elterelni a figyelmet arról, milyen károkat okoz – milyen komoly nyersanyag- és energiapazarlással, károsanyag-kibocsátással, a biodiverzitás veszélyes visszavágásával stb. jár – az üzletmenetük. Ilyenek azok a cégek is, amelyek tíz-tizenöt-húsz éven belül “zéró kibocsátást ígérnek”, de ezt azzal szeretnék elérni, hogy miközben töretlenül folytatják a fosszilis üzemanyagok kitermelését és elégetését, látványos erdőtelepítési projekteket indítanak – amelyek aztán tíz esetből kilencszer lényegében kudarcba fulladnak. A zöldre mosdatás hét főbűne 2007-ben a TerraChoice nevű (ma már az UL vállalatcsoportba tartozó) környezetvédelmi marketingcég hét pontban szedte össze a greenwashing “legfőbb bűneit”: azokat a tipikus módszereket, amelyekkel a vállalatok igyekeznek elkendőzni ellentmondásos gyakorlatukat. A Seven Sins of Greenwashing című kutatás szerint ezek: Rejtett trade-off: olyan bújtatott kompromisszumok, amelyek keretében egyes környezeti problémák egy részét orvosolják, miközben a többit változatlanul hagyják (pl.: a fenntartható módon gondozott erdők fájából alacsony energiahatékonyságú berendezésekkel klórral fehérített papírt készítenek) No-proof: olyan, nagy dérrel-dúrral beharangozott “környezetterhelés-csökkentési programok”, amelyek létezését és állítólagos hatásait valójában semmilyen bizonyíték nem támasztja alá (pl.: amikor egy cég bejelenti, hogy “az elmúlt két évben harminc százalékkal csökkentette a karbonlábnyomát”, de az ezzel kapcsolatos független vizsgálatokat, aduitokat, elemzéseket nem hozza nyilvánosságra) Bizonytalanság: az általános, agyonhasznált és kvázi bizonyíthatatlan megfogalmazások használata egy-egy céggel, termékkel, vagy szolgáltatással kapcsolatban (pl.: “zöld”, “fenntartható”, “természetes”, “etikus” stb.) Hamis védjegyek: a greenwashing egyik legextrémebb példája, amikor a cégek valójában nem létező vagy obskúrus minősítő szervezetek logót biggyesztik a termékeikre, hogy megtévesszék a fogyasztóikat Lényegtelenség: olyan valós állítások hangoztatása, amelyek valójában a környezeti ártalmak csökkentése szempontjából irrelevánsak (pl.: egy olyan összetevő kivonása egy cég termékeiből, amelyet korábban már betiltottak; vagy ha azzal dicsekszik egy vállalat, hogy csökkentette bizonyos káros anyagok kibocsátását, miközben a vonatkozó törvényi szabályozás miatt nem is lett volna más választása) Kisebbik rossz: olyan “környezetbarát intézkedések” bevezetése, amelyeknek ugyan lehetnek pozitív hatásai, de azok jelentősége elhanyagolható (pl.: amikor egy gyártó bejelenti, hogy évről-évre több műanyagot reciklál, miközben azt is megtehette volna, hogy környezetbarát anyagokkal váltja ki azok használatát) Nyilvánvalóan hamis állítások: minden greenwashing-bűnök legnagyobbika – amikor egy vállalat egész egyszerűen hazudik, megtévesztő, hamis állításokat tesz a kommunikációja során Képmutatás helyett példamutatást A RepRisk adatelemző cég 2023-as kutatása szerint azon cégek közel harmada, amelyek hajlamosak a greenwashinigra, a social washingtól (magyarul kb. “társadalomtudatosra fürdetés” – a szerk.) sem riadnak vissza. Ez egy viszonylag újkeletű fogalom: lényegében azt takarja, amikor egy vállalat a greenwashing mintájára eltúlozza, elferdíti, meghamisítja a társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos tevékenységét. Színleg kiáll bizonyos társadalmi-szociális kérdések mellet – mint a gyerekjogok, a munkavállalói jogok, a gendersemlegesség, vagy a kisebbségek támogatása –, de valójában nem vagy csak alig tesz valami ezeknek az ügyeknek az előmozdításáért. Nem elég kommunikálni (Fotó: Gilles Lambert/Unsplash) A social washing többféle formában – mint a félrevezető vállalati üzenetek terjesztése vagy hamis, öncélú márkaaktivizmus – manifesztálódhat. Lényegét talán a közkedvelt amerikai humorista, Bo Burnham fogalmazta meg a legfrappánsabban egy, a corporate engagement-videókat kifigurázó szkeccsében: “A kérdés ma már nem az, hogy »szeretnél-e Wheat Thins-t« vásárolni például, hanem az, »támogatod-e a Wheat Thins-t a lyme-kór elleni elkötelezett harcában«.” A Guardian 2022 augusztusában megjelent cikkében több találó példát is hozott a social washingra: A Marks & Spencer kiskereskedelmi élelmiszerlánc a Pride-hónap alatt piacra dobott egy “LGBT-szendvicset”, amit az olyan országokban nem forgalmazott, ahol az azonos neműek kapcsolatát tiltják vagy szankcionálják. Az Audi a Super Bowl híres reklámblokkjában sugárzott hirdetésében bátran kiállt a nemek közötti egyenlőség mellett – miközben alig dolgoztak nők a menedzsmentjében, az igazgatótanácsában pedig egyetlen nő sem kapott helyet. A megoldás az átláthatóság A greenwashing és a social washing terjedése komoly veszélyeket rejt magában. És nem csak a természeti környezetre vagy a társadalomra nézve: a megtévesztő kommunikációs módszerekkel operáló vállalatok maguk is jelentős károkat szenvedhetnek a saját ártó gyakorlatuk miatt. A “rajtakapott” cégeknek gyakran azzal kell szembesülniük, hogy súlyosan megrendül bennük az ügyfeleik, a munkavállalóik és a befektetőik bizalma. Ilyen volt például a Volkswagen esete a meghamisított emissziós adatokkal. A kapcsolódó botrányok nyomán – ahogy a Starbucks korábban említett példája is mutatja – jelentősen veszthetnek a piaci értékükből. A munkavállalói jogok visszavágása, a sokszínűség, méltányosság és befogadás (Diversity, equity and inclusion – DEI) követelményeinek figyelmen kívül hagyása komolyan növelheti a működési költségeiket, ronthatja a termelékenységüket, és növekvő fluktuációt okozhat. A greenwashinggal és social washinggal “hírbe hozott” cégekre komoly bírságokat szabhatnak ki a szabályozó testületek, és a fogyasztóvédelmi szervezetek is a bíróság elé citálhatják őket. A szakértők egyetértenek abban, hogy ezeknek a káros gyakorlatoknak csak nagyobb átláthatósággal, hatásméréssel, széles körben elfogadott minőségbiztosítási sztenderdek bevezetésével, és nem utolsósorban szabályozással lehet gátat szabni. Egyre fontosabbá válik az auditálás, a hiteles tanúsító, akkreditációs rendszerek bevezetése, és az érdekeltek, a stakeholderek elköteleződésének erősítése.