Ha a jéghegy alját is látjuk a beszállítói láncban… 1./10. rész

Az új jogszabályok beszállítói és beszállítói lánc átvilágítást várnak a nagy és felelősen működő cégektől, s minderről publikus és átlátható információkat, amelynek célja a környezeti és társadalmi kockázatok feltérképezése és menedzselése a teljes értékláncban. Cikksorozatunkban körbejárjuk vevői és beszállítói oldalról is az ESG szabályozásokból eredeztethető kötelezettségeket és egyben lehetőségeket is, és érzékeltetjük az ESG átvilágítás és a fenntartható beszerzés közötti összefüggéseket, valamint az ezzel kapcsolatos mindennapi gyakorlatokat.

Értéklánc szemlélet

Egy gazdasági, kereskedelmi értéklánc számos szereplőből, jogi személyiségből áll, amely mindegyikének megvan a saját jogi felelőssége és önszabályozása a fenntarthatósággal kapcsolatban. Hogy lehetek én felelős egy másik jogi személyiség döntéséért, környezeti hatásáért, foglalkoztatási kérdéseiért vagy elégtelen kockázatmenedzseléséért? Jogos kérdés lehet ez egy jogásztól vagy vállalatvezetőtől, hiszen a szerződéseink mindent szabályoznak és elvárják minden jogi személyiségtől az aktuális környezeti, társadalmi és etikai jogszabályok betartását. Miért nem elég ez? 

Sajnos az értékláncon keresztül számos negatív hatást outsourcoltunk, hallgatólagosan tudomásul vettünk, s olyan kockázatokat is integráltunk, amelyek nincsenek összhangban a nemzetközi egyezményekkel. Megtakarítást, versenyképes árat úgy elérni, hogy valahol a dolgozók nem kapják meg nem hogy a méltányos, de a jogi minimálbért sem, messze a megengedett maximális óraszám felett dolgoznak és kiszolgáltatottságukkal visszaélnek a gazdasági szereplők – nem ritka a globális értékláncokban, nem csak a fejlődő országokban. A világban jelenleg 28 millió embert foglalkoztatnak a modern rabszolgaság keretein belül, amelyben az életünket behálózó iparágak, mint az elektronika, autóipar vagy textilipar szervesen érintett.  De nem kell messze, határokon túl menni, szimplán a hazai beszállítói láncokban is tapasztalhatunk szürke- vagy fekete foglalkoztatást, zaklatásra utaló gyakorlatot, elégtelen hulladékkezelést vagy emissziós-, szennyezési határérték túllépését, vagy korrupciót. A karbonlábnyom jelentős része jelentkezik  a beszállítói láncban számos iparágnál, például a gépgyártás területén akár 80%-ra is tehető ez az arány. Más iparágakban lehet, hogy éppen a termék/szolgáltatás használatához kötődik ez a kritikus kibocsátási arány. De a lényeg: karbonsemlegességet vagy karbonlábnyom csökkentést nem tudunk hatásosan elérni az üzleti partnereink és a termékeink fejlesztése nélkül. 

A képen szöveg, víz, természet, jéghegy látható

Automatikusan generált leírás

A pénzünkkel pedig szavazunk. Ahogy a fogyasztó a boltban, amikor egy márka vagy termék mellett dönt, ahogy egy munkavállaló, amikor egy munkáltatót választ, úgy egy üzleti vásárló, vevő, megrendelő is szavaz a beszerzési költésével, így akarva, akaratlanul „finanszíroz” akár káros környezeti, társadalmi és etikai üzleti gyakorlatokat. Éppen ezért megnő a felelősségünk a jogi értelemben vett hatáskörön túl is. 

Sok vállalat az asztal két oldalán is helyet foglal: vevőként, termék vagy szolgáltatás vásárlójaként, s amennyiben B2B üzletben tevékenykedik, úgy beszállítóként is érintett. Törekszünk cikksorozatunkban mindkét oldal szemszögéből megközelíteni a témát.

Beszállítói lánc átvilágítás – gondos eljárás

A nemzetközi jogszabályokban és folyamat leírásokban gyakran használják a „due diligence” kifejezést, ami hatékony átvilágításra épít, de többet jelent annál. Milyen egy jó due diligence rendszer, ha a beszállítói lánc fenntarthatóságára gondolunk? 

  1. Azonosítsuk és ismerjük a beszállítói láncban jelenlévő aktuális és potenciális környezeti, társadalmi és etikai kockázatokat és hatásokat! Izgalmas kérdés: mennyi az elégséges erőfeszítés és kiterjedtség ebben a kellő gondosság bizonyításához? Milyen eszközök, módszerek állnak rendelkezésre és hogyan lehet rávenni a beszállítókat, hogy megosszák ezeket az információkat? Beszállítóként mit tehetek, hogy a valós teljesítményem és működésem alapján értékeljenek, releváns elvárásokat támasszanak a vevők?
  2. Építsünk fel hatékony megelőző intézkedéseket az azonosított kockázatok és hatások eredményes menedzselésére! Milyen olyan szerződésbéli, képzés-fejlesztési, átvilágítási eszközeink lehetnek, amelyek a megelőzést szolgálják? Hogyan lesznek ezek win-win fókuszúak? 
  3. Ha tudomást szerzünk egy incidensről, azonnal és hatékonyan reagáljunk! Végezzünk gyökérok elemzést, hogy megakadályozzuk ezek ismétlődését! De hogyan szerezhetünk ezekről tudomást és milyen válaszreakcióink lehetnek, figyelembe véve a függőségeket, összefonódásokat, zökkenőmentes üzletmenetet és folyamatos fejlődést? Beszállítóként milyen lehetőségem van korrekciós intézkedésekre?
  4. Várjuk el a beszállítóktól, hogy ők is fordítsák le és követeljék meg saját beszállítóiktól és azok a sajátjaiktól a fenntarthatósági elvárásokat! Milyen felelősségünk van a tier-1 alatti beszállítók esetében és hogyan lehet biztosítani, ellenőrizni, hogy megfelelően továbbításra kerülnek-e az elvárások közvetlen beszállítóinktól? 
  5. Vezessünk be olyan intézkedéseket, akciókat, amelyek a beszállítói láncban jelen lévő kockázatok és hatások javulását irányozzák és ellenőrizzük azok valódi hatékonyságát és hatásosságát! 
  6. Legyen felelőse a fenntartható beszállítói lánc kialakításának, monitoringozásának és fejlesztésének, s megfelelően, transzparensen dokumentáljuk ne csak az elköteleződést, de az eredményeket és hatásokat is! Milyen ESG riporting elvárások vannak ezzel kapcsolatban? Miképp lehet az emberi jogokat helyi viszonylatban vizsgálni? 
  7. Cseréljük le azt, aki nem képes vagy hajlandó fejlődni! Ha nem-megfelelést veszünk észre, tegyünk egyértelmű, határidőhöz kötött elvárásokat a korrekciós intézkedésre vonatkozóan, segítsük a beszállítót a fejlődésben, javulásban. A beszállítófejlesztés nem csak üzleti, de társadalmi érdek is. Amennyiben a partner nem képes vagy hajlandó a fejlődésre, a törvény előírása szerint is, meg kell válnunk tőle! 

Fenntartható és felelős beszerzés

Bonyolultan hangozhat egy jól működő fenntartható beszállítói lánc due diligence rendszer kialakítása, működtetése vagy abban való részvétel. De közben három egyszerű kérdés mentén is összeállíthatjuk rendszerünket vagy éppen értékesítési anyagunkat a tenderhez: 

  • Mit?
  • Kitől?
  • Hogyan?

Erre a három kérdésre kell hatékony választ adni mindkét oldalnak. Alábbi táblázatunk röviden összefoglalja, hogy milyen szempontokat takarhatnak ezek, de cikksorozatunk további részeiben ezeket górcső alá vesszük egyenként is. 

A képen szöveg, képernyőkép, Betűtípus, szám látható

Automatikusan generált leírás
A képen Betűtípus, embléma, szöveg, Grafika látható

Automatikusan generált leírás

A fenntartható és felelős beszerzés tematikájú cikksorozat az Alternate Tanácsadó Kft. támogatásával készült, a cikkek szerzői a vállalkozás munkatársai. Jelen cikk szerzője Fertetics Mandy, nemzetközi felelős beszerzés szakértő és számos országban végzett beszállítói auditokat is személyesen. www.alternate.hu 

Hasonló cikkek

#Jógyakorlatok #Környezeti ügyek #Környezetszennyezés #Vállalatoknak

”Azzal nem fogjuk megmenteni a Földet, ha olyan zöldséget, gyümölcsöt vásároltunk, amit a szomszéd községben termeltek” – Interjú Miskolczi Istvánnal, a NÉGYOSZ ügyvezetőjével

A növényi alapú élelmiszereket gyártó cégek érdekvédelmi szervezetének ügyvezetője szerint hosszú távon csak a húsfogyasztás csökkentésével mérsékelhetjük a mezőgazdasági termelés negatív hatásait. Úgy véli, sokszor a környezetvédő szervezetek is rosszul látják át, valójában mit kellene tennünk azért, hogy az élelmezésbiztonság fenntartása mellett is csökkenteni tudjuk a klímaváltozás negatív hatásait. A 2022 novemberében alakult NÉGYOSZ (Növényi Alapú Élelmiszereket Gyártók és Forgalmazók Országos Szövetsége) alig másfél év alatt az iparág egyik legnagyobb, komoly érdekképviseleti potenciállal bíró szervezetévé nőtte ki magát. Ma már tizennégy tagjuk van, köztük olyan nagy hazai és nemzetközi vállalatok, mint Magyarország legnagyobb növényi alapú húshelyettesítő-gyártója, a Pápai Hús, a Naszálytej, a Danone, a Bonduelle – de több civil szervezettel is együttműködnek. "Önszerveződő civil kezdeményezésként indultunk, a NÉGYOSZ a V4 országokban rendezett Plant-Powered Perspectives konferenciasorozat magyarországi ágából nőtte ki magát – mondja Miskolczi István, a szervezet ügyvezetője. – A konferencia megszervezésére a MAVEG-et, a Magyar Vegán Egyesületet kérték fel; az elnökük, Bergovecz László gyűjtött maga köré egy kommunikációban, marketingben, rendezvényszervezésben jártas csapatot, közülük kerültek ki a NÉGYOSZ alapítói is.” A NÉGYOSZ célja, hogy népszerűsítse a növényi alapú étrendet és lehetőséget adjon a gyártóknak a megjelenésre. Klasszikus érdekképviseleti munkát is folytatnak: az érintett szakmai, kormányzati szervezetekkel együttműködve igyekeznek erősíteni a szegmens pozícióit a hazai élelmiszeriparon beül. “B2B, B2C és B2G kommunikációval is foglalkozunk, igyekszünk felhívni a gyártók, a döntéshozók és a fogyasztók figyelmét arra, hogy mivel a növényi alapú élelmiszerek világszerte egyre népszerűbbek, az ezek előállításával, termelésével foglalkozó cégek is egyre fontosabb szerepet játszanak a globális élelmiszerrendszerben. Ez egy olyan új termelői és fogyasztói trend, amire oda kell figyelni” – hangsúlyozza Miskolczi. ”A tagjaink tevékenysége, forgalma jelenjelentős hozzáadott értéket jelent a magyar gazdaság számára” A NÉGYOSZ munkáját olyan jónevű, széles körben ismert és elismert nonprofit szervezetek is támogatják, mint a Maveg vagy az Una Terra Alapítvány. “Komoly lehetőségeket látunk a növényi alapú élelmiszerek népszerűsítésében, elterjesztésében – fejtegeti a NÉGYOSZ ügyvezetője. – A tavalyi SIRHA (A SIRHA Budapest, közép-kelet Európa legjelentősebb nemzetközi élelmiszeripari és HoReCa szakkiállítása – a szerk.) keretében megrendezett Közétkeztetési Versenyen a Közétkeztetők és Élelmezésvezetők Országos Szövetségével (KÖZSZÖV) közösen igyekeztünk ráirányítani a figyelmet a növényi alapú élelmiszerekben rejlő lehetőségekre. A versenyben résztvevő séfeknek az volt a feladatuk, hogy fenntartható alapanyagokból készítsenek egy háromfogásos, húsmentes ebédet úgy, hogy a komplett menüre összesen 850 forintot költhettek. Az elkészült menükelt egy gasztrozsűri bírálta el; büszkén mondhatom, hogy a három általunk mentorállt csapatból kettő döntőbe jutott, és érmet is szerzett. Igyekszünk ilyen és ehhez hasonló módokon is együtt dolgozni a hazai civil és szakmai szervezetekkel; de jó kapcsolatot ápolunk a Hússzövetséggel, a Tej Terméktanáccsal és más élelmiszeripari szereplőkkel is.” Miskolczi hangsúlyozza: a szervezet “lobbiereje” abból táplálkozik, hogy képesek összefogni és integrálni a jelentős növényi alapú élelmiszergyártókat. “A tagjaink tevékenysége, forgalma jelenjelentős hozzáadott értéket jelent a magyar gazdaság számára: ez a mi tőkénk, ezzel a tőkével igyekszünk jól sáfárkodni, amikor azon dolgozunk, hogy a kormányzati döntéshozók körében is hatékonyan képviseljük az érdekeiket. Ez nem a klasszikus, amerikai értelemben vett »lobbitevékenység«, inkább érdekképviseleti munka. A jelek szerint jól csináljuk, hiszen ma már az Agrárminisztérium élelmiszerlánc-felügyeletért felelős államtitkárságán is kikérik a véleményünket.” Sokan az infláció miatt váltottak flexitáriánus étrendre Miskolczi büszke arra, hogy a nagy cégek mellett olyan kisebb, de komoly potenciállal rendelkező cégek is a tagjaik közé tartoznak, mint a Plant Revolt vagy a szakmában igazi magyar sikertörténetnek számító Vega-Farm Food. “Ezeknek a lendületes, újító szellemiségű cégeknek komoly szerepe lehet abban, hogy nálunk is igazán népszerűvé váljanak a növényi alapú élelmiszerek, köztük a tejtermék-helyettesítők, a húshelyettesítők, a halhelyettesítők, vagy más teljes értékű élelmiszerek” – húzza alá. Egy, a NÉGYOSZ által készített idei kutatás soráén a megkérdezett hazai fogyasztók 13 százaléka vallotta magát flexitáriánusnak (javarészt növényi étrendet követő, csak kevés állati eredetű terméket fogyasztó “rugalmas vegetáriánusnak” – a szerk.), két százaléka vegetáriánusnak és csupán egy százaléka vegánnak. Miskolczi István szerint az elmúlt években jelentősen megnőtt a flexitáriánus diétát követő emberek száma Magyarországon, de ez javarészt az élelmiszer-inflációnak köszönhető. “A válaszadók közel hatvan százaléka a megnövekedett árak miatt, 57 százalékuk az állatjólét áldatlan helyzete, 48 százalékuk pedig a növényi étrend pozitív egészségügyi hatásaival miatt fogta vissza a húsfogyasztását.” Mint mondja, hosszabb távon elkerülhetetlennek tartja, hogy még többen térjenek át a flexitáriánus étrendre. “A Világbank nemrégiben készített egy tanulmányt, amelyben az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO adataira hivatkozva azt írták, a globális üvegházhatású gázkibocsátás közel harminc százalékáért az élelmiszertermelés- és forgalmazás a felelős. Lesújtó adat – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ez az arány itthon is 29-30 százalék körül van; nincs mese, valamit tennünk kell azért, hogy fenntarthatóbbá tegyük az élelmiszerrendszereinket.” A NÉGYOSZ ügyvezetője szerint a legfontosabb az állati eredetű termékek fogyasztásának visszaszorítása lenne. “Igaz ugyan, hogy egy teraszos termelésű rizsföld is legalább annyi metánt juttat a légkörbe, mint egy marhacsorda, mégis jóval kisebb a környezeti lábnyoma, elsősorban azért, mert a rizstermesztéshez nem kell további növényeket: takarmányt termelnünk – hangsúlyozza. – A növénytermesztés – például a gabonaipar – technológiáján, körülményein is változtatnunk kell, de ez a jelenlegi formájában sem okoz akkora környezettermelést, mint a tejtermelés vagy az állattenyésztés.” A tartástól a bocsböfögésig Miskolczi István szerint egyre nagyobb szerephez juthatnak az élelmiszertermelésben az olyan nagy fehérjetartalmú hüvelyes-pillangós növények, mint a a szója, a bab, a lencse, vagy a csicseriborsó. “ Ezeknek jóval kisebb a környezeti lábnyoma, mint az állati eredetű termékeknek, és nagyon jó fehérje-, illetve tápanyagprofillal rendelkeznek – mondja. – Lényegében kiválthatjuk velük az állati eredetű fehérjéket: ma már kimondhatjuk, hogy a szakemberek körében csak “protein átállásként” néven emlegetett váltás megvalósítható.” Miskolczi szerint közkeletű tévedés, hogy az élelmiszeripar okozta környezetterhelés túlnyomó részét a csomagolás és a szállítás okozza. “Ma mindenki azt mondja, hogy rövid ellátási láncokban kell gondolkoznunk, ha lehet, a lakóhelyünk ötven kilométeres körzetében termelt, előállított termékeket vásároljunk. Ezt mi is jó dolognak tartjuk: de nem annyira környezetvédelmi, mint inkább belgazdasági, társadalmi szempontból. Azzal nem fogjuk megmenteni a Földet, ha olyan zöldséget, gyümölcsöt vásároltunk, amit a szomszéd községben termeltek – de hatékonyatlan módszerekkel” – mondja. A szakember hangsúlyozza: amit ma közkeletű kifejezéssel “szén-dioxid kibocsátásnak” nevezünk, az valójában több üvegházhatású gáz kibocsátásából áll össze. “Az egyik legnagyobb ilyen szennyező a metán, aminek nyolcvanszor akkora a szén-dioxid együtthatója, mint magának a szén-dioxidnak. Viszont rövidebb a lebomlási ideje, ezért, ha gyorsan szeretnénk csökkenteni az üvegházhatású gázok arányát a légkörben, a metánnal kell kezdenünk. Márpedig a mezőgazdaság metánkibocsátásának egyik legnagyobb forrása az állattenyésztés – arról nem is beszélve, hogy ez az ágazat az ammónia-kibocsátással, az antibiotikum-szennyezéssel, a rossz szennyvízgazdálkodással és még jó néhány környezetszennyező tevékenységgel együtt mekkora károkat okoz az élővizekben, az erdőkben – a bioszférában. Ez egy nagyon komplex, összetett kérdéskör. Ha megnézünk, hogy egyes mezőgazdasági termékek környezetterhelése milyen tényezőkből áll össze, egy többtucat változóra alapozott vevő képletet kell felállítanunk – a tartástól, takarmányozástól a feldolgozáson, csomagoláson és szállításon át a bociböfögésig." Ideje lenne “hústakarékosabban” élnünk A NÉGYOSZ ügyvezetője szerint komoly problémát okoz, hogy sokszor a környezetvédelemmel foglalkozó civilek sem látják át, valójában mekkora problémát okoz a túlpörgetett állattenyésztés. “Ahogy a májusi Zöld OT-n (a hazai zöld civil szervezetek országos találkozóján – a szerk.) tartott kerekasztal-beszélgetésünkben is hangsúlyoztuk: Magyarországon az emberek többsége nem tudja, milyen környezetvédelmi hatásai vannak az élelmiszerrendszerek működésének. Sok esetben a környezetvédő szervezetek is olyan ötleteket, lépéseket támogatnak, propagálnak, amelyek valójában éppen ellentétesek azzal, ami a környezetre nézve jó és hasznos lenne: elég egy rosszul lefordított kutatás, egy félreértett adat, hogy akaratukon kívül is félrevezessék a közvéleményt – jelenti ki. – Világszerte túlzott reményeket fűznek például a regeneratív állattenyésztéshez, azt mondják, nem a hústermelés okozza az igazi problémát, hanem a nagyüzemi állattartás: ha szabadmezős legeltetési módszert használnánk, az fenntarthatóbb lenne. Igen ám, de nem számolnak a demográfiai adatokkal: azzal, hogy a jelen kereslet mellett, ha mint ükapáink, kicsapnánk a marhákat a gyepűre, az ország teljes területe kevés lenne legelőnek. Ilyen módszerekkel a népesség élelmezése nem megoldható.” Miskolczi szerint fontos rábírni a fogyasztókat, hogy “hústakarékosabban” éljenek. “Ma Magyarországon évente átlagosan hatvannyolc-hetven kiló húst fogyasztunk fejenként. Ha szeretnénk pozitív változást elérni, el kel érnünk, hogy évi 15-20 kiló közé – nagyjából a jelenlegi harmadára – csökkenjen a fogyasztásunk.”
#ESG #Vállalatoknak

”A cégeknek saját, jól felfogott érdekük a fenntartható működés” – Interjú Lévai Gábor fenntarthatósági menedzserrel, a Scale Impact társalapítójával

Az EP idén fogadta el a cégek fenntarthatósági jelentéstételével kapcsolatos CSRD-irányelvet. A szabályozás, ha kis döccenőkkel is, de a hazai jogalkalmazásba is beépült: az új jogszabályok a fejlesztésektől a hitelezésig számos üzleti működési területre hatással lesznek. Az Európai Parlament (EP) 2024-ben fogadta el a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati jelentéstételről szóló irányelvet (Corporate Sustainability Reporting Directive – CSRD). Az ESG témához kapcsolódó új ajánlás jelentősen kiterjesztette a jelentéstételre kötelezett cégek körét, és azt, hogy milyen tevékenységekre, területekre vonatkozó adatokat kell nyilvánosságra hozniuk a riportjaikban. “Az Európai Unió vonatkozó direktívái kötelező érvényűek, de az egyes országok testreszabottan ültethetik át azokat a saját jogalkalmazásukba – magyarázza Lévai Gábor, a fenntarthatósági menedzserek képzésével foglalkozó GB Academy és a Scale Impact társalapítója. – Magyarország esetében viszonylag kicsi a törvényhozók, jogalkalmazók mozgástere – hiszen ez egy nagyon nyitott piac, és a nagy, nemzetközi cégek itt működő leányvállalatainak, beszállítóinak általában úgy kell alkalmazniuk ezeket az ajánlásokat, ahogy az anyavállalat elvárja tőlük.” A hazai ESG törvény három szakaszban terjeszti ki a CSRD-szabályozást a Magyarországon működő cégekre: 2024. január 1-től a jelenleg az irányelv “elődje”, a nem pénzügyi jelentéstételről szóló NFRD hatálya alá eső, ötszáz főnél több munkavállalót foglalkoztató, 2025. január 1-től az NFRD hatálya alá jelenleg nem tartozó, 250 főnél több alkalmazottat foglalkoztató és/vagy 40 millió euró éves árbevételű, illetve 20 millió eurónál nagyobb értékű eszközállománnyal bíró nagyvállalatoknak, 2026. január 1-től pedig a tőzsdén jegyzet kis- és középvállalkozásoknak (KKV-k) is adaptálniuk kell az új direktívát. “A kisebb cégek esetében ez akkor is kötelező, ha egy a hazai törvények alapján jelentéstételre kötelezett cég adatot kér tőlük, vagy egy olyan nagyvállalat beszállítóiként, alvállalkozóiként működnek, amely a saját anyaországa vonatkozó jogszabályainak értelmében köteles beszámolót tenni – mondja Lévai Gábor. – A német nagyvállalatok partnereinek például különösen szigorú feltételeknek kell megfelelniük, ott külön törvényben szabályozzák a beszállítókkal kapcsolatos elvárásokat. Várható, hogy ilyen közvetett módon sok, a CSRD-törvény hatálya alá egyébként nem tartozó KKV-hoz is begyűrűzik majd ez a szabályozási hatás.” ”A jogalkotó bízik abban, hogy a vállalatok vezetői tudják, üzleti szempontból is érdekük, hogy környezet- és társadalomtudatos módon működjenek” A fenntarthatósági szakember hangsúlyozza: a CSRD-irányelv csak arra tesz kötelező érvényű ajánlásokat, hogy milyen adatokat és összefüggéseket kell közzétenniük az érintett vállalatoknak, minőségi követelményeket nem határoz meg. “Tulajdonképpen szabványosítja a riportolást; azt nem írja elő, hogy egy cégnek milyen mértékben kell csökkentenie a karbonlábnyomát, mit kell tennie az energiafelhasználása vagy vízfogyasztása visszafogása érdekében, hogyan kell bánnia a munkavállalóival – fejtegeti. – A jogalkotásnak ez a szakasza a transzparenciára, adatok hozzáférhetőségére fókuszál” Lévai kiemeli: az ügyfelek és a potenciális munkavállalók mellett a befektetők és finanszírozók számára is egyre fontosabb, hogy a cégek reziliensen, a környezeti és társadalmi folyamatok jelentette lehetséges kockázatokat és egyben a stakeholderek érdekeit figyelembe véve működjenek "Az ESG és a CSRD betűszavak mögötti szabályozás tulajdonképpen azoknak az adatoknak az átláthatóvá, transzparenssé tételét célozza meg, amelyek alapján egy hitelező, egy befektető, vagy akár egy ügyfél felmérheti, mennyire jövőálló egy vállalat, milyen hatással vannak a működésére a társadalmi, környezeti problémák, illetve hogyan befolyásolja a társadalmi és környezeti viszonyokat a működése – fogalmaz a szakember. – Ezek kockázatelemzési keretrendszerek: ma már nem elég, ha egy cég a pénzügyi beszámolójában leírja, milyen financiális helyzetben van, a fenntarthatóságával kapcsolatos adatokat is közölnie kell. Az ESG és a CSRD fontos eszközök; a jelentéstételre kötelezett szervezetek számára is azok, hiszen nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy felmérjék, és konkrét akciótervek mentén kezeljék a felmerülő kockázatokat.” A cél, hogy 2050-re Európa legyen a világ “legzöldebb kontinense” A CSRD irányelv mentén az EU törvényalkotói konkrét szabályokat is létrehoztak: ezek az úgynevezett európai fenntarthatósági jelentéstételi szabványok (European Sustainability Reporting Standards – ESRS); a keretrendszer célja, hogy meghatározza, az egyes környezeti fenntarthatósággal, társadalmi felelősségvállalással és vállalatirányítással kapcsolatos területeken milyen mutatószámokat kell figyelembe venniük, milyen tartalmi információkat kell közölniük a vállalatoknak. "A CSRD általánosságban fogalmazza meg, hogy hogyan kell riportálmi, az ESRS pedig témákra lebontva konkretizálja a kapcsolódó szabványokat. Eddig tizenkét témában jelentek meg ilyen szabványok: a biodiverzitástól a munkavállalókkal kapcsolatos követelményeken át a cég tevékenységének fogyasztókra gyakorolt hatásáig” – mondja Lévai. A cégek működését az ESG és a CSRD mellett a 2021-ben elfogadott Taxonómia rendelete is minősíti. “Az EU Green Deal nevű vállalásának keretében szeretné elérni, hogy 2050-re Európa legyen a világ »legzöldebb kontinense« – magyarázza Lévai. – A Taxonómia rendelet e cél elérésének egyik fontos eszköze: hat fenntarthatósági célterületet – az éghajlatváltozás mérséklése, az éghajlatváltozáshoz való adaptáció, a környezetszennyezés megelőzése és csökkentése, a körforgásos gazdaságra való átállás, a víz- és tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme, valamint a biológiai sokszínűség és az ökoszisztémák védelme, helyreállítása –, illetve az azokhoz tartozó kritériumokat fogalmaz meg, és szigorúan kiköti, hogy egy vállalat csak akkor kaphat zöld minősítést, ha a fenti célterületek közül legalább egynek megfelel, és a többit sem sérti a tevékenysége.” Mint mondja, a Taxonómia rendelet is adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő. “A pénzügyi intézményeknek kötelező a finanszírozási tevékenységükhöz, például a hitelezéshez kapcsolódóan ilyen adatokat begyűjteniük azoktól a vállalatoktól, amelyek hitelkérelemmel fordulnak hozzájuk. Az EU ilyen közvetett módon is igyekszik ösztönözni a a bankokat, hogy csak olyan projekteket finanszírozzanak, amelyek segítik a zöld átállást.“ A Taxonómia rendeletben meghatározott kritériumokat ma már minden nagyobb beruházás elbírálásánál figyelembe veszik a pénzintézetek. "Ez a cégeknek is érdekük, hiszem bizonyos konstrukciókban kedvezőbb feltételekkel juthatnak forrásokhoz, ha a pénzt zöld fejlesztésekre fordítják – húzza alá Lévai Gábor. – Ráadásul a környezetkárosító projekteket szankcionálhatják is a bankok, akár el is utasíthatják a hitelkérelmeket, ha úgy ítélik meg, hogy a kérelmező nem teljesíti a fenntartható működésre vonatkozó feltételeket.” A szakember hozzáteszi: a szabályozó pozitív ösztönzőket is beépített a rendszerbe. “A »carrots and sticks« szemlélet érvényesül, a környezettudatos cégeket kedvező kamatozású »zöld hitelekkel« és zöld kötvénykibocsátásokkal honorálják.” ”Egy vállalat környezeti és társadalmi szempontból is felelős, fenntartható pályára állítása komoly kihívást jelent” Az EU ESG-vel és CSRD-vel kapcsolatos direktíváit a magyarországi törvényhozás két különböző jogszabályba – az ESG-törvénybe és a számviteli törvénybe – is beépítette. “Az ESG törvény idén január 1-én lépett életbe – igaz, a kapcsolódó végrehajtási rendeletek még nem jelentek meg, így egyelőre elég »üres« a jogszabály – mondja Lévai Gábor. – Ezzel párhuzamosan a számviteli törvény jelentéstételre vonatkozó paragrafusait is frissítették: a CSRD-ajánlásoknak megfelelően az érintett cégeknek ezentúl a pénzügyi adataik mellett a társadalmi és környezeti hatásukkal kapcsolatos információkat is közölniük kell.” Lévai hangsúlyozza: az, hogy egy cég megfeleljen az egyre szigorúbbá váló ESG-szabályozásnak, bizony befektetéssel jár. “A cégvezetőknek át kell szervezniük a működési folyamatokat, vissza kell fogniuk a környezetkárosító tevékenységeiket, új informatikai és riportolási rendszereket, jelentéstételi folyamatokat kell integrálniuk, át kell tekinteniük a HR-politikájukat, a beszállítókkal kapcsolatos gyakorlatukat és a többi – sorolja. – Egy vállalat környezeti és társadalmi szempontból is felelős, fenntartható pályára állítása komoly kihívást jelent – pláne úgy, hogy ma még kevés az olyan szakember, fenntarthatósági menedzser a piacon, akik valóban értenek egy ilyen átállás levezényléséhez." A szakember kiemeli: a megfelelő tudással, képzettséggel rendelkező fenntarthatósági menedzserek “levadászása” nem könnyű feladat. “Rengeteg az önjelölt »szakértő«, egyre többen hirdetnek fenntarthatósággal kapcsolatos képzéseket, de valós tudással és naprakész ismeretekkel rendelkező specialistát nehéz találni – érvel Lévai. – De előbb-utóbb biztosan kitermelődik majd az ehhez szükséges szaktudás; ez a jövő szakmája, a The World Economic Forum Future of Jobs kutatása szerint a Linkedinen meghirdetett állások toplistáján az első tízből négy vállalati fenntarthatósággal kapcsolatos szakembereknek szól. Ez egy elképesztően dinamikusan bővülő iparág, a napokban került a kezembe egy statisztika, amely szerint a következő években legalább húszezer fenntarthatósági szakemberre lesz szükség Magyarországon.” A fenntarthatóság a fogyasztóktól is áldozatokat követel Lévai Gábor szerint számos különböző tényezőtől – köztük az iparágtól, a vállalat méretétől, a regnáló menedzser- és szakembergárdától, a meglévő infrastruktúrától, korábban bevezetett pozitív folyamatok arányától stb. – függ az, hogy egy szervezet számára mekkora befektetést jelent a jövőálló működésre való átállás. “Két oldalról érdemes ezeket a befektetéseket megközelíteni: az egyik az, ha szabályozói nyomásra kezdi el egy cég az átállást – a másik pedig az, ha a vezetői időben rájönnek, saját jól felfogott érdekük a fenntartható működés, hiszen ha nem felelnek meg az ezzel kapcsolatos követelményeknek, könnyen »kipontozódhatnak a piacról« – versenyképtelenné válnak a termékeik / szolgáltatásaik, elhagyják őket a befektetők, a képzett munkavállalók és előbb-utóbb a kuncsaftok is.” Lévai szerint fontos, hogy a fogyasztók tisztában legyenek azzal, hogy a gazdaság fenntartható pályára állítása tőlük is áldozatokat követel. “A cégek fenntarthatósággal kapcsolatos beruházásainak költségei nyilvánvaló módon a termékek, szolgáltatások árába is beépülnek – mondja. – De ez a jövő útja, a környezetszennyező, egészségre ártalmas anyagok, technológiák felhasználásával, rabszolgamunkával előállított termékek ugyan rövid távon olcsóbbak, mint a fenntartható és etikus forrásból származók, de hosszútávon ennek az olcsóságnak is mi, fogyasztók fizetjük meg az árát: a társadalmi egyenlőtlenségek miatt növekvő elégedetlenség és a pusztuló, agyonszennyezett, egyre élhetetlenebbé váló környezet anyagi és egzisztenciális költségein keresztül. Magyarországon például jelenleg töredéke a víz ára annak, mint amennyibe valójában kerül, ha végre beárazódnak ezek a költségek, az összes olyan termék, szolgáltatás ára megugrik majd, amelyek előállításához, biztosításához nagy mennyiségű vízre van szükség. Fontos lenne, hogy tudatosítsuk a fogyasztókban, a természeti erőforrások sem végtelenek: valós és mérhető, forintosítható értékük van, ami előbb-utóbb be fog épülni a termékek árába.” A Green Business Academy Magyarországon elsőként 2021-ben indította el fenntarthatósági menedzser (Certified Sustainability Manager – CSM) képzését. A munka mellett végezhető, gyakorlati szakemberek által tartott hibrid képzést az elmúlt években közel háromszáz hallgató végezte el. Az EU-s és hazai jogszabályváltozásokhoz illeszkedően 2024. szeptemberében bővített tartalommal indítják el a következő kurzust. Ha Te is szeretnél jövőálló szakmát, fektess önmagadba, és jelentkezz a képzésre.
#B Corpok itthon és a világban #Jógyakorlatok #Vállalatoknak

B Corpok a munkavállalói esélyegyenlőségért: Átgondolt programokkal több női vezető kaphat lehetőséget a vállalatoknál

A KSH adatai szerint Magyarországon folyamatosan csökken a női menedzserek, felsővezetők száma. Pedig a felmérések szerint a nők jobban bírják a megnövekedett munkaterhelést, ráadásul az EU sokszínűségre, egyenlőségre és befogadásra vonatkozó irányelvei szerint is fontos, hogy hasonló lehetőségeket kapjanak a karrierrepítésben, mint a férfiak. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) felmérése szerint Magyarországon a nemzetközi trendekkel ellentétben folyamatosan csökken a női vezetők aránya. Az elkérhető legfrissebb adatok szerint a hazai szervezeteknél – beleértve a versenyszférát és az államigazgatást is – a menedzserek alig 36, 6 százaléka nő: ezzel az európai uniós rangsor középmezőnyében vagyunk. Tovább árnyalja a képet, hogy míg az EU-átlag folyamatosan nő, addig magyar lassan, de biztosan csökken. Pedig – ahogy a KPMG kutatásából is kiderül – a női felsővezetők jobban bírják a megnövekedett munkaterhelést, mint a férfiak, ráadásul az EU vonatkozó irányelvei is egyre inkább arra ösztönzik a vállalatokat, hogy vegyék figyelembe a sokszínűség, egyenlőség és befogadás (diversity, equity and inclusion – DE&I) támasztotta követelményeket. A nemzetközi példák azt mutatják, hogy jól átgondolt és következetesen végigvitt programokkal nagyban növelhető a női vezetők aránya a versenyszférában. Ahogy a PosiGen nevű, háztartási napelem- és energiahatékonysági rendszereket fejlesztő amerikai cég esettanulmányából is kiderül, a B Corpok vezető szerepet játszhatnak a munkavállalói esélyegyenlőség megteremtésében: She for Solar programjuk keretében jelentősen növelni tudták a női vezetők számát a vállalatnál. Képzésekkel az esélyegyenlőségért A Lousiana-i székhelyű PosiGen 2023 decemberében nyerte el a B Corp minősítést. A cég több mint 25 ezer egyéni ügyfelet szolgál ki, közel hatszáz munkavállalója és százötven szerződéses partnere van. Céljuk, hogy mindenki számára elérhetővé és megfizethetővé tegyék a napenergiát, és ezzel “nagyobb pénzügyi és energiafüggetlenséghez” segítsék a kuncsaftjaikat. A cég határozott célja, hogy csökkentse a szektorra jellemző nagyarányú munkavállalói lemorzsolódást. Ezért is indították el a She for Solar programot, amelynek célja, hogy segítsen női munkatársaiknak abban, hogy vezetői tudásra és képességekre tegyenek szert, és így jó eséllyel pályázzanak menedzseri pozíciókra a vállalatnál vagy más, a napenergia közületi hasznosításával foglalkozó szervezeteknél. A programban való részvételre aspiráló munkavállalókat a csapatvezetők ajánlják, a végső kiválasztásban a felsővezetők és a HR csapat tagjai vesznek részt. A 2022-ben indult pilot programban tizenkét nő vett részt. Az első évben a pályázók hetven, a másodikban pedig száz százaléka végezte el a képzést; az első évfolyam végzőseinek hetven százaléka magasabb pozícióba került a vállalatnál. A HR-csapat értékelése szerint a képzésnek köszönhetően jelentősen nőtt a résztvevők önbizalma, javult az üzleti érzékük, és komoly vezetői, döntéshozói képességekre tettek szert. “Fontos, hogy éljek azokkal a lehetőségekkel, amiket kapok” A PosiGen programjának szervezői szerint a legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy a pályázóknak külön időt kellett allokálniuk arra, hogy részt vegyenek a képzéseken, és elvégezzék az azzal kapcsolatos otthoni feladatokat. Éppen ezért nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a résztvevőket ne terheljék ad-hoc feladatokkal, ami nagyban javította a képzés látogatottságát. A cég egy, a program részleteit bemutató “kisokost” is készített a résztvevők számára, hogy könnyebbé tegye az egyes oktatási fázisokkal, vizsgákkal kapcsolatos tervezést, és rendszeres coachingot is biztosított a résztvevők számára. Mint a B Lab-hez benyújtott esettanulmányukban is írják, a kezdeményezés sikerét jól tükrözi, hogy cégvezetők és a munkavállalók rendszeresen érdeklődnek azzal kapcsolatban, mikor indul a következő szemeszter. A She for Solar-t kifejezetten női munkavállalók számára írták ki – de arra külön hangsúlyt fektettek, hogy a korra, etnikai hovatartozásra és korábbi vezetői tapasztalatra való tekintet nélkül válasszák ki a résztvevőket a pályázók közül, ezzel is a DE&I szempontrendszerét erősítve. A programot a cég intranetjén keresztül, valamint belső hírlevelekben és más vállalti kommunikációs eszközökkel is népszerűsítették. A végzősök rendszeresen felszólalnak a Posigen vállalati rendezvényein, és az új kurzusokon is részt vesznek előadóként. “A She for Solar program ráébresztett, mennyire fontos, hogy éljek azokkal a lehetőségekkel, amiket kapok” – nyilatkozta Crystal Burnham, a képzés első évfolyamának végzőse, aki ma már operatívigazgatóként dolgozik a vállalatnál.