david.imre

#Egészség #Jógyakorlatok #Nonprofitoknak #Sikersztorik #Társadalmi ügyek #Társadalmi vállalkozás

”Azt szeretnénk, hogy Magyarországon mindenki a legjobb, legegészségesebb életet élje” – Interjú Németh Franciskával és Kocsis Péterrel a Healing Communications alapítóival

Sorozatsztárból lett ápoló, férjével egy, az egészségegyenlőségért küzdő nonprofit kommunikációs ügynökséget vezet. Több, fontos közfeladatokat ellátó projektet is visznek: a surgossegi.info online ügyeletkereső és betegedukációs platform mellett az ápolókat segítő Healers.hu-t és a János Kórház megbízásából a Babára várva online szüléskészítő tanfolyamot is elindították. Németh Franciska és Kocsis Péter hisz abban, hogy a jó minőségű egészségügyi ellátás mindenkit megillet. Németh Franciska népszerű sorozatszínészből, a Barátok közt sztárjából lett ápoló, majd az egészségügyi esélyegyenlőségért – az “egészségegyenlőségért” – küzdő nonprofit kommunikációs ügynökség, a Healing Communications alapítója. Férjével, Kocsis Péterrel évek óta dolgoznak azért, hogy az egészségügyben érintett emberek – a betegek épp úgy, mint az alapellátás gerincét adó ápolók – hozzájuthassanak az őket érintő tudáshoz, információkhoz, a mindennapi életüket és munkájukat támogató szolgáltatásokhoz. Első projektjük a surgossegi.info volt: egy ingyenesen elérhető online ügyeletkereső alkalmazás és betegedukációs platform, amelynek segítségével bárki könnyen megkeresheti, melyik kórházba, ügyeletre kell bemennie, ha sürgős panasza, egészségügyi problémája van. “A surgossegi.info a GyermekSOS.hu gyerekügyeletkereső oldalból nőtte ki magát, amit közel tíz évvel ezelőtt, 2014 decemberében indítottunk el. A célunk az volt, hogy egy olyan folyamatosan frissülő, könnyen kereshető adatbázist hozzunk létre, ami megkönnyíti a betegek és hozzátartozóik számára, hogy a lehető legkönnyebben és leggyorsabban megtalálják a lakóhelyükhöz legközelebbi ügyeleti helyeket. Ez egy igazi »szerelemgyerek«”, büszkén mondhatom, hogy ma már négy-ötszáz felhasználója van naponta – magyarázza Németh Franciska. Mint mondja, ez: a páciensek pontos és megbízható információkkal való ellátása közhasznú vállalkozásuk alapfilozófiája is egyben. “Korábban komoly gondot okozott, hogy sokan nem tudták, hova forduljanak, ha egészségügyi problémájuk akad – hangsúlyozza. – Volt, hogy egy-egy páciens két-három kórházat is megjárt, mire a megfelelő helyre irányították, komoly fájdalommal küzdve, lázas betegen órákig bolyongott a városban, mert nem tudta, hol van az az ügyeleti hely, ahol ellátják. Márpedig ez már önmagában is egészségegyenlőségi kérdés: hiszen alapvető állampolgári joga mindenkinek, hogy a lehető leghamarabb ellássák.” ”Amikor az egészségről beszélünk, emberi életekről beszélünk" Franciska biztos, jól jövedelmező állást hagyott ott, hogy az egészségügyben dolgozhasson. “Mielőtt »bekopogtam« volna a János Kórház gyerektraumatológiái osztályára, modellkedtem, egy népszerű tévésorozatban szerepeltem, és kommunikációs szakemberként is dolgoztam; huszonkilenc évesen az Iskolagyümölcs-program kommunikációs igazgatója voltam – meséli. – Szép irodám volt, jó fizetésem, elismerték a munkámat. Mégsem éreztem igazán elégedettnek magam, ezért elhatároztam, elvégzem az OKJ-s iskolát, és ápolónak állok.” A gyereknevelés és a férjével közös családi vállalkozás most minden idejét leköti, de lélekben továbbra is ápoló maradt. “Miután megszületett a kisfiam, döntenem kellett, hogy a vállalkozással foglalkozom, vagy a kicsik betegágya mellett dolgozom. Az előbbit választottam – de tudom, hogy előbb-utóbb úgyis visszamegyek majd a kórházba.” A Healing Communications második projektje a Healers krízismenedzsment-program volt, amely az ápolókat és ápolónak készülő fiatalokat igyekszik támogatni különféle képzésekkel, iskolaválasztással, pályakezdéssel kapcsolatos tanácsadással, karrierportállal és egyéb szolgáltatásokkal. “A Healers egyik legfontosabb célja a krónikus ápolóhiány enyhítése – mondja Kocsis Péter, a cég ügyvezetője. – Ez is az egészségegyenlőség megteremtésének egyik fontos eszköze lehet: hiszen egy mesterképzést végzett közösségi ápoló nagyon sok olyan feladatot el tud látni, amelyek – mint például a szűrőprogramok, a helyi nőgyógyászati ellátás megszervezése, vagy a betegedukációs kampányok lebonyolítása – nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a falvakban, kisebb településeken élő emberek is jobb ellátáshoz, fontos információkhoz jussanak, ami nagyban javíthatja az egészségtudatosságukat, és ezzel az egészségi állapotukat is.” Franciska hozzáteszi: “Nem szabad elfelejteni, hogy amikor az egészségről beszélünk, emberi életekről beszélünk. Ha egy anyukának, teszem azt, az menti meg az életét, hogy helyi nővér noszogatására időben elmegy méhnyakszűrésre, felgyógyulva egészségben felnevelheti a gyerekét. Ezért is igyekszünk felhívni a figyelmet az egészségegyenlőség fontosságára: ez egy komoly dolog, ami valamennyiünk életére alapvető hatással van.“ Közfeladat-jellegű, ingyenes szolgáltatásokat fejlesztenek A Healing harmadik fő projektje a Babára várva online születésfelkészítő tanfolyam. “A koronavírus-járvány okozta kihívásra reagálva adaptáltuk az Észak-Közép-budai Centrum, Új Szent János Kórház és Szakrendelő szülésfelkészítő előadásait a vezető hazai e-learning platformra. Nem csoda, hogy a világviszonylatban is egyedülálló képzés Magyarország legnépszerűbb online tanfolyama lett: a mai napig az egyetlen ingyenes, online elérhető szülésfelkészítő, amely átfogóan nyújt segítséget a várandósoknak és leendő édesapáknak.” Mivel a projektjeik többsége közfeladat-jellegű, ingyenes szolgáltatásokat nyújt, a cég működésének alapfeltétele a finanszírozási források felkutatása. “A surgossegi.info nem termel bevételt. Szerencsére kaptunk rá az NKFIH-tól (Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal) és az ITM-től (Innovációs és Technológiai Minisztérium) is támogatást, de ezeket az összegeket az utolsó fillérig a fejlesztésre, az arculat frissítésére, a kommunikáció és a közösségi médiatartalmaink hirdetésére fordítottuk – fejtegeti Péter. – Gyártottunk podcast-adásokat, edukációs videókat; mindez nagyon szép kihívás és remek lehetőség volt, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy sokakkal megismertessük ezt a szolgáltatást.” Franciska azt mondja, nagy szerencse, hogy a férjét is “be tudta húzni” a családi vállalkozásba. “Nagy részben neki, az ő kommunikációs és marketingszakmai tudásának köszönhető, hogy a Healingből jól prosperáló cég lett. Péter profi és fegyelmezett: nagyon komoly munkamorállal, amivel engem is sikerült »megfertőznie« – vallja. – Mielőtt megismertem, egyfolytában rohannom kellett: ide kaptam-oda kaptam, ha két műszak között éppen akadt pár üres órám, gyorsan frissítettem az ügyeleti helyek adatbázisát, vagy beadtam egy határidős pályázatot. De aztán belépett az életembe – és ezzel nem csak egy férjet, hanem egy fantasztikus munka- és üzlettársat is kaptam.” Péter hosszú évek óta foglalkozik kommunikációval és marketinggel. “Az ügynökségi oldalon kezdtem, miután elvégeztem az egyetemet, főként lakossági kommunikációban dolgoztam. Egyik kampányt gyártottuk a másik után; eleinte még elégedetté tett, amikor láttam, hogy a munkámnak köszönhetően egy-egy ügyfél mennyivel több sört, tornacipőt vagy autót ad el, de aztán elkezdtem tűnődni: “Rendben, de mi ennek a valós társadalmi hatása?” Hiába törtem a fejem, nem nagyon találtam ilyet. Nem csoda, hogy amikor a feleségem megkörnyékezett, nem szállnák-e be a cégbe, örömmel mondtam igent.” ”Tudjuk, mit csinálunk és miért” Kettejük munkájának köszönhetően a Healing mára sikeres egészségügyi kommunikációs és tanácsadó vállalkozássá fejlődött, ügyfeleik között magánellátóhelyek, állami egészségügyi intézmények és gyógyszeripari cégek is vannak. Ápolóknak szóló oktatóvideóik az egyetemi tananyagba is bekerültek. “Ma már nincs már olyan ápolószakos hallgató, aki ne találkozott volna a MEDukáció-videóinkkal, nem csoda, hogy már a harmadik évadot gyártjuk” – lelkesedik Franciska. Péter siet hozzátenni: a videók népszerűsége őket is meglepte. “A YouTube-csatornánkon szereplő anyagok megtekintésszáma tavaly lépte át az egymilliót. Csak fogtuk a fejünket: annál is inkább, mivel jó ha ötödennyi ápoló- és orvostanhallgató van az országban.” Franciska azt mondja, a számukra nagyon fontos, hogy a vállalkozásuk átláthatóan működjön. “Hozzánk bármikor jöhet a revizor, minden számlánk, szerződésünk rendben van. Ez a céges kultúránk része – magyarázza. – Lehet, hogy kicsit kevesebbet keresünk, mintha »okosban csinálnánk«, de nekünk így esik jól, így áll kézre." Úgy látja, nonprofit vállalkozásként szerencsések, hogy van stabil bevételtermelő tevékenységük. "Nem akarok szerénytelen lenni, de a saját területünkön a legjobbak közé tartozunk. Tapasztalt ápolóként jól ismerem az egészségügy színét is, fonákját is, a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogyan működik, milyen kihívásokkal küzd ez a szektor. Péternek pedig olyan marketingkommunikációs szaktudása van, ami a versenyszférában is megállja a helyét: a vállalkozáson kívül egy butikügynökségnél ia dolgozik, ahol nagy cégek kampányait viszi. Tudjuk, mit csinálunk és miért – és ezt a partnereink is értékelik.” Az egészség edukációs kérdés Franciska hangsúlyozza: annak ellenére, hogy társadalmi vállalkozásként működnek, a legfontosabb feladatuknak továbbra is a betegedukációt és az egészségegyenlőség meghonosítását tartják. “Nem szabadna, hogy ekkora különbségek legyenek az ország gazdagabb és szegényebb régióiban élő, eltérő háttérrel, anyagi helyzettel rendelkező emberek ellátásában – mondja. – Mi azt szeretnénk – és ezt nem tartjuk elérhetetlen ábrándnak –, hogy Magyarországon mindenki a lehető legjobb, legegészségesebb életet élje. Ha jelentősen nőne a népesség egészségben eltöltött éveinek száma – mert ebből a szempontból sajnos nagyon rosszul állunk. Úgy érezzük, egészségügyi kommunikációval foglalkozó nonprofitként sokat tehetünk azért, hogy javuljon ez az áldatlan helyzet; ez elsősorban edukációs kérdés: ha meg tudjuk tanítani az embereket arra, hogy jobban odafigyeljenek a fizikumukra, egészségesebben étkezzenek, rendszeresen eljárjanak a szűrővizsgálatokra, megtanulják, hogyan működik az ellátási lánc, milyen jogaik és lehetőségeik vannak biztosítottként, már nagyot léptünk előre. Ahogy azzal is, ha – például oktatással, karrier-tanácsadással, a korai kiégést megelőző mentálhigiénés programokkal – rá tudjuk venni az ápolókat, hogy a pályán maradjanak. Hiszen egy képzett közösségi ápoló nagyon sokat tehet azért, hogy a szűkebb környezetében élő emberek egészségesebben éljenek.”

#Jógyakorlatok #Nonprofitoknak

”Ez egy szervezetfejlesztési eszköz” – Szakemberek és nonprofit szervezetek vezető munkatársai osztották meg egymással a társadalmi hatásméréssel kapcsolatos tapasztalataikat a Scale Impact workshopján

Mire való a társadalmi hatásmérés? Miért fontos, hogy a nonprofit szervezetek időt és energiát szánjanak a tevékenységük utánkövetésére? Milyen módszerek vannak a társadalmi impact mérésére? Ilyen és hasonló témákról esett szó a Scale Impact hatásméréssel foglalkozó workshopján, amelyen a szakemberek mellett ismert nonprofitok képviselői is részt vettek. A Scale Impact április 11-én, a Wesselényi utcai Impact Hubban rendezte Hatásmérés workshopját, az ismert nonprofit szakemberek – köztük Lévai Gábor, a Scale Impact és a Hello Nonprofit társalapítója, Tolvaj Krisztina, a Simpact szenior tanácsadója, Rohrböck Kinga, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány ügyvezető igazgatója és Sziráki Lili, a Bábozd Zöldre Egyesület kreatív vezetője – részvételével megrendezett esemény számos érdeklődőt vonzott. A workshop vitaindító előadásában Lévai Gábor vázolta fel a társadalmi hatásmérés legfontosabb alapvetéseit. “A nonprofit szervezetek egyik legnagyobb problémája, hogy hogyan mérjék, számszerűsítsék a tevékenységük rövid- és hosszútávú hatásait, azt, hogy miként befolyásolja a munkájuk az általuk megcélzott csoportok életét, mindennapjait – mondta a szakember. – Ebben segíthet a hatásmérés: a tervezéstől a mérésen és nyomonkövetésen át az adatok kiértékeléséig, és a saját tevékenységek fejlesztéséig tartó folyamat, ami komoly támogatást és biztosa alapot nyújthat társadalmi-környezeti impact-jük erősítésében; segíthet kijelölni a céljaikat, megtervezni a tevékenységüket, és összegyűjteni a kellő információkat ahhoz, hogy objektívan elemezhessék, újragondolhassák és finomíthassák a folyamataikat.” A beszélgetés elején Lévai Gábor vázolta fel a hatásmérés alapvetéseit (Fotó: Hello Nonprofit) A riportolástól a szervezeti működés fejlesztéséig Lévai hangsúlyozta: a hatásmérés számos előnnyel szolgálhat a nonprofitok számára. Egyrészt lehetővé teszi, hogy dokumentálják, riportolják az eredményeiket, és így könnyebben tudják megszólítani a reménybeli támogatókat, donorokat, együttműködőket. Másrészt lehetőséget biztosít arra, hogy a munkájuk folyamatos elemzésével javítsák, gazdagítsák, erősítsék az általuk nyújtott szolgáltatások minőségét, társadalmi-környezeti hasznát. “A hatásmérés legfontosabb célja, hogy szervezetek konkrét adatokra támaszkodva megtervezzék, megértsék, kommunikálják és optimalizálják rövidtávú eredményeiket – outputjaikat –, középtávú hatásaikat – outcome-jaikat – és hosszútávú céljaikat – impactjaikat – húzta alá a szakember. – Ehhez természetesen az kell, hogy megtervezzük, mit és hogyan mérjünk, rendszeresen gyűjtsük az adatokat az általunk képviselt, támogatott célcsoportok életének, körülményeinek alakulásával kapcsolatban, behatóan értelmezzük és elemezzük az így kapott információkat, az eredmények tanulságait levonva folyamatosan fejlesszük a tevékenységünket, és ezeket az eredményeket az érintettek felé is kommunikáljuk.” A szakember kiemelte: a hatásmérés a kommunikációtól a fundraisingig számos különféle tevékenység kiértékelésére, utánkövetésére és javítására alkalmas. Lehetővé teszi egy olyan, jól átgondolt hatáslánc felállítását, amelynek révén pontosan meghatározható, hogy az egyes stakeholdereknek milyen problémákkal kell szembenézniük, ezeknek a megoldásához milyen erőforrások és tevékenységek társíthatók, és ezek milyen outputokkal, outcome-okkal, illetve végeredményben milyen impacttal járnak. A workshop számos érdeklődőt vonzott (Fotó: Hello Nonprofit) Hosszútávú, de kifizetődő folyamat A workshop második felében a hatásmérésben jártas szakemberek, és a módszert a mindennapi működésükbe integráló nonprofitok képviselői osztották meg tapasztalataikat a hallgatósággal. "A célunk, hogy a civil szervezetek, nonprofit szervezetek és egyházi szervezetek minél hatékonyabban tudják végezni a munkájukat, és így minél nagyobb hatást tudjanak elérni – mondta Tolvaj Krisztina, a Simpact tanácsadója. – Igyekszünk a lehető legtöbb több tapasztalatot, módszertant összegyűjteni a szervezetfejlesztés legkülönfélébb területein, és integrálni azokat a nonprofitok tevékenységébe, működésébe. Én végzettségemet tekintve statisztikus vagyok, sokáig dolgoztam piackutatóként és pénzügyi elemzőként; nem csoda, hogy a hatásmérés metodikája közel áll hozzám, és a Scale Impacttel együtt számos ilyen projekten dolgoztam az elmúlt években.” “Mi alapvetően az óvodás és a kisiskolás korosztályt igyekszünk megszólítani, de őket csak a szülőkön, pedagógusokon keresztül tudjuk elérni. Ezért komoly nehézséget okoz eldöntenünk, hogy az egyes egyes stakeholderekre milyen hangsúlyt fektessünk, kik azok, akinek az igényeire, elvárásaira, lehetőségeire fókuszálnunk kell – mondta a hatásmérés nehézségeiről Sziráki Lili, a környezeti neveléssel foglalkozó Bábozd Zöldre kreatív vezetője, hozzátéve: eddig főként a pedagógusok megszólítására koncentráltak, de határozott céljuk, hogy a szülőket is el tudják érni. Mint mondja, az is nehézséget okoz, hogy mivel az egyesület tevékenysége rendkívül összetett, és a hosszútávú hatásokra alapoz, alapvetően nehéz az általuk kiváltott impact nyomon követése. “Mi azt szeretnénk, hogy a gyerekekből felelős, környezettudatos felnőttek legyenek. Ez az a társadalmi hatás, amit kitűztünk magunk elé: és ahhoz, hogy érdemben fel tudjuk mérni, milyen hatékonysággal dolgozunk, a felnőtt életútjukat is követnünk kell” – hangsúlyozta. Fotó: Hello Nonprofit Rohrböck Kinga, a Hintalovon Alapítvány ügyvezetője azt mondja, számukra a hatásmérési projekt elindításának legnehezebb része “az eleje” volt. “Jó pár óra elment azzal, hogy megértsük, mit jelent valóban a hatásmérés, felmérjük, miért jó ha belevágunk egy ilyen projektbe, meghatározzuk, hogy milyen célcsoportjaink, stakeholdereink vannak – sorolta. – Az is nehéz volt, hogy a csapatot bevonjuk a hatásmérési folyamatba, hogy megértessük velük, milyen mértékben tudja javítani ez a módszer a stratégiánkat, működésünket.” Tolvaj Krisztina kiemelte, fontos tudatosítani a szervezetekben, hogy a hatásmérés nem egy rövidtávú, azonnali változást generáló folyamat. "Ez egy hosszútávú, valódi elkötelezettséget kívánó befektetés, ami, ha rendesen végigviszik, komoly előnyökkel járhat – már csak ezért is érdemes megfelelő erőforrásokat, kapacitást szánni rá – hangsúlyozta. – A hatásmérés nem »kérdőívezés«: ez egy szervezetfejlesztési eszköz, amely alapvetően átformálhatja, hatékonyabbá teheti egy szervezet működését.” Fotó: Hello Nonprofit A beszélgetés végén a résztvevők több, a hatásmérés előnyeit alátámasztó példát is említettek. Tolvaj Krisztina egy környezetbarát tisztítószereket gyártó társadalmi vállakozás esetét hozta fel. "Bajban voltak, mert nem fogytak úgy a termékeik, ahogy szerették volna – magyarázta. – Végül úgy döntöttek, egy hatásmérési projekt keretében, a potenciális vevőkből álló fókuszcsoport véleményét kikérve mérik fel, mi lehet a probléma. Mint kiderült, a fókuszcsoportos tagjai nem a termékek minőségét kifogásolták, csupán azzal volt bajuk, hogy »nem tisztaságillatúak« – márpedig a fogyasztók az ötvenes évek óta ahhoz vannak szokva, hogy a tisztítószereknek üde virágillatuk van. A vállalkozás ezek után gyors termékfejlesztésbe kezdett, illóolajat kevertek a termékeikhez, és ezután egycsapásra a fogyasztás is megindult." Lévai Gábor kiemelte: Nyugat-Európában az sem szokatlan, hogy a hasonló területen tevékenykedő nonprofit szervezetek közös hatásmérési kereteket alakítanak ki. "Egy brit cég például arra specializálta magát, hogy összegyűjti az egy társadalmi / környezeti üggyel foglalkozó szervezeteket, akik ezután a segítségükkel együtt térképezik fel a munkájuk várható társadalmi hatásait, meghatározzák, melyek azok a kulcsterületek, ahol változtatniuk kell, mutatószámokat rendelnek hozzájuk, és együtt alkalmazzák az így szerzett tudást, tapasztalatokat – magyarázta. – Ez költséghatékonyabbá teszi a hatásmérésüket, összehasonlíthatóbbá a tevékenységüket, és arra is lehetőséget biztosít, hogy hatásmérés szempontjábl egy közös rendszerben, egységes technológiai támogatás mellett végezzék a munkájukat."

#Nonprofitoknak #Társadalmi vállalkozás

”A fundraising több puszta adománygyűjtésnél” – Interjú Mina Krisztinával, a Világszép Alapítvány partnerkapcsolati és kommunikációs vezetőjével

A hatékony fundraising, a nonprofit szervezetek működéséhez szükséges források előteremtése elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy a jobbító szociális és környezeti célokat képviselő kezdeményezések hosszú távon is hatékonyan és fenntarthatóan működjenek. Mina Krisztina, a korábban az SOS Gyermekfalvaknál és az UNICEF-nél is ütőképes adománygyűjtő szervezetet építő szakember szerint ehhez elsősorban márkaépítés, kommunikáció, jelenlét és a társadalmi bázis egyben tartása szükséges. Mina Krisztina, az állami gondoskodásban élő gyerekeket támogató Világszép Alapítvány partnerkapcsolati és kommunikációs vezetője húsz éve dolgozik a nonprofit szektorban. Az SOS Gyermekfalvaknál kezdte, majd közel tíz éven keresztül az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány fundraising szekciójának vezetője volt. “Mindig a gyerekvédelemben dolgoztam, az SOS Gyermekfalvaknál, az UNICEF-nél és most, a Világszép Alapítványnál is az volt a feladatom, hogy egy kis adománygyűjtő csapatból nagyobb, komplexebb, hatékonyabb szervezetet építsek” – mondja. Krisztina az üzleti szektorban kezdte, miután lediplomázott, egy tanácsadó cégnél dolgozott. "Aztán családom lett; úgy éreztem, nem fogom tudni összeegyeztetni az üzleti világ kihívásait, tempóját a gyerekneveléssel. Elkezdtem »kímélőbb« munkát keresni, így kerültem az SOS Gyermekfalvakhoz. Akkor még nem tudtam, valójában mi az a »fundraising«, de hamar rájöttem, hogy tulajdonképpen sales és marketing. Ugyanúgy el kell adnod egy terméket, mint a »piaci világban«, csak itt nem tejfölt vagy autókat értékesítesz, hanem jobbító szándékú kezdeményezéseket, programokat. Közgazdász diplomám van, de a lelkem mélyén mindig marketingesnek éreztem magam, nem csoda, hogy megfogott ez a feladat.” Fotó: Világszép Alapítvány Krisztina azt mondja, a nonprofit szervezeteknél többnyire olyan emberek dolgoznak, akik gondolkodásmódjukat, mentalitásukat tekintve nagyon hasonlítanak egymásra. “Ez egy személyiségtípus, ebben a szektorban jellemzően »segítő típusú« emberek találják meg a hivatásukat – fejtegeti. – Ilyenek a tanárok, az orvosok és a szociális munkások is; de a támogatóink között is számos olyan emberrel találkoztam, akik természetüknél fogva ebbe a nyitott, érdeklődő, segítő személyiségtípusba tartoznak – a segítő munka irányába gravitálnak.” Több, mint adománygyűjtés Krisztina hangsúlyozza: a fundraising több puszta adománygyűjtésnél. “Ez egy sokrétű, komplex feladatkör. Mi nem »kalapozunk«: a civil szervezetek nem alamizsnát gyűjtenek, hanem a társadalmi szempontból értékes és fontos, hiánypótló munkájukhoz igyekeznek forrásokat előteremteni – hangsúlyozza. – Márpedig ez tényleg fontos munka, sokszor állami feladatokat is kénytelenek vagyunk átvállalni.” Mint mondja, a fundraising akkor működik jól, ha a forrásokat, együttműködéseket kínáló adományozók és forprofitok is tisztában vannak ezzel a ténnyel. “Mi akkor végezzük jól a munkánkat, ha a támogatóink inspiráló és pozitív, a szó valódi értelmében »partneri kapcsolatként« tekintenek a közös munkánkra. Olyan együttműködésként, ami értéket teremt.” Egy profi fundraisernek számtalan különböző területet kell átlátnia és kézben tartania. “Ez egy rendkívül széles spektrumú, összetett feladatkör. Minél több potenciális támogatói réteget szeretnénk megszólítani, annál több feladatot kell menedzselnünk. Nem mindegy, hogy a magánszemélyekre, a pályázatokra, vagy a vállalati donorokra célzunk; nem mindegy, hogy egyszeri támogatásokat gyűjtünk, vagy hosszútávú együttműködéseket szereznénk kiépíteni – részletezi a fundraising szakember. – Tudnunk kell, melyik csoportot milyen módszertanok alapján lehet megszólítani; tisztában kell lennünk azzal, hogy az egyes vállalatok milyen CSR-stratégiát visznek, milyen pályázatok futnak éppen; hogy milyen társadalmi és gazdasági folyamatok alakítják a cégek és magánszemélyek adományozási kedvét, szokásait.” A jó fundraising-stratégia kialakításának első lépése a tervezés. “Ezt nem lehet megspórolni. Le kell ülni – kockás füzet, ceruza –, és áttekinteni, milyen tevékenységeink vannak, milyen fejlesztéseket, programokat szeretnénk elindítani, és milyen forrásokat kell előteremtenünk ahhoz, hogy mindezt finanszírozni tudjuk. Aztán találni kell egy profi fundraisert, akit – hogy valóban a teljes munkaidejét nekünk dedikálhassa – meg is fizetünk: egy szakembert, aki képes lefordítani a céljainkat stratégiára, a stratégiát kampányokra, együttműködésekre tudja bontani, és elég jó »people skill-jei« vannak ahhoz, hogy a forrásteremő tevékenység másik alaposzlopával, a kommunikációs csapattal is jó viszonyt ápoljon.” Brand a lelke mindennek Mina Krisztina szerint a fundraising a márkaépítéssel kezdődik. ”Márkát és ismertséget kell építeni, és ha lehet, személyes kapcsolatokat kialakítani a reménybeli támogatókkal. Az sem árt, ha van némi marketingbüdzsénk, mert így, fizetett hirdetésekkel egy szélesebb társadalmi bázist tudunk megszólítani. Nem kell nagyvállalati mértékű marketingköltésre gondolni: viszonylag kis költségvetésből is hatékony online kampányoka indíthatunk – sorolja. – Fontos, hogy a közösségi médiapiaccal kapcsolatban is képben legyünk: a Facebook és az Instagram mellett a Linkedin is egyre jobb felületet jelent a támogatók elérésére, mozgósítására.” Mina elismeri: egy nagyobb szervezetnek – mint amilyen például az UNICEF – könnyebb dolga van a támogatók megszólításában, mint egy kisebb, kevésbé ismert versenytársának. “Az UNICEF-nél komoly médiavásárlásokat is eszközölhettünk, lehetőségünk volt arra, hogy mélyebben végiggondoljuk, melyik csatorna milyen célcsoportokat ér el, milyen műsorkörnyezetben szeretnénk elhelyezni a hirdetéseinket és a többi. A médiacégek – legyen szó nyomtatott lapokról, online médiumokról, televíziós csatornákról, vagy éppen plakáthelyeket értékesítő ügynökségekről – kifejezetten hasznos partnerek lehetnek egy brand awereness kampány elindításában: még akkor is, ha sokuk nem pénzzel, hanem szolgáltatással, hirdetési felülettel támogatja a nonprofit szervezeteket.” Fotó: Világszép Alapítvány A fundraising szakember úgy látja, a hazai kis- és középvállalkozások (KKV-k) is egyre nyitottabbak az adományozásra. “Ebben a szektorban óriási a potenciál: egyre több az olyan nyereséges és fenntartható módon működő KKV, amelyek vezetői nyitottak arra, hogy társadalmi, környezeti ügyeket támogassanak – vélekedik. – Őket felkutatni és megszólítani nehéz. Nehéz, de nem lehetetlen: érdemes az őket érdeklő konferenciák, szakmai események szervezőin keresztül megkörnyékezni a kisebb cégeket, vagy a Linkedin-en felvenni velük a kapcsolatot. Erős társadalmi bázissal biztos finanszírozás alapokat lehet építeni Mina Krisztina hangsúlyozza: a biztos és hosszú távon is fenntartható működéshez stabil, folyamatosan motivált, tájékoztatott, egyben tartott társadalmi bázisra van szükség. “Az »aprómunkát« nem lehet megspórolni, a közösségépítéshez és a közösség megtartásához elengedhetetlen a folyamatos közösségi média-jelenlét, a hírlevél-küldés, digitális eszközök használata, a támogatóinkat megszólító események szervezése – húzza alá. – A vállalati együttműködések fontosak – de azért az önkéntesek és a civil támogatók a legpotensebb, legelkötelezettebb segítőink.” A szakember úgy látja, a cégek adományozási kedve egyenes arányban van a gazdasági teljesítménnyel. “Ebből a szempontból is a GDP a legfontosabb arányszám: ha a gazdasági teljesítmény növekszik, több támogatásra számíthatunk, ha csökken, akkor kevesebbre – mondja. – Az elmúlt évek bizonytalansága – a COVID mellett az ukrajnai háború és az ezek nyomán fellépő rekordinfláció hatásai is egyértelműen érezhetők – sajnos a fundraising-együttműködésekre is hatással van, egyre nehezebb hosszú távú megállapodásokat kötni. Pedig a nonprofit és forprofit szféra együttműködése olyan, mint egy házasság: minél stabilabb, kiegyensúlyozottan, minél hosszabb távra szól, annál inkább megéri mindkét érdekelt félnek." Formabontó, jó ötletekkel a hosszútávú együttműködésekért Mina Krisztina az UNICEF-nél több olyan együttműködést is tető alá hozott, amelyekre a mai napig büszke. "Az egyik a Pagony Könyvkiadóval és a József Attila-díjas íróval, Berg Judittal közös Két kis dínó a világ körül nevű program. Ez egy egyedi előfizetői logikára felépített támogatói modell: azok a családok, akik regisztrálnak a programra, egy havi 2500 forintos, rendszeres adomány fejében megkapják a két kis dinoszaurusz, Trikó és Nyamm »UNICEF-es világjárásáról« szóló mesekönyvet, egy az utazásaik helyszíneit bemutató térképet, mappát, infokártya-csomagot, matricákat, és ami a legfontosabb, a gyerekeik havonta névre szóló képeslapot kapnak azoktól a társaiktól, akikkel a mesék főszereplői utazásaik során megismerkednek – mondja Mina Krisztina. – Ez már a társadalmi vállakozás határterülete: ugyan támogatást gyűjtünk, de cserébe értékes szolgáltatást, tartalmat is nyújtunk. Ez egy nagyon érdekes koncepció, ami lehetőséget teremt arra, hogy valóban hosszútávú kapcsolatot építsünk ki a támogatóinkkal." A szakember az UNICEF Magyar Suzuki Zrt-vel kötött támogatási megállapodását is kiemelkedően jó konstrukciónak tartja. "A vállalat évek óta komoly összegekkel segíti a gyerekvédelmi szervezet munkáját: az egyik évben egy gyerekbántalmazás elleni kampányt indítottunk, a másikban gyerekjogi konferenciát szerveztünk, a harmadikban gyerekneveléssel kapcsolatos tartalmakat állítottunk elő és terjesztettünk a támogatásukkal – mondja. – Ez az együttműködés azért tud hosszú távon is sikeres maradni, mert meg tudtuk fogalmazni a közös értékeinket, a közös üzenetünket, ami ebben az esetben a »biztonság«: a családok és a gyerekek biztonsága. Ez egy olyan üzenet, amit a Suzuki is hatékonyan be tud építeni a kommunikációjába – hiszen egy autógyártó számára a biztonság kiemelten fontos érték –; egy szerencsés kapcsolódási pont, amelynek köszönhetően értékes, a cég kommunikációjában is jól használható tartalmak jönnek létre."

#Nonprofitoknak

Okos gazdálkodás: Miért érdemes a nonprofitoknak a szervezetfejlesztésbe és a fundraisingbe invesztálniuk?

Egy kutatás szerint komoly gondokat okozhat, ha a jó ügyeket, fontos környezeti és társadalmi célokat támogató szervezetek minden rendelkezésükre álló forrást a programjaikra költenek. A jól átgondolt, kellő befektetéssel megtámogatott szervezetfejlesztés és adománygyűjtés hosszú távon biztosabbá, fenntarthatóbbá, reziliensebbé teszi a működésüket. Egy közelmúltban megjelent tanulmány szerint a nonprofit szervezeteknek érdemes a programjaik mellett saját magukra: a szervezetfejlesztésre, a menedzsmentre, az infrastruktúrájuk megerősítésére és a fundraisingre is kellő forrást allokálniuk, mert ez hosszú távon stabilabbá, kiszámíthatóbbá, reziliensebbé és leginkább nagyobb hatásúvá teszi a működésüket. Az Ohio State University, a University of Notre Dame, a University of Pittsburgh és a John Hopkins Carey Business School informatika fejlesztéssel, menedzsmenttel és üzleti analitikával foglalkozó szakemberei által kifejlesztett matematikai modell objektív, adatalapú metodika alapján segít a nonprofitoknak abban, hogy okosan, a fenntartható, sikeres működést megalapozó módon gazdálkodjanak szűkös költségvetésükkel. Mint a The Conversation-ban megjelent cikkükben írják: tisztában vannak azzal, hogy a legtöbb segítő szervezet – az élelmiszerbankok épp úgy, mint a hajléktalan elátással, a kisebbségek jogaival, a gyerekjogokkal, vagy épp az oktatás demokratizálásával foglalkozó civilek – folyamatos dilemmával küzdenek: nap, mint nap kemény döntéseket kell hozniuk azzal kapcsolatban, hogy hogyan használják fel a rendelkezésükre álló véges anyagi forrásokat. Ez alapvető hatással van a gazdálkodásukra; a szervezetek többsége végül úgy dönt, hogy minden forrást az általa támogatott emberek, társadalmi csoportok megsegítésére fordít – ami szép törekvés, de sokszor kontraproduktív, hiszen veszélybe sodorhatja hosszú távú, fenntartható prosperálásukat. Az átgondolt befektetések komoly kapacitásnövekedést hoznak A kutatók a tanulmány elkészítése során olyan, a jótékonysági szervezetek működésének monitorozásával foglalkozó watchdogokkal is együttműködtek, mint a Charity Navigator. Elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogyan befolyásolják a nonprofitok működési hatékonyságát az adminisztrációs fejlesztésekre – az infrastruktúrára, felszerelésre, eszközökre, új munkavállalók toborzására stb. – fordított pénzek. Mint írják, ezek a befektetések olyan kapacitásnövekedést indukálhatnak, ami stabil alapokra helyezheti a nonprofitok tevékenységét; legfontosabb következtetésük: a vezetőknek, döntéshozóknak egészséges egyensúlyt kell teremteniük a programjaikra és a saját szervezetfejlesztésükre, fundraising-tevékenységükre fordított erőforrások között. A tanulmány szerint a kis költségvetésből gazdálkodó "startup-szervezeteknek" a büdzséjük számottevően nagyobb részét kell fejlesztésekre költeniük, mint régóta működő, jól bejáratott versenytársaiknak. Ez a befektetés biztos alapot teremthet a programjaikhoz – amiből aztán az általuk támogatni kívánt társadalmi célcsoportok tagjai is profitálhatnak. Minél nagyobb és sikeresebb egy szervezet, annál többet kell a fundraisingre költenie. Ez alapvetően fontos, hogy a lehető legtöbb, a programjaik fejlesztését, kiterjesztését, az általuk támogatott ügyek, társadalmi csoportok bővítését, diverzifikálását finanszírozó támogatást gyűjtsék össze. Okos gazdálkodással a nagyobb társadalmi hatásért A szervezetfejlesztésre költött pénz megtérül, hiszen lehetővé teszi, hogy a nonprofitok olyan átgondolt, kellő szervezeti és infrastrukturális háttérrel megtámogatott működési modellt alakítsanak ki, aminek révén hosszabb távon is sikeresen működhetnek. Ha versenyképes fizetést tudnak ajánlani, képzettebb, nagyobb tudással rendelkező szakembereket rekrutálhatnak. Ha jobb informatikai hátteret építenek ki, gördülékenyebbé, hatékonyabbá tehetik a munkájukat. Ha komolyan foglalkoznak a hatásméréssel, és a modern service design megközelítést felhasználva tervezik meg a szolgáltatásaikat, nagyobb társadalmi, vagy környezeti hatást érnek el. Nincs könnyű dolguk, hiszen a donorok, támogatók általában konkrét programokra, projektekre, az azonnali társadalmi-környezeti hatást kiváltó szolgáltatásokra adnak pénzt. Jóakaratú, jobbító szándékú megközelítés – de sajnos gyakran rákényszeríti a nonprofit szervezetek menedzsmentjét arra, hogy ott spóroljanak, ahol nem szabadna spórolni. Ha egy szervezet szeretne hosszabb távon is életben akar maradni, a fejlesztésekre folyamatosan kell költeni. A kutatók szerint sokkal hatékonyabban tudják felhasználni az erre szánt forrásokat akkor, ha már a tevékenységük elindításakor, a rendszerük, a működési struktúrájuk megalapozásakor figyelembe veszik ezt a tényt – hiszen így elkerülhetik azt, hogy utólag, “tűzoltás-jelleggel“, jelentősen nagyobb költségekkel kelljen bővíteniük a kapacitásaikat. A nonprofit szervezeteknek ugyanúgy kell az alap tevékenységük mellett más területekre is fókuszálni, mint egy cégnek. Attól, hogy jól értenek a gyerekek oktatásához, a mozgássérült rehabilitációhoz, vagy a gazdátlan háziállatok ellátásához, még nem fogják tudni ezt a tevékenységet jól szervezni, önkénteseket mozgatni, erről kommunikálni, mérni a hatásukat, a háttérben a pénzügyi tervezést, jelentéskészítést működtetni és az erőforrásokat szervezni. A Scale Impact reziliencia modellje pont azt mutatja meg, mennyi mindent kell egy nonprofit szervezetnek jól csinálnia ahhoz, hogy valódi változást érjen el az általa képviselt ügyben. Ezek a területek ugyanúgy kapacitást, szervezést és vezetést igényelnek, kizárólag önkéntesekkel nem elláthatók. Működés támogatás, mint a nagyobb hatás záloga Mint írják, szerencsére ezt a tényt már az olyan nagy donorok is felismerték, mint a Ford Foundation nevű amerikai magánalapítvány, amely szános tengerentúli nonprofitot támogat jelentős összegekkel. Az alapítvány adományai húsz-huszonöt százalékát kifejezetten az általa dotált szervezetek fejlesztési és működési költségeinek finanszírozására szánja, lehetővé téve, hogy azok hatékonyabban, jól menedzselt módon működjenek. Magyar példa is van már ilyen támogatásra. A Scale Impact az Enco Energy-vel közösen az idén egy kétlépcsős működéstámogatási programot is indított, amelynek keretében egy kisösszegű, illetve egy komplex támogatási koncepció keretében igyekszik segítséget nyújtani a forráshiányos non-profit szervezeteknek. A programra 2024. április 28-ig jelentkezhetnek az érdeklődők.

#Jógyakorlatok #Nonprofitoknak #Sikersztorik #Társadalmi ügyek

”Ha nem ment a lobbizás, nyeregbe pattantunk” – Interjú Kürti Gábor “Küküvel”, a Magyar Kerékpárosklub elnökével

Húsz évvel ezelőtt a Critical Mass “futárlázadással” indult – mára az ország egyik legbefolyásosabb, komoly lobbierővel rendelkező érdekvédelmi szervezetévé vált. A Magyar Kerékpárosklub sokat tett azért, hogy “bringásbarátabb” és ezzel élhetőbb legyen a főváros. Az önkormányzati választás előtt közzétett tizenkét pontjukban forgalomarányos költségvetési keretet, sebesség- és zajcsillapítást, a külvárosi kerékpárhálózat fejlesztését és egyéb, a budapestiek életminőségét nagyban javító intézkedéseket szorgalmaznak. Idén húszéves a Magyar Kerékpárosklub (MK) "2.0-ás változata". Az ország legnagyobb biciklis érdekvédelmi szervezete 2004 őszén, az első Critical Mass (CM) felvonulással indult. “Akkor még csak ezer-ezerötszázan voltunk. Javarészt futárok és notórius kerekezők; azért vonultunk utcára, mert a Demszky Gábor vezette önkormányzat szakítva a hagyományokkal, a szeptember 22-i napról hétvégére tette át az Autómentes Napot, hogy a bringások ne zavarják a forgalmat – emlékszik vissza Kürti Gábor “Kükü”, a Magyar Kerékpárosklub elnöke. – Gondoltuk, velünk nem tolnak ki: gyorsan összetrombitáltunk egy ad-hoc tüntetést, »Az igazi autómentes napot«, hogy megmutassuk, mindegy mit gondol a városháza, Budapesten is valódi, egyre combosodó tömegbázisa van a városi kerékpározásnak.” Budapesten egyre nagyobb tömegbázisa van a kerékpározásnak (Fotó: Magyar Kerékpárosklub) A második, 2005 tavaszán rendezett CM-re már jóval többen mentek el. “Tízezren tekertünk végig a városon; fantasztikus érzés volt látni, ahogy a biciklisek elözönlik az Andrássy utat. A felvonulások sikere más érdekvédelmi szervezeteket is felrázott: azon a nyáron többen, köztük bringás aktivisták, környezetvédők, közlekedéssel foglalkozó szakemberek is megkerestek minket azzal, hogy jó lenne összefogni, és együtt gondolkozni, dolgozni, tenni a budapesti kerékpáros infrastruktúra fejlesztéséért. 2005 nyarán pár aktivistával és szakemberrel összeültünk a Döbrentei téri Platánban – ott volt többek között Balogh Gábor, a 2002-ben alapított »ős-MKP« elnöke, Környei Balázs »zöld mozgalmár«, Lukács András, a Levegő Munkacsoport vezetője és az első CM óta velünk dolgozó László János, az MK örökös tiszteletbeli elnöke, aki 2006-tól 2015-ben bekövetkezett haláláig vezette a szervezetünket –, és megbeszéltük, hogy közös erővel rebootoljuk a Kerékpárosklubot.” Azon a nyáron már a Városházára is bejutottak. “Lackó (Géresi László – a szerk.), a Hajtás Pajtás tulajdonosa hozott össze minket Nyáry Krisztiánnal, aki akkoriban Demszky sajtófőnöke volt. Ő mutatott be minket Tiba Zsoltnak (dr. Tiba Zsolt ügyvéd, 1992 és 2010 között Budapest főjegyzője volt – a szerk.), akivel aztán már érdemben tárgyalhattunk az infrastruktúrafejlesztési javaslatainkról.” Komolyan megharcoltak a fejlesztésekért Az elszánt nyomulásnak hamar meglett az eredménye, 2005 decemberében átadták az első, az MK érdekvédői által kilobbizott kerékpárutat a Bajcsy-Zsilinszky út egy rövid, egy kilométeres szakaszán. “Éppen akkor futott egy nagyobb útfelújítási program, aminek keretében a Bajcsyt is felújították – magyarázza Kürti. – Szóltunk a főjegyzőnek, hogy ha már hozzányúlnak, mi lenne, ha rögtön kerékpárosbaráttá tennék ezt a sokak által használt, nagyforgalmú útvonalat. Egy ideig húzódoztak, mondván, más utaknál ez lehetséges, de itt az átadás már »a csőben van«, lassan kennék az új aszfaltot, de végül mégis elfogadták a javaslatunkat, és letették az asztalra a máig meglévő kerékpárút tervét. Kicsit hezitáltunk, mert igazából bringasávot szerettünk volna, és már az előzetes tervek alapján látszott, hogy ez a járdából lehasított kerékpárút nem a legjobb koncepció, ráadásul a gyalogosforgalomnak sem kedvez, de végül elfogadtuk az első piros aszfaltos, kicsit szűk megoldást. Afféle békepipa volt ez a főváros részéről, mert az első Critical Mass után egy ideig elég fagyos volt köztünk a viszony.” Kükü lenget (Fotó: Magyar Kerékpárosklub) A Bajcsy-Zsilinszky úti bicikliút átadása után lendületet kapott a budapesti kerékpáros hálózat kiépítése, az MK László János vezetésével sorban tárgyalta le az újabb és újabb fejlesztéseket. Kürti azt mondja, jó szívvel bízták rá a politikusokkal folytatott egyeztetést, mert “tudtuk, hogy elkötelezett bringás, ráadásul neki velünk, rövidgatyás bringásfutárokkal ellentétben jól állt az öltöny is”. A szemre gyors fejlődés ellenére az aktivistáknak sokszor nem várt nehézségeken kellett átverekedniük magukat, hogy kikilincseljék egy-egy új kerékpárosbarát útvonal létesítését a fővárosnál. “A Kiskörúti bringasáv tervét például csak komoly »meccselés« árán tudtuk átnyomni a döntéshozókon. Először a fővárossal kellett elfogadtatni a tervet, aztán a hatodik, a hetedik, a nyolcadik meg a kilencedik kerülettel – egyenként. – Magyarázza Kürti Gábor. – Nem volt könnyű dolgunk: ha az egyik bólintott, a másik elbizonytalanodott; amikor végre az összes érintett önkormányzat belement a buliba, a BKV húzta keresztbe az egészet. Évekig tartott a huzavona, tüntetnünk is kellett – de végül csak meglett.” Nem csak a kerékpárutakért kampányolnak Az MK az elmúlt években sokat tett a budapesti kerékpáros infrastruktúra fejlesztéséért. “Igyekeztünk politikai oldaltól függetlenül mindig korrekt viszonyt ápolni a városvezetőkkel, talán ennek is köszönhető, hogy az elmúlt években a Bajcsy meg a Kiskörút után az Andrássy úton, a Bartók Béla úton, a Nagykörúton, az Üllőin, a Szent István körúton, az Október 23-a utcában, a Lánchídon és még jó néhány bel- és külvárosi útvonalon komoly fejlesztések voltak – mondja a szervezet elnöke. – Szerencsére, a szimpatizánsainkra, a tömegbázisunkra is számíthattunk, ha nem ment a lobbizás, nyeregbe pattantunk, hogy egy-egy nagyobb demóval megtámogassuk kicsit a döntési folyamatokat.” Kürti azt mondja, szerencséjük volt, mert a politikusok hamar rájöttek, hogy a bringás fejlesztésekkel a saját népszerűségüket is növelhetik. “A politikusok imádnak átadni, avatni, szalagot átvágni. Részben ezért is találtuk ki a Happy Mass felvonulásokat: azt, hogy közösségi »örömtekeréssel« ünnepeljük meg egy-egy új kerékpárút átadását. Ez nekik is lehetőséget teremt arra, hogy több száz kerékpáros társaságában jelenjenek meg a sajtóban meg a közösségi oldalakon, és ezzel közelebb kerüljenek a bringás célcsoportjaikhoz” – fejtegeti. A Lánchíd bringázhatóvá tételét is kiharcolták (Fotó: Magyar Kerékpárosklub) Ahogy nőtt a Kerékpárosklub ismertsége és befolyása, az általuk képviselt ügyek is diverzifikálódtak: egyre mélyrehatóbb közlekedésszervezési és városfejlesztési változásokat próbálnak elérni. Egyik nagy sikerük a MOL Bubi 2014-es elindítása volt. “A budapesti közbringarendszer létrehozásáért még László János vezetésével kezdtünk lobbizni. A minta a párizsi Vélib Metropol volt; a politika is hamar ráharapott az ötletre – igaz, aztán elég sokáig rágódott rajta. A Bubi elindításáról már 2009-ben döntött a közgyűlés, de csak öt évvel később sikerült aszfaltra tenni az első zöld bicikliket. Lassan indult – és kicsit döcögősen: az első időkben még elég komoly hiányosságai, gyengeségei voltak a rendszernek – mondja az MK elnöke. – De mára beérett; olyannyira, hogy azt reméljük, az általunk régóta propagált kombinált közlekedés széles körű elterjedésének egyik fontos eszköze, »kapudrogja« lehet.” Kürti hangsúlyozza: szeretnék megértetni a városlakókkal, hogy a rugalmas – az autózás mellett a tömegközlekedés és a kerékpározás előnyeit is kamatoztató – kombinált közlekedés elterjedése mindenki számára előnyös lenne. “A kombinált közlekedés a legjobb választás. És nem csak a belvárosiaknak: ha egy külső kerületben vagy az agglomerációban laksz, akkor is sokkal gyorsabban beérsz a munkahelyedre, ha reggel felkapod a biciklidet, eltekersz a legközelebbi metrómegállóhoz vagy vasútállomásra, beülsz a kényelmes, légkondicionált kocsikba, bezötyögteted magad a városba, aztán besétálsz az irodába, vagy Bubira szállsz – mondja. – Így nem kell a dugóban ücsörögnöd, nem kell parkolóhelyre vadásznod, nem kell a gatyádat is ráfizetned az üzemanyagra meg a szervizre; arról már nem is beszélve, hogy ha sikerül ilyen módon átalakítani a közlekedési szokásokat, a város is kellemesebb, zöldebb, csendesebb, füstmentésebb, élhetőbb lesz. Ez lehet az »új bringabumm«.” ”Minden városban ugyanazok a változások érvényesülnek” A Kerékpárosklub a KRESZ módosítását is szeretné kiharcolni. “Sajnos, a szabályozás alig változott valamit a hetvenes évek óta. Nem számol a biciklikkel és a biciklisekkel, máig az ötven évvel ezelőtti autóközpontú szemléletmód érvényesül a reguláiban. Akkor az volt a divat, hogy »városi autópályákat« építsenek: elég megnézni, mi megy a Hegyalja úton, a Rákóczin vagy az Alkotáson ahhoz, hogy belássuk, mekkora károkat okozott ez a városfejlesztési megközelítés – fejtegeti Kürti Gábor. – De ez már adottság, rövid távon nehezen tudunk változtatni rajta. Ezért is lenne olyan fontos, hogy legalább a közlekedés szabályait gyorsan modernizáljuk, aktualizáljuk egy kicsit.” Az idei I Bike Budapestre tízezreket várnak (Fotó: Magyar Kerékpárosklub) Kürti bízik abban, hogy a városi közlekedés fejlődése megállíthatatlan. “Ahogy annak idején Széchenyi Angliából, úgy mi is külföldről importáljuk a példákat, a know-how-t, a jógyakorlatokat. A pesti rakpart megnyitása például nem valósulhatott volna meg, ha Párizsban nem nyitják meg a Szajna-partot. Szerencsére megtették, és nekünk más civil szervezetekkel közösen sikerült elérnünk, hogy nálunk is adoptálják ezt a megoldást – mondja. – Persze, ez még csak ideiglenes megoldás, de biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb egész évben a gyalogosoké meg a biciklizőké lesz a rakpart. Olyan ez, mint Csehov puskája: ha felbukkan a színpadon, el kell sülnie. Nem az a kérdés, hogy lesz-e sétány a rakparton, hanem az, hogy mikor. Minden városban ugyanazok a változások érvényesülnek, ez egyfajta urbanisztikai törvényszerűség.” Tizenkét pont a bringás Budapestért A Kerékpárosklub szakemberei bíznak abban, hogy a városvezetés közreműködéssel további változásokat tudnak elérni. Az idei önkormányzati választásra készülve megfogalmaztak egy tizenkét pontos javaslatcsomagot is: az “A Kerékpárosklub 12 pontja a bringás Budapestért” című dokumentumban többek között a Lánchíd megközelíthetőségének biztonságosabbá tételét, sebesség- és zajcsillapítást, a Bubi továbbfejlesztését, a kombinált közlekedés népszerűsítését, az adatalapú közlekedésfejlesztés meghonosítását és egy nyilvános baleseti adatbank felállítását, valamint a minden közlekedő számára biztonságos útfejlesztést szorgalmazzák. “Én mind közül az első pontunkat, a forgalomarányos kerékpáros költségvetési keret létrehozását tartom a legfontosabbnak – emeli ki a Kerékpárosklub elnöke. – A meg nem valósult fejlesztések jelentős része a forráshiány miatt úszik el; miközben a Városháza papíron azt szeretné, ha 2030-ra a mai kettőről tíz százalékra nőjön a kerékpáros közlekedés aránya Budapesten, a közösségi költségvetésnek csak elenyésző, nagyítóval is alig látható részét költik erre a területre. Pedig már akkor hatalmas előrelépést lehetne elérni, ha legalább azt a »statisztikai hibahatárnyi« két százalékot rászánnák a bringás fejlesztésekre, amit a most kerékpározók részaránya indokolttá tenne. Bízom benne, hogy ezt a fontos változtatást ki tudjuk majd szorítani az új városvezetésből: hogy ők is belátják, alapvető szükség van arra, hogy élhetőbbé, bringásbarátabbá tegyük a városunkat. Kedvező előjel, hogy mindhárom esélyes főpolgármester-jelölt azonnal reagált, és találkozót kezdeményezett a pontjainkról.” Április 20-án újra I Bike BudapestA Magyar Kerékpárosklub április 20-án tartja hagyományos tavaszi “örömtekerését és demonstrációját”, az I Bike Budapestet. A szervezők azt remélik, idén is sokan csatlakoznak majd a felvonuláshoz. “Tizenöt-húszezer észtvevőre számítunk. Fontos, hogy minél többen eljöjjenek, mert ezek a menetek azok, amelyek valódi súlyt, érdekvédelmi erőt biztosítanak a mozgalmunknak. Ha Budapest utcáin végigteker egy ekkora tömeg, akkor a politikusokban is tudatosul: megéri fejleszteni a várost, hiszen nagyon sok olyan lakója van, aki kiáll, összefog, megmutatja magát azért, hogy kiharcolja a számára fontos ügyek megvalósítását.” A felvonulás délután 3 órakor indul a népligeti Sós Miksa sétányról. A felvonulók az Üllői út - Ferenc körút - Petőfi híd – Valdemar és Nina Langlet rakpart – Döbrentei tér – Attila út – Alagút – Széchenyi Lánchíd – Széchenyi István tér – József Attila utca – Andrássy út – Hősök tere – érintésével a városligeti Napozórétre vonulnak, ahol délután 5-kor a szokásos bringaemeléssel zárul a rendezvény.Az I Bike Budapest felvonulásról további részleteket a Magyar Kerékpárosklub weboldalán találsz. (A borítóképet Fürjes Viktória készítette)

#ESG #Környezeti ügyek #Társadalmi ügyek #Vállalatoknak

Felelőtlen imidzsmosdatás: miért káros a greenwashing és a social washing?

A környezeti és társadalmi tudatosságot hirdető cégek egy része csak papíron működik felelősségteljesen, számos nemzetközi példa bizonyítja, hogy sokuk az ügyfelek és a befektetők megtévesztésére használja a “társadalmi és környezeti felelősségvállalást”. Pedig a tartalmatlan és megtévesztő üzenetek, a be nem tartott vállalások rájuk nézve is ártalmasak lehetnek. Az amerikai székhelyű, népszerű kávézóláncot, a Starbucksot sokáig a környezeti és társadalmi felelősségvállalás bajnokának tartották világszerte. A cég büszkén hirdette, hogy “száz százalékig etikus forrásból” szerzi be az alapanyagait, nagyvonalú juttatásokat ad a dolgozóinak, és támogatja a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolását. Egészen addig, amíg két évvel ezelőtt ki nem derült, hogy régi-új vezérigazgatója, Howard Schultz visszatérése után komoly pénzt és erőforrásokat öltek abba, hogy megnehezítsék Buffalo-i és New York-i munkavállalóik szakszervezetbe tömörülését. Rossz húzás volt: miután több dolgozó is a közösségi médiában “teregette ki a szennyest”, a Starbucks részvényértéke 13 százalékot zuhant, és több befektetési tanácsadó cég is visszaminősítette a besorolását. Idén újabb botrány rázta meg a vállalatot. Egy fogyasztóvédelmi szervezet beperelte őket, mondván félrevezetik a vásárlóikat, amikor azt állítják, hogy kizárólag etikus, fenntartható forrásból szerzik be a kávét és teát. A National Consumers League keresete szerint a Starbucks olyan farmokkal is szoros beszállítói kapcsolatban áll, ahol “súlyos emberi és munkajogi visszaélések történtek, köztük a gyerekmunkások dolgoztatása mellett erőszakos és égbekiáltó szexuális zaklatások és támadások is”. A Starbucks sellője, ami sokáig a felelős, fenntartható vállalati működés emblémájának számított, mára a greenwashing és a social washing jelképévé vált. De nem ők az egyetlen globális nagyvállalat, ami az elmúlt években hasonló botrányokba keveredett: olyan cégóriásokat is tetemre hívtak megtévesztő kommunikációjuk miatt, mint a Disney, vagy a Coca-Cola. Figyelemelterelés és a felelősség áthárítása a fogyasztókra A greenwashing (magyarul “zöldre festés” vagy “zöldre mosdatás”) viszonylag régóta ismert fogalom a környezettudatos vállalatok, szakemberek és fogyasztók körében. Egyik legtöbbet emlegetett példája a British Petroleum (BP) olajcég 2004-es kampánya, amelynek keretében a vállalat PR-esei megismertették a világgal a “karbonlábnyom” kifejezést. Mint kiderült, a fogalmat – amit ma már széles körben használnak az egyes fogyasztók környezeti hatásainak mérésére – egy, a BP-nek dolgozó reklámcég, az Ogilvy & Mather kreatívjai alkották meg azzal a céllal, hogy az egyszeri vásárlókra kenjék a klímaváltozás felelősségét. A cég olyannyira komolyan vette a kampányt, hogy még egy – ma már nem működő – “karbonlábnyom-számlálót” is elindított, hogy ezzel is presszionálja: nem ők, hanem mi, telhetetlen magánemberek tehetünk a folyamatosan emelkedő átlaghőmérsékletről, az egyre súlyosabbá váló aszályokról, a pusztító áradásokról, az erdőtüzekről és a többi, mindannyiunk életét egyre inkább megnehezítő környezeti extremitásról. A sellő a greenwashing és social washing jelképévé vált (Fotó: Nadine Shaabana/Unsplash) A greenwashing lényege, hogy a Starbuckshoz (Disney-hez, Coca-Cola-hoz, BP-hez stb.) hasonló cégek megpróbálják "zöld álca" mögé rejteni környezetkárosító tevékenységüket: hangzatos, de tartalmatlan kampányokkal, üres, vagy valójában elhanyagolható hatást elérő vállalásokkal elterelni a figyelmet arról, milyen károkat okoz – milyen komoly nyersanyag- és energiapazarlással, károsanyag-kibocsátással, a biodiverzitás veszélyes visszavágásával stb. jár – az üzletmenetük. Ilyenek azok a cégek is, amelyek tíz-tizenöt-húsz éven belül “zéró kibocsátást ígérnek”, de ezt azzal szeretnék elérni, hogy miközben töretlenül folytatják a fosszilis üzemanyagok kitermelését és elégetését, látványos erdőtelepítési projekteket indítanak – amelyek aztán tíz esetből kilencszer lényegében kudarcba fulladnak. A zöldre mosdatás hét főbűne 2007-ben a TerraChoice nevű (ma már az UL vállalatcsoportba tartozó) környezetvédelmi marketingcég hét pontban szedte össze a greenwashing “legfőbb bűneit”: azokat a tipikus módszereket, amelyekkel a vállalatok igyekeznek elkendőzni ellentmondásos gyakorlatukat. A Seven Sins of Greenwashing című kutatás szerint ezek: Rejtett trade-off: olyan bújtatott kompromisszumok, amelyek keretében egyes környezeti problémák egy részét orvosolják, miközben a többit változatlanul hagyják (pl.: a fenntartható módon gondozott erdők fájából alacsony energiahatékonyságú berendezésekkel klórral fehérített papírt készítenek) No-proof: olyan, nagy dérrel-dúrral beharangozott “környezetterhelés-csökkentési programok”, amelyek létezését és állítólagos hatásait valójában semmilyen bizonyíték nem támasztja alá (pl.: amikor egy cég bejelenti, hogy “az elmúlt két évben harminc százalékkal csökkentette a karbonlábnyomát”, de az ezzel kapcsolatos független vizsgálatokat, aduitokat, elemzéseket nem hozza nyilvánosságra) Bizonytalanság: az általános, agyonhasznált és kvázi bizonyíthatatlan megfogalmazások használata egy-egy céggel, termékkel, vagy szolgáltatással kapcsolatban (pl.: “zöld”, “fenntartható”, “természetes”, “etikus” stb.) Hamis védjegyek: a greenwashing egyik legextrémebb példája, amikor a cégek valójában nem létező vagy obskúrus minősítő szervezetek logót biggyesztik a termékeikre, hogy megtévesszék a fogyasztóikat Lényegtelenség: olyan valós állítások hangoztatása, amelyek valójában a környezeti ártalmak csökkentése szempontjából irrelevánsak (pl.: egy olyan összetevő kivonása egy cég termékeiből, amelyet korábban már betiltottak; vagy ha azzal dicsekszik egy vállalat, hogy csökkentette bizonyos káros anyagok kibocsátását, miközben a vonatkozó törvényi szabályozás miatt nem is lett volna más választása) Kisebbik rossz: olyan “környezetbarát intézkedések” bevezetése, amelyeknek ugyan lehetnek pozitív hatásai, de azok jelentősége elhanyagolható (pl.: amikor egy gyártó bejelenti, hogy évről-évre több műanyagot reciklál, miközben azt is megtehette volna, hogy környezetbarát anyagokkal váltja ki azok használatát) Nyilvánvalóan hamis állítások: minden greenwashing-bűnök legnagyobbika – amikor egy vállalat egész egyszerűen hazudik, megtévesztő, hamis állításokat tesz a kommunikációja során Képmutatás helyett példamutatást A RepRisk adatelemző cég 2023-as kutatása szerint azon cégek közel harmada, amelyek hajlamosak a greenwashinigra, a social washingtól (magyarul kb. “társadalomtudatosra fürdetés” – a szerk.) sem riadnak vissza. Ez egy viszonylag újkeletű fogalom: lényegében azt takarja, amikor egy vállalat a greenwashing mintájára eltúlozza, elferdíti, meghamisítja a társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos tevékenységét. Színleg kiáll bizonyos társadalmi-szociális kérdések mellet – mint a gyerekjogok, a munkavállalói jogok, a gendersemlegesség, vagy a kisebbségek támogatása –, de valójában nem vagy csak alig tesz valami ezeknek az ügyeknek az előmozdításáért. Nem elég kommunikálni (Fotó: Gilles Lambert/Unsplash) A social washing többféle formában – mint a félrevezető vállalati üzenetek terjesztése vagy hamis, öncélú márkaaktivizmus – manifesztálódhat. Lényegét talán a közkedvelt amerikai humorista, Bo Burnham fogalmazta meg a legfrappánsabban egy, a corporate engagement-videókat kifigurázó szkeccsében: “A kérdés ma már nem az, hogy »szeretnél-e Wheat Thins-t« vásárolni például, hanem az, »támogatod-e a Wheat Thins-t a lyme-kór elleni elkötelezett harcában«.” A Guardian 2022 augusztusában megjelent cikkében több találó példát is hozott a social washingra: A Marks & Spencer kiskereskedelmi élelmiszerlánc a Pride-hónap alatt piacra dobott egy “LGBT-szendvicset”, amit az olyan országokban nem forgalmazott, ahol az azonos neműek kapcsolatát tiltják vagy szankcionálják. Az Audi a Super Bowl híres reklámblokkjában sugárzott hirdetésében bátran kiállt a nemek közötti egyenlőség mellett – miközben alig dolgoztak nők a menedzsmentjében, az igazgatótanácsában pedig egyetlen nő sem kapott helyet. A megoldás az átláthatóság A greenwashing és a social washing terjedése komoly veszélyeket rejt magában. És nem csak a természeti környezetre vagy a társadalomra nézve: a megtévesztő kommunikációs módszerekkel operáló vállalatok maguk is jelentős károkat szenvedhetnek a saját ártó gyakorlatuk miatt. A “rajtakapott” cégeknek gyakran azzal kell szembesülniük, hogy súlyosan megrendül bennük az ügyfeleik, a munkavállalóik és a befektetőik bizalma. Ilyen volt például a Volkswagen esete a meghamisított emissziós adatokkal. A kapcsolódó botrányok nyomán – ahogy a Starbucks korábban említett példája is mutatja – jelentősen veszthetnek a piaci értékükből. A munkavállalói jogok visszavágása, a sokszínűség, méltányosság és befogadás (Diversity, equity and inclusion – DEI) követelményeinek figyelmen kívül hagyása komolyan növelheti a működési költségeiket, ronthatja a termelékenységüket, és növekvő fluktuációt okozhat. A greenwashinggal és social washinggal “hírbe hozott” cégekre komoly bírságokat szabhatnak ki a szabályozó testületek, és a fogyasztóvédelmi szervezetek is a bíróság elé citálhatják őket. A szakértők egyetértenek abban, hogy ezeknek a káros gyakorlatoknak csak nagyobb átláthatósággal, hatásméréssel, széles körben elfogadott minőségbiztosítási sztenderdek bevezetésével, és nem utolsósorban szabályozással lehet gátat szabni. Egyre fontosabbá válik az auditálás, a hiteles tanúsító, akkreditációs rendszerek bevezetése, és az érdekeltek, a stakeholderek elköteleződésének erősítése.

#Jógyakorlatok #Környezetszennyezés #Nonprofitoknak #Vállalatoknak

Évi egymillió tonna élelmiszert dobunk a kukába

Magyarországon még mindig komoly problémát jelent az élelmiszer-veszteség és az élelmiszer-pazarlás. Nagygyörgy Andrással, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület külső kapcsolatokért felelős igazgatójával és Kiss-Szabó Eszterrel, a Felelős Gasztrohős kommunikációs vezetőjével arról beszélgettünk, hogyan lehetne gátat vetni ennek a negatív tendenciának, és milyen pozitív változásokat hozhat az élelmiszerlánc tudatos átformálása a környezet megóvása és a rászoruló emberek támogatása szempontjából. Világszerte komoly társadalmi és környezeti problémákat okoz az élelmiszer-veszteség és az élelmiszer-pazarlás: az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (Food and Agriculture Organization, FAO) adatai szerint a globális szinten megtermelt élelmiszer közel egyharmada kárba vész. Az Európai Unióban átlagosan évi 131 kilogramm élelmiszert dobunk ki – fejenként. Magyarországon sem rózsás a helyzet: ugyan a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) adatai javuló tendenciát mutatnak, de a számok így is szomorúak, a magyar háztartások évente átlagosan még mindig közel kétszáznegyven kiló élelmiszert vágnak a kukába. Emiatt is olyan figyelemreméltó a 2005-ben alapított Magyar Élelmiszerbank Egyesület munkája, amely olyan élelmiszeripari áruk, termékek megmentésével, összegyűjtésével és a rászorulókhoz való eljuttatásával foglalkozik, amelyek a kereskedelmi oldalon már feleslegessé váltak: rövid időn belül lejár a szavatosságuk, sérült a csomagolásuk, visszamaradtak egy promócióból, vagy más okból eladhatatlannak minősülnek – annak ellenére, hogy fogyasztásra tökéletesen alkalmasak. “Mi nem elsősorban a végfelhasználókkal foglalkozunk, hanem a termelőkkel és a kereskedőkkel, értékesítőkkel, az élelmiszertermelési értéklánc valamennyi fázisában igyekszünk együttműködéseket kialakítani: a mezőgazdasági termeléstől a feldolgozáson át a kiskereskedelemig és a vendéglátásig – magyarázza Nagygyörgy András, az egyesület külső kapcsolatokért felelős igazgatója. – Tény, hogy a legnagyobb élelmiszer-veszteség a háztartásokban keletkezik, de őket csak figyelemfelhívó, illetve edukációs akciókkal, programokkal tudjuk megcélozni, mert az élelmiszerbiztonsági előírások nem teszik lehetővé, hogy magánszemélyektől gyűjtsünk adományokat.” Fotó: Magyar Élelmiszerbank Nagygyörgy hangsúlyozza: az élelmiszer-veszteség és élelmiszer-pazarlás igen komoly problémát jelent Magyarországon. “A Nébih évi egymillió tonnára teszi a teljes »loss and waste« – veszteség és pazarlás – miatt kárbevesző élelmiszert: előbbi technológiai sajátosságokból, kártevők pusztításából és hasonló, a termelési oldalon jelentkező gondokból, utóbbi pedig javarészt szemléletbeli és kulturális okokból adódik – fejtegeti. – Ennek ellenére a trendekben javuló tendenciát érzékelhetünk: a Nébih lakossági mérései azt mutatják, hogy folyamatosan csökken a háztartásokban keletkező élelmiszerfelesleg, és mi is azt látjuk, hogy a velünk együttműködő áruházláncok, kiskereskedelmi szereplők is egyre kevesebb felesleget termelnek”. Évi tízmillió kiló élelmiszert juttatnak el a rászorulókhoz Az Élelmiszerbank azon van, hogy a törvényhozókkal és a jogalkalmazókkal összefogva új módszereket, eljárásokat dolgozzon ki az élelmiszerfelesleg megmentésére és elosztására. “Tavaly a Nébih-hel közösen kidolgoztunk egy új eljárásrendet, ami lehetővé teszi, hogy az iskolai menzákról, céges rendezvényekről is menthessünk élelmiszert” – mondja a külső kapcsolatokért felelős igazgató. A szervezet évente átlag tízmillió kiló élelmiszert juttat el a rászorulókhoz. “A felesleg mentését tartjuk a legfontosabb feladatunknak: igyekszünk a magunk módszereivel védeni a természetet, és segíteni a rászoruló rétegek, csoportok élelmezését. Számos hajléktalan-központtal, szállóval dolgozunk együtt, de a fogyatékkal élőket, a nagycsaládosokat, az idősgondozásban élőket és a gyerekotthonok lakóit támogató szervezeteket is a partnereink között tudhatjuk. Összesen több mint hatszáz szervezettel működünk együtt országszerte; igyekszünk nagy súlyt fektetni arra, hogy az általunk megmentett feleslegeket arányosan osszuk el. A partnereink között vannak olyan nagy intézmények, mint a főváros hajléktalan-ellátásáért felelős BMSZKI (Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei – a szerk.), kisebb-nagyobb önkormányzatok, civil szervezetek, családok átmeneti otthonai és a szegregátumokban működő tanodák is.” Az Élelmiszerbank több vállalati partnerrel is együttműködik: áruházláncoktól, kiskereskedelmi hálózatoktól is folyamatosan mentik a felesleget. “Igyekszünk egyfajta mediátor-, vagy hídszerepet betölteni a nagy cégek és a civil szervezetek között: erre már csak azért is szükség van, mert effajta támogatás nélkül bajosan tudnának egymásra találni. Márpedig egy nagy logisztikai rendszereket működtető kereskedelmi lánc számára fontos, hogy olyan segítő csoportokkal dolgozhasson együtt, amik képesek átlátható módon, határidőre szétosztani az adományokat. Mi ebben nyújtunk nekik egyfajta minőségbiztosítási szolgáltatást.” Napi háromszáz ételosztást tartanak A magyarországi nonprofit szervezetek között az Élelmiszerbank kimondottan nagynak számít. “A központi irodánkban húsz fizetett munkatárs dolgozik, de emellett van még körülbelül hatvan önkéntesünk is, akik rendszeresen, akár napi szinten kiveszik a részüket az olyan komoly feladatok ellátásából, mint az adminisztráció, vagy a kontrolling – mondja Nagygyörgy András. – Tudom, ez elsőre soknak tűnhet – de ha belegondolunk, hogy tavaly 15 milliárd forint értékű élelmiszert mentettünk meg és osztottunk szét, belátható, hogy rendkívül hatékonyan működünk. Ehhez természetesen az kell, hogy a velünk együttműködő karitatív szervezetek is hadrendbe állítsák a munkatársaikat, önkénteseiket: naponta körülbelül háromszáz ételosztást tartanak szerte az országban a hálózatunkon keresztül, amelyek lebonyolításához a szervezőktől az adományokat szállító sofőrökig nagyon sok közreműködőre van szükség.” A civil szervezetek önkéntesei mellett az önkormányzatok alkalmazottai és a szociális dolgozók is szívesen vesznek részt a munkájukban. “Sokan azt mondják, hogy – mindegy, hogy egy drogrehabilitációs központban, egy hátrányos helyzetű gyerekeket oktató tanodában, vagy épp a tanyavilágban élő idős emberek ellátásában dolgoznak – a klienseik, pácienseik sokkal nyitottabban, nagyobb bizalommal fogadják őket, ha van náluk élelmiszercsomag – így ezek a rajtunk keresztül érkező adományok nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy hatékonyabban végezhessék a munkájukat” – mondja. Évente kétszer nagy adománygyűjtő akciókat is tartanak. "Közeleg a tavaszi tartósélelmiszer-gyűjtés, ilyenkor egy-egy hétvégén akár három-hatezer önkéntes is segíti a munkánkat.” Szemléletformálás és edukáció Az Élelmiszerbankhoz hasonlóan a 2012-ben indult Felelős Gasztrohős Alapítvány is azért dolgozik, hogy csökkentse az élelmiszerpazarlást Magyarországon. "Kezdetben főleg vendéglátóhelyekkel foglalkoztunk, de ma már inkább a lakossági szemléletformálásra fókuszálunk. Fontos feladatunknak tartjuk, hogy felhívjuk a figyelmet az élelmiszerhulladék csökkentésének fontosságára, és a fenntartható étkezést is igyekszünk népszerűsíteni. Próbáljuk rávenni a fogyasztókat, hogy ha lehet, helyi, a lakóhelyük ötven kilométeres környékén megtermelt, illetve szezonális alapanyagokat vásároljanak, de a hús- és tejtermékek fogyasztásának csökkentését is propagáljuk” – sorolja Kiss-Szabó Eszter, az alapítvány kommunikációs vezetője. A szervezet óvodásoknak, általános- és középiskolásoknak, valamint felnőtteknek szóló programokat is szervez, amelyek keretében játékos, élményalapú formában adják át a felelős étkezéssel, környezetbarát gasztronómiával kapcsolatos tudást, ismereteket a résztvevőknek. "Ez nem csak a gyerekeknél, hanem a felnőtteknél is működik: a céges csapatépítőinken, kitelepüléseinken azt tapasztaljuk, hogy ők is sokkal könnyebben fogadják be az általunk közvetített információkat, ha játékos, interaktív formában próbáljuk átadni azokat nekik.” Fotó: Felelős Gasztrohős A Gasztrohős a “terepmunka” mellett kommunikációs kampányokat is szervez. "Évente két-három nagyobb kampányunk van, amelyek keretében általában egy-egy fenntartható étkezéssel kapcsolatos témát dolgozunk fel. Gyakorlati ötleteket is adunk; az egyik 2019-es, élelmiszerhulladékkal, élelmiszerpazarlással foglalkozó kampányunk során arra kértük a velünk együttműködő éttermeket, hogy szokatlan, általában kidobásra ítélt alapanyagból – héjakból, szárakból, ritkán használt állati részekből – készítsenek ételeket. Mi adjuk ki a Fenntartható Vendéglátóhely és a Fenntartható Kávézó minősítést is, mindkettőt komoly, részletesen kidolgozott, többlépcsős kritériumrendszer alapján ítéljük oda az erre pályázó cégeknek.” Az alapítvány catering cégekkel is együttműködik. “Nekik »zöld catering« tanácsadást tartunk” – magyarázza Kiss Szabó Eszter. A kisebb boltokkal, vendéglőkkel is együttműködnének Annak ellenére, hogy az Élelmiszerbank – már csak a korábban említett élelmiszerbiztonsági előírások miatt is – “nagyipari szemlélettel” közelít az élelmiszermentés kérdéséhez, ők is foglalkoznak lakossági edukációval, figyelemfelhívással, kommunikációval. Az egyesület üzemelteti többek között az Esélyt az ételnek! nevű honlapot, ahol különféle élelmiszerpazarlással kapcsolatos információkat, a pazarlás csökkentésével, visszafogásával kapcsolatos tanácsokat és a fenntartható, “pazarlásmentes” ételek készítéséhez szükséges recepteket találhat az odalátogató. “Néhány évvel ezelőtt elindítottuk a JótéKonyha nevű szolgáltatásunkat is, amelynek keretében a konferenciáktól az esküvőkig különféle rendezvényekre rendelhetnek tőlünk a környezettudatosságot fontosnak tartó cégek és magánszemélyek fenntartható, pazarlásmentes szemlélettel készült cateringet – magyarázza Nagygyörgy András. – Részben ez a vállalkozásunk is a szemléletformálást szolgálja, hiszen a hasonló rendezvényeken általában rengeteg felesleg keletkezik, mert a szervezők azt gondolják, a svédasztalnak akkor is roskadoznia kell az ételtől, ha már mindenki jóllakott.” Az egyesület folyamatosan fejleszti, bővíti a tevékenységei körét. "Szeretnénk elérni, hogy a nagy kereskedelmi láncok mellett a kisebb helyi boltokkal, vendéglőkkel is együttműködhessünk. Ehhez persze egy újfajta elosztási modellre lesz szükség: ezért is kezdtünk bele a Munch-csal egy olyan applikáció fejlesztésébe, ami lehetővé teheti, hogy ezek a mikro- vagy kisvállalkozások is támogathassák a náluk megmaradó ételekkel, élelmiszerekkel a rászorulókat.” Az Élelmiszerbank a “non-food” adományok összegyűjtésében is gondolkodik. “Szeretnénk kidolgozni egy rendszert a bútorok, felhasználási tárgyak mentésére. Együtt tudnánk működni például olyan irodaházakkal, ahol felújítják, kicserélik a berendezéseket, mert ezeknél a fejlesztéseknél, átalakításoknál általában rengeteg kidobásra szánt bútor halmozódik fel.” Nagygyörgy hangsúlyozza: az általuk képviselt modell a rászorulók ellátásának egyik leghatékonyabb módja. “Mivel más segítő szervezetekkel ellentétben nekünk az ételek, élelmiszerek megvásárlása és elkészítése helyett csak a logisztikával kell foglalkoznunk, sokkal költséghatékonyabban működhetünk, így egy forint ráfordításával harminc forint értékű adományt tudunk célba juttatni.”

#Leszakadó régiók #Társadalmi ügyek

”A társadalomnak egyre több ügyet, rászorulót kell támogatnia” – Egyéves az Adománytaxi webshopja, a TAXITURI.hu

A vidéki adományútjairól, jótékonysági vásárairól és egyéb, a társadalmi érzékenyítést, közösségépítést támogató programjairól ismert szervezet tavaly a Scale Impact kétéves komplex fejlesztési programjának keretében indította el minőségi ruhákat kínáló webshopját. A projekt a Jófogás.hu, a Shoprenter és a FoxPost közreműködésével indult, a befolyó bevételekből a szervezet működését finanszírozzák. Egy évvel ezelőtt, 2023. április 1-én indult az Adománytaxi Alapítvány minőségi ruhákat kínáló webshopja, a TAXITURI.hu. A 2015-ben, a szíriai háború miatt kirobbant menekültválságot kísérő civil összefogás nyomán indult szervezet évek óta szervezi a különböző hátterű emberek megismerkedését támogató vidéki útjait; az egésznapos programok során közösségi vásárokat, gyerekfoglalkozásokat és családlátogatásokat is tartanak, céljuk, hogy a közösségépítés és a társadalmi érzékenyítés eszközeivel szolidárisabbá, fenntarthatóbbá tegyék a magyar társadalmat. Az Adománytaxi közösségi vásárain segítő szándékú felajánlóktól érkező használt ruhákat, játékokat, háztartási kisgépeket és egyéb, a mindennapi életükhöz szükséges termékeket vásárolhatnak a hátrányos helyzetű településeken élő emberek. Ezeket a termékeket jelképes ötven-kétszáz forintos áron árulják: az eladásokból származó bevételekből helyi partnereiket – jobbára civil szervezeteket és érdekvédelmi tömörüléseket – támogatják. Fotó: Adománytaxi/TAXITURI “A TAXITURI program 2017-ben indult. A mai napig járunk olyan eseményekre, fesztiválokra, ahol az adományozóinktól származó különleges, egyedi ruhadarabokat értékesítjük – mondja Horn Tamás szociológus, az Adománytaxi alapítója és kuratóriumi elnöke. – A beérkező adományok kilencvennyolc-kilencvenkilenc százalékát a vidéki közösségi vásárainkon áruljuk; a maradék egy-két százalék az, amit – magasabb áron – ezeken a kitelepüléseken adunk el, hogy az így befolyt bevétellel is támogatni tudjuk az alapítvány működését. Ezeknek a ruháknak az eladására jött létre a TAXITURI.hu is: egy webshop, amelyet a Scale Impact és a Jófogás.hu között létrejött kétéves fejlesztési megállapodásnak köszönhetően tudtunk elindítani.” ”Egy civil szervezet azért indít vállalkozást, hogy finanszírozni tudja a működését” A TAXITURI az Adománytaxi “vállalkozói lába”: egy olyan bevételtermelő tevékenység, amely nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a szervezet függetleníteni tudja magát a különféle pályázatoktól, dotációktól. Ennek a tevékenységnek biztosított új felületet, forrást a webshop is. “Egy civil szervezet többek között azért indít vállalkozást, hogy finanszírozni tudja az alapműködését” – hangsúlyozza Horn. Ezt a fundraising munkát erősíti a TAXITURI.hu is. “A Scale Impact mentorai sokat segítettek az üzletfejlesztésben; a Jófogás.hu pedig az informatikai háttér kialakításában, illetve a szolgáltatást beharangozó kommunikációs kampányban nyújtott komoly támogatást nekünk. A saját online piacterükön belül egy TAXITURI-boltot is létrehoztak, ahol a mi termékeinket forgalmazzák, és ezzel hozzájárulnak a bevételeink növekedéséhez.” A szervezet webshopjának fejlesztését, népszerűsítését más cégek is támogatják: köztük a Shoprenter.hu, amely a webshop felületét adta, és a FoxPost, amely ingyenesen biztosítja az alapítvány számára a csomagautomaták használatát. Részben nekik is köszönhető, hogy a TAXITURI-program “online inkarnációja” máris jelentős részben járul hozzá a szervezet működéséhez. “A webshop egy év alatt közel kétmillió forintos bevételt termelt, ami az Adománytaxi évi harminc-harmincöt millió forintos működési költségvetését figyelembe véve nem kis eredmény” – hangsúlyozza Horn. "Örömmel segítjük a TAXITURIT-t és a hozzá hasonló civil szervezeteket – egyesületeket, alapítványokat –, mert számunkra is fontos a társadalmi felelősségvállalás, aminél külön öröm, ha ezeket a programokat az alaptevékenységünkkel tudjuk támogatni" – tette hozzá Rab Máté, a Shoprenter Kft. ügyvezetője. Olyan szolgáltatást nyújtanak, amire szinte minden háztartásnak szüksége van Az Adománytaxi alapítója büszke arra, hogy a működésükhöz szükséges forrásoknak már egy látható részét tudják ebből a vállalkozásból előteremteni. “Ezek kezelése és szétosztása komoly fejtörést okoz a szervezeteknek: mind a begyűjtés, mind a raktározás nehezen kezelhető logisztikai feladat – fejtegeti. – Már csak azért is, mert sokan »lomtalanításnak« tekintik az adományozást; szerencsére nekünk hosszú évek edukációs munkájával sikerült elérnünk, hogy a támogatóink jó minőségű, hordható, viselhető tételekkel keressenek meg minket. Arra is nagy figyelmet fordítunk, hogy mindig csak annyit gyűjtsünk, amennyit el tudunk vinni; de így is havonta legalább egy tonna adomány továbbadását, elosztását, értékesítését kell menedzselnünk." Fotó: Adománytaxi/TAXITURI Az Adománytaxi “specialitása” az, hogy házhoz mennek a felajánlott termékekért, így könnyítve meg az adományozást a támogatóik számára. “Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy jó ideje nem kell meghirdetnünk az adománygyűjtő túráinkat – mondja Horn Tamás. – Organikusan, szájról-szájra terjed a hírünk; az emberek értékelik, hogy miközben rászorulóknak segítünk, olyan – ingyenesen elérhető – szolgáltatást is nyújtunk, amire szinte minden háztartásnak szüksége van; mert szinte minden háztartásban termelődnek olyan megunt, lecserélt termékek, amiket önerőből nehéz lenne hasznosítaniuk.” Horn szerint sosincs “adományhiány”. "Ez a fogyasztói társadalom sajátossága. A háztartások folyamatosan akkumulálják a »felesleges javakat«, nekünk csak annyi a dolgunk, hogy összegyűjtsük, és a megfelelő helyre juttassuk el a felesleget.” ”Fontosak az olyan együttműködések, mint a Scale Impact fejlesztési programja” Az Adománytaxi “kemény magját” egy hatfős stáb adja. "Van, aki teljes állásban dolgozik nálunk, van, aki projektmunkában. A TAXITURI.hu webshop projektmenedzsere például külsős, ha úgy tetszik, »alvállalkozóként« segít a munkánkban – mondja a szervezet alapítója. – Emellett rengeteg önkéntes és pro bono szakember is dolgozik velünk: az ő hozzájárulásuk nélkül nem tudnánk ilyen szinten működtetni a szervezetet.” Munkájukat a társadalmi felelősségvállalást fontosnak tartó cégek is nagyban támogatják. "A fenntarthatóság a FoxPost számára nem csupán az előírások és sztenderdek követését jelenti, hanem egy olyan szemléletet, amely természetes működésünk, stratégiánk része – monjta Bengyel Ádám, a FoxPost Zrt. társalapító vezérigazgatója. – Vállalati felelősségünk kiterjed mindazokra, akiket lehetőséghez segítünk logisztikai megoldásainkkal, vállalati működésünket pedig úgy építjük fel, hogy a társadalmi, gazdasági és környezeti felelősség beépüljön a mindennapjainkba. Ezzel is a fenntartható fejlődést és a jövő nemzedékek lehetőségeit segítjük elő. Fontosnak tartjuk, hogy magyar cégként, és felelős vállalatként időről időre kiálljunk jelentős társadalmi ügyek mellett. Elsősorban ott segítünk, ahol szakmailag a leginkább tudunk – korszerű és egyszerű logisztikai megoldást nyújtunk civil kezdeményezésekhez, például adománygyűjtések folyamatait leegyszerűsítve. Célunk olyan valós társadalmi ügyek felkarolása, ahol a logisztikai megoldás nélkül nem, vagy csak nagyon nehezen valósulhatna meg egy adott kezdeményezés." Horn azt mondja, annak ellenére, hogy az elmúlt években jelentős, széles körű társadalmi ismertségre és elismertségre tettek szert, komolyan meg kell küzdeniük azért, hogy biztosítani tudják a tevékenységük finanszírozásához szükséges forrásokat. “Ez egy paradox jelenség: az olyan össztársadalmi tragédiák, megpróbáltatások, mint amilyen a szíriai menekülthullám, a COVID-járvány, az ukrajnai háború vagy az elmúlt években tapasztalható inflációs válság volt, ugyan kedveznek a társadalmi felelősségvállalás terjedésének, de ugyanakkor komoly terhet is rónak a nonprofit szervezetekre – érvel a szakember. – A társadalomnak egyre több ügyet, rászorulót kell támogatnia, és hiába terjed a részvétel, az adományozás kultúrája, ha azoknak is egyre nagyobb nehézségekkel kell megküzdeniük, akik érzékenységüknél, felelős gondolkodásuknál fogva szívesen vesznek részt a leszakadó rétegek megsegítésében. Többek között ezért is annyira fontosak az olyan együttműködések, amelyek – mint a Scale Impact fejlesztési programja – amellett, hogy hasznos tudással, szakértelemmel segítik a hozzák hasonló szervezeteket, a fejlesztéseiken és a partneri együttműködéseken keresztül a mindennapi működésükhöz is hozzájárulhatnak.”

#ESG #Nonprofitoknak

Miért fontos a nonprofit szervezetek számára a társadalmi hatásmérés?

A profi, jól átgondolt, megtervezett és lebonyolított hatásmérés nagyban hozzájárulhat a nonprofit szervezetek céljainak megvalósításához, működésük és impactjük optimalizálásához, tevékenységük kommunikációjához és átláthatóbbá tételéhez. A társadalmilag hasznos munkát végző nonprofit szervezetek egyik legnagyobb kihívása, hogy hogyan mérjék, monitorozzák a munkájuk hatását (impactjét). Szerencsére, ma már jól kidolgozott módszerek állnak rendelkezésre a társadalmi impact mérésére: a hatásmérés egy olyan szisztematikus folyamat, amely lehetővé teszi, hogy a szervezetek mélységében felmérjék és elemezzék, hogyan befolyásolja a tevékenységük az általuk megcélzott, segíteni, támogatni, kiszolgálni kívánt csoportok tagjainak életét, mindennapjait. Ezek a módszerek azoknak az adatgyűjtési, elemzési és értékelési technikáknak az előnyeit egyesítik, amelyek segíthetnek a nonprofitoknak a pozitív társadalmi-környezeti impact elérésében: segítenek kijelölni a céljaikat, megtervezni a tevékenységüket, összegyűjteni, aggregálni a kellő információkat ahhoz, hatékonyan elemezhessék és értékelhessék a tevékenységüket. Nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a szervezetek finomhangolják és optimalizálják a stratégiájukat. Öt lépésben a társadalmi hatás javításáért A hatásmérés célja, hogy a szervezetek konkrét adatokra támaszkodva megtervezzék, megértsék, hatékonyan kommunikálják és javítsák rövid- (output), közép- (outcome), illetve hosszútávú céljaikat. A hatásmérés egy öt lépésből álló ciklusra építkezik. Ezek: Tervezés: annak eldöntése, hogyan, milyen módszerekkel és eszközökkel szeretnék elérni az általuk megcélzott hatást. Információszerzés: a hatásmérés eszközeivel a lehető legtöbb és legpontosabb adat begyűjtése az érintettektől (stakeholderekről) és a szervezet tevékenységének, programjainak rájuk gyakorolt hatásairól. Értelmezés: a hatásmérés eredményeinek kiértékelése és értelmezése a szervezet által kitűzött célok tükrében. Értékelés: az adatok elemzéséből származó tanulságok áttekintése, és annak megállapítása, hogy a szervezet az így leszűrt információk birtokában hogyan tudja tovább fejleszteni a tevékenységét, illetve a hatásmérési folyamatokat. Kommunikáció: az összegyűjtött adatokra és a hatásmérés legfontosabb tanulságaira, megállapítására épülő kommunikációs stratégia kialakítása és megvalósítása. A hatásmérés számos különféle tevékenység utánkövetésére, kiértékelésére alkalmas – a kommunikációtól a fundraisingig. Nem véletlen, hogy ma már számos jól ismert hazai civil szervezet alkalmazza fejlesztése során: köztük a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány, az Igazgyöngy Alapítvány és a környezeti neveléssel foglalkozó Bábozd Zöldre Egyesület is. Az impact measurement módszerek nem csak a szervezetek fejlesztési stratégiájának és folyamatainak optimalizálására használhatók, hanem arra is, hogy átláthatóbbá tegyék a működést a stakeholderek és a támogatók, donorok számára. A hatásmérésnek számos széles körben elterjedt eszköze, keretrendszere létezik. A legnépszerűbbek a Theory of Change (TOC), a Social Reporting Standard (SRS), a BetterEvaluation, az OutcomeStar, a Social Value International és a Social Return On Investment (SROI). A hatáslánctól a cselekvési tervig Az Igazgyöngy Alapítvány 2020-ban az Impact Academy féléves programjának keretében fejlesztette hatásmérési mechanizmusait. A generációs szegénységben élő gyerekek és családok életesélyeinek javításáért, integrációjárt dolgozó szervezet fő tevékenysége a tehetséggondozás és az esélyteremtés. A program során az Igazgyöngy munkatársai szakértő mentorok segítségével elkészítették a hatásláncukat és a mérési tervüket, végül egy a tevékenységük hatásait bemutató infografikát is összeállítottak. Az alapítvány a TOC módszer alapján építette fel a hatásláncát: összegyűjtötték rövid-, közép- és hosszútávú céljaikat, amelyekhez tevékenységeket és erőforrásokat rendeltek. Ezután átfogó mérési tervet készítettek. A közel négyhónapos fejlesztési folyamat során meghatározták a fő célcsoportjaikat és azok legfontosabb fejlődési területeit; számba vették a kulcsterületeken belül a lehetséges legrosszabb és legpozitívabb hatásokat; konkrét, mérhető indikátorokra (KPI-kre) bontották az egyes kulcsterületeket, majd ezeket hozzákapcsolták a középtávú hatásokhoz; személyre szabott adatgyűjtési eszközöket dolgoztak ki; végül rögzítették a mérés konkrétumait a mérési tervben. A program zárásaként elkészítették a szervezet hatásláncát bemutató infografikát, és a fejlesztést követő időszakra vonatkozó cselekvési tervüket. Az alapítvány vezetői szerint a kurzus igen hasznos eredményeket hozott: fókuszáltabbá tette mindennapi működésüket, segített pontosan meghatározni a fő célcsoportjaikat, és azt is, hogy pontosan milyen társadalmi hatást, változást szeretnének elérni rövid-, közép-, illetve hosszútávon. "A hatásmérési rendszer működtetése sokat segít abban, hogy reális képünk legyen önmagunkról, valamint befelé és kifelé is átláthatóak legyünk" – összegezték a féléves program tanulságait. Ha szeretnél többet megtudni a hatásmérésről, látogass el a tarsadalmihatasmeres.hu oldalra, vagy regisztrálj a Hello Nonprofit ingyenes Hatásmérés workshopjára, amit április 11-én tartunk a Wesselényi utcai Impact Hub-ban.

#Leszakadó régiók #Nonprofitoknak #Oktatás #Társadalmi diverzitás #Társadalmi ügyek

”A szegregáció az ország teljesítményére is rossz hatással van” – Interjú Berényi Eszter oktatásszociológussal

A kilencvenes évek vége-kétezres évek eleje óta folyamatosan romlik a magyar gyerekek tanulmányi eredménye. A PISA-teszteken is rendre gyenge eredményeket produkálunk: a szakember szerint nem kis részben azért, mert az egyre erősödő szegregáció és a tanárhiány miatt sok kisdiák az alapvető készségeket sem tudja elsajátítani. A felmérések siralmas képet festenek a magyar kis- és középiskolások tanulmányi eredményéről. A legutóbbi, 2022-es PISA-felmérés szerint matematikából és szövegértésből is sokat romlott a hazai diákok teljesítménye; jelenleg a középmezőnyben vagyunk, de ez valószínűleg csak annak köszönhető, hogy a koronavírus-járvány miatt alaposan bezuhant az OECD-országok átlaga. Berényi Eszter oktatásszociológus, az ELTE Társadalomtudományi karának oktatója szerint a romló teljesítmény legfontosabb okai a tanárhiány és az egyre súlyosabbá váló iskolai szegregáció. "Az elmúlt években nagyon megerősödött a szegregáció, egyre több olyan település van, ahol többségében mélyszegénységben élő romák laknak – mondja a szakember. – Ez nem újkeletű dolog; a rendszerváltás után sok, korábban az államszocializmus gyáraiban, téeszeiben dolgozó roma vesztette el a munkáját: ez a tömeges munkanélküliség ágyazott meg a nagyobb városokban a hajléktalanságnak, és annak, hogy a cigány népesség jelentős részének leszakadó kistérségek szegregátumaiba, cigánytelepeire kellett visszahúzódnia. Olyan körülmények közé, amelyek nem teszik lehetővé, hogy versenyképes oktatást biztosítsanak a gyerekeiknek, akiknek így egyre inkább olyan »csupacigány« iskolákba kell járniuk, amelyekben már hosszú évek óta súlyos problémát jelent a forrás- és szaktanárhiány, így nem képesek átadni a diákoknak azokat az alapvető ismereteket és képességeket, amelyek a továbbtanuláshoz és – hosszabb távon – a sikeres elhelyezkedéshez, egzisztenciaépítéshez, a többségi társadalom keretein belüli érvényesüléshez, az integrációhoz kellenének.” Évtizedek óta komoly probléma Berényi Eszter hangsúlyozza: a szegregációnak sok évtizedes hagyománya van Magyarországon. “A hatvanas-hetvenes évekig az oktatáspolitika egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy a roma gyerekek nemigen jártak iskolába – fejtegeti az oktatásszociológus. – Ennek elsősorban kulturális okai voltak; az intézményes tanulás sokáig a középosztály kiváltsága volt, a javarészt súlyos mélyszegénységben és a többségi társadalométól eltérő családmodellben élő cigányság másfajta oktatási modellben képezte a saját gyerekeit: apáról fiúra örökítették az olyan jellegzetesen »cigány szakmákkal« kapcsolatos tudást, mint a fa- és fémművesség, a vályogvetés, vagy éppen a zenélés.” A szakember szerint amikor a hatvanas-hetvenes évek egalitárius oktatáspolitikájának köszönhetően végül megjelentek az iskolákban a roma gyerekek, szinte azonnal berobbant a szegregáció. “Ekkor kezdődött el az, amit osztályok közötti szegregációnak nevezünk. A legtöbb iskolában egy-egy évfolyamon belül párhuzamos osztályokat alakítottak ki, volt “A”, “B” és “C” osztály: az utóbbiba kerültek azok a – többségükben roma származású – gyerekek, akiket a tanárok a »futottak még« kategóriába soroltak – állítja Berényi. – Ekkoriban indították az első »kisegítő osztályokat« is: ezekbe az enyhe szellemi fogyatékosnak minősített gyerekeket tették – és a tapasztalat azt mutatta, hogy a roma gyerekeket előszeretettel sorolták ebbe a kategóriába. Nem feltétlenül direkten a származásuk miatt: inkább azért, mert, mivel a cigány családokban nem volt hagyománya annak, hogy intézményes keretek között taníttassák a gyerekeket, sokuknak hiányoztak az alapvető készségeik is ahhoz, hogy lépést tudjanak tartani jobb, középosztálybeli körülmények közül jövő társaikkal. Ráadásul akkoriban még nem számoltak az olyan enyhe képességzavarokkal, mint a diszlexia, a diszgráfia, vagy az ADHD, így azokat a gyerekeket, akik tanulási nehézségekkel küzdöttek, a gyógypedagógusok, iskolapszichológusok szinte automatikusan az »enyhe értelmi fogyatékosok« közé sorolták.” A “szeretetteli szegregáció” romboló hatásai Berényi szerint a szegregáció problémájával érdemben csak a rendszerváltás után kezdett el foglalkozni a szakma. “Ez a kérdés igazából csak a kétezres évek elején ütötte át az oktatáspolitikai véleményformálók ingerküszöbét, részben azért, mert bár már a nyolcvanas években voltak komolyabb romakutatások, de a szélesebb szakmai és társadalmi közvéleményt nem igazán érdekelte ez a téma.” Mint mondja, a szegregáció kérdése a rendszerváltás után, a demokratizálódó oktatási rendszerrel vált igazán láthatóvá. “A szabad iskolaalapításnak köszönhetően az állam mellett más fenntartók – egyházak, alapítványok – is megjelentek a »piacon«. Ennek és a szabad iskolaválasztásnak köszönhetően egyre érezhetőbbé vált a szegregáció; az új iskolák megjelenése jelentősen erősítette a diákok, tanintézmények közötti megkülönböztetést, nem véletlen, hogy ma már sok olyan falu, község, kisváros van, ahol az iskolai szegregáció sokkal erősebb, mint a roma és nem roma lakosságot elválasztó települési szegregáció.” Az oktatásszociológus szerint az iskolák egyházi kézbe adásának különösen káros következményei voltak. “Ez az elmúlt tíz-tizenkét évben nagyban hozzájárult az iskolai szegregáció erősödéséhez – és szerintem ezt már az egyházi fenntartók sem tagadják. Ezt támasztja alá Balog Zoltán volt »emberminiszter« elhíresült bon-motja is a »a szeretetteli szegregációról«, amit 2013-ban annak a törvénymódosításnak a kapcsán sütött el, amely lehetővé tette, hogy Magyarországon újra törvényessé tette a csak és kizárólag roma diákokat oktató iskolák elindítását.” Mint mondja, annak ellenére az egyházi iskolákban nem az a jellemző, hogy roma diákokat oktatnának. “A trend az, hogy ezeket az – az állami iskoláknál gyakran jóval előnyösebb helyzetben lévő, több pénzből, nagyobb forrásokból gazdálkodó, nagyobb autonómiával bíró – iskolákat gyakorlatilag »megszállják« a tehetősebb, középosztálybeli szülők, akik abban bíznak, ha egyházi intézménybe járatják a gyerekeiket, jobb oktatást, nagyobb tudást kapnak – magyarázza. – Ez aztán indirekt módon tovább táplálja a szegregációt.” Berényi Eszter úgy látja, szükség lenne a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek felzárkóztatására. “Sajnos, a túlterhelt tanároknak sokkal könnyebb homogén osztályokat tanítaniuk, nem jut erejük, idejük arra, hogy a lemaradozó gyerekekkel külön foglalkozzanak. A megoldás talán az a »streamingnek« nevezett módszer lenne, amivel az Egyesült Államokban már jó ideje kísérleteznek, amikor egy osztályon belül úgy osztják el a gyerekeket, hogy a képességeiknek megfelelő oktatást kapják: a gyenge matekosok a gyenge matekosokkal tanulnak együtt, egy olyan tanár felügyelete mellett, aki külön figyelmet fordít a felzárkóztatásukra, a gyenge angolosok a gyenge angolosokkal és így tovább – miközben az olyan tantárgyakat, amikben erősek, a többi »haladó szintű« diáktársukkal együtt tanulják. Így nem szegnegálódnak, mégis megkapják azt a plusz fejlesztést, amire szükségük van.” A szegregációnak nem csak az egyén, hanem a társadalom szintjén is súlyos következményei vannak Az elmúlt években már a budapesti iskolákban is egyre komolyabb gondot okoz a szaktanárhiány. Főleg nyelv-, matematika- és informatika-tanárból van kevés; de ez a tendencia már évtizedek óta érezteti a hatását a vidéki iskolákban. “Nagy gond, hogy a tanárhiány miatt a hátrányos helyzetű gyerekek épp azt a tudást nem kapják meg, ami segíthetne nekik kitörni a származásuk, családi körülményeik miatti »társadalmi karanténból« – húzza alá az oktatásszociológus. – Az utóbbi időben sokat cikkeznek arról a lapok, hogy már több budapesti iskolában is a szülőket kérik meg arra, hogy tartsák meg a matek- vagy az informatikaórát, mert nincs elég tanár. Ez elszomorító; de sajnos Ózd környékén vagy egy zsákfaluban még ennél is rosszabb a helyzet, hiszen ezeken a helyeken az alacsony iskolázottság miatt olyan szülőt is nehezen találhatnak az iskolák, aki alkalmas lenne ezekre a feladatokra.” Baranyi Eszter szerint a jobb anyagi helyzetben lévő családoknak még megvannak a lehetőségei arra, hogy ideig-óráig orvosolják az iskolarendszer leromlásával kapcsolatos problémákat. “A magyar iskolarendszer régóta erősen támaszkodik a szülői részvételre, nem véletlen, hogy arra is van példa, hogy ők dobják össze a pénzt egy-egy szaktanár fizetésére. Igen ám, csakhogy egy olyan iskolában, ahová javarészt szegény, munkanélküli vagy épp közmunkán, idénymunkán tengődő családok gyerekei járnak, még ez a megoldás sem jöhet szóba: nekik marad az alacsony színvonalú, hézagos képzés, a szegregált oktatás” – húzza alá. A szegregációnak nem csak az egyénre, hanem a társadalomra és az ország gazdasági teljesítményére nézve is negatív hatásai vannak. “Ha a kellő oktatás híján tömegek szorulnak ki a munkaerőpiacról, az egyrészt komoly kiadásokat jelent az államnak – hiszen kénytelen valamilyen módon segélyezni, támogatni őket –, másrészt pedig jelentős bevételkiesést is jelent, mert a munkanélküliek nem termelnek GDP-t, nem fizetnek adót, járulékokat, és így nem tudnak hozzájárulni az ország gazdasági teljesítményéhez sem” – emeli ki a szakember.

#Jógyakorlatok #Nonprofitoknak #Sikersztorik #Vállalatoknak

”Segítő szándék mindig van” – A Hello Nonprofit podcatsorozatának első adásában a Hintalovon Alapítvány jogászával és a Jalsovszky Ügyvédi Iroda ügyvédjével beszélgettünk

A Hintalovon Gyermekvédelmi Alapítvány és a Jalsovszky Ügyvédi iroda a Scale Impact kétéves komplex fejlesztési programjának keretében működik együtt egymással. Az iroda nem csak pénzzel, hanem szaktudással és önkéntes munkával is támogatja az alapítvány tevékenységét. Március 29-én indult a Hello Nonprofit podcast-sorozata, amelynek keretében neves civilekkel, szakemberekkel, elismert vállalkozókkal, üzletemberekkel és a közélet, a társadalmi-környezeti szempontból fontos témák iránt érdeklődő közszereplőekkel beszélgetünk különféle fontos és érdekes kérdésekről. Az első adásban Rácz Dominika, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány jogásza és Szilas Péter, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda ügyvédje volt a vendégünk. A két szervezet a Scale Impact kétéves komplex fejlesztési programjának keretében együttműködik egymással: az ügyvédi iroda nem csak pénzzel, hanem szaktanácsadással és önkéntes munkával is segíti az alapítvány tevékenységét. Szilas Péter szerint a fejlesztési program remek lehetőséget teremtett arra, hogy megtalálják azt a segítő szervezetet, amellyel valóban hatékonyan és jól tudnak együttműködni. “Segítő szándék mindig van, nagyon sok olyan forprofit cégeknél dolgozó embert ismerek, aki látja, hogy a társadalmilag fontos kérdésekkel foglalkozni kell, de nem tudja, hogy hogyan. Mi ennek a programnak a révén megkaptuk azt a lehetőséget, hogy olyan szakmai partnert találjunk, amelynek a működését, a tevékenységét a leginkább szerettük volna támogatni” – emelte ki. Válással, kapcsolattartással, iskolai zaklatással, a fiatalkorúak online biztonságával és még számos, a gyerekjogokkal összefüggő témával kapcsolatban segítenek A Hintalovon célja a gyerekek jogainak képviselete és érvényesítése. “Végzünk gyerekjogi tanácsadást; sokféle gyerekjogi ügyben, például válással, kapcsolattartással, iskolai bulliinggal, bántalmazással kapcsolatos kérdésekben nyújtunk online konzultációt; a Nemecsek-program keretében pedig a közösségen belüli bántalmazás megelőzésével, kezelésével foglalkozunk. Gyerekvédelmi útmutatókat is készítünk, és nagyon sok tréninget, workshopot tartunk szakembereknek” – sorolta Rácz Dominika. Az alapítványnak egy gyerekrészvételi ága is van. “Kiskorú kollégákkal, »KIKó-kkal« is együtt dolgozunk: nagyon sokszor kikérjük a velünk együttműködő tizenhárom-tizennyolc év közötti gyerekek véleményét, és a munkájukat a sajátunkba is beépítjük” – magyarázta. A szervezet egy “Gyerekbarát média és reklám – Felelősen a gyerekekért” elnevezésű védjegyet is bevezetett, amelyre azok a cégek, tartalomszolgáltatók, médiumok, ügynökségek pályázhatnak, amelyek a gyerekek jogait és érdekeit szem előtt tartó tartalmakat, hirdetéseket gyártanak, terjesztenek, népszerűsítenek. Rácz Dominika, a Hintalovon Gyermekvédelmi Alapítvány jogásza (Fotó: Ohm Studio) Rácz az alapítvány online biztonsággal kapcsolatos tevékenységét is kiemelte. “Szülőknek, de akár intézményeknek is adunk tanácsokat, és nagyon sok online elérhető anyagunk is van” – mondta. Tavaly indult a szervezet egy másik fontos kezdeményezése, a Hintalovon Akadémia, amely pedagógusoknak, szociális szférában dolgozóknak, ügyvédeknek kínál gyerekjogokkal kapcsolatos online és személyes képzéseket. A kurzusok témái között olyan kiemelten fontos kérdések szerepelnek, mint a gyerekekkel szembeni erőszak és a kortárs bántalmazás, a fiatalkorúak online biztonsága, vagy a szexedukáció. "Egy nyelvet beszélünk" A Hintalovon jogásza szerint az idén hétéves alapítvány fejlesztésében komoly szerepet játszhat a Scale Impact-tel kötött megállapodás. “Ennek a fejlesztésnek van egy hatásméréssel kapcsolatos ága és egy stratégiai ága is, ami a fundraising és a kommunikáció kialakítását, átalakítását célozza” – mondja a programról. Szilashoz hasonlóan ő is úgy érzi, hogy a Jalsovszky iroda ügyvédeinek személyében remek együttműködő partnereket találtak. “Egy nyelvet beszélünk, az ügyvédeik közül nagyon soknak van olyan szakmai múltja, ami valamilyen módon kapcsolódik a gyerekjogokhoz; az is jól látható, hogy van egy olyanfajta érzékenységük, ami ehhez a munkához alapvetően fontos, viszont egyáltalán nem egyértelmű és nem is elvárható” – mondja az iroda munkatársaival való közös munkáról, hozzátéve: bízik abban, hogy ez egy hosszabb távú együttműködés lehet. ”Ez egy nagyon intim helyzet” “Amikor a Hintalovonnal dolgozunk, olyan emberi élményekkel, a munka világán túlmutató élményekkel és lehetőségekkel gazdagodunk, amik az igazán fontos dolgokról szólnak. Azt látom azokon a kollégákon, akik részt vesznek ebben a közös munkában, hogy amellett, hogy elvégzik a napi teendőket, azt, amiért a fizetésüket kapják, bekerült egy olyan tevékenység is az életükbe, ami emberileg hozzáadott értéket jelent” – vélekedik a Hintalovonnal végzett közös munkáról Szilas Péter. Szilas Péter, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda ügyvédje (Fotó: Ohm Studió) A Jalsovszky munkatársai az alapítvány több programjában is közreműködnek. Köztük a havi rendszerességgel tartott online gyerekjogi tanácsadásban is, amelynek keretében a hozzájuk forduló ügyfeleknek – szülőknek, tanároknak, szociális munkásoknak – igyekeznek segítséget nyújtani. Ezeken a fogadónapokon Rácz Dominika mellett az ügyvédi iroda egy-egy munkatársa és – ha a helyzet megkívánja –, egy pszichológus is részt vesz. “Nagyon intim helyzet, amikor valaki a sokszor nagyon súlyos problémáival ismeretlenekhez fordul tanácsért – ráadásul online” – hangsúlyozza a gyerekjogi szakember. Mint mondja ezért is fontos, hogy úgy érzik, az online megbeszélések során nyugodt, biztonságos közeget tudnak kialakítani, és valóban hasznos segítséget nyújthatnak: ha kell, olyan ügyvédet, szervezetet is tudnak ajánlani a hozzájuk fordulóknak, akik a jogi képviseletüket is el tudják látni. Mint mondja, az is komoly segítséget jelent, hogy a Jalsovszky ügyvédei saját jogi ismereteiket, kapcsolati hálójukat is bevethetik a közös munkában. "Volt olyan eset is, amikor egy jogszabállyal kapcsolatos kutatásban, előterjesztések benyújtásában kértük a segítségüket, vagy egy nemzetközi kapcsolatokat is igénylő kodifikációs kérdésben dolgoztunk együtt" – magyarázta. Az ilyen együttműködések a nonprofit és a forprofit szervezetek számára is hasznosak lehetnek Szilas Péter szerint a közös munka hosszútávon a cég megítélésének is jó tehet. “Nagyon jó dolog tudni, hogy csináltunk valami fontosat, és ennek híre az ügyfeleinkhez, partnereinkhez is eljuthat; de ezt nem úgy képzelem el, mint valami gyorsan aprópénzre váltható dolgot: inkább egyfajta hitelességet ad az általános, cégszerű tevékenységünknek” – fejtegeti. A két szakember egyetértett abban, hogy a Scale Impact fejlesztési programjához hasonló együttműködések mind a nonprofit, mind a forprofit szervezetek számára hasznosak lehetnek. “Szerintem sok cég küzd azzal a dilemmával, hogy »Persze, segíteni akarunk, látjuk a felelőségünket, és megvan a lehetőségünk, a tudásunk, az anyagi forrásaink, hogy segítsünk; de hogyan lehet ezt igazán hasznosan, hatékonyan csinálni? Hogy a támogatásunk ne csak egy odadobott összeg, egy parttalan felajánlás legyen«” – mondta Szilas, hozzátéve, a program nem csak abban segített nekik, hogy a lehető legjobb partnert találják meg, hanem abban is, hogy az általuk felajánlott pénzügyi támogatás átlátható, kiszámítható módon hasznosuljon. Véleményét Rácz Dominika is osztja. “Nagyon motiváló, hogy a forprofit szcénából behozhatunk kipróbált, jól működő módszereket a nonprofit szcénába; hogy látjuk, hogy honnan hova jutunk. Ez egy nagy adomány, de kihívás is egyben – igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy a fejlesztéssel kapcsolatos feladatokat, felméréseket, belső folyamatokat időben el tudjuk végezni.” Podcast-sorozatunk első adását a Spotify-on hallgathatod meg.

#Jógyakorlatok #Nonprofitoknak #Sikersztorik #Vállalatoknak

Elindult a Hello Nonprofit podcast-csatornája

Az első adásban a gyerekjogokról és a forprofit-nonprofit együttműködések lehetőségeiről beszélgettünk dr. Rácz Dominikával, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány jogászával és a dr. Szilas Péterrel, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda munkatársával. Elindult a Hello Nonprofit vadonatúj podcast-csatornája, amelyen nonprofit szervezetek munkatársaival, neves szakértőkkel és társadalmi ügyek, illetve a környezeti fenntarthatóság iránt elkötelezett, közismert emberekkel beszélgetünk civil jogokról, társadalmi felelősségvállalásról, a nonprofit szervezetek fejlesztéséről és más izgalmas, közérdeklődésre számot tartó témákról. Első adásunk vendégei dr. Rácz Dominika, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány jogásza és a dr. Szilas Péter, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda ügyvéde voltak. A két szervezet a Scale Impact két éves komplex fejlesztési programjának keretében együttműködik egymással: az ügyvédi iroda pénzzel és szakértő közreműködéssel is segíti a gyerekvédelmi alapítvány munkáját. A beszélgetés során számos fontos kérdés szóba került. Köztük az, hogy milyen programokkal segíti a Hintalovon a hozzá forduló gyerekeket, szülőket, szakembereket; hogy hogyan vesznek részt az ügyvédi iroda munkatársai az alapítvány munkájában; és hogy milyen előnyei vannak a forprofitok, illetve a nonprofitok számára az ilyen az üzleti szféra tapasztalatait, szervezetfejlesztési, kommunikáció és marketingmódszereit, tapasztalatait hasznosító, elismert szakemberek bevonásával folyó fejlesztéseknek. Podcast-sorozatunk első adását a Spotify-on hallgathatod meg.

Továbbiak betöltése

Scale Impact Nonprofit Kft.

SZÉKHELY:
1038 Budapest, Temes utca 11. E. ép. 1.

ADÓSZÁM:
29306972-2-41

TELEFONSZÁM:
+36 30 587 9054

EMAIL:
info@scaleimpact.hu

2024 © Hello Nonprofit | adatkezelés |

Powered by Scale Impact Kft.

Made with by WPViking Agency

Kiemelt támogatónk

Támogatóink