Magyarországon még mindig komoly problémát jelent az élelmiszer-veszteség és az élelmiszer-pazarlás. Nagygyörgy Andrással, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület külső kapcsolatokért felelős igazgatójával és Kiss-Szabó Eszterrel, a Felelős Gasztrohős kommunikációs vezetőjével arról beszélgettünk, hogyan lehetne gátat vetni ennek a negatív tendenciának, és milyen pozitív változásokat hozhat az élelmiszerlánc tudatos átformálása a környezet megóvása és a rászoruló emberek támogatása szempontjából.
Világszerte komoly társadalmi és környezeti problémákat okoz az élelmiszer-veszteség és az élelmiszer-pazarlás: az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (Food and Agriculture Organization, FAO) adatai szerint a globális szinten megtermelt élelmiszer közel egyharmada kárba vész.
Az Európai Unióban átlagosan évi 131 kilogramm élelmiszert dobunk ki – fejenként. Magyarországon sem rózsás a helyzet: ugyan a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) adatai javuló tendenciát mutatnak, de a számok így is szomorúak, a magyar háztartások évente átlagosan még mindig közel kétszáznegyven kiló élelmiszert vágnak a kukába. Emiatt is olyan figyelemreméltó a 2005-ben alapított Magyar Élelmiszerbank Egyesület munkája, amely olyan élelmiszeripari áruk, termékek megmentésével, összegyűjtésével és a rászorulókhoz való eljuttatásával foglalkozik, amelyek a kereskedelmi oldalon már feleslegessé váltak: rövid időn belül lejár a szavatosságuk, sérült a csomagolásuk, visszamaradtak egy promócióból, vagy más okból eladhatatlannak minősülnek – annak ellenére, hogy fogyasztásra tökéletesen alkalmasak. “Mi nem elsősorban a végfelhasználókkal foglalkozunk, hanem a termelőkkel és a kereskedőkkel, értékesítőkkel, az élelmiszertermelési értéklánc valamennyi fázisában igyekszünk együttműködéseket kialakítani: a mezőgazdasági termeléstől a feldolgozáson át a kiskereskedelemig és a vendéglátásig – magyarázza Nagygyörgy András, az egyesület külső kapcsolatokért felelős igazgatója. – Tény, hogy a legnagyobb élelmiszer-veszteség a háztartásokban keletkezik, de őket csak figyelemfelhívó, illetve edukációs akciókkal, programokkal tudjuk megcélozni, mert az élelmiszerbiztonsági előírások nem teszik lehetővé, hogy magánszemélyektől gyűjtsünk adományokat.”
Nagygyörgy hangsúlyozza: az élelmiszer-veszteség és élelmiszer-pazarlás igen komoly problémát jelent Magyarországon. “A Nébih évi egymillió tonnára teszi a teljes »loss and waste« – veszteség és pazarlás – miatt kárbevesző élelmiszert: előbbi technológiai sajátosságokból, kártevők pusztításából és hasonló, a termelési oldalon jelentkező gondokból, utóbbi pedig javarészt szemléletbeli és kulturális okokból adódik – fejtegeti. – Ennek ellenére a trendekben javuló tendenciát érzékelhetünk: a Nébih lakossági mérései azt mutatják, hogy folyamatosan csökken a háztartásokban keletkező élelmiszerfelesleg, és mi is azt látjuk, hogy a velünk együttműködő áruházláncok, kiskereskedelmi szereplők is egyre kevesebb felesleget termelnek”.
Évi tízmillió kiló élelmiszert juttatnak el a rászorulókhoz
Az Élelmiszerbank azon van, hogy a törvényhozókkal és a jogalkalmazókkal összefogva új módszereket, eljárásokat dolgozzon ki az élelmiszerfelesleg megmentésére és elosztására. “Tavaly a Nébih-hel közösen kidolgoztunk egy új eljárásrendet, ami lehetővé teszi, hogy az iskolai menzákról, céges rendezvényekről is menthessünk élelmiszert” – mondja a külső kapcsolatokért felelős igazgató.
A szervezet évente átlag tízmillió kiló élelmiszert juttat el a rászorulókhoz. “A felesleg mentését tartjuk a legfontosabb feladatunknak: igyekszünk a magunk módszereivel védeni a természetet, és segíteni a rászoruló rétegek, csoportok élelmezését. Számos hajléktalan-központtal, szállóval dolgozunk együtt, de a fogyatékkal élőket, a nagycsaládosokat, az idősgondozásban élőket és a gyerekotthonok lakóit támogató szervezeteket is a partnereink között tudhatjuk. Összesen több mint hatszáz szervezettel működünk együtt országszerte; igyekszünk nagy súlyt fektetni arra, hogy az általunk megmentett feleslegeket arányosan osszuk el. A partnereink között vannak olyan nagy intézmények, mint a főváros hajléktalan-ellátásáért felelős BMSZKI (Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei – a szerk.), kisebb-nagyobb önkormányzatok, civil szervezetek, családok átmeneti otthonai és a szegregátumokban működő tanodák is.”
Az Élelmiszerbank több vállalati partnerrel is együttműködik: áruházláncoktól, kiskereskedelmi hálózatoktól is folyamatosan mentik a felesleget. “Igyekszünk egyfajta mediátor-, vagy hídszerepet betölteni a nagy cégek és a civil szervezetek között: erre már csak azért is szükség van, mert effajta támogatás nélkül bajosan tudnának egymásra találni. Márpedig egy nagy logisztikai rendszereket működtető kereskedelmi lánc számára fontos, hogy olyan segítő csoportokkal dolgozhasson együtt, amik képesek átlátható módon, határidőre szétosztani az adományokat. Mi ebben nyújtunk nekik egyfajta minőségbiztosítási szolgáltatást.”
Napi háromszáz ételosztást tartanak
A magyarországi nonprofit szervezetek között az Élelmiszerbank kimondottan nagynak számít. “A központi irodánkban húsz fizetett munkatárs dolgozik, de emellett van még körülbelül hatvan önkéntesünk is, akik rendszeresen, akár napi szinten kiveszik a részüket az olyan komoly feladatok ellátásából, mint az adminisztráció, vagy a kontrolling – mondja Nagygyörgy András. – Tudom, ez elsőre soknak tűnhet – de ha belegondolunk, hogy tavaly 15 milliárd forint értékű élelmiszert mentettünk meg és osztottunk szét, belátható, hogy rendkívül hatékonyan működünk. Ehhez természetesen az kell, hogy a velünk együttműködő karitatív szervezetek is hadrendbe állítsák a munkatársaikat, önkénteseiket: naponta körülbelül háromszáz ételosztást tartanak szerte az országban a hálózatunkon keresztül, amelyek lebonyolításához a szervezőktől az adományokat szállító sofőrökig nagyon sok közreműködőre van szükség.”
A civil szervezetek önkéntesei mellett az önkormányzatok alkalmazottai és a szociális dolgozók is szívesen vesznek részt a munkájukban. “Sokan azt mondják, hogy – mindegy, hogy egy drogrehabilitációs központban, egy hátrányos helyzetű gyerekeket oktató tanodában, vagy épp a tanyavilágban élő idős emberek ellátásában dolgoznak – a klienseik, pácienseik sokkal nyitottabban, nagyobb bizalommal fogadják őket, ha van náluk élelmiszercsomag – így ezek a rajtunk keresztül érkező adományok nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy hatékonyabban végezhessék a munkájukat” – mondja.
Évente kétszer nagy adománygyűjtő akciókat is tartanak. „Közeleg a tavaszi tartósélelmiszer-gyűjtés, ilyenkor egy-egy hétvégén akár három-hatezer önkéntes is segíti a munkánkat.”
Szemléletformálás és edukáció
Az Élelmiszerbankhoz hasonlóan a 2012-ben indult Felelős Gasztrohős Alapítvány is azért dolgozik, hogy csökkentse az élelmiszerpazarlást Magyarországon. „Kezdetben főleg vendéglátóhelyekkel foglalkoztunk, de ma már inkább a lakossági szemléletformálásra fókuszálunk. Fontos feladatunknak tartjuk, hogy felhívjuk a figyelmet az élelmiszerhulladék csökkentésének fontosságára, és a fenntartható étkezést is igyekszünk népszerűsíteni. Próbáljuk rávenni a fogyasztókat, hogy ha lehet, helyi, a lakóhelyük ötven kilométeres környékén megtermelt, illetve szezonális alapanyagokat vásároljanak, de a hús- és tejtermékek fogyasztásának csökkentését is propagáljuk” – sorolja Kiss-Szabó Eszter, az alapítvány kommunikációs vezetője. A szervezet óvodásoknak, általános- és középiskolásoknak, valamint felnőtteknek szóló programokat is szervez, amelyek keretében játékos, élményalapú formában adják át a felelős étkezéssel, környezetbarát gasztronómiával kapcsolatos tudást, ismereteket a résztvevőknek. „Ez nem csak a gyerekeknél, hanem a felnőtteknél is működik: a céges csapatépítőinken, kitelepüléseinken azt tapasztaljuk, hogy ők is sokkal könnyebben fogadják be az általunk közvetített információkat, ha játékos, interaktív formában próbáljuk átadni azokat nekik.”
A Gasztrohős a “terepmunka” mellett kommunikációs kampányokat is szervez. „Évente két-három nagyobb kampányunk van, amelyek keretében általában egy-egy fenntartható étkezéssel kapcsolatos témát dolgozunk fel. Gyakorlati ötleteket is adunk; az egyik 2019-es, élelmiszerhulladékkal, élelmiszerpazarlással foglalkozó kampányunk során arra kértük a velünk együttműködő éttermeket, hogy szokatlan, általában kidobásra ítélt alapanyagból – héjakból, szárakból, ritkán használt állati részekből – készítsenek ételeket. Mi adjuk ki a Fenntartható Vendéglátóhely és a Fenntartható Kávézó minősítést is, mindkettőt komoly, részletesen kidolgozott, többlépcsős kritériumrendszer alapján ítéljük oda az erre pályázó cégeknek.”
Az alapítvány catering cégekkel is együttműködik. “Nekik »zöld catering« tanácsadást tartunk” – magyarázza Kiss Szabó Eszter.
A kisebb boltokkal, vendéglőkkel is együttműködnének
Annak ellenére, hogy az Élelmiszerbank – már csak a korábban említett élelmiszerbiztonsági előírások miatt is – “nagyipari szemlélettel” közelít az élelmiszermentés kérdéséhez, ők is foglalkoznak lakossági edukációval, figyelemfelhívással, kommunikációval. Az egyesület üzemelteti többek között az Esélyt az ételnek! nevű honlapot, ahol különféle élelmiszerpazarlással kapcsolatos információkat, a pazarlás csökkentésével, visszafogásával kapcsolatos tanácsokat és a fenntartható, “pazarlásmentes” ételek készítéséhez szükséges recepteket találhat az odalátogató. “Néhány évvel ezelőtt elindítottuk a JótéKonyha nevű szolgáltatásunkat is, amelynek keretében a konferenciáktól az esküvőkig különféle rendezvényekre rendelhetnek tőlünk a környezettudatosságot fontosnak tartó cégek és magánszemélyek fenntartható, pazarlásmentes szemlélettel készült cateringet – magyarázza Nagygyörgy András. – Részben ez a vállalkozásunk is a szemléletformálást szolgálja, hiszen a hasonló rendezvényeken általában rengeteg felesleg keletkezik, mert a szervezők azt gondolják, a svédasztalnak akkor is roskadoznia kell az ételtől, ha már mindenki jóllakott.”
Az egyesület folyamatosan fejleszti, bővíti a tevékenységei körét. „Szeretnénk elérni, hogy a nagy kereskedelmi láncok mellett a kisebb helyi boltokkal, vendéglőkkel is együttműködhessünk. Ehhez persze egy újfajta elosztási modellre lesz szükség: ezért is kezdtünk bele a Munch-csal egy olyan applikáció fejlesztésébe, ami lehetővé teheti, hogy ezek a mikro- vagy kisvállalkozások is támogathassák a náluk megmaradó ételekkel, élelmiszerekkel a rászorulókat.”
Az Élelmiszerbank a “non-food” adományok összegyűjtésében is gondolkodik. “Szeretnénk kidolgozni egy rendszert a bútorok, felhasználási tárgyak mentésére. Együtt tudnánk működni például olyan irodaházakkal, ahol felújítják, kicserélik a berendezéseket, mert ezeknél a fejlesztéseknél, átalakításoknál általában rengeteg kidobásra szánt bútor halmozódik fel.”
Nagygyörgy hangsúlyozza: az általuk képviselt modell a rászorulók ellátásának egyik leghatékonyabb módja. “Mivel más segítő szervezetekkel ellentétben nekünk az ételek, élelmiszerek megvásárlása és elkészítése helyett csak a logisztikával kell foglalkoznunk, sokkal költséghatékonyabban működhetünk, így egy forint ráfordításával harminc forint értékű adományt tudunk célba juttatni.”
by 
