”Ez egy szervezetfejlesztési eszköz” – Szakemberek és nonprofit szervezetek vezető munkatársai osztották meg egymással a társadalmi hatásméréssel kapcsolatos tapasztalataikat a Scale Impact workshopján

Mire való a társadalmi hatásmérés? Miért fontos, hogy a nonprofit szervezetek időt és energiát szánjanak a tevékenységük utánkövetésére? Milyen módszerek vannak a társadalmi impact mérésére? Ilyen és hasonló témákról esett szó a Scale Impact hatásméréssel foglalkozó workshopján, amelyen a szakemberek mellett ismert nonprofitok képviselői is részt vettek.

A Scale Impact április 11-én, a Wesselényi utcai Impact Hubban rendezte Hatásmérés workshopját, az ismert nonprofit szakemberek – köztük Lévai Gábor, a Scale Impact és a Hello Nonprofit társalapítója, Tolvaj Krisztina, a Simpact szenior tanácsadója, Rohrböck Kinga, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány ügyvezető igazgatója és Sziráki Lili, a Bábozd Zöldre Egyesület kreatív vezetője – részvételével megrendezett esemény számos érdeklődőt vonzott.

A workshop vitaindító előadásában Lévai Gábor vázolta fel a társadalmi hatásmérés legfontosabb alapvetéseit. “A nonprofit szervezetek egyik legnagyobb problémája, hogy hogyan mérjék, számszerűsítsék a tevékenységük rövid- és hosszútávú hatásait, azt, hogy miként befolyásolja a munkájuk az általuk megcélzott csoportok életét, mindennapjait – mondta a szakember. – Ebben segíthet a hatásmérés: a tervezéstől a mérésen és nyomonkövetésen át az adatok kiértékeléséig, és a saját tevékenységek fejlesztéséig tartó folyamat, ami komoly támogatást és biztosa alapot nyújthat társadalmi-környezeti impact-jük erősítésében; segíthet kijelölni a céljaikat, megtervezni a tevékenységüket, és összegyűjteni a kellő információkat ahhoz, hogy objektívan elemezhessék, újragondolhassák és finomíthassák a folyamataikat.”

*A beszélgetés elején Lévai Gábor vázolta fel a hatásmérés alapvetéseit (Fotó: Hello Nonprofit)*

A riportolástól a szervezeti működés fejlesztéséig

Lévai hangsúlyozta: a hatásmérés számos előnnyel szolgálhat a nonprofitok számára. Egyrészt lehetővé teszi, hogy dokumentálják, riportolják az eredményeiket, és így könnyebben tudják megszólítani a reménybeli támogatókat, donorokat, együttműködőket. Másrészt lehetőséget biztosít arra, hogy a munkájuk folyamatos elemzésével javítsák, gazdagítsák, erősítsék az általuk nyújtott szolgáltatások minőségét, társadalmi-környezeti hasznát. “A hatásmérés legfontosabb célja, hogy szervezetek konkrét adatokra támaszkodva megtervezzék, megértsék, kommunikálják és optimalizálják rövidtávú eredményeiket – outputjaikat –, középtávú hatásaikat – outcome-jaikat – és hosszútávú céljaikat – impactjaikat – húzta alá a szakember. – Ehhez természetesen az kell, hogy megtervezzük, mit és hogyan mérjünk, rendszeresen gyűjtsük az adatokat az általunk képviselt, támogatott célcsoportok életének, körülményeinek alakulásával kapcsolatban, behatóan értelmezzük és elemezzük az így kapott információkat, az eredmények tanulságait levonva folyamatosan fejlesszük a tevékenységünket, és ezeket az eredményeket az érintettek felé is kommunikáljuk.”

A szakember kiemelte: a hatásmérés a kommunikációtól a fundraisingig számos különféle tevékenység kiértékelésére, utánkövetésére és javítására alkalmas. Lehetővé teszi egy olyan, jól átgondolt hatáslánc felállítását, amelynek révén pontosan meghatározható, hogy az egyes stakeholdereknek milyen problémákkal kell szembenézniük, ezeknek a megoldásához milyen erőforrások és tevékenységek társíthatók, és ezek milyen outputokkal, outcome-okkal, illetve végeredményben milyen impacttal járnak.

*A workshop számos érdeklődőt vonzott (Fotó: Hello Nonprofit)*

Hosszútávú, de kifizetődő folyamat

A workshop második felében a hatásmérésben jártas szakemberek, és a módszert a mindennapi működésükbe integráló nonprofitok képviselői osztották meg tapasztalataikat a hallgatósággal. „A célunk, hogy a civil szervezetek, nonprofit szervezetek és egyházi szervezetek minél hatékonyabban tudják végezni a munkájukat, és így minél nagyobb hatást tudjanak elérni – mondta Tolvaj Krisztina, a Simpact tanácsadója. – Igyekszünk a lehető legtöbb több tapasztalatot, módszertant összegyűjteni a szervezetfejlesztés legkülönfélébb területein, és integrálni azokat a nonprofitok tevékenységébe, működésébe. Én végzettségemet tekintve statisztikus vagyok, sokáig dolgoztam piackutatóként és pénzügyi elemzőként; nem csoda, hogy a hatásmérés metodikája közel áll hozzám, és a Scale Impacttel együtt számos ilyen projekten dolgoztam az elmúlt években.”

“Mi alapvetően az óvodás és a kisiskolás korosztályt igyekszünk megszólítani, de őket csak a szülőkön, pedagógusokon keresztül tudjuk elérni. Ezért komoly nehézséget okoz eldöntenünk, hogy az egyes egyes stakeholderekre milyen hangsúlyt fektessünk, kik azok, akinek az igényeire, elvárásaira, lehetőségeire fókuszálnunk kell – mondta a hatásmérés nehézségeiről Sziráki Lili, a környezeti neveléssel foglalkozó Bábozd Zöldre kreatív vezetője, hozzátéve: eddig főként a pedagógusok megszólítására koncentráltak, de határozott céljuk, hogy a szülőket is el tudják érni. Mint mondja, az is nehézséget okoz, hogy mivel az egyesület tevékenysége rendkívül összetett, és a hosszútávú hatásokra alapoz, alapvetően nehéz az általuk kiváltott impact nyomon követése. “Mi azt szeretnénk, hogy a gyerekekből felelős, környezettudatos felnőttek legyenek. Ez az a társadalmi hatás, amit kitűztünk magunk elé: és ahhoz, hogy érdemben fel tudjuk mérni, milyen hatékonysággal dolgozunk, a felnőtt életútjukat is követnünk kell” – hangsúlyozta.

Rohrböck Kinga, a Hintalovon Alapítvány ügyvezetője azt mondja, számukra a hatásmérési projekt elindításának legnehezebb része “az eleje” volt. “Jó pár óra elment azzal, hogy megértsük, mit jelent valóban a hatásmérés, felmérjük, miért jó ha belevágunk egy ilyen projektbe, meghatározzuk, hogy milyen célcsoportjaink, stakeholdereink vannak – sorolta. – Az is nehéz volt, hogy a csapatot bevonjuk a hatásmérési folyamatba, hogy megértessük velük, milyen mértékben tudja javítani ez a módszer a stratégiánkat, működésünket.”

Tolvaj Krisztina kiemelte, fontos tudatosítani a szervezetekben, hogy a hatásmérés nem egy rövidtávú, azonnali változást generáló folyamat. „Ez egy hosszútávú, valódi elkötelezettséget kívánó befektetés, ami, ha rendesen végigviszik, komoly előnyökkel járhat – már csak ezért is érdemes megfelelő erőforrásokat, kapacitást szánni rá – hangsúlyozta. – A hatásmérés nem »kérdőívezés«: ez egy szervezetfejlesztési eszköz, amely alapvetően átformálhatja, hatékonyabbá teheti egy szervezet működését.”

A beszélgetés végén a résztvevők több, a hatásmérés előnyeit alátámasztó példát is említettek. Tolvaj Krisztina egy környezetbarát tisztítószereket gyártó társadalmi vállakozás esetét hozta fel. „Bajban voltak, mert nem fogytak úgy a termékeik, ahogy szerették volna – magyarázta. – Végül úgy döntöttek, egy hatásmérési projekt keretében, a potenciális vevőkből álló fókuszcsoport véleményét kikérve mérik fel, mi lehet a probléma. Mint kiderült, a fókuszcsoportos tagjai nem a termékek minőségét kifogásolták, csupán azzal volt bajuk, hogy »nem tisztaságillatúak« – márpedig a fogyasztók az ötvenes évek óta ahhoz vannak szokva, hogy a tisztítószereknek üde virágillatuk van. A vállalkozás ezek után gyors termékfejlesztésbe kezdett, illóolajat kevertek a termékeikhez, és ezután egycsapásra a fogyasztás is megindult.”

Lévai Gábor kiemelte: Nyugat-Európában az sem szokatlan, hogy a hasonló területen tevékenykedő nonprofit szervezetek közös hatásmérési kereteket alakítanak ki. „Egy brit cég például arra specializálta magát, hogy összegyűjti az egy társadalmi / környezeti üggyel foglalkozó szervezeteket, akik ezután a segítségükkel együtt térképezik fel a munkájuk várható társadalmi hatásait, meghatározzák, melyek azok a kulcsterületek, ahol változtatniuk kell, mutatószámokat rendelnek hozzájuk, és együtt alkalmazzák az így szerzett tudást, tapasztalatokat – magyarázta. – Ez költséghatékonyabbá teszi a hatásmérésüket, összehasonlíthatóbbá a tevékenységüket, és arra is lehetőséget biztosít, hogy hatásmérés szempontjábl egy közös rendszerben, egységes technológiai támogatás mellett végezzék a munkájukat.”

Hasonló cikkek

#Biodiverzitás #Jógyakorlatok #Környezeti ügyek #Sikersztorik #Vállalatoknak

Mindennapi kenyerünket – Magyar gazdák, molnárok és pékek összefogása újíthatja meg a gabonatermesztést Európában?

Az ESSRG nevű hazai nonprofit dokumentumfilmjéből kiderül, hogyan lehetne a hagyományos, nagy szárazságtűrő fajtákra és a rövid, személyes kapcsolatokra is építő ellátási láncokra alapozva fenntarthatóbbá tenni a mezőgazdaságot. Az Environmental Social Science Group (ESSRG) nevű, transzdiszciplináris – szociológiai, történeti és gazdasági – megközelítésű, a társadalmi igazságossággal és az ökológiai fenntarthatósággal kapcsolatos kutatásokkal foglalkozó magyar nonprofit nemrég tette közzé az “Élő kenyér” (True Bread) című félórás dokumentumfilmet. A filmben hazai biogazdálkodók és termelők, köztük gabonatermesztők, molnárok és pékek informális közösségét mutatják be: egy olyan csapatot, amelynek célja, hogy a nagyipari mezőgazdaságban használt vegyszerek – műtrágyák, növényvédőszerek – és az élelmiszeriparban alkalmazott adalékanyagok nélkül állítsanak elő egészséges és magas minőségű kenyeret, pékárukat. https://www.youtube.com/watch?v=XcR4U4fqd7M&t=1260s Az ESSRG filmjéből kiderül: a jövő fenntartható mezőgazdaságában kiemelt szerepet játszanak majd a rövid és lokális beszállítói láncok és az olyan szárazság- és kártevőtűrő “alternatív gabonafajták”, amelyek korábban hosszú évszázadokig a hagyományos, mai szóhasználattal “bio” mezőgazdasági termelés alapját képezték. A kenyér élettörténete Az Élő kenyér főszereplői azok a magyar gazdák, malomipari szakemberek és pékek, akik afféle “grassroots kezdeményezésként” felépítették a saját, a kenyér szeretetére, a fenntartható életmód iránti elkötelezettségre, a mezőgazdaság régóta gyűlő hagyományaira és tapasztalataira, valamint a legmodernebb külföldi jógyakorlatokra építő termelői hálózatukat. Az ESSRG szakértői kiemelik: az “alternatív gabonák” világszerte egyre fontosabbá válnak, ahogy a termelők és a fogyasztók is egyre inkább a biodirárzitást támogató, organikus és agroökológiai módszerekkel készült termékek felé fordulnak. A magyar termelők által létrehozott networkhöz hasonló társulások nagy előnye az is, hogy transzparenssé teszik a termelés és a feldolgozás folyamatát. “Ennek a kenyérnek az élettörténetét a születéstől a megevésig ismerjük” – fogalmazott Mendik Bálint, az Aranykéz utcai Pipacs pékség alapítója, a film egyik szereplője. Egyre fontosabb szerephez jutnak a territoriális hálózatok AZ ESSRG a RADIANT és a COACH projekt keretében a COVID19 járvány kirobbanása óta foglalkozik az Európai Unión belül működő kooperatív és dinamikus agrár-élelmiszerhálózatok kutatásával; ezen projektek keretében készült el az Élő kenyér című dokumentumfilm is. A kutatók igyekeztek felmérni, hogyan működnek a lokális élelmiszerláncok és beszállítói hálóztatok az EU-ban, nyomon követték, milyen gazdálkodási és gyártási metódusokat használnak, és hogyan alakul az így előállított, a közvélekedés szerint "drága bio-élelmiszereknek” az ára. Mint elemzésükben írják, a pandémia ideje alatt a globális ellátási láncok zavara miatt kiemelt jelentőséget kaptak a helyben termelt élelmiszerek – aminek fogyasztói szokásokra gyakorolt hatásai a mai napig érezhető. “A friss, tápanyagokban gazdag, ökológiailag fenntartható módon megtermelt, a helyi étkezési kultúrába illeszkedő, de mégis megfizethető árú élelmiszerek egyre inkább a territoriális élelmiszer-rendszerek részévé válnak, annak ellenére is, hogy az infrastruktúra-fejlesztéssel és döntéshozatallal foglalkozó szervezetek továbbra sem fordítanak kellő figyelmet rájuk” – írják az ARC 2020 oldalán megjelent jelentésükben.

#Digitalizáció #Környezeti ügyek #Környezetszennyezés #Nonprofitoknak #Társadalmi ügyek

A virtuális influenszerek lehetnek a klímaváltozás elleni harc fő szószólói?

#Jógyakorlatok #Nonprofitoknak #Vállalatoknak

”Az erőszakmentes kommunikáció nagyobb hatékonyságot, jobb teljesítményt és működést, stabilabb szervezeti struktúra kiépítését teszi lehetővé” – Interjú Pataki Anna coach-csal, EMK-trénerrel

Az EMK eszközeit ma már Magyarországon is számos nonprofit és forprofit szervezetben alkalmazzák. Marshall Rosenberg módszerének célja, hogy minden érintett fél számára elfogadható, az alapvető szükségleteiket figyelembe vevő, empatikus kommunikációs helyzetet teremtsen egy csoporton, közösségen belül. Az Erőszakmentes Kommunikáció (EMK) filozófiáját és módszertanát Marshall Rosenberg amerikai klinikai szakpszichológus dolgozta ki. Az EMK célja, hogy az emberek nagyobb empátiával, nyitottabban, érthetőbben tudjanak kommunikálni egymással, és lehetőség szerint minden fél számára kedvező “nyertes-nyertes“ viszonyt alakítsanak ki. “Egy gyerekneveléssel kapcsolatos workshopon találkoztam először az erőszakmentes kommunikáció fogalmával. Rögtön éreztem, hogy ez sokkal több egyszerű kommunikációs technikánál: egy mélyebb gondolkodásmód, életszemlélet, amely mögött komoly filozófiai alapvetések vannak – mondja Pataki Anna coach, mediátor, üzletviteli tanácsadó és EMK-tréner. – A hozzá tartozó eszköztár elsősorban arra szolgál, hogy kézzelfoghatóvá tegye ezt a mögöttes világlátást, és segítsen annak gyakorlásában, alkalmazásában.” Pataki Anna (Fotó: Hello Nonprofit) Marshall az EMK kidolgozásánál sok különféle forrásból merített. ”Nagyban épített a Mahatma Gandhi-féle felfogásra: nem véletlenül, hiszen ő is az erőszakmentesség ideáját hirdette. Ahogy a nagy világvallások tanításaira is: egyik kedvenc anekdotája szerint, amikor Izraelben tartott workshopot, a résztvevők azt mondták neki, »ez az alkalmazott Tóra«, amikor egy arab faluban, azt, hogy »ez az alkalmazott Korán«, amikor egy keresztény közösségben, akkor pedig azt, hogy »ez az alkalmazott Biblia«.” A tréner hangsúlyozza: ahogy Ghandi, úgy az EMK is tágan értelmezi az erőszakmentességet. “Nem csak a fizikai erőszakról van szó, Marshall filozófiája mindent »erőszaknak« tekint, amit nem szívből mondunk vagy teszünk – akár magunkkal, akár mással.” A konfliktusok a rendszerből fakadnak Annak ellenére, hogy az erőszakmentes kommunikáció sokak számára elvont, ezoterikus megközelítésnek tűnhet, nagyon is praktikus gyakorlati alkalmazásai is vannak. “Az EMK-t és annak módszereit, eszközkészletét gyakorlatilag bármilyen közösségen belül alkalmazhatjuk, ahol fontosak az emberi interakciók: a családtól a párkapcsolaton át a munkahelyekig – mondja Anna. – Marshall abból indul ki, hogy a világon minden embernek hasonló alapszükségletei vannak. Köztük fizikaiak – mint az élelem, a folyadékbevitel, vagy a napfény –, és lelkiek – mint az, hogy egy közösséghez tartozzunk, hogy megértsenek és elismerjenek minket, hogy örömöket és kihívásokat éljünk meg, hogy biztonságban érezzük magunkat. Az EMK szerint csak olyan megoldások lehetnek minden érintett számára fenntarthatók és előremutatók, amik valamennyiük szükségleteit figyelembe veszik – mert ha csak egy érdekelt fél szempontjait is figyelmen kívül hagyjuk, annak hosszabb távon az egész közösség fizeti meg az árát. Ez a szemlélet nagyban eltér a megszokott, vitákra építkező »kinek-van-igaza« megközelítéstől: nem azt vizsgálja, hogy ki van domináns helyzetben, vagy hogy kinek az érvei megalapozottabbak, hanem azt, hogy hogyan lehet olyan helyzetet teremteni, ami mindenki számára kielégítő, amitől mindenkinek kiegyensúlyozottabb és örömtelibb lesz az élete.” A tréner elismeri, hogy az erőszakmentes kommunikáció széles körű alkalmazása szétfeszítené a jelenleg elfogadott társadalmi és gazdasági rendszerek kereteit. “De ez is az egyik célja. Már csak azért is, mert ugyan az EMK-t elsősorban a személyek közötti, illetve csoportokon belüli kommunikációban szoktuk használni, de a legtöbbször az egyes emberek közötti konfliktusok is a rendszerből fakadnak, azokból a társadalmi-gazdasági konstrukciókból születnek, amelyekben élnek, dolgoznak.” Szükségletek és megoldási stratégiák Anna hangsúlyozza, nagyon fontos, hogy az emberek szükségleteit és az azok kielégítését lehetővé tévő megoldási stratégiákat szétválasszuk egymástól. “Csak hogy egy példát mondjak, lehet, hogy valaki nagyon szeretne egy munkát, feladatot, de hiányoznak a kompetenciái annak ellátásához. Ilyenkor nem az a megoldás, hogy ennek ellenére rábízzuk a szóban forgó feladatot, hanem az, hogy megvizsgáljuk, milyen alapszükségletét – mint az anyagi biztonság, a megbecsülés, a csoporthoz való tartozás – szeretné kielégíteni azzal, hogy pályázik, és milyen megoldási stratégiákkal – például egy másik, hozzá illő pozíció felajánlásával – tudjuk kielégíteni ezt a szükségletet. Az alapvető szükségletek kielégítésére számtalan különféle megoldást találhatunk, amelyek közül az adott körülmények között választhatunk: lehetőleg olyan módszert, ami nem csak a kérdéses személy, hanem valamennyi vele együttműködő, dolgozó ember szükségleteit figyelembe veszi.” Anna szerint fontos distinkciót tenni az erőszakmentesség és a konfliktuskerülés, a gyengeség között. "Az erőszakmentesség nem jelent erőtlenséget – sőt az erő használata fontos része az EMK-nak. De nem mindegy, hogy hogyan – védelemre vagy büntetésre – használjuk az erőnket – emeli ki. – Ha grabancon kapom az úttestre kiszaladó gyerekemet, hogy elrántsam egy arra hajtó autó elől, akkor védelemre használom az erőmet. Ha utána fel is pofozom, akkor büntetésre.” Az EMK alkalmazásával a szervezetek hatékonysága is sokat javul A szakember több civil szervezettel – köztük a Humusz Szövetséggel, a Bábozd Zöldre Egyesülettel és a Hópárduc Alapítvánnyal –, számos üzleti vállalkozással és a PAF Közhasznú Alapítványon keresztül állami egészségügyi intézményekkel is együtt dolgozik coachként, illetve EMK-trénerként. “Vannak olyan témák, kihívások, amik szinte minden szervezetben megjelennek, attól függetlenül, hogy milyen szektorban működik – fejtegeti. – Ilyen például az, hogy hogyan tudunk erőszakmentes módon visszajelzéseket adni a főnökeinknek, kollégáinknak; hogy hogyan fogadjuk a visszajelzéseket; hogy hol és hogyan húzzuk meg a határainkat; hogy hogyan fogalmazzuk meg kritikamentesen, ha valami nem tetszik – vagy épp hogyan fejezzük ki a köszönetünket és hálánkat.” Mint mondja, ezek kivétel nélkül fontos kérdések, amelyek megválaszolása nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy egy-egy szervezet dolgozói elkerüljék a kiégést, ami komoly fluktuációhoz, és ezen keresztül az adott cég, nonprofit működésének, hatékonyságának romlásához, széteséséhez vezethet. “Az EMK eszközeinek használata nagyobb hatékonyságot, jobb teljesítményt és működést, stabilabb szervezeti struktúra kiépítését teszi lehetővé – vélekedik. – Sajnos, ma még a legtöbb szervezet fókuszából hiányzik a jó együttműködéshez szükséges empátia, pedig több kutatás is igazolja, hogy ott, ahol kellő hangsúlyt fektetnek az egymással együttműködő emberek közötti megértő és nyitott kommunikáció kialakítására és ápolására, a hatékonyság is nagyon sokat javul.”