Keresési eredmények erre: háború

Kategória

Kategória
  • Partnerek
    • Szerzőink

Címkék

Címkék
  • #civilek
  • ESG
  • fenntarthatóság
  • vállalatok
#Környezeti ügyek #Társadalmi ügyek

Nap-, szél, víz és biogáz-erőművekkel erősítené meg a háborúban megrongálódott energetikai infrastruktúráját Ukrajna

Az orosz támadások miatt rendszeresek az áramkimaradások. A háború dúltra ország 2030-ig húszmilliárd dollárt költene a megújuló energiaszektor fejlesztésére. Ukrajna 2030-ig húszmilliárd dollárt szeretne költeni megújuló energiainfrastruktúrája fejlesztésére – jelentette be augusztus 13-án Denisz Smihal miniszterelnök. Ezzel a befektetéssel az ország 27 százalékra növelné a zöld energia részarányát az energiamixében. A korszerűsítésre már csak azért is komoly szükség lenne, mert a háború alaposan megtépázta Ukrajna energetikai infrastruktúráját: az orosz rakétatámadások és dróncsapások az ország energiatermelő kapacitásának felét tönkretették. Ukrajna a nemrég bejelentett Nemzeti Megújuló Energia Akcióterv keretében tervezi összhangba hozni energiastratégiáját az európai sztenderdekkel. “Ez a terv egyértelműen igazodik az európai elvárásokhoz és szabványokhoz” – húzta alá Smihal. A beruházás során összesen 10 ezer megawatt áram megtermelésére alkalmas új infrastruktúrát építenének ki; a megújuló forrásoknak az áramtermelés mellett a fűtési és hűtési rendszerek táplálásában és a közlekedési szektorban is komoly szerepet szánnak. Jelentős külföldi befektetésekre van szükség Ahhoz, hogy sikerüljön megvalósítani a beruházást, Ukrajnának jelentős külföldi befektetésekre lesz szüksége: a becslések szerint csak a megújuló kapacitás kiépítésére közel 20 milliárd dollárt kell majd fordítaniuk. Az ország elsősorban nap-, szél-, víz és biogáz-erőműveket szeretne építeni. “Ukrajnának 20 milliárd dolláros tőkére lesz szüksége ahhoz, hogy továbbfejlessze megújuló energia-infrastruktúráját, amelynek a teljes energiamixből való részesedését 2030-ra 27 százalékra szeretnénk növelni” – mondta a kormány egyik szóvivője. Nemzetbiztonsági szempontból is fontos befektetés Az orosz offenzíva jelentősen felgyorsította Ukrajna átállását a megújuló energiatermelésre. Miután a hagyományos erőművek jó része megrongálódott, komoly áramkimaradások voltak az országban: a támadásokban olyan kulcsfontosságú létesítmények is megsérültek, mint a Tripillya-i hőerőmű vagy a dnyiprói vízerőmű. Az IMF becslése szerint az orosz támadások idén júliusig mintegy 56,5 milliárd dolláros kárt okoztak az ukrán energetikai hálózatban. A legnagyobb magánkézben lévő ukrán energetikai cég, a DTEK a jelentések szerint termelési kapacitásának közel 90 százalékát elvesztette. A vállalat vezetői októberig szeretnék újra 60-70 százalékosra növelni a kapacitást; tavaly decemberben jelentették be, hogy a Vestas dán turbinagyártóval közösen Kelet-Európa legnagyobb szélerőmű-parkját fogják felépíteni. Ukrajna megújuló energiaprogramja a szakértők szerint nem csak környezeti, hanem nemzetbiztonsági szempontból is fontos beruházás, hiszen jelentősen erősítheti az ország energiafüggetlenségét.
#Környezeti ügyek #Környezetszennyezés #Társadalmi ügyek

Két év alatt több mint 175 ország kibocsátásával terhelte meg a környezetet az orosz-ukrán háború

Egy friss jelentés szerint az orosz invázió két év alatt legalább 175 millió tonna széndioxidnak megfelelő üvegházhatású gázzal szennyezte a légkört. A harcok mellett a tüzek, a repülőjáratok elterelése, a kényszerű migráció és a támadásokban megrongálódott olaj- és földgázvezetékek is komoly problémát okoznak. Az Initiative on Greenhouse Gas Accounting of War (IGGAW) kutatócsoport közelmúltban publikált jelentése szerint a 2022 februárjában kirobbant orosz-ukrán háború két év alatt több szennyezőanyaggal terhelte meg a környezetet, mint 175 ország teljes kibocsátása. Szakértők szerint a háború az emberéletek és a gazdasági kár mellett a klímaváltozás hatásait is jelentősen súlyosbítja. A háború a harcok mellett a nagy kiterjedésű tüzek, a kereskedelmi repülőjáratok elterelése, a megtámadott területekről eredő menekülthullámok, és az energetikai infrastruktúrát – elsősorban a kőolaj- és földgázvezetékeket – ért támadások okozta szivárgások miatt is szennyezi a környezetet. Az újjáépítés karbonlábnyoma is jelentős lesz: a számítások szerint nagyobb károsanyag-kibocsátással járhat, mint maga a háború. Kilencvenmillió autó éves kibocsátása A harcok miatt légkörbe jutó szennyezőanyagok között a széndioxid mellett jelentős mennyiségű dinitrogén-oxid és kén-hewafluorid is van – utóbbit a legpotensebb üvegházhatású gáznak tartják. A háború alatt keletkezett kibocsátás mennyisége egészen elképesztő: kilencvenmillió benzinüzemű autót kellene egy éven keresztül megállás nélkül járatnunk ahhoz, hogy ekkora mértékű szennyezést produkáljunk. A jelentés szerzői megjegyzik: a háborúzó országok mindezidáig nem tartották számon, mekkora klímaköltsége van a hadviselésnek – és általában a hadseregek fenntartásának. A hivatalos adatokat már csak azért is nehéz megismerni, mert sok esetben hadititoknak számítanak, és a kutatók csak ritkán juthatnak el a frontvonalakra. Azt, hogy milyen gazdasági ára van a háborúk okozata kibocsátásnak, érdemben eddig senki sem vizsgálta. Márpedig komoly ára van: a részben a német és svéd kormányok támogatta IGGAW számításai szerint az orosz kormánynak a háború első két éve után csak a klímakárok után 32 milliárd dollárt kellene fizetnie Ukrajnának. Az ENSZ közgyűlése az Európai Bizottsággal (EB) közösen úgy döntött, hogy Oroszországnak jóvátételt kell fizetnie Ukrajnának a háború miatt. Ennek összegébe a klímakárokat is beleszámítják: a jelenlegi számítás szerint minden tonna, a harcok következtében kibocsátott üvegházhatású gáz 185 dollárnyi társadalmi kárt okoz. Globális méretű probléma Lenard de Klerk, az IGGAW-csoport vezető kutatója szerint Oroszország nem csak Ukrajnát, hanem a globális klímahelyzetet is veszélybe sodorja a háborúval. “Ez a »karbon-konfliktus« jelentős, és világszerte éreztetni fogja a hatásait. Oroszországnak fizetnie kell azért, hogy ekkora károkat okoz: nem csak Ukrajnának, hanem a többi országnak is, amelyek kénytelenek lesznek elszenvedni a klímakárok hatásait.” Az IGGAW jelentésének készítői a világon elsőként becsülték meg egy háború klímaköltségét. Elemzésük szerint: A kibocsátás harmada közvetlenül a harci cselekményekből származik. Második harmada a háború lezárultát követő újjáépítés során fog keletkezni. A harmadik harmada pedig a támadások miatt kitört tüzek, a kereskedelmi légijáratok átirányítása, az energetikai infrastruktúrát ért károk és a menekülthullám miatt termelődik meg.
vannak barátságok tőzsdecápák is?
#ESG #Vállalatoknak

Vannak barátságos Tőzsdecápák is?

A legjobb film, amit a kapitalizmusról valaha készítettek, minden kétséget kizáróan a Tőzsdecápák. Az alkotást az akkor már Oscar-díjas Oliver Stone rendezte és az egyik karaktert a saját apjáról mintázta, aki a valóságban is tőzsdeügynökként dolgozott, a főhős ellenfelének szerepét pedig Michael Douglasnek adta, akit a Filmakadémia szintén megjutalmazott ezért az alakításáért egy szobrocskával.  A történet a nyolcvanas évek Amerikájának a korszellemét tökéletes tükrözi vissza, ahol a pénz utáni hajsza, a szabadpiaci viszonyok, és gyakran egymás eltaposása juttat el mindenkit a híres Amerikai Álom megvalósulásához. Itt nem számít, hogy mivel szerezte valaki a vagyonát, csak a végcél számít, ami szentesíti az eszközt. A tőzsdecápák itt illegális módon, mások előtt még nem ismert, bennfentes információk megszerzésével és a részvénypiacon való megjátszásával tesznek szert hatalmas előnyre. Vagy éppen megvesznek egy vállalatot és amíg a munkavállalókat hitegetik egy jobb jövő reményével, valójában felszabdalják a céget és részenként sokkal kedvezőbb áron értékesítik azt, a dolgozók többsége pedig emiatt elveszíti állását.   Michael Douglas  a Tőzsdecápák című filmben, forrás: 20th Century Fox A filmben egy feltörekvő tőzsdeügynök is szeretne a nagykutyák közé tartozni, és követi a Michael Douglas által alakított, gátlástalan, pénzhajhász milliárdos példáját, aki a szárnya alá is veszi a fiatal srácot. Ezt azonban nem nézi jó szemmel a főhős apja, aki megtestesíti az ellenpólust: a munkájának él, és egy légitársaság lojális szerelőjeként a szakszervezetben is fontos szerepet tölt be. A fiatal, sikerre éhes srác lelkében, illetve ezen túl a mentora és apja között pedig összecsap két világszemlélet: az önző, mohó, egoista (ha úgy tetszik: szociáldarwinista) és a magát másokért feláldozó, jótevő (altruista) mély meggyőződése. Hogy ebben a háborúban - amely nemcsak a filmvásznon, hanem a mai napig a való életben is zajlik - végül ki nyer, azt nem mindig könnyű megítélni, bár a filmben és annak két évtizeddel később elkészült folytatásában azért Oliver Stone elég egyértelműen állást foglal. Aki még nem tette annak érdemes ezt a filmélményt pótolnia. A nagy kérdés azonban az, hogy valóban szükséges-e bármelyik félnek győznie? Ha az önző világkép nyer, annak a következményeit a többség vállalja, legyen szó elszegényedésről, szegénységről, nélkülözésről, vagy éppen környezetszennyezésről. Ezt szinte senki sem akarhatja társadalmi szinten, hiszen ennek hatásait nap mint nap láthatjuk a világ számos helyén, nem ritkán hazánkban is. Amennyiben viszont önfeláldozóak vagyunk, a lelki üdvöt talán elnyerjük, de mások eltaposnak, félrelöknek, és még az is lehet, hogy egy nap nem fogunk tudni vacsorát adni gyermekeinknek. Ez az amit szintén szeretne mindenki elkerülni.  Bármilyen hihetetlen, filmben és a valóságban is vannak olyan tőzsdecápák, akiknek nem az a célja, hogy felfaljanak mindent és mindenkit, akit eléjük sodor az áramlat, de persze nem is fognak éhen halni senki kedvéért. Oliver Stone alkotásában ezt a karaktert egy lovaggá ütött, elegáns angol úriember testesíti meg, aki bár szintén milliárdos, nem akar mindenkin átgázolni, hogy újabb jachtot vásárolhasson. Sőt, a történetben éppen emiatt kerül súlyos ellentétbe Michael Douglas karakterével, amikor ő feltámasztani szeretne egy céget, szemben a negatív szerepet betöltő ellenféllel, aki éppen rajta élősködik.  Terence Stamp a Tőzsdecápák című filmben, forrás: 20th Century Fox A rendező a filmben nemcsak a korszellemet festette le tökéletesen, de éppen ezzel a kissé régies karakterrel a jövőt is megidézte néhány jelenet erejéig. Azt a jövőt, ami a nyolcvanas években még elképzelhetetlennek tűnt, és ami mára valósággá vált: a barátságos tőzsdecápákét és azt a kapitalizmust, ami nemcsak a versengésre, de legalább annyira a kooperációra is épít. Olyan együttműködésekre, ahol az összes érdekelt fél a nap végén pozitív mérleggel zár, nyugodtan hajtja álomra a fejét, és a következő reggel ismét az összefogást fogja szem előtt tartani. Ha nem ez történne, az hosszútávon jelentős kockázatokkal járna a nagybefektetőkre, és még a tőzsdecápákra is.  Ennek a szemléletnek pedig neve is lett, ami toronymagasan legnagyobb hullám lett a befektetési szakmában az utóbbi tíz évben: az ESG. Ez egy betűszó, ami a terület három pillérét takarja: Environment, Social, Governance, vagyis Környezeti, Társadalmi, Felelős Vállalatirányítási faktorok. A lényege az, hogy nem csupán a rövidtávú nyereséget veszik figyelembe, hanem azt is, hogy az adott vállalat milyen hatással van a többi érdekelt félre (stakeholderre). Például a környezetre, legyen szó a helyi közösségekről, vagy akár az egész világról az üvegházhatású gázok levegőbe eregetése miatt. Vagy a munkavállalókra, hogy ők minél jobban és biztonságban érezhessék magukat a munkahelyükön és meg legyen a munka-magánélet megfelelő egyensúlya. Nem szabad megfeledkezni a beszállítókról, az ügyfelekről, a kisbefektetőkről, akik adott esetben erősen kiszolgáltatott helyzetben is lehetnek.  Az ESG pillérei és néhány fontosabb témaköre, forrás: Stradamus Zrt Az ESG értékeléseket elsősorban ma már kockázati tényezőként azonosítják, és az itteni teljesítményt számos indikátorral mérik: például az üvegházhatású gáz kibocsátást, a megtermelt hulladék mennyiségét, az adott munkaórára jutó balesetek számát, vagy a nők arányát a vezető testületekben. A listát szinte vég nélkül lehetne sorolni, de szerencsére egy közepes- vagy kisvállalat, illetve bármilyen más helyi szervezet esetén akár 20-30 ilyen mutató is elegendő, hogy azonosítsa a rá leselkedő veszélyeket, és azok kezelési módjait (ezekről későbbi cikkekben még szót fogok ejteni). Mert a kockázat igenis valós: ma már ha valaki nem foglalkozik a környezetével, akkor bírságok, csökkenő forgalom, váratlan költségek, romló munkamorál és egyéb hatások révén a saját hosszú távú eredményességét is garantáltan rombolni fogja. Ezért aki ezen szempontokat tehát figyelembe veszi az nem feltétlenül Teréz Anya reinkarnációja, sokkal inkább a saját hosszú távú pénzügyi érdekeit tartja szem előtt. Az ESG fejlődésére jellemző, hogy amíg 20 éve még szinte senki nem foglalkozott a területtel, már a fejlett piacokon lévő nagyvállalatok több, mint 90%-a legalább éves rendszerességgel ad ki ezekről a területekről adatokat és jelentést, nagy többségük mára a karbonlábnyomának a nullára csökkentését is vállalta, az ismertebb minősítők pedig immáron 16 000 közeli cégről adnak ki értékelést. A befektető oldalról indult mozgalom számai még inkább lenyűgözőek: az ENSZ egyik alszervezetéhez csatlakozott intézményi befektetők mára közel 150 000 milliárd dollárt kezelnek a fenti szempontok figyelembevételével. Eközben pedig törvények és rendeletek is elkezdték szabályozni a területet, tavaly jött ki ennek a magyar változata is, és lassan a KKV szegmens sem kerülheti ki a kérdést. De miért is tenné, ha ezzel magának is segít? Természetesen, mint minden fejlődő terület, az ESG is folyamatos kihívások előtt áll: nem mindig egyértelmű, hogy mi milyen kockázatokkal jár, és ezeket hogyan lehet felmérni. Emiatt sokan akár az egész koncepciót támadják, de az út előre a reformokban és nem a teljes tagadásban van. Ez a jó szellem immáron kiszabadult a palackból és a gátlástalan rövidtávú pénzhajhászást felváltja a megfontoltabb, hosszútávra fókuszáló, a teljes hatást figyelembe vevő szemlélet. Egyre több tőzsdecápából válik cetcápa, amelyik a véres és hirtelen leszámolás helyett a nyugodtabb, békésebb, planktonokat a vízből kiszűrő, nem ragadozó típusba tartozó táplálkozást alkalmazza. Ehhez pedig a gazdaságban sincs is szükség arra, hogy valaki olyan nagy méretű legyen, mint egy nagyvállalat, vagy egy cetcápa. Hogy miért, arra a következő cikkemben térek ki.  Barátságos Cetcápa egy snorkelezővel, forrás: Adiprayago Limena, Pexels A szerzőről: Faluvégi Balázs 25 éve van jelen befektetés-szakmai területen, és több mint tíz éve foglalkozik etikus befektetésekkel, illetve a Környezetre (Environment), Társadalomra (Social) és Felelős Vállalatirányításra (Governance) vonatkozó ESG elemzéssel. Társ-alapítóként startupjával elnyerte a BBVA nagybank globális versenyén a Legjobb Fintech a Fenntartható Pénzügyekért díjat. Megoldásaival és tanácsaival segítette többek között az egyik legismertebb hazai pénzintézetet, a régió egyik legnagyobb energiavállalatát, illetve az egyik legelismertebb magyar egyetemet ESG fejlesztésben. Blue Valew néven ezen a területen, saját, mindent átfogó módszertan alkotott meg. A számos tőzsdei cégnek és KKV-nak ESG tanácsadást és zöld finanszírozást nyújtó Stradamus Zrt. tanácsadó testületének a tagja.
#Szerzőink

Dávid Imre

újságíró, kommunikációs szakértő A Hello Nonprofit főszerkesztője. Az elmúlt években számos portál – köztük a 24.hu és az nlc.hu – fejlesztésében működött közre. Az UNICEF Magyarország kommunikációs szakembereként olyan kampányokon dolgozott, mint az ukrajnai háborúval kapcsolatos adománygyűjtés, az UNICEF Magyarország 1 %-os kampánya vagy az Imagine kampány. Rendszeresen publikál független hazai lapokban, online periodikákban.
#ESG

Miért éri meg a környezettudatosság egy vállalkozás számára?

“Ez az ESG és fenntarthatóság nem az ilyen belvárosi, unatkozó fiatalok hóbortja?” Ezt a kérdést soha nem fogom elfelejteni. Még 2016-ban kaptam, amikor egy tárgyaláson egy nagy bank egyik alapkezelőjének a munkatársaival beszélgettem az általunk fejlesztett digitális, társadalom- és környezettudatos megoldásról. Bár magam nem a Belvárosban nőttem fel, már a kérdés feltevésekor sem voltam igazán fiatal, unatkozni meg végképp nem unatkoztam, mégis megdöbbentett ez a fajta ignoráns megközelítés. Pár évvel később viszont egy rádióműsorban ugyanezt az alapkezelőt már az ESG és a fenntarthatóság előnyeiről és jelentőségéről hallottam nyilatkozni, és magamban mosolyogtam. Az évek során sok hasonló csendes és fokozatos pálfordulással volt szerencsém találkozni ezen a területen. A kezdeti kételkedés alapját egyetlen mítosz táplálja: miszerint a profitabilitás és a környezettudatosság ellentétben állnak egymással. Ha ez lenne a helyzet, akkor jogosan merülne fel a kérdés, hogy minden emberi jószándék ellenére miért is érné meg egy cégnek arra figyelnie, hogy milyen negatív hatást gyakorol a környezetére, pláne még tenni is annak érdekében, hogy ennek mértékét csökkentse.  Az adatok azonban egyértelműen azt mutatják, hogy nem ez a helyzet, hanem az esetek túlnyomó többségében éppen az ellenkezője: a legtöbb környezettudatos lépés még egy for-profit vállalkozás esetén is hozzájárul a pénzügyi eredményességhez (is).  Az NYU Stern az Egyesült Államok egyik legnagyobb tekintélyű egyeteme, főként a pénzügyi szakot tekintve, hiszen nincs olyan ranglista, ahol legalább a legjobb 20 felsőoktatási intézmény közé sorolnák be őket. Az egykori hallgatók között volt jegybankelnökök, Nobel-díj nyertesek, milliárdos nagyságúra nőtt vállalatok alapítói és jelenleg is a legnagyobb multik vezérigazgatói vannak. Ezen az egyetemen tanító professzorok készítettek egy átfogó, rendkívül széles körű tanulmányt a meglévő kutatások alapján (ún. metaanalízis) az ESG pénzügyi eredményekre gyakorolt hatásairól. Az eredményekre a meggyőző nem elég erős szó.  Összesen több, mint 1000 kutatási anyagot vizsgáltak meg, illetve rendszereztek, egyetlen adatbázisba tömörítve ezeket. Megvizsgálták azokat a statisztikákat, amelyek a vállalati oldalt és amelyek a befektetői, tulajdonosi oldalt is kielemezték. Az előbbi esetben mindössze a tanulmányok 8%-a az utóbbiaknál pdig 14%-a mutatott ki bármiféle negatív összefüggést, vagyis azt, hogy a környezeti és társadalmi hatásokkal való aktív foglalkozás rontotta volna az eredményességet. Ezzel szemben 57% és 43% volt azon kutatások aránya, amelyek kifejezetten erős, megbízható módon pozitív összefüggéseket tártak fel (ha a klímaváltozás elleni küzdelmet nem nézték, akkor 58% és 33% volt az arány). A maradék kutatások pedig vagy vegyes, de még gyakrabban semleges hatásokat mutattak ki. Azt, hogy pontosan mi lett egy-egy tanulmány eredménye erősen függött attól, hogy milyen piacon, milyen tényezők mellett és miként vették fel az adatokat, de összességében a pozitív összefüggések elsöprő győzelmet arattak szinte minden téren.  (Az NYU Stern metaanalízisének eredményei - részlet) A Stern NYU professzorai ezek alapján azt találták, hogy a legerősebb ESG teljesítmény azonos kockázati szint mellett éves szinten akár 3,8%-kal is megnövelheti a hozamokat, amennyiben a befektetők közép-, vagy hosszútávon, tehát legalább 3, de még inkább 5 éven vagy azon túl gondolkodnak. Ez a hatás a hiteleknél is megjelenik, az MSCI adatai alapján egy-egy jó ESG értékeléssel a kölcsönök tőkeköltsége éves szinten 0,7%-kal is alacsonyabb lehet azonos paraméterek mellett. Fontos kiemelni azt is, hogy nem csupán önmagában annak van pozitív hatása, ha valaki jól teljesít ESG területen, hanem annak is, ha még gyengébbek az eredményei de azokat dinamikusan és következetesen javítja évről évre.  Mi lehet az oka annak, hogy a környezeti és társadalmi hatásokra való aktív és tevékeny odafigyelés ténylegesen javítja a pénzügyi eredményeket is? Ahogy általában lenni szokott az összetett kérdéskörökben a válaszok is összetettek, bármennyire is szeretnénk egyszerű megoldásokat kapni, ahogyan azt a fenti ellentétes mítosz hívei is elhitetik önmagukkal. Így a kérdésre több, egymást erősítő válasz is adható, az előnyök több tényezőre vezethetőek vissza, amelyek közül az alábbiak jelentik a legfontosabb példákat.  Alacsonyabb hosszú távú költségek. A megújuló energia már jó pár éve olyan szintre jutott el, hogy a legtöbb esetben az iroda, raktár, gyártelep épületeinek tetejére épített napelem a piaci beruházási költségeket tekintve is olcsóbb fajlagos energiaárakat jelent pár év után. Amennyiben ehhez valamilyen támogatás is társul, az tovább javítja a megtérülést, persze a rapszodikus szabályozás időközben valamelyest meg is nehezítheti a beruházások implicit nyereségét.  Kisebb kockázat és energiafüggetlenség. Amennyiben egy vállalat az energiaszükségletét nemcsak napelemek, de energiatárolás, hőszivattyú, napkollektor, infrapanelek, elektromos autók révén minél kevésbé külső forrásokból oldja meg, annél kisebb a kitettsége a változó energiaáraknak, és azok változásának, vagy akár rendelkezésére állásának. Az orosz-ukrán háború kitörését követően a gázárak megugrása egy élénk és sokak számára fájó példa arra, hogy az energiafüggetlenség jelentősége mekkora is lehet.  Magasabb bevételek. Bár Magyarországon ezt még valamelyest korlátozottan érzékeljük, de mind a fogyasztók, mind a munkavállalók világszerte egyre inkább érzékenyek arra, hogy kitől vásárolnak és kinek dolgoznak. A fiatalabb generációk ma már figyelembe veszik a döntésüknél azt, hogy mennyire figyel oda a környezetére a kérdéses vállalat. Ha ez valóban meg is történik, akkor az a vásárlók részéről nagyobb keresletet jelent, amíg a munkavállalók többet tesznek majd azért, hogy az eladások nőjenek, mivel emocionálisan is jobban kapcsolódnak a céghez, akinél dolgoznak. Az Unicredit Bank hazai felmérése alapján ma már a legfiatalabb korosztály 40%-a számára az egyik legfontosabb szempont az állások megpályázásánál az, hogy a munkáltató tesz-e eleget a fenntarthatóságért. Ugyanez az arány a teljes spektrumon belül is eléri a 30%-ot, és folyamatosan növekszik.  (Az Unicredit Bank hazai felmérésének főbb eredményei) Magasabb hatékonyság. Az imént említett okok miatt a munkavállalók hatékonyabban is dolgoznak, hiszen motivációjuk jóval magasabb lesz, mint azoké, akik érzelmi alapon nem tudnak azonosulni munkaadójuk céljaival, vagy nem tartják ezeket hitelesnek. Ezáltal több és magasabb minőségű munka révén nagyobb értéket termelnek a vállalatnak és a kapcsolódó stakeholdereknek egyaránt.  Kisebb kockázat a hatósági büntetésekkel összefüggésben. A környezetvédelmi szabályozás évről évre egyre szigorúbb lesz, még akkor is ha a gyakorlatban néha még most is azt tapasztaljuk, hogy az előírások nem mindig és mindenhol kerülnek betartatásra, vagy az ezekkel összefüggő büntetések nagysága gyakran nem képvisel kellő visszatartó erőt. Ám még ha ez is a helyzet - ami egyre kevésbé igaz még hazánkban is - ez akkor is pénzügyi kockázatot jelent a tulajdonosok számára, és közvetve valamennyi érintettnek is.  Jobb megítélés a további stakeholderek részéről. Az sem mindegy egy vállalat számára, hogy mit gondolnak róluk például a beszállítók vagy a helyi közösség. Senki sem szereti azt látni, hogy a kismamák gyermekeikkel a kezükben tiltakoznak egy-egy gyár felépítése ellen a településük közelében, és bár sokszor ez nem jár sikerrel, de még Magyarországon is van erre ellenpélda. Kisteleken egy korábban tervezett akkumulátorgyár helyett a tiltakozások miatt ma már azt tervezik, hogy tortilla- és laskagomba üzem lesz a leendő ipari parkban. Az előkészítés pedig súlyos százmilliókba, milliárdokba is kerülhet, és nem kellő körültekintés, ESG stratégia hiánya miatt sok beruházó futhat bele hasonló pofonokba. Még ha sikerrel is járnak és átnyomják az ellenállással szemben a beruházást, a költségeik akkor is emelkedni fognak.   (A Foxconn elleni tüntetés Milwaukeeban) A példákat szinte vég nélkül lehetne sorolni, de ennyi talán elég arra, hogy belássuk: a fenntarthatóság még ha morális kötelesség is, valójában jól felfogott, hosszú távú anyagi érdeke a vállalatoknak és a hozzájuk tartozó érintetteknek. Aki ezzel ma már nem foglalkozik megfelelő szinten, az pénzt fog veszíteni.  A környezeti tényezők mellett persze a társadalmiak is igen fontosak, nem ritka esetekben még fontosabbak is. A cikksorozatunk következő részében ezekkel foglalkozunk részletesebben.  Faluvégi Balázs 25 éve van jelen befektetés-szakmai területen, és több mint tíz éve foglalkozik etikus befektetésekkel, illetve a környezetre (environment), társadalomra (social) és felelős vállalatirányításra (governance) vonatkozó ESG elemzéssel. Társ-alapítóként startupjával elnyerte a BBVA nagybank globális versenyén a Legjobb Fintech a Fenntartható Pénzügyekért díjat. Megoldásaival és tanácsaival segítette többek között az egyik legismertebb hazai pénzintézetet, a régió egyik legnagyobb energiavállalatát, illetve az egyik legelismertebb magyar egyetemet ESG fejlesztésben. Blue Valew néven ezen a területen, saját, mindent átfogó módszertant alkotott meg. A számos tőzsdei cégnek és KKV-nak ESG tanácsadást és zöld finanszírozást elősegítő Stradamus Zrt. tanácsadó testületének a tagja.  
#Lakhatás #Társadalmi ügyek

”A jótékonyságban is van helye az innovációnak” – Interjú Havasi Zoltánnal, a Budapest Bike Maffia alapító-vezetőjével

Mi kell ahhoz, hogy egy civil szervezet sikeresen és fenntarthatóan működő, nagy társadalmi hatást indukáló társadalmi vállalkozássá nője ki magát? A Budapest Bike Maffia alapítója szerint elsősorban progresszív, újító gondolkodásmód, tudatos szervezetfejlesztés és brandépítés, valamint olyan termékek és szolgáltatások, amelyek vonzók a potenciális támogatók és partnerek számára. A Budapest Bike Maffia (BBM) sok más sikeres civil szervezethez hasonlóan, néhány lelkes, segíteni vágyó ember elhatározásából született. “Két héttel 2011 karácsonya előtt ültünk pár haverommal a kilencedik kerületi Tündérgyárban (Ma Élesztő – a szerk.), csupa futár meg bringásgyerek, akik a melóhelyüktől a csajuk lakásáig mindenhova kerékpárral jártak, és arról beszélgettünk, mennyi elesett, segítségre szoruló ember van az utcán. Hogy hányan vannak, akik lenézik, lesajnálják, sokszor szó szerint átlépik őket, mert úgy gondolják, a hajléktalan emberek csak lusta, részeges, menthetetlen vesztesek lehetnek, egy olyan réteg, ami »kolonc a társadalom nyakán«. Hogy szinte semmilyen lehetőségük nincs arra, hogy ha egyszer lecsúsztak, visszakapaszkodjanak a »polgári létbe« – mert a nagy segélyszervezeteken és azokon a lelkiismeretes magánembereken kívül, akik egyszer-egyszer csúsztatnak nekik pár forintot vagy egy adag ételt, szinte senki sincs, aki érdemben segíthetne nekik – meséli Havasi Zoltán, a szervezet alapító-vezetője. – Ültünk, beszélgettünk, és végül arra jutottunk, elég a szájtépésből, cselekedni kell. Jönnek az ünnepek, az utca tele éhező-fázó emberekkel, szólunk az ismerőseinknek, felplankolunk valami kaját, hozunk fenyőágakat, kerítünk pár ajándékot, takarót, meleg ruhát, aztán szenteste bringára pattanunk, és szétosztjuk a rászorulók között. Meglepjük őket; és ami a legfontosabb, az adományok mellett valami olyasmit is viszünk nekik, ami a legtöbbet jelenti a számukra: barátságot, emberséget, figyelmet. Mert ez volt a legfontosabb.” A BBM ma már több mint egy tucat fizetett munkatárssal, nyolcvan önkéntessel és több száz állandó közreműködővel dolgozó, komoly impactfaktorú projekteket vivő társadalmi vállalkozás. “Lassan akkorák vagyunk, mint egy multi – mondja nevetve Havasi. – Pedig nem volt könnyű az indulás. Van az a klasszikus népmesei sztori: a legkisebb királyfi elindul szerencsét próbálni, kiállja a próbákat, levágja a sárkányt, aztán viszi a kiskirálykiscsajt, a felekirályságot, meg a címlapokat. Mi nem voltunk ennyire janik, hosszú, nem egyszer tévedésekkel, hibákkal pettyezett építkezés kellett ahhoz, hogy a Bike Maffia valóban sikeres és jól működő szervezetté váljon.” ”Elképesztő flow-élményt adott az első osztás” Maga a szervezet néhány önkéntessel és egy Facebook-oldallal kezdődött. “Mielőtt kimentünk volna osztani, összeraktam a BBM oldalát, és kitettem egy posztot, amiben arra kértem az ismerősöket, ha tehetik, támogassanak minket pénzzel, alapanyagokkal, ruhával, legyen mit szétosztani az utcán élő emberek között. Nem kellett csalódnunk: sokan eljöttek, hoztak zsemlét, felvágottat, zöldséget, téli ruhákat. Aztán lementünk a közeli boltba, vettünk pár rúd párizsit, és megkértük az ott dolgozó hölgyeket, hogy szeleteljék fel, mert szendvicseket akarunk csinálni. »Mire kell maguknak szenteste ennyi szendvics? – kérdezte az egyik. – Fiatalok, a mamájuk biztos finom vacsorával várja magukat otthon.« Mondtuk neki, hogy mi ma este máshogy ünnepelünk, hajléktalan embereknek visszük a kaját. A néni annyira meghatódott, hogy jó félkiló párizsit hozzácsapott ahhoz, amit vettünk, »Legyen miből etetni szegénykéimet«. Jó volt látni, hogy a hétköznapi emberek is szívesen segítenek, ha alkalmuk van rá.” "Elképesztő flow-élményt adott az első osztás" (Fotó: BBM) Havasi azt mondja, az első osztás után mindannyian úgy érezték, meg kell ismételniük az akciót. “Elképesztő flow-élményt adott, ezért másnap megint összejöttünk, és szétosztottunk még egy adag adományt. Ami megmaradt, azt bevittük egy melegedőszállóra; szívesen vették: akkor jöttem rá, hogy a szervezett ellátás munkájában is elkell a civil segítség.” Társadalmilag hasznos, közösségteremtő erővel bíró projekteket indítottak A bringás osztások hamar rendszeressé váltak. "Sokaknak rokonszenves volt a kezdeményezés. Egyre többen csatlakoztak hozzánk, volt olyan, hogy egy, az Ellátó kertben rendezett főzésre több mint száz bringás jött el. Eszméletlen fíling volt, olyan sokan voltunk, hogy szinte mindenkinek csak egy-egy adag kivinni való kaja jutott.” A Tündérgyárból pár hónap után átköltöztek a Szimpla Kertbe. “Akkoriban indult a Szimpla háztáji piac; tökéletes hely volt az adománygyűjtésre: a bejáratnál elkezdtünk vászontáskákat osztogatni a piacozóknak, és megkértük őket, ha van kedvük, írjanak rá valami kedveset vegyenek bele egy kiló krumplit, pár zacskó zöldséget, sajtot, tojást, vagy amit akarnak, mi pedig vállaljuk, hogy még aznap délután elvisszük a rászoruló családoknak. Ez a projekt is remekül működött – ráadásul megmutatta, hogy a jótékonyságban is van helye az innovációnak, az újító ötleteknek.” Ahogy telt az idő, úgy szaporodtak a projektek, a biciklis osztás, a közös főzések és a jótékonysági piacozás mellett érzékenyítő kampányokat is szerveztek, túrával egybekötött adománygyűjtést tartottak állatmenhelyek számára, a hajléktalan embereket és az önkénteseiket, szimpatizánsaikat összehozó pikniket rendeztek a városban. “2015-ben a szíriai, 2022-ben pedig az ukrajnai háború menekültjeinek támogatásában is részt vettünk. Igyekeztünk csupa olyan programmal, kezdeményezéssel előrukkolni, amik amellett, hogy társadalmilag hasznosak, közösségteremtő erővel is bírnak; talán ennek is köszönhető, hogy gyorsan nőtt az önkénteseink köre” – vélekedik a BBM vezetője. Fontos a hatásfokozás és a hatásmérés Havasi hamar rájött, hogy a BBM-ben komoly lehetőségek vannak, megfelelő támogatással valódi társadalmi hatással bíró szervezetté fejleszthetik a lelkes civilekből álló kis csapatot. “Csak a tőke hiányzott. Folyamatosan dolgoztunk, fejlődtünk, de egy idő után be kellett látnunk, ha valóban hosszú távon szeretnénk a rászoruló emberek segítésével foglalkozni, támogatókat, stabil bevételi forrásokat kell találnunk: mert ha továbbra is saját zsebből próbáljuk finanszírozni a Bike Maffiát, előbb-utóbb felkopik az álunk. Akkoriban még »rendes polgári munkám« is volt, grafikusként dolgoztam. Már amikor tudtam, mert a »civilkedés« vitte-ette az időmet, energiámat: tudtam, előbb-utóbb el kell döntenem, melyik utat választom. Sajnos, a megrendelőim sem voltak mindig megértőek, emlékszem, 2013-ban, amikor kimentünk segíteni az árvízi védekezésben, iszonyatosan leszúrtak, mert másfél napot késtem egy munkával. Ott ültem egy csapat öltönyös üzletemberrel szemben, hulla fáradtan, mert a tárgyalás előtti napon még a gáton dolgoztunk, erre nekem estek, hogy miért csúszik a meló. Mondom, homokzsákokat raktam a gáton. »Azt hiszed, te fogod megmenteni a világot?« – kérdezte gúnyosan az egyik. Én meg felhúztam magam: »Elmész a fenébe. Tudod, mit? Igen«.” Ahogy telt az idő, úgy szaporodtak a projektek (Fotó: BBM) Havasi vezetésével lassan, de biztosan fejlődni kezdett a szervezet. “Eleinte nem törtük a fejünket olyan »fenszi« dolgokon, mint a szervezetfejlesztés, a toborzás, a fundraising, vagy a stratégiaalkotás, örültünk, ha annyi pénzt be tudtunk húzni, amiből vehettünk egy saját üstöt. Először 2015-ben, a diákokat célzó +1 szendvics projekt sikerét látva gondolkodtam el azon, hogy itt lenne az ideje profi alapokra helyezni a működésünket, de a valódi szervezetépítés és az átgondoltabb működésmenedzsment csak két-három évvel később kezdődött el. Felállt egy hozzáértő emberektől álló vezetőség, többek között ennek is köszönhető, hogy 2019-2020 környékén már tényleg tudatosan, a szakmai szempontokat maximálisan figyelembe véve tudtunk dolgozni. Ez sokkal hatékonyabbá tette a munkánkat: a projektek szervezésétől az önkéntesek rekrutálásán és az adománygyűjtésen át a kommunikációig és a márkaépítésig. A legfontosabbnak azt tartottuk, hogy olyan szisztémát alakítsunk ki, ami támogatja a hatásfokozást és a hatásmérést. Szerettünk volna a korábbinál nagyobb hatékonysággal dolgozni, miközben azt is fontosnak tartottuk, hogy folyamatosan nyomon kövessük az eredményeinket, hiszen ezek segítségével tovább optimalizálhatjuk a szervezet működését, »belső jó gyakorlatokat« alakíthatunk ki.” Formabontó akcióikkal váltak sikeressé Gyors fejlődésükhöz az is hozzájárulhatott, hogy a BBM addigra széles körben ismert, vonzó, a fiatalok körében is népszerű “brenddé” vált. “Volt néhány olyan formabontó, komoly közösségi és médiaérdeklődést kiváltó akciónk, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy sokan megismerjék, kik vagyunk, mit csinálunk. Ilyen volt a pandémia idején végzett munkánk (a Covid-járvány kirobbanása után a BBM egy, a Táblás Átmeneti Szállás és Nappali Melegedő kertjében felállított adományponton gyűjtötte a felajánlásokat; az Egészségkonyhával és a Hokedli étteremmel közösen három hajléktalanszállót látott el meleg étellel; több ezer mosható-vasalható maszkot juttatott el az egészségügyi ellátórendszerbe; és a Magyar Vöröskereszttel is együttműködött – a szerk. ), a szíriai és ukrajnai menekülteket támogató akcióink, a +1 szendvics program, a Gerilla piknik vagy épp az egyik kedvencem, a 2016 augusztusában rendezett 100-as buli, egy felvonulás, amin ötven brazil szambát játszó dobos, egy komplett bateria vezetésével több százan sétáltunk-táncoltunk végig a Bartók Béla úton, hogy felhívjuk a figyelmet a hajléktalanság problémájára és adományokat gyűjtsünk. A meghívóban csupán annyit kértünk a résztvevőktől, hogy hozzanak magukkal egy százforintost; az így összegyűlt több mint tízezer forintot a buli végén odaadtuk egy hosszú ideje utcán élő embernek. Fantasztikus volt látni, milyen emocionális fröccsöt okozott neki ez az »égből pottyant segítség«, a mai napig nem tudom elfelejteni, hogy zokogott örömében.” Havasi azt mondja, annak ellenére, hogy a szakemberek szerint a BBM elsősorban a kommunikációs és marketing-tevékenysége révén emelkedett ki a hazai civil szervezetek közül, eleinte nem sokat törték a fejüket a márkaépítésen. “Én írtam és szerkesztettem a fő kommunikációs platformunkként szolgáló Facebook-oldalra kikerülő szövegeket, és a kreatívok többségét is én raktam össze. Nem akartam agyafúrt kampányokkal, hosszas brainstormingok során kiköltött arculattal »behúzni« az embereket; nem is volt idő, erőforrás hosszas strtatégiázásra, ezért úgy gondoltam, az a legjobb, ha azt írom, amit gondolok. Így akarva-akaratlanul magamra igazítottam a BBM stílusát – és ez azóta is így maradt, sőt, ma már tudatosan építünk arra a hangvételre, vizuális nyelvezetre, amit annak idején kitaláltam. Ha megnézed a grafikai anyagainkat, egyértelműen látszik rajtuk a »grunge-os« hatás, nem véletlenül: a kilencvenes években csupa rock, punk, hardrock meg indie zenét hallgattam, egyfolytában Nirvana, Pearl Jam meg Stone Temple Pilots szólt a lejátszóból. Szerencsére úgy fest, ezzel a stílussal sokan azonosulni tudtak. Saját lábra álltak A BBM vezetője hangsúlyozza, amikor elindultak, még nem nagyon voltak követni való példák előttük. “Annyit tudtam, hogy lazán, mindenféle pátosz nélkül, természetesen kell hozzáállni a civil munkához, bízva a progresszív, egyedi ötletekben. A Bike Maffia igazi grassroots-szerveződésként indult, kitaláltunk egy projektek, kipróbáltuk, hogy működik-e, aztán ha bevált, megtartottuk, ha nem, elengedtük, és csináltunk helyette valami mást. Viszonylag jó hatásfokkal működtünk, nem véletlen, hogy a valaha kifundált összes projektünk jó hetven százaléka ma is működik.” Külön programot indítottak a diákoknak (Fotó: BBM) Havasi fontosnak tartotta, hogy a szervezet az egyéni és vállalati adományozók támogatása mellett a saját maga termelte forrásokra is támaszkodhasson. “Nem akartuk pályázatokból, állami, fővárosi, vagy önkormányzati dotációkból finanszírozni a működésünket. Nem azt mondom, hogy ez nem egy járható út, de mi nem ezt választottuk, úgy gondoltuk, ha saját bevételeink vannak, akkor szabadabban, kötöttségek nélkül működhetünk.” Persze, ezeket a bevételeket eleinte nem volt könnyű kitermelni. “Akkoriban még a közösségi adományozásnak sem volt igazán divatja Magyarországon, nem hogy a céges CSR-együttműködéseknek. De nem adtuk fel: 2016-ban elindítottuk a csapatépítő tréningeinket, nem sokkal később pedig a webshopunkat, ahol a »sajátmárkás« termékek mellett e-könyveket és a rászorulóknak szánt élelmiszercsomagokra beváltható kuponokat is árulunk. Ez a két bevételi forrás a támogatásokkal együtt már elegendő ahhoz, hogy stabilan finanszírozni tudjuk a működésünket.” Tovább erősítenék a forprofit szférával való együtműködést A BBM határozott célja, hogy tovább erősítse és bővítse a magyarországi kis- és nagyvállalatokkal való együttműködéseit. Új szolgáltatásokat vezetnek be, nemrég a 11. kerület egyik zöldterületi részén egy jótékonysági farm fejlesztésébe is belevágtak. “Vannak rendszeres támogatóink, adományozóink, köztük olyanok is, aki pénzzel és olyanok is, akik alapanyagokkal, a főzések és a szendvicskészítés során felhasználható élelmiszerekkel segítik a munkánkat – fejtegeti Havasi Zoltán. – Az idén szeretnénk olyan hosszútávú partneri együttműködéseket is kialakítani, amik a következő két-három évre biztosítanák egy-egy kiemelt programunk anyagi hátterét. Ilyen a farm projekt is, ami új szintre emelheti a szervezet működését, ha úgy tetszik, ez lehet a Bike Maffia 3.0-ja.” Az újbudai farmon a BBM egyfajta “szociális oázist” alakított ki: egy művelés alatt álló terápiás kertet, ahol a rászorulók mellett a civilek, az érdeklődő, diákok, az önkéntesek, a szociális munkások és persze a szervezet támogató cégek munkatársai is pihenhetnek, kertészkedhetnek, rekreálódhatnak, ismerkedhetnek. “A farmban komoly lehetőségek vannak: egyrészt helyet biztosít arra, hogy a folytonos forráshiánnyal küzdő civil szervezetek egy térítésmentesen igénybe vehető, tágas és zöld környezetben tartsák meg a rendezvényeiket – másrészt a céges programoknak, csatépítőknek, tréningeknek is remek helyszínéül szolgálhat. Most épp olyan támogatói csomagok összeállításán dolgozunk, amelyek lehetővé tennék, hogy az érdeklődő vállalkozások bérbe vehessék és saját rendezvényeikre használhassák a kertet.”
#Leszakadó régiók #Társadalmi ügyek

”A társadalomnak egyre több ügyet, rászorulót kell támogatnia” – Egyéves az Adománytaxi webshopja, a TAXITURI.hu

A vidéki adományútjairól, jótékonysági vásárairól és egyéb, a társadalmi érzékenyítést, közösségépítést támogató programjairól ismert szervezet tavaly a Scale Impact kétéves komplex fejlesztési programjának keretében indította el minőségi ruhákat kínáló webshopját. A projekt a Jófogás.hu, a Shoprenter és a FoxPost közreműködésével indult, a befolyó bevételekből a szervezet működését finanszírozzák. Egy évvel ezelőtt, 2023. április 1-én indult az Adománytaxi Alapítvány minőségi ruhákat kínáló webshopja, a TAXITURI.hu. A 2015-ben, a szíriai háború miatt kirobbant menekültválságot kísérő civil összefogás nyomán indult szervezet évek óta szervezi a különböző hátterű emberek megismerkedését támogató vidéki útjait; az egésznapos programok során közösségi vásárokat, gyerekfoglalkozásokat és családlátogatásokat is tartanak, céljuk, hogy a közösségépítés és a társadalmi érzékenyítés eszközeivel szolidárisabbá, fenntarthatóbbá tegyék a magyar társadalmat. Az Adománytaxi közösségi vásárain segítő szándékú felajánlóktól érkező használt ruhákat, játékokat, háztartási kisgépeket és egyéb, a mindennapi életükhöz szükséges termékeket vásárolhatnak a hátrányos helyzetű településeken élő emberek. Ezeket a termékeket jelképes ötven-kétszáz forintos áron árulják: az eladásokból származó bevételekből helyi partnereiket – jobbára civil szervezeteket és érdekvédelmi tömörüléseket – támogatják. Fotó: Adománytaxi/TAXITURI “A TAXITURI program 2017-ben indult. A mai napig járunk olyan eseményekre, fesztiválokra, ahol az adományozóinktól származó különleges, egyedi ruhadarabokat értékesítjük – mondja Horn Tamás szociológus, az Adománytaxi alapítója és kuratóriumi elnöke. – A beérkező adományok kilencvennyolc-kilencvenkilenc százalékát a vidéki közösségi vásárainkon áruljuk; a maradék egy-két százalék az, amit – magasabb áron – ezeken a kitelepüléseken adunk el, hogy az így befolyt bevétellel is támogatni tudjuk az alapítvány működését. Ezeknek a ruháknak az eladására jött létre a TAXITURI.hu is: egy webshop, amelyet a Scale Impact és a Jófogás.hu között létrejött kétéves fejlesztési megállapodásnak köszönhetően tudtunk elindítani.” ”Egy civil szervezet azért indít vállalkozást, hogy finanszírozni tudja a működését” A TAXITURI az Adománytaxi “vállalkozói lába”: egy olyan bevételtermelő tevékenység, amely nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a szervezet függetleníteni tudja magát a különféle pályázatoktól, dotációktól. Ennek a tevékenységnek biztosított új felületet, forrást a webshop is. “Egy civil szervezet többek között azért indít vállalkozást, hogy finanszírozni tudja az alapműködését” – hangsúlyozza Horn. Ezt a fundraising munkát erősíti a TAXITURI.hu is. “A Scale Impact mentorai sokat segítettek az üzletfejlesztésben; a Jófogás.hu pedig az informatikai háttér kialakításában, illetve a szolgáltatást beharangozó kommunikációs kampányban nyújtott komoly támogatást nekünk. A saját online piacterükön belül egy TAXITURI-boltot is létrehoztak, ahol a mi termékeinket forgalmazzák, és ezzel hozzájárulnak a bevételeink növekedéséhez.” A szervezet webshopjának fejlesztését, népszerűsítését más cégek is támogatják: köztük a Shoprenter.hu, amely a webshop felületét adta, és a FoxPost, amely ingyenesen biztosítja az alapítvány számára a csomagautomaták használatát. Részben nekik is köszönhető, hogy a TAXITURI-program “online inkarnációja” máris jelentős részben járul hozzá a szervezet működéséhez. “A webshop egy év alatt közel kétmillió forintos bevételt termelt, ami az Adománytaxi évi harminc-harmincöt millió forintos működési költségvetését figyelembe véve nem kis eredmény” – hangsúlyozza Horn. "Örömmel segítjük a TAXITURIT-t és a hozzá hasonló civil szervezeteket – egyesületeket, alapítványokat –, mert számunkra is fontos a társadalmi felelősségvállalás, aminél külön öröm, ha ezeket a programokat az alaptevékenységünkkel tudjuk támogatni" – tette hozzá Rab Máté, a Shoprenter Kft. ügyvezetője. Olyan szolgáltatást nyújtanak, amire szinte minden háztartásnak szüksége van Az Adománytaxi alapítója büszke arra, hogy a működésükhöz szükséges forrásoknak már egy látható részét tudják ebből a vállalkozásból előteremteni. “Ezek kezelése és szétosztása komoly fejtörést okoz a szervezeteknek: mind a begyűjtés, mind a raktározás nehezen kezelhető logisztikai feladat – fejtegeti. – Már csak azért is, mert sokan »lomtalanításnak« tekintik az adományozást; szerencsére nekünk hosszú évek edukációs munkájával sikerült elérnünk, hogy a támogatóink jó minőségű, hordható, viselhető tételekkel keressenek meg minket. Arra is nagy figyelmet fordítunk, hogy mindig csak annyit gyűjtsünk, amennyit el tudunk vinni; de így is havonta legalább egy tonna adomány továbbadását, elosztását, értékesítését kell menedzselnünk." Fotó: Adománytaxi/TAXITURI Az Adománytaxi “specialitása” az, hogy házhoz mennek a felajánlott termékekért, így könnyítve meg az adományozást a támogatóik számára. “Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy jó ideje nem kell meghirdetnünk az adománygyűjtő túráinkat – mondja Horn Tamás. – Organikusan, szájról-szájra terjed a hírünk; az emberek értékelik, hogy miközben rászorulóknak segítünk, olyan – ingyenesen elérhető – szolgáltatást is nyújtunk, amire szinte minden háztartásnak szüksége van; mert szinte minden háztartásban termelődnek olyan megunt, lecserélt termékek, amiket önerőből nehéz lenne hasznosítaniuk.” Horn szerint sosincs “adományhiány”. "Ez a fogyasztói társadalom sajátossága. A háztartások folyamatosan akkumulálják a »felesleges javakat«, nekünk csak annyi a dolgunk, hogy összegyűjtsük, és a megfelelő helyre juttassuk el a felesleget.” ”Fontosak az olyan együttműködések, mint a Scale Impact fejlesztési programja” Az Adománytaxi “kemény magját” egy hatfős stáb adja. "Van, aki teljes állásban dolgozik nálunk, van, aki projektmunkában. A TAXITURI.hu webshop projektmenedzsere például külsős, ha úgy tetszik, »alvállalkozóként« segít a munkánkban – mondja a szervezet alapítója. – Emellett rengeteg önkéntes és pro bono szakember is dolgozik velünk: az ő hozzájárulásuk nélkül nem tudnánk ilyen szinten működtetni a szervezetet.” Munkájukat a társadalmi felelősségvállalást fontosnak tartó cégek is nagyban támogatják. "A fenntarthatóság a FoxPost számára nem csupán az előírások és sztenderdek követését jelenti, hanem egy olyan szemléletet, amely természetes működésünk, stratégiánk része – monjta Bengyel Ádám, a FoxPost Zrt. társalapító vezérigazgatója. – Vállalati felelősségünk kiterjed mindazokra, akiket lehetőséghez segítünk logisztikai megoldásainkkal, vállalati működésünket pedig úgy építjük fel, hogy a társadalmi, gazdasági és környezeti felelősség beépüljön a mindennapjainkba. Ezzel is a fenntartható fejlődést és a jövő nemzedékek lehetőségeit segítjük elő. Fontosnak tartjuk, hogy magyar cégként, és felelős vállalatként időről időre kiálljunk jelentős társadalmi ügyek mellett. Elsősorban ott segítünk, ahol szakmailag a leginkább tudunk – korszerű és egyszerű logisztikai megoldást nyújtunk civil kezdeményezésekhez, például adománygyűjtések folyamatait leegyszerűsítve. Célunk olyan valós társadalmi ügyek felkarolása, ahol a logisztikai megoldás nélkül nem, vagy csak nagyon nehezen valósulhatna meg egy adott kezdeményezés." Horn azt mondja, annak ellenére, hogy az elmúlt években jelentős, széles körű társadalmi ismertségre és elismertségre tettek szert, komolyan meg kell küzdeniük azért, hogy biztosítani tudják a tevékenységük finanszírozásához szükséges forrásokat. “Ez egy paradox jelenség: az olyan össztársadalmi tragédiák, megpróbáltatások, mint amilyen a szíriai menekülthullám, a COVID-járvány, az ukrajnai háború vagy az elmúlt években tapasztalható inflációs válság volt, ugyan kedveznek a társadalmi felelősségvállalás terjedésének, de ugyanakkor komoly terhet is rónak a nonprofit szervezetekre – érvel a szakember. – A társadalomnak egyre több ügyet, rászorulót kell támogatnia, és hiába terjed a részvétel, az adományozás kultúrája, ha azoknak is egyre nagyobb nehézségekkel kell megküzdeniük, akik érzékenységüknél, felelős gondolkodásuknál fogva szívesen vesznek részt a leszakadó rétegek megsegítésében. Többek között ezért is annyira fontosak az olyan együttműködések, amelyek – mint a Scale Impact fejlesztési programja – amellett, hogy hasznos tudással, szakértelemmel segítik a hozzák hasonló szervezeteket, a fejlesztéseiken és a partneri együttműködéseken keresztül a mindennapi működésükhöz is hozzájárulhatnak.”
#Nonprofitoknak #Társadalmi vállalkozás

”A fundraising több puszta adománygyűjtésnél” – Interjú Mina Krisztinával, a Világszép Alapítvány partnerkapcsolati és kommunikációs vezetőjével

A hatékony fundraising, a nonprofit szervezetek működéséhez szükséges források előteremtése elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy a jobbító szociális és környezeti célokat képviselő kezdeményezések hosszú távon is hatékonyan és fenntarthatóan működjenek. Mina Krisztina, a korábban az SOS Gyermekfalvaknál és az UNICEF-nél is ütőképes adománygyűjtő szervezetet építő szakember szerint ehhez elsősorban márkaépítés, kommunikáció, jelenlét és a társadalmi bázis egyben tartása szükséges. Mina Krisztina, az állami gondoskodásban élő gyerekeket támogató Világszép Alapítvány partnerkapcsolati és kommunikációs vezetője húsz éve dolgozik a nonprofit szektorban. Az SOS Gyermekfalvaknál kezdte, majd közel tíz éven keresztül az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány fundraising szekciójának vezetője volt. “Mindig a gyerekvédelemben dolgoztam, az SOS Gyermekfalvaknál, az UNICEF-nél és most, a Világszép Alapítványnál is az volt a feladatom, hogy egy kis adománygyűjtő csapatból nagyobb, komplexebb, hatékonyabb szervezetet építsek” – mondja. Krisztina az üzleti szektorban kezdte, miután lediplomázott, egy tanácsadó cégnél dolgozott. "Aztán családom lett; úgy éreztem, nem fogom tudni összeegyeztetni az üzleti világ kihívásait, tempóját a gyerekneveléssel. Elkezdtem »kímélőbb« munkát keresni, így kerültem az SOS Gyermekfalvakhoz. Akkor még nem tudtam, valójában mi az a »fundraising«, de hamar rájöttem, hogy tulajdonképpen sales és marketing. Ugyanúgy el kell adnod egy terméket, mint a »piaci világban«, csak itt nem tejfölt vagy autókat értékesítesz, hanem jobbító szándékú kezdeményezéseket, programokat. Közgazdász diplomám van, de a lelkem mélyén mindig marketingesnek éreztem magam, nem csoda, hogy megfogott ez a feladat.” Fotó: Világszép Alapítvány Krisztina azt mondja, a nonprofit szervezeteknél többnyire olyan emberek dolgoznak, akik gondolkodásmódjukat, mentalitásukat tekintve nagyon hasonlítanak egymásra. “Ez egy személyiségtípus, ebben a szektorban jellemzően »segítő típusú« emberek találják meg a hivatásukat – fejtegeti. – Ilyenek a tanárok, az orvosok és a szociális munkások is; de a támogatóink között is számos olyan emberrel találkoztam, akik természetüknél fogva ebbe a nyitott, érdeklődő, segítő személyiségtípusba tartoznak – a segítő munka irányába gravitálnak.” Több, mint adománygyűjtés Krisztina hangsúlyozza: a fundraising több puszta adománygyűjtésnél. “Ez egy sokrétű, komplex feladatkör. Mi nem »kalapozunk«: a civil szervezetek nem alamizsnát gyűjtenek, hanem a társadalmi szempontból értékes és fontos, hiánypótló munkájukhoz igyekeznek forrásokat előteremteni – hangsúlyozza. – Márpedig ez tényleg fontos munka, sokszor állami feladatokat is kénytelenek vagyunk átvállalni.” Mint mondja, a fundraising akkor működik jól, ha a forrásokat, együttműködéseket kínáló adományozók és forprofitok is tisztában vannak ezzel a ténnyel. “Mi akkor végezzük jól a munkánkat, ha a támogatóink inspiráló és pozitív, a szó valódi értelmében »partneri kapcsolatként« tekintenek a közös munkánkra. Olyan együttműködésként, ami értéket teremt.” Egy profi fundraisernek számtalan különböző területet kell átlátnia és kézben tartania. “Ez egy rendkívül széles spektrumú, összetett feladatkör. Minél több potenciális támogatói réteget szeretnénk megszólítani, annál több feladatot kell menedzselnünk. Nem mindegy, hogy a magánszemélyekre, a pályázatokra, vagy a vállalati donorokra célzunk; nem mindegy, hogy egyszeri támogatásokat gyűjtünk, vagy hosszútávú együttműködéseket szereznénk kiépíteni – részletezi a fundraising szakember. – Tudnunk kell, melyik csoportot milyen módszertanok alapján lehet megszólítani; tisztában kell lennünk azzal, hogy az egyes vállalatok milyen CSR-stratégiát visznek, milyen pályázatok futnak éppen; hogy milyen társadalmi és gazdasági folyamatok alakítják a cégek és magánszemélyek adományozási kedvét, szokásait.” A jó fundraising-stratégia kialakításának első lépése a tervezés. “Ezt nem lehet megspórolni. Le kell ülni – kockás füzet, ceruza –, és áttekinteni, milyen tevékenységeink vannak, milyen fejlesztéseket, programokat szeretnénk elindítani, és milyen forrásokat kell előteremtenünk ahhoz, hogy mindezt finanszírozni tudjuk. Aztán találni kell egy profi fundraisert, akit – hogy valóban a teljes munkaidejét nekünk dedikálhassa – meg is fizetünk: egy szakembert, aki képes lefordítani a céljainkat stratégiára, a stratégiát kampányokra, együttműködésekre tudja bontani, és elég jó »people skill-jei« vannak ahhoz, hogy a forrásteremő tevékenység másik alaposzlopával, a kommunikációs csapattal is jó viszonyt ápoljon.” Brand a lelke mindennek Mina Krisztina szerint a fundraising a márkaépítéssel kezdődik. ”Márkát és ismertséget kell építeni, és ha lehet, személyes kapcsolatokat kialakítani a reménybeli támogatókkal. Az sem árt, ha van némi marketingbüdzsénk, mert így, fizetett hirdetésekkel egy szélesebb társadalmi bázist tudunk megszólítani. Nem kell nagyvállalati mértékű marketingköltésre gondolni: viszonylag kis költségvetésből is hatékony online kampányoka indíthatunk – sorolja. – Fontos, hogy a közösségi médiapiaccal kapcsolatban is képben legyünk: a Facebook és az Instagram mellett a Linkedin is egyre jobb felületet jelent a támogatók elérésére, mozgósítására.” Mina elismeri: egy nagyobb szervezetnek – mint amilyen például az UNICEF – könnyebb dolga van a támogatók megszólításában, mint egy kisebb, kevésbé ismert versenytársának. “Az UNICEF-nél komoly médiavásárlásokat is eszközölhettünk, lehetőségünk volt arra, hogy mélyebben végiggondoljuk, melyik csatorna milyen célcsoportokat ér el, milyen műsorkörnyezetben szeretnénk elhelyezni a hirdetéseinket és a többi. A médiacégek – legyen szó nyomtatott lapokról, online médiumokról, televíziós csatornákról, vagy éppen plakáthelyeket értékesítő ügynökségekről – kifejezetten hasznos partnerek lehetnek egy brand awereness kampány elindításában: még akkor is, ha sokuk nem pénzzel, hanem szolgáltatással, hirdetési felülettel támogatja a nonprofit szervezeteket.” Fotó: Világszép Alapítvány A fundraising szakember úgy látja, a hazai kis- és középvállalkozások (KKV-k) is egyre nyitottabbak az adományozásra. “Ebben a szektorban óriási a potenciál: egyre több az olyan nyereséges és fenntartható módon működő KKV, amelyek vezetői nyitottak arra, hogy társadalmi, környezeti ügyeket támogassanak – vélekedik. – Őket felkutatni és megszólítani nehéz. Nehéz, de nem lehetetlen: érdemes az őket érdeklő konferenciák, szakmai események szervezőin keresztül megkörnyékezni a kisebb cégeket, vagy a Linkedin-en felvenni velük a kapcsolatot. Erős társadalmi bázissal biztos finanszírozás alapokat lehet építeni Mina Krisztina hangsúlyozza: a biztos és hosszú távon is fenntartható működéshez stabil, folyamatosan motivált, tájékoztatott, egyben tartott társadalmi bázisra van szükség. “Az »aprómunkát« nem lehet megspórolni, a közösségépítéshez és a közösség megtartásához elengedhetetlen a folyamatos közösségi média-jelenlét, a hírlevél-küldés, digitális eszközök használata, a támogatóinkat megszólító események szervezése – húzza alá. – A vállalati együttműködések fontosak – de azért az önkéntesek és a civil támogatók a legpotensebb, legelkötelezettebb segítőink.” A szakember úgy látja, a cégek adományozási kedve egyenes arányban van a gazdasági teljesítménnyel. “Ebből a szempontból is a GDP a legfontosabb arányszám: ha a gazdasági teljesítmény növekszik, több támogatásra számíthatunk, ha csökken, akkor kevesebbre – mondja. – Az elmúlt évek bizonytalansága – a COVID mellett az ukrajnai háború és az ezek nyomán fellépő rekordinfláció hatásai is egyértelműen érezhetők – sajnos a fundraising-együttműködésekre is hatással van, egyre nehezebb hosszú távú megállapodásokat kötni. Pedig a nonprofit és forprofit szféra együttműködése olyan, mint egy házasság: minél stabilabb, kiegyensúlyozottan, minél hosszabb távra szól, annál inkább megéri mindkét érdekelt félnek." Formabontó, jó ötletekkel a hosszútávú együttműködésekért Mina Krisztina az UNICEF-nél több olyan együttműködést is tető alá hozott, amelyekre a mai napig büszke. "Az egyik a Pagony Könyvkiadóval és a József Attila-díjas íróval, Berg Judittal közös Két kis dínó a világ körül nevű program. Ez egy egyedi előfizetői logikára felépített támogatói modell: azok a családok, akik regisztrálnak a programra, egy havi 2500 forintos, rendszeres adomány fejében megkapják a két kis dinoszaurusz, Trikó és Nyamm »UNICEF-es világjárásáról« szóló mesekönyvet, egy az utazásaik helyszíneit bemutató térképet, mappát, infokártya-csomagot, matricákat, és ami a legfontosabb, a gyerekeik havonta névre szóló képeslapot kapnak azoktól a társaiktól, akikkel a mesék főszereplői utazásaik során megismerkednek – mondja Mina Krisztina. – Ez már a társadalmi vállakozás határterülete: ugyan támogatást gyűjtünk, de cserébe értékes szolgáltatást, tartalmat is nyújtunk. Ez egy nagyon érdekes koncepció, ami lehetőséget teremt arra, hogy valóban hosszútávú kapcsolatot építsünk ki a támogatóinkkal." A szakember az UNICEF Magyar Suzuki Zrt-vel kötött támogatási megállapodását is kiemelkedően jó konstrukciónak tartja. "A vállalat évek óta komoly összegekkel segíti a gyerekvédelmi szervezet munkáját: az egyik évben egy gyerekbántalmazás elleni kampányt indítottunk, a másikban gyerekjogi konferenciát szerveztünk, a harmadikban gyerekneveléssel kapcsolatos tartalmakat állítottunk elő és terjesztettünk a támogatásukkal – mondja. – Ez az együttműködés azért tud hosszú távon is sikeres maradni, mert meg tudtuk fogalmazni a közös értékeinket, a közös üzenetünket, ami ebben az esetben a »biztonság«: a családok és a gyerekek biztonsága. Ez egy olyan üzenet, amit a Suzuki is hatékonyan be tud építeni a kommunikációjába – hiszen egy autógyártó számára a biztonság kiemelten fontos érték –; egy szerencsés kapcsolódási pont, amelynek köszönhetően értékes, a cég kommunikációjában is jól használható tartalmak jönnek létre."
#Nonprofitoknak #Sikersztorik #Társadalmi ügyek

„A rendszerszintű változás érdekében sokszor az egyes intézmények szerepkörén is változtatni, alakítani kell” – Interjú Cserjés Anikóval, az Ashoka Magyarország országfelelősével

Az 1980-ban alapított Ashoka 95 ország közel négyezer vezető társadalmi vállalkozóját fogja össze. Ma már Magyarországon is 36 tagjuk van, céljuk, hogy az egyedi ötleteket, megoldásokat kitaláló “changemakerek” támogatásával és összekapcsolásával rendszerszintű változásokat indítsanak el, és hatékony megoldásokat találjanak az egyre szorongatóbbá váló társadalmi problémákra.   Jövőre lesz harmincéves a világ vezető társadalmi vállalkozóit összekötő nemzetközi nonprofit szervezet, az Ashoka magyarországi tagszervezete. Az Ashokát 1980-ban alapította Bill Drayton amerikai szociális vállalkozó azzal a céllal, hogy felkutassa és támogassa azokat a “changemakereket”, akik egyedi ötleteik révén rendszerszintű változásokat indukálhatnak egy-egy szociális szempontból fontos területen: munkájukkal valódi változást hozhatnak a világba. Drayton – aki korábban menedzserként, illetve menedzser-tanácsadóként a világ egyik legnagyobb stratégiai és vezetési tanácsadócégének, a McKinsey & Company-nak is dolgozott, Jimmy Carter elnökségének ideje alatt pedig az Egyesült Államok környezetvédelmi ügynökségének helyettes vezetője volt – munkájáért az egyik legrangosabb amerikai elismerést, a “géniusz-díjként” emlegetett MacArthur-ösztöndíjat is elnyerte. “Az Ashoka tagjai, a »fellow-k« olyan társadalmi vállalkozók közül kerülnek ki, akik képesek azonosítani és újító, hatékony választ adni az olyan társadalmi szempontból fontos gyökérproblémákra, mint a fenntarthatóság, az emberi jogok, a biológiai sokszínűség megőrzése vagy az egyre súlyosabbá váló szociális egyenlőtlenségek – magyarázza Cserjés Anikó, az Ashoka Magyarország országfelelőse. – A szervezet ma már 95 országban képviselteti magát különféle, a pozitív társadalmi változást előmozdító programjaival. Magyarországon 36 tagunk van, köztük olyan széles körben ismert civilek, szociális vállalkozók, mint Jakubinyi László, a Szimbiózis Alapítvány alapítója, Tóthné Almássy Mónika, a KórházSuli vezetője, Léderer Sándor, a K-Monitor társalapító-ügyvezetője, L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója, vagy Udvarhelyi Tessza, a Közélet Iskolája megálmodója.” Magyarországon is vannak igazi changemakerek Az Ashoka tagjait egy szigorú, komoly környezettanulmánnyal, háttérmunkával és személyes interjúkkal megtámogatott folyamat során választják ki. “A fellow-k kiválasztásának öt kritériuma: az új, társadalmi szempontból hasznos, rendszerszintű változásokat elindítani képes ötlet, a kreativitás, az »entrepreneurial quality«, vagyis a vállalkozói szemléletmód, a társadalmi hatás és az »etikai szál«, vagyis az, hogy milyen szerepet tölt be az adott aspiráns a környezetében, hogyan tekintenek rá a közösségén belül – sorolja Cserjés Anikó. – Minket elsősorban azok az ötletek érdekelnek, amelyek extrapolálhatók: nem csak helyi vagy regionális, hanem bizonyos változtatásokkal, igazításokkal akár globális szinten is megvalósíthatók.” Az Ashoka országvezetője hazai példaként a Jakubinyi László vezette Szimbiózis Alapítványt hozta fel. “A Szimbiózis a fogyatékossággal élők munkaerőpiaci beilleszkedését támogatja, szociális farmjukon, a Miskolc közeli Baráthegyi majorságban számos megváltozott munkaképességű embert foglalkoztatnak – mondja. – László igazi changemaker: nem véletlen, hogy az általa kidolgozott módszert már Moldáviában és Romániában is alkalmazzák. A munkájának köszönhetően tavaly a vonatkozó jogszabályt is átírták, így ma már a fejlesztő foglalkoztatást biztosító szervezetek is végezhetnek kistermelői tevékenységet.” A KórházSulit is hasonlóan fontos változást generáló szervezetnek tartja. “Mónikáék sokat tesznek a hosszú betegséggel küzdő gyerekek tanuláshoz való jogának biztosításáért, hatékony lobbytevékenységet végeznek, és a gimnazista korú diákokat, egyetemistákat is bevonják a munkájukba – mondja. – Oktatási anyagokat írnak, tanárokat képeznek tovább; még arra is van gondjuk, hogy felkészítsék a szülőket, az iskolákat és az egészségügyi intézményeket a gyerekek megfelelő ellátására. Egy tudásközpontot is létrehoztak, amely lehetővé teszi, hogy az általuk kidolgozott modellt bárki szabadon felhasználhassa. A munkájuk arra is rávilágít, hogy a rendszerszintű változás érdekében sokszor az egyes intézmények szerepkörén is változtatni, alakítani kell: ahhoz, hogy megfelelő módon biztosíthassák a beteg gyerekek oktatását, a kórházaknak kicsit iskolaként, az iskoláknak pedig kórházként kell működniük.”   ”A fenntarthatóság is társadalmi kérdés” Annak ellenére, hogy az Ashoka “papíron” a társadalmi problémákra fókuszál, számos olyan tagjuk is van, akik a környezeti fenntarthatóságért dolgoznak. “Nem véletlenül, hiszen végső soron a fenntarthatóság is társadalmi kérdés: mindannyiunk életére hatással van, hogy milyen természeti közegben, milyen körülmények között élünk, mennyire kell megszenvednünk az olyan negatív környezeti hatásokat, mint a globális éghajlatváltozás, a csökkenő biodiverzitás, vagy a vízhiány.”   A szervezetnek világszerte közel négyezer tagja van, köztük olyan nemzetközileg elismert újítók, mint Al Harris, a tengeri halászatot új, közösségi alapokra helyezni kívánó Blue Ventures alapítója, Jimmy Wales, a Wikipédia társalapítója, Casey Fenton, az Airbnb-nek is modellül szolgáló Couchsurfing ötletgazdája, a perui Albina Ruiz, aki Ciudad Saludable nevű nonprofit szervezetével a fenntartható hulladékgazdálkodásért, természeti és környezeti erőforrás-menedzsmentért dolgozik, vagy Muhámmad Iunúsz bangladesi közgazdász, akit a “mikrohitelezés atyjaként” tartanak számon. Cserjés Anikó hangsúlyozza: az Ashoka nem üzleti modelleket, hanem rendszerszintű megoldásokat keres. “Ennek ellenére van rá példa, hogy sikeres üzletembereket is a tagjaink közé választunk – elég csak Casey Fentonra vagy Muhhámad Iunúszra gondolni.”  Mint mondja, nem tartja ördögtől való dolognak, ha egy civil szervezet bevételtermelő tevékenységet végez. “Persze, félő, hogy ha csak kényszerűségből, az anyagi biztonságuk, függetlenségük fenntartásáért indítanak vállalkozást, könnyen »fókuszt vesztenek«, és nem marad elég idejük, energiájuk az alaptevékenységük fejlesztésére – mondja. – Vannak olyan kezdeményezések, amelyekről már a témaválasztásuk miatt is bajosan lehetne elképzelni, hogy vállalkozásként működjenek: mint az Udvarhelyi Tessza-féle Közélet Iskolája, amelynek az a célja, hogy erősítse a demokrácia kultúráját és a választók részvételére alapuló interaktív citizenshipet.” Társadalmilag felelős cégekkel a rendszerszintű változásért Az Ashoka vállalati partnerekkel is együttműködik, a Hello Europe program keretében például több multinacionális cég támogatásával igyekeznek megoldást találni az ukrajnai háború nyomán kirobban menekültválságra. “A Hello Europe-nak idén már a »második évada« fut. A program első etapjában feltérképeztük, hogy kik azok a regionálisan működő tagok, akik direkt vagy indirekt módon kapcsolatban állnak a menekültekkel – például részt vesznek az elszállásolásukban, élelmezésükben, segítik a gyerekek beiskolázását vagy a felnőttek elhelyezkedését –, a második etapban pedig igyekeztünk összehangolni, facilitálni a tevékenységüket, és felmérni, mik azok a potenciális problémák, hiányosságok, amelyekre még megoldást kell találnunk.” Mint mondja,  az ukrajnai menekültek körében is folyamatosan keresik a potenciális új tagokat. “Ők is olyan új megközelítést, ötleteket hozhatnak magukkal, amiket beépíthetünk a programba” – hangsúlyozza. Cserjés Anikó egy magyarországi partneri együttműködést is kiemel. “2022-ben – közösen a Scale Impact-tel – a Green Lab program keretében az akkor még erősen alulreprezentált zöld projektek, vállalkozások támogatására indítottunk egy fejlesztési programot, amelynek keretében 17-35 éves fiatalok bevonásával kerestük a megoldást egyes környezeti problémákra. Pszichológiai tény, hogy a fiatalok nagy része »changemaker-ként« határozza meg magát; készek rá, hogy »megváltsák a világot« – és mi ezt az attitűdöt szerettük volna kamatoztatni a pilotprogram során. Rendkívül sikeres kezdeményezés volt: a fiatalok amellett, hogy részt vehettek egy-egy környezeti kihívás megoldásában, olyan tapasztalatokkal, képességekkel is gazdagodhattak, amelyeknek a későbbiekben is hasznát vehetik.”
#Sikersztorik #Társadalmi ügyek

”Létezik egyfajta sikercsapda” – Interjú Gusztos Péterrel, a SUHANJ! Alapítvány társalapító-vezetőjével

A fogyatékkal élő emberek sportolását támogató szervezet vezetője szerint sikeres és válságálló nonprofit szervezeteket csak átgondolt, saját bevételtermelő képességre is építkező finanszírozási stratégiával lehet építeni. A SUHANJ! Alapítvány közel másfél évtizede segíti a fogyatékkal élő embereket abban, hogy aktívan sportolhassanak: szakembereik és önkénteseik futó-, úszó- és tandemkerékpár-edzéseket tartanak nekik, versenyekre kísérik el őket, jótékonysági futóversenyeket rendeznek; edzőtermükben, a Tátra utcai SUHANJj! Fitness-ben együtt erősödhetnek a látás-, értelmi és mozgássérült emberek ép társaikkal. “Amatőr hosszútávfutóként külföldi versenyeken láttam először olyan csapatokat, akik félmaratoni, maratoni távokon fogyatékkal élőket kísértek. Ez adta az ötletet a SUHANJ! elindításához – mondja Gusztos Péter, a szervezet társalapító-vezetője. Gusztos a politikai karriert cserélte le a “főállású civil” létre, 2002 és 2010 között az SZDSZ országgyűlési képviselője volt. “Nagy előnye volt annak, hogy fiatalon csináltam politikai karriert, hogy amikor a pártommal együtt megbuktam, még csak harmincöt éves voltam, ezért bátran belevághattam valami újba – mondja önironikusan. – Szerettem volna olyasmivel foglalkozni, ami »saját«, amit a nulláról építhetek fel, és lehetőséget ad arra, hogy olyan emberekkel dolgozzak együtt, akikkel igazán szeretnék. Ez lett a SUHANJ!, aminek annyira az »apukája« vagyok, hogy a nevét és a színeit is én találtam ki.” Hamar a fogyatékkal élő és ép embereket integráló közösséggé fejlődött A SUHANJ! Alapítvány neve elindulásától kezdve szorosan összekapcsolódott a futással és a fogyatékkal élő emberek tömegsportjának támogatásával. “Ma is ez a legfontosabb tevékenységünk, de az évek során más szolgáltatásokat is elindítottunk: a szervezetünkre jellemző módon organikusan, a hozzánk járó emberek igényeire reflektálva bővült a portfoliónk – magyarázza Gusztos Péter. – Az első versenyünkön négy mozgássérült fiatalt toltunk végig kerekesszékben egy nyolc-tízfős csapattal egy budapesti félmaratonon; de hamar híre ment a kezdeményezésnek: egyre többen kerestek meg minket azzal, hogy szívesen csatlakoznának hozzánk, tudunk-e handbike-ot szerezni nekik, hogy teljesíthessék a versenyt, vagy látássérültként szeretnék lefutni velünk a távokat. Az alapítványt 2010 nyarán jegyezte be a fővárosi bíróság közhasznú szervezetként, és két-három év alatt olyan közösséggé fejlődött, ami képes a fogyatékkal élő és az ép embereket a sporton keresztül integrálni, közelebb hozni egymáshoz. Nyugodtan mondhatom, hogy ebből a szempontból különlegesek vagyunk, Magyarországon a legtöbb hasonló szervezet specializálódik, egy-egy jól körülhatárolható csoport érdekeit képviseli. Nálunk a sport áthidalja ezeket a határokat: itt nem csak ép emberek találkoznak a fogyatékkal élőkkel, hanem a kerekesszékesek is a látássérültekkel és az autistákkal.” Fotó: SUHANJ! Alapítvány Gusztos hangsúlyozza: az alapítvány az első években kizárólag önkéntesekkel dolgozott. “Én is önkéntes voltam; szerencsés voltam, mert megengedhettem magamnak pár év »türelmi időt«: volt egy kis megtakarításom, a volt feleségem, Kovács Patrícia pedig, akivel együtt indítottuk az alapítványt, sikeres, keresett és sokat foglalkoztatott színésznő volt. Neki is köszönhető, hogy ebben a minden alapítvány életében különösen fontos kezdeti időszakban úgy tudtam dolgozni a SUHANJ! felfuttatásán, hogy nem kellett amiatt aggódnom, van-e fix havi fizetésem.” Komoly szakemberek segítik a munkájukat A SUHANJ! Alapítvány ma már közel kéttucat munkavállalóval – köztük irodai alkalmazottakkal, recepciósokkal, trénerekkel, gyógypedagógusokkal, gyógytestnevelőkkel – dolgozik. “Van, akit teljes állásban, van, akit félállásban, van, akit szerződéses alvállalkozóként foglalkoztatunk – mondja Gusztos. – Vannak köztük gyakorló pedagógusok is, akik az iskolai munkájuk mellett délutánonként, esténként, hétvégenként dolgoznak nálunk.” A SUHANJ! vezetője büszke arra, hogy az edzői csapatot egy sokszoros magyar bajnok, olimpikon gyalogló, Srp Miklós vezeti. “Miklós kiváló atlétaedző, aki, mielőtt hozzánk szerződött volna, nyolc évig dolgozott gyógypedagógusként tanulásban akadályozott, értelmi sérült gyerekekkel.” Mint mondja, a tevékenységükbe a futás mellett gyorsan beépült a másik két triatlonsport, az úszás és a kerékpározás is. “Az edzőtermet 2015-ben nyitottuk. Eleinte bérelt termekben tartottunk spinning-órákat látássérülteknek; adta magát az ötlet, hiszen ez egy olyan mozgásforma, amit időjárástól függetlenül egész évben lehet csinálni, nem kell hozzá tandemkerékpár, kísérő – ez egy csoportosan űzhető, integratív, komoly terápiás előnyökkel bíró sport.” Fotó: SUHANJ! Alapítvány Egy idő után úgy érezték, ideje saját termet nyitniuk, jó másfél éves keresgélés után találták meg azt a Tátra utcai helyiséget, ami ma is a bázisukként szolgál. “Mivel rászántuk az időt a keresgélésre, alaposan végiggondolhattuk, pontosan milyen helyiségre, körülményekre van szükségünk – mondja a SUHANJ! Vezetője. – Relatíve szerencsések voltunk: itt korábban egy bankfiók működött, amikor kibéreltük a termet, már megvolt a mozgássérült emelő és a rámpa – mondja. – De a belső tér átalakításával sokat dolgoztunk: öltözőket, mosdókat, zuhanyzókat kellett kialakítanunk, teljesen akadálymentessé kellett tennünk a termet.” Folyamatosan bővült a szolgáltatásaik köre Gusztos szerint az akadálymentesítésről a legtöbb embernek három dolog jut eszébe: kerekesszékkel is be lehet-e jutni az ajtón, van-e mozgássérült mosó és elegendő parkolóhely. “Pedig az akadálymentesítés ennél jóval összetettebb dolog. Fontos, hogy szabadon közlekedhetők legyenek a folyosók, hogy a megfelelő helyeken kapaszkodókat szereljünk fel, hogy az öltözőkben a falak mellett állítsuk fel a padokat, hogy ne rendezzük át random módon a tereket – sorolja. – Látod azt a kék csíkot a fal közepén? Elsőre dekorációs elemnek tűnhet, de valójában egy látássérült-vezető sáv.” A terem átépítésénél nem nagyon támaszkodhattak bel- vagy külföldi jógyakorlatokra. “Nem szívesen használom ezt a manapság divatos kommunikációs közhelyet – nálunk minden »az első«, »a legnagyobb«,»páratlan« –, de tény, hogy a SUHANJ! Fitnesshez hasonló edzőterem nem csak itthon, hanem külföldön is csak nagyon kevés van. Találtunk ugyan egy-két jógyakorlatot, de javarészt azért saját kútfőből, a mozgás- és látássérült tagjaink, az önkénteseink és a trénereink segítségével kellett kitalálnunk, hogy hogyan építsük át és rendezzük be a termet. Megint csak szerencsénk volt, mert találkoztunk egy olyan tehetséges designerekből, építészekből, belsőépítészekből, grafikusokból álló csapattal, akik hajlandók voltak arra, hogy mélyen beleássák magukat a témába, és mérnöki szintű megoldásokat adjanak a problémáinkra.” A trénercsapatot is okosan, számos különféle mozgásformában jártas szakemberek bevonásával építették fel. "Fontosnak tartottuk, hogy ha már edzőtermet nyitunk, ne csak spinningelni lehessen, hanem crossfittelni, kettlebellezni, crankingelni, TRX-ezni, pilatesezni is. Ma már gyerektornát és női alakformáló edzéseket is tartunk” –magyarázza Gusztos. Az ismertségnek vannak árnyoldalai is A SUHANJ! vezetője fontosnak tartja, hogy a velük edző, sportoló fogyatékkal élő embereket is bevonják az alapítvány munkájába. “A »suhancaink« teljes értékű önkéntesek vagy munkavállalók lehetnek nálunk, sokuk rendszeresen részt vesz a jótékonysági futóversenyeink, szemléletformáló programjaink, rendezvényeink szervezésében és lebonyolításában. Ez egy valóban befogadó, integratív közösség; ez filozófia ihlette az üzleti modellünket is: a SUHANJ! Fitnessben az épek teljes árat fizetnek, ezzel is hozzájárulva, hogy a fogyatékkal élők kedvezményesen, vagy ha diákok, ingyen sportolhassanak” – mondja. Fotó: SUHANJ! Alapítvány Gusztos Péter a kezdetektől fogva fontosnak tartotta, hogy az alapítványnak saját bevételtermelő tevékenységei is legyenek. “Eleinte merchandisinget árultunk a versenyeken, rendezvényeken, aztán jött az edzőterem. Sokat tanultunk a kezdeti évek kísérletezéséből, és ez a tapasztalat a mai napig jól jön, hiszen a miénk egy tőkeszegény »iparág«, fontos, hogy ne lőjük lábon magunkat: csak olyan üzleti vállalkozásokba fektessünk pénzt, tőkét, amelyek biztosan megtérülnek.” Vállalati támogatásokat, magánadományokat is kaptak. "A SUHANJ!-nak már az induláskor megvolt az a helyzeti előnye, hogy mivel nagyon konkrét elképzelésekkel, tudatossággal vágtunk bele ebbe a vállalkozásba, gyorsan ismert és népszerű brandet tudtunk építeni köré. A név, a logó, a szín mind-mind határozott üzenetet közvetít a közvélemény felé – különösen egy olyan lelkes és összetartó közegben, mint a futóversenyek világa. Az is sokat segített, hogy úttörő tevékenységet végeztünk: ilyen sok résztvevővel, ilyen szervezetten még senki nem vett részt a magyarországi mozgássérültek sportoltatásásban. Talán ez az oka annak is, hogy a tizennégy év alatt, amióta működünk, még egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy nekünk kellett volna kilincselnünk a cégeknél – mindig ők döntöttek úgy, hogy támogatnak minket. És komoly támogatóink vannak: a Hewlett-Packardtól, a Magyar Telekomon át nagy bankokig számos top vállalat döntött úgy, hogy támogat minket.” Gusztos Péter szerint azt ismertségnek és népszerűségnek a fentiek dacára megvannak az árnyoldalai is. “Létezik egyfajta »sikercsapda«: sok potenciális támogató úgy látja, itt van egy szervezet, amely sikeresen, jól kitalált rendszer szerint, ügyes marketinggel működik, bizonyára nincs szükségük újabb pénzügyi segítségre. Tőlük hiába remélnénk támogatást – arról nem is beszélve, hogy vannak, akik szívesebben állnak új, friss induló kezdeményezések mellé, a mi szervezetünk pedig már közel másfél évtizede működik” – magyarázza. Fontos, hogy a civil szervezetek több lábon álljanak Gusztos Péter szerint azok a szervezetek, amelyek saját bevételtermelő képességgel rendelkeznek, rugalmasabban tudnak reagálni a változó piaci, jogszabályi környezethez és az olyan előre nem látható krízishelyzetekhez is, mint amilyen a 2019-ben kitört Covid járvány, az orosz-ukrán háború, vagy éppen az elmúlt évek rekordinflációja volt. “Ezek a mai napig éreztetik a hatásukat – mondja. – A terem remek példája annak, hogy a jó üzleti modell önmagában nem elég; már épp eljutottunk volna oda, hogy önfenntartó legyen, amikor beütött a krach: jött a Covid, a háború, az annak nyomán elszálló energiaárak és az infláció. Ezek együtt alapvetően átalakították a fogyasztói szokásokat; a miénknél jóval nagyobb, erősebb edzőtermek is küzdenek azzal, hogy hogyan csábítsák vissza a vendégeket. A megugró árak, a lakosság növekvő pénzügyi nehézségei miatt az edzőtermi bérlet sokak számára »luxuskiadássá« vált, kikerült a fogyasztói kosarukból, mert könnyebb lemondani róla, mint más termékekről – ráadásul a járvány ideje alatt arra is sokan rájöttek, hogy nem kell feltétlenül edzőterembe menniük, ha mozogni szeretnének.” Fotó: SUHANJ! Alapítvány Az elmúlt évek költség- és bevételszempontból is nehezek voltak az alapítvány számára. “Az a célunk, hogy újra önfenntartóvá tegyük a működésünket, ne keljen támogatásokból, adományokból kipótolni a kieső bevételeket – hangsúlyozza Gusztos. – Ez már csak azért is fontos, hogy növekedni tudjon a szervezet, hogy új, a jelenleginél is jobb szolgáltatásokat indítsuk, vidéki tagszervezeteket építhessünk fel.” A SUHANJ! Vezetője úgy látja, a stabil és hosszútávú működéshez az kell, hogy a civil szervezetek több lábon álljanak. “Az a legjobb, ha a szervezetek olyan »mixet« raknak össze, ami illeszkedik a működésükhöz, a saját bevételek mellett, a vállalati és magánadományozókra, pályázati forrásokra is épít. Ehhez persze jó PR- és kommunikációs tevékenység, átgondolt szervezetfejlesztés és kreatív hozzáállás kell. Meg egy jó fundraiser; mi is épp egy ilyenre vadászunk, sajnos nincs könnyű dologunk, mert kevés a szabad és megfizethető szakember a piacon.” Évente több száz fogyatékkal élő embert és családjaikat támogatják A SUHANJ! Fitness-ben 2016 augusztusi megnyitása óta közel 150 ezer vendégbelépést regisztráltak: szép eredmény – főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a Covid és különféle kisebb-nagyobb felújítások miatt összesen közel másfél évig zárva tartottak. “Ez az adat jól jelzi az edzőterem társadalmi hatását. Még akkor is, ha tavaly közel a járvány előtti évben mértnek közel a felére esett vissza a látogatottságunk – hangsúlyozza Gusztos Péter. – A SUHANJ! Kölykök programunk keretében hetente nagyjából száz fogyatékkal élő – jellemzően értelmi sérült, tanulásban akadályozott, autista és látássérült – gyerek és fiatal felnőtt edzhet nálunk; az ingyenes program keretében EGYMI-s (az Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmények közé tartozó – a szerk.) iskolákkal, más sérült gyerekeket támogató alapítványokkal, családokkal dolgozunk együtt. A végtaghiányos gyerekeknek szervezett Úszás programunkkal hetente közel félszáz gyereket mozgatunk meg. A futóversenyeken is százas nagyságrendben vesznek részt a sportolóink és az önkénteseink. Összességében elmondhatom, hogy évente több száz fogyatékkal élő embert és a családjaikat támogatjuk a munkánkkal – mondja a SUHANJ! vezetője, hozzátéve: a járvány ideje alatt indított online önfejlesztő, önsegítő programjaik is sikeresek. “Ezekben coach-ok, pszichológusok segítik a sérült gyerekek szüleit.”
#Környezeti ügyek

Nyakunkon a “Greenlash”: Az idei uniós választások eredményei azt mutatják, hogy sokan túl magasnak tartják a klímaváltozás elleni harc pénzügyi és szociális költségeit

Az Európai Unió az elmúlt években komoly lépéseket tett a klímaváltozás hatásainak mérséklése érdekében. Egy ideig úgy tűnt, ebben a törekvésükben a kontinens lakói is támogatják őket: 2019-ben a “zöldek” minden idők legnagyobb EP-választási sikerét érték el. Aztán jött az idei választás, és vele a kijózanodás, a frakció korábbi képviselői helyei egyharmadát elvesztette. Európa hosszú évtizedekig a világ egyik legnagyobb szennyezőanyag-kibocsátója volt. Aztán jött az Európai Gazdasági Közösséget felváltó Európai Unió (EU), ami – nem kis részben az olyan közép-kelet európai országok rendszerváltást követő integrálása révén, mint amilyen Magyarország is – szimpla piaci érdekközösségből magasabb szinten együttműködő, ma már 27 tagországgal büszkélkedő közösséggé emelte a kontinens országainak társulását. Az EU az elmúlt években látványos lépéseket tett annak érdekében, hogy fenntarthatóbbá tegye a működését: sorban jelennek meg a CSR-ral és ESG-vel kapcsolatos, egyre szigorúbb szabályozások; 2030-ra több mint felével csökkentenék az üvegházhatású gázok kibocsátását; 2035-től pedig betiltják a benzin- és dízelüzemű autók forgalmazását az unión belül. Az EU vezetői – egy-két látványos kivételtől eltekintve – elkötelezettnek látszanak amellett, hogy mérsékeljék a klímaváltozás évről-évre drasztikusabbá váló hatásait. Egy ideig úgy tűnt, hogy ebben a választóik többsége is támogatja őket: az előző, 2019-es európai parlamenti (EP) választásokon a Zöldek/Európai Szabad Szövetség (Zöldek/ESS) frakció minden idők eddigi legjobb eredményével hetven képviselői helyet szerzett. Aztán jött a Covid, az orosz-ukrán háború, a migrációs krízis és az ezek nyomában járó rekordinfláció, ami az idei EP-választási eredményeket látva alaposan átformálta az erőviszonyokat: a zöld frakció például az öt évvel ezelőtt megszerzett EP-helyei harmadát elvesztette. Nagy hasraesés Idén júniusban az EP-választások eredményeit elemezve Matina Stevis-Gridneff, a The New York Times brüsszeli tudósítója azt írta, “valami láthatóan megroppant az európai választók jelentős részében”, akik láthatóan kiábrándultak a zöld pártokból. A The European Council on Foreign Relations nevű think tank nevet is adott ennek a jelenségnek: elemzőik szerint a “greenlash” – a környezetvédelemmel, klímaváltozással kapcsolatos érdeklődés szembetűnő visszaesése – hátterében elsősorban az európai polgárok egzisztenciális szorongása áll – az, hogy mennyibe fognak kerülni ez EU nagyrátörő, a klímaváltozás enyhítését célzó tervei. Véleményüket Bas Eickhout holland EP-képviselő, a Zöldek/ESS alelnöke is osztja. “Úgy látom, sokaknak az jár a fejében, »Oké, de hogy engedhetjük meg magunknak ezt?« – mondta az EU klímaváltozás elleni intézkedéseinek költségeiről nyilatkozva. – Annak ellenére, hogy az európaiak támogatják a klímaváltozás elleni programokat, nem akarják a zöld átállás költségeit viselni.” Eickhout szerint félő, hogy ha az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszaszorítása és a saját energiaszámláik alacsonyan tartása között kell választaniuk, a legtöbben az utóbbit választják. Lazább szabályozásért tüntetnek a termelők A zöld átállás sokba kerül. Az olyan megújuló energiaforrások kiaknázásnak, mint a napenergia, a szélenergia vagy a vízerőművek, relatíve nagy a bekerülési költsége – ami rövid távon az adófizetőktől is nagyobb áldozatot követel. A nagy hatótávolságú elektromos járművek ma még többe kerülnek, mint a hagyományos, belső égésű motorokkal szerelt autók. A klímaváltozás hatásait enyhítő reformok nagyon is kézzelfogható áldozatokat követelnek az európai szavazóktól, nem meglepő, hogy ezek költségeit nem mindenki tudja vagy akarja megfizetni. Az EU klímaváltozás elleni programjának elfogadottságát az is komolyan visszaveti, hogy a közösség szigorú szabályozásokat kíván elfogadtatni az egyik legnagyobb globális szennyezőanyag-kibocsátó iparággal, a mezőgazdasággal kapcsolatban. Európában a mezőgazdasági termelők rendkívül jelentős lobbierőt képviselnek, a legújabb felmérések szerint a kontinens földterületeinek negyven százaléka művelés alatt áll. A termelők közül sokan attól tartanak, hogy ha az EU-szabályozásnak megfelelően változtatniuk kell az eddigi gazdálkodási gyakorlatukon, az komolyan veszélyeztetheti a nyereségességüket. Nem véletlen, hogy az agrár-érdelvédelmi közösségek komoly tiltakozásokat szerveztek Európa-szerte annak érdekében, hogy megpróbálják elérni a mezőgazdaságra vonatkozó klímavédelmi szabályozás fellazítását: Belgiumban idén áprilisban felgyújtottak egy metróállomást, és nyers tojással, valamint “folyékony trágyával” dobálták meg a kiszálló rendőröket, Franciaországban pedig “megrohamoztak egy kormányzati épületet”. A júniusi EP-választás előtt többezer gazdálkodó írt alá egy, az új greenwashing-ellenes intézkedések ellen tiltakozó nyílt levelet; az aláírók szerint az új szabályozás komolyan sújthatja az állati eredetű termékek gyártóit. ”A klímaváltozás elleni harc komoly »imázsproblémával küzd«” Az EU az elmúlt években jelentős összegeket költött a klímaváltozás elleni harcra. A zöld átállásra nyitott vállalkozásoknak komoly ösztönzőket és kedvezményeket is biztosítottak, a Rystad Energy adatai szerint az elmúlt években közel 115 milliárd eurót öltek a “tiszta energia” technológiák fejlesztésébe. Elisabetta Cornago, a Centre for European Reform vezető kutatója szerint az uniónak most a klímaváltozás elleni intézkedések költségeinek drasztikus csökkentésébe kellene invesztálniuk – annak érdekében, hogy visszaszerezzék a szavazók támogatását a zöld átállással kapcsolatban. “A törvényalkotóknak olyan zöld irányelvek kidolgozására kell koncentrálniuk, amelyek megfizethetővé teszik a dekarbonizációt, és mindenki számára egyértelművé teszik, milyen társadalmi előnyei vannak a fenntarthatóságnak” – vélekedett a szakember. Cornago szerint a politikusoknak meg kell értetniük az emberekkel, hogy a fenntarthatóbb gazdaság jelentősen csökkentheti a szegénységet, mérsékelheti a levegő- és vízszennyezésből adódó egészségügyi kockázatokat, és a mostaninál megbízhatóbb élelmezési rendszer felállítását teszi lehetővé. “A klímaváltozás elleni harc komoly »imázsproblémával küzd«. Ahhoz, hogy újra népszerűvé tegyük ezeket a törekvéseket, az kell, hogy “a politikusok megértessék a választóikkal, mekkora árat kell fizetnünk azért, ha nem változtatunk” – hangsúlyozta Cornago.
#Egészség #Társadalmi ügyek

Több mint 750 millió ember éhezik világszerte, a klímaváltozás és a fegyveres konfliktusok csak tovább súlyosbítják a helyzetet

Az ENSZ jelentése szerint az elmúlt években nem sikerült érdemben csökkenteni a kóros alultápláltságtól szenvedő emberek számát. Az orosz-ukrán háborúhoz hasonló fegyveres konfliktusok és a klímaváltozást kísérő extrém időjárási jelenségek tovább súlyosbítják a helyzetet: veszélybe kerülhet a világszervezet egyik legfontosabb fenntartható fejlődési célja, amelynek értelmében 2030-ra globális szinten felszámolnák az éhezést. AZ ENSZ július 24-én adta ki globális élelmezésbiztonsággal foglalkozó éves jelentését. A State of Food Security and Nutrition in the World (SOFI) adatai szerint az elmúlt három évben nem sikerült érdemben visszaszorítani a COVID19-járvány kirobbanása nyomán megugrott éhezést: 2023-ban világszerte közel 757 millióan szenvedtek súlyos alultápláltságtól, és további 2,3 milliárd embert (a Föld lakosságának 29 százalékát) fenyegettek enyhébb vagy súlyosabb élelmezésbiztonsági problémák. A jelentést öt ENSZ szervezet, köztük az Élelmezési Világprogram (World Food Programme – WPF) szakértői készítették, amelynek munkatársai 2017 óta monitorozzák a globális élelmezésbiztonsági helyzetet. Mint írják, miközben Latin-Amerikában és a karibi térségben “számottevő haladást” értünk el, a világ többi részén továbbra is komoly ellátási problémák vannak, ami a világszervezet egyik legfontosabb fenntartható fejlődési célkitűzését, a "Zero Hunger" programot is veszélybe sodorhatja, amelynek értelmében 2030-ra felszámolnák az éhezést. A jelentés készítői szerint a növekvő gazdasági egyenlőtlenségek és az élelmezésbiztonság nem múló bizonytalanságai miatt valószínű, hogy a következő hat év nem lesz elegendő az ENSZ ambíciózus céljának eléréséhez: számításaik szerint az évtized végén még mindig közel 582 millió krónikusan alultáplált ember lesz a világon, túlnyomó többségük Afrikában. Nagyobb összefogásra lenne szükség A jelentés hangsúlyozza: a helyzetet tovább súlyosbítják a klímaváltozást kísérő extrém időjárási jelenségek és az olyan fegyveres konfliktusok, mint az orosz-ukrán háború, amely világszerte komoly élelmiszer- és üzemanyagár-emelkedést okozott. David Laborde, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági szervezetének (Food and Agriculture Organisation – FAO) egyik vezetője szerint a jelentés megállapításai azt bizonyítják, hogy “rossz úton járunk”. “Nem elég, hogy rossz úton járunk, de rossz irányba is tartunk” – emelte ki a The Telegraphnak nyilatkozva. A SOFI adataiból egyértelműen kiderül, hogy a jövedelmi egyenlőtlenségek komoly szerepet játszanak az élelmezésbiztonság aránytalanságaiban: a súlyos élelmiszerhiánytól szenvedő emberek 72 százaléka a legszegényebb országokban él. A legnagyobb problémát Afrikában okozza az élelemhiány, a kontinens lakosságának 58 százaléka számára jelent mérsékelt vagy súlyos problémát, hogy hozzájusson a megfelelő mennyiségű egészséges élelmiszerhez. Laborde hangsúlyozta: ahhoz, hogy felszámolhassuk az éhezést, nagyobb összefogásra lenne szükség. “Miközben elég élelmiszert termelünk, hogy mindenkit jóllakassunk, nem biztosítjuk a gazdasági feltételeket ahhoz, hogy az emberek meg is tudják vásárolni azokat” – mondta.