A legjobb film, amit a kapitalizmusról valaha készítettek, minden kétséget kizáróan a Tőzsdecápák. Az alkotást az akkor már Oscar-díjas Oliver Stone rendezte és az egyik karaktert a saját apjáról mintázta, aki a valóságban is tőzsdeügynökként dolgozott, a főhős ellenfelének szerepét pedig Michael Douglasnek adta, akit a Filmakadémia szintén megjutalmazott ezért az alakításáért egy szobrocskával.
A történet a nyolcvanas évek Amerikájának a korszellemét tökéletes tükrözi vissza, ahol a pénz utáni hajsza, a szabadpiaci viszonyok, és gyakran egymás eltaposása juttat el mindenkit a híres Amerikai Álom megvalósulásához. Itt nem számít, hogy mivel szerezte valaki a vagyonát, csak a végcél számít, ami szentesíti az eszközt. A tőzsdecápák itt illegális módon, mások előtt még nem ismert, bennfentes információk megszerzésével és a részvénypiacon való megjátszásával tesznek szert hatalmas előnyre. Vagy éppen megvesznek egy vállalatot és amíg a munkavállalókat hitegetik egy jobb jövő reményével, valójában felszabdalják a céget és részenként sokkal kedvezőbb áron értékesítik azt, a dolgozók többsége pedig emiatt elveszíti állását.
A filmben egy feltörekvő tőzsdeügynök is szeretne a nagykutyák közé tartozni, és követi a Michael Douglas által alakított, gátlástalan, pénzhajhász milliárdos példáját, aki a szárnya alá is veszi a fiatal srácot. Ezt azonban nem nézi jó szemmel a főhős apja, aki megtestesíti az ellenpólust: a munkájának él, és egy légitársaság lojális szerelőjeként a szakszervezetben is fontos szerepet tölt be. A fiatal, sikerre éhes srác lelkében, illetve ezen túl a mentora és apja között pedig összecsap két világszemlélet: az önző, mohó, egoista (ha úgy tetszik: szociáldarwinista) és a magát másokért feláldozó, jótevő (altruista) mély meggyőződése. Hogy ebben a háborúban – amely nemcsak a filmvásznon, hanem a mai napig a való életben is zajlik – végül ki nyer, azt nem mindig könnyű megítélni, bár a filmben és annak két évtizeddel később elkészült folytatásában azért Oliver Stone elég egyértelműen állást foglal. Aki még nem tette annak érdemes ezt a filmélményt pótolnia.
A nagy kérdés azonban az, hogy valóban szükséges-e bármelyik félnek győznie? Ha az önző világkép nyer, annak a következményeit a többség vállalja, legyen szó elszegényedésről, szegénységről, nélkülözésről, vagy éppen környezetszennyezésről. Ezt szinte senki sem akarhatja társadalmi szinten, hiszen ennek hatásait nap mint nap láthatjuk a világ számos helyén, nem ritkán hazánkban is. Amennyiben viszont önfeláldozóak vagyunk, a lelki üdvöt talán elnyerjük, de mások eltaposnak, félrelöknek, és még az is lehet, hogy egy nap nem fogunk tudni vacsorát adni gyermekeinknek. Ez az amit szintén szeretne mindenki elkerülni.
Bármilyen hihetetlen, filmben és a valóságban is vannak olyan tőzsdecápák, akiknek nem az a célja, hogy felfaljanak mindent és mindenkit, akit eléjük sodor az áramlat, de persze nem is fognak éhen halni senki kedvéért. Oliver Stone alkotásában ezt a karaktert egy lovaggá ütött, elegáns angol úriember testesíti meg, aki bár szintén milliárdos, nem akar mindenkin átgázolni, hogy újabb jachtot vásárolhasson. Sőt, a történetben éppen emiatt kerül súlyos ellentétbe Michael Douglas karakterével, amikor ő feltámasztani szeretne egy céget, szemben a negatív szerepet betöltő ellenféllel, aki éppen rajta élősködik.
A rendező a filmben nemcsak a korszellemet festette le tökéletesen, de éppen ezzel a kissé régies karakterrel a jövőt is megidézte néhány jelenet erejéig. Azt a jövőt, ami a nyolcvanas években még elképzelhetetlennek tűnt, és ami mára valósággá vált: a barátságos tőzsdecápákét és azt a kapitalizmust, ami nemcsak a versengésre, de legalább annyira a kooperációra is épít. Olyan együttműködésekre, ahol az összes érdekelt fél a nap végén pozitív mérleggel zár, nyugodtan hajtja álomra a fejét, és a következő reggel ismét az összefogást fogja szem előtt tartani. Ha nem ez történne, az hosszútávon jelentős kockázatokkal járna a nagybefektetőkre, és még a tőzsdecápákra is.
Ennek a szemléletnek pedig neve is lett, ami toronymagasan legnagyobb hullám lett a befektetési szakmában az utóbbi tíz évben: az ESG. Ez egy betűszó, ami a terület három pillérét takarja: Environment, Social, Governance, vagyis Környezeti, Társadalmi, Felelős Vállalatirányítási faktorok. A lényege az, hogy nem csupán a rövidtávú nyereséget veszik figyelembe, hanem azt is, hogy az adott vállalat milyen hatással van a többi érdekelt félre (stakeholderre). Például a környezetre, legyen szó a helyi közösségekről, vagy akár az egész világról az üvegházhatású gázok levegőbe eregetése miatt. Vagy a munkavállalókra, hogy ők minél jobban és biztonságban érezhessék magukat a munkahelyükön és meg legyen a munka-magánélet megfelelő egyensúlya. Nem szabad megfeledkezni a beszállítókról, az ügyfelekről, a kisbefektetőkről, akik adott esetben erősen kiszolgáltatott helyzetben is lehetnek.
Az ESG értékeléseket elsősorban ma már kockázati tényezőként azonosítják, és az itteni teljesítményt számos indikátorral mérik: például az üvegházhatású gáz kibocsátást, a megtermelt hulladék mennyiségét, az adott munkaórára jutó balesetek számát, vagy a nők arányát a vezető testületekben. A listát szinte vég nélkül lehetne sorolni, de szerencsére egy közepes- vagy kisvállalat, illetve bármilyen más helyi szervezet esetén akár 20-30 ilyen mutató is elegendő, hogy azonosítsa a rá leselkedő veszélyeket, és azok kezelési módjait (ezekről későbbi cikkekben még szót fogok ejteni). Mert a kockázat igenis valós: ma már ha valaki nem foglalkozik a környezetével, akkor bírságok, csökkenő forgalom, váratlan költségek, romló munkamorál és egyéb hatások révén a saját hosszú távú eredményességét is garantáltan rombolni fogja. Ezért aki ezen szempontokat tehát figyelembe veszi az nem feltétlenül Teréz Anya reinkarnációja, sokkal inkább a saját hosszú távú pénzügyi érdekeit tartja szem előtt.
Az ESG fejlődésére jellemző, hogy amíg 20 éve még szinte senki nem foglalkozott a területtel, már a fejlett piacokon lévő nagyvállalatok több, mint 90%-a legalább éves rendszerességgel ad ki ezekről a területekről adatokat és jelentést, nagy többségük mára a karbonlábnyomának a nullára csökkentését is vállalta, az ismertebb minősítők pedig immáron 16 000 közeli cégről adnak ki értékelést. A befektető oldalról indult mozgalom számai még inkább lenyűgözőek: az ENSZ egyik alszervezetéhez csatlakozott intézményi befektetők mára közel 150 000 milliárd dollárt kezelnek a fenti szempontok figyelembevételével. Eközben pedig törvények és rendeletek is elkezdték szabályozni a területet, tavaly jött ki ennek a magyar változata is, és lassan a KKV szegmens sem kerülheti ki a kérdést. De miért is tenné, ha ezzel magának is segít?
Természetesen, mint minden fejlődő terület, az ESG is folyamatos kihívások előtt áll: nem mindig egyértelmű, hogy mi milyen kockázatokkal jár, és ezeket hogyan lehet felmérni. Emiatt sokan akár az egész koncepciót támadják, de az út előre a reformokban és nem a teljes tagadásban van. Ez a jó szellem immáron kiszabadult a palackból és a gátlástalan rövidtávú pénzhajhászást felváltja a megfontoltabb, hosszútávra fókuszáló, a teljes hatást figyelembe vevő szemlélet. Egyre több tőzsdecápából válik cetcápa, amelyik a véres és hirtelen leszámolás helyett a nyugodtabb, békésebb, planktonokat a vízből kiszűrő, nem ragadozó típusba tartozó táplálkozást alkalmazza. Ehhez pedig a gazdaságban sincs is szükség arra, hogy valaki olyan nagy méretű legyen, mint egy nagyvállalat, vagy egy cetcápa. Hogy miért, arra a következő cikkemben térek ki.
A szerzőről:
Faluvégi Balázs 25 éve van jelen befektetés-szakmai területen, és több mint tíz éve foglalkozik etikus befektetésekkel, illetve a Környezetre (Environment), Társadalomra (Social) és Felelős Vállalatirányításra (Governance) vonatkozó ESG elemzéssel. Társ-alapítóként startupjával elnyerte a BBVA nagybank globális versenyén a Legjobb Fintech a Fenntartható Pénzügyekért díjat. Megoldásaival és tanácsaival segítette többek között az egyik legismertebb hazai pénzintézetet, a régió egyik legnagyobb energiavállalatát, illetve az egyik legelismertebb magyar egyetemet ESG fejlesztésben. Blue Valew néven ezen a területen, saját, mindent átfogó módszertan alkotott meg. A számos tőzsdei cégnek és KKV-nak ESG tanácsadást és zöld finanszírozást nyújtó Stradamus Zrt. tanácsadó testületének a tagja.
by 
