Elképesztő mennyiségű félreértés van a társadalom- és környezettudatosság területén, és általában az ESG fejlesztéssel kapcsolatban. Sokaknak mankó és információ híján csak halvány sejtéseik vannak arról, hogy mi számít valójában, és mi az ami inkább minősül a green- és socialwashing berkein belülinek.
Számtalanszor találkozom olyan esetekkel, amikor cégvezetők azzal büszkélkednek, hogy van náluk egy darab elektromos autó töltő, van az igazgatóságban nő (aki szinte minden alkalommal a HR vagy a jogi osztály vezetője), illetve tettek napelemet a tetőre. Még olyat is hallottam, hogy egy vezérigazgató azzal tudta be a környezettudatosságot, hogy egy hibrid Lexust lízingelt saját használatra. Az esetek többségében azért van valódi törekvés a fenntarthatóság irányában, de még ezekben az esetekben is komoly tanácstalanság, félinformációkra épített ad hoc megoldások láthatóak csupán.
Ahhoz, hogy a ködös mocsárban egy tiszta pallót, gyalogutat tudjunk építeni, két dologra van szükség: arra, hogy tudjuk ki és milyen irányba szeretne elindulni, illetve hogy milyen eszközeink vannak a kezünkben, amivel a pallót megépíthetjük. Az utóbbi az erőforrásokra vonatkozik, és sokan ha már kalapács van a kezükben, akkor mindent szögnek nézve vadul csapkodni kezdenek, hogy minél hamarabb túlessenek a feladaton. Azonban ahhoz, hogy valóban legyen is értelme a munkának, tudni kell, hogy merre is kezdjük letenni a gerendákat. Az analógia ezen részét szolgálja a Lényegességi Elemzés.
Ahhoz, hogy tudjuk, hogy mire kell odafigyelni, milyen hatásokat kell megvizsgálni, azzal kell kezdenünk, hogy meghatározzuk: az adott cégnek kikre van egyáltalán hatása? Őket hívjuk érintetteknek (stakeholdereknek), és még egy KKV esetén is igen széles skálán találhatóak meg.
Érdekelt felek természetesen a tulajdonosok és a vezetőség, hiszen a cég pénzügyi eredményeinek maximalizálásában a legtöbb esetben ők motiváltak a leginkább. A legtöbb ember a mai napig ezt a klasszikus megközelítést alkalmazza, és úgy vélik, hogy egy magánszektorban lévő vállalatnak nincs is más dolga, mint nyereséget termelni. Egy cégtől azonban sokkal több ember sorsa függ többé-kevésbé, mint a tulajdonosi-vezetői kör. A legfontosabbak általában a cég alkalmazottai, hiszen nekik a megélhetésük és a hivatásuk (remélhető) szeretete is függ az őket foglalkoztató intézményről, nem is beszélve arról, hogy idejük jelentős részét is munkájukkal töltik. Rendszerint a cég vezetőségét, alkalmazottait hívjuk belső érintetteknek, legtöbbször hozzájuk értve a befektetőket is.
Ám korántsem csak ezek a csoportok azok, akiknek az életére valamilyen szempontból hatással van egy-egy vállalat. Mindenki, aki üzleti szempontból kapcsolatban van az adott céggel, érintettnek számít. Lehet ez például egy beszállító, akinek a bevétele értelemszerűen függ tőlük, de az igényektől függően a költségekre is hatással van például, továbbá az együttműködés minősége az érintett fél nyugalmára is befolyással lehet. Hasonlóképpen maga a cég is lehet beszállító, vagy valamilyen szolgáltatást nyújthat másoknak, így az ő vevői is érintettek és van rájuk hatása a cég tevékenységének, például az árazás, a minőség, a szállítási idő révén.
Ám még csak üzleti kapcsolatra sincs szükség ahhoz, hogy egy cég hatással legyen valamely érintetti csoportra. A legtöbb vállalatnak van valamekkora környezetterhelése, például akár saját maga, akár az általa felhasznált energia előállítása és szállítása miatt, ezért tulajdonképpen a teljes nyilvánosság – mindenki aki ugyanazt a levegőt szívja – érintettnek számít. Gyakran pedig sokkal erősebb és közvetlenebb a hatás, amelyet a helyi közösségnek kell elszenvednie a hang és fényszennyezés, az utak megterhelése, és a helyi emisszió miatt.
Külső érintetteknek tehát azokat a stakeholdereket hívjuk, akik nem a vállalat “falain” belül észlelik annak hatásait, hanem kívül vannak, de befolyással van rájuk, amit a cég tesz: így például a már említett beszállítók, vevők, helyi közösségek vagy akár a szélesebb értelemben vett nyilvánosság. Ha pontosan meghatároztuk a belső és külső stakeholdereket, akkor már tudjuk, hogy kik felé kell felépítenünk pallót a mocsáron át. A terepet viszont még nem mértük fel, hiszen van ahol mélyebb a mocsár, van ahol kevésbé veszélyes, így a pontos útvonalat még nem tudjuk.
A Lényegességi Elemzés során a tulajdonosok – vezetőség, illetve a többi érintett (esetenként a külső és belső érintettek) adott területekhez való viszonyát mérik fel és ábrázolják egy kétdimenziós mátrix grafikonon az ESG folyamatra odafigyelő vállalatok. Ezek olyan fontos témaköröket jelentenek, mint például az emisszió, a hulladékkezelés, a vízkezelés, biodiverzitás környezeti területen, munkakörülmények, nemi és kisebbségi esélyegyenlőség, helyi közösségekkel való kapcsolat a társadalmi oldalon, illetve transzparens működés, kiberbiztonság a felelős vállalatirányítás pillérje alatt. A mátrixra nagyon jó példát jelent a hazai gyógyszergyártó Richter hasonló ábrája.
Ha mindkét érintetti csoport fontosnak tart egy területet, akkor az fontosnak minősül, és azzal a cégnek foglalkozni javasolt. A legtöbb esetben a fontosnak minősülő témaköröknél különbségek is vannak attól függően, hogy mennyire messzire helyezkedik el a két tengely metszéspontjától, vagyis a koordináta-rendszer origójától. Másképpen megfogalmazva: mennyire tartja fontosnak a két érintetti csoport összességében. Természetesen mindig vannak olyan területek, amit a Vezetőség és a Tulajdonosok fognak lényegesebbnek gondolni: tipikusan ilyen a pénzügyi eredményesség vagy az energiahatékonyság. És persze az sem meglepő, hogy ha munkavállalókkal vagy a helyi közösségekkel való bánásmód inkább a további érintetteknél kerül előrébb a prioritások között. Ám ettől még kerülhet a kiemelten fontos területek közé, a lényeg hogy mindketten viszonylag lényegesnek ítéljék meg.
Egy felelős, fenntarthatóságra törekvő vállalat nemcsak azt tartja szem előtt, hogy csak egy-egy érintetti csoportnak kedvezve, az ő vélt vagy valós érdekeit nézve a profitot maximalizálja. Ehelyett széles körben, átfogó módon vizsgálja az összes érintettre gyakorolt hatást, ezeket pedig igyekszik úgy alakítani, hogy a lehető legjobb módon gyakoroljon befolyást rájuk, vagy ha ez negatív lenne, akkor pedig ennek minimalizálására törekszik. Ez a saját jól felfogott érdeke is hosszútávon, hiszen az elégedett érintettekkel könnyebb együtt dolgozni, ami kevesebb kockázattal jár. A rossz munkkakörülmények, gyenge munbkabiztonság miatt alkalmazottak távozhatnak vagy legalábbis csak magasabb fizetés mellett vállalják az adott munkakörülményeket.
Azt is fontos azonban látni – és ez ennek a cikknek a legfontosabb üzenete – hogy nincs két ugyanolyan vállalat, az érintettek száma, csoportjai, az jelentőségük nagysága mind-mind eltérnek kisebb-nagyobb mértékben. Emellett pedig a rájuk gyakorolt hatások ereje, minősége, jellege is különböző szinte minden esetben. Egy olaj és gázcég emissziója hatalmas, ezért a környéken élők, de teljes népesség számára ennek a jelentősége óriási. Ezzel szemben egy szoftvercégnél a kibocsátást maximum az iroda üzemeltetése, a személyi közlekedés, felhő szolgáltatások jelentik, ami nagyságrendekkel kisebb környezetterheléssel járnak, így ennek a területnek a lényegessége jóval alacsonyabb az ő érintetti köre számára. Náluk viszont az olyan témaköröknek, mint például a kiberbiztonság vagy a munkavállalók továbbképzése lehet fontosabb.
A kiemelt területek meghatározása révén már az útvonalat is tudjuk a mocsáron át, hogy elérjünk annak a másik feléig, egyfajta hidat építve a saját és a többi érintett érdekei között. Azt azonban még mindig nem tudjuk, hogy mennyi faanyagra, csavarra és eszközökre van szükségünk az építmény elkészítéséhez. Egy KKV esetén, ahol egyébként is korlátozottak az erőforrások és nem feltétlenül történt meg eddig az adatok gyűjtése, mindez még nehézkesebb lehet. A jó hír az, hogy nem kell mindent egyszerre megcsinálni, lehet lépésről lépésre haladni, folyamatosan felépíteni a pallót.
A lényeg ebben a szakaszban csupán annyi, hogy minél jobban megismerjük a stakeholderek véleményét, érdekeit. A kaliforniai Berkeley Haas Egyetem – amelyet a legtöbb ranglista Amerika tíz legjobb üzleti felsőoktatási intézménye közé sorol – részletes tanulmányt és statisztikákat tett közzé arról, hogy a legtöbb cég kiket és milyen módon kérdez meg a lényegességről. A 300 részletesen analizált vállalat nagy többsége az érintettek között említette elsősorban a munkavállalókat, majd sorrendben az ügyfeleket, a szakmai szempontból érintett nonprofit szervezeteket, a befektetőket és hitelezőket, a kormányzati és felügyelő szerveket, a beszállítókat, szakmai szövetségeket, valamint talán még fontos megemlíteni a helyi közösségeket. Illetve megemlítik még a hitelminősítőket is, de a KKV-k szempontjából ezeknek nincs relevanciája, a többi fenti csoport viszont szinte minden kisebb cég esetén jelen van. Így azon kell a vezetőségnek elgondolkozni, hogy a felsorolásból melyiket ki, kik képviselik.
Ha ez megtörtént, akkor érdemes meghatározni azon lényeges területek listáját, amelyekről az érintetteket meg fogjuk kérdezni. Hogy mi tartozhat ezek közé, az sohasem egy egyszerű kérdés, és ez egy tanulási folyamat is egyben, a témakörök rendszeresen változhatnak is. Egyrészt azért, mert a vezetőség az értintettekkel folytatott konzultációk során rádöbben, hogy valami eddig kimaradt, ahol a cégnek érdemi hatása van. Márészt pedig azért, mert nincs olyan vállalat, ami ne változna az idő múlásával, növekszik, szélesíti vagy akár csökkenti a kínálatát, új piacokra tör be, esetleg leépíti egy-egy részlegét. mankóként az olyan listák szolgálhatnak, mint például az ESRS, ami az Európai Fenntarthatósági Jelentéstételi Szabvány rövidítése, és amely az ESG három fő pillérén belül 10 fő témakört és ezen belül 39 alterületet nevez meg. Az esetek többségében ezek lefedik a lényeges témaköröket, amelyeket már fel lehet mérni, de minden esetben egyedileg, a cég tevékenysége alapján kell mérlegelni, hogy melyiket használjuk, hogyan adaptáljuk, pontosítjuk ezket, illetve egyedi területeket is behozunk a képbe.
Az adatfelvétel módszertanát tekintve nincs egységes, mindenhol működő recept, de vannak sztenderdek, illetve jó gyakorlatok, amik egy KKV-t is segíthetnek az előrelépésben. A már említett Berkeley Haas felmérés alapján a cégek nagy többsége mind elsődleges, mind másodlagos adatokból dolgozik, valamivel jellemzőbb azért, hogy az utóbbiból. A saját javaslatoma az, hogy mégis inkább az első felé orientálódjon egy magát felelősnek tartó cég, hiszen ezáltal tudja jobban, igazán mélyreható módon megismerni a saját érintettjeinek a szempontjait. Ráadásul egy kisebb, a nyilvánosság számára nem, vagy kevéssé ismert szervezet esetén az olyan külső források, mint a médiában megjelenő hírek, elemzések kevéssé jellemzőek. A belső forrásoknál erősen megoszlik, hogy mennyire a személyes interjük, online kérdőívek, vagy workshopok hozzák meg a lényegességről a valóban értékes adatokat. Az nem véletlen, hogy a Berkeley adatai alapján a harmadik módszer sokkal ritkább: ezek idő- és erőforrásigényesek, és bár a legvalószínűbb, hogy itt jönnek át a leginkább jellemző adatok, de ha ezek rosszul vannak megszervezve, vagy nem elég jó a vállalati kultúra, akkor kifejezetten kockázatosak is. Az online kérdőív lehet a leginkább széleskörű és feldolgozásuk könnyen skálázható, viszont nem javasolt ezzel indítani, amíg az érintettek nem értik meg a folyamat jelentőségét. Ezért KKV-knak érdemes a második leggyakoribb, interjús megoldást választani, ami közepesen idő- és erfőrorrás igényes, de a kételyeket el tudja oszlatni. A bizalmat pedig az érintettek körében jelentős mértékben megnöveli, ha ezt külső tanácsadó végzi.
Természetesen a teljes folyamat, főleg egy nagyobb, összetettebb vállalat esetén sokkal részletesebb, ebben a cikkben ennek csak a lényegi elemeit említjük. Sok út vezet kifelé a mocsárból, de a lényeg, hogy megalapozott stratégia mentén elinduljunk: akik nem adták fel, azoknak ez előbb-utóbb mindenkinek sikerült.
Faluvégi Balázs 25 éve van jelen befektetés-szakmai területen, és több mint tíz éve foglalkozik etikus befektetésekkel, illetve a Környezetre (Environment), Társadalomra (Social) és Felelős Vállalatirányításra (Governance) vonatkozó ESG elemzéssel. Társ-alapítóként startupjával elnyerte a BBVA nagybank globális versenyén a Legjobb Fintech a Fenntartható Pénzügyekért díjat. Megoldásaival és tanácsaival segítette többek között az egyik legismertebb hazai pénzintézetet, a régió egyik legnagyobb energiavállalatát, illetve az egyik legelismertebb magyar egyetemet ESG fejlesztésben. Blue Valew néven ezen a területen, saját, mindent átfogó módszertan alkotott meg. A számos tőzsdei cégnek és KKV-nak ESG tanácsadást és zöld finanszírozást elősegítő Stradamus Zrt. tanácsadó testületének a tagja.
by 
