Az idei párizsi játékokat “minden idők legzöldebb olimpiájaként” harangozták be. Tény, hogy a rendezők sokat tettek azért, hogy visszavágják az esemény karbonlábnyomát, de sok szakértő mégis úgy látja, nem több és a nagyvállalatok és az elit érdekeit kiszolgáló, felesleges és pazarló rongyrázásnál.
A 2024-es Párizsi Olimpiát “minden idők legzöldebb olimpiai játékaiként” hirdetik – és az első olyanként, amely már megfelel a 2015-ben, szintén a francia fővárosban aláírt klímaegyezményben lefektetett elvárásoknak. Az Olimpiai Rendezőbizottság (Organising Committee for the Olympic Games – OCOG) illetékesei már 2021 óta szeretnének környezetbarát játékokat rendezni; egy ideig arról is szó volt, hogy az idei rendezvény teljesen karbonsemleges lesz – de ezt később szép csendben elengedték.
Adja magát a kérdés: lehet-e egyáltalán fenntartható olimpiát rendezni? Ezt a témát járja körül a The Conversation-ön megjelent cikkében Anna de Bortoli, a kanadai kormány net-zéró tanácsadó testületének és az Iceberg Data Lab tudományos testületének tagja.
Fele sem igaz?
A 2024-es Párizsi Olimpiát – legalábbis papíron – fele akkora üvegházhatású gáz-kibocsátással bonyolítják le, mint a 2016-os riói vagy a 2012-es londoni játékokat. Ez első hallásra meggyőzően hangzik – igaz, némileg árnyalja a képet, hogy a maga 3,5 millió tonna széndioxidnak megfelelő kibocsátásával mind a riói, mind a londoni a valaha volt legkörnyezetszennyezőbb olimpiák közé tartozott. Ráadásul a szakértők közül korábban többen is kritizálták a szervező Nemzetközi Olimpiai Bizottságot (NOB) a kibocsátás kiszámításához használt módszertan miatt, ami végül arra sarkallta őket, hogy egy egységes karbonlábnyom-számítási keretrendszert is kidolgozzanak.
Az előzetes tervek szerint az idei olimpia maximális karbonlábnyoma 1,58 millió tonna széndioxidnak megfelelő kibocsátás lehet. “Ambíciózus célkitűzés – írja de Bortoli –, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a 2020-as Tokiói Olimpia – amelyet a pandémia ideje alatt, helyszíni nézők nélkül bonyolítottak le – megrendezése is kétmillió tonna CO2-ekvivalens szennyező anyagot termelt.”
Transzparens adatokra van szükség
A szakember szerint az olimpiákhoz hasonló magaesemények által termelt szennyezés általában három fő forrásból származik, ezek:
- A résztvevők és a nézők utaztatása (előbbieké akár a teljes kibocsátás negyedét, utóbbiaké kb. 9 százalékát teszi ki)
- Az olimpiai létesítmények felhúzása (ezek közül a később is használni kívánt épületek felépítése általában a kibocsátás 25 százalékát, az ideiglenes épületek és energiarendszerek – pl.: generátorok – telepítése pedig 8-8 százalékát teszi ki)
- A rendezvény lebonyolítása (catering, szállás, logisztika, biztosítás stb., ami a maradék 25 százalékért felel)
De Bortoli hangsúlyozza: az idei olimpia pontos kibocsátási számait csak a rendezvény után ismerhetjük meg; egyelőre azt sem tudjuk biztosan, hogy pontosan mennyi és milyen forrásból származó építőanyagot használtak fel az építkezések során, ahogy azt sem, hogy hány néző látogat el a helyszínekre (utóbbit jelenleg 13 millió főre teszik).
Mint írja, a párizsi olimpia “karbonegyenletének” legnagyobb ismeretlenje a közlekedés: a megnövekedett légiforgalom mellett, a fenyegető vasúti sztrájkok és a párizsi metróvonal bővítésének elhúzódása is jelentősen növelheti a kibocsátást. Ahogy az is, hogy az olimpia kedvéért egy új autópálya-csomópontot is átadtak, ami hosszútávon jelentősen növelheti a forgalmat a francia fővárosban és környékén.
A NOB azt ígéri, hogy az olimpia pontos karbonlábnyomát még idén ősszel nyilvánosságra hozzák. De Bortoli azt reméli, hogy átlátható és ellenőrizhető módon teszik majd közzé a számokat, amelyeket így független third party-k is auditálhatnak majd.
Zöldkarikás játékok?
Az idei olimpia szervezői számos olyan módszert bevetettek amelyek révén visszavághatják a szennyezőanyag-kibocsátást – igaz, hogy, ahogy a szakértő írja, egyik módszer sem teljesen hibátlan.
Elsőként az infrastruktúra-fejlesztést káros hatásait igyekeztek minimalizálni. A játékok 26 helyszínének 95 százaléka már meglévő vagy ideiglenesen felállított építmény, ráadásul az újonnan felhúzott létesítményeket is úgy tervezték meg, hogy alacsonyabb legyen a kibocsátásuk, mint egy átlagos épületé. “Az új, ökidizájn szempontok szerint felépített helyszínek jó példája a vízisport-központ épülete, amelyet favázra építettek fel, a tetőt napelemekkel borították, a nézőtér székeit pedig újrahasznosított műanyagból készítették” – sorolja de Bortoli. Mint írja, az újrahasznosított műanyag használata ugyan nem különösebben lényeges tétel a létesítmény karbonlábnyoma szempontjából – lévén relatíve jóval kisebb a tömege, mint a többi felhasznált anyagnak: fémnek, betonnak stb. –, de “a műanyaghulladék mennyiségének csökkentése és a beruházás helyi gazdaságra gyakorolt pozitív hatásai miatt így is dícséretes kezdeményezés”.
A szakértő a 14 500 olimpikon és kilencezer paralimpikon befogadására tervezett olimpiai falut is a jó példák között említi: a Párizs északi peremén felállított komplexum karbonlábnyoma az előzetes tájékoztatás szerint harminc százalékkal kisebb, mint egy hasonló volumenű átlagos beruházásé. “Azért itt is van egy kis bökkenő: az előzetesen megállapított benchmark – négyzetméterenként egy tonna CO2 – a vonatkozó tanulmányok szerint jóval magasabbnak tűnik, mint a 2022-ben felhúzott európai épületek teljes életciklusukra számított négyzetméterenként 210 kilogrammos átlagos karbonlábonyoma” – hívja fel a figyelmet. De Bortoli azt is aggályosnak tartja, hogy a NOB nem közölte, csak az építkezés alatt kibocsátott, vagy az esetleges további felhasználás során keletkező szennyezőanyagok mennyiségéét is figyelembe vették-e a benchmark kiszámításakor.
Az olimpia energiaigényét elvileg teljes mértékben megújuló források – nap- és geotermikus erőművek, biodízellel működő generátorok stb. – biztosítják. A catering is fenntarthatóbb lett: a nézőknek kínált ételek 75, a kiszolgáló személyzetnek és az önkénteseknek felszolgáltaké pedig ötven százalékban vegetáriánus lesz, ráadásul a felhasznált élelmiszerek negyedét is helyi termelőktől szerzik be.
Az OCOG a kármentésre is hangsúlyt fektet: ígéreteik szerint a következő években jelentős erdőtelepítési és erdőmegóvási programokat, megújuló energetikai beruházásokat finanszíroznak majd Franciaországban és másutt, hogy ellentételezzék a játékok kibocsátását.
Az olimpiákhoz hasonló “megarendezvények” nem csak problémát, hanem lehetőséget is jelenthetnek
De Bortoli hangsúlyozza: a nemzetközi kutatói közösség rendkívül megosztott azzal kapcsolatban, hogy ki lehet-e “zöldíteni” az olimpiákhoz hasonló monstre eseményeket. Sokan úgy gondolják, hogy már a puszta méreteik miatt sem lehetnek fenntarthatók, csupán azért van szükség rájuk, hogy a nagyvállalatok és az elit érdekeit, szórakozását szolgálják. Mások viszont úgy látják, remek lehetőséget biztosítanak az innovációra: a fenntartható fejlesztések kidolgozására és a fenntarthatóság eszményének népszerűsítésére.
A szakember szerint az idei olimpia várható karbonlábnyoma 13-16 millió nézővel számolva nagyjából 1,6 millió tonna széndioxidnak megfelelő kibocsátás lehet. Ez fejenként 100-125 kilogramm CO2-ekvivalens szennyezés, ami “relatíve kis mennyiség, figyelembe véve, hogy egy átlagos európai évente 7,8 tonnának megfelelő kibocsátást termel”.
Igen ám, csakhogy – hívja fel a figyelmet a szerző – ahhoz, hogy a párizsi klímaegyezményben kitűzött 1,5-2 fok alatt tudjuk tartani a globális felmelegedést, drasztikusan, nagyjából évi két tonnára kellene csökkentenünk a bolygó összes lakójának karbonlábnyomát. “Méltányos lenne, ha a kibocsátás legnagyobb részéért felelős fejlett országok oroszlánrészt vállalnának annak csökkentésében is” – húzza alá.
De Bortoli úgy látja, itt lenne az ideje, hogy újragondoljuk az olimpiákhoz hasonló, nagy volumenű eseményeket, és összhangba hozzuk azokat a globális klímacélokkal. “Mi több, a játékok komoly segítséget nyújthatnak abban is, hogy felgyorsítsák az őket befogadó régiók energetikai- és klímaátállását, előmozdítsák a városi terek regenerációját. A rendező városok felhasználhatnák az ilyen magarendezvények teremtette lehetőséget arra, hogy energiahatékonyabbá tegyék az épületeiket, megújuló forrásokra támaszkodó energetikai infrastruktúrát építsenek ki, vagy vonzóbbá tegyék a hétvégente vidékre menekülő lakosok számára a városokat.”
by 
