Társadalmi ügyek

Kategória

Kategória
  • B Corpok itthon és a világban
  • Digitalizáció
  • ESG
  • Jógyakorlatok
  • Környezeti ügyek
    • Biodiverzitás
    • Környezetszennyezés
  • Lakhatás
  • Nonprofitoknak
  • Partnerek
    • Szakértőink
    • Szerzőink
  • Sikersztorik
  • Társadalmi ügyek
    • Egészség
    • Leszakadó régiók
    • Oktatás
    • Társadalmi diverzitás
  • Társadalmi vállalkozás
  • Vállalatoknak

Címkék

Címkék
  • #civilek
  • #digitalizáció
  • #társadalmi vállalkozás
  • #Tippek/ jó gyakorlatok
  • adománygyűjtés
  • adománytaxi
  • ashoka
  • b corp
  • b lab
  • B-corp
  • bbm
  • brandépítés
  • chatgpt
  • civil szervezet
  • civilek
  • civilszervezetek
  • civl szervezetek
  • corporate citizenship
  • CSR
  • csr platform
  • design thinking
  • digitalizáció
  • e-learning
  • earthbound eco sneakers
  • edukáció
  • egészségügy
  • érdekvédelem
  • ESG
  • ételmentés
  • etikus működés
  • fejlesztés
  • fejlesztzés
  • felzárkóztatás
  • fenntarthatóság
  • fenntarthatság
  • fogyasztás
  • forprofit
  • forptofit
  • fundraiding
  • fundraising
#ESG #Társadalmi ügyek #Vállalatoknak

A társadalmi egyenlőtlenségek enyhítése üzleti érdek

Nem elég környezeti szempontból fenntartható módon működni: ha a vállalatok nem veszik ki a részüket a társadalmi-szociális problémák megoldásából, a saját jövőjüket is veszélybe sodorhatják. A növekvő elszegényedés komolyan erodálhatja a fogyasztói bázisukat, megbéníthatja a beszállítói láncaikat, és nagyban megnehezítheti a tehetséges fiatalok belépését a munkaerőpiacra. A kétszázötven multinacionális vállalat vezető menedzsereit tömörítő World Business Council for Sustainable Development (Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért) jelentése szerint az üzleti vállalkozások vezetőinek fontos megérteniük, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek enyhítése nem a kormányok felelősége csupán: nekik is ki kell venniük a részüket az olyan problémák megoldásából, mint a növekvő elszegényedés vagy a leszakadó rétegek egyre mélyülő egzisztenciális válsága. Caroline Rees, a Shift társalapító-elnöke szerint az üzleti szektor az elmúlt évtizedekben túlságosan el volt foglalva azzal, hogy a költséges tevékenységek kiszervezésével maximalizálja a nyereségét. Mint mondja, az outsourcing-mánia lenyomta a béreket és tovább növelte a vagyoni egyenlőtlenségeket. “Ennek a gondolkodásmódnak a negatív hatásai az alacsony keresetű munkavállalókat és a marginalizált közösségeket sújtották a leginkább. Természetes és magától értetődő dolog, hogy a vállalatok részt vegyenek ennek a problémának a megoldásában” – írja a jelentésben. Morális felelősség és jól felfogott üzleti érdek Rees szerint a cégeknek nem csak morális kötelessége, hanem jól felfogott üzleti érdeke is a társadalmi egyenlőtlenségek enyhítése. “Ez már csak kockázatkezelési szempontból is fontos – hangsúlyozza. – Ahogy a Covid-járvány tanulságai is megmutatták, a mesterségesen alacsonyan tartott költségek miatt a beszállítói láncok sérülékennyé váltak, számos iparágban a beszállítóknak arra is alig van pénzük, hogy a munkavállalóikat megfizessék, nem hogy a fenntartható működésbe invesztáljanak. Nem csoda, hogy amikor beütött a járvány, komplett ellátási láncok omlottak össze.” Rees hangsúlyozza: a morális és működési kérdések mellett a vállalatoknak az egyre szigorúbbá váló ESG-szabályozás miatt is foglalkozniuk kell a társadalmi felelősségvállalás kérdésével. ”Európában a szabályozó testületek egyre komolyabban veszik az emberi jogokkal kapcsolatos átláthatóság kérdését. Észak-Amerikában olyan jogszabályokat hoztak, amelyek csak akkor engedik a cégek számára, hogy magas kockázatfaktorú országokból importáljanak, ha bizonyítani tudják, hogy az általuk behozott termékek előállításában nem alkalmaztak kényszermunkát” – húzza alá, hozzátéve: fontos, hogy a cégek az emberi jogi szempontokat is “ugyanolyan rigorózusan monitorozzák és menedzseljék, mint bármely más üzleti folyamatot”. A “net-zéró jövőre” való átállás közben az emberekről sem feledkezhetünk meg Gerbrand Haverkamp, a World Benchmarking Alliance ügyvezető igazgatója szerint “a »net-zéró jövőre« és a környezeti fenntarthatóságra való felkészülés “magától értetődő folyamat. A vállalkozások nem működhetnek sikeresen egy összetört bolygón.” Mint mondja, mindennek ellenére fontos szem előtt tartani azt is, hogy a környezetei fenntarthatóság biztosításának negatív hatásai is lehetnek. “Ha a cégek elhatározzák, hogy »x« millió tonnával csökkentik a karbon-kibocsátásukat, és »Y« millió hektár tönkretett termőföldet helyreállítanak, de közben nem törődnek azzal, hogy ennek milyen tovagyűrűző hatásai lehetnek az emberekre nézve, komoly problémákba szaladhatnak bele” – hangsúlyozza. Haverkamp szerint fontos, hogy a “nature-positive” gazdálkodásra való átállás közben az emberek érdekeiről sem feledkezzünk el. “A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a cégeknek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a munkavállalóikra, a közösségeikre és a beszállítóikra.” Példaként az élelmiszeripart hozza fel. “Az elmúlt években egyre több nagy élelmiszertermelő és kereskedő jelentett be ambíciózus fenntarthatósági terveket. Miért? Azért, mert rájöttek, hogy a klímaváltozás miatt jóval kevesebb és rosszabb minőségű terméket tudnak piacra dobni. A klímaváltozás hatásainak enyhítése azonban komoly terheket ró a beszállítóikra is: ahhoz, hogy új, klímatudatosabb termelési módszereket vezessenek be, tudásra, erőforrásokra és tőkére van szükségük.” Haverkamp szerint a multinacionális nagyvállalatoknak kutya kötelességük, hogy segítsék a beszállítóikat az átállásban. “Ez nekik is érdekük, hiszen – mivel nem valószínű, hogy egyik pillanatról a másikra át tudják szervezni a beszállítói láncukat –, súlyos termékhiánnyal szembesülhetnek, ha nem segítenek nekik abban, hogy adoptálják az új fenntarthatósági céloknak megfelelő módszereket. Az a cég, amelyik az oktatásba invesztál, a saját jövőjébe invesztál Laurent Freixe, a Nestlé latin-amerikai divíziójának vezetője szerint a cégeknek a leszakadó rétegek oktatásába is invesztálniuk kell. “Azt, hogy milyen súlyos következményei vannak annak, ha emberek tömegei esnek ki a munkaerőpiacról először jó egy évtizeddel ezelőtt tapasztaltuk meg – írja. – Akkoriban a Nestlé Europe ügyvezető igazgatója voltam, és első kézből tapasztaltam meg, hogyan hatott a gazdaságra a 2008-as válság nyomán kialakult 25 százalék körüli munkanélküliség.” Frexie hangsúlyozza, a munkanélküliség nem csak az egyes emberek életét keseríti meg: magára a gazdaságra is ártalmas hatással van. “Azok az emberek, akik nem dolgoznak, kevesebbet költenek, ami visszaeső fogyasztást és csökkenő befektetési kedvet eredményez” – fejtegeti. Mint írja: minden üzletember tisztában van azzal, versenyképességi szempontból mennyire fontos a tehetséges és jól képzett munkaerő. “A digitális technológiák elterjedése és klímaváltozás okozta kihívások miatt a világ egyre gyorsuló változásban van. Olyan problémákkal kell szembenéznünk, amelyekre a fiatal munkavállalók tudnak igazán hathatós választ adni. Tisztában vannak azzal, milyen fontos, hogy elhárítsuk a minket fenyegető veszélyeket, és megvan az »étvágyuk« hozzá, hogy a változás élére álljanak” – emeli ki. Frexie szerint ezért is különösen fontos, hogy a vállalatok a hatékony, jó minőségű és mindenki számára elérhető oktatásba fektessenek. “Ha a fiatalok nem tudnak belépni a munkaerőpiacra, a cégek komoly lehetőségektől esnek el. Ahelyett, hogy agilissá és innovatívvá válnának, lemaradhatnak az egyre erősebbé váló versenyben.”
#Nonprofitoknak #Sikersztorik #Társadalmi ügyek

„A rendszerszintű változás érdekében sokszor az egyes intézmények szerepkörén is változtatni, alakítani kell” – Interjú Cserjés Anikóval, az Ashoka Magyarország országfelelősével

Az 1980-ban alapított Ashoka 95 ország közel négyezer vezető társadalmi vállalkozóját fogja össze. Ma már Magyarországon is 36 tagjuk van, céljuk, hogy az egyedi ötleteket, megoldásokat kitaláló “changemakerek” támogatásával és összekapcsolásával rendszerszintű változásokat indítsanak el, és hatékony megoldásokat találjanak az egyre szorongatóbbá váló társadalmi problémákra.   Jövőre lesz harmincéves a világ vezető társadalmi vállalkozóit összekötő nemzetközi nonprofit szervezet, az Ashoka magyarországi tagszervezete. Az Ashokát 1980-ban alapította Bill Drayton amerikai szociális vállalkozó azzal a céllal, hogy felkutassa és támogassa azokat a “changemakereket”, akik egyedi ötleteik révén rendszerszintű változásokat indukálhatnak egy-egy szociális szempontból fontos területen: munkájukkal valódi változást hozhatnak a világba. Drayton – aki korábban menedzserként, illetve menedzser-tanácsadóként a világ egyik legnagyobb stratégiai és vezetési tanácsadócégének, a McKinsey & Company-nak is dolgozott, Jimmy Carter elnökségének ideje alatt pedig az Egyesült Államok környezetvédelmi ügynökségének helyettes vezetője volt – munkájáért az egyik legrangosabb amerikai elismerést, a “géniusz-díjként” emlegetett MacArthur-ösztöndíjat is elnyerte. “Az Ashoka tagjai, a »fellow-k« olyan társadalmi vállalkozók közül kerülnek ki, akik képesek azonosítani és újító, hatékony választ adni az olyan társadalmi szempontból fontos gyökérproblémákra, mint a fenntarthatóság, az emberi jogok, a biológiai sokszínűség megőrzése vagy az egyre súlyosabbá váló szociális egyenlőtlenségek – magyarázza Cserjés Anikó, az Ashoka Magyarország országfelelőse. – A szervezet ma már 95 országban képviselteti magát különféle, a pozitív társadalmi változást előmozdító programjaival. Magyarországon 36 tagunk van, köztük olyan széles körben ismert civilek, szociális vállalkozók, mint Jakubinyi László, a Szimbiózis Alapítvány alapítója, Tóthné Almássy Mónika, a KórházSuli vezetője, Léderer Sándor, a K-Monitor társalapító-ügyvezetője, L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója, vagy Udvarhelyi Tessza, a Közélet Iskolája megálmodója.” Magyarországon is vannak igazi changemakerek Az Ashoka tagjait egy szigorú, komoly környezettanulmánnyal, háttérmunkával és személyes interjúkkal megtámogatott folyamat során választják ki. “A fellow-k kiválasztásának öt kritériuma: az új, társadalmi szempontból hasznos, rendszerszintű változásokat elindítani képes ötlet, a kreativitás, az »entrepreneurial quality«, vagyis a vállalkozói szemléletmód, a társadalmi hatás és az »etikai szál«, vagyis az, hogy milyen szerepet tölt be az adott aspiráns a környezetében, hogyan tekintenek rá a közösségén belül – sorolja Cserjés Anikó. – Minket elsősorban azok az ötletek érdekelnek, amelyek extrapolálhatók: nem csak helyi vagy regionális, hanem bizonyos változtatásokkal, igazításokkal akár globális szinten is megvalósíthatók.” Az Ashoka országvezetője hazai példaként a Jakubinyi László vezette Szimbiózis Alapítványt hozta fel. “A Szimbiózis a fogyatékossággal élők munkaerőpiaci beilleszkedését támogatja, szociális farmjukon, a Miskolc közeli Baráthegyi majorságban számos megváltozott munkaképességű embert foglalkoztatnak – mondja. – László igazi changemaker: nem véletlen, hogy az általa kidolgozott módszert már Moldáviában és Romániában is alkalmazzák. A munkájának köszönhetően tavaly a vonatkozó jogszabályt is átírták, így ma már a fejlesztő foglalkoztatást biztosító szervezetek is végezhetnek kistermelői tevékenységet.” A KórházSulit is hasonlóan fontos változást generáló szervezetnek tartja. “Mónikáék sokat tesznek a hosszú betegséggel küzdő gyerekek tanuláshoz való jogának biztosításáért, hatékony lobbytevékenységet végeznek, és a gimnazista korú diákokat, egyetemistákat is bevonják a munkájukba – mondja. – Oktatási anyagokat írnak, tanárokat képeznek tovább; még arra is van gondjuk, hogy felkészítsék a szülőket, az iskolákat és az egészségügyi intézményeket a gyerekek megfelelő ellátására. Egy tudásközpontot is létrehoztak, amely lehetővé teszi, hogy az általuk kidolgozott modellt bárki szabadon felhasználhassa. A munkájuk arra is rávilágít, hogy a rendszerszintű változás érdekében sokszor az egyes intézmények szerepkörén is változtatni, alakítani kell: ahhoz, hogy megfelelő módon biztosíthassák a beteg gyerekek oktatását, a kórházaknak kicsit iskolaként, az iskoláknak pedig kórházként kell működniük.”   ”A fenntarthatóság is társadalmi kérdés” Annak ellenére, hogy az Ashoka “papíron” a társadalmi problémákra fókuszál, számos olyan tagjuk is van, akik a környezeti fenntarthatóságért dolgoznak. “Nem véletlenül, hiszen végső soron a fenntarthatóság is társadalmi kérdés: mindannyiunk életére hatással van, hogy milyen természeti közegben, milyen körülmények között élünk, mennyire kell megszenvednünk az olyan negatív környezeti hatásokat, mint a globális éghajlatváltozás, a csökkenő biodiverzitás, vagy a vízhiány.”   A szervezetnek világszerte közel négyezer tagja van, köztük olyan nemzetközileg elismert újítók, mint Al Harris, a tengeri halászatot új, közösségi alapokra helyezni kívánó Blue Ventures alapítója, Jimmy Wales, a Wikipédia társalapítója, Casey Fenton, az Airbnb-nek is modellül szolgáló Couchsurfing ötletgazdája, a perui Albina Ruiz, aki Ciudad Saludable nevű nonprofit szervezetével a fenntartható hulladékgazdálkodásért, természeti és környezeti erőforrás-menedzsmentért dolgozik, vagy Muhámmad Iunúsz bangladesi közgazdász, akit a “mikrohitelezés atyjaként” tartanak számon. Cserjés Anikó hangsúlyozza: az Ashoka nem üzleti modelleket, hanem rendszerszintű megoldásokat keres. “Ennek ellenére van rá példa, hogy sikeres üzletembereket is a tagjaink közé választunk – elég csak Casey Fentonra vagy Muhhámad Iunúszra gondolni.”  Mint mondja, nem tartja ördögtől való dolognak, ha egy civil szervezet bevételtermelő tevékenységet végez. “Persze, félő, hogy ha csak kényszerűségből, az anyagi biztonságuk, függetlenségük fenntartásáért indítanak vállalkozást, könnyen »fókuszt vesztenek«, és nem marad elég idejük, energiájuk az alaptevékenységük fejlesztésére – mondja. – Vannak olyan kezdeményezések, amelyekről már a témaválasztásuk miatt is bajosan lehetne elképzelni, hogy vállalkozásként működjenek: mint az Udvarhelyi Tessza-féle Közélet Iskolája, amelynek az a célja, hogy erősítse a demokrácia kultúráját és a választók részvételére alapuló interaktív citizenshipet.” Társadalmilag felelős cégekkel a rendszerszintű változásért Az Ashoka vállalati partnerekkel is együttműködik, a Hello Europe program keretében például több multinacionális cég támogatásával igyekeznek megoldást találni az ukrajnai háború nyomán kirobban menekültválságra. “A Hello Europe-nak idén már a »második évada« fut. A program első etapjában feltérképeztük, hogy kik azok a regionálisan működő tagok, akik direkt vagy indirekt módon kapcsolatban állnak a menekültekkel – például részt vesznek az elszállásolásukban, élelmezésükben, segítik a gyerekek beiskolázását vagy a felnőttek elhelyezkedését –, a második etapban pedig igyekeztünk összehangolni, facilitálni a tevékenységüket, és felmérni, mik azok a potenciális problémák, hiányosságok, amelyekre még megoldást kell találnunk.” Mint mondja,  az ukrajnai menekültek körében is folyamatosan keresik a potenciális új tagokat. “Ők is olyan új megközelítést, ötleteket hozhatnak magukkal, amiket beépíthetünk a programba” – hangsúlyozza. Cserjés Anikó egy magyarországi partneri együttműködést is kiemel. “2022-ben – közösen a Scale Impact-tel – a Green Lab program keretében az akkor még erősen alulreprezentált zöld projektek, vállalkozások támogatására indítottunk egy fejlesztési programot, amelynek keretében 17-35 éves fiatalok bevonásával kerestük a megoldást egyes környezeti problémákra. Pszichológiai tény, hogy a fiatalok nagy része »changemaker-ként« határozza meg magát; készek rá, hogy »megváltsák a világot« – és mi ezt az attitűdöt szerettük volna kamatoztatni a pilotprogram során. Rendkívül sikeres kezdeményezés volt: a fiatalok amellett, hogy részt vehettek egy-egy környezeti kihívás megoldásában, olyan tapasztalatokkal, képességekkel is gazdagodhattak, amelyeknek a későbbiekben is hasznát vehetik.”
#Jógyakorlatok #Lakhatás #Nonprofitoknak #Vállalatoknak

A service design eszközeit a 33. Zöld Országos Találkozó megszervezésében is bevetették

Szerzőnk, Áth-Horváth Zsóka facilitátorként a Humusz Szövetség munkáját segítette, akik a zöld szervezetek éves találkozójának idei házigazdái. A CX-fókuszú journey mapping folyamat célja a látogatói élmény optimalizálása – és ezáltal a résztvevők zöld ügyek iránti elkötelezettségének, lojalitásának erősítése volt. Ahogy arról a Hello Nonprofit is beszámolt, idén 33. alkalommal rendezik meg a környezet- és természetvédő civil szervezetek éves szakmai találkozóját, a Zöld Országos Találkozót. A május 24-26. között Nagykovácsiban, a Teleki-Tisza-kastélyban és az azt körülölelő, impozáns parkban tartott rendezvénysorozat szervezőinek célja, hogy a régóta aktív szervezetek és hűséges támogatóik mellett új társadalmi csoportokat és a vállalatokat is megszólítsák. Azt remélik, hogy a rendezvény alatt szerzett élmények, benyomások erősíteni fogják a látogatókban a zöld civil szervezetek iránti elköteleződést és lojalitást. A szervező Humusz Szövetség munkájában service design tanácsadóként én is részt vettem: a célunk az volt, hogy a journey mapping eszközeinek segítségével megtervezzük és a különféle célcsoportok igényei szerint optimalizáljuk a látogatói élményt. A hosszútávú lojalitást és elköteleződést nagyban erősítheti a látogatói/ügyfélutak tervezése, hiszen lehetővé teszi, hogy betekintést nyerjünk, a látogatók hogyan reagálnak a különféle programokra és szolgáltatásokra. Az ügyféltapasztalat (customer experience – CX) közvetlenül befolyásolja a résztvevők elégedettségét, ezért a látgatói élmény megtervezésekor fontos, hogy mindig az ügyfél – ez esetben a vendég – szemszögéből nézzük és vizsgáljuk az egyes érintkezési pontokon történő interakciókat. A Humusz Szövetség szakembereivel egy CX-alapú journey mapping workshop keretében kétszer másfél órás blokkokban közösen határoztuk meg azokat az érintkezési pontokat (touchpoint), amelyeken keresztül a látogatók a találkozó helyszínére érkezve kapcsolatba lépnek a rendezvénnyel és a szervezőkkel. Merza Péter, a Humusz Szövetség alelnöke és oktatási vezetője és Asztalos Noémi, a szervezet közösségi oktatásvezetője (Fotó: Áth-Horváth Zsóka) A felhasználói/látogatói tapasztalatok megértése beazonosíthatóvá teszi azokat a belső folyamatokat, amelyek befolyásolják, alakítják a látgatói élményt. Ezáltal láthatóvá válnak azok az interakciók, amik problémát, kihívást, kellemetlenséget jelenthetnek a vendégek számára. Ha egy vendéget valamelyik érintkezési ponton negatív élmény ér, és ezt nem tudjuk megfelelő módon ellensúlyozni vagy elhárítani, csalódottan távozik a rendezvényről. Ennek elkerülésére is alkalmas a painpointok (“fájdalompontok”) meghatározása. Például, ha egy rendezvényen a legnagyobb fájdalompont a parkolás, az előzetes tervezés során lehetőség van arra, hogy több parkolóhelyet biztosítsunk a résztvevőknek, vagy alternatív közlekedési eszközöket, megoldásokat javasoljunk. Ezzel elkerülhetővé válnak a feszült és kellemetlen helyzetek, és az esemény általános logisztikája is javítható. A workshopon igyekeztünk feltárni ezeket a fájdalompontokat, és megnyugtató megoldásokat találni rájuk – a célunk az volt, hogy optimalizáltuk a rendezvény lebonyolítását. Fotó: Áth-Horváth Zsóka Látogatói élményút tervezés/Miro board, Zöld Országos Találkozó, 2024. (Fotó: Áth-Horváth Zsóka) A touchpointok és a painpointok azonosítása segített abban, hogy a szervezők empatikus módon vizsgálják és kezeljék azokat a problémákat, amelyek feszültséget, frusztrációt okozhatnak a látogatók számára. Miután ezeket feltártuk, igyekeztünk megoldásokat keresni a felmerült nehézségre, és konkrét felelősöket rendeltünk az egyes feladatokhoz, hogy ezáltal is könnyebbé, gördülékenyebbé tegyük az esemény lebonyolítását. Látogatói élményút tervezés/Miro board, Zöld Országos Találkozó, 2024. (Fotó: Áth-Horváth Zsóka) Ez már csak azért is fontos, mert az előzetesen felmért problémák elhárítása jóval kisebb erőforrást igényel, mintha az esemény közben vagy az után kellene kezelnünk őket. Ezáltal csökkenthetők a váratlan kiadások és a szervezési költségek is optimalizálhatók. A teljes folyamat feltérképezésekor olyan kérdések is felmerültek, amik felett a szervezés korai fázisában elsiklottak a szervezők. A módszer segített abban, hogy a szervezők látogatói perspektívából is végiggondolhassák a rendezvény egyes elemeit: ez az empatikus attitűd kulcsfontosságú segítséget nyújt a látogatói élményút megtervezésében, mert növeli a résztvevők elégedettségét, és pozitív benyomásokat alakít ki bennük – arról nem is beszélve, hogy hatékonyabb szervezést és a gazdaságosabb lebonyolítást is lehetővé teszi. Mindez nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a rendezvény sikeres, emlékezetes és vonzó legyen, ami a hasonló találkozók hosszú távú ismertségét és népszerűségét is elősegítheti. (A cikk szerzője a Humusz Szövetség szervezetfejlesztését mentoráló service designer és a 33. Zöld Országos Találkozót előkészítő journey mapping workshop facilitátora)
#Jógyakorlatok #Nonprofitoknak #Oktatás #Sikersztorik #Vállalatoknak

A Klippe Learning korszerű e-learning rendszerekkel és elektronikus tananyagokkal segíti a KórházSuli munkáját

A példaértékű együttműködés az elektronikus tananyagok fejlesztése mellett az önkéntesek képzését is könnyebbé teszi. A nonprofit szervezet tíz éve dolgozik azért, hogy az iskolából kimaradó, tartós gyógykezelés alatt álló gyerekeknek se kelljen lemondaniuk a tanulásról. A KórházSuli szakemberei és önkéntesei hosszú évek óta éve dolgoznak azért, hogy önkéntes középiskolások és egyetemisták bevonásával segítsék a tartós gyógykezelésre szoruló fiatalokat a tanulásban. A szervezet munkáját szinte az elindulástól kezdve támogatja a digitális tananyagok fejlesztésével és a modern e-learning rendszerek bevezetésével foglalkozó Klippe Learning. “Nagyon régóta támogatják a munkánkat, az évek során igazi baráti kapcsolat alakult ki köztünk – mondja Tóthné Almássy Mónika kórházpedagógus, a KórházSuli vezetője. – Minden rendezvényünkön ott vannak; cégként és magánemberként is követik a munkánkat, segítenek, támogatnak minket, az adománygyűjtéstől a közösségi programjainkig mindenben számíthatunk rájuk.” “Tanévenként legalább háromszáz-háromszázötven önkéntes segíti a munkánkat” A KórházSuli önkéntesei olyan gyerekekkel tanulnak együtt, akik szomatikus betegségük vagy mentális zavaraik miatt hosszabb időre kiesnek az iskolai oktatásból. “A Covid nagyon komolyan megviselte a gyerekeket, nem túlzás azt mondani, hogy mentális pandémiát okozott a körükben – mondja Tóthné Almássy Mónika. – Sajnos, azt látjuk, hogy a nagy rendszerek nem tudják érdemben kezelni ezt a helyzetet: csak futnak a probléma után; a közoktatás betegségének valamennyi súlyos tünete kiütközik azon, ahogy ezt a helyzetet próbálják kezelni.” A szervezet jelentős önkéntes bázisra támaszkodhat. “Tanévenként legalább háromszáz-háromszázötven önkéntes segíti a munkánkat. Az egyetemisták mellett középiskolások is, akik a Mexikói úti Mozgásjavító Általános Iskolában tanuló gyerekek felzárkóztatásával foglalkoznak. Vannak kórházi tanulószobáink is, ezeket főleg gyerekpszichológiákon indítottuk; és van egy bázisunk Debrecenben is” – sorolja a KórházSuli alapítója. Az alaptevékenységükkel tanévenként körülbelül kétszázötven gyereknek tudnak segíteni. “De ez messze van a rendszerszintű megoldástól – hangsúlyozza Mónika. – Talán nem szerénytelenség azt állítani, hogy az oktatási rehabilitációval kapcsolatban nekünk van a legnagyobb tapasztalatunk az országban: ezért elhatároztuk, hogy megosztjuk a tudásunkat másokkal is – egyetemi kurzusaink vannak, pedagógus akkreditált képzésünk, és olyan könyveket is kiadunk, amelyek a tankönyvellátó rendszerbe is bekerültek. Igyekszünk megosztani a tudásunkat, hogy ezzel is erősítsük a társadalmi hatásunkat. Egy workshop-sorozatba is belekezdtünk, miután megnyertük a Richter Anna Díjat, elhatároztuk, hogy megosztjuk a tapasztalatainkat a tantestületek tagjaival azzal kapcsolatban, hogy mit tehetnek a pedagógusok akkor, ha mentális zavarral küzdő gyerekek vannak az osztályukban.” “Mindig öröm elhivatott emberekkel dolgozni” Mónika kiemeli: a szakemberhiány csak még értékesebbé teszi azt a segítséget, amit a Klippe Learningtől kapnak. “Mind a tudásmegosztást, mind a hálózatépítést nagyban segíti a támogatásuk.” “Az e-learning már diákkoromban is érdekelt, olyan területnek láttam, ahol valóban értékes munkát lehet végezni: tanítani másokat, tudást átadni, attitűdöt formálni izgalmas feladat – mondja Balkányi Péter, a Klippe Learning ügyvezető igazgatója, e-learning szakértő. – Péter cége hazai és külföldi nonprofit szervezetekkel is gyakran dolgozik együtt. – A jobbító kezdeményezésekre szívesen áldozunk az időnkből, ezért működünk együtt a KórházSulival is – mondja. – Nincs ebben semmi stratégailag átgondolt indíttatás: egyszerűen úgy érezzük, vannak ügyek, amiket támogatnunk kell.” A Klippe Learning szakemberei pro bono munkával segítik a nonprofit szervezet munkáját. “Nagyon megtetszett nekünk az a modell, hogy középiskolások készítenek digitális tartalmakat, és egyetemisták tanítják a gyerekeket – mondja Péter. – Magával sodort minket az a szeretet és lelkesedés, ahogy dolgoznak: ehhez biztosítottunk egy platformot nekik. Ez egy régi kapcsolat; nagyon szívesen segítünk nekik, mert mindig öröm elhivatott emberekkel dolgozni.” (Péterék egyébként nem csak a Korházsulival dolgoznak együtt, többek között a Scale Impact munkáját is támogatják egy komplex e-learning megoldás pro bono biztosításával - a szerk.) A beteg gyerekek beilleszkedését is segítik A KórházSuli szakpolitikai lobbitevékenységet is végez. “Sikerült jogszabályi változást is elérnünk; jó kapcsolatot ápolunk az Oktatási Hivatallal – emeli ki Mónika. – Folyamatosan dolgozunk azon, hogy jobbá tegyük a közoktatási rendszert. Nekünk az a legfontosabb, hogy a beteg gyerekek megkapják a megfelelő ellátást.” Mint mondja, független szervezetként erre különösen büszke. “Jó kapcsolatot építettünk ki a döntéshozókkal, ami nagyban megkönnyíti a munkánkat.” Mónika hangsúlyozza: az általuk támogatott gyerekeknek bizony elkell a segítség. “Sokszor annyi a kapcsolatuk a tanítványainkak az iskolával, hogy az év végén leosztályozóvizsgáztatják őket; ha felgyógyultak, elképesztően nehéz visszatérniük a suliba, mert teljesen elvész a szociális hálójuk, elveszítik az életvezetési képességeiket, idegenként mennek vissza az iskolába, azok közé az osztálytársaik közé, akikkel akár évekig nem találkoztak. Ebben is igyekszünk segíteni nekik: abban, hogy visszatálaljanak a régi életükhöz, hogy újra beilleszkedhessenek a kortárs közösségeikbe.” Mint mondja, a visszailleszkedés sokszor komoly stresszt okoz a hosszú betegségből felgyógyult fiataloknak. “Fontos, hogy megértessük a társaikkal: nem kivételezés, ha egy szívtranszplantált gyerek lifttel megy fel az emeletre. Sokan titkolják a betegségüket, és inkább duplán próbálnak teljesíteni, csak hogy elfogadják őket.”
#Egészség #Nonprofitoknak #Oktatás #Társadalmi diverzitás

”Minden gyereknek szüksége van a rendszeres, kortárs közösségben történő fejlesztésre”

Nyolc éve két lelkes szülő kezdeményezéséből született – ma már hét súlyosan-halmozottan sérült gyerek oktatásáról gondoskodik. A Völgyzugolyház Alapítvány remek példája annak, hogy az elkötelezett civilek a helyi önkormányzatokkal és oktatási intézményekkel összefogva képesek az állami ellátórendszert feladatait is átvállalni. Somlai Zsuzsanna a saját bőrén tapasztalta meg, milyen nehéz ma, Magyarországon egy súlyosan-halmozottan sérült gyereket nevelni. Fia, a tizennégy éves Nimród születését követően súlyos idegrendszeri károsodást szenvedett: segítség nélkül sem járni, sem enni nem tud, beszéd- és alvászavarai vannak, és rendszeres epilepsziás rohamok gyötrik. “Egy ilyen gyereket nevelni nagy kihívás és nagy felelősség. Teljes figyelmet követel; olyan feladat, ami tulajdonképpen lehetetlenné teszi, hogy az ember »normális életet« éljen: munkát vállaljon, baráti társaságokba járjon – úgy éljen, ahogy a hozzá hasonló korú felnőttek” – mondja Zsuzsanna a Hello Nonprofitnak nyilatkozva. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy kevés az olyan, megfelelő oktatást, fejlesztést, szolgáltatásokat nyújtó intézmény, ahol el lehet helyezni egy ilyen nehezen ellátható gyereket. “Az állami intézmények túlzsúfoltak és alulstafírozottak, nincs megfelelő kapacitásuk az összes halmozottan sérült gyerkőc ellátására – magyarázza Zsuzsa. – Nimródot legfeljebb egy olyan intézménybe adhattam volna be, ahol egész nap fektetik, nem is álmodhattunk volna arról, hogy érdemi fejlesztést kapjon.” A nyolcadik tanévüket kezdték Zsuzsanna úgy döntött, kesergés helyett inkább megoldást keres erre a nehéz, sok sorstársát gúzsba kötő problémára. 2016-ban egyik szülőtársával, Horváthné Borbély Katalinnal közösen megalapították a Völgyzugolyház Alapítvány a Kacifántosokért nevű szervezetet, amelynek célja, hogy oktatást, fejlesztést és nappali ellátást nyújtson a súlyos-halmozott fogyatékossággal élő iskoláskorúak számára. Ma már egy, a 17. kerületi önkormányzattól kapott épületben hét gyerek heti húszórás oktatásáról gondoskodnak, munkájukban a rákosmentei Gyurkovics Tibor Általános Iskola és a kilencedik kerületi Dió Általános Iskola, Előkészítő Szakiskola, Kollégium és Gyermekotthon – mindkettő az Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmények (EGYMI-k) közé tartozik – is közreműködik, akik utazó pedagógusokat küldenek a Zugolyda Suliba. Az alapítvány saját forrásból gyógytornászt, gyógy masszőrt és gyógypedagógiai asszisztenseket is foglalkoztat. “Hamarosan lesz egy AAK-s szakemberünk is (az AAK, vagyis az augmentatív és alternatív kommunikáció a gyógypedagógia egyik speciális területe, amelynek célja a beszédképtelenség kompenzálása, és az azzal együtt járó intellektuális, szociális és érzelmi nehézségek enyhítése – a szerk. ), aki kommunikációs szempontból igyekszik majd továbbfejleszteni a gyerekeinket” – mondja Zsuzsanna. Fotó: Völgyzugolyház Alapítvány Az évek során a Völgyzugolyház Alapítvány egy olyan magánkezdeményezésből született, fontos szolgáltatásokat kínáló kezdeményezéssé vált, amely tulajdonképpen állami feladatokat vesz át – hiszen törvény mondja ki, hogy tizenhat éves koráig minden Magyarországon élő gyereknek joga és kötelessége, hogy iskolába járjon –, miközben számos, rendkívül súlyos problémákkal megküzdeni kénytelen gyerek és szülő számára is pótolhatatlan segítséget nyújt. “Ez a nyolcadik tanévünk, büszkék vagyunk rá, hogy tulajdonképpen önerőből, civil kezdeményezésként el tudtuk érni, hogy a helyi önkormányzat és néhány EGYMI-s iskola segítségével fent tudjuk tartani ezt az intézményt” – mondja Zsuzsanna. A súlyosan-halmozottan sérült gyerekek minőségi oktatása sokszor csak minimális óraszámban valósul meg A Völgyzugolyház alapítója hangsúlyozza: minden gyereknek szüksége van a rendszeres, kortárs közösségben történő fejlesztésre. “Amikor elkezdtük ezt a munkát, még nálunk, a gyerekszobában folyt az oktatás. Szerencsénk van, hogy az önkormányzat a rendelkezésünkre bocsátotta ezt az épületet” – emeli ki. Mint mondja, sokat segített az, hogy nagy elszántsággal és önbizalommal, nyitottan fordultak az illetékes szervek felé. “Mi találtuk ki azt a kísérleti modellt, amivel meg tudtunk keresni egy intézményvezetőket, hogy a segítségüket kérjük.” Ezzel a hozzáállással sikerült elérniük, hogy a Zugolyda suliba járó gyerekeket tanító pedagógusokat az alapítvánnyal együttműködő anyaintézmények utazó pedagógusként biztosítsák – ami nagy segítség a számukra, tekintve, hogy a többi szakember bérét, díjazását nekik kell előteremteniük. Márpedig ez nem könnyű feladat, hiszen ezeknek a speciális igényű gyerekeknek az ellátása – az etetéstől a pelenkázáson át a mozgatásukig – komoly stábot igényel. Zsuzsanna szerint a súlyosan-halmozottan sérült gyerekek minőségi oktatása sajnos sokszor csak minimális óraszámban valósul meg. “Az iskolaköteles korú gyerekek jó kétharmada nem kapja meg a heti minimum 20 óra fejlesztő oktatást, ők otthoni ellátásba kényszerülnek a szüleikkel, akik csak súlyos érzelmi és anyagi áldozatok révén tudják biztosítani a fejlesztésüket” – magyarázza, hozzátéve: ezek a számok nem légből kapottak, néhány évvel ezelőtt Márkus Eszter egyetemi docens, az ELTE Gyógypedagógiai Módszertani és Rehabilitációs Intézetének oktatója is publikált egy tanulmánykötetet ebben a témában. Zsuzsanna azt mondja, tény, hogy a súlyosan-halmozottan sérült gyerekek oktatásátért felelős intézmények mindent megtesznek azért, hogy az adott körülmények között és a rendelkezésükre álló lehetőségeken belül ellássák ezeket a kiemelt figyelemre szoruló gyerekeket, de ez sajnos nem elég. "Az általános pedagógushiány mellett a gyógypedagógusok utánpótlása is nehézségekbe ütközik” – állapítja meg. Hosszú várólisták vannak Somlai Zsuzsanna és Horváthné Borbély Katalin az alapítvány kurátoriaként ingyen, önkéntes munkában menedzselik a szervezet működését. Szerencsére, az elmúlt években egy lelkes kis csapatot is sikerült maguk köré építeniük. “Most már fizetett alkalmazottunk is van – mondja Zsuzsanna. – Többek között ez tette lehetővé, hogy a hozzánk járó gyerekekkel heti öt nap, napi hat órában foglalkozzunk. Komplex fejlesztést kapnak, és közösségben, a sorstársaik között tölthetik a napjaikat, ami nagyon megnyugtató érzés a számunkra. Én is szabadabban dolgozhatom – persze, csak bizonyos keretek között, hiszen bármikor kaphatok egy telefont, hogy gond van, és akkor ugranom kell.“ Fotó: Völgyzugolyház Alapítvány A Völgyzugolyház nagy népszerűségnek örvend, számos súlyos akadályozottsággal élő gyereket szeretnének itt elhelyezni a szüleik. Sajnos, a kapacitásuk egyelőre nem elég ahhoz, hogy mindenkit fogadhassanak. "Van egy hosszú várólistánk, onnan választjuk ki az új gyerekeinket, ha üresedés van – fejtegeti Zsuzsanna. – Arról, hogy ki csatlakozhat a csoporthoz, a szakemberek, a pedagógusok döntenek: természetesen Nyolc éve két lelkes szülő kezdeményezéséből született – ma már hét súlyosan-halmozottan sérült gyerek oktatásáról gondoskodik. A Völgyzugolyház Alapítvány remek példája annak, hogy az elkötelezett civilek a helyi önkormányzatokkal és oktatási intézményekkel összefogva képesek az állami ellátórendszert feladatait is átvállalni.szigorúan szakmai alapon, ilyenkor azt mérlegelik, hogy milyen problémái vannak egy adott gyereknek, megvan-e a kellő szaktudásuk ahhoz, hogy megfelelően ellássák, hogyan tud beilleszkedni ebbe a közösségbe.” Zsuzsannáék elsősorban pályázatokból és adományokból finanszírozzák a szervezet működését. “Vannak vállalati szponzoraink is, de épp az idén határoztuk el, hogy igyekszünk még szorosabb együttműködéseket kiépíteni az üzleti szférával. Bízunk benne, hogy találunk olyan donorokat, támogatókat, akik elég fontosnak találják majd a kezdeményezésünket ahhoz, hogy anyagilag is segítsék a munkánkat.”
#Környezeti ügyek #Nonprofitoknak #Oktatás #Sikersztorik #Vállalatoknak

”Új szintre léptünk” – A Scale Impact és a CPI Hungary megállapodást kötött a Bábozd Zöldre Egyesület fejlesztésére

A 2022 őszén indult fejlesztési program máris látványos sikereket hozott, a környezeti neveléssel foglalkozó civil szervezet tavaly negyven százalékkal több intézménnyel tudott együttműködni, és ötven százalékkal több rendezvényt tartott, mint az azt megelőző évben. A Bábozd Zöldre Egyesületet 2010-ben alapította néhány a környezeti nevelést fontosnak tartó pedagógus és kreatív szakember. Az egyesület mesekönyveket ad ki, bábelőadásokat, rendezvényeket, drámaszínházi foglalkozásokat szervez: céljuk, hogy felhívják a gyerekek, a szülők és a pedagógusok figyelmét a környezeti fenntarthatóság és az ökotudatos gondolkodás fontosságára. “A legfontosabb feladatunknak a szemléletformálást, az érzékenyítést, a jövő generáció megszólítását tartjuk, és azt, hogy különféle programjainkkal, szolgáltatásainkkal segítsünk azoknak a felnőtteknek – szülőknek, óvoda- és iskolapedagógusoknak –, akik sokat tehetnek azért, hogy ennek a generációnak a tagjai valóban felelős és környezettudatos felnőttekké cseperedjenek” – mondja Szűcs Krisztina környezetmérnök, az egyesület elnöke. Krisztina sikeres karriert adott fel azért, hogy a környezeti neveléssel foglalkozhasson. “Egy multinacionális vállalatnál dolgoztam, és már nagyon fiatalon magas pozícióba kerültem. Az Egyesült Államokban többek között környezetirányítással, minőségirányítással, CSR-ral foglalkoztam; huszonöt évesen egy auditor csapat élén háromezer cég környezeti teljesítményének monitorozását, fejlesztését irányítottam. Aztán, miután megszületett a kisfiam, Bence, rájöttem, hogy a fenntartható jövőhöz vezető valódi út nem ez, hanem a környezeti nevelés, a legfiatalabbak megszólítása és szemléletformálása” – mondja. Ötven-hatvanezer gyereket szólítottak meg A Bábozd Zöldre Egyesület elindulását egy KEOP-pályázatból (Környezeti és Energia Operatív Program) finanszírozták. “A kreatív koncepciónk az volt, hogy meséken, játékokon keresztül szólítsuk meg a gyerekeket. Ekkor született az első, az egyesület két »főhőse«, Mimó és Csipek kalandjairól szóló mesekönyvünk is. Ez mára hétkötetes sorozattá bővült: a mesék olyan témákat dolgoznak fel, mint a megújuló energiaforrások, a légszennyezés, a zero waste, a csendes-óceáni hulladéksziget, a közösség szerepe, az elidegenedés, vagy az egyéni cselekvés fontossága” – sorolja Krisztina. Az egyes témaköröknek saját “kabalafigurái” vannak. “Potyka béka a vízvédelmet, Berka bagoly a légszennyezést, Kupacs süni a hulladék problémáját személyesíti meg. A Bábozd Zöldre meseuniverzumában minden környezeti tudatossággal kapcsolatos témának külön felelőse van, őket a velünk együtt dolgozó bábszínészek keltik életre az előadásaink során” – magyarázza az egyesület elnöke. A szervezet az elindulása óta eltelt évek során komoly eredményeket tudott felmutatni a környezeti nevelés terén. “Az elmúlt években legalább ötven-hatvanezer kisgyereket tudtuk megszólítani – fejtegeti Szűcs Krisztina. – Mivel azt tapasztaltuk, hogy a szülőket nagyon nehezen érjük el, a pedagógusokat céloztuk meg: az ő közreműködésükkel szervezzük a gyerekeknek szóló programjainkat. Igyekszünk más szervezetekkel is együttműködni, a természetvédelemről szóló könyvet például a Magyar Természetvédők Szövetségével, a természet és a zene harmóniájáról szóló zenés mesekönyvünket pedig a Liszt Ferenc Kamarazenekarral közösen készítettük el.” Jelentős hatékonyságnövelést hozott a CPI Hungary-val való együttműködés A Bábozd Zöldre 2023-ban csatlakozott a Scale Impact kétéves komplex fejlesztési programjához, amelynek keretében a CPI Hungary támogatásával fejleszthetik tovább a szervezetüket, a tevékenységeiket és a programjaikat. A CPI Hungary, Magyarország egyik meghatározó, legzöldebb portfólióval rendelkező ingatlanpiaci szereplője. A Bábozd Zöldre Egyesület a CPI Hungary üzletházaiban több családi napot is szervezett, és a cég vezetőségének egy érzékenyítő workshopot is tartott. “Folyamatosan keressük az együttműködés további lehetőségeit, CSR-szakemberként bízom abban, hogy még sok értékes és előremutató akciót indíthatunk majd együtt” – mondja a Bábozd Zöldre elnöke. „A hazai piacra lépésünk óta, amely több, mint kilenc éve történt, minden erőnkkel és szaktudásunkkal azon vagyunk, hogy felhívjuk a piac és a bérlőink figyelmét a zöld és tudatos működés fontosságára. A felelősség közös abban, hogy lássuk, minden tettünk hatással van a gyermekeink jövőjére. Elsőként állítottunk fel ESG stratégiát a piacon, írtunk alá közös fenntarthatósági megállapodást bérlőinkkel az irodaportfóliónkon, tartunk edukációs és fenntarthatósági fórumot a házainkban. Abban hiszünk, hogy a jövő generációja, akikhez a Bábozd Zöldre Egyesület is hatékonyan eljut, már nemcsak papírra vetett kötelező formai megfelelésként fog tekinteni a fenntartható működésre, hanem egy természetes életforma lesz számukra" – tette hozzá Győri Gyula, a CPI Facility Management igazgatója. “A Scale Impact szakértőinek köszönhetően új szintre léptünk: segítettek »áramvonalasabbá« tenni a stratégiánkat, javítani a kommunikációnkat, érdemben felmérni a hatásláncokat, és a hatásmérésben is komolyan közreműködtek. A CPI Hungary anyagi támogatása és az ő szakértelmük nagyban hozzájárult ahhoz, hogy stabilabbá, fenntarthatóbbá tegyük a működésünket. Nekik köszönhetően tavaly negyven százalékkal több intézménnyel tudtunk együttműködni, több mint hétezer kisgyereket – és rajtuk keresztül a családjaikat – értünk el, és ötven százalékkal több, összesen több mint százhatvan rendezvényt tarthattunk – sorolja az eredményeket Krisztina. – A szervezetfejlesztésre is jutott forrásunk: csatlakozott hozzánk egy új rendezvénykoordinátor, és azt is elértük, hogy tizenhárom évvel az indulás után elnökként végre bejelentett munkatársként dolgozhatom az egyesületben.”
#B Corpok itthon és a világban #Lakhatás

A B Corp, mint befektetés: A pénzügyi vezetőknek fontos szerep jut a fenntartható működés biztosításában

A B Corp minősítés megszerzése és megtartása nem olcsó mulatság. A pénzügyi vezetők, szakemberek fontos szerepet játszanak abban, hogy a környezeti és társadalmi felelősségvállalást zászlajukra tűző cégek financiális szempontból is fenntarthatóan és sikeresen működjenek. Milton Friedman Nobel-emlékdíjas amerikai közgazdász híres-hírhedt bonmotja szerint: “egy üzleti vállakozás egyetlen társadalmi kötelezettsége az, hogy úgy használja fel az erőforrásait, és olyan tevékenységeket folytasson, amelyek növelik a nyereségét”. A Friedman-doktrinaként emlegetett irányelv a hetvenes évek óta a nagyvállalatok közkedvelt, gyakran idézett mottója volt – egészen addig, amíg a kétezres évek közepe felé meg nem jelent a piacon egy új, a környezeti és társadalmi felelősségvállalást fontosnak tartó vállalkozói generáció. A B Corp mozgalom megszületését számos körülmény inspirálta: köztük az egyre súlyosabbá váló klímaválság és a világszerte növekvő társadalmi egyenlőtlenségek. Napjainkban már több százezer cég használja önértékelésre a B Impact Assessment-et, és nyolcezer olyan vállalat van, amely megszerezte ezt a fenntarthatóan és átláthatóan működő gazdasági szervezeteknek járó minősítést; világszerte egyre több cég vezetői érzik úgy, hogy a Friedman-doktrínával szembemenve igenis vállalniuk kell, hogy a profit – a tulajdonosaik, részvényeseik puszta gazdasági érdekei – mellett a környezet és a társadalom érdekeit is szem előtt kell tartaniuk a működésük során. Ahogy arról korábban a Hello Nonprofit is írt, a társadalmi értékteremtést fontosnak tartó vállalatok pénzügyileg is sikeresebbek lehetnek, mint profitorientált versenytársaik. Igen ám, csakhogy a “B Corp-osodásnak” komoly költségei vannak: a certifikáció éves díja bevételtől függően 1000-50 ezer euró (395 ezer-19,7 millió forint) is lehet, ráadásul a minősítést odaítélő B Lab szigorú szabályai szerint háromévente meg kell újítani azt. Maga a B Corp minősítés megszerzése is költséges folyamat: a pályázó vállalatoknak gyakran komoly szervezetfejlesztési, folyamatoptimalizálási feladatokat kell elvégezniük ahhoz, hogy megkaphassák a certifikációt. Nem csoda, hogy pénzügyi szakembereiknek fontos szerep jut fenntartható és nyereséges működésük biztosításában: abban, hogy egészséges egyensúlyban tartsák a cég financiális teljesítményét és pozitív környezeti-társadalmi hatásait. Költséges, de megtérülő befektetés A B-Corp minősítés megszerzésének egyik alapfeltétele a cégek profitcentralizált látásmódjának átalakítása. Ez nem mindig könnyű feladat: tekintve, hogy a vállalkozások, különösen a nemzetközi szempontból jelentős nagyvállalatok és a nekik dolgozó pénzügyi szakemberek jelentős része a friedmani ideológián nőtt fel. A környezeti és társadalmi szempontból felelősségteljesen működő szervezetek menedzselésének plusz költségei is vannak: a cégeknek a szennyezőanyag-kibocsátás mérésétől és csökkentésétől kezdve a fenntarthatósági jelentések elkészítésén és publikálásán át a mindennapi működés racionalizálásáig jó néhány olyan új folyamatot és feladatot kell integrálniuk, amelyek mind-mind pénzbe kerülnek. Mark Shields, a világ egyik legmagasabb B Corp pontszámával rendelkező vállalata, a skót Brewgooder sörgyártó CFO-ja szerint a pénzügyi vezetőknek be kell látniuk, hogy a “potenciálisan költséges változtatások” idővel megtérülnek majd. Ehhez azonban az kell, hogy elegendő forrást akkumuláljanak a szervezeti átalakítások finanszírozására, valamint arra, hogy lehetővé tegyék a cég ESG-stratégiájának kialakítását és integrálását a szervezet hosszú távú működésébe. “Financiális szempontból nézve fontos, hogy biztosítani tudjuk az üzletfejlesztéshez, a szervezeti átalakításokhoz, a munkavállalói jogok biztosításához és a pozitív társadalmi-környezeti hatások kiváltását garantáló működéshez szükséges forrásokat” – mondta a Raconteur-nak nyilatkozva. A kutatások azt mutatják, hogy minden költsége ellenére megéri B Corp minősítést szerezni: a certifikácó birtokában a cégek könnyebben jutnak tőkéhez, vonzóbbak lesznek a képzett munkavállalók számára, és több vásárlót, ügyfelet tudnak megszólítani, mint rigorózusan profitorientált társaik. Már ha elég türelmesek. “Egyetlen pénzügyi vezető sem gondolhatja azt, hogy a B Corp minősítés megszerzése azonnal megtérülő befektetés, »quick win« – hangsúlyozza George Graham, a Wolf & Badger divatmárka társalapítója és ügyvezető igazgatója. – Nem olcsó és nem is könnyű megszerezni a minősítést. De ha olyan vállalkozást szeretnél felépíteni, amely valóban reziliens és válságálló, a B Corp szisztéma remek támogatást nyújt ehhez.” Hosszú távon komoly márkaérték-növekedést hozhat Andy Revell, a Household márkaügynökség pénzügyi vezetője szerint fontos, hogy kollégái “a nagy képet nézzék”, amikor arról döntenek, akkreditáltatják-e a cégüket a B Corp minősítésre. Annak ellenére, hogy nem garantál azonnali bevételnövekedést és nyereségességet, a B Corp státusz hosszú távon komoly márkaérték-növekedést hozhat, és nagyon vonzóvá teheti a vállalatokat a környezet- és társadalomtudatos módon gondolkodó, képzett munkavállalók, fogyasztók szemében. A szakember hangsúlyozza: a pénzügyi vezetőknek az a dolga, hogy “jövőállóvá” tegyék a szervezetüket, és lehetővé tegyék a biztos, hosszú távú növekedést. Szerinte a B Corp státusz ennek fontos biztosítéka lehet. “Egyre több az olyan B Corp, amely csak más hozzá hasonlóan gondolkodó cégekkel hajlandó együttműködni” – fejtegeti. A B Corp minősítés komoly versenyelőnyt nyújthat a cégek számára. A Here We Flo nevű B Corp vezetői szerint a védjegy megszerzése nagyban növelte a népszerűségüket – különösen az amerikai piacon. “Az, hogy az egyetlen B Corp minősítésű óvszergyártó vagyunk, megkülönböztet minket a konkurenseinktől. Egyértelmű üzenetet közvetít arról, hogy kik vagyunk, és milyen értékeket képviselünk” – mondta Susan Allen, a cég társalapítója. Véleményét Nagy Britannia legnagyobb B Corp könyvelőcége, a Cooper Parry vezetői is osztják. “A befektetők szeretik a »lassan, de biztosan növekvő«, erős cégeket” – mondja a vállalat fenntarthatósági vezetője, Nicoleta Ciobanu. A pénzügy az ESG-megfelelésben is fontos szerepet játszik “A pénzügyi divízió komoly szerepet játszik a vállalat B Corp minősítésének fenntartásában és megerősítésében – mondja Richard Moore, a Micro Scooters UK pénzügyi igazgatója. – A pályázat benyújtásától a hatástervünknek megfelelő változások naplózásán, elszámolásán át az ezzel kapcsolatos információk cégen belüli megosztásáig minden kapcsolódó feladatból kivesszük a részünket.” Az ESG-rendszerek bevezetése nem veszélytelen vállalkozás: ha az átállást nem menedzselik megfelelően, az komoly konfliktusokhoz vezethet a szervezeteken belül. A pénzügyi vezetőknek fontos szerepe van abban, hogy ezeket a változásokat hatékonyan kommunikálják a tulajdonosok, a menedzserek, a munkavállalók és a többi érintett felé. Moore szerint a feladataik közé tartozik “a fejlesztésekkel kapcsolatos naprakész információk közlése, annak bemutatása, hogy hol tartunk ahhoz képest, amit elhatároztunk, és az új ötletek bemutatása, megismertetése is”. Mint mondja, ezeket az információkat belső hírlevelekben és a munkavállalói teamekkel tartott találkozókon is folyamatosan megosztják az érintettekkel. A pénzügyi vezetőknek nem csak az a dolga, hogy kommunikálják a stakeholderek és a munkavállalók felé a cégek ESG-teljesítményét, hanem az is, hogy pontosan felmérjék és riportálják azt. Hogy nyomon kövessék a folyamatosan változó követelményeket, felmérjék, milyen fejlődési lehetőségei vannak a vállalatnak, és milyen költségekkel jár az új fejlesztések bevezetése. “A vállalkozásunkkal szembeni elvárások a piaci növekedésünkkel arányosan nőnek, így nagyon is tisztában vagyunk azzal, milyen fontos, hogy folyamatosan megfeleljünk a B Corp követelményeknek” – mondja Shields. Mint mondja, fontos, hogy a cégek ESG-céljai akkor is teljesüljenek, ha nem várt financiális nehézségeik adódnak. Ez az oka annak is, hogy a Brewgooder minden egyes eladott sör után támogatást fizet egy független nonprofit szervezetnek: így attól függetlenül támogathatja a jobbító kezdeményezéseket, hogy hogyan alakul a pénzügyi teljesítménye.
#Egészség #Jógyakorlatok #Nonprofitoknak #Sikersztorik #Társadalmi ügyek #Társadalmi vállalkozás

”Azt szeretnénk, hogy Magyarországon mindenki a legjobb, legegészségesebb életet élje” – Interjú Németh Franciskával és Kocsis Péterrel a Healing Communications alapítóival

Sorozatsztárból lett ápoló, férjével egy, az egészségegyenlőségért küzdő nonprofit kommunikációs ügynökséget vezet. Több, fontos közfeladatokat ellátó projektet is visznek: a surgossegi.info online ügyeletkereső és betegedukációs platform mellett az ápolókat segítő Healers.hu-t és a János Kórház megbízásából a Babára várva online szüléskészítő tanfolyamot is elindították. Németh Franciska és Kocsis Péter hisz abban, hogy a jó minőségű egészségügyi ellátás mindenkit megillet. Németh Franciska népszerű sorozatszínészből, a Barátok közt sztárjából lett ápoló, majd az egészségügyi esélyegyenlőségért – az “egészségegyenlőségért” – küzdő nonprofit kommunikációs ügynökség, a Healing Communications alapítója. Férjével, Kocsis Péterrel évek óta dolgoznak azért, hogy az egészségügyben érintett emberek – a betegek épp úgy, mint az alapellátás gerincét adó ápolók – hozzájuthassanak az őket érintő tudáshoz, információkhoz, a mindennapi életüket és munkájukat támogató szolgáltatásokhoz. Első projektjük a surgossegi.info volt: egy ingyenesen elérhető online ügyeletkereső alkalmazás és betegedukációs platform, amelynek segítségével bárki könnyen megkeresheti, melyik kórházba, ügyeletre kell bemennie, ha sürgős panasza, egészségügyi problémája van. “A surgossegi.info a GyermekSOS.hu gyerekügyeletkereső oldalból nőtte ki magát, amit közel tíz évvel ezelőtt, 2014 decemberében indítottunk el. A célunk az volt, hogy egy olyan folyamatosan frissülő, könnyen kereshető adatbázist hozzunk létre, ami megkönnyíti a betegek és hozzátartozóik számára, hogy a lehető legkönnyebben és leggyorsabban megtalálják a lakóhelyükhöz legközelebbi ügyeleti helyeket. Ez egy igazi »szerelemgyerek«”, büszkén mondhatom, hogy ma már négy-ötszáz felhasználója van naponta – magyarázza Németh Franciska. Mint mondja, ez: a páciensek pontos és megbízható információkkal való ellátása közhasznú vállalkozásuk alapfilozófiája is egyben. “Korábban komoly gondot okozott, hogy sokan nem tudták, hova forduljanak, ha egészségügyi problémájuk akad – hangsúlyozza. – Volt, hogy egy-egy páciens két-három kórházat is megjárt, mire a megfelelő helyre irányították, komoly fájdalommal küzdve, lázas betegen órákig bolyongott a városban, mert nem tudta, hol van az az ügyeleti hely, ahol ellátják. Márpedig ez már önmagában is egészségegyenlőségi kérdés: hiszen alapvető állampolgári joga mindenkinek, hogy a lehető leghamarabb ellássák.” ”Amikor az egészségről beszélünk, emberi életekről beszélünk" Franciska biztos, jól jövedelmező állást hagyott ott, hogy az egészségügyben dolgozhasson. “Mielőtt »bekopogtam« volna a János Kórház gyerektraumatológiái osztályára, modellkedtem, egy népszerű tévésorozatban szerepeltem, és kommunikációs szakemberként is dolgoztam; huszonkilenc évesen az Iskolagyümölcs-program kommunikációs igazgatója voltam – meséli. – Szép irodám volt, jó fizetésem, elismerték a munkámat. Mégsem éreztem igazán elégedettnek magam, ezért elhatároztam, elvégzem az OKJ-s iskolát, és ápolónak állok.” A gyereknevelés és a férjével közös családi vállalkozás most minden idejét leköti, de lélekben továbbra is ápoló maradt. “Miután megszületett a kisfiam, döntenem kellett, hogy a vállalkozással foglalkozom, vagy a kicsik betegágya mellett dolgozom. Az előbbit választottam – de tudom, hogy előbb-utóbb úgyis visszamegyek majd a kórházba.” A Healing Communications második projektje a Healers krízismenedzsment-program volt, amely az ápolókat és ápolónak készülő fiatalokat igyekszik támogatni különféle képzésekkel, iskolaválasztással, pályakezdéssel kapcsolatos tanácsadással, karrierportállal és egyéb szolgáltatásokkal. “A Healers egyik legfontosabb célja a krónikus ápolóhiány enyhítése – mondja Kocsis Péter, a cég ügyvezetője. – Ez is az egészségegyenlőség megteremtésének egyik fontos eszköze lehet: hiszen egy mesterképzést végzett közösségi ápoló nagyon sok olyan feladatot el tud látni, amelyek – mint például a szűrőprogramok, a helyi nőgyógyászati ellátás megszervezése, vagy a betegedukációs kampányok lebonyolítása – nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a falvakban, kisebb településeken élő emberek is jobb ellátáshoz, fontos információkhoz jussanak, ami nagyban javíthatja az egészségtudatosságukat, és ezzel az egészségi állapotukat is.” Franciska hozzáteszi: “Nem szabad elfelejteni, hogy amikor az egészségről beszélünk, emberi életekről beszélünk. Ha egy anyukának, teszem azt, az menti meg az életét, hogy helyi nővér noszogatására időben elmegy méhnyakszűrésre, felgyógyulva egészségben felnevelheti a gyerekét. Ezért is igyekszünk felhívni a figyelmet az egészségegyenlőség fontosságára: ez egy komoly dolog, ami valamennyiünk életére alapvető hatással van.“ Közfeladat-jellegű, ingyenes szolgáltatásokat fejlesztenek A Healing harmadik fő projektje a Babára várva online születésfelkészítő tanfolyam. “A koronavírus-járvány okozta kihívásra reagálva adaptáltuk az Észak-Közép-budai Centrum, Új Szent János Kórház és Szakrendelő szülésfelkészítő előadásait a vezető hazai e-learning platformra. Nem csoda, hogy a világviszonylatban is egyedülálló képzés Magyarország legnépszerűbb online tanfolyama lett: a mai napig az egyetlen ingyenes, online elérhető szülésfelkészítő, amely átfogóan nyújt segítséget a várandósoknak és leendő édesapáknak.” Mivel a projektjeik többsége közfeladat-jellegű, ingyenes szolgáltatásokat nyújt, a cég működésének alapfeltétele a finanszírozási források felkutatása. “A surgossegi.info nem termel bevételt. Szerencsére kaptunk rá az NKFIH-tól (Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal) és az ITM-től (Innovációs és Technológiai Minisztérium) is támogatást, de ezeket az összegeket az utolsó fillérig a fejlesztésre, az arculat frissítésére, a kommunikáció és a közösségi médiatartalmaink hirdetésére fordítottuk – fejtegeti Péter. – Gyártottunk podcast-adásokat, edukációs videókat; mindez nagyon szép kihívás és remek lehetőség volt, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy sokakkal megismertessük ezt a szolgáltatást.” Franciska azt mondja, nagy szerencse, hogy a férjét is “be tudta húzni” a családi vállalkozásba. “Nagy részben neki, az ő kommunikációs és marketingszakmai tudásának köszönhető, hogy a Healingből jól prosperáló cég lett. Péter profi és fegyelmezett: nagyon komoly munkamorállal, amivel engem is sikerült »megfertőznie« – vallja. – Mielőtt megismertem, egyfolytában rohannom kellett: ide kaptam-oda kaptam, ha két műszak között éppen akadt pár üres órám, gyorsan frissítettem az ügyeleti helyek adatbázisát, vagy beadtam egy határidős pályázatot. De aztán belépett az életembe – és ezzel nem csak egy férjet, hanem egy fantasztikus munka- és üzlettársat is kaptam.” Péter hosszú évek óta foglalkozik kommunikációval és marketinggel. “Az ügynökségi oldalon kezdtem, miután elvégeztem az egyetemet, főként lakossági kommunikációban dolgoztam. Egyik kampányt gyártottuk a másik után; eleinte még elégedetté tett, amikor láttam, hogy a munkámnak köszönhetően egy-egy ügyfél mennyivel több sört, tornacipőt vagy autót ad el, de aztán elkezdtem tűnődni: “Rendben, de mi ennek a valós társadalmi hatása?” Hiába törtem a fejem, nem nagyon találtam ilyet. Nem csoda, hogy amikor a feleségem megkörnyékezett, nem szállnák-e be a cégbe, örömmel mondtam igent.” ”Tudjuk, mit csinálunk és miért” Kettejük munkájának köszönhetően a Healing mára sikeres egészségügyi kommunikációs és tanácsadó vállalkozássá fejlődött, ügyfeleik között magánellátóhelyek, állami egészségügyi intézmények és gyógyszeripari cégek is vannak. Ápolóknak szóló oktatóvideóik az egyetemi tananyagba is bekerültek. “Ma már nincs már olyan ápolószakos hallgató, aki ne találkozott volna a MEDukáció-videóinkkal, nem csoda, hogy már a harmadik évadot gyártjuk” – lelkesedik Franciska. Péter siet hozzátenni: a videók népszerűsége őket is meglepte. “A YouTube-csatornánkon szereplő anyagok megtekintésszáma tavaly lépte át az egymilliót. Csak fogtuk a fejünket: annál is inkább, mivel jó ha ötödennyi ápoló- és orvostanhallgató van az országban.” Franciska azt mondja, a számukra nagyon fontos, hogy a vállalkozásuk átláthatóan működjön. “Hozzánk bármikor jöhet a revizor, minden számlánk, szerződésünk rendben van. Ez a céges kultúránk része – magyarázza. – Lehet, hogy kicsit kevesebbet keresünk, mintha »okosban csinálnánk«, de nekünk így esik jól, így áll kézre." Úgy látja, nonprofit vállalkozásként szerencsések, hogy van stabil bevételtermelő tevékenységük. "Nem akarok szerénytelen lenni, de a saját területünkön a legjobbak közé tartozunk. Tapasztalt ápolóként jól ismerem az egészségügy színét is, fonákját is, a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogyan működik, milyen kihívásokkal küzd ez a szektor. Péternek pedig olyan marketingkommunikációs szaktudása van, ami a versenyszférában is megállja a helyét: a vállalkozáson kívül egy butikügynökségnél ia dolgozik, ahol nagy cégek kampányait viszi. Tudjuk, mit csinálunk és miért – és ezt a partnereink is értékelik.” Az egészség edukációs kérdés Franciska hangsúlyozza: annak ellenére, hogy társadalmi vállalkozásként működnek, a legfontosabb feladatuknak továbbra is a betegedukációt és az egészségegyenlőség meghonosítását tartják. “Nem szabadna, hogy ekkora különbségek legyenek az ország gazdagabb és szegényebb régióiban élő, eltérő háttérrel, anyagi helyzettel rendelkező emberek ellátásában – mondja. – Mi azt szeretnénk – és ezt nem tartjuk elérhetetlen ábrándnak –, hogy Magyarországon mindenki a lehető legjobb, legegészségesebb életet élje. Ha jelentősen nőne a népesség egészségben eltöltött éveinek száma – mert ebből a szempontból sajnos nagyon rosszul állunk. Úgy érezzük, egészségügyi kommunikációval foglalkozó nonprofitként sokat tehetünk azért, hogy javuljon ez az áldatlan helyzet; ez elsősorban edukációs kérdés: ha meg tudjuk tanítani az embereket arra, hogy jobban odafigyeljenek a fizikumukra, egészségesebben étkezzenek, rendszeresen eljárjanak a szűrővizsgálatokra, megtanulják, hogyan működik az ellátási lánc, milyen jogaik és lehetőségeik vannak biztosítottként, már nagyot léptünk előre. Ahogy azzal is, ha – például oktatással, karrier-tanácsadással, a korai kiégést megelőző mentálhigiénés programokkal – rá tudjuk venni az ápolókat, hogy a pályán maradjanak. Hiszen egy képzett közösségi ápoló nagyon sokat tehet azért, hogy a szűkebb környezetében élő emberek egészségesebben éljenek.”
#Jógyakorlatok #Nonprofitoknak #Sikersztorik #Társadalmi ügyek

”Ha nem ment a lobbizás, nyeregbe pattantunk” – Interjú Kürti Gábor “Küküvel”, a Magyar Kerékpárosklub elnökével

Húsz évvel ezelőtt a Critical Mass “futárlázadással” indult – mára az ország egyik legbefolyásosabb, komoly lobbierővel rendelkező érdekvédelmi szervezetévé vált. A Magyar Kerékpárosklub sokat tett azért, hogy “bringásbarátabb” és ezzel élhetőbb legyen a főváros. Az önkormányzati választás előtt közzétett tizenkét pontjukban forgalomarányos költségvetési keretet, sebesség- és zajcsillapítást, a külvárosi kerékpárhálózat fejlesztését és egyéb, a budapestiek életminőségét nagyban javító intézkedéseket szorgalmaznak. Idén húszéves a Magyar Kerékpárosklub (MK) "2.0-ás változata". Az ország legnagyobb biciklis érdekvédelmi szervezete 2004 őszén, az első Critical Mass (CM) felvonulással indult. “Akkor még csak ezer-ezerötszázan voltunk. Javarészt futárok és notórius kerekezők; azért vonultunk utcára, mert a Demszky Gábor vezette önkormányzat szakítva a hagyományokkal, a szeptember 22-i napról hétvégére tette át az Autómentes Napot, hogy a bringások ne zavarják a forgalmat – emlékszik vissza Kürti Gábor “Kükü”, a Magyar Kerékpárosklub elnöke. – Gondoltuk, velünk nem tolnak ki: gyorsan összetrombitáltunk egy ad-hoc tüntetést, »Az igazi autómentes napot«, hogy megmutassuk, mindegy mit gondol a városháza, Budapesten is valódi, egyre combosodó tömegbázisa van a városi kerékpározásnak.” Budapesten egyre nagyobb tömegbázisa van a kerékpározásnak (Fotó: Magyar Kerékpárosklub) A második, 2005 tavaszán rendezett CM-re már jóval többen mentek el. “Tízezren tekertünk végig a városon; fantasztikus érzés volt látni, ahogy a biciklisek elözönlik az Andrássy utat. A felvonulások sikere más érdekvédelmi szervezeteket is felrázott: azon a nyáron többen, köztük bringás aktivisták, környezetvédők, közlekedéssel foglalkozó szakemberek is megkerestek minket azzal, hogy jó lenne összefogni, és együtt gondolkozni, dolgozni, tenni a budapesti kerékpáros infrastruktúra fejlesztéséért. 2005 nyarán pár aktivistával és szakemberrel összeültünk a Döbrentei téri Platánban – ott volt többek között Balogh Gábor, a 2002-ben alapított »ős-MKP« elnöke, Környei Balázs »zöld mozgalmár«, Lukács András, a Levegő Munkacsoport vezetője és az első CM óta velünk dolgozó László János, az MK örökös tiszteletbeli elnöke, aki 2006-tól 2015-ben bekövetkezett haláláig vezette a szervezetünket –, és megbeszéltük, hogy közös erővel rebootoljuk a Kerékpárosklubot.” Azon a nyáron már a Városházára is bejutottak. “Lackó (Géresi László – a szerk.), a Hajtás Pajtás tulajdonosa hozott össze minket Nyáry Krisztiánnal, aki akkoriban Demszky sajtófőnöke volt. Ő mutatott be minket Tiba Zsoltnak (dr. Tiba Zsolt ügyvéd, 1992 és 2010 között Budapest főjegyzője volt – a szerk.), akivel aztán már érdemben tárgyalhattunk az infrastruktúrafejlesztési javaslatainkról.” Komolyan megharcoltak a fejlesztésekért Az elszánt nyomulásnak hamar meglett az eredménye, 2005 decemberében átadták az első, az MK érdekvédői által kilobbizott kerékpárutat a Bajcsy-Zsilinszky út egy rövid, egy kilométeres szakaszán. “Éppen akkor futott egy nagyobb útfelújítási program, aminek keretében a Bajcsyt is felújították – magyarázza Kürti. – Szóltunk a főjegyzőnek, hogy ha már hozzányúlnak, mi lenne, ha rögtön kerékpárosbaráttá tennék ezt a sokak által használt, nagyforgalmú útvonalat. Egy ideig húzódoztak, mondván, más utaknál ez lehetséges, de itt az átadás már »a csőben van«, lassan kennék az új aszfaltot, de végül mégis elfogadták a javaslatunkat, és letették az asztalra a máig meglévő kerékpárút tervét. Kicsit hezitáltunk, mert igazából bringasávot szerettünk volna, és már az előzetes tervek alapján látszott, hogy ez a járdából lehasított kerékpárút nem a legjobb koncepció, ráadásul a gyalogosforgalomnak sem kedvez, de végül elfogadtuk az első piros aszfaltos, kicsit szűk megoldást. Afféle békepipa volt ez a főváros részéről, mert az első Critical Mass után egy ideig elég fagyos volt köztünk a viszony.” Kükü lenget (Fotó: Magyar Kerékpárosklub) A Bajcsy-Zsilinszky úti bicikliút átadása után lendületet kapott a budapesti kerékpáros hálózat kiépítése, az MK László János vezetésével sorban tárgyalta le az újabb és újabb fejlesztéseket. Kürti azt mondja, jó szívvel bízták rá a politikusokkal folytatott egyeztetést, mert “tudtuk, hogy elkötelezett bringás, ráadásul neki velünk, rövidgatyás bringásfutárokkal ellentétben jól állt az öltöny is”. A szemre gyors fejlődés ellenére az aktivistáknak sokszor nem várt nehézségeken kellett átverekedniük magukat, hogy kikilincseljék egy-egy új kerékpárosbarát útvonal létesítését a fővárosnál. “A Kiskörúti bringasáv tervét például csak komoly »meccselés« árán tudtuk átnyomni a döntéshozókon. Először a fővárossal kellett elfogadtatni a tervet, aztán a hatodik, a hetedik, a nyolcadik meg a kilencedik kerülettel – egyenként. – Magyarázza Kürti Gábor. – Nem volt könnyű dolgunk: ha az egyik bólintott, a másik elbizonytalanodott; amikor végre az összes érintett önkormányzat belement a buliba, a BKV húzta keresztbe az egészet. Évekig tartott a huzavona, tüntetnünk is kellett – de végül csak meglett.” Nem csak a kerékpárutakért kampányolnak Az MK az elmúlt években sokat tett a budapesti kerékpáros infrastruktúra fejlesztéséért. “Igyekeztünk politikai oldaltól függetlenül mindig korrekt viszonyt ápolni a városvezetőkkel, talán ennek is köszönhető, hogy az elmúlt években a Bajcsy meg a Kiskörút után az Andrássy úton, a Bartók Béla úton, a Nagykörúton, az Üllőin, a Szent István körúton, az Október 23-a utcában, a Lánchídon és még jó néhány bel- és külvárosi útvonalon komoly fejlesztések voltak – mondja a szervezet elnöke. – Szerencsére, a szimpatizánsainkra, a tömegbázisunkra is számíthattunk, ha nem ment a lobbizás, nyeregbe pattantunk, hogy egy-egy nagyobb demóval megtámogassuk kicsit a döntési folyamatokat.” Kürti azt mondja, szerencséjük volt, mert a politikusok hamar rájöttek, hogy a bringás fejlesztésekkel a saját népszerűségüket is növelhetik. “A politikusok imádnak átadni, avatni, szalagot átvágni. Részben ezért is találtuk ki a Happy Mass felvonulásokat: azt, hogy közösségi »örömtekeréssel« ünnepeljük meg egy-egy új kerékpárút átadását. Ez nekik is lehetőséget teremt arra, hogy több száz kerékpáros társaságában jelenjenek meg a sajtóban meg a közösségi oldalakon, és ezzel közelebb kerüljenek a bringás célcsoportjaikhoz” – fejtegeti. A Lánchíd bringázhatóvá tételét is kiharcolták (Fotó: Magyar Kerékpárosklub) Ahogy nőtt a Kerékpárosklub ismertsége és befolyása, az általuk képviselt ügyek is diverzifikálódtak: egyre mélyrehatóbb közlekedésszervezési és városfejlesztési változásokat próbálnak elérni. Egyik nagy sikerük a MOL Bubi 2014-es elindítása volt. “A budapesti közbringarendszer létrehozásáért még László János vezetésével kezdtünk lobbizni. A minta a párizsi Vélib Metropol volt; a politika is hamar ráharapott az ötletre – igaz, aztán elég sokáig rágódott rajta. A Bubi elindításáról már 2009-ben döntött a közgyűlés, de csak öt évvel később sikerült aszfaltra tenni az első zöld bicikliket. Lassan indult – és kicsit döcögősen: az első időkben még elég komoly hiányosságai, gyengeségei voltak a rendszernek – mondja az MK elnöke. – De mára beérett; olyannyira, hogy azt reméljük, az általunk régóta propagált kombinált közlekedés széles körű elterjedésének egyik fontos eszköze, »kapudrogja« lehet.” Kürti hangsúlyozza: szeretnék megértetni a városlakókkal, hogy a rugalmas – az autózás mellett a tömegközlekedés és a kerékpározás előnyeit is kamatoztató – kombinált közlekedés elterjedése mindenki számára előnyös lenne. “A kombinált közlekedés a legjobb választás. És nem csak a belvárosiaknak: ha egy külső kerületben vagy az agglomerációban laksz, akkor is sokkal gyorsabban beérsz a munkahelyedre, ha reggel felkapod a biciklidet, eltekersz a legközelebbi metrómegállóhoz vagy vasútállomásra, beülsz a kényelmes, légkondicionált kocsikba, bezötyögteted magad a városba, aztán besétálsz az irodába, vagy Bubira szállsz – mondja. – Így nem kell a dugóban ücsörögnöd, nem kell parkolóhelyre vadásznod, nem kell a gatyádat is ráfizetned az üzemanyagra meg a szervizre; arról már nem is beszélve, hogy ha sikerül ilyen módon átalakítani a közlekedési szokásokat, a város is kellemesebb, zöldebb, csendesebb, füstmentésebb, élhetőbb lesz. Ez lehet az »új bringabumm«.” ”Minden városban ugyanazok a változások érvényesülnek” A Kerékpárosklub a KRESZ módosítását is szeretné kiharcolni. “Sajnos, a szabályozás alig változott valamit a hetvenes évek óta. Nem számol a biciklikkel és a biciklisekkel, máig az ötven évvel ezelőtti autóközpontú szemléletmód érvényesül a reguláiban. Akkor az volt a divat, hogy »városi autópályákat« építsenek: elég megnézni, mi megy a Hegyalja úton, a Rákóczin vagy az Alkotáson ahhoz, hogy belássuk, mekkora károkat okozott ez a városfejlesztési megközelítés – fejtegeti Kürti Gábor. – De ez már adottság, rövid távon nehezen tudunk változtatni rajta. Ezért is lenne olyan fontos, hogy legalább a közlekedés szabályait gyorsan modernizáljuk, aktualizáljuk egy kicsit.” Az idei I Bike Budapestre tízezreket várnak (Fotó: Magyar Kerékpárosklub) Kürti bízik abban, hogy a városi közlekedés fejlődése megállíthatatlan. “Ahogy annak idején Széchenyi Angliából, úgy mi is külföldről importáljuk a példákat, a know-how-t, a jógyakorlatokat. A pesti rakpart megnyitása például nem valósulhatott volna meg, ha Párizsban nem nyitják meg a Szajna-partot. Szerencsére megtették, és nekünk más civil szervezetekkel közösen sikerült elérnünk, hogy nálunk is adoptálják ezt a megoldást – mondja. – Persze, ez még csak ideiglenes megoldás, de biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb egész évben a gyalogosoké meg a biciklizőké lesz a rakpart. Olyan ez, mint Csehov puskája: ha felbukkan a színpadon, el kell sülnie. Nem az a kérdés, hogy lesz-e sétány a rakparton, hanem az, hogy mikor. Minden városban ugyanazok a változások érvényesülnek, ez egyfajta urbanisztikai törvényszerűség.” Tizenkét pont a bringás Budapestért A Kerékpárosklub szakemberei bíznak abban, hogy a városvezetés közreműködéssel további változásokat tudnak elérni. Az idei önkormányzati választásra készülve megfogalmaztak egy tizenkét pontos javaslatcsomagot is: az “A Kerékpárosklub 12 pontja a bringás Budapestért” című dokumentumban többek között a Lánchíd megközelíthetőségének biztonságosabbá tételét, sebesség- és zajcsillapítást, a Bubi továbbfejlesztését, a kombinált közlekedés népszerűsítését, az adatalapú közlekedésfejlesztés meghonosítását és egy nyilvános baleseti adatbank felállítását, valamint a minden közlekedő számára biztonságos útfejlesztést szorgalmazzák. “Én mind közül az első pontunkat, a forgalomarányos kerékpáros költségvetési keret létrehozását tartom a legfontosabbnak – emeli ki a Kerékpárosklub elnöke. – A meg nem valósult fejlesztések jelentős része a forráshiány miatt úszik el; miközben a Városháza papíron azt szeretné, ha 2030-ra a mai kettőről tíz százalékra nőjön a kerékpáros közlekedés aránya Budapesten, a közösségi költségvetésnek csak elenyésző, nagyítóval is alig látható részét költik erre a területre. Pedig már akkor hatalmas előrelépést lehetne elérni, ha legalább azt a »statisztikai hibahatárnyi« két százalékot rászánnák a bringás fejlesztésekre, amit a most kerékpározók részaránya indokolttá tenne. Bízom benne, hogy ezt a fontos változtatást ki tudjuk majd szorítani az új városvezetésből: hogy ők is belátják, alapvető szükség van arra, hogy élhetőbbé, bringásbarátabbá tegyük a városunkat. Kedvező előjel, hogy mindhárom esélyes főpolgármester-jelölt azonnal reagált, és találkozót kezdeményezett a pontjainkról.” Április 20-án újra I Bike BudapestA Magyar Kerékpárosklub április 20-án tartja hagyományos tavaszi “örömtekerését és demonstrációját”, az I Bike Budapestet. A szervezők azt remélik, idén is sokan csatlakoznak majd a felvonuláshoz. “Tizenöt-húszezer észtvevőre számítunk. Fontos, hogy minél többen eljöjjenek, mert ezek a menetek azok, amelyek valódi súlyt, érdekvédelmi erőt biztosítanak a mozgalmunknak. Ha Budapest utcáin végigteker egy ekkora tömeg, akkor a politikusokban is tudatosul: megéri fejleszteni a várost, hiszen nagyon sok olyan lakója van, aki kiáll, összefog, megmutatja magát azért, hogy kiharcolja a számára fontos ügyek megvalósítását.”  A felvonulás délután 3 órakor indul a népligeti Sós Miksa sétányról. A felvonulók az Üllői út - Ferenc körút - Petőfi híd – Valdemar és Nina Langlet rakpart – Döbrentei tér – Attila út – Alagút – Széchenyi Lánchíd – Széchenyi István tér – József Attila utca – Andrássy út – Hősök tere – érintésével a városligeti Napozórétre vonulnak, ahol délután 5-kor a szokásos bringaemeléssel zárul a rendezvény.Az I Bike Budapest felvonulásról további részleteket a Magyar Kerékpárosklub weboldalán találsz. (A borítóképet Fürjes Viktória készítette)
#ESG #Környezeti ügyek #Társadalmi ügyek #Vállalatoknak

Felelőtlen imidzsmosdatás: miért káros a greenwashing és a social washing?

A környezeti és társadalmi tudatosságot hirdető cégek egy része csak papíron működik felelősségteljesen, számos nemzetközi példa bizonyítja, hogy sokuk az ügyfelek és a befektetők megtévesztésére használja a “társadalmi és környezeti felelősségvállalást”. Pedig a tartalmatlan és megtévesztő üzenetek, a be nem tartott vállalások rájuk nézve is ártalmasak lehetnek. Az amerikai székhelyű, népszerű kávézóláncot, a Starbucksot sokáig a környezeti és társadalmi felelősségvállalás bajnokának tartották világszerte. A cég büszkén hirdette, hogy “száz százalékig etikus forrásból” szerzi be az alapanyagait, nagyvonalú juttatásokat ad a dolgozóinak, és támogatja a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolását. Egészen addig, amíg két évvel ezelőtt ki nem derült, hogy régi-új vezérigazgatója, Howard Schultz visszatérése után komoly pénzt és erőforrásokat öltek abba, hogy megnehezítsék Buffalo-i és New York-i munkavállalóik szakszervezetbe tömörülését. Rossz húzás volt: miután több dolgozó is a közösségi médiában “teregette ki a szennyest”, a Starbucks részvényértéke 13 százalékot zuhant, és több befektetési tanácsadó cég is visszaminősítette a besorolását. Idén újabb botrány rázta meg a vállalatot. Egy fogyasztóvédelmi szervezet beperelte őket, mondván félrevezetik a vásárlóikat, amikor azt állítják, hogy kizárólag etikus, fenntartható forrásból szerzik be a kávét és teát. A National Consumers League keresete szerint a Starbucks olyan farmokkal is szoros beszállítói kapcsolatban áll, ahol “súlyos emberi és munkajogi visszaélések történtek, köztük a gyerekmunkások dolgoztatása mellett erőszakos és égbekiáltó szexuális zaklatások és támadások is”. A Starbucks sellője, ami sokáig a felelős, fenntartható vállalati működés emblémájának számított, mára a greenwashing és a social washing jelképévé vált. De nem ők az egyetlen globális nagyvállalat, ami az elmúlt években hasonló botrányokba keveredett: olyan cégóriásokat is tetemre hívtak megtévesztő kommunikációjuk miatt, mint a Disney, vagy a Coca-Cola. Figyelemelterelés és a felelősség áthárítása a fogyasztókra A greenwashing (magyarul “zöldre festés” vagy “zöldre mosdatás”) viszonylag régóta ismert fogalom a környezettudatos vállalatok, szakemberek és fogyasztók körében. Egyik legtöbbet emlegetett példája a British Petroleum (BP) olajcég 2004-es kampánya, amelynek keretében a vállalat PR-esei megismertették a világgal a “karbonlábnyom” kifejezést. Mint kiderült, a fogalmat – amit ma már széles körben használnak az egyes fogyasztók környezeti hatásainak mérésére – egy, a BP-nek dolgozó reklámcég, az Ogilvy & Mather kreatívjai alkották meg azzal a céllal, hogy az egyszeri vásárlókra kenjék a klímaváltozás felelősségét. A cég olyannyira komolyan vette a kampányt, hogy még egy – ma már nem működő – “karbonlábnyom-számlálót” is elindított, hogy ezzel is presszionálja: nem ők, hanem mi, telhetetlen magánemberek tehetünk a folyamatosan emelkedő átlaghőmérsékletről, az egyre súlyosabbá váló aszályokról, a pusztító áradásokról, az erdőtüzekről és a többi, mindannyiunk életét egyre inkább megnehezítő környezeti extremitásról. A sellő a greenwashing és social washing jelképévé vált (Fotó: Nadine Shaabana/Unsplash) A greenwashing lényege, hogy a Starbuckshoz (Disney-hez, Coca-Cola-hoz, BP-hez stb.) hasonló cégek megpróbálják "zöld álca" mögé rejteni környezetkárosító tevékenységüket: hangzatos, de tartalmatlan kampányokkal, üres, vagy valójában elhanyagolható hatást elérő vállalásokkal elterelni a figyelmet arról, milyen károkat okoz – milyen komoly nyersanyag- és energiapazarlással, károsanyag-kibocsátással, a biodiverzitás veszélyes visszavágásával stb. jár – az üzletmenetük. Ilyenek azok a cégek is, amelyek tíz-tizenöt-húsz éven belül “zéró kibocsátást ígérnek”, de ezt azzal szeretnék elérni, hogy miközben töretlenül folytatják a fosszilis üzemanyagok kitermelését és elégetését, látványos erdőtelepítési projekteket indítanak – amelyek aztán tíz esetből kilencszer lényegében kudarcba fulladnak. A zöldre mosdatás hét főbűne 2007-ben a TerraChoice nevű (ma már az UL vállalatcsoportba tartozó) környezetvédelmi marketingcég hét pontban szedte össze a greenwashing “legfőbb bűneit”: azokat a tipikus módszereket, amelyekkel a vállalatok igyekeznek elkendőzni ellentmondásos gyakorlatukat. A Seven Sins of Greenwashing című kutatás szerint ezek: Rejtett trade-off: olyan bújtatott kompromisszumok, amelyek keretében egyes környezeti problémák egy részét orvosolják, miközben a többit változatlanul hagyják (pl.: a fenntartható módon gondozott erdők fájából alacsony energiahatékonyságú berendezésekkel klórral fehérített papírt készítenek) No-proof: olyan, nagy dérrel-dúrral beharangozott “környezetterhelés-csökkentési programok”, amelyek létezését és állítólagos hatásait valójában semmilyen bizonyíték nem támasztja alá (pl.: amikor egy cég bejelenti, hogy “az elmúlt két évben harminc százalékkal csökkentette a karbonlábnyomát”, de az ezzel kapcsolatos független vizsgálatokat, aduitokat, elemzéseket nem hozza nyilvánosságra) Bizonytalanság: az általános, agyonhasznált és kvázi bizonyíthatatlan megfogalmazások használata egy-egy céggel, termékkel, vagy szolgáltatással kapcsolatban (pl.: “zöld”, “fenntartható”, “természetes”, “etikus” stb.) Hamis védjegyek: a greenwashing egyik legextrémebb példája, amikor a cégek valójában nem létező vagy obskúrus minősítő szervezetek logót biggyesztik a termékeikre, hogy megtévesszék a fogyasztóikat Lényegtelenség: olyan valós állítások hangoztatása, amelyek valójában a környezeti ártalmak csökkentése szempontjából irrelevánsak (pl.: egy olyan összetevő kivonása egy cég termékeiből, amelyet korábban már betiltottak; vagy ha azzal dicsekszik egy vállalat, hogy csökkentette bizonyos káros anyagok kibocsátását, miközben a vonatkozó törvényi szabályozás miatt nem is lett volna más választása) Kisebbik rossz: olyan “környezetbarát intézkedések” bevezetése, amelyeknek ugyan lehetnek pozitív hatásai, de azok jelentősége elhanyagolható (pl.: amikor egy gyártó bejelenti, hogy évről-évre több műanyagot reciklál, miközben azt is megtehette volna, hogy környezetbarát anyagokkal váltja ki azok használatát) Nyilvánvalóan hamis állítások: minden greenwashing-bűnök legnagyobbika – amikor egy vállalat egész egyszerűen hazudik, megtévesztő, hamis állításokat tesz a kommunikációja során Képmutatás helyett példamutatást A RepRisk adatelemző cég 2023-as kutatása szerint azon cégek közel harmada, amelyek hajlamosak a greenwashinigra, a social washingtól (magyarul kb. “társadalomtudatosra fürdetés” – a szerk.) sem riadnak vissza. Ez egy viszonylag újkeletű fogalom: lényegében azt takarja, amikor egy vállalat a greenwashing mintájára eltúlozza, elferdíti, meghamisítja a társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos tevékenységét. Színleg kiáll bizonyos társadalmi-szociális kérdések mellet – mint a gyerekjogok, a munkavállalói jogok, a gendersemlegesség, vagy a kisebbségek támogatása –, de valójában nem vagy csak alig tesz valami ezeknek az ügyeknek az előmozdításáért. Nem elég kommunikálni (Fotó: Gilles Lambert/Unsplash) A social washing többféle formában – mint a félrevezető vállalati üzenetek terjesztése vagy hamis, öncélú márkaaktivizmus – manifesztálódhat. Lényegét talán a közkedvelt amerikai humorista, Bo Burnham fogalmazta meg a legfrappánsabban egy, a corporate engagement-videókat kifigurázó szkeccsében: “A kérdés ma már nem az, hogy »szeretnél-e Wheat Thins-t« vásárolni például, hanem az, »támogatod-e a Wheat Thins-t a lyme-kór elleni elkötelezett harcában«.” A Guardian 2022 augusztusában megjelent cikkében több találó példát is hozott a social washingra: A Marks & Spencer kiskereskedelmi élelmiszerlánc a Pride-hónap alatt piacra dobott egy “LGBT-szendvicset”, amit az olyan országokban nem forgalmazott, ahol az azonos neműek kapcsolatát tiltják vagy szankcionálják. Az Audi a Super Bowl híres reklámblokkjában sugárzott hirdetésében bátran kiállt a nemek közötti egyenlőség mellett – miközben alig dolgoztak nők a menedzsmentjében, az igazgatótanácsában pedig egyetlen nő sem kapott helyet. A megoldás az átláthatóság A greenwashing és a social washing terjedése komoly veszélyeket rejt magában. És nem csak a természeti környezetre vagy a társadalomra nézve: a megtévesztő kommunikációs módszerekkel operáló vállalatok maguk is jelentős károkat szenvedhetnek a saját ártó gyakorlatuk miatt. A “rajtakapott” cégeknek gyakran azzal kell szembesülniük, hogy súlyosan megrendül bennük az ügyfeleik, a munkavállalóik és a befektetőik bizalma. Ilyen volt például a Volkswagen esete a meghamisított emissziós adatokkal. A kapcsolódó botrányok nyomán – ahogy a Starbucks korábban említett példája is mutatja – jelentősen veszthetnek a piaci értékükből. A munkavállalói jogok visszavágása, a sokszínűség, méltányosság és befogadás (Diversity, equity and inclusion – DEI) követelményeinek figyelmen kívül hagyása komolyan növelheti a működési költségeiket, ronthatja a termelékenységüket, és növekvő fluktuációt okozhat. A greenwashinggal és social washinggal “hírbe hozott” cégekre komoly bírságokat szabhatnak ki a szabályozó testületek, és a fogyasztóvédelmi szervezetek is a bíróság elé citálhatják őket. A szakértők egyetértenek abban, hogy ezeknek a káros gyakorlatoknak csak nagyobb átláthatósággal, hatásméréssel, széles körben elfogadott minőségbiztosítási sztenderdek bevezetésével, és nem utolsósorban szabályozással lehet gátat szabni. Egyre fontosabbá válik az auditálás, a hiteles tanúsító, akkreditációs rendszerek bevezetése, és az érdekeltek, a stakeholderek elköteleződésének erősítése.
#Leszakadó régiók #Társadalmi ügyek

”A társadalomnak egyre több ügyet, rászorulót kell támogatnia” – Egyéves az Adománytaxi webshopja, a TAXITURI.hu

A vidéki adományútjairól, jótékonysági vásárairól és egyéb, a társadalmi érzékenyítést, közösségépítést támogató programjairól ismert szervezet tavaly a Scale Impact kétéves komplex fejlesztési programjának keretében indította el minőségi ruhákat kínáló webshopját. A projekt a Jófogás.hu, a Shoprenter és a FoxPost közreműködésével indult, a befolyó bevételekből a szervezet működését finanszírozzák. Egy évvel ezelőtt, 2023. április 1-én indult az Adománytaxi Alapítvány minőségi ruhákat kínáló webshopja, a TAXITURI.hu. A 2015-ben, a szíriai háború miatt kirobbant menekültválságot kísérő civil összefogás nyomán indult szervezet évek óta szervezi a különböző hátterű emberek megismerkedését támogató vidéki útjait; az egésznapos programok során közösségi vásárokat, gyerekfoglalkozásokat és családlátogatásokat is tartanak, céljuk, hogy a közösségépítés és a társadalmi érzékenyítés eszközeivel szolidárisabbá, fenntarthatóbbá tegyék a magyar társadalmat. Az Adománytaxi közösségi vásárain segítő szándékú felajánlóktól érkező használt ruhákat, játékokat, háztartási kisgépeket és egyéb, a mindennapi életükhöz szükséges termékeket vásárolhatnak a hátrányos helyzetű településeken élő emberek. Ezeket a termékeket jelképes ötven-kétszáz forintos áron árulják: az eladásokból származó bevételekből helyi partnereiket – jobbára civil szervezeteket és érdekvédelmi tömörüléseket – támogatják. Fotó: Adománytaxi/TAXITURI “A TAXITURI program 2017-ben indult. A mai napig járunk olyan eseményekre, fesztiválokra, ahol az adományozóinktól származó különleges, egyedi ruhadarabokat értékesítjük – mondja Horn Tamás szociológus, az Adománytaxi alapítója és kuratóriumi elnöke. – A beérkező adományok kilencvennyolc-kilencvenkilenc százalékát a vidéki közösségi vásárainkon áruljuk; a maradék egy-két százalék az, amit – magasabb áron – ezeken a kitelepüléseken adunk el, hogy az így befolyt bevétellel is támogatni tudjuk az alapítvány működését. Ezeknek a ruháknak az eladására jött létre a TAXITURI.hu is: egy webshop, amelyet a Scale Impact és a Jófogás.hu között létrejött kétéves fejlesztési megállapodásnak köszönhetően tudtunk elindítani.” ”Egy civil szervezet azért indít vállalkozást, hogy finanszírozni tudja a működését” A TAXITURI az Adománytaxi “vállalkozói lába”: egy olyan bevételtermelő tevékenység, amely nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a szervezet függetleníteni tudja magát a különféle pályázatoktól, dotációktól. Ennek a tevékenységnek biztosított új felületet, forrást a webshop is. “Egy civil szervezet többek között azért indít vállalkozást, hogy finanszírozni tudja az alapműködését” – hangsúlyozza Horn. Ezt a fundraising munkát erősíti a TAXITURI.hu is. “A Scale Impact mentorai sokat segítettek az üzletfejlesztésben; a Jófogás.hu pedig az informatikai háttér kialakításában, illetve a szolgáltatást beharangozó kommunikációs kampányban nyújtott komoly támogatást nekünk. A saját online piacterükön belül egy TAXITURI-boltot is létrehoztak, ahol a mi termékeinket forgalmazzák, és ezzel hozzájárulnak a bevételeink növekedéséhez.” A szervezet webshopjának fejlesztését, népszerűsítését más cégek is támogatják: köztük a Shoprenter.hu, amely a webshop felületét adta, és a FoxPost, amely ingyenesen biztosítja az alapítvány számára a csomagautomaták használatát. Részben nekik is köszönhető, hogy a TAXITURI-program “online inkarnációja” máris jelentős részben járul hozzá a szervezet működéséhez. “A webshop egy év alatt közel kétmillió forintos bevételt termelt, ami az Adománytaxi évi harminc-harmincöt millió forintos működési költségvetését figyelembe véve nem kis eredmény” – hangsúlyozza Horn. "Örömmel segítjük a TAXITURIT-t és a hozzá hasonló civil szervezeteket – egyesületeket, alapítványokat –, mert számunkra is fontos a társadalmi felelősségvállalás, aminél külön öröm, ha ezeket a programokat az alaptevékenységünkkel tudjuk támogatni" – tette hozzá Rab Máté, a Shoprenter Kft. ügyvezetője. Olyan szolgáltatást nyújtanak, amire szinte minden háztartásnak szüksége van Az Adománytaxi alapítója büszke arra, hogy a működésükhöz szükséges forrásoknak már egy látható részét tudják ebből a vállalkozásból előteremteni. “Ezek kezelése és szétosztása komoly fejtörést okoz a szervezeteknek: mind a begyűjtés, mind a raktározás nehezen kezelhető logisztikai feladat – fejtegeti. – Már csak azért is, mert sokan »lomtalanításnak« tekintik az adományozást; szerencsére nekünk hosszú évek edukációs munkájával sikerült elérnünk, hogy a támogatóink jó minőségű, hordható, viselhető tételekkel keressenek meg minket. Arra is nagy figyelmet fordítunk, hogy mindig csak annyit gyűjtsünk, amennyit el tudunk vinni; de így is havonta legalább egy tonna adomány továbbadását, elosztását, értékesítését kell menedzselnünk." Fotó: Adománytaxi/TAXITURI Az Adománytaxi “specialitása” az, hogy házhoz mennek a felajánlott termékekért, így könnyítve meg az adományozást a támogatóik számára. “Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy jó ideje nem kell meghirdetnünk az adománygyűjtő túráinkat – mondja Horn Tamás. – Organikusan, szájról-szájra terjed a hírünk; az emberek értékelik, hogy miközben rászorulóknak segítünk, olyan – ingyenesen elérhető – szolgáltatást is nyújtunk, amire szinte minden háztartásnak szüksége van; mert szinte minden háztartásban termelődnek olyan megunt, lecserélt termékek, amiket önerőből nehéz lenne hasznosítaniuk.” Horn szerint sosincs “adományhiány”. "Ez a fogyasztói társadalom sajátossága. A háztartások folyamatosan akkumulálják a »felesleges javakat«, nekünk csak annyi a dolgunk, hogy összegyűjtsük, és a megfelelő helyre juttassuk el a felesleget.” ”Fontosak az olyan együttműködések, mint a Scale Impact fejlesztési programja” Az Adománytaxi “kemény magját” egy hatfős stáb adja. "Van, aki teljes állásban dolgozik nálunk, van, aki projektmunkában. A TAXITURI.hu webshop projektmenedzsere például külsős, ha úgy tetszik, »alvállalkozóként« segít a munkánkban – mondja a szervezet alapítója. – Emellett rengeteg önkéntes és pro bono szakember is dolgozik velünk: az ő hozzájárulásuk nélkül nem tudnánk ilyen szinten működtetni a szervezetet.” Munkájukat a társadalmi felelősségvállalást fontosnak tartó cégek is nagyban támogatják. "A fenntarthatóság a FoxPost számára nem csupán az előírások és sztenderdek követését jelenti, hanem egy olyan szemléletet, amely természetes működésünk, stratégiánk része – monjta Bengyel Ádám, a FoxPost Zrt. társalapító vezérigazgatója. – Vállalati felelősségünk kiterjed mindazokra, akiket lehetőséghez segítünk logisztikai megoldásainkkal, vállalati működésünket pedig úgy építjük fel, hogy a társadalmi, gazdasági és környezeti felelősség beépüljön a mindennapjainkba. Ezzel is a fenntartható fejlődést és a jövő nemzedékek lehetőségeit segítjük elő. Fontosnak tartjuk, hogy magyar cégként, és felelős vállalatként időről időre kiálljunk jelentős társadalmi ügyek mellett. Elsősorban ott segítünk, ahol szakmailag a leginkább tudunk – korszerű és egyszerű logisztikai megoldást nyújtunk civil kezdeményezésekhez, például adománygyűjtések folyamatait leegyszerűsítve. Célunk olyan valós társadalmi ügyek felkarolása, ahol a logisztikai megoldás nélkül nem, vagy csak nagyon nehezen valósulhatna meg egy adott kezdeményezés." Horn azt mondja, annak ellenére, hogy az elmúlt években jelentős, széles körű társadalmi ismertségre és elismertségre tettek szert, komolyan meg kell küzdeniük azért, hogy biztosítani tudják a tevékenységük finanszírozásához szükséges forrásokat. “Ez egy paradox jelenség: az olyan össztársadalmi tragédiák, megpróbáltatások, mint amilyen a szíriai menekülthullám, a COVID-járvány, az ukrajnai háború vagy az elmúlt években tapasztalható inflációs válság volt, ugyan kedveznek a társadalmi felelősségvállalás terjedésének, de ugyanakkor komoly terhet is rónak a nonprofit szervezetekre – érvel a szakember. – A társadalomnak egyre több ügyet, rászorulót kell támogatnia, és hiába terjed a részvétel, az adományozás kultúrája, ha azoknak is egyre nagyobb nehézségekkel kell megküzdeniük, akik érzékenységüknél, felelős gondolkodásuknál fogva szívesen vesznek részt a leszakadó rétegek megsegítésében. Többek között ezért is annyira fontosak az olyan együttműködések, amelyek – mint a Scale Impact fejlesztési programja – amellett, hogy hasznos tudással, szakértelemmel segítik a hozzák hasonló szervezeteket, a fejlesztéseiken és a partneri együttműködéseken keresztül a mindennapi működésükhöz is hozzájárulhatnak.”
#Leszakadó régiók #Nonprofitoknak #Oktatás #Társadalmi diverzitás #Társadalmi ügyek

”A szegregáció az ország teljesítményére is rossz hatással van” – Interjú Berényi Eszter oktatásszociológussal

A kilencvenes évek vége-kétezres évek eleje óta folyamatosan romlik a magyar gyerekek tanulmányi eredménye. A PISA-teszteken is rendre gyenge eredményeket produkálunk: a szakember szerint nem kis részben azért, mert az egyre erősödő szegregáció és a tanárhiány miatt sok kisdiák az alapvető készségeket sem tudja elsajátítani. A felmérések siralmas képet festenek a magyar kis- és középiskolások tanulmányi eredményéről. A legutóbbi, 2022-es PISA-felmérés szerint matematikából és szövegértésből is sokat romlott a hazai diákok teljesítménye; jelenleg a középmezőnyben vagyunk, de ez valószínűleg csak annak köszönhető, hogy a koronavírus-járvány miatt alaposan bezuhant az OECD-országok átlaga. Berényi Eszter oktatásszociológus, az ELTE Társadalomtudományi karának oktatója szerint a romló teljesítmény legfontosabb okai a tanárhiány és az egyre súlyosabbá váló iskolai szegregáció. "Az elmúlt években nagyon megerősödött a szegregáció, egyre több olyan település van, ahol többségében mélyszegénységben élő romák laknak – mondja a szakember. – Ez nem újkeletű dolog; a rendszerváltás után sok, korábban az államszocializmus gyáraiban, téeszeiben dolgozó roma vesztette el a munkáját: ez a tömeges munkanélküliség ágyazott meg a nagyobb városokban a hajléktalanságnak, és annak, hogy a cigány népesség jelentős részének leszakadó kistérségek szegregátumaiba, cigánytelepeire kellett visszahúzódnia. Olyan körülmények közé, amelyek nem teszik lehetővé, hogy versenyképes oktatást biztosítsanak a gyerekeiknek, akiknek így egyre inkább olyan »csupacigány« iskolákba kell járniuk, amelyekben már hosszú évek óta súlyos problémát jelent a forrás- és szaktanárhiány, így nem képesek átadni a diákoknak azokat az alapvető ismereteket és képességeket, amelyek a továbbtanuláshoz és – hosszabb távon – a sikeres elhelyezkedéshez, egzisztenciaépítéshez, a többségi társadalom keretein belüli érvényesüléshez, az integrációhoz kellenének.” Évtizedek óta komoly probléma Berényi Eszter hangsúlyozza: a szegregációnak sok évtizedes hagyománya van Magyarországon. “A hatvanas-hetvenes évekig az oktatáspolitika egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy a roma gyerekek nemigen jártak iskolába – fejtegeti az oktatásszociológus. – Ennek elsősorban kulturális okai voltak; az intézményes tanulás sokáig a középosztály kiváltsága volt, a javarészt súlyos mélyszegénységben és a többségi társadalométól eltérő családmodellben élő cigányság másfajta oktatási modellben képezte a saját gyerekeit: apáról fiúra örökítették az olyan jellegzetesen »cigány szakmákkal« kapcsolatos tudást, mint a fa- és fémművesség, a vályogvetés, vagy éppen a zenélés.” A szakember szerint amikor a hatvanas-hetvenes évek egalitárius oktatáspolitikájának köszönhetően végül megjelentek az iskolákban a roma gyerekek, szinte azonnal berobbant a szegregáció. “Ekkor kezdődött el az, amit osztályok közötti szegregációnak nevezünk. A legtöbb iskolában egy-egy évfolyamon belül párhuzamos osztályokat alakítottak ki, volt “A”, “B” és “C” osztály: az utóbbiba kerültek azok a – többségükben roma származású – gyerekek, akiket a tanárok a »futottak még« kategóriába soroltak – állítja Berényi. – Ekkoriban indították az első »kisegítő osztályokat« is: ezekbe az enyhe szellemi fogyatékosnak minősített gyerekeket tették – és a tapasztalat azt mutatta, hogy a roma gyerekeket előszeretettel sorolták ebbe a kategóriába. Nem feltétlenül direkten a származásuk miatt: inkább azért, mert, mivel a cigány családokban nem volt hagyománya annak, hogy intézményes keretek között taníttassák a gyerekeket, sokuknak hiányoztak az alapvető készségeik is ahhoz, hogy lépést tudjanak tartani jobb, középosztálybeli körülmények közül jövő társaikkal. Ráadásul akkoriban még nem számoltak az olyan enyhe képességzavarokkal, mint a diszlexia, a diszgráfia, vagy az ADHD, így azokat a gyerekeket, akik tanulási nehézségekkel küzdöttek, a gyógypedagógusok, iskolapszichológusok szinte automatikusan az »enyhe értelmi fogyatékosok« közé sorolták.” A “szeretetteli szegregáció” romboló hatásai Berényi szerint a szegregáció problémájával érdemben csak a rendszerváltás után kezdett el foglalkozni a szakma. “Ez a kérdés igazából csak a kétezres évek elején ütötte át az oktatáspolitikai véleményformálók ingerküszöbét, részben azért, mert bár már a nyolcvanas években voltak komolyabb romakutatások, de a szélesebb szakmai és társadalmi közvéleményt nem igazán érdekelte ez a téma.” Mint mondja, a szegregáció kérdése a rendszerváltás után, a demokratizálódó oktatási rendszerrel vált igazán láthatóvá. “A szabad iskolaalapításnak köszönhetően az állam mellett más fenntartók – egyházak, alapítványok – is megjelentek a »piacon«. Ennek és a szabad iskolaválasztásnak köszönhetően egyre érezhetőbbé vált a szegregáció; az új iskolák megjelenése jelentősen erősítette a diákok, tanintézmények közötti megkülönböztetést, nem véletlen, hogy ma már sok olyan falu, község, kisváros van, ahol az iskolai szegregáció sokkal erősebb, mint a roma és nem roma lakosságot elválasztó települési szegregáció.” Az oktatásszociológus szerint az iskolák egyházi kézbe adásának különösen káros következményei voltak. “Ez az elmúlt tíz-tizenkét évben nagyban hozzájárult az iskolai szegregáció erősödéséhez – és szerintem ezt már az egyházi fenntartók sem tagadják. Ezt támasztja alá Balog Zoltán volt »emberminiszter« elhíresült bon-motja is a »a szeretetteli szegregációról«, amit 2013-ban annak a törvénymódosításnak a kapcsán sütött el, amely lehetővé tette, hogy Magyarországon újra törvényessé tette a csak és kizárólag roma diákokat oktató iskolák elindítását.” Mint mondja, annak ellenére az egyházi iskolákban nem az a jellemző, hogy roma diákokat oktatnának. “A trend az, hogy ezeket az – az állami iskoláknál gyakran jóval előnyösebb helyzetben lévő, több pénzből, nagyobb forrásokból gazdálkodó, nagyobb autonómiával bíró – iskolákat gyakorlatilag »megszállják« a tehetősebb, középosztálybeli szülők, akik abban bíznak, ha egyházi intézménybe járatják a gyerekeiket, jobb oktatást, nagyobb tudást kapnak – magyarázza. – Ez aztán indirekt módon tovább táplálja a szegregációt.” Berényi Eszter úgy látja, szükség lenne a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek felzárkóztatására. “Sajnos, a túlterhelt tanároknak sokkal könnyebb homogén osztályokat tanítaniuk, nem jut erejük, idejük arra, hogy a lemaradozó gyerekekkel külön foglalkozzanak. A megoldás talán az a »streamingnek« nevezett módszer lenne, amivel az Egyesült Államokban már jó ideje kísérleteznek, amikor egy osztályon belül úgy osztják el a gyerekeket, hogy a képességeiknek megfelelő oktatást kapják: a gyenge matekosok a gyenge matekosokkal tanulnak együtt, egy olyan tanár felügyelete mellett, aki külön figyelmet fordít a felzárkóztatásukra, a gyenge angolosok a gyenge angolosokkal és így tovább – miközben az olyan tantárgyakat, amikben erősek, a többi »haladó szintű« diáktársukkal együtt tanulják. Így nem szegnegálódnak, mégis megkapják azt a plusz fejlesztést, amire szükségük van.” A szegregációnak nem csak az egyén, hanem a társadalom szintjén is súlyos következményei vannak Az elmúlt években már a budapesti iskolákban is egyre komolyabb gondot okoz a szaktanárhiány. Főleg nyelv-, matematika- és informatika-tanárból van kevés; de ez a tendencia már évtizedek óta érezteti a hatását a vidéki iskolákban. “Nagy gond, hogy a tanárhiány miatt a hátrányos helyzetű gyerekek épp azt a tudást nem kapják meg, ami segíthetne nekik kitörni a származásuk, családi körülményeik miatti »társadalmi karanténból« – húzza alá az oktatásszociológus. – Az utóbbi időben sokat cikkeznek arról a lapok, hogy már több budapesti iskolában is a szülőket kérik meg arra, hogy tartsák meg a matek- vagy az informatikaórát, mert nincs elég tanár. Ez elszomorító; de sajnos Ózd környékén vagy egy zsákfaluban még ennél is rosszabb a helyzet, hiszen ezeken a helyeken az alacsony iskolázottság miatt olyan szülőt is nehezen találhatnak az iskolák, aki alkalmas lenne ezekre a feladatokra.” Baranyi Eszter szerint a jobb anyagi helyzetben lévő családoknak még megvannak a lehetőségei arra, hogy ideig-óráig orvosolják az iskolarendszer leromlásával kapcsolatos problémákat. “A magyar iskolarendszer régóta erősen támaszkodik a szülői részvételre, nem véletlen, hogy arra is van példa, hogy ők dobják össze a pénzt egy-egy szaktanár fizetésére. Igen ám, csakhogy egy olyan iskolában, ahová javarészt szegény, munkanélküli vagy épp közmunkán, idénymunkán tengődő családok gyerekei járnak, még ez a megoldás sem jöhet szóba: nekik marad az alacsony színvonalú, hézagos képzés, a szegregált oktatás” – húzza alá. A szegregációnak nem csak az egyénre, hanem a társadalomra és az ország gazdasági teljesítményére nézve is negatív hatásai vannak. “Ha a kellő oktatás híján tömegek szorulnak ki a munkaerőpiacról, az egyrészt komoly kiadásokat jelent az államnak – hiszen kénytelen valamilyen módon segélyezni, támogatni őket –, másrészt pedig jelentős bevételkiesést is jelent, mert a munkanélküliek nem termelnek GDP-t, nem fizetnek adót, járulékokat, és így nem tudnak hozzájárulni az ország gazdasági teljesítményéhez sem” – emeli ki a szakember.