A rendszerszintű társadalmi problémák megoldásáért vonulnak az idei Pride-on

Magyarország legnagyobb emberi jogi tüntetését június 22-én rendezik, az idei rendezvénysorozaton a szexuális kisebbségek jogai mellett olyan problémákra is igyekeznek felhívni a figyelmet a szervezők, mint a rasszizmus, a lakhatási válság, az ökológiai krízis, a demokráciába vetett hit válsága, a homofóbia, a transzfóbia vagy a szexizmus.

Idén június 22-én tartják Magyarország legnagyobb emberi jogi tüntetését, a Budapest Pride felvonulást. A 29. Pride jelmondata a “Vedd vissza a jövőd!”; a szervezők azt remélik, hogy a felvonulással és az ahhoz kapcsolódó rendezvénysorozattal a szexuális kisebbségek jogai mellett olyan sokakat érintő társadalmi problémákra és az azokkal kapcsolatos megoldási lehetőségekre is ráirányíthatják a figyelmet, mint a rasszizmus, a lakhatási válság, az ökológiai krízis, a demokráciába vetett hit válsága, a homofóbia, a transzfóbia vagy a szexizmus.

Fotó: Dávid Imre

A felvonulás egy többhetes rendezvénysorozat tetőpontja lesz, a Budapest Pride hónapot szervező Szivárvány Misszió Alapítvány június 7-22. között számos programmal – köztük egy, a Városháza Parkban rendezett kiállítással, képzésekkel, workshopokkal, női focikupával, “élő könyvtár” beszélgetésekkel, queer piknikkel, dokumentumfilm-vetítéssel és színházi előadással – készült az idei fesztiválra.

A felvonulás 14 óra körül indul a a Podmaniczky utca Bajcsy-Zsilinszky út felé eső részéről, a részvevők a Bajcsy-Zsilinszky úton és az Andrássy úton át vonulnak a Városligetbe, a Vajdahunyad vára előtti zöldterületen felállított Civil Faluhoz, ahol a korábbi évekhez hasonlóan beszédek, zenés-táncos előadások és drog show várja őket, a házigazda Karafiáth Orsolya író-költő lesz. A Civil Faluban több magyarországi civil szervezet – köztük a Háttér Társaság, a Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ Szekciója, az UNHCR ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és a Szexpozitív Egyesület, a TASZ, a Közélet Iskolája Alapítvány, a Bálint Zsidó Közösségi Ház Alapítvány, az Amnesty International Magyarország, a Marom Klub Egyesület és az AltAlap- Alternatíva Alapítvány/ Drog Stop Egyesület – képviselőivel is találkozhatnak a résztvevők.

Fotó: Dávid Imre

A Pride felvonulásokon évről-évre tömegek vesznek részt a világ olyan nagyvárosaiban, mint New York, Sao Paolo, Sydney, Tajpej, Amszterdamban, Torontó, Koppenhága, Madrid, vagy Reykjavík. Budapesten 1997-ben tartották az első felvonulást, a tavalyi rendezvényen a szervezők adatai szerint közel 35 ezren sétáltak-táncoltak végig a városon.

A részletes programot a rendezvény Facebook-oldalán nézheted meg.

Hasonló cikkek

#Lakhatás #Társadalmi ügyek

Elszabadult lakáspiac: Mit tehetünk azért, hogy újra megfizethető legyen a lakhatás a nagyvárosokban?

A KSH adatai szerint Magyarországon 2023 harmadik negyedévére a 2015-ös átlagértékük 267 százalékára nőttek a lakásárak. Ezzel Európában rekorderek lettünk; Budapest a hetedik legkevésbé megfizethető főváros az Unióban: nem csak a négyzetméterárak, hanem a bérleti díjak is durván emelkedtek. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint Magyarországon 2023 harmadik negyedévére a “bázisévnek” tekintett 2015-ös évhez képest 2,67-szeresére nőttek a lakásárak. Ezzel rekorderek vagyunk Európában: a hazait megközelítő áremelkedés csak Litvániában, Csehországban és Portugáliában volt tapasztalható. Geoffrey Ditta, a madridi Universidad Nebrija kutatója szerint az ingatlanpiaci bumm kontinensszerte érezteti a hatását. Érthető módon, hiszen – ahogy a The Conversation-ön megjelent cikkében írja – “Európa fő- és nagyvárosainak vonzása tagadhatatlan. Az emberek évtizedek óta áramlanak ezekbe a városokba munkát, vállalkozási lehetőséget, jobb életkörülményeket keresve.” Ditta hangsúlyozza: az elmúlt években az európai nagyvárosok magva, a szigorú értelemben vett “city” mellett a külvárosok is egyre drágábbak lettek: “a korábban dolgozó tömegek által lakott környékek dzsentrifikálódtak”, minek következtében lassú lakosságcsere ment végbe, és az alacsony bevétellel rendelkező, egzisztenciálisan sérülékenyebb rétegeket kiszorították korábbi lakóhelyükről a jól fizetett munkavállalók. A dzsentrifikció is drágítja a piacot A dzsentrifikció hatásai már Magyarországon is éreztetik a hatásukat. Az Ingatlan.com két héttel ezelőtt kiadott közleménye szerint az áprilisi fél százalékos mérséklődés után májusban ismét növekedésnek indultak az albérletárak, amelyek így már “a fizetőképesség felső határát súrolják”; éves összevetésben az országos átlagos lakbérek 10,5, a budapestiek pedig 10,8 százalékkal emelkedtek. Az átlagos bérleti díj Budapesten 250 ezer forint, a legtöbb kiadó lakás a tizenegyedik és a tizenharmadik kerületben van, ezekben a városrészekben átlagosan 260 ezer forint a lakbér. De nem csak a fővárosban, hanem a vidéki nagyvárosokban is egyre drágább a lakhatás: Debrecenben 230 ezer, Győrben 180 ezer, Szegeden 159 ezer, Pécsen 140 ezer, Miskolcon pedig 110 ezer forint volt az átlagos havi bérleti díj június elején. Ditta szerint a dzsentrifikció miatt “számos város megfizethetetlenül drága lett azoknak az embereknek a számára, akik ott nőttek fel”. Példaként Portugáliát említi, ahol havi 820 euró (323,3 ezer forint) a minimálbér, miközben egy 25 négyzetméteres lisszaboni stúdiólakás bérléséért akár 700-800 eurót is elkérnek – és további áremelkedésre lehet számítani. Mint írja, ez a tendencia egész Európára jellemző, az alacsony keresetű városlakóknak átlagosan a havi keresményük negyven százalékát kell lakhatásra költeniük. A lakásárak emelkedése a bérleti díjakra is hatással van Ditta hangsúlyozza: 2010 és 2023 második negyedéve között az Európai Unión belül az átlagos lakásárak 46 százalékkal, az átlagos albérleti díjak pedig 21 százalékkal emelkedtek. Mint írja, 2013 óta az EU valamennyi országában – beleértve az időközben “brexitált” nagy-Britanniát és Norvégiát is – folyamatosan az infláció és a béremelkedés mértékét meghaladó mértékben nőnek az ingatlanárak. Az áremelkedést nem kis részben a külföldi – főként egyesült államokbeli és ázsiai – vevők vásárlásai hajtják: a tengerentúli befektetők stabil és megbízható üzletek tartják az ingatlanvásárlást – ami komoly nyomást gyakorol a lakáspiacra, és felhajtja az árakat. A bérleti piacot a legtöbb országban szigorúbban szabályozzák – sok helyütt “díjsapkákat” vezettek be a helyi önkormányzatok: ennek is köszönhető, hogy az albérletárak a lakásárakhoz képest kicsivel lassabban nőttek. De – mint hangsúlyozza – hosszútávon megfordulhat ez a trend: az elszálló lakásáraknak előbb-utóbb a bérleti díjakban is éreződniük kell, hiszen a befektetőknek az az érdeke, hogy minél hamarabb megtérüljön az általuk elköltött összeg. Fegyelmezettebb lakásgazdálkodásra van szükség Ditta szerint félő, hogy a fent vázolt trend aligha megfordítható: amíg az európai metropoliszok – köztük az idén a világ 32. legélhetőbb városának választott Budapest – vonzók lesznek a jól kereső munkavállalók és a külföldiek számára, addig folyamatosan emelkedni fognak az ingatlanárak és a bérleti díjak. Ezért is fontosak az olyan kezdeményezések, mint a lakhatással foglalkozó civil szervezeteket tömörítő Lakhatási Koalíció idén februárban kiadott ajánláscsomagja, az Önkormányzati Lakhatási Minimum, amely részletes terveket, javaslatokat vázol fel a városvezetőknek és a szakpolitikusoknak azzal kapcsolatban, hogy különféle fejlesztésekkel, programokkal, szociálpolitikai eszközökkel hogyan támogathatják a rászoruló rétegek lakhatását. Mint írják , a hazai helyzetet tovább súlyosbítja, hogy Magyarországon most már nem csak a legszegényebbeket, hanem az alsó-középosztály, sőt a középosztály tagjait is fenyegeti a lakhatási válság. Az érdekvédelmi szervezet szerint már csak ezért is szükséges lenne a helyi szociálpolitikai intézkedések felülvizsgálata. “Szorosabb, fegyelmezettebb lakásgazdálkodásra, a lakhatási és szociális szolgáltatások összehangolására lenne szükség – mondja Somogyi Eszter szociológus, a Városkutatás Kft. munkatársa. – Szerencsére, a szociális ellátórendszer átalakításába már több budapesti és vidéki önkormányzat is belekezdett: van, ahol rendszeres lakástámogatást, rezsitámogatást adnak, van, ahol az infláció negatív hatásainak ellensúlyozásaképpen megemelték a támogatásra jogosultak jövedelemhatárát, van, ahol adósságkezelési segítséget nyújtanak”.
#Környezeti ügyek #Lakhatás #Társadalmi ügyek #Vállalatoknak

”A nagyvárosok a legnagyobb kibocsátók” – Interjú Ámon Adával, a Budapesti Klímaügynökség vezetőjével

A szakember azt reméli, hogy a civil és a vállalati szféra bevonásával komoly klímavédelmi fejlesztéseket indíthatnak el Budapesten. A cél az, hogy a fővárost felkészítsék arra, hogy “klímasemleges intelligens várossá” váljon. A Fővárosi Közgyűlés idén áprilisban döntött úgy, hogy létrehozza a Budapesti Klímaügynökséget; az új szervezet célja, hogy minden lehetséges eszközzel támogassa a budapesti lakásállomány energetikai korszerűsítését, ezzel is elősegítve a klímasemlegesség elérését, és hathatós segítséget nyújtva az itt élőknek az energetikai beruházásaikkal kapcsolatos döntéseikben. A Klímaügynökség vezetésével Ámon Adát bízták meg. A nemzetközileg is elismert közgazdász, klímapolitikai szakember 2019-es megválasztása óta segíti Karácsony Gergely főpolgármester munkáját. “Először a főpolgármesteri kabinetben kaptam helyet, de hamar rájöttem, hogy hasznosabb lenne, ha felépítenék egy olyan ütőképes csapatot, ami a környezeti ügyekért felel a Városházán – mondja a szakember. – Így jött létre a Klíma- és Környezetügyi Főosztály, amit 2020-ban egy nyolc-tízfős fős alapcsapattal kezdtük felépíteni, és mára komoly, harmincöt szakembert foglalkoztató »különítménnyé« fejlődött. A főosztály számos különféle fenntarthatósággal kapcsolatos programot, köztük kutatás-fejlesztéssel és innovációval foglalkozó »soft projekteket« visz. Nagyon büszke vagyok erre a csapatra, hiszen ezek a projektek teszik lehetővé, hogy a városháza nemzetközi tapasztalatok révén is komolyan gazdagítsa a tudását a környezetvédelemmel és klímatudatossággal kapcsolatos területeken: a fenntartható étkezés és a »szelíd közlekedés« népszerűsítésétől a napenergia- és csapadékhasznosításon át az éületenergetikai és dekarbonizációs fejlesztésekig nagyon sok fontos pályázaton indultunk és nyertünk el közvetlen uniós támogatást, így nagyon sok új, komoly lehetőségekkel kecsegtető projektet indíthattunk. A Közösségi Költségvetés nyertes »Zöld Budapest« pályázatainak megvalósítását is ez a főosztály felügyeli: ennek is köszönhető, hogy hamarosan fedett kerékpártárolók, közösségi szereldék, új komposztpontok jelennek meg a fővárosban. Végre Budapest is elindult azon az úton, amin más nyugat-európai nagyvárosok: a nagy, policy-szinű fejlesztések mellett a kis, alulról jövő, de a »city hall« által támogatott kezdeményezések is felütötték a fejüket.” A cél a lakossági beruházások felpörgetése Ámon Ada szerint a Klíma- és Környezetügyi Főosztály elindítása óta eltelt négy és fél év egyik legnagyobb eredménye, hogy más európai nagyvárosokhoz hasonlóan Budapest is csatlakozott az Európai Bizottság 100 város kezdeményezéséhez. “Az EB döntéshozói felismerték, hogy a nagyvárosokkal fenntarthatósági szempontból kiemelten kell foglalkozniuk, hiszen ezek a legnagyobb kibocsátók. Ezért is indították el a 100 város missziót, amelynek célja, hogy a résztvevő települések 2030-ig klímasemleges »intelligens városokká« fejlődjenek.“ Mint mondja, lehet szektoronként vizsgálni a károsanyag-kibocsátást. “De mivel ma már a kontinens lakosságának közel 75 százaléka nagyobb városokban él, nem kérdés, hogy tenni kell azért, hogy ezek nagy, rengeteg erőforrást mozgató csomópontok környezetbarátabbá és klímatudatosabbá váljanak.” A főváros a 100 város kezdeményezés keretében indította el a Budapest CARES programot is, amelynek megvalósításához másfél millió eurós támogatást kapott az EB-től. “Ennek a programnak a keretében hoztuk létre a Budapesti Klímaügynökséget is, amelynek célja a lakossági épületenergetikai és hatékonysági beruházások felpörgetése – magyarázza Ámon Ada, hozzátéve, sok politikai támadás érte őket azért, mert az ügynökség idén áprilisban, nem sokkal az önkormányzati választás előtt indult el. “Nem volt kampányszándék a szervezet létrehozása mögött. A projektet 2022 végén írtuk ki, akkor még nem tudtuk, hogy a kormány majd' félévvel előrehozza az önkormányzati választásokat. ” Ámon Ada szerint a Budapesti Klímaügynökség elindítását elsősorban az indokolta, hogy egy olyan új szervezetet, külön entitást hozzanak létre az önkormányzat mellett, amely “mozgékonyabb, fürgébb, gyorsabb döntéseket tud hozni, és hatékonyabban tud pénzt felhajtani”. “Ezen túl megvan a mandátuma arra, hogy önálló döntéseket hozzon, ami lehetővé teszi, hogy lerakja a korszerűsítési programok tudományos alapjait, részletesen kidolgozza, milyen családokra, háztartásokra, épülettípusokra érdemes »lőnünk«; hogy az egyes háztartások milyen mértékű támogatást igényelhetnek; így nem csak műszaki, hanem társadalmi szempontból is megalapozzuk a tervezett fejlesztéseket.” A szakember hangsúlyozza, ugyan “egy széndioxid-molekulának nincs társadalmi státusza”: épp olyan szennyező, ha egy tizedik kerületi panellakás vagy egy tizenkettedik kerületi villa fűtésrendszeréből kerül a levegőbe, mégis fontosnak tartják, hogy az energetikai, korszerűsítési programok kiírása során a szociális szempontokat is figyelembe vegyék. “Nekünk egy olyan várost kell építenünk, amiben azok számára is megfizethető a környezettudatos lakhatás, akiknek nincs saját forrásuk az ingatlanjaik felújítására – hangsúlyozza. – Ezért is döntöttünk úgy, hogy az idén márciusban indult Fővárosi Lakásügynökséggel is szorosan együttműködünk.” A civilekkel és a vállalatokkal is együttműködnének Ámon Ada hangsúlyozza: fontosnak tartják, hogy a lakhatással és a környezetvédelemmel foglalkozó nonprofitokkal, civil szervezetekkel is együttműködjenek. A civilek sok szempontból érdekeltek a Budapesti Klímaügynökség munkájában, a több ilyen szervezet tömörítő Lakhatási Koalíció által idén kiadott Önkormányzati Lakhatási Minimum javaslatcsomagjában is kiemelt helyen szerepel az energiaszegénység felszámolása és a lakásminőség javítása. “Maga a Lakásügynökség is egy civil kezdeményezésből nőtt ki, nem véletlen, hogy Kovács Vera, az Utcáról Lakásba! Egyesület egyik alapítója vezeti jelenleg. A Klímaügynökség nagyon komolyan veszi a szakmai és civil szervezetek munkáját, tudjuk, hogy sok tudást, tapasztalatot gyűjtötteik az eddigi működésük során. Nem véletlen, hogy a Habitat for Humanity Magyarországgal, a Magyar Energiahatékonysági Intézettel és a Magyar Természetvédők Szövetségének közösségi energiával foglalkozó csapatával is együtt dolgozunk ezen a projekten: mindhárom szervezet olyan szakmai szempontból fontos tudást »dob be a közösbe«, aminek köszönhetően még jobb és hatékonyabb programokat dolgozhatunk ki.” A szakember kiemeli: az épületenergetikai korszerűsítés mellett más programokat is terveznek, szeretnék elérni például, hogy a Főváros elhagyott, használaton kívüli épületeiben az erre a lehetőségre nyitott beruházók energiatakarékos, megfizethető árú bérlakásokat építtessenek. “Ez is része az pozitív energiamérlegű városrészek kialakítását célzó ASCEND Projektnek, amelyben a Fővárosi Önkormányzat mellett a BKK is részt vesz, hiszen a közlekedés a második legnagyobb energiafelhasználó egy városban.” A Budapesti Klímaügynökség a civil szervezetek mellett a vállalati szférával is igyekszik jó együttműködést kialakítani. “A Klímaügynmökség egyik dedikált célja, hogy olyan finanszírozási konstrukciókat dolgozzon ki, amik révén hosszútávon biztosíthatjuk a korszerűsítésre szoruló épületek megújítását – nem véletlen, hogy három jelenetős bank: az Erste Bank, az OTP és a Magnet Bank is ott van a legfontosabb partnereink között – fejtegeti. – Közben a Climate City Contracts program (egy, az EB és a résztvevő városok közreműködésével megvalósuló együttműködés, amelynek célja, hogy közös összefogással mérsékeljék a klímaváltozás lokális hatásait – a szerk.) keretében a Főosztályon dolgozó kollégáink is azon fáradoznak, hogy nagy világcégeket – bankokat, kereskedelmi láncokat, gyártókat, szolgáltatókat – vonjanak be a klímasemlegességgel kapcsolatos céljaink megvalósításába. Komoly potenciált látok az ilyen együttműködésekben – annál is inkább, mivel az elmúlt években számos nagyvállalat hozta Budapestre a globális szolgálytatóközpontjait.” Ámon Ada közgazdász, energia- és klímapolitikai szakember. 1998 és 2015 között az Energiaklub igazgatója, majd elnöke volt. Dolgozott számos nemzetközi szervezetnek, köztük 2015. és 2020. között a londoni székhelyű E3G – Third Generation Environmentalism vezető munkatársa, mely a világ ötödik legbefolyásosabb “zöld think-tankje”, de az Európai Parlament Zöld Frakciójának energia-tanácsadója is volt. 2019-től Karácsony Gergely főpolgármester klímapolitikai főtanácsadójaként a főváros klíma- és zöldenergia fejlesztési stratégiájának, illetve a Főpolgármesteri Hivatal zöld főosztályának kialakításáért felelt. 2024. május 1-től a Budapesti Klímaügynökség vezetője.
#ESG #Lakhatás #Vállalatoknak

Van palló a ködös mocsáron át – így vegyük figyelembe minden fontos érintett véleményét az ESG folyamat során

Elképesztő mennyiségű félreértés van a társadalom- és környezettudatosság területén, és általában az ESG fejlesztéssel kapcsolatban. Sokaknak mankó és információ híján csak halvány sejtéseik vannak arról, hogy mi számít valójában, és mi az ami inkább minősül a green- és socialwashing berkein belülinek. Számtalanszor találkozom olyan esetekkel, amikor cégvezetők azzal büszkélkednek, hogy van náluk egy darab elektromos autó töltő, van az igazgatóságban nő (aki szinte minden alkalommal a HR vagy a jogi osztály vezetője), illetve tettek napelemet a tetőre. Még olyat is hallottam, hogy egy vezérigazgató azzal tudta be a környezettudatosságot, hogy egy hibrid Lexust lízingelt saját használatra. Az esetek többségében azért van valódi törekvés a fenntarthatóság irányában, de még ezekben az esetekben is komoly tanácstalanság, félinformációkra épített ad hoc megoldások láthatóak csupán. Ahhoz, hogy a ködös mocsárban egy tiszta pallót, gyalogutat tudjunk építeni, két dologra van szükség: arra, hogy tudjuk ki és milyen irányba szeretne elindulni, illetve hogy milyen eszközeink vannak a kezünkben, amivel a pallót megépíthetjük. Az utóbbi az erőforrásokra vonatkozik, és sokan ha már kalapács van a kezükben, akkor mindent szögnek nézve vadul csapkodni kezdenek, hogy minél hamarabb túlessenek a feladaton. Azonban ahhoz, hogy valóban legyen is értelme a munkának, tudni kell, hogy merre is kezdjük letenni a gerendákat. Az analógia ezen részét szolgálja a Lényegességi Elemzés. Ahhoz, hogy tudjuk, hogy mire kell odafigyelni, milyen hatásokat kell megvizsgálni, azzal kell kezdenünk, hogy meghatározzuk: az adott cégnek kikre van egyáltalán hatása? Őket hívjuk érintetteknek (stakeholdereknek), és még egy KKV esetén is igen széles skálán találhatóak meg. Érdekelt felek természetesen a tulajdonosok és a vezetőség, hiszen a cég pénzügyi eredményeinek maximalizálásában a legtöbb esetben ők motiváltak a leginkább. A legtöbb ember a mai napig ezt a klasszikus megközelítést alkalmazza, és úgy vélik, hogy egy magánszektorban lévő vállalatnak nincs is más dolga, mint nyereséget termelni. Egy cégtől azonban sokkal több ember sorsa függ többé-kevésbé, mint a tulajdonosi-vezetői kör. A legfontosabbak általában a cég alkalmazottai, hiszen nekik a megélhetésük és a hivatásuk (remélhető) szeretete is függ az őket foglalkoztató intézményről, nem is beszélve arról, hogy idejük jelentős részét is munkájukkal töltik. Rendszerint a cég vezetőségét, alkalmazottait hívjuk belső érintetteknek, legtöbbször hozzájuk értve a befektetőket is. Ám korántsem csak ezek a csoportok azok, akiknek az életére valamilyen szempontból hatással van egy-egy vállalat. Mindenki, aki üzleti szempontból kapcsolatban van az adott céggel, érintettnek számít. Lehet ez például egy beszállító, akinek a bevétele értelemszerűen függ tőlük, de az igényektől függően a költségekre is hatással van például, továbbá az együttműködés minősége az érintett fél nyugalmára is befolyással lehet. Hasonlóképpen maga a cég is lehet beszállító, vagy valamilyen szolgáltatást nyújthat másoknak, így az ő vevői is érintettek és van rájuk hatása a cég tevékenységének, például az árazás, a minőség, a szállítási idő révén. Ám még csak üzleti kapcsolatra sincs szükség ahhoz, hogy egy cég hatással legyen valamely érintetti csoportra. A legtöbb vállalatnak van valamekkora környezetterhelése, például akár saját maga, akár az általa felhasznált energia előállítása és szállítása miatt, ezért tulajdonképpen a teljes nyilvánosság - mindenki aki ugyanazt a levegőt szívja - érintettnek számít. Gyakran pedig sokkal erősebb és közvetlenebb a hatás, amelyet a helyi közösségnek kell elszenvednie a hang és fényszennyezés, az utak megterhelése, és a helyi emisszió miatt. Külső érintetteknek tehát azokat a stakeholdereket hívjuk, akik nem a vállalat “falain” belül észlelik annak hatásait, hanem kívül vannak, de befolyással van rájuk, amit a cég tesz: így például a már említett beszállítók, vevők, helyi közösségek vagy akár a szélesebb értelemben vett nyilvánosság. Ha pontosan meghatároztuk a belső és külső stakeholdereket, akkor már tudjuk, hogy kik felé kell felépítenünk pallót a mocsáron át. A terepet viszont még nem mértük fel, hiszen van ahol mélyebb a mocsár, van ahol kevésbé veszélyes, így a pontos útvonalat még nem tudjuk. A Lényegességi Elemzés során a tulajdonosok - vezetőség, illetve a többi érintett (esetenként a külső és belső érintettek) adott területekhez való viszonyát mérik fel és ábrázolják egy kétdimenziós mátrix grafikonon az ESG folyamatra odafigyelő vállalatok. Ezek olyan fontos témaköröket jelentenek, mint például az emisszió, a hulladékkezelés, a vízkezelés, biodiverzitás környezeti területen, munkakörülmények, nemi és kisebbségi esélyegyenlőség, helyi közösségekkel való kapcsolat a társadalmi oldalon, illetve transzparens működés, kiberbiztonság a felelős vállalatirányítás pillérje alatt. A mátrixra nagyon jó példát jelent a hazai gyógyszergyártó Richter hasonló ábrája. Ha mindkét érintetti csoport fontosnak tart egy területet, akkor az fontosnak minősül, és azzal a cégnek foglalkozni javasolt. A legtöbb esetben a fontosnak minősülő témaköröknél különbségek is vannak attól függően, hogy mennyire messzire helyezkedik el a két tengely metszéspontjától, vagyis a koordináta-rendszer origójától. Másképpen megfogalmazva: mennyire tartja fontosnak a két érintetti csoport összességében. Természetesen mindig vannak olyan területek, amit a Vezetőség és a Tulajdonosok fognak lényegesebbnek gondolni: tipikusan ilyen a pénzügyi eredményesség vagy az energiahatékonyság. És persze az sem meglepő, hogy ha munkavállalókkal vagy a helyi közösségekkel való bánásmód inkább a további érintetteknél kerül előrébb a prioritások között. Ám ettől még kerülhet a kiemelten fontos területek közé, a lényeg hogy mindketten viszonylag lényegesnek ítéljék meg. Egy felelős, fenntarthatóságra törekvő vállalat nemcsak azt tartja szem előtt, hogy csak egy-egy érintetti csoportnak kedvezve, az ő vélt vagy valós érdekeit nézve a profitot maximalizálja. Ehelyett széles körben, átfogó módon vizsgálja az összes érintettre gyakorolt hatást, ezeket pedig igyekszik úgy alakítani, hogy a lehető legjobb módon gyakoroljon befolyást rájuk, vagy ha ez negatív lenne, akkor pedig ennek minimalizálására törekszik. Ez a saját jól felfogott érdeke is hosszútávon, hiszen az elégedett érintettekkel könnyebb együtt dolgozni, ami kevesebb kockázattal jár. A rossz munkkakörülmények, gyenge munbkabiztonság miatt alkalmazottak távozhatnak vagy legalábbis csak magasabb fizetés mellett vállalják az adott munkakörülményeket. Azt is fontos azonban látni - és ez ennek a cikknek a legfontosabb üzenete - hogy nincs két ugyanolyan vállalat, az érintettek száma, csoportjai, az jelentőségük nagysága mind-mind eltérnek kisebb-nagyobb mértékben. Emellett pedig a rájuk gyakorolt hatások ereje, minősége, jellege is különböző szinte minden esetben. Egy olaj és gázcég emissziója hatalmas, ezért a környéken élők, de teljes népesség számára ennek a jelentősége óriási. Ezzel szemben egy szoftvercégnél a kibocsátást maximum az iroda üzemeltetése, a személyi közlekedés, felhő szolgáltatások jelentik, ami nagyságrendekkel kisebb környezetterheléssel járnak, így ennek a területnek a lényegessége jóval alacsonyabb az ő érintetti köre számára. Náluk viszont az olyan témaköröknek, mint például a kiberbiztonság vagy a munkavállalók továbbképzése lehet fontosabb. A kiemelt területek meghatározása révén már az útvonalat is tudjuk a mocsáron át, hogy elérjünk annak a másik feléig, egyfajta hidat építve a saját és a többi érintett érdekei között. Azt azonban még mindig nem tudjuk, hogy mennyi faanyagra, csavarra és eszközökre van szükségünk az építmény elkészítéséhez. Egy KKV esetén, ahol egyébként is korlátozottak az erőforrások és nem feltétlenül történt meg eddig az adatok gyűjtése, mindez még nehézkesebb lehet. A jó hír az, hogy nem kell mindent egyszerre megcsinálni, lehet lépésről lépésre haladni, folyamatosan felépíteni a pallót. A lényeg ebben a szakaszban csupán annyi, hogy minél jobban megismerjük a stakeholderek véleményét, érdekeit. A kaliforniai Berkeley Haas Egyetem - amelyet a legtöbb ranglista Amerika tíz legjobb üzleti felsőoktatási intézménye közé sorol - részletes tanulmányt és statisztikákat tett közzé arról, hogy a legtöbb cég kiket és milyen módon kérdez meg a lényegességről. A 300 részletesen analizált vállalat nagy többsége az érintettek között említette elsősorban a munkavállalókat, majd sorrendben az ügyfeleket, a szakmai szempontból érintett nonprofit szervezeteket, a befektetőket és hitelezőket, a kormányzati és felügyelő szerveket, a beszállítókat, szakmai szövetségeket, valamint talán még fontos megemlíteni a helyi közösségeket. Illetve megemlítik még a hitelminősítőket is, de a KKV-k szempontjából ezeknek nincs relevanciája, a többi fenti csoport viszont szinte minden kisebb cég esetén jelen van. Így azon kell a vezetőségnek elgondolkozni, hogy a felsorolásból melyiket ki, kik képviselik. Ha ez megtörtént, akkor érdemes meghatározni azon lényeges területek listáját, amelyekről az érintetteket meg fogjuk kérdezni. Hogy mi tartozhat ezek közé, az sohasem egy egyszerű kérdés, és ez egy tanulási folyamat is egyben, a témakörök rendszeresen változhatnak is. Egyrészt azért, mert a vezetőség az értintettekkel folytatott konzultációk során rádöbben, hogy valami eddig kimaradt, ahol a cégnek érdemi hatása van. Márészt pedig azért, mert nincs olyan vállalat, ami ne változna az idő múlásával, növekszik, szélesíti vagy akár csökkenti a kínálatát, új piacokra tör be, esetleg leépíti egy-egy részlegét. mankóként az olyan listák szolgálhatnak, mint például az ESRS, ami az Európai Fenntarthatósági Jelentéstételi Szabvány rövidítése, és amely az ESG három fő pillérén belül 10 fő témakört és ezen belül 39 alterületet nevez meg. Az esetek többségében ezek lefedik a lényeges témaköröket, amelyeket már fel lehet mérni, de minden esetben egyedileg, a cég tevékenysége alapján kell mérlegelni, hogy melyiket használjuk, hogyan adaptáljuk, pontosítjuk ezket, illetve egyedi területeket is behozunk a képbe. Az adatfelvétel módszertanát tekintve nincs egységes, mindenhol működő recept, de vannak sztenderdek, illetve jó gyakorlatok, amik egy KKV-t is segíthetnek az előrelépésben. A már említett Berkeley Haas felmérés alapján a cégek nagy többsége mind elsődleges, mind másodlagos adatokból dolgozik, valamivel jellemzőbb azért, hogy az utóbbiból. A saját javaslatoma az, hogy mégis inkább az első felé orientálódjon egy magát felelősnek tartó cég, hiszen ezáltal tudja jobban, igazán mélyreható módon megismerni a saját érintettjeinek a szempontjait. Ráadásul egy kisebb, a nyilvánosság számára nem, vagy kevéssé ismert szervezet esetén az olyan külső források, mint a médiában megjelenő hírek, elemzések kevéssé jellemzőek. A belső forrásoknál erősen megoszlik, hogy mennyire a személyes interjük, online kérdőívek, vagy workshopok hozzák meg a lényegességről a valóban értékes adatokat. Az nem véletlen, hogy a Berkeley adatai alapján a harmadik módszer sokkal ritkább: ezek idő- és erőforrásigényesek, és bár a legvalószínűbb, hogy itt jönnek át a leginkább jellemző adatok, de ha ezek rosszul vannak megszervezve, vagy nem elég jó a vállalati kultúra, akkor kifejezetten kockázatosak is. Az online kérdőív lehet a leginkább széleskörű és feldolgozásuk könnyen skálázható, viszont nem javasolt ezzel indítani, amíg az érintettek nem értik meg a folyamat jelentőségét. Ezért KKV-knak érdemes a második leggyakoribb, interjús megoldást választani, ami közepesen idő- és erfőrorrás igényes, de a kételyeket el tudja oszlatni. A bizalmat pedig az érintettek körében jelentős mértékben megnöveli, ha ezt külső tanácsadó végzi. Természetesen a teljes folyamat, főleg egy nagyobb, összetettebb vállalat esetén sokkal részletesebb, ebben a cikkben ennek csak a lényegi elemeit említjük. Sok út vezet kifelé a mocsárból, de a lényeg, hogy megalapozott stratégia mentén elinduljunk: akik nem adták fel, azoknak ez előbb-utóbb mindenkinek sikerült. Faluvégi Balázs 25 éve van jelen befektetés-szakmai területen, és több mint tíz éve foglalkozik etikus befektetésekkel, illetve a Környezetre (Environment), Társadalomra (Social) és Felelős Vállalatirányításra (Governance) vonatkozó ESG elemzéssel. Társ-alapítóként startupjával elnyerte a BBVA nagybank globális versenyén a Legjobb Fintech a Fenntartható Pénzügyekért díjat. Megoldásaival és tanácsaival segítette többek között az egyik legismertebb hazai pénzintézetet, a régió egyik legnagyobb energiavállalatát, illetve az egyik legelismertebb magyar egyetemet ESG fejlesztésben. Blue Valew néven ezen a területen, saját, mindent átfogó módszertan alkotott meg. A számos tőzsdei cégnek és KKV-nak ESG tanácsadást és zöld finanszírozást elősegítő Stradamus Zrt. tanácsadó testületének a tagja.