A globális zöldenergia-átállástól saját pénzügyi támogatói gazdasági érdekein át a Kínával folytatott kereskedelmi háborúig számos olyan tényező van, ami miatt a múlt héten megválasztott amerikai elnök minden ellenérzése dacára sem tudja érdemben megakasztani a fenntarthatóságot célzó törekvéseket.
A klímaváltozás miatt aggódók közül sokan elkeseredtek, amikor kiderült, hogy Donald Trump nyerte a 2024-es amerikai elnökválasztást. A “president-elect” közismert klímaváltozás-tagadó, és bár kétségtelen, hogy újabb elnöki ciklusa során komolyan visszafoghatja, lassíthatja a fenntartható gazdaságra való átállást az Egyesült Államokban, a szakértők szerint attól nem kell tartanunk, hogy a fosszilis energiahordozók iránti vonzalma által fűtött politikája érdemben befolyásolhatja majd a klímaváltozás elleni globális harcot. Még akkor sem, ha a kampányában azt ígérte, hogy újra felpörgeti az olaj- és gázkitermelést, és – ahogy első regnálása idején – megint kilépteti országát a Párizsi Klímamegállapodásból.
Wesley Morgan, a Sydney-i UNSW klímaváltozással foglalkozó intézetének kutatási munkatársa és Ben Newell, a kognitív pszichológia professzora, az intézet igazgatója a The Conversation-ben megjelent cikkükben számos érvet felsorakoztatnak amellett, hogy Trump miért nem lesz képes kisiklatni a fenntarthatóbb jövő felé robogó “klímavonatot”. Mint írják, a jövő januárban hivatalba lépő elnöknek számos olyan körülmény megköti a kezét, amelyeket – mint a republikánus szavazók körében is egyre erősödő klímaszorongás, a saját pénzügyi támogatói üzleti érdekei, a Kínával folytatott gazdasági háború, vagy a globális zöldenergia-átállás előrehaladott volta – nem hagyhat figyelmen kívül a politikája kialakítása során.
Ahogy egy, a közelmúltban kiadott, több mint 60 ezer ember bevonásával készült nemzetközi kutatás eredményei is mutatják, a politikusok jelentősen alábecsülik azt, hogy a választóik mennyire tartanak a klímaváltozás hatásaitól. A zöld átállásnak világszerte egyre több támogatója van: nem véletlen, hogy a szakértők szerint egyetlen ember – legyen az akár a világ legerősebb szuperhatalmának vezetője is – nem akaszthatja meg a fenntarthatóság irányába ható folyamatokat.
”Egy történelmi jelentőségű »megatrend«”
Morgan és Newell szerint a tiszta energiára való globális átállást már nem lehet megállítani, pláne visszafordítani. Az elmúlt években a befektetők jelentős összegeket öltek a zöld energiába, az előrejelzések szerint az idei év végére már közel kétszer annyi forrás fog befolyni ebbe a szektorba, mint a szén-, olaj- és gáziparágba. “Ez egy történelmi jelentőségű »megatrend«, ami Amerika vezető szerepe nélkül is folytatódni fog” – érvelnek a kutatók. Az UNSW szakemberei szerint a tiszta energia térnyerése minden valószínűség szerint az Egyesült Államokban is tovább erősödik majd. Annál is inkább, mivel a Biden-elnökség idején az erre szánt állami források jelentős részét olyan republikánus államok és kongresszusi körzetek kapták, mint Michigan, Dél-Karolina vagy Georgia. A leköszönő elnök fejlesztési politikájának köszönhetően számos elektromos autók és akkumulátorok gyártásával foglalkozó üzemet húznak fel a következő években; és ez a tendencia minden bizonnyal Trump regnálása alatt is folytatódni fog, annál is inkább, mivel nagyon úgy fest, hogy Elon Musk, a Tesla tulajdonosa komoly pozíciót kap az új kabinetben.
Musk nem az egyetlen olyan Trumpot támogató üzletember, akinek komoly érdekeltségei vannak a megújulók piacán. Többen jelentős állami támogatásokat kaptak a zöld energia-megoldások fejlesztésére, ráadásul több republikánus képviselő is nyílt levélben tiltakozott a tiszta energia előállításával foglalkozó cégek adókedvezményeinek tervezett visszavágása ellen.
A zöld technológiák a Kínával szembeni gazdasági háború hatékony fegyverei lehetnek
Morgan és Newell szerint azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az Egyesült Államok vezetőinek fontos céljuk, hogy megnyerjék a Kínával szembeni gazdasági háborút. Különösen igaz ez Trumpra, aki már első elnöksége idején is keményvonalas politikát képviselt Pekinggel szemben, és egyelőre semmi sem utal arra, hogy ezen a hozzáállásán változtatni akarna. Az USA piaci pozícióit komolyan veszélyeztetheti, hogy jelenleg Kína a világ legnagyobb elektromos autó-, akkumulátor-, szélerőmű- és napelem-gyártója; több, mint valószínű, hogy fokozódni fog a nyomás a Fehér Házon, hogy támogassa új gyártókapacitások létesítését ezekben a szektorokban.
A szerzők felhívják a figyelmet: az Egyesült Államokban a szövetségi kormány mellett az állami adminisztrációknak is komoly hatalom van a kezükben. Trump nem tudja egyetlen tollvonással visszavágni a fenntartható gazdaság fejlődését – ahogy ezt az is bizonyítja, hogy amikor 2020-ban kiléptette az országot a Párizsi Klímamegállapodásból, több állam is folytatta a megkezdett klímabarát fejlesztéseket. Köztük a világ ötödik legnagyobb gazdaságának számító Kalifornia, amely elkötelezte magát amellett, hogy 2045-ig nullára csökkenti az üvegházhatású gáz-kibocsátását, vagy a “republikánus szívcsakraként” számon tartott Texas, amely vezető szerepet játszik a szél- és napenergiára való átállásban.
Új erőre kaphatnak a zöld mozgalmak
A szerzők szerint a Trump-elnökség alatt megint új erőre kaphatnak a klímaváltozás ellen küzdő mozgalmak. Ezek a szervezetek épp az előző Trump-ciklus idején fogalmazták meg a zöld átállás felgyorsítását szorgalmazó “Green New Deal-t”, amelynek ajánlásai közül a Biden-kormányzat többet meg is valósított. A Trump újbóli megválasztására adott első reakciók arra utalnak, hogy a környezetvédő szervezetek, haladó közgazdászok, klímakutatók ezúttal sem adják majd könnyen a bőrüket, minden bizonnyal komoly nyomást gyakorolnak majd a jövő januárban felálló új fehér házi vezetésre.
A Morgan-Newell páros hangsúlyozza: a globális klímaösszefogás nagyobb befolyással bír még az amerikai elnöknél is. Ha Trump kampánybeli fenyegetését beváltva – megint – kilép a Párizsi Klímamegállapodásból, csak azt fogja elérni, hogy önként kivonul azok közül a vezetők közül, akik a világ jövőjéről döntenek. A szerzők emlékeztetnek: az USA már korábban is megtagadta bizonyos nemzetközi szerződések, köztük a 2001-es Kiotói Egyezmény aláírását – de ez nem tudta megakadályozni a többi nemzetet abban, hogy globális összefogást hirdessenek és valós eredményeket érjenek el.
A kutatók úgy látják, hogy ha egy ország – legyen az akár a világ legerősebb gazdasága is – megszegi a hosszú évtizedek alatt kidolgozott nemzetközi szabályokat, a felelősségteljes országoknak kötelességük, hogy összefogjanak, és együtt erősítsék meg a globális együttműködést: a kereskedelemben épp úgy, mint a biztonságpolitikában – vagy a klímaváltozás kezelésében. Annál is inkább, mivel Trump minden gazdasági, politikai és katonai erejével sem elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa a tudományos tényeket; márpedig ezek egyértelműek: ha tovább égetjük a szenet, az olajat és a gázt, tovább gyorsítjuk a klímaváltozást, aminek mindannyiunkra nézve katasztrofális következményei lesznek. Olyan következményei, amelyek a bolygó minden pontján éreztetni fogják a hatásukat; ahogy azt az USA keleti partvidékét feldúló “ikerhurrikánok”, a Helene és a Milton pusztítása is bebizonyította, a természeti katasztrófáktól egyetlen ország sem lehet biztonságban, még akkor sem, ha csillagos-sávos lobogó lobog felette.
by 
