Az EP idén fogadta el a cégek fenntarthatósági jelentéstételével kapcsolatos CSRD-irányelvet. A szabályozás, ha kis döccenőkkel is, de a hazai jogalkalmazásba is beépült: az új jogszabályok a fejlesztésektől a hitelezésig számos üzleti működési területre hatással lesznek.
Az Európai Parlament (EP) 2024-ben fogadta el a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati jelentéstételről szóló irányelvet (Corporate Sustainability Reporting Directive – CSRD). Az ESG témához kapcsolódó új ajánlás jelentősen kiterjesztette a jelentéstételre kötelezett cégek körét, és azt, hogy milyen tevékenységekre, területekre vonatkozó adatokat kell nyilvánosságra hozniuk a riportjaikban.
“Az Európai Unió vonatkozó direktívái kötelező érvényűek, de az egyes országok testreszabottan ültethetik át azokat a saját jogalkalmazásukba – magyarázza Lévai Gábor, a fenntarthatósági menedzserek képzésével foglalkozó GB Academy és a Scale Impact társalapítója. – Magyarország esetében viszonylag kicsi a törvényhozók, jogalkalmazók mozgástere – hiszen ez egy nagyon nyitott piac, és a nagy, nemzetközi cégek itt működő leányvállalatainak, beszállítóinak általában úgy kell alkalmazniuk ezeket az ajánlásokat, ahogy az anyavállalat elvárja tőlük.”
A hazai ESG törvény három szakaszban terjeszti ki a CSRD-szabályozást a Magyarországon működő cégekre: 2024. január 1-től a jelenleg az irányelv “elődje”, a nem pénzügyi jelentéstételről szóló NFRD hatálya alá eső, ötszáz főnél több munkavállalót foglalkoztató, 2025. január 1-től az NFRD hatálya alá jelenleg nem tartozó, 250 főnél több alkalmazottat foglalkoztató és/vagy 40 millió euró éves árbevételű, illetve 20 millió eurónál nagyobb értékű eszközállománnyal bíró nagyvállalatoknak, 2026. január 1-től pedig a tőzsdén jegyzet kis- és középvállalkozásoknak (KKV-k) is adaptálniuk kell az új direktívát.
“A kisebb cégek esetében ez akkor is kötelező, ha egy a hazai törvények alapján jelentéstételre kötelezett cég adatot kér tőlük, vagy egy olyan nagyvállalat beszállítóiként, alvállalkozóiként működnek, amely a saját anyaországa vonatkozó jogszabályainak értelmében köteles beszámolót tenni – mondja Lévai Gábor. – A német nagyvállalatok partnereinek például különösen szigorú feltételeknek kell megfelelniük, ott külön törvényben szabályozzák a beszállítókkal kapcsolatos elvárásokat. Várható, hogy ilyen közvetett módon sok, a CSRD-törvény hatálya alá egyébként nem tartozó KKV-hoz is begyűrűzik majd ez a szabályozási hatás.”
”A jogalkotó bízik abban, hogy a vállalatok vezetői tudják, üzleti szempontból is érdekük, hogy környezet- és társadalomtudatos módon működjenek”
A fenntarthatósági szakember hangsúlyozza: a CSRD-irányelv csak arra tesz kötelező érvényű ajánlásokat, hogy milyen adatokat és összefüggéseket kell közzétenniük az érintett vállalatoknak, minőségi követelményeket nem határoz meg. “Tulajdonképpen szabványosítja a riportolást; azt nem írja elő, hogy egy cégnek milyen mértékben kell csökkentenie a karbonlábnyomát, mit kell tennie az energiafelhasználása vagy vízfogyasztása visszafogása érdekében, hogyan kell bánnia a munkavállalóival – fejtegeti. – A jogalkotásnak ez a szakasza a transzparenciára, adatok hozzáférhetőségére fókuszál”
Lévai kiemeli: az ügyfelek és a potenciális munkavállalók mellett a befektetők és finanszírozók számára is egyre fontosabb, hogy a cégek reziliensen, a környezeti és társadalmi folyamatok jelentette lehetséges kockázatokat és egyben a stakeholderek érdekeit figyelembe véve működjenek „Az ESG és a CSRD betűszavak mögötti szabályozás tulajdonképpen azoknak az adatoknak az átláthatóvá, transzparenssé tételét célozza meg, amelyek alapján egy hitelező, egy befektető, vagy akár egy ügyfél felmérheti, mennyire jövőálló egy vállalat, milyen hatással vannak a működésére a társadalmi, környezeti problémák, illetve hogyan befolyásolja a társadalmi és környezeti viszonyokat a működése – fogalmaz a szakember. – Ezek kockázatelemzési keretrendszerek: ma már nem elég, ha egy cég a pénzügyi beszámolójában leírja, milyen financiális helyzetben van, a fenntarthatóságával kapcsolatos adatokat is közölnie kell. Az ESG és a CSRD fontos eszközök; a jelentéstételre kötelezett szervezetek számára is azok, hiszen nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy felmérjék, és konkrét akciótervek mentén kezeljék a felmerülő kockázatokat.”
A cél, hogy 2050-re Európa legyen a világ “legzöldebb kontinense”
A CSRD irányelv mentén az EU törvényalkotói konkrét szabályokat is létrehoztak: ezek az úgynevezett európai fenntarthatósági jelentéstételi szabványok (European Sustainability Reporting Standards – ESRS); a keretrendszer célja, hogy meghatározza, az egyes környezeti fenntarthatósággal, társadalmi felelősségvállalással és vállalatirányítással kapcsolatos területeken milyen mutatószámokat kell figyelembe venniük, milyen tartalmi információkat kell közölniük a vállalatoknak. „A CSRD általánosságban fogalmazza meg, hogy hogyan kell riportálmi, az ESRS pedig témákra lebontva konkretizálja a kapcsolódó szabványokat. Eddig tizenkét témában jelentek meg ilyen szabványok: a biodiverzitástól a munkavállalókkal kapcsolatos követelményeken át a cég tevékenységének fogyasztókra gyakorolt hatásáig” – mondja Lévai.
A cégek működését az ESG és a CSRD mellett a 2021-ben elfogadott Taxonómia rendelete is minősíti. “Az EU Green Deal nevű vállalásának keretében szeretné elérni, hogy 2050-re Európa legyen a világ »legzöldebb kontinense« – magyarázza Lévai. – A Taxonómia rendelet e cél elérésének egyik fontos eszköze: hat fenntarthatósági célterületet – az éghajlatváltozás mérséklése, az éghajlatváltozáshoz való adaptáció, a környezetszennyezés megelőzése és csökkentése, a körforgásos gazdaságra való átállás, a víz- és tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme, valamint a biológiai sokszínűség és az ökoszisztémák védelme, helyreállítása –, illetve az azokhoz tartozó kritériumokat fogalmaz meg, és szigorúan kiköti, hogy egy vállalat csak akkor kaphat zöld minősítést, ha a fenti célterületek közül legalább egynek megfelel, és a többit sem sérti a tevékenysége.”
Mint mondja, a Taxonómia rendelet is adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő. “A pénzügyi intézményeknek kötelező a finanszírozási tevékenységükhöz, például a hitelezéshez kapcsolódóan ilyen adatokat begyűjteniük azoktól a vállalatoktól, amelyek hitelkérelemmel fordulnak hozzájuk. Az EU ilyen közvetett módon is igyekszik ösztönözni a a bankokat, hogy csak olyan projekteket finanszírozzanak, amelyek segítik a zöld átállást.“
A Taxonómia rendeletben meghatározott kritériumokat ma már minden nagyobb beruházás elbírálásánál figyelembe veszik a pénzintézetek. „Ez a cégeknek is érdekük, hiszem bizonyos konstrukciókban kedvezőbb feltételekkel juthatnak forrásokhoz, ha a pénzt zöld fejlesztésekre fordítják – húzza alá Lévai Gábor. – Ráadásul a környezetkárosító projekteket szankcionálhatják is a bankok, akár el is utasíthatják a hitelkérelmeket, ha úgy ítélik meg, hogy a kérelmező nem teljesíti a fenntartható működésre vonatkozó feltételeket.”
A szakember hozzáteszi: a szabályozó pozitív ösztönzőket is beépített a rendszerbe. “A »carrots and sticks« szemlélet érvényesül, a környezettudatos cégeket kedvező kamatozású »zöld hitelekkel« és zöld kötvénykibocsátásokkal honorálják.”
”Egy vállalat környezeti és társadalmi szempontból is felelős, fenntartható pályára állítása komoly kihívást jelent”
Az EU ESG-vel és CSRD-vel kapcsolatos direktíváit a magyarországi törvényhozás két különböző jogszabályba – az ESG-törvénybe és a számviteli törvénybe – is beépítette. “Az ESG törvény idén január 1-én lépett életbe – igaz, a kapcsolódó végrehajtási rendeletek még nem jelentek meg, így egyelőre elég »üres« a jogszabály – mondja Lévai Gábor. – Ezzel párhuzamosan a számviteli törvény jelentéstételre vonatkozó paragrafusait is frissítették: a CSRD-ajánlásoknak megfelelően az érintett cégeknek ezentúl a pénzügyi adataik mellett a társadalmi és környezeti hatásukkal kapcsolatos információkat is közölniük kell.”
Lévai hangsúlyozza: az, hogy egy cég megfeleljen az egyre szigorúbbá váló ESG-szabályozásnak, bizony befektetéssel jár. “A cégvezetőknek át kell szervezniük a működési folyamatokat, vissza kell fogniuk a környezetkárosító tevékenységeiket, új informatikai és riportolási rendszereket, jelentéstételi folyamatokat kell integrálniuk, át kell tekinteniük a HR-politikájukat, a beszállítókkal kapcsolatos gyakorlatukat és a többi – sorolja. – Egy vállalat környezeti és társadalmi szempontból is felelős, fenntartható pályára állítása komoly kihívást jelent – pláne úgy, hogy ma még kevés az olyan szakember, fenntarthatósági menedzser a piacon, akik valóban értenek egy ilyen átállás levezényléséhez.”
A szakember kiemeli: a megfelelő tudással, képzettséggel rendelkező fenntarthatósági menedzserek “levadászása” nem könnyű feladat. “Rengeteg az önjelölt »szakértő«, egyre többen hirdetnek fenntarthatósággal kapcsolatos képzéseket, de valós tudással és naprakész ismeretekkel rendelkező specialistát nehéz találni – érvel Lévai. – De előbb-utóbb biztosan kitermelődik majd az ehhez szükséges szaktudás; ez a jövő szakmája, a The World Economic Forum Future of Jobs kutatása szerint a Linkedinen meghirdetett állások toplistáján az első tízből négy vállalati fenntarthatósággal kapcsolatos szakembereknek szól. Ez egy elképesztően dinamikusan bővülő iparág, a napokban került a kezembe egy statisztika, amely szerint a következő években legalább húszezer fenntarthatósági szakemberre lesz szükség Magyarországon.”
A fenntarthatóság a fogyasztóktól is áldozatokat követel
Lévai Gábor szerint számos különböző tényezőtől – köztük az iparágtól, a vállalat méretétől, a regnáló menedzser- és szakembergárdától, a meglévő infrastruktúrától, korábban bevezetett pozitív folyamatok arányától stb. – függ az, hogy egy szervezet számára mekkora befektetést jelent a jövőálló működésre való átállás.
“Két oldalról érdemes ezeket a befektetéseket megközelíteni: az egyik az, ha szabályozói nyomásra kezdi el egy cég az átállást – a másik pedig az, ha a vezetői időben rájönnek, saját jól felfogott érdekük a fenntartható működés, hiszen ha nem felelnek meg az ezzel kapcsolatos követelményeknek, könnyen »kipontozódhatnak a piacról« – versenyképtelenné válnak a termékeik / szolgáltatásaik, elhagyják őket a befektetők, a képzett munkavállalók és előbb-utóbb a kuncsaftok is.”
Lévai szerint fontos, hogy a fogyasztók tisztában legyenek azzal, hogy a gazdaság fenntartható pályára állítása tőlük is áldozatokat követel. “A cégek fenntarthatósággal kapcsolatos beruházásainak költségei nyilvánvaló módon a termékek, szolgáltatások árába is beépülnek – mondja. – De ez a jövő útja, a környezetszennyező, egészségre ártalmas anyagok, technológiák felhasználásával, rabszolgamunkával előállított termékek ugyan rövid távon olcsóbbak, mint a fenntartható és etikus forrásból származók, de hosszútávon ennek az olcsóságnak is mi, fogyasztók fizetjük meg az árát: a társadalmi egyenlőtlenségek miatt növekvő elégedetlenség és a pusztuló, agyonszennyezett, egyre élhetetlenebbé váló környezet anyagi és egzisztenciális költségein keresztül. Magyarországon például jelenleg töredéke a víz ára annak, mint amennyibe valójában kerül, ha végre beárazódnak ezek a költségek, az összes olyan termék, szolgáltatás ára megugrik majd, amelyek előállításához, biztosításához nagy mennyiségű vízre van szükség. Fontos lenne, hogy tudatosítsuk a fogyasztókban, a természeti erőforrások sem végtelenek: valós és mérhető, forintosítható értékük van, ami előbb-utóbb be fog épülni a termékek árába.”
A Green Business Academy Magyarországon elsőként 2021-ben indította el fenntarthatósági menedzser (Certified Sustainability Manager – CSM) képzését. A munka mellett végezhető, gyakorlati szakemberek által tartott hibrid képzést az elmúlt években közel háromszáz hallgató végezte el. Az EU-s és hazai jogszabályváltozásokhoz illeszkedően 2024. szeptemberében bővített tartalommal indítják el a következő kurzust. Ha Te is szeretnél jövőálló szakmát, fektess önmagadba, és jelentkezz a képzésre!
by 
