Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának vezetője szerint ideje lenne újradefiniálnunk a hulladék fogalmát. A bontásra ítélt épületekből, infrastrukturális elemekből, kidobott elektronikai eszközökből értékes nyersanyagokat nyerhetünk ki.
A levegő- és a környezetszennyezés, valamint a biodiverzitás rohamos csökkenése komoly hármas krízist okoz bolygószerte. Inger Andersen, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UN Environment Programme – UNEP) ügyvezető igazgatója szerint a hulladék fogalmának újraértelmezésével jelentős lépést tehetnénk a problémák enyhítésért: a szemétre értékes erőforrásként kellene tekintenünk, amely a “városi bányászat” (urban mining) módszereivel jórészt hasznosítható lehetne.
A városi bányászat lényege, hogy a hagyományos bányák, külszíni fejtések helyett a hulladékból – például bontásra ítélt épületekből, infrastrukturális elemekből, használhatatlanná vált készülékekből – nyerjen ki értékes alapanyagokat. A “városi bányákból” többek között betont, acélt, rezet, cinket, alumíniumot, üveget, műanyagokat és egyéb építő-, illetve nyersanyagokat termelhetünk ki, sőt, olyan ritka és értékes fémeket is, mint az arany, a kobalt vagy a lítium. Az elektronikus hulladék (e-hulladék) jóval nagyobb koncentrációban tartalmaz ritka földfémeket, mint a természetben található bányák. Nagy része mégis szemétlerakóban végzi: az ENSZ Globális E-hulladék Monitorjának adatai szerint 2022-ben 62 milliárd dollár értékű újrahasznosítható alapanyagot hajítottunk ki a kukába.
Fenntartható megoldásokat kínál
Az urbánus bányászat lehetővé teszi ezeknek a rejtett erőforrásoknak a hasznosítását. Fenntartható megoldást kínál a nyersanyaghiánnyal és hulladékmenedzsmenttel kapcsolatos problémákra: ráadásul épp a városokban, amelyek a túlfogyasztás és az üvegházhatású gázok kibocsátásának legnagyobb központjai.
A hulladékból mechanikus, illetve kémiai módszerekkel könnyen kivonhatók a még felhasználható, értékes nyersanyagok. Nem véletlen, hogy kidobásuk nem csak környezeti, hanem gazdasági károkkal is jár: annál is inkább, mivel – ahogy világszerte egyre túlterheltebbé válnak a nagy hulladéklerakók – egyre költségesebbé válik a szemét elhelyezése.
Jó hír, hogy minél sürgetőbbé válnak ezek a problémák, annál gyorsabban növekszik a városi bányászat térnyerése. Európában elsősorban az építési hulladékok újrahasznosítására fókuszálunk: a kontinens évről-évre 450-500 millió tonna bontott építőanyagot termel, ez közel a teljes hulladéktermelésünk harmadát teszi ki. Az Európai Bizottság számos más fenntarthatósági kérdéshez hasonlóan ezt a területet is igyekszik szigorúan szabályozni, 2030-ra szeretnék elérni, hogy a tagországokban a nem veszélyes építési és bontási hulladék legalább hetven százalékát újrahasznosítsák.
Ázsia az EU-val szemben inkább az elektronikus hulladék bányászatára koncentrál. Ennek ellenére még ma is csak az e-hulladék cca. 12 százalékát tudják újrahasznosítani: elsősorban azért, mert míg az olyan gazdaságilag jól működő kelet-ázsiai országokban, mint Kína, Japán vagy Dél-Korea komoly erőfeszítéseket tesznek az értékes nyersanyagok visszagyűjtésére, Dél- és Délkelet-Ázsiában szinte egyáltalán nem foglalkoznak ezzel a területtel.
A körforgásos gazdaság alappillére lehet
Az OECD előrejelzése szerint a világ éves nyersanyagigénye 2019 és 2060 között közel a duplájára, 89 milliárd tonnáról 167 milliárd tonnára nőhet. Az ENSZ idei Globális Hulladékmenedzselési Előrejelzése felhívja a figyelmet arra, hogy a globálisan termelt hulladék mennyisége és menedzselésének költsége is folyamatosan nő, a becslések szerint 2030-ban már csak e-hulladékból 82 millió tonnát kell majd kezelnünk.
Többek között ezért is tartanák fontosnak a városi bányászat elterjedését. No meg azért, mert más szempontokból is tehermentesítheti a környezetet: mivel a gyártókapacitások közelében lehet kitermelni a szükséges nyersanyagokat, jelentősen csökkentheti például a fuvarozással együtt járó károsanyag-kibocsátást és költségeket; mérsékelheti a gyártók nyersanyagszállítóknak való kitettségét; új munkahelyeket teremthet a sűrűn lakott nagyvárosokban; elkerülhetővé teheti a természetes nyersanyagforrások kiapasztását, és visszafoghatja a bányászat okozta környezeti terhelést. Így a sokat emlegetett “körforgásos gazdaság” egyik alappillére lehet.
by 
