Etikus influenszerek: A felelős gondolkodású közösségi médiasztárok fontos szerepet játszhatnak a fenntartható életmód népszerűsítésében

A közösségi médiaplatformokon egyre több olyan tartalomgyártó jelenik meg, akik igyekeznek edukálni a követőiket, felhívni a figyelmet a takarékos fogyasztás és fenntartható életmód fontosságára. Egy közelmúltban megjelent kutatás szerint nincs könnyű dolguk: a paraszociális interakciók szigorú normái mellett a social media oldalak algoritmusainak sajátságai is megnehezíti a munkájukat.

Ha az influenszerekre gondolunk, általában olyan, a közösségi oldalakon népszerű újmédia-személyiségek jutnak eszünkbe, akik folyamatosan tartalmakkal bombáznak minket: és minél ismertebbek, annál valószínűbb, hogy egy-egy cég, márka szponzorált “arcaiként” különféle termékeket, szolgáltatásokat ajánlgatnak nekünk – a bőrápoló termékektől a biztosításokig. A vállalatok hamar felismerték a – főleg a kereskedelmi szempontból kiemelten fontosnak számító 18-49 éves célcsoport körében népszerű – közösségi média-sztárokban rejlő potenciált; nem csoda, hogy igyekeznek marketing szempontból hasznosítani az elérésüket. Az internet telis-tele szponzorált terméktesztekkel, bemutatókkal, termékelhelyezésekkel, shopping guide-okkal és étteremajánlókkal. Szerencsére, az elmúlt években egy új, jóval felelősebben gondolkodó influenszer réteg is megjelent az online közéletben: ők az etikus influenszerek, akik a fogyasztás túlpörgetése helyett a fenntartható életmód fontosságára igyekeznek felhívni a követőik figyelmét.

A paraszociális interakciók és a kíméletlen algoritmusok között

Aya Aboleneien, a HEC Montréal marketingszakának professzora és Aj Ming Csau, a University of Melbourne posztdoktori kutatója friss tanulmányukban részletesen elemezték, milyen hatással van az etikus influenszerek tevékenysége a követőik gondolkodására és életvitelére, milyen módszerekkel tudják népszerűsíteni a fenntartható, egészséges és etikus életformát a közösségi médiában. Vannak köztük vegán aktivisták, akik a húsmentes életmód fontosságára hívják fel a figyelmet és fenntarthatósági influenszerek, akik a fogyasztásuk visszafogására, a hulladéktermelésük csökkentésére, az újrahasznosítás előnyeire próbálják sarkallni a rajongóikat.

A kutatók szerint az etikus influenszereknek komoly nehézségekkel kell megküzdeniük az online elérésük felépítése során.

Egyrészt, mivel a leghatékonyabban úgy tudják felhívni a figyelmet a fenntartható életvitel fontosságára, ha maguk is példát mutatnak, kénytelenek kitárulkozni a közönségük előtt: ahelyett, hogy egy sokak számára vonzó, de sokszor alapvetően hamis perszónát mutatnának a külvilág felé, őszintén kell kommunikálniuk. Az etikus influenszerek legerősebb eszköze az, ha nyitottan és személyesen nyilvánulnak meg a közösségi médiában – ami sebezhetőbbé teszi őket, mint az átlagos véleményvezéreket.

Másrészt az etikus influenszerek általában szélesebb közönséget igyekeznek megszólítani, így szükségszerűen olyan felhasználókhoz is eljutnak a bejegyzéseik, akik kevésbé nyitottak az üzeneteikre: ritkábban reagálnak, kommentelnek, osztanak meg ilyen posztokat, ritkábban kerülnek aktív kapcsolatba az ilyen tartalmakkal. Ez negatív hatással lehet az etikus tartalomgyártók elérésére: hiszen a paraszociális interakciók törvényszerűségei mellett a közösségi médiatartalmak terjedését menedzselő algoritmusok beállításai is abba az irányba hatnak, hogy a hasonló érdeklődési körű, életfelfogású emberek között terjesszék az egyes anyagokat.

A példamutatástól az evangelizációig

Aboleneien és Csau szerint ennek ellenére vannak olyan technikák, amelyek segíthetnek az etikus influenszereknek abban, hogy minél nagyobb közönséget érjenek el. Ezek a véleményvezérek alapvetően öt, egymástól jól elkülöníthető módszert stratégiát használnak, ezek:

  • a személyes példamutatás
  • a humanizálás
  • a keretezés
  • az ösztönzés és figyelemfelhívás
  • és az evangelizáció

A személyes példamutatás különösen hatékony eszköz lehet a kezükben: hiszen lehetővé teszi, hogy egyszerű, jól követhető módszereket osszanak meg a követőikkel azzal kapcsolatban, hogy hogyan, milyen szokások, módszerek, megfontolások szerint tudnak fenntarthatóbban, kisebb környezetterheléssel élni. Lauren Singer, az egyik legismertebb amerikai “zeró waste influencer” például rendszeresen ír arról, hogyan tudja a minimálisra csökkenteni az általa termelt hulladékot. Singer egy olyan posztjával vált világszerte ismertté, amelyben bemutatta: két évnyi hulladéktermelése belefér egy félliteres befőttesüvegbe.

A humanizálás ebben a kontextusban a személyes történetek megosztását jelenti. A kommunikációs- és marketingipar régóta hangsúlyozza a “storytelling” fontosságát – ez a módszer az etikus influenszerek számára is lehetővé teszi, hogy indirekt módón, történetekbe ágyazva juttassák el fenntarthatósággal kapcsolatos üzeneteiket a követőikhez. Valódi paraszociális kapcsolatokat építsenek ki velük: így kevésbé “agresszív” módon – például egy jól sikerült “zöld csapatépítőről” szóló beszámolóval, egy erdei túrázásról készült fotósorozattal, vagy egy vegán sütemény receptjének megosztásával – hassanak a követőik gondolkodásmódjára – és ezen keresztül a viselkedésükre, életfelfogásukra.

A keretezés lehetővé teszi, hogy az influenszerek fenntartható szemszögből mutassanak be egy-egy, a mindennapi fogyasztási szokásainkkal kapcsolatos, kevesek által ismert tényt. Felhívhatják például a figyelmet arra, hogy a műanyag flakonokban forgalmazott kémiai tisztítószerek milyen ártalmasak a környezetre nézve; hogy a kozmetikai cégek terméktesztelése milyen felesleges szenvedésnek teszi ki a kísérleti állatokat; hogy milyen hatalmas mennyiségű vízre van szükség egy fast fashion márkák által kínált ruhadarab előállításához.

Az ösztönzés és figyelemfelhívás egy olyan módszer, amelynek használatával az influenszerek az etikusan működő vállalkozások irányába terelhetik a követőiket, lehetővé téve, hogy olyan cégek termékeit, szolgáltatásait ismerjék meg, amelyek a konkurens piaci szereplőkhöz képest fenntarthatóbb stratégiát visznek. Ez etikus választási lehetőséget ad a közönségnek: megmutatja, hogy olyan termékekkel és szolgáltatásokkal is kiválthatják megszokott “go-to product-jaikat”, amelyek kevésbé károsítják a környezetet.

Az utolsó – és talán legerőteljesebb – módszer az evangelizáció. A kutatók szerint ennek a kommunikációs metódusnak a használatával az etikus influenszerek valódi közösségeket építhetnek maguk köré, amelyek az összetartozás ész folyamatos megerősítés, motiváció révén könnyebbé teszik a tagjaik száma, hogy érdemben változtassanak az életmódjukon, fogyasztói szokásaikon. Mint írják, az igazán sikeres szereplők a fent említett öt módszert kombinálva tudnak valós és értékelhető hatást tenni a követőikre.

Aboleneien és Csau hangsúlyozzák: a klímaváltozás és a szociális egyenlőtlenségek növekedése miatt az etikus influenszerek száma világszerte nő. Erőfeszítéseik értékes “katonákká” teszik őket a fenntartható jövőért vívott harcban.

Hasonló cikkek

#Digitalizáció #Környezeti ügyek #Környezetszennyezés #Nonprofitoknak #Társadalmi ügyek

A virtuális influenszerek lehetnek a klímaváltozás elleni harc fő szószólói?

A mesterséges intelligencia lassan az online influenszereket is leválthatja. Az új MI-technológiákat lényegüknél fogva “natív” módon használó virtuális véleményvezérek – némiképp paradox módon – komoly szerephez juthatnak a bolygó, vagy legalábbis a megszokott életvitelünk megmentéséért folytatott harcban. A klímatudatos szemléletmód terjesztése, népszerűsítése a 21. század egyik legfontosabb kihívása. Annak ellenére, hogy a globális felmelegedés és az azzal járó természeti katasztrófák – aszályok, áradások, erdőtüzek, pusztító szuperviharok: az egész feje tetejére állt időjárási rendszer – hatásait mindannyian a saját bőrünkön érezzük, még mindig nagy számban vannak “klímaváltozás-szkeptikus” emberek: olyanok, akik akkor sem lennének hajlandók elismerni, hogy komoly baj van kicsiny planétánkkal, ha a kaliforniai bozóttüzek már Arnold Schwarzenegger patióját nyaldosnák. Ilyen korban élünk; az informatika, és azon belül is elsősorban az internet és a közösségi média fejlődése nagymértékben demokratizálta a kommunikációs folyamatainkat – de közben nehezebbé is tette a tájékozódást: minél több a hírforrás, a tartalomgyártó, minél könnyebb nagyszámú követőtábort építeni a social media platformokon keresztül, annál nehezebb eligazodni az egymásnak gyakran homlokegyenest ellentmondó információk áradatában. Annál nehezebb megértetni az embertársainkkal, hogy ha nem lépünk, szó szerint kifüstölhetjük magunk alól a bolygót - de legalábbis azokat a klimatikus körülményeket, amelyek között, mi, a mára nyolcmilliárdosra duzzadt emberi faj még képesek lennénk hosszú távon megmaradni ezen a bolygón. Natalie Sauer, a The Conversation szakírója szerint a megoldás paradox módon éppen abban a technológiai fejlődésben rejlik, ami – ahogy azt fentebb vázoltuk – legalább részben a problémát okozza. Sauer szerint a klímaváltozás elleni harc fő szószólói a virtuális influenszerek lehetnek: azok a mesterségesen létrehozott online perszónák, amelyek – mint a világ legismertebb virtuális karakterének számító Lu do Magalu (14,6 millió követő a Facebookon, 6 millió az Instagramon, 1,3 millió a Twitteren és ugyanannyi a Tiktokon, plusz több mint 2,6 millió Youtube-feliratkozó), vagy Barbie – igen a Mattel-féle, “akinek” színes hétköznapjaiból nemrég álomgyári blockbustert forgattak Margot Robbie és Ryan Gossling főszereplésével (14,6 millió követő a Facebookon, 2,2 millió az Instagramon, közel 320 ezer követő a Twitteren, 440 ezer havi rendszerességgel visszatérő hallgató a Spotifyon és 11,1 millió feliratkozó a YouTube-on) – egyre nagyobb népszerűségre – és így befolyásra tesznek szert a közösségi médiahasználók körében. A klímaváltozás elleni harc digitális nagykövetei lehetnek Sauer szerint a virtuális influenszerek ideális médiumai lehetnek a klímaváltozással kapcsolatos üzenetek terjesztésének: mivel nincs magánéletük, kisebb a valószínűsége, hogy megosztó botrányokba keveredjenek, és nem mellesleg, a karbollábnyomuk is kisebb, mint egy hús-vér véleményvezéré. Ráadásul – lévén komputer-generálta virtuális személyiségek – nincsenek előítéleteik, szabad akaratuk, így az általuk megosztott tartalmakat is könyebb szinkronba hozni a kormányzati, illetve a klímaváltozás hatásai ellen küzdő nonprofit szervezetek által terjeszteni kívánt üzenetekkel. A szakértő szerint a virtuális influenszerek tökéletes nagykövetei lehetnek a klímaváltozás elleni harcnak – igaz, megvannak a maguk korlátai is. Sauer a University of Sheffield szakembereivel közösen végzett kutatásaira hivatkozva azt írja, a felhasználók jelentős része pozitívan áll hozzá ahhoz, hogy virtuális influenszerek is részt vegyenek a klímaváltozással kapcsolatos polémiában, és környezettudatos üzeneteket közvetítsenek. Főleg akkor, ha érthetőbb, befogadhatóbb, “humánusabb” hangnemben teszik ezt, mint a tudományos közösség képviselői, akik hajlamosak kevésbé közérthető szakzsargonban értekezni a témáról. A kutatás eredményei szerint azok az emberek, akik nem bíznak a tudósokban és a szakemberekben, különösen fogékonyak a virtuális influenszerek által közvetített üzenetekre. High-end divatmárkákkal működnek együtt Sauer öt virtuális influenszert is említ azok között, akik hatékonyan küzdhetnek a klímaváltozással kapcsolatos közönnyel és szkepticizmussal szemben. Miquela Sousa (más néven Lil Miquela) az egyik leghíresebb közöttük: közel 2,5 millió követője van az Instagramon. Miquela, aki több híres divatmárkával, köztük a Pradával és a Calvin Klein-nal is együttműködik “aktivistaként” működik a közösségi oldalakon. Az avatárjai nagyon élethűek, “emberszerűek”, ami a kutatások szerint nagyban hozzájárul ahhoz, hogy hatékonyan kommunikálja a fenntarthatósággal kapcsolatos üzeneteket. Noonoouri is nagyon népszerű virtuális véleményvezér, aki közel 454 ezer követőt mozgat meg az Instagramon. MI-zenészként szerepel a social média közéletben, emellett elkötelezett vegánnak vallja magát, akinek mindene a fenntartható divat. A kutatók érdekes összefüggésre bukkantak a tevékenysége elemzése során: mint kiderült a virtuális infulenszereknek akkor van igazán nagy hatásuk a fenntarthatósággal kapcsolatos disputában, ha egy ismert márkával, az ő esetében például a Vivienne Westwood divatmárkával működnek együtt. A 240 ezer Instagram-követővel büszkélkedő Shudu.Gram a “világ első digitális szupermodellje” már a Vouge-ban és a Cosmopolitanban is szerepelt, és olyan márkákkal működött együtt, mint a szuperluxus Balmain. Több posztjában is hitet tett a fenntartható divat mellett; Miquela Sorsához hasonlóan ő is a “human-like” digitális személyiségek közé tartozik. A Fondation de France francia kormányszervezet által bemutatott Bee_nfluencer az első “virtuális méhecske”, akinek egyetlen célja és feladata, hogy megmentse Franciaország pusztuló méh-populációját. 225 ezer követően van az Instagramon, üzeneteiben többek között a reciklálás fontosságára, a növényvédőszerek okozta pusztításra, a fenntartható mezőgazdasággal kapcsolatos lehetőségekre és kihívásokra hívja fel a figyelmet. Vida.Kit – egy, a University of Sheffield kutatói által életre hívott fiatal “zöld influenszer” – eddig 8700 követőt toborzott az Instagramon. A feladata, hogy oktassa és tájékoztassa a gyerekeket és a fiatal felnőtteket a klímaváltozás okozta problémákkal és a fenntartható életvitellel kapcsolatban; Vida egy kispajtást is kapott: Hank, a macska fontos szerepet játszik abban, hogy “gazdája” megbízhatóan és hatékonyan adhassa át az általa kommunikálni kívánt üzeneteket. Komoly problémát jelent az átláthatóság hiánya Sauer elismeri: annak ellenére, hogy az elmúlt években nagyon népszerűvé váltak, sokan továbbra is hiteltelennek tartják a virtuális influenszerek üzeneteit – különösen akkor, ha szocio-politikai témákkal kapcsolatban hallatják a hangjukat. Sokan azt kifogásolják, hogy nem tudni, ezek a szereplők MI által generált posztokat, esetleg egy reklámügynökség vagy politikai think tank gondolatait népszerűsítik. A szakértő szerint az átláthatóság hiánya komolyan veszélyeztetheti a virtuális megmondóemberek hitelességét. “Annak ellenére, hogy a virtuális influenszerek használatának számos előnye van a hirdetők számára, fontos, hogy tudják, hogyan vethetik be őket igazán hatékonyan. A virtuális influenszerek klímatudatos viselkedésre buzdító tevékenységének kutatása még mindig gyerekcipőben jár  – a legtöbb itt idézett kutatás az elmúlt néhány hónapban készült” – írja. A virtuális influenszerek izgalmas új hangot vihetnek a klímaváltozás elleni harcba. A fiatal, elszigetelt, de közben változást akaró tömegek az eddigi információink alapján fogékony célcsoportot jelentenek a számukra; mivel a tradicionális média egyre kevésbé tudja megszólítani őket, ezek az innovatív kommunikációs eszközök kulcsszerepet játszhatnak a bolygónk megmentéséért vívott küzdelemben.
#Jógyakorlatok #Nonprofitoknak #Vállalatoknak

”Az erőszakmentes kommunikáció nagyobb hatékonyságot, jobb teljesítményt és működést, stabilabb szervezeti struktúra kiépítését teszi lehetővé” – Interjú Pataki Anna coach-csal, EMK-trénerrel

Az EMK eszközeit ma már Magyarországon is számos nonprofit és forprofit szervezetben alkalmazzák. Marshall Rosenberg módszerének célja, hogy minden érintett fél számára elfogadható, az alapvető szükségleteiket figyelembe vevő, empatikus kommunikációs helyzetet teremtsen egy csoporton, közösségen belül. Az Erőszakmentes Kommunikáció (EMK) filozófiáját és módszertanát Marshall Rosenberg amerikai klinikai szakpszichológus dolgozta ki. Az EMK célja, hogy az emberek nagyobb empátiával, nyitottabban, érthetőbben tudjanak kommunikálni egymással, és lehetőség szerint minden fél számára kedvező “nyertes-nyertes“ viszonyt alakítsanak ki. “Egy gyerekneveléssel kapcsolatos workshopon találkoztam először az erőszakmentes kommunikáció fogalmával. Rögtön éreztem, hogy ez sokkal több egyszerű kommunikációs technikánál: egy mélyebb gondolkodásmód, életszemlélet, amely mögött komoly filozófiai alapvetések vannak – mondja Pataki Anna coach, mediátor, üzletviteli tanácsadó és EMK-tréner. – A hozzá tartozó eszköztár elsősorban arra szolgál, hogy kézzelfoghatóvá tegye ezt a mögöttes világlátást, és segítsen annak gyakorlásában, alkalmazásában.” Pataki Anna (Fotó: Hello Nonprofit) Marshall az EMK kidolgozásánál sok különféle forrásból merített. ”Nagyban épített a Mahatma Gandhi-féle felfogásra: nem véletlenül, hiszen ő is az erőszakmentesség ideáját hirdette. Ahogy a nagy világvallások tanításaira is: egyik kedvenc anekdotája szerint, amikor Izraelben tartott workshopot, a résztvevők azt mondták neki, »ez az alkalmazott Tóra«, amikor egy arab faluban, azt, hogy »ez az alkalmazott Korán«, amikor egy keresztény közösségben, akkor pedig azt, hogy »ez az alkalmazott Biblia«.” A tréner hangsúlyozza: ahogy Ghandi, úgy az EMK is tágan értelmezi az erőszakmentességet. “Nem csak a fizikai erőszakról van szó, Marshall filozófiája mindent »erőszaknak« tekint, amit nem szívből mondunk vagy teszünk – akár magunkkal, akár mással.” A konfliktusok a rendszerből fakadnak Annak ellenére, hogy az erőszakmentes kommunikáció sokak számára elvont, ezoterikus megközelítésnek tűnhet, nagyon is praktikus gyakorlati alkalmazásai is vannak. “Az EMK-t és annak módszereit, eszközkészletét gyakorlatilag bármilyen közösségen belül alkalmazhatjuk, ahol fontosak az emberi interakciók: a családtól a párkapcsolaton át a munkahelyekig – mondja Anna. – Marshall abból indul ki, hogy a világon minden embernek hasonló alapszükségletei vannak. Köztük fizikaiak – mint az élelem, a folyadékbevitel, vagy a napfény –, és lelkiek – mint az, hogy egy közösséghez tartozzunk, hogy megértsenek és elismerjenek minket, hogy örömöket és kihívásokat éljünk meg, hogy biztonságban érezzük magunkat. Az EMK szerint csak olyan megoldások lehetnek minden érintett számára fenntarthatók és előremutatók, amik valamennyiük szükségleteit figyelembe veszik – mert ha csak egy érdekelt fél szempontjait is figyelmen kívül hagyjuk, annak hosszabb távon az egész közösség fizeti meg az árát. Ez a szemlélet nagyban eltér a megszokott, vitákra építkező »kinek-van-igaza« megközelítéstől: nem azt vizsgálja, hogy ki van domináns helyzetben, vagy hogy kinek az érvei megalapozottabbak, hanem azt, hogy hogyan lehet olyan helyzetet teremteni, ami mindenki számára kielégítő, amitől mindenkinek kiegyensúlyozottabb és örömtelibb lesz az élete.” A tréner elismeri, hogy az erőszakmentes kommunikáció széles körű alkalmazása szétfeszítené a jelenleg elfogadott társadalmi és gazdasági rendszerek kereteit. “De ez is az egyik célja. Már csak azért is, mert ugyan az EMK-t elsősorban a személyek közötti, illetve csoportokon belüli kommunikációban szoktuk használni, de a legtöbbször az egyes emberek közötti konfliktusok is a rendszerből fakadnak, azokból a társadalmi-gazdasági konstrukciókból születnek, amelyekben élnek, dolgoznak.” Szükségletek és megoldási stratégiák Anna hangsúlyozza, nagyon fontos, hogy az emberek szükségleteit és az azok kielégítését lehetővé tévő megoldási stratégiákat szétválasszuk egymástól. “Csak hogy egy példát mondjak, lehet, hogy valaki nagyon szeretne egy munkát, feladatot, de hiányoznak a kompetenciái annak ellátásához. Ilyenkor nem az a megoldás, hogy ennek ellenére rábízzuk a szóban forgó feladatot, hanem az, hogy megvizsgáljuk, milyen alapszükségletét – mint az anyagi biztonság, a megbecsülés, a csoporthoz való tartozás – szeretné kielégíteni azzal, hogy pályázik, és milyen megoldási stratégiákkal – például egy másik, hozzá illő pozíció felajánlásával – tudjuk kielégíteni ezt a szükségletet. Az alapvető szükségletek kielégítésére számtalan különféle megoldást találhatunk, amelyek közül az adott körülmények között választhatunk: lehetőleg olyan módszert, ami nem csak a kérdéses személy, hanem valamennyi vele együttműködő, dolgozó ember szükségleteit figyelembe veszi.” Anna szerint fontos distinkciót tenni az erőszakmentesség és a konfliktuskerülés, a gyengeség között. "Az erőszakmentesség nem jelent erőtlenséget – sőt az erő használata fontos része az EMK-nak. De nem mindegy, hogy hogyan – védelemre vagy büntetésre – használjuk az erőnket – emeli ki. – Ha grabancon kapom az úttestre kiszaladó gyerekemet, hogy elrántsam egy arra hajtó autó elől, akkor védelemre használom az erőmet. Ha utána fel is pofozom, akkor büntetésre.” Az EMK alkalmazásával a szervezetek hatékonysága is sokat javul A szakember több civil szervezettel – köztük a Humusz Szövetséggel, a Bábozd Zöldre Egyesülettel és a Hópárduc Alapítvánnyal –, számos üzleti vállalkozással és a PAF Közhasznú Alapítványon keresztül állami egészségügyi intézményekkel is együtt dolgozik coachként, illetve EMK-trénerként. “Vannak olyan témák, kihívások, amik szinte minden szervezetben megjelennek, attól függetlenül, hogy milyen szektorban működik – fejtegeti. – Ilyen például az, hogy hogyan tudunk erőszakmentes módon visszajelzéseket adni a főnökeinknek, kollégáinknak; hogy hogyan fogadjuk a visszajelzéseket; hogy hol és hogyan húzzuk meg a határainkat; hogy hogyan fogalmazzuk meg kritikamentesen, ha valami nem tetszik – vagy épp hogyan fejezzük ki a köszönetünket és hálánkat.” Mint mondja, ezek kivétel nélkül fontos kérdések, amelyek megválaszolása nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy egy-egy szervezet dolgozói elkerüljék a kiégést, ami komoly fluktuációhoz, és ezen keresztül az adott cég, nonprofit működésének, hatékonyságának romlásához, széteséséhez vezethet. “Az EMK eszközeinek használata nagyobb hatékonyságot, jobb teljesítményt és működést, stabilabb szervezeti struktúra kiépítését teszi lehetővé – vélekedik. – Sajnos, ma még a legtöbb szervezet fókuszából hiányzik a jó együttműködéshez szükséges empátia, pedig több kutatás is igazolja, hogy ott, ahol kellő hangsúlyt fektetnek az egymással együttműködő emberek közötti megértő és nyitott kommunikáció kialakítására és ápolására, a hatékonyság is nagyon sokat javul.”
#Digitalizáció #Környezeti ügyek #Környezetszennyezés #Vállalatoknak

Komoly dilemma előtt a generatív MI-t használó vállalatok: Az “okos rendszerek” betanítása és használata jelentős környezetszennyezéssel járhat

Egy közelmúltban megjelent kutatás szerint egy vállalati környezetben használt MI-modell betanítása közel ötször annyi széndioxidot termel, mint öt átlagos méretű autó a teljes életciklusa során. Az így kifejlesztett rendszerek működtetése további kibocsátással jár – nem véletlen, hogy a szakértők szerint fontos lenne, hogy a cégek az energiatakarékos “zöld MI” megoldásokba invesztáljanak. Világszerte egyre több vállalat használja a generatív mesterséges intelligencia (GenMI) megoldásokat kockázatelemzésre, ügyfélszolgálati feladatok ellátására, a termelékenység optimalizálására, a könyvelési és könyvviteli folyamatok korszerűsítésére és számos más, hagyományosan “humán erőforrás alapú” teendő elvégzésére. Az MI-apostolok szerint ezek az okos algoritmusok nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy fenntarthatóbbá tegyük a világot – miközben számos szakember attól tart, hogy széleskörű alkalmazásuk csak tovább súlyosbíthatja a klímaváltozás egyre erőteljesebben érvényesülő hatásait. A massachusettsi University of Amherst kutatóinak 2019-es tanulmánya szerint egyetlen MI-modell “betanítása” közel 284 tonna szén-dioxid kibocsátással jár – ez ötször akkora szennyezés, mint amennyit öt átlagos méretű amerikai autó bocsát ki a teljes életciklusa során. Az MI-megoldásoknak kimagasló energiafelhasználásuk miatt igen nagy a karbonlábnyoma – és ez egy olyan tény, amit csak igen kevés döntéshozó – a PwC 2023-as Emerging Tech Survey kutatása szerint csak az üzleti vezetők 22 százaléka – vesz figyelembe a döntései során. Nicola Sfondrini, a PwC szakértője szerint nem szabad elfelejteni, hogy az MI okozta széndioxid-szennyezés a betanítási fázis után is tovább folytatódik. Az ilyen rendszerek használata komoly kibocsátással jár; mint a Forbes-ban megjelent cikkében írja, a vállalatoknak “át kell gondolniuk”, valójában mekkora energiafelhasználással jár az ipari célú gépi tanulási rendszerek üzemeltetése. “Úgy kell egyre jobban kitágítanunk a technológia határait, hogy közben nem áldozzuk fel az ökológiai fenntarthatóságot” – írja. Integrált fenntarthatósági modelleket kell felállítanunk A GenMI-megoldások kifejlesztése és használata – a korai fejlesztéstől és az adatalapú tréningtől a specializált feladatok ellátására alkalmas “business critical” alkalmazások működtetéséig – rendkívül nagy energiaköltséggel jár. Ezeknek a rendszereknek a hadrendbe állítása mindenképpen széndioxid szennyezést eredményez – még akkor is, ha nagyrészt megújuló forrásokból biztosítjuk az energiaigényüket. Sfondrini szerint az MI-megoldásokat hasznosító vállalatoknak jól átgondolt fejlesztési stratégiákat kell kidolgozniuk azért, hogy minimalizálhassák ezeknek a rendszereknek a negatív környezeti hatásait. Például úgy, hogy más, nagyobb szennyezési rátával rendelkező tevékenységeket váltanak ki a segítségükkel: “Ha az MI segítségével optimalizálják az üzleti folyamataikat, az lehetővé teheti, hogy »karcsúsítsák« a fizikai infrastruktúrájukat, és visszavágják az utazással kapcsolatos kibocsátásaikat” – hangsúlyozza. A szakember úgy látja, a cégeknek és a szabályozó testületeknek olyan, a GenMI használatának pozitív és negatív hatásait is figyelembe vevő integrált fenntarthatósági modelleket kellene felállítaniuk, amelyek lehetővé teszik, hogy felmérjük, valójában milyen hatással van ennek a technológiának az adoptálása a környezetre. “A cégek csak akkor tudják érdemben mérlegelni az ipari folyamatok ma tapasztalható változásainak előnyeit és hátrányait, ha valóban rálátnak ezekre a mutatókra; csak akkor tudják eldönteni, hogy az GenMI megfelelő egyensúlyt teremt-e a működési és a környezeti fenntartás között, ha pontos számokkal kalkulálhatnak” – emeli ki. A cél a “zöld MI” A szakemberek szerint a vállalatok akkor járnak el felelősen az MI-rendszerek adaptációja során, ha fokozatosan, az ezzel járó energiaköltséget és szennyezőanyag-kibocsátást folyamatosan monitorozva bővítik okos technológiai eszközeik körét. Olyan módszereket kell kidolgozniuk, amelyekkel hatékonyan “zöldíthetik” az MI-infrastruktúrájukat, miközben arra ösztönzik a fejlesztőket és a techcégeket, hogy a jelenleginél energiatakarékosabb megoldásokat dolgozzanak ki. Ehhez persze átlátható szervezeti irányelvek és széles körben elfogadott mérési mechanizmusok, benchmarkok kellenek, olyan eszközök, amelyek lehetővé teszik, hogy objektív és átlátható módon követni lehessen az új technológiák ökológiai hatásait. Sfondrinis szerint elengedhetetlen, hogy olyan iparági szövetségesek, együttműködések jöjjenek létre, amelyek tagjai folyamatosan megosztják egymással a tapasztalataikat és az eredményeiket, biztosítva a “zöld MI” technológiák kifejlesztéséhez szükséges tudástranszfert. Iparági sztenderdekre épülő szabványokra, tanúsítási rendszerekre is szükség lenne, amelyek szintén nagyban hozzájárulhatnának ahhoz, hogy fenntartható MI-megoldásokat dolgozzunk ki.