A dunai árvíz tetőzésének hetében tartották a BME Jövőtervező tudományos ismeretterjesztő sorozatának Éltető vizek – Hogyan alakítjuk folyóink sorsát? című előadását. Véletlen egybeesés: de keresve sem találhattak volna aktuálisabb témát.
Lehetséges-e fenntartható módon gazdálkodni a vizeinkkel? Hogyan befolyásolja az emberi tevékenység és a klímaváltozás folyóink állapotát? Hogyan segítheti a mesterséges intelligencia (MI) a szakemberek munkáját? Erről és más, a környezetvédelemmel, a vízgazdálkodással és a fenntartható fejlődés szolgálatába állított MI-val kapcsolatos kérdésről esett szó a szeptember 25-én a BME Jövőtervező tudományos ismeretterjesztő sorozatának Éltető vizek – Hogyan alakítjuk folyóink sorsát? című előadásán.
Az est folyamán a BME Építőmérnöki Kar Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének szakértői, Józsa János, Baranya Sándor és Verbőczyné Füstös Vivien a vizeinkkel foglalkozó tudományos projektek fő sodorvonalát, valamint a folyógazdálkodás globális és hazai problémáit mutatták be. A szakértők a víz sokrétű, éltető jelentőségét (ivóvíz, mezőgazdaság, biodiverzitás, vízenergia, személy- és áruszállítás, rekreáció, klímaszabályozás stb.) állították szembe a kapcsolódó kockázatokkal, előadásuk remekül mutatta be az infrastuktúra árvíztől való védelmének fontosságát. Mint hangsúlyozták, a folyami kapcsolódású kutatások segítik a tervezést a hidrológiai, árvizi előrejelzésekkel, és az áramlástani és termodinamikai vizsgálatokkal kapcsolatban is.
A változó éghajlat következtében a víz körforgása gyorsul, több csapadék várható, és a szélsőségek gyakorisága is nő. A BME rendezvénye előtt alig néhány nappal, szeptember 19-én tetőző dunai áradás jól szembeállítható volt az ugyanazon napon Vásárosnaménynél mért -200 centiméteres tiszai vízállással, ami közel hat méterrel volt alacsonyabb a megszokottnál.
A folyókat érő emberi hatások következtében felborult a folyórendszerek hordalékmérlege. A Duna teljes hosszának alig tíz százaléka van egyensúlyi állapotban: a beszűkített, lerövidített folyómedrek medermélyülést és csökkenő hordalék-utánpótlást eredményeznek, ami negatívan hat a biodiverzitásra, a talajvizekre és így az ivóvíz-ellátásra, ráadásul még az árvizek kockázatát is növeli.
A megoldás nem fekete-fehér: prioritások mentén érdemes olyan új tudományos megközelítéseket találni, amelyek jó esetben képesek lesznek a társadalmi, gazdasági, környezetvédelmi és politikai érdekeket egyszerre szolgálni.
Az érintettek mind érdekeltek a közös megoldásban. A 2022-es aszálykár a GDP 1,5 %-át perzselte el, és a hőség miatti többlethalálozás is megugrott. Kozma Zsolt, a Víziközmű és Környezetmérnöki Tanszék szakértője részletesen vázolta a fenntartható vízvisszatartás lehetséges alternatíváit, nyitva hagyva a kérdést, vajon lehetséges-e a konszenzusos megoldást találni ebben a sokszereplős feltételrendszerben. Kiindulási pontként leszögezte, hogy a vízhiányra vízbőség idején lehet felkészülni, amelynek kulcsa a talajban tárolás mélyártéri és háttértározókkal való megoldása.
Samu Andrea, a WWF Magyarország Élő Folyók programjának szakértője a természetvédők és vízmérnökök közötti szakmai kapcsolódás fontosságáról beszélt. Hangúlyozta, jelenleg épp a hatodik legnagyobb fajkihalási hullámban vagyunk, ráadásul az édesvízi fajok kétszer olyan gyorsan tűnnek el (-81 %), mint a szárazföldiek (-38 %). Az elmúlt háromszáz évben globálisan a vizes élőhelyek (nyílt vízfelület, ártér, mocsarak, lápok stb.) 90 %-a tűnt el, felüket az 1900-as évek eleje óta csapoltuk le, szárítottuk ki. Magyarországon az egykori árterek közel 25 %-os kiterjedése mára szűk 2 %-ra csökkent. A felszíni vizek leapadása a felszín alatti vizekre is hatást gyakorol, ezzel magyarázható, hogy a Duna-Tisza közi Homokhátság lassan elsivatagosodik, és mintegy ezer kisebb-nagyobb tó száradt ki a régióban az elmúlt száz évben. Folyóvizeinkből is 37 kiszáradófélben van.
Végül a Toldy Ferenc Gimnázium tanulója, Reich Márton mutatta be a BME TDK-n díjazott FolyaMI kutatások eredményét, amelyből megérthettük, hogyan állítható a mesterséges intelligencia a kutatók, vízmérnökök, és ökológusok szolgálatába. Márton találmánya egy műanyag-felismerő alkalmazásból fejlődött a folyami halak felismerőjévé, lehetőséget biztosítva az ökós vízmérnököknek, hogy rövidebb idő alatt nagyobb területen végezhessék el a munkájukat. Az alkalmazás nemcsak az ökológiai indukációban játszhat fontos szerepet, hanem a vízminőség mérésében, az invazív fajok észlelésében, és a biodiverzitás megőrzésében is. Segíheti a fenntartható halászatot, a halállomány kezelését és a vízgazdálkodást.
Összeségében elmondhatjuk, hogy a vízmegtartás a nulladik lépés, a kiindulópont lenne ahhoz, hogy jó, valamennyi érintett fél számára megfelelő megoldásokkal rukkoljunk elő a vizeinkkel kapcsolatban – ez azonban az érintettek bevonása nélkül megvalósíthatatlan.
by 
