Soha nem látott szinten az ember okozta globális felmelegedés mértéke

Egy új jelentés szerint lassan elérhetetlenné válik, hogy a Párizsi Klímaegyezményben meghatározott 1,5 fok alatt tartsuk az iparosodást megelőző szinthez mért átlaghőmérséklet-emelkedést.

Egy közelmúltban kiadott jelentés szerint soha nem volt még olyan mértékű az ember által okozott globális átlaghőmérséklet-emelkedés, mint napjainkban. A University of Leads és a berlini MCC (Mercator Research Institute on Global Commons and Climate Change) klímakutató központ szakértői által kiadott Indicators of Global Climate Change című kutatási összefoglaló szerint 2023-ban 1,43 fok volt az iparosodást megelőző szinthez viszonyított átlaghőmérséklet-emelkedés; ráadásul eddig példátlan látott mértékben, évtizedenként 0,26 fokkal tovább növekszik ez a mutató.

Az Earth System Science Data című szaklapban publikált jelentés szerint az egyre gyorsuló mértékű felmelegedést elsősorban az okozza, hogy évente 53 millió tonna szén-dioxidnak megfelelő mennyiségű üvegházhatású gázt juttatunk a légkörbe. Paradox módon, az ezzel párhuzamosan javuló levegőminőség is csak tovább fokozza a felmelegedést, mivel kevesebb olyan szennyezőanyag kerül a légkörbe, amely hűtő hatást tudna generálni.

Karnyújtásnyira kerültünk az 1,5 fokos átlaghőmérésklet-emelkedéstől

A most kiadott jelentés szerint karnyújtásnyi távolságra kerültünk attól, hogy túllépjük a 2015-ös Párizsi Megállapodásban meghatározott 1,5 fokos átlaghőmérséklet-emelkedést. A becslések szerint a globális klímabüdzsé (annak mértéke, hogy mennyi szén-dioxidnak megfelelő üvegházhatású gázt bocsáthatunk ki ahhoz, hogy legalább 50 százalék esélyünk legyen arra, hogy az 1,5 fokos átlaghőmérséklet-emelkedés alatt maradjunk – a szerk.) 2024 elején 200 gigatonna szén-dioxid volt, közel 60 százalékkal kevesebb, mint a négy évvel korábban kalkulált 500 gigatonna.

“Annak ellenére, hogy a klímaváltozás elleni intézkedések mérsékelték az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedését, a globális hőmérséklet tovább emelkedik, ráadásul egyre gyorsuló mértékben” – hangsúlyozta Piers Foster, a Priestley Centre for Climate Futures Leeds igazgatója, a tanulmány vezető szerkesztője. Véleményét William Lamb, az MCC kutatója is osztja. “Amíg drámaian vissza nem szorítjuk az erdőirtást és a szén, az olaj és a földgáz elégetését, az üvegházhatású gázok tovább akkumulálódnak a légkörben, és tovább hajtják a klímaváltozást” – jelentette ki.

Hasonló cikkek

#Környezeti ügyek

Nyakunkon a “Greenlash”: Az idei uniós választások eredményei azt mutatják, hogy sokan túl magasnak tartják a klímaváltozás elleni harc pénzügyi és szociális költségeit

Az Európai Unió az elmúlt években komoly lépéseket tett a klímaváltozás hatásainak mérséklése érdekében. Egy ideig úgy tűnt, ebben a törekvésükben a kontinens lakói is támogatják őket: 2019-ben a “zöldek” minden idők legnagyobb EP-választási sikerét érték el. Aztán jött az idei választás, és vele a kijózanodás, a frakció korábbi képviselői helyei egyharmadát elvesztette. Európa hosszú évtizedekig a világ egyik legnagyobb szennyezőanyag-kibocsátója volt. Aztán jött az Európai Gazdasági Közösséget felváltó Európai Unió (EU), ami – nem kis részben az olyan közép-kelet európai országok rendszerváltást követő integrálása révén, mint amilyen Magyarország is – szimpla piaci érdekközösségből magasabb szinten együttműködő, ma már 27 tagországgal büszkélkedő közösséggé emelte a kontinens országainak társulását. Az EU az elmúlt években látványos lépéseket tett annak érdekében, hogy fenntarthatóbbá tegye a működését: sorban jelennek meg a CSR-ral és ESG-vel kapcsolatos, egyre szigorúbb szabályozások; 2030-ra több mint felével csökkentenék az üvegházhatású gázok kibocsátását; 2035-től pedig betiltják a benzin- és dízelüzemű autók forgalmazását az unión belül. Az EU vezetői – egy-két látványos kivételtől eltekintve – elkötelezettnek látszanak amellett, hogy mérsékeljék a klímaváltozás évről-évre drasztikusabbá váló hatásait. Egy ideig úgy tűnt, hogy ebben a választóik többsége is támogatja őket: az előző, 2019-es európai parlamenti (EP) választásokon a Zöldek/Európai Szabad Szövetség (Zöldek/ESS) frakció minden idők eddigi legjobb eredményével hetven képviselői helyet szerzett. Aztán jött a Covid, az orosz-ukrán háború, a migrációs krízis és az ezek nyomában járó rekordinfláció, ami az idei EP-választási eredményeket látva alaposan átformálta az erőviszonyokat: a zöld frakció például az öt évvel ezelőtt megszerzett EP-helyei harmadát elvesztette. Nagy hasraesés Idén júniusban az EP-választások eredményeit elemezve Matina Stevis-Gridneff, a The New York Times brüsszeli tudósítója azt írta, “valami láthatóan megroppant az európai választók jelentős részében”, akik láthatóan kiábrándultak a zöld pártokból. A The European Council on Foreign Relations nevű think tank nevet is adott ennek a jelenségnek: elemzőik szerint a “greenlash” – a környezetvédelemmel, klímaváltozással kapcsolatos érdeklődés szembetűnő visszaesése – hátterében elsősorban az európai polgárok egzisztenciális szorongása áll – az, hogy mennyibe fognak kerülni ez EU nagyrátörő, a klímaváltozás enyhítését célzó tervei. Véleményüket Bas Eickhout holland EP-képviselő, a Zöldek/ESS alelnöke is osztja. “Úgy látom, sokaknak az jár a fejében, »Oké, de hogy engedhetjük meg magunknak ezt?« – mondta az EU klímaváltozás elleni intézkedéseinek költségeiről nyilatkozva. – Annak ellenére, hogy az európaiak támogatják a klímaváltozás elleni programokat, nem akarják a zöld átállás költségeit viselni.” Eickhout szerint félő, hogy ha az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszaszorítása és a saját energiaszámláik alacsonyan tartása között kell választaniuk, a legtöbben az utóbbit választják. Lazább szabályozásért tüntetnek a termelők A zöld átállás sokba kerül. Az olyan megújuló energiaforrások kiaknázásnak, mint a napenergia, a szélenergia vagy a vízerőművek, relatíve nagy a bekerülési költsége – ami rövid távon az adófizetőktől is nagyobb áldozatot követel. A nagy hatótávolságú elektromos járművek ma még többe kerülnek, mint a hagyományos, belső égésű motorokkal szerelt autók. A klímaváltozás hatásait enyhítő reformok nagyon is kézzelfogható áldozatokat követelnek az európai szavazóktól, nem meglepő, hogy ezek költségeit nem mindenki tudja vagy akarja megfizetni. Az EU klímaváltozás elleni programjának elfogadottságát az is komolyan visszaveti, hogy a közösség szigorú szabályozásokat kíván elfogadtatni az egyik legnagyobb globális szennyezőanyag-kibocsátó iparággal, a mezőgazdasággal kapcsolatban. Európában a mezőgazdasági termelők rendkívül jelentős lobbierőt képviselnek, a legújabb felmérések szerint a kontinens földterületeinek negyven százaléka művelés alatt áll. A termelők közül sokan attól tartanak, hogy ha az EU-szabályozásnak megfelelően változtatniuk kell az eddigi gazdálkodási gyakorlatukon, az komolyan veszélyeztetheti a nyereségességüket. Nem véletlen, hogy az agrár-érdelvédelmi közösségek komoly tiltakozásokat szerveztek Európa-szerte annak érdekében, hogy megpróbálják elérni a mezőgazdaságra vonatkozó klímavédelmi szabályozás fellazítását: Belgiumban idén áprilisban felgyújtottak egy metróállomást, és nyers tojással, valamint “folyékony trágyával” dobálták meg a kiszálló rendőröket, Franciaországban pedig “megrohamoztak egy kormányzati épületet”. A júniusi EP-választás előtt többezer gazdálkodó írt alá egy, az új greenwashing-ellenes intézkedések ellen tiltakozó nyílt levelet; az aláírók szerint az új szabályozás komolyan sújthatja az állati eredetű termékek gyártóit. ”A klímaváltozás elleni harc komoly »imázsproblémával küzd«” Az EU az elmúlt években jelentős összegeket költött a klímaváltozás elleni harcra. A zöld átállásra nyitott vállalkozásoknak komoly ösztönzőket és kedvezményeket is biztosítottak, a Rystad Energy adatai szerint az elmúlt években közel 115 milliárd eurót öltek a “tiszta energia” technológiák fejlesztésébe. Elisabetta Cornago, a Centre for European Reform vezető kutatója szerint az uniónak most a klímaváltozás elleni intézkedések költségeinek drasztikus csökkentésébe kellene invesztálniuk – annak érdekében, hogy visszaszerezzék a szavazók támogatását a zöld átállással kapcsolatban. “A törvényalkotóknak olyan zöld irányelvek kidolgozására kell koncentrálniuk, amelyek megfizethetővé teszik a dekarbonizációt, és mindenki számára egyértelművé teszik, milyen társadalmi előnyei vannak a fenntarthatóságnak” – vélekedett a szakember. Cornago szerint a politikusoknak meg kell értetniük az emberekkel, hogy a fenntarthatóbb gazdaság jelentősen csökkentheti a szegénységet, mérsékelheti a levegő- és vízszennyezésből adódó egészségügyi kockázatokat, és a mostaninál megbízhatóbb élelmezési rendszer felállítását teszi lehetővé. “A klímaváltozás elleni harc komoly »imázsproblémával küzd«. Ahhoz, hogy újra népszerűvé tegyük ezeket a törekvéseket, az kell, hogy “a politikusok megértessék a választóikkal, mekkora árat kell fizetnünk azért, ha nem változtatunk” – hangsúlyozta Cornago.
#Környezeti ügyek #Környezetszennyezés #Társadalmi ügyek

Tényleg az idei minden idők legzöldebb futball-Eb-je?

Az UEFA állítja, mindent megtettek azért, hogy a korábbiaknál fenntarthatóbbá tegyék a 2024-es Európa-bajnokságot. Egy friss jelentés szerint nem sok sikerrel: a torna karbonlábnyoma 500 ezer tonna szén-dioxid körül lehet, ráadásul több nehézsúlyú környezetszennyezőnek számító cég – köztük az európai csapatokat is előszeretettel szponzoráló olajvállalatok és a tavalyi "palackbotrány" főszereplője, a Coca-Cola – is a főtámogatók között van.  Közeleg a németországi foci-Eb döntője, az e hét vasárnap rendezett találkozón Spanyolország válogatottja mérkőzik majd a szerdai holland-angol meccs győztesével. A kontinens idei legnagyobb sporteseménye rajongók millióit vonzotta, az Európai Labdarúgó-Szövetség (UEFA) saját adatai szerint már a torna megkezdése előtt 2,3 millió jegyet adtak el. Az UEFA büszkén hirdeti, hogy az Euro 2024 minden idők legzöldebb EB-je: a szervezet adaptív mérkőzésszervezéssel, smart mobility-megoldásokkal, folyamatos karbonlábnyom-mérésekkel és egy, a négyhetes rendezvény negatív környezeti hatásait enyhíteni hivatott hétmillió eurós “klímaalappal” is igyekezett fenntarthatóbbá tenni a rendezést. Kérdés, hogy milyen hatásfokkal: igaz ugyan, hogy a rajongók jelentős része a Deutsche Bahn szerelvényeivel utazgatott a helyszínek között Gelsenkirchentől Lipcséig, Düsselforftól Berlinig, és a stadionokban vegán ételt is árultak, de az Öko-Institute nevű környezetvédelmi think tank becslése szerint az egész hónapos sportünnep karbonlábnyoma így is 500 ezer tonna szén-dioxid körül lehet, ami több mint kétszer akkora, mint a Covid-járvány miatt egy évvel elhalasztott Euro 2020 217 ezer tonnás kibocsátása. Csúcsszennyezők a szponzorok között Az UEFA “zöldítési törekvéseit” komolyan aláaknázni látszik, hogy az EB-t több, erősen szennyező iparágakban utazó cég és állam is támogatja. Az egyik főszponzor az angol szakzsargonban csak “petrostate-ként” emlegetett közel-keleti olajemírség, Katar, amelynek turisztikai ügynöksége, a Visit Quatar program keretében régóta azon van, hogy fellendítse a hosszútávú légiközlekedési és a térség egyik fő transzport hub-iává tegye az országot. Az UEFA az EB nyitómeccsén hosszabbította meg szponzori szerződését a Quatar Airways légitársasággal; ráadásul a 2023-as "palackbotrány" miatt sokat kritizált Coca-Cola is a főtámogatók között van. A nemzetközi futball régóta jó kapcsolatokat ápol az olyan nagy, multinacionális olajcégekkel, mint a Chevron, a Shell, a Castrol vagy a Petrobas. A fosszilis tüzelőanyagok kitermelésére és kereskedelmére szakosodott vállalatok a klubfutballt is előszeretettel támogatják, egy, a közelmúltban felröppent – igaz, azóta részben cáfolt – hír szerint a magyar focirajongók egyik kedvenc csapatát, az FTC-t is a világ legnagyobb földgázkitermelőjének számító orosz Gazprom szponzorálhatja. A nemzeti válogatottak támogatásáspa a nagy autógyártók is beszálltak: Fossil Free Football nevű holland aktivistacsoport jelentése szerint az idei Eb-n a Mercedes-Benz és a Volkswagen is pénzeli a holland, a dán, a francia, az olasz és a német válogatottat. A Squadra Azzurrával az ENI is megállapodást kötött; az olasz energetikai cégóriást azzal vádolják, hogy lobby- és greenwashing-eszközökkel igyekezett kiterjeszteni piaci befolyását – annak ellenére, hogy a szakértők már az 1970-es években felhívták a cég vezetőinek figyelmét arra, milyen hatással lehet az olajkitermelés felpörgetése a klímaváltozásra. ”Miért tűrjük el, hogy emberek milliói előtt népszerűsítsék ezt a szennyezést?” Peter Crisp, a Fossil Free Football szakértője szerint az olajcégek szponzorrációját is úgy kellene kezelni, ahogy a dohányipari vállalatokét. “Régebben normálisnak tekintették, hogy dohányipari cégek hirdessenek a sporteseményeken. Aztán lassan, idővel kialakult egy konszenzus arról, hogy a dohányzás ártalmas és a közösségre nézve is káros, ezért nem szabad ilyen rendezvényeken népszerűsíteni” – magyarázza. A szakember szerint az emberek nagy része tisztában van azzal, hogy a fosszilis üzemanyagok használata káros a bolygónkra, a jövőnkre, az életmódunkra nézve. ”A többségünk tudja, hogy a klímaváltozást okozó szennyezés ártalmas, társadalmi szinten káros, és veszélybe sodorja a jelenünket és a jövőnket. Miért tűrjü, hogy emberek milliói előtt népszerűsítsék ezt a szennyezést?”
#Digitalizáció #Környezeti ügyek #Környezetszennyezés #Nonprofitoknak #Társadalmi ügyek

A virtuális influenszerek lehetnek a klímaváltozás elleni harc fő szószólói?

A mesterséges intelligencia lassan az online influenszereket is leválthatja. Az új MI-technológiákat lényegüknél fogva “natív” módon használó virtuális véleményvezérek – némiképp paradox módon – komoly szerephez juthatnak a bolygó, vagy legalábbis a megszokott életvitelünk megmentéséért folytatott harcban. A klímatudatos szemléletmód terjesztése, népszerűsítése a 21. század egyik legfontosabb kihívása. Annak ellenére, hogy a globális felmelegedés és az azzal járó természeti katasztrófák – aszályok, áradások, erdőtüzek, pusztító szuperviharok: az egész feje tetejére állt időjárási rendszer – hatásait mindannyian a saját bőrünkön érezzük, még mindig nagy számban vannak “klímaváltozás-szkeptikus” emberek: olyanok, akik akkor sem lennének hajlandók elismerni, hogy komoly baj van kicsiny planétánkkal, ha a kaliforniai bozóttüzek már Arnold Schwarzenegger patióját nyaldosnák. Ilyen korban élünk; az informatika, és azon belül is elsősorban az internet és a közösségi média fejlődése nagymértékben demokratizálta a kommunikációs folyamatainkat – de közben nehezebbé is tette a tájékozódást: minél több a hírforrás, a tartalomgyártó, minél könnyebb nagyszámú követőtábort építeni a social media platformokon keresztül, annál nehezebb eligazodni az egymásnak gyakran homlokegyenest ellentmondó információk áradatában. Annál nehezebb megértetni az embertársainkkal, hogy ha nem lépünk, szó szerint kifüstölhetjük magunk alól a bolygót - de legalábbis azokat a klimatikus körülményeket, amelyek között, mi, a mára nyolcmilliárdosra duzzadt emberi faj még képesek lennénk hosszú távon megmaradni ezen a bolygón. Natalie Sauer, a The Conversation szakírója szerint a megoldás paradox módon éppen abban a technológiai fejlődésben rejlik, ami – ahogy azt fentebb vázoltuk – legalább részben a problémát okozza. Sauer szerint a klímaváltozás elleni harc fő szószólói a virtuális influenszerek lehetnek: azok a mesterségesen létrehozott online perszónák, amelyek – mint a világ legismertebb virtuális karakterének számító Lu do Magalu (14,6 millió követő a Facebookon, 6 millió az Instagramon, 1,3 millió a Twitteren és ugyanannyi a Tiktokon, plusz több mint 2,6 millió Youtube-feliratkozó), vagy Barbie – igen a Mattel-féle, “akinek” színes hétköznapjaiból nemrég álomgyári blockbustert forgattak Margot Robbie és Ryan Gossling főszereplésével (14,6 millió követő a Facebookon, 2,2 millió az Instagramon, közel 320 ezer követő a Twitteren, 440 ezer havi rendszerességgel visszatérő hallgató a Spotifyon és 11,1 millió feliratkozó a YouTube-on) – egyre nagyobb népszerűségre – és így befolyásra tesznek szert a közösségi médiahasználók körében. A klímaváltozás elleni harc digitális nagykövetei lehetnek Sauer szerint a virtuális influenszerek ideális médiumai lehetnek a klímaváltozással kapcsolatos üzenetek terjesztésének: mivel nincs magánéletük, kisebb a valószínűsége, hogy megosztó botrányokba keveredjenek, és nem mellesleg, a karbollábnyomuk is kisebb, mint egy hús-vér véleményvezéré. Ráadásul – lévén komputer-generálta virtuális személyiségek – nincsenek előítéleteik, szabad akaratuk, így az általuk megosztott tartalmakat is könyebb szinkronba hozni a kormányzati, illetve a klímaváltozás hatásai ellen küzdő nonprofit szervezetek által terjeszteni kívánt üzenetekkel. A szakértő szerint a virtuális influenszerek tökéletes nagykövetei lehetnek a klímaváltozás elleni harcnak – igaz, megvannak a maguk korlátai is. Sauer a University of Sheffield szakembereivel közösen végzett kutatásaira hivatkozva azt írja, a felhasználók jelentős része pozitívan áll hozzá ahhoz, hogy virtuális influenszerek is részt vegyenek a klímaváltozással kapcsolatos polémiában, és környezettudatos üzeneteket közvetítsenek. Főleg akkor, ha érthetőbb, befogadhatóbb, “humánusabb” hangnemben teszik ezt, mint a tudományos közösség képviselői, akik hajlamosak kevésbé közérthető szakzsargonban értekezni a témáról. A kutatás eredményei szerint azok az emberek, akik nem bíznak a tudósokban és a szakemberekben, különösen fogékonyak a virtuális influenszerek által közvetített üzenetekre. High-end divatmárkákkal működnek együtt Sauer öt virtuális influenszert is említ azok között, akik hatékonyan küzdhetnek a klímaváltozással kapcsolatos közönnyel és szkepticizmussal szemben. Miquela Sousa (más néven Lil Miquela) az egyik leghíresebb közöttük: közel 2,5 millió követője van az Instagramon. Miquela, aki több híres divatmárkával, köztük a Pradával és a Calvin Klein-nal is együttműködik “aktivistaként” működik a közösségi oldalakon. Az avatárjai nagyon élethűek, “emberszerűek”, ami a kutatások szerint nagyban hozzájárul ahhoz, hogy hatékonyan kommunikálja a fenntarthatósággal kapcsolatos üzeneteket. Noonoouri is nagyon népszerű virtuális véleményvezér, aki közel 454 ezer követőt mozgat meg az Instagramon. MI-zenészként szerepel a social média közéletben, emellett elkötelezett vegánnak vallja magát, akinek mindene a fenntartható divat. A kutatók érdekes összefüggésre bukkantak a tevékenysége elemzése során: mint kiderült a virtuális infulenszereknek akkor van igazán nagy hatásuk a fenntarthatósággal kapcsolatos disputában, ha egy ismert márkával, az ő esetében például a Vivienne Westwood divatmárkával működnek együtt. A 240 ezer Instagram-követővel büszkélkedő Shudu.Gram a “világ első digitális szupermodellje” már a Vouge-ban és a Cosmopolitanban is szerepelt, és olyan márkákkal működött együtt, mint a szuperluxus Balmain. Több posztjában is hitet tett a fenntartható divat mellett; Miquela Sorsához hasonlóan ő is a “human-like” digitális személyiségek közé tartozik. A Fondation de France francia kormányszervezet által bemutatott Bee_nfluencer az első “virtuális méhecske”, akinek egyetlen célja és feladata, hogy megmentse Franciaország pusztuló méh-populációját. 225 ezer követően van az Instagramon, üzeneteiben többek között a reciklálás fontosságára, a növényvédőszerek okozta pusztításra, a fenntartható mezőgazdasággal kapcsolatos lehetőségekre és kihívásokra hívja fel a figyelmet. Vida.Kit – egy, a University of Sheffield kutatói által életre hívott fiatal “zöld influenszer” – eddig 8700 követőt toborzott az Instagramon. A feladata, hogy oktassa és tájékoztassa a gyerekeket és a fiatal felnőtteket a klímaváltozás okozta problémákkal és a fenntartható életvitellel kapcsolatban; Vida egy kispajtást is kapott: Hank, a macska fontos szerepet játszik abban, hogy “gazdája” megbízhatóan és hatékonyan adhassa át az általa kommunikálni kívánt üzeneteket. Komoly problémát jelent az átláthatóság hiánya Sauer elismeri: annak ellenére, hogy az elmúlt években nagyon népszerűvé váltak, sokan továbbra is hiteltelennek tartják a virtuális influenszerek üzeneteit – különösen akkor, ha szocio-politikai témákkal kapcsolatban hallatják a hangjukat. Sokan azt kifogásolják, hogy nem tudni, ezek a szereplők MI által generált posztokat, esetleg egy reklámügynökség vagy politikai think tank gondolatait népszerűsítik. A szakértő szerint az átláthatóság hiánya komolyan veszélyeztetheti a virtuális megmondóemberek hitelességét. “Annak ellenére, hogy a virtuális influenszerek használatának számos előnye van a hirdetők számára, fontos, hogy tudják, hogyan vethetik be őket igazán hatékonyan. A virtuális influenszerek klímatudatos viselkedésre buzdító tevékenységének kutatása még mindig gyerekcipőben jár  – a legtöbb itt idézett kutatás az elmúlt néhány hónapban készült” – írja. A virtuális influenszerek izgalmas új hangot vihetnek a klímaváltozás elleni harcba. A fiatal, elszigetelt, de közben változást akaró tömegek az eddigi információink alapján fogékony célcsoportot jelentenek a számukra; mivel a tradicionális média egyre kevésbé tudja megszólítani őket, ezek az innovatív kommunikációs eszközök kulcsszerepet játszhatnak a bolygónk megmentéséért vívott küzdelemben.