Környezeti ügyek

Kategória

Kategória
  • Digitalizáció
  • Jógyakorlatok

Címkék

Címkék
  • fenntarthatóság
  • influenszer
  • közösségi média
#Biodiverzitás #Jógyakorlatok #Környezeti ügyek #Sikersztorik #Vállalatoknak

Mindennapi kenyerünket – Magyar gazdák, molnárok és pékek összefogása újíthatja meg a gabonatermesztést Európában?

Az ESSRG nevű hazai nonprofit dokumentumfilmjéből kiderül, hogyan lehetne a hagyományos, nagy szárazságtűrő fajtákra és a rövid, személyes kapcsolatokra is építő ellátási láncokra alapozva fenntarthatóbbá tenni a mezőgazdaságot. Az Environmental Social Science Group (ESSRG) nevű, transzdiszciplináris – szociológiai, történeti és gazdasági – megközelítésű, a társadalmi igazságossággal és az ökológiai fenntarthatósággal kapcsolatos kutatásokkal foglalkozó magyar nonprofit nemrég tette közzé az “Élő kenyér” (True Bread) című félórás dokumentumfilmet. A filmben hazai biogazdálkodók és termelők, köztük gabonatermesztők, molnárok és pékek informális közösségét mutatják be: egy olyan csapatot, amelynek célja, hogy a nagyipari mezőgazdaságban használt vegyszerek – műtrágyák, növényvédőszerek – és az élelmiszeriparban alkalmazott adalékanyagok nélkül állítsanak elő egészséges és magas minőségű kenyeret, pékárukat. https://www.youtube.com/watch?v=XcR4U4fqd7M&t=1260s Az ESSRG filmjéből kiderül: a jövő fenntartható mezőgazdaságában kiemelt szerepet játszanak majd a rövid és lokális beszállítói láncok és az olyan szárazság- és kártevőtűrő “alternatív gabonafajták”, amelyek korábban hosszú évszázadokig a hagyományos, mai szóhasználattal “bio” mezőgazdasági termelés alapját képezték. A kenyér élettörténete Az Élő kenyér főszereplői azok a magyar gazdák, malomipari szakemberek és pékek, akik afféle “grassroots kezdeményezésként” felépítették a saját, a kenyér szeretetére, a fenntartható életmód iránti elkötelezettségre, a mezőgazdaság régóta gyűlő hagyományaira és tapasztalataira, valamint a legmodernebb külföldi jógyakorlatokra építő termelői hálózatukat. Az ESSRG szakértői kiemelik: az “alternatív gabonák” világszerte egyre fontosabbá válnak, ahogy a termelők és a fogyasztók is egyre inkább a biodirárzitást támogató, organikus és agroökológiai módszerekkel készült termékek felé fordulnak. A magyar termelők által létrehozott networkhöz hasonló társulások nagy előnye az is, hogy transzparenssé teszik a termelés és a feldolgozás folyamatát. “Ennek a kenyérnek az élettörténetét a születéstől a megevésig ismerjük” – fogalmazott Mendik Bálint, az Aranykéz utcai Pipacs pékség alapítója, a film egyik szereplője. Egyre fontosabb szerephez jutnak a territoriális hálózatok AZ ESSRG a RADIANT és a COACH projekt keretében a COVID19 járvány kirobbanása óta foglalkozik az Európai Unión belül működő kooperatív és dinamikus agrár-élelmiszerhálózatok kutatásával; ezen projektek keretében készült el az Élő kenyér című dokumentumfilm is. A kutatók igyekeztek felmérni, hogyan működnek a lokális élelmiszerláncok és beszállítói hálóztatok az EU-ban, nyomon követték, milyen gazdálkodási és gyártási metódusokat használnak, és hogyan alakul az így előállított, a közvélekedés szerint "drága bio-élelmiszereknek” az ára. Mint elemzésükben írják, a pandémia ideje alatt a globális ellátási láncok zavara miatt kiemelt jelentőséget kaptak a helyben termelt élelmiszerek – aminek fogyasztói szokásokra gyakorolt hatásai a mai napig érezhető. “A friss, tápanyagokban gazdag, ökológiailag fenntartható módon megtermelt, a helyi étkezési kultúrába illeszkedő, de mégis megfizethető árú élelmiszerek egyre inkább a territoriális élelmiszer-rendszerek részévé válnak, annak ellenére is, hogy az infrastruktúra-fejlesztéssel és döntéshozatallal foglalkozó szervezetek továbbra sem fordítanak kellő figyelmet rájuk” – írják az ARC 2020 oldalán megjelent jelentésükben.
#Környezeti ügyek #Környezetszennyezés

Ha a jövő üzleti vezetőin múlna, a kritikus határérték alatt tudnánk tartani a globális felmelegedés mértékét

Idén májusban százötven, a világ kilenc vezető üzleti iskolájából érkezett hallgató részvételével rendezték meg az év végi bakui COP29 klímakonferenciát “lemodellező” klímastratégiai szerepjátékot a budapesti Corvinus Egyetemen. A szimuláció érdekes tanulságokkal szolgált: úgy fest, ha a jövő szakemberein múlna, elkerülhetnénk a mindannyiunkat fenyegető klímakatasztrófát. Idén májusban közel százötven nemzetközi hallgató részvételével rendezték meg a Budapesti Corvinus Egyetemen a CEMS Model UNFCCC klímastratégiai szerepjátékot, amelynek keretében a résztvevő diákok az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményét (United Nations Framework Convention on Climate Change – UNFCCC) aláíró 53 országot, illetve négy civil szervezetet képviselve modellezték a COP 29 klímakonferenciát, amelyet az azerbajdzsáni Bakuban tartanak majd az idei év végén.  Fotó: Polgár-Podonyi Krisztina A budapesti rendezvényt Dr. Botos Barbara, az Energiaügyi Minisztérium Európai Uniós Ügyekért és Nemzetközi Kapcsolatokért Felelős Helyettes Államtitkárságának  klímaügyekért és klímadiplomáciáért felelős utazó nagykövete nyitotta meg, aki beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy a klímaváltozás elleni harcban minden nemzetnek közös felelősséget kell vállalnia, szem előtt tartva a gazdasági növekedés fenntartható határait. Botos Barbara (Fotó: Bielik István) Az utazó nagykövet szerint a klímaváltozást befolyásoló döntéseket alapvetően gazdasági érdekek mozgatják. Konszenzus csak minden érintett fél számára elfogadható kompromisszumok révén jöhet létre; a bakui COP29 pedig várhatóan a pénzügyi vállalások miatt lehet majd fontos. Mint mondta, az országok kibocsátás-csökkentéssel kapcsolatos vállalásai még messze vannak attól, ami a globális hőmérséklet-emelkedés 1,5°C alatt tartásához szükséges lenne, pedig – mivel a következő öt év döntései határozzák meg a következő ezer év klimatikus viszonyainak alakulását – fontos lenne, hogy minél inkább visszafogjuk az ember által okozott felmelegedést. A tavaly Dubaiban elfogadott célok között szerepel a megújuló áramtermelési kapacitások megtriplázása (négyezer helyett 12 000 terrawattra), és 2030-ig az energiahatékonyság megduplázása, nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy mindezt csak a szociális szempontok figyelembe vételével lehet fenntarthatóan megoldani, ezért a döntéseknél figyelembe kell vennünk az energiaátmenet szociális vetületeit, köztük a munkanélküliség alakulását is. (A fosszilis erőforrások kitermelésének csökkentése például csak Brazíliában több millió bányászt és a családtagjaikat érintheti, ezért fontos, hogy átképzésekkel, új munkahelyek, karrierlehetőségek biztosításával segítsük őket – a szerk.).  Az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátását globálisan évi két tonna/fő szintre kellene szorítanunk, hogy tartani tudjuk az 1,5°C-os célkitűzést. Magyarország jelenlegi éves ÜHG-kibocsátása fejenként hat tonna, az Egyesült Királyságé 17 tonna, az Egyesült Arab Emírségeké pedig ötven tonna – miközben az afrikai kontinens átlaga alig 0,2 tonna. A Corvinuson rendezett szimuláció egy innovatív, kilenc európai egyetem részvételével rendezett kurzus záróeseménye volt. A kurzust a CEMS (The Global Alliance in Management Education) Master in International Management mesterképzés keretében rendezték meg. A résztvevő hallgatók átfogó ismereteket szerezhettek a klímaváltozásról, az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményének működéséről, a tárgyalásokat meghatározó szempontokról, érdekekről és formai keretekről. A kurzus magyar vezetői, Dr. Zsóka Ágnes akadémiai fejlesztésekért felelős rektorhelyettes és Dr. Széchy Anna egyetemi docens kiemelték: a Budapesti Corvinus Egyetemen a fenntarthatósági és környezet-gazdaságtani, valamint környezetpolitikai témák oktatása Dr. Kerekes Sándor kezdeményezésének köszönhetően már a kilencvenes években a közgazdaságtani és üzleti képzés részévé vált.  Fotó: Bielik István A CEMS vezető üzleti iskolák, multinacionális vállalatok és civil szervezetek globális szövetsége, amely közös nemzetközi menedzsment-mesterképzést is indított. A budapesti rendezvényre kilenc egyetemről – Budapestről, Barcelonából, Bergenből, Rotterdamból, Varsóból, Stockholmból, Dublinból, Kölnből és St. Gallenből – érkeztek küldöttségek; a hallgatók feladatát különösen izgalmassá tette, hogy nem a saját országuk színeiben kellett részt venniük a szimulációban: egy Írországban mesterképzését végző indiai hallgató például Brazíliát képviselte, egy lengyel egyetemen tanuló japán diák Németországot, egy spanyol egyetem képzésén résztvevő chilei fiatal pedig Oroszországot. A szimulált tárgyalások során a hallgatók feladata az volt, hogy személyes elkötelezettségüket félretéve érveljenek a rájuk kiosztott országok fosszilis tüzelőanyagok kitermelésével és felhasználásával kapcsolatos nézőpontja és politikája mellett. Fotó: Bielik István A  COP elnökségét két volt hallgató, Adele Grundmann (South Pole - vezető fenntarthatósági tanácsadó, Németország) és Weza Bombo (EY – fenntarthatósági tanácsadó, Africa Association – alapító és elnök, Svájc) képviselte. Grundmann hangsúlyozta: mivel a kormányokkal sokszor a velük együtt dolgozó szakértőket is lecserélik a választások után, a klímaváltozás elleni harc kulcstényezője az üzleti szereplők bevonása lehet.  Fotó: Bielik István A Climate Action Tracker tavaly decemberi adatai szerint a 2023-as évet 1,3°C melegedéssel zártuk. Azt, hogy a Párizsi Egyezményben kitűzött 1,5°C-hoz képest milyen elköteleződést ért el a CEMS delegáció ebben a tanévben, a tizennyolc oldalas záródokumentum gyors elemzését követően Dr. Steve Kennedy egyetemi docens (Rotterdam School of Management, Erasmus University) értékelte. A professzor kiemelte: a valós egyezményekhez képest a hallgatók sokkal több erőteljes, kötelező vállalást jelentő terminológiát alkalmaztak. Ugyan a fosszilis tüzelőanyagok tekintetében kissé elmaradt a hétvégi konszenzus a korábbi COP eredményekhez viszonyítva, és a megújuló energiák tekintetében is valamivel ambiciózusabb célkitűzésekre van szükség az 1,5°C-os cél eléréséhez, a kibocsátás-csökkentés terén viszont kimagaslóak voltak a szimulált eredmények a dubaji COP28 képest.
#Környezeti ügyek #Vállalatoknak

MI és IoT technológiákkal pörgetné fel a klímaváltozás elleni harcot a Google és a Deloitte

A két cég közös jelentése szerint ha a kormányok időben lépnek, elérhető lehet a 2050-re tervezett “net-zéró” átállás. Az olyan modern technológiák rendszerbe állítása, mint a mesterséges intelligencia megoldások, a felhőtechnológia és az egymással kommunikálni képes, IoT-hálózatokba rendezett eszközök, főleg a feltörekvő piacokon erősíthetnék meg a klímaváltozás elleni védekezést. A közelmúltban adta ki a Google és a Deloitte éves digitális fenntarthatósági jelentését. A Digital Sprinters: The Road to Sustainability című riport készítői szerint a modern digitális technológiák – köztük a világszerte egyre szélesebb körben alkalmazott mesterséges intelligencia (MI) megoldások, az egymással egy internet-alapú hálózaton keresztül kommunikálni képes elektronikai eszközök, az “internet of things” (IoT) technológia és a modern, nagykapacitású felhőrendszerek – lehetnek az alapja annak, hogy 2050-re elérjük azt a nagyívű célt, amitől azt reméljük, világszerte elviselhető szinten tartja majd a klímaváltozás hatásait – a “net-zéró” átállást. “Legújabb jelentésünk legfőbb tanulsága az, hogy ezek a technológiák nagyban erősíthetik a klímaváltozás elleni harcot, hozzájárulhatnak a szennyező anyagok kibocsátásának csökkentéséhez és a fenntarthatóság széles körű elterjesztéséhez – méghozzá elsősorban a feltörekvő országokban” – írták a jelentés készítői. A digitális technológia önmagában nem elég A Google szakemberei elismerték: a digitális technológia önmagában nem elegendő ahhoz, hogy megoldjuk a klímaváltozás problémáját, de “ma már látható, milyen óriási potenciállal bír azzal kapcsolatban, hogy segítsen felgyorsítani a fenntarthatóságért folytatott harcunkat, miközben a gazdasági fejlődést is támogatja”. Mint írják, a Deloitte kutatóival közösen készített jelentés bemutatja, hogyan járulhatnak hozzá a digitális megoldások ahhoz, hogy lelassítsuk a klímaváltozás ütemét, visszavágjuk a globális szennyezőanyag-kibocsátást, és segítséget nyújtsunk a bolygó lakóinak abban, hogy alkalmazkodjanak a felmelegedés okozta változásokhoz. A szakemberek szerint az olyan megoldásokkal, mint az MI-alapú grid-optimalizáció és útvonaltervezés, már rövid távon is jelentősen vissza lehetne fogni a karbonkibocsátásunkat. A digitális technológiák a természeti katasztrófákat előre jelezni képes early warning rendszerek felállításában, és a “klímaálló” infrastruktúra felépítésében is fontos szerepet játszhatnak. Mint írják, mivel világszerte több mint 3,6 milliárd ember él a klímaváltozás hatásainak különösen kitett régiókban, ezen megoldások felállításának “a szabályozás egyik legfontosabb alapvetésévé kell válnia”. A riport szerzői szerint a digitális eszközök a fejlett adatgyűjtésnek és elemzésnek köszönhetően a korábbinál pontosabb környezeti hatásvizsgálatok készítését is lehetővé tennék. “Az MI és IoT-technológiák tovább gazdagítják a tudásunkat, és hozzájárulnak a döntéshozási folyamatok, az automatizáció, valamint az innováció fejlődéséhez” – írják. A döntéshozóknak is lépniük kell A Google és a Deloitte közös kutatásának szerzői szerint kiemelten fontos, hogy az új eszközök rendszerbe állítását kormányzati szintén is elősegítsék. A Google a Digital Spriinters keretrendszer kifejlesztésével is igyekszik segítséget nyújtani a döntéshozóknak a digitális átállást segítő szabályozások megalkotásában. Véleményük szerint a politikusoknak négy fő területen – így az infrastruktúrában, a képzésben, a technológiai fejlesztésben és a fenntarthatóságot támogató jogszabályok megalkotásában – kellene előrelépniük azért, hogy a lehető leghatékonyabban élhessünk a digitális technológiák nyújtotta lehetőségekkel. A kutatók szerint kiemelten fontos lenne, hogy a lehető legtöbb ember számára tegyük elérhetővé az internetet, így biztosítva, hogy minél többen értesüljenek arról, milyen eszközökkel küzdhetünk meg a klíacmválktozás hatásaival. Úgy látják, hogy a műholdas adatgyűjtő rendszerek és az IoT-megoldások fejlesztése nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy a jelenleginél több és pontosabb adatot kapjunk a klímaváltozás hatásairól. Az oktatás fejlesztése lehetővé tenné, hogy a jelenleginél több és felkészültebb, a fenntarthatósággal és digitális technológiákkal foglalkozó szakembert képezzünk. A technológiai fejlődést előmozdító innovációs hubok felállításával új ötletek kibontakoztatására és formabontó új technológiák kifejlesztésére nyújtanánk lehetőséget. A klímaváltozással kapcsolatos információk kezelését egyszerűbbé és átláthatóbbá tévő keretrendszerek bevezetésével pedig hasznos segítséget nyújthatnánk a gyártóknak és a fogyasztóknak abban, hogy fenntartható termékeket dobjanak piacra és vásároljanak. Véleményük szerint a digitális eszközök nagyban hozzájárulhatnak a fenntarthatósági szabályok kidolgozásához, a rendelkezésre álló nyersanyag- és erőforrások fenntartható kiaknázásához, és a jól működő “klímaérzékeny piac” létrehozásához.
#Környezeti ügyek

Nyakunkon a “Greenlash”: Az idei uniós választások eredményei azt mutatják, hogy sokan túl magasnak tartják a klímaváltozás elleni harc pénzügyi és szociális költségeit

Az Európai Unió az elmúlt években komoly lépéseket tett a klímaváltozás hatásainak mérséklése érdekében. Egy ideig úgy tűnt, ebben a törekvésükben a kontinens lakói is támogatják őket: 2019-ben a “zöldek” minden idők legnagyobb EP-választási sikerét érték el. Aztán jött az idei választás, és vele a kijózanodás, a frakció korábbi képviselői helyei egyharmadát elvesztette. Európa hosszú évtizedekig a világ egyik legnagyobb szennyezőanyag-kibocsátója volt. Aztán jött az Európai Gazdasági Közösséget felváltó Európai Unió (EU), ami – nem kis részben az olyan közép-kelet európai országok rendszerváltást követő integrálása révén, mint amilyen Magyarország is – szimpla piaci érdekközösségből magasabb szinten együttműködő, ma már 27 tagországgal büszkélkedő közösséggé emelte a kontinens országainak társulását. Az EU az elmúlt években látványos lépéseket tett annak érdekében, hogy fenntarthatóbbá tegye a működését: sorban jelennek meg a CSR-ral és ESG-vel kapcsolatos, egyre szigorúbb szabályozások; 2030-ra több mint felével csökkentenék az üvegházhatású gázok kibocsátását; 2035-től pedig betiltják a benzin- és dízelüzemű autók forgalmazását az unión belül. Az EU vezetői – egy-két látványos kivételtől eltekintve – elkötelezettnek látszanak amellett, hogy mérsékeljék a klímaváltozás évről-évre drasztikusabbá váló hatásait. Egy ideig úgy tűnt, hogy ebben a választóik többsége is támogatja őket: az előző, 2019-es európai parlamenti (EP) választásokon a Zöldek/Európai Szabad Szövetség (Zöldek/ESS) frakció minden idők eddigi legjobb eredményével hetven képviselői helyet szerzett. Aztán jött a Covid, az orosz-ukrán háború, a migrációs krízis és az ezek nyomában járó rekordinfláció, ami az idei EP-választási eredményeket látva alaposan átformálta az erőviszonyokat: a zöld frakció például az öt évvel ezelőtt megszerzett EP-helyei harmadát elvesztette. Nagy hasraesés Idén júniusban az EP-választások eredményeit elemezve Matina Stevis-Gridneff, a The New York Times brüsszeli tudósítója azt írta, “valami láthatóan megroppant az európai választók jelentős részében”, akik láthatóan kiábrándultak a zöld pártokból. A The European Council on Foreign Relations nevű think tank nevet is adott ennek a jelenségnek: elemzőik szerint a “greenlash” – a környezetvédelemmel, klímaváltozással kapcsolatos érdeklődés szembetűnő visszaesése – hátterében elsősorban az európai polgárok egzisztenciális szorongása áll – az, hogy mennyibe fognak kerülni ez EU nagyrátörő, a klímaváltozás enyhítését célzó tervei. Véleményüket Bas Eickhout holland EP-képviselő, a Zöldek/ESS alelnöke is osztja. “Úgy látom, sokaknak az jár a fejében, »Oké, de hogy engedhetjük meg magunknak ezt?« – mondta az EU klímaváltozás elleni intézkedéseinek költségeiről nyilatkozva. – Annak ellenére, hogy az európaiak támogatják a klímaváltozás elleni programokat, nem akarják a zöld átállás költségeit viselni.” Eickhout szerint félő, hogy ha az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszaszorítása és a saját energiaszámláik alacsonyan tartása között kell választaniuk, a legtöbben az utóbbit választják. Lazább szabályozásért tüntetnek a termelők A zöld átállás sokba kerül. Az olyan megújuló energiaforrások kiaknázásnak, mint a napenergia, a szélenergia vagy a vízerőművek, relatíve nagy a bekerülési költsége – ami rövid távon az adófizetőktől is nagyobb áldozatot követel. A nagy hatótávolságú elektromos járművek ma még többe kerülnek, mint a hagyományos, belső égésű motorokkal szerelt autók. A klímaváltozás hatásait enyhítő reformok nagyon is kézzelfogható áldozatokat követelnek az európai szavazóktól, nem meglepő, hogy ezek költségeit nem mindenki tudja vagy akarja megfizetni. Az EU klímaváltozás elleni programjának elfogadottságát az is komolyan visszaveti, hogy a közösség szigorú szabályozásokat kíván elfogadtatni az egyik legnagyobb globális szennyezőanyag-kibocsátó iparággal, a mezőgazdasággal kapcsolatban. Európában a mezőgazdasági termelők rendkívül jelentős lobbierőt képviselnek, a legújabb felmérések szerint a kontinens földterületeinek negyven százaléka művelés alatt áll. A termelők közül sokan attól tartanak, hogy ha az EU-szabályozásnak megfelelően változtatniuk kell az eddigi gazdálkodási gyakorlatukon, az komolyan veszélyeztetheti a nyereségességüket. Nem véletlen, hogy az agrár-érdelvédelmi közösségek komoly tiltakozásokat szerveztek Európa-szerte annak érdekében, hogy megpróbálják elérni a mezőgazdaságra vonatkozó klímavédelmi szabályozás fellazítását: Belgiumban idén áprilisban felgyújtottak egy metróállomást, és nyers tojással, valamint “folyékony trágyával” dobálták meg a kiszálló rendőröket, Franciaországban pedig “megrohamoztak egy kormányzati épületet”. A júniusi EP-választás előtt többezer gazdálkodó írt alá egy, az új greenwashing-ellenes intézkedések ellen tiltakozó nyílt levelet; az aláírók szerint az új szabályozás komolyan sújthatja az állati eredetű termékek gyártóit. ”A klímaváltozás elleni harc komoly »imázsproblémával küzd«” Az EU az elmúlt években jelentős összegeket költött a klímaváltozás elleni harcra. A zöld átállásra nyitott vállalkozásoknak komoly ösztönzőket és kedvezményeket is biztosítottak, a Rystad Energy adatai szerint az elmúlt években közel 115 milliárd eurót öltek a “tiszta energia” technológiák fejlesztésébe. Elisabetta Cornago, a Centre for European Reform vezető kutatója szerint az uniónak most a klímaváltozás elleni intézkedések költségeinek drasztikus csökkentésébe kellene invesztálniuk – annak érdekében, hogy visszaszerezzék a szavazók támogatását a zöld átállással kapcsolatban. “A törvényalkotóknak olyan zöld irányelvek kidolgozására kell koncentrálniuk, amelyek megfizethetővé teszik a dekarbonizációt, és mindenki számára egyértelművé teszik, milyen társadalmi előnyei vannak a fenntarthatóságnak” – vélekedett a szakember. Cornago szerint a politikusoknak meg kell értetniük az emberekkel, hogy a fenntarthatóbb gazdaság jelentősen csökkentheti a szegénységet, mérsékelheti a levegő- és vízszennyezésből adódó egészségügyi kockázatokat, és a mostaninál megbízhatóbb élelmezési rendszer felállítását teszi lehetővé. “A klímaváltozás elleni harc komoly »imázsproblémával küzd«. Ahhoz, hogy újra népszerűvé tegyük ezeket a törekvéseket, az kell, hogy “a politikusok megértessék a választóikkal, mekkora árat kell fizetnünk azért, ha nem változtatunk” – hangsúlyozta Cornago.
#Környezeti ügyek #Környezetszennyezés #Társadalmi ügyek

Tényleg az idei minden idők legzöldebb futball-Eb-je?

Az UEFA állítja, mindent megtettek azért, hogy a korábbiaknál fenntarthatóbbá tegyék a 2024-es Európa-bajnokságot. Egy friss jelentés szerint nem sok sikerrel: a torna karbonlábnyoma 500 ezer tonna szén-dioxid körül lehet, ráadásul több nehézsúlyú környezetszennyezőnek számító cég – köztük az európai csapatokat is előszeretettel szponzoráló olajvállalatok és a tavalyi "palackbotrány" főszereplője, a Coca-Cola – is a főtámogatók között van.  Közeleg a németországi foci-Eb döntője, az e hét vasárnap rendezett találkozón Spanyolország válogatottja mérkőzik majd a szerdai holland-angol meccs győztesével. A kontinens idei legnagyobb sporteseménye rajongók millióit vonzotta, az Európai Labdarúgó-Szövetség (UEFA) saját adatai szerint már a torna megkezdése előtt 2,3 millió jegyet adtak el. Az UEFA büszkén hirdeti, hogy az Euro 2024 minden idők legzöldebb EB-je: a szervezet adaptív mérkőzésszervezéssel, smart mobility-megoldásokkal, folyamatos karbonlábnyom-mérésekkel és egy, a négyhetes rendezvény negatív környezeti hatásait enyhíteni hivatott hétmillió eurós “klímaalappal” is igyekezett fenntarthatóbbá tenni a rendezést. Kérdés, hogy milyen hatásfokkal: igaz ugyan, hogy a rajongók jelentős része a Deutsche Bahn szerelvényeivel utazgatott a helyszínek között Gelsenkirchentől Lipcséig, Düsselforftól Berlinig, és a stadionokban vegán ételt is árultak, de az Öko-Institute nevű környezetvédelmi think tank becslése szerint az egész hónapos sportünnep karbonlábnyoma így is 500 ezer tonna szén-dioxid körül lehet, ami több mint kétszer akkora, mint a Covid-járvány miatt egy évvel elhalasztott Euro 2020 217 ezer tonnás kibocsátása. Csúcsszennyezők a szponzorok között Az UEFA “zöldítési törekvéseit” komolyan aláaknázni látszik, hogy az EB-t több, erősen szennyező iparágakban utazó cég és állam is támogatja. Az egyik főszponzor az angol szakzsargonban csak “petrostate-ként” emlegetett közel-keleti olajemírség, Katar, amelynek turisztikai ügynöksége, a Visit Quatar program keretében régóta azon van, hogy fellendítse a hosszútávú légiközlekedési és a térség egyik fő transzport hub-iává tegye az országot. Az UEFA az EB nyitómeccsén hosszabbította meg szponzori szerződését a Quatar Airways légitársasággal; ráadásul a 2023-as "palackbotrány" miatt sokat kritizált Coca-Cola is a főtámogatók között van. A nemzetközi futball régóta jó kapcsolatokat ápol az olyan nagy, multinacionális olajcégekkel, mint a Chevron, a Shell, a Castrol vagy a Petrobas. A fosszilis tüzelőanyagok kitermelésére és kereskedelmére szakosodott vállalatok a klubfutballt is előszeretettel támogatják, egy, a közelmúltban felröppent – igaz, azóta részben cáfolt – hír szerint a magyar focirajongók egyik kedvenc csapatát, az FTC-t is a világ legnagyobb földgázkitermelőjének számító orosz Gazprom szponzorálhatja. A nemzeti válogatottak támogatásáspa a nagy autógyártók is beszálltak: Fossil Free Football nevű holland aktivistacsoport jelentése szerint az idei Eb-n a Mercedes-Benz és a Volkswagen is pénzeli a holland, a dán, a francia, az olasz és a német válogatottat. A Squadra Azzurrával az ENI is megállapodást kötött; az olasz energetikai cégóriást azzal vádolják, hogy lobby- és greenwashing-eszközökkel igyekezett kiterjeszteni piaci befolyását – annak ellenére, hogy a szakértők már az 1970-es években felhívták a cég vezetőinek figyelmét arra, milyen hatással lehet az olajkitermelés felpörgetése a klímaváltozásra. ”Miért tűrjük el, hogy emberek milliói előtt népszerűsítsék ezt a szennyezést?” Peter Crisp, a Fossil Free Football szakértője szerint az olajcégek szponzorrációját is úgy kellene kezelni, ahogy a dohányipari vállalatokét. “Régebben normálisnak tekintették, hogy dohányipari cégek hirdessenek a sporteseményeken. Aztán lassan, idővel kialakult egy konszenzus arról, hogy a dohányzás ártalmas és a közösségre nézve is káros, ezért nem szabad ilyen rendezvényeken népszerűsíteni” – magyarázza. A szakember szerint az emberek nagy része tisztában van azzal, hogy a fosszilis üzemanyagok használata káros a bolygónkra, a jövőnkre, az életmódunkra nézve. ”A többségünk tudja, hogy a klímaváltozást okozó szennyezés ártalmas, társadalmi szinten káros, és veszélybe sodorja a jelenünket és a jövőnket. Miért tűrjü, hogy emberek milliói előtt népszerűsítsék ezt a szennyezést?”
#Digitalizáció #Környezeti ügyek #Környezetszennyezés #Nonprofitoknak #Társadalmi ügyek

A virtuális influenszerek lehetnek a klímaváltozás elleni harc fő szószólói?

A mesterséges intelligencia lassan az online influenszereket is leválthatja. Az új MI-technológiákat lényegüknél fogva “natív” módon használó virtuális véleményvezérek – némiképp paradox módon – komoly szerephez juthatnak a bolygó, vagy legalábbis a megszokott életvitelünk megmentéséért folytatott harcban. A klímatudatos szemléletmód terjesztése, népszerűsítése a 21. század egyik legfontosabb kihívása. Annak ellenére, hogy a globális felmelegedés és az azzal járó természeti katasztrófák – aszályok, áradások, erdőtüzek, pusztító szuperviharok: az egész feje tetejére állt időjárási rendszer – hatásait mindannyian a saját bőrünkön érezzük, még mindig nagy számban vannak “klímaváltozás-szkeptikus” emberek: olyanok, akik akkor sem lennének hajlandók elismerni, hogy komoly baj van kicsiny planétánkkal, ha a kaliforniai bozóttüzek már Arnold Schwarzenegger patióját nyaldosnák. Ilyen korban élünk; az informatika, és azon belül is elsősorban az internet és a közösségi média fejlődése nagymértékben demokratizálta a kommunikációs folyamatainkat – de közben nehezebbé is tette a tájékozódást: minél több a hírforrás, a tartalomgyártó, minél könnyebb nagyszámú követőtábort építeni a social media platformokon keresztül, annál nehezebb eligazodni az egymásnak gyakran homlokegyenest ellentmondó információk áradatában. Annál nehezebb megértetni az embertársainkkal, hogy ha nem lépünk, szó szerint kifüstölhetjük magunk alól a bolygót - de legalábbis azokat a klimatikus körülményeket, amelyek között, mi, a mára nyolcmilliárdosra duzzadt emberi faj még képesek lennénk hosszú távon megmaradni ezen a bolygón. Natalie Sauer, a The Conversation szakírója szerint a megoldás paradox módon éppen abban a technológiai fejlődésben rejlik, ami – ahogy azt fentebb vázoltuk – legalább részben a problémát okozza. Sauer szerint a klímaváltozás elleni harc fő szószólói a virtuális influenszerek lehetnek: azok a mesterségesen létrehozott online perszónák, amelyek – mint a világ legismertebb virtuális karakterének számító Lu do Magalu (14,6 millió követő a Facebookon, 6 millió az Instagramon, 1,3 millió a Twitteren és ugyanannyi a Tiktokon, plusz több mint 2,6 millió Youtube-feliratkozó), vagy Barbie – igen a Mattel-féle, “akinek” színes hétköznapjaiból nemrég álomgyári blockbustert forgattak Margot Robbie és Ryan Gossling főszereplésével (14,6 millió követő a Facebookon, 2,2 millió az Instagramon, közel 320 ezer követő a Twitteren, 440 ezer havi rendszerességgel visszatérő hallgató a Spotifyon és 11,1 millió feliratkozó a YouTube-on) – egyre nagyobb népszerűségre – és így befolyásra tesznek szert a közösségi médiahasználók körében. A klímaváltozás elleni harc digitális nagykövetei lehetnek Sauer szerint a virtuális influenszerek ideális médiumai lehetnek a klímaváltozással kapcsolatos üzenetek terjesztésének: mivel nincs magánéletük, kisebb a valószínűsége, hogy megosztó botrányokba keveredjenek, és nem mellesleg, a karbollábnyomuk is kisebb, mint egy hús-vér véleményvezéré. Ráadásul – lévén komputer-generálta virtuális személyiségek – nincsenek előítéleteik, szabad akaratuk, így az általuk megosztott tartalmakat is könyebb szinkronba hozni a kormányzati, illetve a klímaváltozás hatásai ellen küzdő nonprofit szervezetek által terjeszteni kívánt üzenetekkel. A szakértő szerint a virtuális influenszerek tökéletes nagykövetei lehetnek a klímaváltozás elleni harcnak – igaz, megvannak a maguk korlátai is. Sauer a University of Sheffield szakembereivel közösen végzett kutatásaira hivatkozva azt írja, a felhasználók jelentős része pozitívan áll hozzá ahhoz, hogy virtuális influenszerek is részt vegyenek a klímaváltozással kapcsolatos polémiában, és környezettudatos üzeneteket közvetítsenek. Főleg akkor, ha érthetőbb, befogadhatóbb, “humánusabb” hangnemben teszik ezt, mint a tudományos közösség képviselői, akik hajlamosak kevésbé közérthető szakzsargonban értekezni a témáról. A kutatás eredményei szerint azok az emberek, akik nem bíznak a tudósokban és a szakemberekben, különösen fogékonyak a virtuális influenszerek által közvetített üzenetekre. High-end divatmárkákkal működnek együtt Sauer öt virtuális influenszert is említ azok között, akik hatékonyan küzdhetnek a klímaváltozással kapcsolatos közönnyel és szkepticizmussal szemben. Miquela Sousa (más néven Lil Miquela) az egyik leghíresebb közöttük: közel 2,5 millió követője van az Instagramon. Miquela, aki több híres divatmárkával, köztük a Pradával és a Calvin Klein-nal is együttműködik “aktivistaként” működik a közösségi oldalakon. Az avatárjai nagyon élethűek, “emberszerűek”, ami a kutatások szerint nagyban hozzájárul ahhoz, hogy hatékonyan kommunikálja a fenntarthatósággal kapcsolatos üzeneteket. Noonoouri is nagyon népszerű virtuális véleményvezér, aki közel 454 ezer követőt mozgat meg az Instagramon. MI-zenészként szerepel a social média közéletben, emellett elkötelezett vegánnak vallja magát, akinek mindene a fenntartható divat. A kutatók érdekes összefüggésre bukkantak a tevékenysége elemzése során: mint kiderült a virtuális infulenszereknek akkor van igazán nagy hatásuk a fenntarthatósággal kapcsolatos disputában, ha egy ismert márkával, az ő esetében például a Vivienne Westwood divatmárkával működnek együtt. A 240 ezer Instagram-követővel büszkélkedő Shudu.Gram a “világ első digitális szupermodellje” már a Vouge-ban és a Cosmopolitanban is szerepelt, és olyan márkákkal működött együtt, mint a szuperluxus Balmain. Több posztjában is hitet tett a fenntartható divat mellett; Miquela Sorsához hasonlóan ő is a “human-like” digitális személyiségek közé tartozik. A Fondation de France francia kormányszervezet által bemutatott Bee_nfluencer az első “virtuális méhecske”, akinek egyetlen célja és feladata, hogy megmentse Franciaország pusztuló méh-populációját. 225 ezer követően van az Instagramon, üzeneteiben többek között a reciklálás fontosságára, a növényvédőszerek okozta pusztításra, a fenntartható mezőgazdasággal kapcsolatos lehetőségekre és kihívásokra hívja fel a figyelmet. Vida.Kit – egy, a University of Sheffield kutatói által életre hívott fiatal “zöld influenszer” – eddig 8700 követőt toborzott az Instagramon. A feladata, hogy oktassa és tájékoztassa a gyerekeket és a fiatal felnőtteket a klímaváltozás okozta problémákkal és a fenntartható életvitellel kapcsolatban; Vida egy kispajtást is kapott: Hank, a macska fontos szerepet játszik abban, hogy “gazdája” megbízhatóan és hatékonyan adhassa át az általa kommunikálni kívánt üzeneteket. Komoly problémát jelent az átláthatóság hiánya Sauer elismeri: annak ellenére, hogy az elmúlt években nagyon népszerűvé váltak, sokan továbbra is hiteltelennek tartják a virtuális influenszerek üzeneteit – különösen akkor, ha szocio-politikai témákkal kapcsolatban hallatják a hangjukat. Sokan azt kifogásolják, hogy nem tudni, ezek a szereplők MI által generált posztokat, esetleg egy reklámügynökség vagy politikai think tank gondolatait népszerűsítik. A szakértő szerint az átláthatóság hiánya komolyan veszélyeztetheti a virtuális megmondóemberek hitelességét. “Annak ellenére, hogy a virtuális influenszerek használatának számos előnye van a hirdetők számára, fontos, hogy tudják, hogyan vethetik be őket igazán hatékonyan. A virtuális influenszerek klímatudatos viselkedésre buzdító tevékenységének kutatása még mindig gyerekcipőben jár  – a legtöbb itt idézett kutatás az elmúlt néhány hónapban készült” – írja. A virtuális influenszerek izgalmas új hangot vihetnek a klímaváltozás elleni harcba. A fiatal, elszigetelt, de közben változást akaró tömegek az eddigi információink alapján fogékony célcsoportot jelentenek a számukra; mivel a tradicionális média egyre kevésbé tudja megszólítani őket, ezek az innovatív kommunikációs eszközök kulcsszerepet játszhatnak a bolygónk megmentéséért vívott küzdelemben.
#Környezeti ügyek #Környezetszennyezés

Soha nem látott szinten az ember okozta globális felmelegedés mértéke

Egy új jelentés szerint lassan elérhetetlenné válik, hogy a Párizsi Klímaegyezményben meghatározott 1,5 fok alatt tartsuk az iparosodást megelőző szinthez mért átlaghőmérséklet-emelkedést. Egy közelmúltban kiadott jelentés szerint soha nem volt még olyan mértékű az ember által okozott globális átlaghőmérséklet-emelkedés, mint napjainkban. A University of Leads és a berlini MCC (Mercator Research Institute on Global Commons and Climate Change) klímakutató központ szakértői által kiadott Indicators of Global Climate Change című kutatási összefoglaló szerint 2023-ban 1,43 fok volt az iparosodást megelőző szinthez viszonyított átlaghőmérséklet-emelkedés; ráadásul eddig példátlan látott mértékben, évtizedenként 0,26 fokkal tovább növekszik ez a mutató. Az Earth System Science Data című szaklapban publikált jelentés szerint az egyre gyorsuló mértékű felmelegedést elsősorban az okozza, hogy évente 53 millió tonna szén-dioxidnak megfelelő mennyiségű üvegházhatású gázt juttatunk a légkörbe. Paradox módon, az ezzel párhuzamosan javuló levegőminőség is csak tovább fokozza a felmelegedést, mivel kevesebb olyan szennyezőanyag kerül a légkörbe, amely hűtő hatást tudna generálni. Karnyújtásnyira kerültünk az 1,5 fokos átlaghőmérséklet-emelkedéstől A most kiadott jelentés szerint karnyújtásnyi távolságra kerültünk attól, hogy túllépjük a 2015-ös Párizsi Megállapodásban meghatározott 1,5 fokos átlaghőmérséklet-emelkedést. A becslések szerint a globális klímabüdzsé (annak mértéke, hogy mennyi szén-dioxidnak megfelelő üvegházhatású gázt bocsáthatunk ki ahhoz, hogy legalább 50 százalék esélyünk legyen arra, hogy az 1,5 fokos átlaghőmérséklet-emelkedés alatt maradjunk – a szerk.) 2024 elején 200 gigatonna szén-dioxid volt, közel 60 százalékkal kevesebb, mint a négy évvel korábban kalkulált 500 gigatonna. “Annak ellenére, hogy a klímaváltozás elleni intézkedések mérsékelték az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedését, a globális hőmérséklet tovább emelkedik, ráadásul egyre gyorsuló mértékben” – hangsúlyozta Piers Foster, a Priestley Centre for Climate Futures Leeds igazgatója, a tanulmány vezető szerkesztője. Véleményét William Lamb, az MCC kutatója is osztja. “Amíg drámaian vissza nem szorítjuk az erdőirtást és a szén, az olaj és a földgáz elégetését, az üvegházhatású gázok tovább akkumulálódnak a légkörben, és tovább hajtják a klímaváltozást” – jelentette ki.
#Környezeti ügyek #Környezetszennyezés #Vállalatoknak

Az ISO a 2025-ös COP30 konferencián mutatja be a világ első átfogó „net-zéró” szabványait

A Nemzetközi Szabványügyi szervezet 170 ország több ezer szakemberét vonta be a “net-zéro átállással” kapcsolatos új szabályrendszer kidolgozásába. A szabványcsomag nagyban megkönnyítheti a cégek fenntarthatósági törekvéseinek monitorozását; mivel az ISO-megfelelést Magyarországon is komolyan veszik a cégek, az új sztenderdek bevezetése új lendületet adhat a hazai vállalatok “kizöldítésének”. Noelia Garcia Nebra, a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for Standardization – ISO) fenntarthatósági vezetője július 1-én, a londoni Climate Action Week-en jelentette be, hogy az ENSZ 2025-ös, a brazíliai Belémben tartott Éghajlatváltozási konferenciáján, a COP30-on mutatják be első zéró kibocsátással kapcsolatos nemzetközi szabványcsomagjukat. “Az ISO komolyan veszi a net-zéro átállás támogatásával kapcsolatos feladatait. Climate Commitment programunk keretében elkötelezetten dolgozunk azon, hogy olyan, a piac által rég várt nemzetközi szabványokat adjunk ki, amelyek mérettől, szektortól és földrajzi helytől függetlenül jól szolgálják majd a szervezetek igényeit” – mondta Noel Garcia Nebra. A net zero szabványok kidolgozásában 170 ország szabványügyi hivatalának szakemberei vesznek részt. A szervezet 2025 második felében nyilvános konzultációt is indít az új irányelvekkel kapcsolatban, hogy “valóban átfogó globális visszajelzést” kaphasson. Itthon is irányadó lehet Az új szabványcsomag alapjául az ISO 2022-es COP27-en bemutatott Net Zéró Irányelvei szolgálnak, amelyek célja az volt, hogy segítsék a nemzetközi vállalatokat a hatékony kibocsátási stratégiák kidolgozásában. A hétfőn bejelentett sztenderdekkel kapcsolatban azt ígérik, hogy olyan szilárd iránymutatásokat és követelményeket fogalmaznak majd meg, amelyek nagymértékben megkönnyíthetik a greenwashing elleni harcot is. Mivel az Európai Unió piaci elvárásainak való megfeleléshez nagyon sok területen fontos, hogy a cégek rendelkezzenek ISO minőségbiztosítási tanúsítvánnyal, és az EU-s pályázatokon is komoly előnnyel indulnak azok a szervezetek, amelyek rendelkeznek ilyen minősítéssel, a szakemberek szerint joggal bízhatunk abban, hogy a bemutatása utáni években az új net zéró szabványok is széles körben elterjednek majd itthon. Szükség is lenne erre, hiszen, ahogy egy korábbi anyagunkban írtuk, a klímaváltozásnak súlyosan megfizetjük az árát, a dubaji COP28 óta eltelt fél évben világszerte mintegy 41 milliárd dolláros kárt okozott a "klímakáosz", és az extrém időjárási jelenségek többezer ember életét követelték.
#Digitalizáció #Környezeti ügyek #Környezetszennyezés #Vállalatoknak

Komoly dilemma előtt a generatív MI-t használó vállalatok: Az “okos rendszerek” betanítása és használata jelentős környezetszennyezéssel járhat

Egy közelmúltban megjelent kutatás szerint egy vállalati környezetben használt MI-modell betanítása közel ötször annyi széndioxidot termel, mint öt átlagos méretű autó a teljes életciklusa során. Az így kifejlesztett rendszerek működtetése további kibocsátással jár – nem véletlen, hogy a szakértők szerint fontos lenne, hogy a cégek az energiatakarékos “zöld MI” megoldásokba invesztáljanak. Világszerte egyre több vállalat használja a generatív mesterséges intelligencia (GenMI) megoldásokat kockázatelemzésre, ügyfélszolgálati feladatok ellátására, a termelékenység optimalizálására, a könyvelési és könyvviteli folyamatok korszerűsítésére és számos más, hagyományosan “humán erőforrás alapú” teendő elvégzésére. Az MI-apostolok szerint ezek az okos algoritmusok nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy fenntarthatóbbá tegyük a világot – miközben számos szakember attól tart, hogy széleskörű alkalmazásuk csak tovább súlyosbíthatja a klímaváltozás egyre erőteljesebben érvényesülő hatásait. A massachusettsi University of Amherst kutatóinak 2019-es tanulmánya szerint egyetlen MI-modell “betanítása” közel 284 tonna szén-dioxid kibocsátással jár – ez ötször akkora szennyezés, mint amennyit öt átlagos méretű amerikai autó bocsát ki a teljes életciklusa során. Az MI-megoldásoknak kimagasló energiafelhasználásuk miatt igen nagy a karbonlábnyoma – és ez egy olyan tény, amit csak igen kevés döntéshozó – a PwC 2023-as Emerging Tech Survey kutatása szerint csak az üzleti vezetők 22 százaléka – vesz figyelembe a döntései során. Nicola Sfondrini, a PwC szakértője szerint nem szabad elfelejteni, hogy az MI okozta széndioxid-szennyezés a betanítási fázis után is tovább folytatódik. Az ilyen rendszerek használata komoly kibocsátással jár; mint a Forbes-ban megjelent cikkében írja, a vállalatoknak “át kell gondolniuk”, valójában mekkora energiafelhasználással jár az ipari célú gépi tanulási rendszerek üzemeltetése. “Úgy kell egyre jobban kitágítanunk a technológia határait, hogy közben nem áldozzuk fel az ökológiai fenntarthatóságot” – írja. Integrált fenntarthatósági modelleket kell felállítanunk A GenMI-megoldások kifejlesztése és használata – a korai fejlesztéstől és az adatalapú tréningtől a specializált feladatok ellátására alkalmas “business critical” alkalmazások működtetéséig – rendkívül nagy energiaköltséggel jár. Ezeknek a rendszereknek a hadrendbe állítása mindenképpen széndioxid szennyezést eredményez – még akkor is, ha nagyrészt megújuló forrásokból biztosítjuk az energiaigényüket. Sfondrini szerint az MI-megoldásokat hasznosító vállalatoknak jól átgondolt fejlesztési stratégiákat kell kidolgozniuk azért, hogy minimalizálhassák ezeknek a rendszereknek a negatív környezeti hatásait. Például úgy, hogy más, nagyobb szennyezési rátával rendelkező tevékenységeket váltanak ki a segítségükkel: “Ha az MI segítségével optimalizálják az üzleti folyamataikat, az lehetővé teheti, hogy »karcsúsítsák« a fizikai infrastruktúrájukat, és visszavágják az utazással kapcsolatos kibocsátásaikat” – hangsúlyozza. A szakember úgy látja, a cégeknek és a szabályozó testületeknek olyan, a GenMI használatának pozitív és negatív hatásait is figyelembe vevő integrált fenntarthatósági modelleket kellene felállítaniuk, amelyek lehetővé teszik, hogy felmérjük, valójában milyen hatással van ennek a technológiának az adoptálása a környezetre. “A cégek csak akkor tudják érdemben mérlegelni az ipari folyamatok ma tapasztalható változásainak előnyeit és hátrányait, ha valóban rálátnak ezekre a mutatókra; csak akkor tudják eldönteni, hogy az GenMI megfelelő egyensúlyt teremt-e a működési és a környezeti fenntartás között, ha pontos számokkal kalkulálhatnak” – emeli ki. A cél a “zöld MI” A szakemberek szerint a vállalatok akkor járnak el felelősen az MI-rendszerek adaptációja során, ha fokozatosan, az ezzel járó energiaköltséget és szennyezőanyag-kibocsátást folyamatosan monitorozva bővítik okos technológiai eszközeik körét. Olyan módszereket kell kidolgozniuk, amelyekkel hatékonyan “zöldíthetik” az MI-infrastruktúrájukat, miközben arra ösztönzik a fejlesztőket és a techcégeket, hogy a jelenleginél energiatakarékosabb megoldásokat dolgozzanak ki. Ehhez persze átlátható szervezeti irányelvek és széles körben elfogadott mérési mechanizmusok, benchmarkok kellenek, olyan eszközök, amelyek lehetővé teszik, hogy objektív és átlátható módon követni lehessen az új technológiák ökológiai hatásait. Sfondrinis szerint elengedhetetlen, hogy olyan iparági szövetségesek, együttműködések jöjjenek létre, amelyek tagjai folyamatosan megosztják egymással a tapasztalataikat és az eredményeiket, biztosítva a “zöld MI” technológiák kifejlesztéséhez szükséges tudástranszfert. Iparági sztenderdekre épülő szabványokra, tanúsítási rendszerekre is szükség lenne, amelyek szintén nagyban hozzájárulhatnának ahhoz, hogy fenntartható MI-megoldásokat dolgozzunk ki.
#Környezeti ügyek

Megküzdhet-e egy város a klímaváltozással?

A Budapesti Városháza szerint kevesebb mint tíz éven belül apró újításokkal “klímasemlegessé” lehetne tenni a magyar fővárost. És közben élhetőbbé is – olyan hellyé, amelynek fejlődését, változásait nem – csak – az itthon még mindig borzalmasan erős autóslobbi érdekei mozgatják. Karácsony Gergely főpolgármester stábja most felvázolt egy olyan koncepciót, amely kis, emberléptékű változásokkal tenné komfortosabbá sokunk, cirka 1,62 millió ember közös otthonát – kérdés, hogy kap-e lehetőséget arra, hogy ezt az elképzelést meg is valósítsa. 
Budapest nagyváros, és mint ilyen a klímaváltozás okozta problémák egyik fő kiváltója – és elszenvedője is egyben. Nem véletlen, hogy az elmúlt években, amióta a globális felmelegedés igazán erősen érezteti a hatását, újra- és újra felmerül a kérdés: hogyan lehetne elviselhetőbbé tenni a nagy, nyárközepi hőséget a fővárosban – annak ellenére is, hogy a magyar főváros ebből a szempontból sokkal jobb helyzetben van, mint a mediterrán nagyvárosok vagy a Közel-Kelet hasonló méretű, népsűrűségű települései. Mi itt, a viszonylag szelíd éghajlatú Kárpát-medence ölelésében jobb helyzetben vagyunk, mint Róma, Athén, Amman vagy Kairó lakosai, de a júniustól augusztus végéig tartó hőhullámok így is erősen veszélyeztetik az itt emberek egészségét, életminőségét. A budapesti önkormányzat nemrég komoly intézkedéseket tett a klímaváltozás hatásainak enyhítésére: felállították a Budapesti Klímaügynökséget, és június 27-én bejelentették, a következő hat évben európai uniós forrásból 24 milliárd forintot fordítanak a civil kezdeményezésből elindult “egészséges utcák” koncepció megvalósítására, ami várostervezési eszközökkel igyekszik szolgálni a klímaadaptáció és a klímasemlegesség céljait. Egészséges utcák - egészségesebb városlakók Az egészséges utcák projekt Lucy Saunders angol közegészségügyi szakember Healthy Streets koncepcióján alapul. A budapesti önkormányzat egy városházi konferencián mutatta be az elképzelést, amelynek lényege, hogy a városokat nem csak nagy, átfogó fejlesztésekkel, hanem kis változtatásokkal is klímatűrőbbé lehet tenni. Saunders értelmezésében ebből a szempontból is komoly jelentősége van annak, hogy van-e elég pihenésre alkalmas pad a közterületeken, mennyire akadálymentesítettet – például “padkamentes” – a közlekedés a városban, kellő mennyiségű zöldfelületet telepít-e egy önkormányzat ahhoz, hogy érezhető mértékben hűtse az utcák levegőjét, és ezzel javítsa a városlakók közérzetét. Saunders a városlakók szempontjából közelíti meg a fenntartható városok ideáját: abból a szempontból, hogy a metropoliszokban élő – sétáló, kerékpározó, andalgó, babakocsit tologató – citizenek komfortosnak, biztonságosnak, élhetőnek érzik-e a környezetüket. A szakember szerint fontos, hogy az emberek valóban beéljék a városaikat: olyan szolgáltatásokhoz férjenek hozzá, amelyek – mint például a köztéri kiállítások, ingyenes koncertek, testedzésre, pihenésre kialakított terek – tartalmasabbá teszik a mindennapjaikat. Adjuk vissza a várost az embereknek Balogh Samu, Karácsony Gergely főpolgármester kabinetfőnöke szerint ez az emberközpontú megközelítés segíthet abban, hogy a hétköznapi emberek is támogassák a fenntartható városfejlesztéssel kapcsolatos ötleteket. Mint mondja, ezek a fejlesztések – egy árnyékos pad, ahol bárki megpihenhet a júniusi melegben, egy hűs, zöld park, ahová a szülők kivihetik a gyerekeiket, barátaikat egy délutáni ejtőzésre, egy biztonságosan közlekedhető, jól karbantartott bicikliút – sokkal könnyebben értelmezhetők a szavazópolgárok számára, mint az, hogy Budapest 2030-ra “klímasemleges várossá” váljon. Annak ellenére, hogy a városi szennyezőanyag-kibocsátás túlnyomó része az épületek fűtéséből származik, és “csak” nagyjából harminc százalékáért felelős a közlekedés, a gyalogos- és kerékpárosbarátabb közterületek, illetve a közösségi közlekedés fejlesztése sokat tehet a levegőminőség javításáért és a klímaváltozás negatív hatásainak mérsékléséért. Maguknak az utcáknak a kialakítása is sokat számít: a városi “hősziget-hatást” például jelentősen csökkenteni lehetne a nap sugárzását magukba szívó és “visszaütő” mesterséges felületek, mint a házfalak, az aszfalt, vagy a térkövek arányának csökkentésével, a városi terek határozott zöldítésével. A zöldfelületek már csak azért is hasznosak ebből a szempontból, mert szivacsként magukba szívják a csapadékot, amelyet aztán elpárologtatva hűsítik a levegőt. Az egészséges utcák koncepcióját bemutató városházi konferencián több pozitív külföldi példát is megemlítettek az előadók: mint a bécsi “szivacsváros-koncepció”, vagy a rotterdami “Benthemplein-víztér”. A Karácsony-kabinet azt reméli, hogy a következő években Budapesten is hasonló, példamutató fejlesztéseket valósíthatnak meg, a tervek szerint a főváros 24 milliárd forint értékben indít at egészséges utcák koncepció elvei alapján megvalósuló fejlesztéseket.
#Környezeti ügyek #Lakhatás #Társadalmi ügyek #Vállalatoknak

”A nagyvárosok a legnagyobb kibocsátók” – Interjú Ámon Adával, a Budapesti Klímaügynökség vezetőjével

A szakember azt reméli, hogy a civil és a vállalati szféra bevonásával komoly klímavédelmi fejlesztéseket indíthatnak el Budapesten. A cél az, hogy a fővárost felkészítsék arra, hogy “klímasemleges intelligens várossá” váljon. A Fővárosi Közgyűlés idén áprilisban döntött úgy, hogy létrehozza a Budapesti Klímaügynökséget; az új szervezet célja, hogy minden lehetséges eszközzel támogassa a budapesti lakásállomány energetikai korszerűsítését, ezzel is elősegítve a klímasemlegesség elérését, és hathatós segítséget nyújtva az itt élőknek az energetikai beruházásaikkal kapcsolatos döntéseikben. A Klímaügynökség vezetésével Ámon Adát bízták meg. A nemzetközileg is elismert közgazdász, klímapolitikai szakember 2019-es megválasztása óta segíti Karácsony Gergely főpolgármester munkáját. “Először a főpolgármesteri kabinetben kaptam helyet, de hamar rájöttem, hogy hasznosabb lenne, ha felépítenék egy olyan ütőképes csapatot, ami a környezeti ügyekért felel a Városházán – mondja a szakember. – Így jött létre a Klíma- és Környezetügyi Főosztály, amit 2020-ban egy nyolc-tízfős fős alapcsapattal kezdtük felépíteni, és mára komoly, harmincöt szakembert foglalkoztató »különítménnyé« fejlődött. A főosztály számos különféle fenntarthatósággal kapcsolatos programot, köztük kutatás-fejlesztéssel és innovációval foglalkozó »soft projekteket« visz. Nagyon büszke vagyok erre a csapatra, hiszen ezek a projektek teszik lehetővé, hogy a városháza nemzetközi tapasztalatok révén is komolyan gazdagítsa a tudását a környezetvédelemmel és klímatudatossággal kapcsolatos területeken: a fenntartható étkezés és a »szelíd közlekedés« népszerűsítésétől a napenergia- és csapadékhasznosításon át az éületenergetikai és dekarbonizációs fejlesztésekig nagyon sok fontos pályázaton indultunk és nyertünk el közvetlen uniós támogatást, így nagyon sok új, komoly lehetőségekkel kecsegtető projektet indíthattunk. A Közösségi Költségvetés nyertes »Zöld Budapest« pályázatainak megvalósítását is ez a főosztály felügyeli: ennek is köszönhető, hogy hamarosan fedett kerékpártárolók, közösségi szereldék, új komposztpontok jelennek meg a fővárosban. Végre Budapest is elindult azon az úton, amin más nyugat-európai nagyvárosok: a nagy, policy-szinű fejlesztések mellett a kis, alulról jövő, de a »city hall« által támogatott kezdeményezések is felütötték a fejüket.” A cél a lakossági beruházások felpörgetése Ámon Ada szerint a Klíma- és Környezetügyi Főosztály elindítása óta eltelt négy és fél év egyik legnagyobb eredménye, hogy más európai nagyvárosokhoz hasonlóan Budapest is csatlakozott az Európai Bizottság 100 város kezdeményezéséhez. “Az EB döntéshozói felismerték, hogy a nagyvárosokkal fenntarthatósági szempontból kiemelten kell foglalkozniuk, hiszen ezek a legnagyobb kibocsátók. Ezért is indították el a 100 város missziót, amelynek célja, hogy a résztvevő települések 2030-ig klímasemleges »intelligens városokká« fejlődjenek.“ Mint mondja, lehet szektoronként vizsgálni a károsanyag-kibocsátást. “De mivel ma már a kontinens lakosságának közel 75 százaléka nagyobb városokban él, nem kérdés, hogy tenni kell azért, hogy ezek nagy, rengeteg erőforrást mozgató csomópontok környezetbarátabbá és klímatudatosabbá váljanak.” A főváros a 100 város kezdeményezés keretében indította el a Budapest CARES programot is, amelynek megvalósításához másfél millió eurós támogatást kapott az EB-től. “Ennek a programnak a keretében hoztuk létre a Budapesti Klímaügynökséget is, amelynek célja a lakossági épületenergetikai és hatékonysági beruházások felpörgetése – magyarázza Ámon Ada, hozzátéve, sok politikai támadás érte őket azért, mert az ügynökség idén áprilisban, nem sokkal az önkormányzati választás előtt indult el. “Nem volt kampányszándék a szervezet létrehozása mögött. A projektet 2022 végén írtuk ki, akkor még nem tudtuk, hogy a kormány majd' félévvel előrehozza az önkormányzati választásokat. ” Ámon Ada szerint a Budapesti Klímaügynökség elindítását elsősorban az indokolta, hogy egy olyan új szervezetet, külön entitást hozzanak létre az önkormányzat mellett, amely “mozgékonyabb, fürgébb, gyorsabb döntéseket tud hozni, és hatékonyabban tud pénzt felhajtani”. “Ezen túl megvan a mandátuma arra, hogy önálló döntéseket hozzon, ami lehetővé teszi, hogy lerakja a korszerűsítési programok tudományos alapjait, részletesen kidolgozza, milyen családokra, háztartásokra, épülettípusokra érdemes »lőnünk«; hogy az egyes háztartások milyen mértékű támogatást igényelhetnek; így nem csak műszaki, hanem társadalmi szempontból is megalapozzuk a tervezett fejlesztéseket.” A szakember hangsúlyozza, ugyan “egy széndioxid-molekulának nincs társadalmi státusza”: épp olyan szennyező, ha egy tizedik kerületi panellakás vagy egy tizenkettedik kerületi villa fűtésrendszeréből kerül a levegőbe, mégis fontosnak tartják, hogy az energetikai, korszerűsítési programok kiírása során a szociális szempontokat is figyelembe vegyék. “Nekünk egy olyan várost kell építenünk, amiben azok számára is megfizethető a környezettudatos lakhatás, akiknek nincs saját forrásuk az ingatlanjaik felújítására – hangsúlyozza. – Ezért is döntöttünk úgy, hogy az idén márciusban indult Fővárosi Lakásügynökséggel is szorosan együttműködünk.” A civilekkel és a vállalatokkal is együttműködnének Ámon Ada hangsúlyozza: fontosnak tartják, hogy a lakhatással és a környezetvédelemmel foglalkozó nonprofitokkal, civil szervezetekkel is együttműködjenek. A civilek sok szempontból érdekeltek a Budapesti Klímaügynökség munkájában, a több ilyen szervezet tömörítő Lakhatási Koalíció által idén kiadott Önkormányzati Lakhatási Minimum javaslatcsomagjában is kiemelt helyen szerepel az energiaszegénység felszámolása és a lakásminőség javítása. “Maga a Lakásügynökség is egy civil kezdeményezésből nőtt ki, nem véletlen, hogy Kovács Vera, az Utcáról Lakásba! Egyesület egyik alapítója vezeti jelenleg. A Klímaügynökség nagyon komolyan veszi a szakmai és civil szervezetek munkáját, tudjuk, hogy sok tudást, tapasztalatot gyűjtötteik az eddigi működésük során. Nem véletlen, hogy a Habitat for Humanity Magyarországgal, a Magyar Energiahatékonysági Intézettel és a Magyar Természetvédők Szövetségének közösségi energiával foglalkozó csapatával is együtt dolgozunk ezen a projekten: mindhárom szervezet olyan szakmai szempontból fontos tudást »dob be a közösbe«, aminek köszönhetően még jobb és hatékonyabb programokat dolgozhatunk ki.” A szakember kiemeli: az épületenergetikai korszerűsítés mellett más programokat is terveznek, szeretnék elérni például, hogy a Főváros elhagyott, használaton kívüli épületeiben az erre a lehetőségre nyitott beruházók energiatakarékos, megfizethető árú bérlakásokat építtessenek. “Ez is része az pozitív energiamérlegű városrészek kialakítását célzó ASCEND Projektnek, amelyben a Fővárosi Önkormányzat mellett a BKK is részt vesz, hiszen a közlekedés a második legnagyobb energiafelhasználó egy városban.” A Budapesti Klímaügynökség a civil szervezetek mellett a vállalati szférával is igyekszik jó együttműködést kialakítani. “A Klímaügynmökség egyik dedikált célja, hogy olyan finanszírozási konstrukciókat dolgozzon ki, amik révén hosszútávon biztosíthatjuk a korszerűsítésre szoruló épületek megújítását – nem véletlen, hogy három jelenetős bank: az Erste Bank, az OTP és a Magnet Bank is ott van a legfontosabb partnereink között – fejtegeti. – Közben a Climate City Contracts program (egy, az EB és a résztvevő városok közreműködésével megvalósuló együttműködés, amelynek célja, hogy közös összefogással mérsékeljék a klímaváltozás lokális hatásait – a szerk.) keretében a Főosztályon dolgozó kollégáink is azon fáradoznak, hogy nagy világcégeket – bankokat, kereskedelmi láncokat, gyártókat, szolgáltatókat – vonjanak be a klímasemlegességgel kapcsolatos céljaink megvalósításába. Komoly potenciált látok az ilyen együttműködésekben – annál is inkább, mivel az elmúlt években számos nagyvállalat hozta Budapestre a globális szolgálytatóközpontjait.” Ámon Ada közgazdász, energia- és klímapolitikai szakember. 1998 és 2015 között az Energiaklub igazgatója, majd elnöke volt. Dolgozott számos nemzetközi szervezetnek, köztük 2015. és 2020. között a londoni székhelyű E3G – Third Generation Environmentalism vezető munkatársa, mely a világ ötödik legbefolyásosabb “zöld think-tankje”, de az Európai Parlament Zöld Frakciójának energia-tanácsadója is volt. 2019-től Karácsony Gergely főpolgármester klímapolitikai főtanácsadójaként a főváros klíma- és zöldenergia fejlesztési stratégiájának, illetve a Főpolgármesteri Hivatal zöld főosztályának kialakításáért felelt. 2024. május 1-től a Budapesti Klímaügynökség vezetője.
#Jógyakorlatok #Környezeti ügyek #Környezetszennyezés #Vállalatoknak

”Azzal nem fogjuk megmenteni a Földet, ha olyan zöldséget, gyümölcsöt vásároltunk, amit a szomszéd községben termeltek” – Interjú Miskolczi Istvánnal, a NÉGYOSZ ügyvezetőjével

A növényi alapú élelmiszereket gyártó cégek érdekvédelmi szervezetének ügyvezetője szerint hosszú távon csak a húsfogyasztás csökkentésével mérsékelhetjük a mezőgazdasági termelés negatív hatásait. Úgy véli, sokszor a környezetvédő szervezetek is rosszul látják át, valójában mit kellene tennünk azért, hogy az élelmezésbiztonság fenntartása mellett is csökkenteni tudjuk a klímaváltozás negatív hatásait. A 2022 novemberében alakult NÉGYOSZ (Növényi Alapú Élelmiszereket Gyártók és Forgalmazók Országos Szövetsége) alig másfél év alatt az iparág egyik legnagyobb, komoly érdekképviseleti potenciállal bíró szervezetévé nőtte ki magát. Ma már tizennégy tagjuk van, köztük olyan nagy hazai és nemzetközi vállalatok, mint Magyarország legnagyobb növényi alapú húshelyettesítő-gyártója, a Pápai Hús, a Naszálytej, a Danone, a Bonduelle – de több civil szervezettel is együttműködnek. "Önszerveződő civil kezdeményezésként indultunk, a NÉGYOSZ a V4 országokban rendezett Plant-Powered Perspectives konferenciasorozat magyarországi ágából nőtte ki magát – mondja Miskolczi István, a szervezet ügyvezetője. – A konferencia megszervezésére a MAVEG-et, a Magyar Vegán Egyesületet kérték fel; az elnökük, Bergovecz László gyűjtött maga köré egy kommunikációban, marketingben, rendezvényszervezésben jártas csapatot, közülük kerültek ki a NÉGYOSZ alapítói is.” A NÉGYOSZ célja, hogy népszerűsítse a növényi alapú étrendet és lehetőséget adjon a gyártóknak a megjelenésre. Klasszikus érdekképviseleti munkát is folytatnak: az érintett szakmai, kormányzati szervezetekkel együttműködve igyekeznek erősíteni a szegmens pozícióit a hazai élelmiszeriparon beül. “B2B, B2C és B2G kommunikációval is foglalkozunk, igyekszünk felhívni a gyártók, a döntéshozók és a fogyasztók figyelmét arra, hogy mivel a növényi alapú élelmiszerek világszerte egyre népszerűbbek, az ezek előállításával, termelésével foglalkozó cégek is egyre fontosabb szerepet játszanak a globális élelmiszerrendszerben. Ez egy olyan új termelői és fogyasztói trend, amire oda kell figyelni” – hangsúlyozza Miskolczi. ”A tagjaink tevékenysége, forgalma jelenjelentős hozzáadott értéket jelent a magyar gazdaság számára” A NÉGYOSZ munkáját olyan jónevű, széles körben ismert és elismert nonprofit szervezetek is támogatják, mint a Maveg vagy az Una Terra Alapítvány. “Komoly lehetőségeket látunk a növényi alapú élelmiszerek népszerűsítésében, elterjesztésében – fejtegeti a NÉGYOSZ ügyvezetője. – A tavalyi SIRHA (A SIRHA Budapest, közép-kelet Európa legjelentősebb nemzetközi élelmiszeripari és HoReCa szakkiállítása – a szerk.) keretében megrendezett Közétkeztetési Versenyen a Közétkeztetők és Élelmezésvezetők Országos Szövetségével (KÖZSZÖV) közösen igyekeztünk ráirányítani a figyelmet a növényi alapú élelmiszerekben rejlő lehetőségekre. A versenyben résztvevő séfeknek az volt a feladatuk, hogy fenntartható alapanyagokból készítsenek egy háromfogásos, húsmentes ebédet úgy, hogy a komplett menüre összesen 850 forintot költhettek. Az elkészült menükelt egy gasztrozsűri bírálta el; büszkén mondhatom, hogy a három általunk mentorállt csapatból kettő döntőbe jutott, és érmet is szerzett. Igyekszünk ilyen és ehhez hasonló módokon is együtt dolgozni a hazai civil és szakmai szervezetekkel; de jó kapcsolatot ápolunk a Hússzövetséggel, a Tej Terméktanáccsal és más élelmiszeripari szereplőkkel is.” Miskolczi hangsúlyozza: a szervezet “lobbiereje” abból táplálkozik, hogy képesek összefogni és integrálni a jelentős növényi alapú élelmiszergyártókat. “A tagjaink tevékenysége, forgalma jelenjelentős hozzáadott értéket jelent a magyar gazdaság számára: ez a mi tőkénk, ezzel a tőkével igyekszünk jól sáfárkodni, amikor azon dolgozunk, hogy a kormányzati döntéshozók körében is hatékonyan képviseljük az érdekeiket. Ez nem a klasszikus, amerikai értelemben vett »lobbitevékenység«, inkább érdekképviseleti munka. A jelek szerint jól csináljuk, hiszen ma már az Agrárminisztérium élelmiszerlánc-felügyeletért felelős államtitkárságán is kikérik a véleményünket.” Sokan az infláció miatt váltottak flexitáriánus étrendre Miskolczi büszke arra, hogy a nagy cégek mellett olyan kisebb, de komoly potenciállal rendelkező cégek is a tagjaik közé tartoznak, mint a Plant Revolt vagy a szakmában igazi magyar sikertörténetnek számító Vega-Farm Food. “Ezeknek a lendületes, újító szellemiségű cégeknek komoly szerepe lehet abban, hogy nálunk is igazán népszerűvé váljanak a növényi alapú élelmiszerek, köztük a tejtermék-helyettesítők, a húshelyettesítők, a halhelyettesítők, vagy más teljes értékű élelmiszerek” – húzza alá. Egy, a NÉGYOSZ által készített idei kutatás soráén a megkérdezett hazai fogyasztók 13 százaléka vallotta magát flexitáriánusnak (javarészt növényi étrendet követő, csak kevés állati eredetű terméket fogyasztó “rugalmas vegetáriánusnak” – a szerk.), két százaléka vegetáriánusnak és csupán egy százaléka vegánnak. Miskolczi István szerint az elmúlt években jelentősen megnőtt a flexitáriánus diétát követő emberek száma Magyarországon, de ez javarészt az élelmiszer-inflációnak köszönhető. “A válaszadók közel hatvan százaléka a megnövekedett árak miatt, 57 százalékuk az állatjólét áldatlan helyzete, 48 százalékuk pedig a növényi étrend pozitív egészségügyi hatásaival miatt fogta vissza a húsfogyasztását.” Mint mondja, hosszabb távon elkerülhetetlennek tartja, hogy még többen térjenek át a flexitáriánus étrendre. “A Világbank nemrégiben készített egy tanulmányt, amelyben az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO adataira hivatkozva azt írták, a globális üvegházhatású gázkibocsátás közel harminc százalékáért az élelmiszertermelés- és forgalmazás a felelős. Lesújtó adat – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ez az arány itthon is 29-30 százalék körül van; nincs mese, valamit tennünk kell azért, hogy fenntarthatóbbá tegyük az élelmiszerrendszereinket.” A NÉGYOSZ ügyvezetője szerint a legfontosabb az állati eredetű termékek fogyasztásának visszaszorítása lenne. “Igaz ugyan, hogy egy teraszos termelésű rizsföld is legalább annyi metánt juttat a légkörbe, mint egy marhacsorda, mégis jóval kisebb a környezeti lábnyoma, elsősorban azért, mert a rizstermesztéshez nem kell további növényeket: takarmányt termelnünk – hangsúlyozza. – A növénytermesztés – például a gabonaipar – technológiáján, körülményein is változtatnunk kell, de ez a jelenlegi formájában sem okoz akkora környezettermelést, mint a tejtermelés vagy az állattenyésztés.” A tartástól a bocsböfögésig Miskolczi István szerint egyre nagyobb szerephez juthatnak az élelmiszertermelésben az olyan nagy fehérjetartalmú hüvelyes-pillangós növények, mint a a szója, a bab, a lencse, vagy a csicseriborsó. “ Ezeknek jóval kisebb a környezeti lábnyoma, mint az állati eredetű termékeknek, és nagyon jó fehérje-, illetve tápanyagprofillal rendelkeznek – mondja. – Lényegében kiválthatjuk velük az állati eredetű fehérjéket: ma már kimondhatjuk, hogy a szakemberek körében csak “protein átállásként” néven emlegetett váltás megvalósítható.” Miskolczi szerint közkeletű tévedés, hogy az élelmiszeripar okozta környezetterhelés túlnyomó részét a csomagolás és a szállítás okozza. “Ma mindenki azt mondja, hogy rövid ellátási láncokban kell gondolkoznunk, ha lehet, a lakóhelyünk ötven kilométeres körzetében termelt, előállított termékeket vásároljunk. Ezt mi is jó dolognak tartjuk: de nem annyira környezetvédelmi, mint inkább belgazdasági, társadalmi szempontból. Azzal nem fogjuk megmenteni a Földet, ha olyan zöldséget, gyümölcsöt vásároltunk, amit a szomszéd községben termeltek – de hatékonyatlan módszerekkel” – mondja. A szakember hangsúlyozza: amit ma közkeletű kifejezéssel “szén-dioxid kibocsátásnak” nevezünk, az valójában több üvegházhatású gáz kibocsátásából áll össze. “Az egyik legnagyobb ilyen szennyező a metán, aminek nyolcvanszor akkora a szén-dioxid együtthatója, mint magának a szén-dioxidnak. Viszont rövidebb a lebomlási ideje, ezért, ha gyorsan szeretnénk csökkenteni az üvegházhatású gázok arányát a légkörben, a metánnal kell kezdenünk. Márpedig a mezőgazdaság metánkibocsátásának egyik legnagyobb forrása az állattenyésztés – arról nem is beszélve, hogy ez az ágazat az ammónia-kibocsátással, az antibiotikum-szennyezéssel, a rossz szennyvízgazdálkodással és még jó néhány környezetszennyező tevékenységgel együtt mekkora károkat okoz az élővizekben, az erdőkben – a bioszférában. Ez egy nagyon komplex, összetett kérdéskör. Ha megnézünk, hogy egyes mezőgazdasági termékek környezetterhelése milyen tényezőkből áll össze, egy többtucat változóra alapozott vevő képletet kell felállítanunk – a tartástól, takarmányozástól a feldolgozáson, csomagoláson és szállításon át a bociböfögésig." Ideje lenne “hústakarékosabban” élnünk A NÉGYOSZ ügyvezetője szerint komoly problémát okoz, hogy sokszor a környezetvédelemmel foglalkozó civilek sem látják át, valójában mekkora problémát okoz a túlpörgetett állattenyésztés. “Ahogy a májusi Zöld OT-n (a hazai zöld civil szervezetek országos találkozóján – a szerk.) tartott kerekasztal-beszélgetésünkben is hangsúlyoztuk: Magyarországon az emberek többsége nem tudja, milyen környezetvédelmi hatásai vannak az élelmiszerrendszerek működésének. Sok esetben a környezetvédő szervezetek is olyan ötleteket, lépéseket támogatnak, propagálnak, amelyek valójában éppen ellentétesek azzal, ami a környezetre nézve jó és hasznos lenne: elég egy rosszul lefordított kutatás, egy félreértett adat, hogy akaratukon kívül is félrevezessék a közvéleményt – jelenti ki. – Világszerte túlzott reményeket fűznek például a regeneratív állattenyésztéshez, azt mondják, nem a hústermelés okozza az igazi problémát, hanem a nagyüzemi állattartás: ha szabadmezős legeltetési módszert használnánk, az fenntarthatóbb lenne. Igen ám, de nem számolnak a demográfiai adatokkal: azzal, hogy a jelen kereslet mellett, ha mint ükapáink, kicsapnánk a marhákat a gyepűre, az ország teljes területe kevés lenne legelőnek. Ilyen módszerekkel a népesség élelmezése nem megoldható.” Miskolczi szerint fontos rábírni a fogyasztókat, hogy “hústakarékosabban” éljenek. “Ma Magyarországon évente átlagosan hatvannyolc-hetven kiló húst fogyasztunk fejenként. Ha szeretnénk pozitív változást elérni, el kel érnünk, hogy évi 15-20 kiló közé – nagyjából a jelenlegi harmadára – csökkenjen a fogyasztásunk.”