klímaváltozás

#Társadalmi ügyek

Kiszervezett krízis: Az offshoring komoly emberi jogi következményekkel járhat

Egyre több gazdag ország igyekszik “kiszervezni” a menekültek és menedékkérők elhelyezését, ellátását, felügyeletét. Az elmúlt években az EU is több ilyen megállapodást kötött: szakértők szerint az ez a gyakorlat nem csak képmutató és pazarló, hanem az elnyomó, antidemokratikus berendezkedésű országok kormányait és a szélsőjobb térnyerését is erősítheti. Az elmúlt években, elsősorban a Közel-Keleten és Ukrajnában dúló háborúk, fegyveres konfliktusok, valamint az egyre súlyosabbá váló víz- és élelmiszerszegénység miatt komoly menekülthullám indult el Európa felé. Az ennek nyomán kitört politikai válságot több gazdag ország és államszövetség is a menekültek elhelyezésének, ellátásának és felügyeletének kiszervezésével gondolta megoldani. Nagy-Britannia például egy ideig komolyan fontolgatta, hogy a nemzetközi politikában csak “offshoring-ként” emlegetett, méltán rosszhírű gyakorlatnak megfelelően Ruandába küldje a menedékkérőket – igaz, ezt az ötletet végül hazai és nemzetközi nyomásra elvetették. Ukrajnából érkező menekültek a Nyugati-Pályaudvarnál (Fotó: Dávid Imre) Ugyan a fenti tervnek köszönhetően Rishi Sunak – nemrég megbukott – kormánya vált az offshoring rosszarcú plakátfiújává, nem a brit konzervatívok voltak az elsők, akik hasonlóan drasztikus megoldásban gondolkodtak. Az Európai Unió (EU) is több afrikai és közel-keleti országgal kötött megállapodást arról, hogy még jóval a határai előtt feltartóztassák a menekülőket: 2017-ben Líbiával, 2023-ban Tunéziával, idén márciusban pedig Mauritániával írtak alá ilyen szerződést. Ezeknek a megállapodásoknak a megkötésére az EU Új migrációs és menekültügyi paktuma (EU Pact on Migration and Asylum) biztosított lehetőséget, amely részletesen vázolja az unió “migránskiszervezési stratégiáját”. Az offshoring gyakorlatának élharcosa Ausztrália volt: ők már 2012-ben egy csendes-óceáni kis szigetországba, Naurura “exportálták” a menedékkérőket. Mégis a brit “Ruanda-terv” vált ennek a sokat vitatott stratégiának a szimbólumává: nem kis részben azért, mert 2022-ben az akkor még Boris Johnson vezette konzervatív kormány nem kevesebb, mint 50 ezer menekültet akart kizsuppolni az országból. Emberi lények helyett árucikkek? A kritikusok szerint a brit terv emberi lények helyett egyszerű árucikkeként kezelte volna a menedékkérőket, akiket, akár egy bála ruhát, országról országra lehet szállítani. Ali Bhagat és Genevive LeBaron, a Simon Frasier University kutatói közelmúltban megjelent tanulmányukban épp emiatt a kétes megközelítés miatt döntöttek úgy, hogy nem csak emberi jogi és politikai, hanem logisztikai szempontból is megvizsgálják a nyugati országok menekültpolitikáját. Mint írják, ezek az országok “újfajta menekültpolitikát” honosítottak meg: ahogy kiszervezték a termelést, az elektronikai hulladék elhelyezését, vagy a műanyag-újrahasznosítást, úgy igyekeznek a menedékkérők elhelyezését is outsource-olni. Véleményük szerint ez a gyakorlat alapvetően hibás: nem elég, hogy növeli az emberi jogi visszaélések esélyét, de az autokratikus rezsimek “feltőkésítéséhez”, pénzügyi megerősítéséhez is nagyban hozzájárul, ráadásul nagyon drága is. Fotó: Dávid Imre A klímaváltozás negatív hatásai, az egyre erősödő politikai elnyomás, a növekvő társadalmi-gazdasági bizonytalanságok és az egyes vallási, etnikai csoportok rendszerszintű üldöztetése miatt a gazdag országoknak évről-évre több menekültre kell számítaniuk. Folyamatosan nő a menekültellenesség is; nem véletlen, hogy világszerte egyre több kormány gondolkodik az offshoring valamilyen változatának bevezetésén: idén májusban egy közös nyilatkozatban az EU huszonhét tagországa közül tizenöt is azt szorgalmazta, hogy “szervezzük ki” a menedékkérők kezelését. Bhagat és LeBaron szerint az sem véletlen, hogy a Ruanda-terv komoly népszerűségre tett szert az európai szélsőjobb politikusainak körében – hiszen a menekültek jó része Afrikából vagy a Közel-Keletről érkezik, így befogadásuk remek apropót kínál a rasszista retorika csúcsra járatásához. “Véleményünk szerint a menekültek kiszervezése embertelen, hatékonyatlan és általánosságban véve rossz politika” – húzzák alá. Az emberi jogi visszaélésektől az elnyomó rezsimek feltőkésítéséig A kutatók cikkükben részletesen elemzik az offshoring veszélyeit. Az első és legfontosabb problémának az emberi jogi visszaéléseket tartják. Mint írják, ez a módszer tulajdonképpen megtagadja a menekülőktől a menedékjogot, teret ad a túlságosan szigorú és ártalmas migrációs politikák terjedésének, az embereket pedig szimpla árucikké silányítja. A más országba delegált menekülteknek gyakran komoly nehézségekkel kell megküzdeniük az előállításuk és elszállításuk – tulajdonképpen kitoloncolásuk – ideje alatt is; az offshoring egyik legnagyobb problémája, hogy gyakorlatilag semmilyen biztosítékot nem nyújt az emberi jogi visszaélésekkel szemben. Bhagat és LeBaron az EU Líbiával kötött alkuját említi példaként: mint írják, 2017 óta a tagországok 59 millió eurót költöttek a líbiai partiőrség kiképzésére és felszerelésére, miközben számos, az észak-afrikai ország partvidékén feltartóztatott menekültekkel szembeni visszaélésről, köztük fizikai és szexuális erőszakról, kényszermunkáról, zsarolásról kaptunk híreket. Fotó: Dávid Imre A kutatók az elnyomó rezsimek feltőkésítését is komoly problémának tartják. Mivel a nyugat az offshoring keretében pénzt ad a menekültek elhelyezéséért a befogadó országoknak, szó szerint finanszírozza ezeknek a gyakran antidemokratikus politikai berendezkedésű államoknak a hatalmi elitjét. Mint írják, ezek az összegek többnyire korrupt politikusok és a migráció logisztikai támogatását intéző magáncégek zsebében kötnek ki. Idén márciusban az EU például azzal a Mohamed Oul Ghazouani kormánya vezette Mauritániával kötött 210 millió eurós offshoring-alkut, ahol emberi jogi szervezetek, köztük a Humán Rights Watch jelentése szerint a mai napig tolerálják a rabszolgaság bizonyos formáit. Bhugat és LeBaron szerint az offshoring nem csak drága, de kudarcra is van ítéltetve. A Ruanda-terv például nem kevesebb, mint 1,8 millió fontba került volna a brit adófizetőknek – menekültenként; az ausztrál kormány pedig 2023-ban 485 millió ausztrál dollárt fizetett huszonkét menedékkérő Naurura szállításáért. Ezek az intézkedések nem csak embertelenek, de pazarlóak is – figyelmeztetnek, hozzátéve: az offshoring alapvetően alkalmatlan a menekülthullám megállítására, tulajdonképpen csak arra jó, hogy politikai üzemanyagot szolgáltasson a szélsőjobb pártok számára. Le kell állítanunk a “menekültbizniszt” A kutatók szerint az “új menekültbizniszt”, vagyis az offshoring egyre terjedő gyakorlatát mihamarabb le kell állítanunk. “Miközben a gazdag országok komoly összegeket fizetnek a szegényebbeknek azért, hogy levegyék a vállukról a menekültek elhelyezésének és ellátásának terhét, gyakran szemet hunynak a súlyos emberi jogi visszaélések felett, és ami még rosszabb, visszariaszthatják az embereket attól, hogy egy biztonságos országban kérjenek védelmet” – fejtegetik. Fotó: Dávid Imre Úgy látják, az EU menekültpaktumja is ezt a rossz gyakorlatot erősíti, nem véletlen, hogy több mint ötven nemzetközi nonprofit nemrég közös nyilatkozatban hívta fel a figyelmet arra, hogy ez az új szabályozás katasztrofális következményekkel járhat a menekültek emberi jogaira nézve.

#Környezeti ügyek #Környezetszennyezés #Társadalmi ügyek

Két év alatt több mint 175 ország kibocsátásával terhelte meg a környezetet az orosz-ukrán háború

Egy friss jelentés szerint az orosz invázió két év alatt legalább 175 millió tonna széndioxidnak megfelelő üvegházhatású gázzal szennyezte a légkört. A harcok mellett a tüzek, a repülőjáratok elterelése, a kényszerű migráció és a támadásokban megrongálódott olaj- és földgázvezetékek is komoly problémát okoznak. Az Initiative on Greenhouse Gas Accounting of War (IGGAW) kutatócsoport közelmúltban publikált jelentése szerint a 2022 februárjában kirobbant orosz-ukrán háború két év alatt több szennyezőanyaggal terhelte meg a környezetet, mint 175 ország teljes kibocsátása. Szakértők szerint a háború az emberéletek és a gazdasági kár mellett a klímaváltozás hatásait is jelentősen súlyosbítja. A háború a harcok mellett a nagy kiterjedésű tüzek, a kereskedelmi repülőjáratok elterelése, a megtámadott területekről eredő menekülthullámok, és az energetikai infrastruktúrát – elsősorban a kőolaj- és földgázvezetékeket – ért támadások okozta szivárgások miatt is szennyezi a környezetet. Az újjáépítés karbonlábnyoma is jelentős lesz: a számítások szerint nagyobb károsanyag-kibocsátással járhat, mint maga a háború. Kilencvenmillió autó éves kibocsátása A harcok miatt légkörbe jutó szennyezőanyagok között a széndioxid mellett jelentős mennyiségű dinitrogén-oxid és kén-hewafluorid is van – utóbbit a legpotensebb üvegházhatású gáznak tartják. A háború alatt keletkezett kibocsátás mennyisége egészen elképesztő: kilencvenmillió benzinüzemű autót kellene egy éven keresztül megállás nélkül járatnunk ahhoz, hogy ekkora mértékű szennyezést produkáljunk. A jelentés szerzői megjegyzik: a háborúzó országok mindezidáig nem tartották számon, mekkora klímaköltsége van a hadviselésnek – és általában a hadseregek fenntartásának. A hivatalos adatokat már csak azért is nehéz megismerni, mert sok esetben hadititoknak számítanak, és a kutatók csak ritkán juthatnak el a frontvonalakra. Azt, hogy milyen gazdasági ára van a háborúk okozata kibocsátásnak, érdemben eddig senki sem vizsgálta. Márpedig komoly ára van: a részben a német és svéd kormányok támogatta IGGAW számításai szerint az orosz kormánynak a háború első két éve után csak a klímakárok után 32 milliárd dollárt kellene fizetnie Ukrajnának. Az ENSZ közgyűlése az Európai Bizottsággal (EB) közösen úgy döntött, hogy Oroszországnak jóvátételt kell fizetnie Ukrajnának a háború miatt. Ennek összegébe a klímakárokat is beleszámítják: a jelenlegi számítás szerint minden tonna, a harcok következtében kibocsátott üvegházhatású gáz 185 dollárnyi társadalmi kárt okoz. Globális méretű probléma Lenard de Klerk, az IGGAW-csoport vezető kutatója szerint Oroszország nem csak Ukrajnát, hanem a globális klímahelyzetet is veszélybe sodorja a háborúval. “Ez a »karbon-konfliktus« jelentős, és világszerte éreztetni fogja a hatásait. Oroszországnak fizetnie kell azért, hogy ekkora károkat okoz: nem csak Ukrajnának, hanem a többi országnak is, amelyek kénytelenek lesznek elszenvedni a klímakárok hatásait.” Az IGGAW jelentésének készítői a világon elsőként becsülték meg egy háború klímaköltségét. Elemzésük szerint: A kibocsátás harmada közvetlenül a harci cselekményekből származik. Második harmada a háború lezárultát követő újjáépítés során fog keletkezni. A harmadik harmada pedig a támadások miatt kitört tüzek, a kereskedelmi légijáratok átirányítása, az energetikai infrastruktúrát ért károk és a menekülthullám miatt termelődik meg.

#Környezeti ügyek #Környezetszennyezés #Társadalmi diverzitás #Társadalmi ügyek

Mi az a “degrowth”, és tényleg megmenthetjük-e a bolygót a kapitalizmus újragondolásával?

Újító szemléletű közgazdászok egy csoportja szerint itt az ideje a “demokratikus alapokon szerveződő globális gazdaság” felépítésének: a profit helyett a társadalmi és ökológiai hasznot hajtó beruházásokra kell fókuszálnunk, hogy kivédhessük a klímaváltozás legsúlyosabb hatásait. Egyre többet hallani egy új, a globális kapitalizmus és a gazdaság újragondolását szorgalmazók körében gyorsan népszerűvé váló fogalomról, a “degrowthról”. A kormányok és a gazdasági szereplők szinte kivétel nélkül a gazdasági növekedést tartják a prosperitás legfontosabb indikátorának: a választásokra készülő politikusoktól a befektetőket, részvényeseket meggyőzni igyekvő vállalatvezetőkig mindenki “töretlen gyarapodásról” beszél. Kérdés, hogy lehetséges és kívánatos-e ez egyáltalán; számos ökológiai gazdaságtannal és klímaváltozással foglalkozó szakember szerint a növekedés hajszolása helyett a jelenlegi rendszer ésszerűsítése és a fogyasztás visszafogása lenne a valódi megoldás. “Ez nem csak rossz közgazdaságtan, hanem tudománytalan is – mondja Jason Hickel gazdaságantropológus, a Less Is More című könyv szerzője. – Az embereknek meg kell érteniük, hogy a »növekedés« nem egyenlő a társadalmi haladással.” Hickel a “post-growth” vagy degrowth-mozgalom egyik vezéralakja. Támogatói szerint a gazdasági siker valójában nem mérhető a bruttó hazai termék (GDP) nyers adataival: ahhoz, hogy valóban sikeres globális gazdaságot építsünk, a szabályozott formában vissza kell fognunk a növekedést a legnagyobb széndioxid-kibocsátást produkáló “karbon-intenzív” országokban és iparágakban. “A növekedés egyszerűen szólva az aggregált termelés növekedését jelenti, piaci árakban mérve – magyarázza az antropológus. – Eszerint, ha a GDP-növekedést vesszük alapul, egymillió font értékű könnygáz előállítása pontosan ugyanakkora értéket teremt, mint egymillió font értékű megfizethető lakhatásé vagy egészségügyi ellátásé.” Hickel szerint, ha a GDP-növekedés helyett a társadalmi fejlődést, a “közös jót” vennénk alapul, nem az aggregált termelést növelnénk, hanem olyan termékek és szolgáltatások előállítására koncentrálnánk, amelyek szükségesek ahhoz, hogy javítsunk az emberek életkörülményein, és elérjük az ökológiai céljainkat – miközben csökkentjük a növekedést a nagykibocsátású országokban és szektorokban. “Minden alkalommal, amikor egy politikus azt mondja, hogy támogatja a gazdasági növekedést, meg kell kérdeznünk tőle: pontosan milyen és kinek az érdekeit szolgáló növekedésre gondol” – húzza alá. Fenntarthatóbb termékekre és szolgáltatásokra van szükség A Hickel és társai által képviselt degrowth-filozófia ellenzői többnyire azzal érvelnek, hogy a gazdaság “lesoványítása” társadalmi feszültségeket szülne: növelné a munkanélküliséget, csökkentené az adóbevételeket, és így óhatatlanul a közszolgáltatások folyamatos elsorvadását okozná. Mindez – érvelnek – csak tovább fokozná azokat a nehézségeket és nyomort, ami ma is terheli a marginalizált közösségeket. A degrowthista közgazdászok szerint a "károgók" tévednek: ők úgy látják, egy átgondolt, tervszerű reorganizáció az emberek jelentős többségének hasznára válna. Véleményük szerint a városi terepjáróktól a fegyvereken és a fast fashion ruhadarabokon át a nagyipari eszközökkel előállított marhahúsig valamennyi olyan termék termelését vissza kellene fognunk, amelyek forgalmazása ugyan nyereséges a tőke számára – de szociális és környezeti szempontból destruktív. Ezek helyetti inkább olyan termékekbe, szolgáltatásokba és ágazatokba kellene fektetnünk, amelyek – mint az egészségügy, a közösségi közlekedés, a megújuló energia, a megfizethető lakhatás, vagy a megújuló mezőgazdaság – ugyan a szó klasszikus értelmében kevésbé “profitábilisak”, de jóval fenntarthatóbbak. ”Ez a katasztrófa receptje” Hickel szerint az olyan gazdag országokban, mint Nagy-Britannia, “abszolút magas az aggregált termelés”. “De ez a termelés jórészt olyan területekre koncentrálódik, amelyek a tőke szempontjából nyereségesek – és a magas státuszú fogyasztókat szolgálják –, ahelyett, hogy a hétköznapi polgárok jólétét javítanák. Így aztán a kiemelkedő termelés ellenére is sok a nélkülöző. Több mint négymillió gyerek él szegénységben, elég körülnézni az utcán, hogy lássuk, mekkora a nyomor.” A közgazdász-antropológus szerint tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a gazdag országok “a közelében sincsenek annak”, hogy teljesítsék a Párizsi Megállapodásban lefektetett vállalásaikat, így a jelenlegi tempó mellett a legjobban teljesítő gazdaságoknak is több mint kétszáz évre lesz szükségük ahhoz, hogy nullára csökkentsék a károsanyag-kibocsátásukat. “Ez a katasztrófa receptje. Sokkal hatékonyabb intézkedések kellenek a klímaváltozás megfékezéséhez. A gazdag országoknak csökkenteniük kell az energiafelhasználásukat, és jelentős állami beruházásokra van szükség a megújuló energiaforrások fejlesztéséhez” – fejtegeti. Hickel szerint annak ellenére, hogy a megújulók sokkal olcsóbbak, mint a fosszilis energia, a magánbefektetők még mindig a szükségesnél kevesebb tőkét ölnek a kiaknázásukba, mert nem hoznak akkora nyereséget, mint kőolaj vagy a földgáz. “Állami beruházásokra van szükség, és olyan szabályozásra, ami visszafogja a fosszilis energiába való befektetést, és ösztönzi a zöld átállást. Ez egy alapvető iparpolitikai tény, amit ha tetszik, ha nem, el kell fogadnunk.” Észak dél ellen Miközben a degrowth-mozgalom meglehetős elfogadottságra és népszerűségre tett szert az észak félteke közgazdászai és ökológusai között, a déli féltekén élő kollégáik közül sokan szkeptikusan fogadják a megállapításaikat. Úgy látják, Hickelék ötletei csak az olyan fejlett gazdaságokban valósíthatók meg, amelyek már ma is képesek arra, hogy kielégítsék a lakóik alapvető igényeit. A fejlődő országokban más a helyzet: ezekben továbbra is szükség van a felpörgetett fejlődésre és növekedésre, hogy ellensúlyozhassák évszázadok kizsákmányolásának hatásait. Morena Hanbury Lemos brazil ökológus-közgazdász szerint lassan ez is megváltozik. Az Universitat Autònoma de Barcelona tudósa úgy látja, míg kezdetben a degrowth-mozgalom elsősorban a kényszeres növekedés Európában, illetve a “globális északon” tapasztalható negatívumaira fókuszált, ma már univerzálisabb megoldásokon dolgoznak. “Az anti-imperializmus alapjai mindig is megvoltak, de számos ember munkájának köszönhetően az elmúlt években előtérbe is kerültek. Mindez azt jelenti, hogy délen is egyre több ember figyel fel az ebben rejlő lehetőségekre” – mondja. Lemos szerint egyre több poszt-növekedéspárti szakember ismeri fel: számos déli országban szükség van olyan újfajta, fenntartható növekedési modellekre, amelyek lehetővé teszik az emberek alapvető szükségleteinek kielégítését, és hogy az északi gazdasági expanzió mindig is a – jellemzően déli – emberek kizsákmányolására és a nyersanyagok lerablására épült. “Ami északon a »degrowth«, az délen a »delinking«: a kialakult gazdasági függőségektől való elszakadás, függetlenedés – magyarázza. Mint mondja, ideje lenne, hogy a szegényebb országok kitörjenek végre a globális gazdasági rendszer csapdájából, abból az “alárendelt viszonyból”, amit a fejlett országok tőkéseinek való megfelelés jelent. ”Ácsoljunk mentőtutajt magunknak” A degrowth-ideológia növekvő népszerűsége ellenére sokan attól tartanak, hogy globális kapitalizmus “újrahuzalozása”, és az elitek érdekeivel való megküzdés nem lesz könnyen-gyorsan végigvihető feladat. James Medway közgazdász, a Macrodose Podcast házigazdája például arra figyelmeztet, hogy az egyre súlyosabbá váló klímaváltozás miatt nincs időnk “harminc éven belül megvalósítani kívánt utópiákat építeni”: ehelyett inkább olyan azonnal megtehető, praktikus lépésekben kellene gondolkodnunk, amik hosszabb távon vezetnek el a kívánt változásokig. “Ma nem az a kérdés, hogyan építsük meg a tökéletes társadalmat, hanem az, hogy hogyan ácsoljunk mentőtutajt magunknak” – hangoztatja. Medway szerint egy megfelelően feltőkésített, globális megállapodások szerint koordinált adórendszer segítségével “elkezdhetnénk orvosolni az egyre nagyobbá váló társadalmi egyenlőtlenség és az ökológiai pusztítás káros hatásait”. Mint mondja, minél súlyosabbá válnak a klímaváltozás negatív hatásai, annál sérülékenyebbek lesznek az olyan, a létfenntartáshoz szükséges piaci rendszerek is, mint az élelmiszertermelés, az energetika, vagy a vízellátás – ezek rendbetételéhez állami beavatkozásra lesz szükség. “Olyan közösségi hatóságokat kell felállítanunk, amelyek elkezdhetik átalakítani ezeket a rendszereket, amelyek klímaállóbbá tehetik őket, és ezzel megalapozhatják egy olyan fenntartható társadalom építését, amilyet szeretnénk.” A termelés visszafogása önmagában nem elég Hickel szerint balgaság azt állítani, hogy a növekedés tervezett, célzott visszavágása fantazmagória lenne. “Az a fantazmagória, ha azt hisszük, hogy a mai, szociális és ökológiai szempontból is kudarcos gazdasági rendszer egyszer csak varázsütésre megoldja majd a krízist” – hangoztatja. Ennek ellenére egyetért azzal, hogy a déli féltekén további növekedésre van szükség, és azt is elismeri, hogy a gazdaság “összezsugorítása” önmagában nem elég a problémák megoldásához. Hickel úgy látja, olyan biztos megélhetést szavatoló “garantált munkahelyekre” lenne szükség, amelyeket az emberek életminőségének javítását és a kibocsátás csökkentését célzó állami beruházások révén hozunk létre. Mint mondja, az olyan gazdag országokban, mint Nagy-Britannia vagy az Egyesült Államok ez könnyen megoldható lenne, hiszen megvan a kellő pénzügyi függetlenségük ahhoz, hogy finanszírozzák az ilyen befektetéseket. “Minden olyan kormány, amely kellő monetáris szuverenitással rendelkezik, képes arra, hogy közvetlenül mozgósítsa a közjavak termelését, egyszerűen azáltal, hogy közpénzt szán rá – érvel. – Ahogy Keynes is rámutatott (John Maynard Keynes angol matematikus-közgazdász, a modern makroökonómia megteremtője – a szerk.): lényegében mindent, amit a termelő kapacitás szempontjából meg tudunk tenni, finanszírozni is tudunk.” Hickel szerint átgondolt gazdaságpolitikával az infláció is kivédhető, “egyszerűen vissza kell skálázni a felesleges termelést”. Radikális gazdasági demokrácia kell Hickel úgy látja, újfajta “radikális gazdasági demokráciára” lenne szükség. “Sokunk olyan demokratikus politikai rendszerekben él, amelyek lehetővé teszik, hogy időről-időre magunk válasszuk meg a képviselőinket. De ha a közgazdaságról, a termelési rendszerekről van szó, szóba sem kerül a demokrácia” – húzza alá. Érvelése szerint a termelés “túlnyomórészt a tőke irányítása alatt áll, a nagy befektetési cégek, kereskedelmi bankok, óriásvállalatok és az elitek döntik el, mit termelünk, hogyan hasznosítjuk a kollektív munkaerőnket és forrásainkat, és hogyan osztjuk el az általunk termelt javakat.” Hickel szerint ha a munkavállalóknak és a fogyasztóknak nagyobb beleszólásuk lenne abba, hogy mit termeljünk, nagyon másképp állnának a dolgok. “Több empirikus kutatás is bizonyítja, hogy demokratikus keretek között az emberek a közösségi és környezeti célokat preferálják” – hangoztatja. Kérdés, hogy míg a politikusok és a nagybefektetők jelentős része továbbra is az örökkön növekvő GDP-t tartja a legfontosabb szempontnak, hogyan lehet egy olyan, a globális gazdaságot alapjaiban megreformáló változást elindítani, amilyet a “hickeliánusok” szeretnének. Mit tehetünk azért, hogy elkerüljük a klímaváltozás legsúlyosabb következményeit? “A jó hír az, hogy ezek az elképzelések elképesztően népszerűek az állampolgárok között – bíztat Hickel. – Egyre több felmérés mutatja, hogy az emberek többsége olyan gazdaságot akar, amely a jólét és nem a növekedés, a tőkefelhalmozás köré szerveződik.” A gazdaságantropológus tisztában van azzal, hogy a degrowth-szemlélet széles körű elterjesztéséhez meg kell küzdeniük “az uralkodó osztály tagjaival, akik óriási hasznot húznak a fennálló status quo-ból”. De szerinte nem reménytelen a helyzet: az első lépés az lehet, ha “jó kapcsolatokat építünk ki a környezetvédők és a szakszervezetek között, és így olyan »környezettudatos munkásosztályt« alakítunk ki, amelynek megvan a befolyása hozzá, hogy jó irányba billentse a mérleg nyelvét.” “Olyan nagy tömegbázissal rendelkező mozgalmat kell létrehoznunk, ami elég erőteljes ahhoz, hogy komoly változásokat érjen el. Ez a feladatunk” – összegez.

#Egészség #Környezeti ügyek #Környezetszennyezés #Lakhatás #Társadalmi ügyek

Tavaly ötvenezer ember halt meg az extrém hőhullámok miatt Európában, a legszegényebbek a legveszélyeztetettebbek

Spanyol kutatók szerint az alacsony jövedelmű rétegek rossz lakhatási körülményeik és egészségügyi helyzetük miatt sokkal inkább megszenvedik a hőhullámok hatását, mint a tehetősebbek. Fontos lenne, hogy a döntéshozók termék helyett közszolgáltatásként tekintsenek a klimatizálásra. A globális felmelegedés okozta extrém hőhullámok az elmúlt években több tízezer ember életét követelték Európa-szerte. Évről-évre nő az áldozatok száma; spanyol kutatók szerint az átlagosnál alacsonyabb jövedelemből élő rétegnek a legkiszolgáltatottabbak. “Nincs ebben semmi különös. A hőhullámokat sokkal nehezebb átvészelnie annak, akinek egy légkondicionálás nélküli szobán kell megosztoznia három másik lakóval, mint annak, aki egy medencés, klimatizált villában él” – nyilatkozta a The Guardian-nek Julio Díaz Jiménez, a madridi III. Károly Egyetem egészségügyi karának professzora. Jimenez egy kutatócsoport tagjaként 2020-ban elsőként publikált tanulmányt arról, hogy milyen hatással vannak a nyári hőhullámok a Madrid tizenhét kerületében lakók egészségére. Mindössze három olyan kerületet találtak, ahol a meleg jelentősen növelte a mortalitást – ezek a spanyol főváros legszegényebb negyedei voltak. A kutatócsoport később egész Spanyolországra kiterjesztette a vizsgálatát. “Hasonló eredményekre jutottunk – emelte ki a professzor. – Amikor a hőség egészségügyi hatásairól van szó, a legfontosabb tényező az egzisztenciális helyzet.“ A hőség a gyerekeket is veszélyezteti A kutatók szerint az alacsony keresetűek elsősorban azért vannak jobban kiszolgáltatva a hőhullámoknak, mert nem engedhetik meg maguknak a megfelelő színvonalú lakhatást: sokan olyan túlzsúfolt, rossz szellőzésű lakásokban laknak, amelyek kevés védelmet kínálnak a kánikulával szemben. Egy részük az egészségügyi szolgáltatásokhoz is korlátozottan fér hozzá, így könnyen előfordulhat, hogy nem kap megfelelő kezelést olyan krónikus betegségeire, amelyek hatásait felerősítheti a hőség; míg mások olyan munkahelyeken – például a mezőgazdaságban vagy az építőiparban – dolgoznak, ahol folyamatosan ki vannak téve az extrém melegnek. A hőség a gyerekek egészségét is veszélyezteti. A Save the Children gyerekvédelmi szervezet adatai szerint Spanyolországban minden harmadik gyerek hűtetlen lakásban él, ami “komoly befolyással lehet” több mint kétmillió kiskorú mentális és fizikai egészségére. A hűtés, mint közszolgáltatás Az Egyesült Államokban már régóta foglalkoznak a hőstressz és a szegénység összefüggéseivel: ahogy a National Public Radio és a University of Maryland 2019-es közös kutatásából is kiderült, az alacsony jövedelmű emberek által lakott területeken jó eséllyel nagyobb a hőség, mint a gazdagabb környékeken. Annak ellenére, hogy Európát jóval nagyobb mértékben sújtja a globális felmelegedés, mint a világ többi részét, itt még alig készült hasonló kutatás – emelte ki a The Guardian-nek nyilatkozva Jamina Saheb, a párizsi Sciences Po kutatója, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change – ICCP) legutóbbi jelentésének vezető szerkesztője. A kutató egy idén augusztusban megjelent kutatásra hivatkozva azt mondta: tavaly Európában közel ötvenezer ember halálát okozta a széndioxid-szennyezés fűtötte felmelegedés. “Itt az ideje, hogy megkongassuk a vészharangot. Nem engedhetjük, hogy a hőség emberéleteket követeljen” – emelte ki. Az elmúlt években kontinens-szerte megszaporodtak a hőhullámok. “A globális felmelegedés embereket öl meg – húzta alá Saheb. – A kérdés az, hogy hány emberéletbe kerül, mire a döntéshozók és a szakemberek is belátják, hogy a nyári energiaszegénység valós probléma.” A szakértő szerint az egyetlen megoldás a légkondicionálás közművesítése lenne. “Garantálnunk kell a hűtéshez való jogot, nem szabad termékként tekintenünk a légkondicionálásra, hiszen ezzel csak tovább növeljük a társadalmi egyenlőtlenségeket” – hangoztatta. Betonteknőkbe szorult városlakók Saheb véleményét Alby Duarte Rocha, a Berlini Műszaki Egyetem kutatója is osztja. Rocha nemrég egy kutatócsapat tagjaként Berlintől Budapestig tizennégy európai városban vizsgálta meg, milyen hatással van az életminőségre a klímaváltozás az alacsony és magas jövedelműek által lakott lakóövezetekben. A kutatás egyértelműen alátámasztotta: a “zöld gentrifikáció” miatt a szegényebb rétegek gyakran kiszorulnak az egészségesebb körülményeket biztosító zöldövezeti területekről, és aszfaltkatlanba zárva kell leélniük az életüket. Ez kiszolgáltatottabbá teszi őket a hőhullámok ártó hatásainak is, hiszen a vegetáció hűtőhatásai nélkül konstans forróságban kell átvészelniük a nyarakat. Rocha szerint a döntéshozóknak és a politikusoknak olyan közszolgáltatásként kellene tekinteniük a hűtésre, mint a tömegközlekedés vagy az utcák takarítása. Ahogy a zöldítésre is: az új közparkok létesítésére és a zöld homlokzatok kiépítésére. Mint mondja, ezek az intézkedések apró, de fontos lépést jelentenének a “környezeti igazságtalanság” orvoslása felé. “Fel kell tennünk magunknak a kérdést, miért azokkal a csoportokkal fizettetjük meg a klímaváltozás árát, akik a legkevésbé tehetnek róla.”

#Környezeti ügyek #Társadalmi ügyek

Nap-, szél, víz és biogáz-erőművekkel erősítené meg a háborúban megrongálódott energetikai infrastruktúráját Ukrajna

Az orosz támadások miatt rendszeresek az áramkimaradások. A háború dúltra ország 2030-ig húszmilliárd dollárt költene a megújuló energiaszektor fejlesztésére. Ukrajna 2030-ig húszmilliárd dollárt szeretne költeni megújuló energiainfrastruktúrája fejlesztésére – jelentette be augusztus 13-án Denisz Smihal miniszterelnök. Ezzel a befektetéssel az ország 27 százalékra növelné a zöld energia részarányát az energiamixében. A korszerűsítésre már csak azért is komoly szükség lenne, mert a háború alaposan megtépázta Ukrajna energetikai infrastruktúráját: az orosz rakétatámadások és dróncsapások az ország energiatermelő kapacitásának felét tönkretették. Ukrajna a nemrég bejelentett Nemzeti Megújuló Energia Akcióterv keretében tervezi összhangba hozni energiastratégiáját az európai sztenderdekkel. “Ez a terv egyértelműen igazodik az európai elvárásokhoz és szabványokhoz” – húzta alá Smihal. A beruházás során összesen 10 ezer megawatt áram megtermelésére alkalmas új infrastruktúrát építenének ki; a megújuló forrásoknak az áramtermelés mellett a fűtési és hűtési rendszerek táplálásában és a közlekedési szektorban is komoly szerepet szánnak. Jelentős külföldi befektetésekre van szükség Ahhoz, hogy sikerüljön megvalósítani a beruházást, Ukrajnának jelentős külföldi befektetésekre lesz szüksége: a becslések szerint csak a megújuló kapacitás kiépítésére közel 20 milliárd dollárt kell majd fordítaniuk. Az ország elsősorban nap-, szél-, víz és biogáz-erőműveket szeretne építeni. “Ukrajnának 20 milliárd dolláros tőkére lesz szüksége ahhoz, hogy továbbfejlessze megújuló energia-infrastruktúráját, amelynek a teljes energiamixből való részesedését 2030-ra 27 százalékra szeretnénk növelni” – mondta a kormány egyik szóvivője. Nemzetbiztonsági szempontból is fontos befektetés Az orosz offenzíva jelentősen felgyorsította Ukrajna átállását a megújuló energiatermelésre. Miután a hagyományos erőművek jó része megrongálódott, komoly áramkimaradások voltak az országban: a támadásokban olyan kulcsfontosságú létesítmények is megsérültek, mint a Tripillya-i hőerőmű vagy a dnyiprói vízerőmű. Az IMF becslése szerint az orosz támadások idén júliusig mintegy 56,5 milliárd dolláros kárt okoztak az ukrán energetikai hálózatban. A legnagyobb magánkézben lévő ukrán energetikai cég, a DTEK a jelentések szerint termelési kapacitásának közel 90 százalékát elvesztette. A vállalat vezetői októberig szeretnék újra 60-70 százalékosra növelni a kapacitást; tavaly decemberben jelentették be, hogy a Vestas dán turbinagyártóval közösen Kelet-Európa legnagyobb szélerőmű-parkját fogják felépíteni. Ukrajna megújuló energiaprogramja a szakértők szerint nem csak környezeti, hanem nemzetbiztonsági szempontból is fontos beruházás, hiszen jelentősen erősítheti az ország energiafüggetlenségét.

#Jógyakorlatok #Környezeti ügyek #Környezetszennyezés #Sikersztorik #Társadalmi ügyek

Az élelmiszerbankoknak köszönhetően tavaly 1,8 millió tonnával csökkent az üvegházhatású gázok kibocsátása

Az élelmiszerbankok “dupla hasznot” hajtanak a társadalomnak: amellett, hogy élelemmel látják el az egyre nagyobb számú rászorulókat, értékmentő munkájukkal a klímaváltozás hatásait is mérsékelni tudják. A világszerte több mint ötven ország élelmiszerbankjait tömörítő Global Foodbanking Network (GFN) közelmúltban kiadott éves hatásjelentése szerint a nonprofit hálózat tagszervezetei tavaly több mint 1,7 milliárd adag ételt osztottak szét közel 40 millió rászoruló között. Az így megmentett élelmiszer nagy része termelőktől és nagykereskedőktől származott; a hatékony redisztribúciónak köszönhetően a GFN a becslések szerint cca. 1,8 tonnával csökkentette a globális széndioxid-kibocsátást. (A GFN a European Food Banks Federation-nel, a FEBA-val is szorosan együttműködik, amelynek egyik tagja a Magyar Élelmiszerbank Egyesület; a szervezet külső kapcsolatokért felelős igazgatójával, Nagygyörgy Andrással nemrég a Hello Nonprofit is interjút készített – a szerk. ) A jelentésből egyértelműen kiderül, mekkora szükség van az élelmiszerbankokra: a szervezet tavaly közel annyi embernek nyújtott segítséget, mint 2020-ban, a Covid-19 járvány nyomán kirobbant súlyos élelmiszer-ellátási problémák idején. Azért, hogy teljesíteni tudják a növekvő igényeket, a GFN számos tagszervezete döntött úgy, hogy “mezőgazdasági értékmentésbe” kezdenek, és egyenesen a termelőktől veszik át a kidobásra ítélt, de fogyasztásra teljesen alkalmas termékeket. A GFN kezdeményezése jól példázza, hogyan tudnak az élelmiszerbankok “dupla hasznot hajtani” a társadalomnak: amellett, hogy komoly szerepet játszanak az éhezés visszaszorításában, segítő tevékenységük révén a klímaváltozás hatásait is enyhíthetik. “Mindig lesz feleslegesen kidobott étel” – hangsúlyozza Emily Brad Leib, a Harvard Law School élelmiszerjoggal foglalkozó fakultásának alapítója. Mint mondja, minél több az elpazarolt élelmiszer, “annál nagyobb szükség van az élelmiszerbankok és ételmentő kezdeményezések bővítésére, fejlesztésére”. Minden harmadik falat Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (United Nations Environment Programme – UNEP) friss elemzése szerint 2022-ben a globálisan megtermelt élelmiszer közel 13 százaléka ment veszendőbe azalatt az idő alatt, amíg eljuthatott volna termelőktől a kiskereskedőkig, és a kereskedők, az éttermek, illetve a háztartások is elpazaroltak további 19 százalékot. A pazarlás megdöbbentő mértékűvé vált az elmúlt években: az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (Food and Agricultural Organization of the United Nations – FAO) 2011-ben kiadott jelentésében azt írta, csak a háztartások napi egymilliárd adag ételt pocsékolnak el, és a világszerte megtermelt élelmiszer közel egyharmada – minden harmadik falat étel – veszendőbe megy. Az elképesztő élelmiszer-pazarlásnak globális léptékű hatásai vannak. Ha élelmiszert dobunk ki, feleslegesen terheljük a környezetet azzal a károsanyag-kibocsátással, ami a megtermelése, a feldolgozása és a szállítása során keletkezik. Ráadásul a hulladéklerakókban felhalmozott bomló élelmiszer nagy mennyiségű metánt is termel, ami húsz éves időtávon mérve közel nyolcvanszor akkora üvegházhatást generál, mint a széndioxid. Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatalának (United States Envioronmental Protection Agency – EPA) tavaly kiadott jelentése szerint az amerikai szemétlerakókban keletkező metán 58 százaléka a kidobott élelmiszerek bomlása miatt termelődött. Becslések szerint világszinten az üvegházhatású gázok 8-10 százaléka az élelmiszerhulladék miatt kerül a légkörbe; ennek a kibocsátásnak a csökkentése alapvető feltétele annak, hogy elérhessük a közösen meghatározott klímacélokat. Hatékony új módszer lehet a “virtuális élelmiszerbakolás” A GFN jelentésének szerzői hangsúlyozzák, az élelmiszerbankok különleges szerepet játszhatnak ezeknek az emisszióknak a visszaszorításában: minél több ételt mentenek meg és juttatnak el a rászorulókhoz, annál jobban védik a bolygót is. “A tagjaink nagyon nagy erőfeszítéseket tettek az újraelosztási kapacitásuk növeléséért. Azt hiszem, ez volt a legnagyobb kihívás a számunkra: hogyan reagáljunk a folyamatosan növekvő igényekre, szervezetként hogyan tudunk még több utánpótlást begyűjteni” – mondta Lisa Moon, a GFN elnök-vezérigazgatója. A megoldás végül a termelőkkel való szorosabb együttműködés lett, az élelmiszerbankoknak sikerült megoldaniuk, hogy a lehető legtöbb “felesleges élelmiszert” mentsenek meg a szemétlerakókból. (A GFN definíciója szerint a felesleges élelmiszer olyan emberi fogyasztásra tökéletesen alkalmas termék, amely valamilyen okból nem értékesíthető – például a “csúnya”, “selejtesnek” tekintett zöldségek, amelyek külsejük miatt nem kerülhetnek a boltok polcaira – a szerk.) A GFN szakértői a redjsztribúciós láncot is lerövidítették – sokszor például úgy, hogy magát az élelmiszerbankot, mint közvetítőt kivették az egyenletből. Ilyenkor az élelmiszerbankok egyenesen a termelőkhöz irányították a felhasználókat (pl.: a jótékonysági konyhák önkénteseit), akik maguk mentek el a felajánlott termékekért ahelyett, hogy azok előbb a raktárakba majd az újraelosztási központokba kerültek volna. A szervezet ezt a megoldást “virtuális élelmiszerbankolásnak” nevezi. Ennek az újfajta megközelítésnek – a “mezőgazdasági értékmentésnek” – köszönhető, hogy tavaly a GFN által újra elosztott élelmiszerek legnagyobb részét, közel 40 százalékát már a zöldségek és gyümölcsök tették ki. Moon szerint ez az arány bármikor tovább növelhető, egyelőre “csak a felszínt kapargatják”, ennél jóval több friss terméket lehetne megmenteni.

#Környezeti ügyek #Környezetszennyezés #Lakhatás #Társadalmi ügyek

Szakértők szerint itt az ideje, hogy az EU felkészüljön a klímamenekültek fogadására

A pusztító aszályok, hőhullámok, viharok és más, a globális felmelegedéssel együtt járó extrém természeti jelenségek miatt emberek tíz- és százmilliói veszíthetik el az egzisztenciájukat. Egy friss tanulmány szerint, ha el akarjuk kerülni a világméretű humanitárius krízist, át kell gondolnunk a menekültek jogállását szabályozó genfi konvenciót. A klímaváltozás nem csak környezeti, hanem emberi jogi kérdés is. A globális felmelegedés katasztrofális hatásai már ma is érezhetők: világszerte egyre több térségből érkeznek jelentések pusztító aszályokról, árvizekről, erdőtüzekről, tájfunokról és más extrém időjárási jelenségekről. A klímaváltozásnak komoly szociális hatásai vannak, amelyek paradox módon nem a legnagyobb kibocsátónak számító, fejlett iparral rendelkező országokban – hanem épp ellenkezőleg, a jóval kisebb karbonlábnyommal bíró, szegényebb országokban éreztetik leginkább a hatásukat, ezzel is tovább mélyítve a súlyos társadalmi egyenlőtlenségeket. A klímaváltozás cseppet sem “demokratikus" folyamat, hiszen éppen azokat az embereket, közösségeket sújtja leginkább, akik a legkiszolgáltatottabbak – és akik a legkevésbé tehetnek erről a mindannyiunkat érintő problémáról. Ők azok, akiket Theodota Nantsou, a WWF Görögország stratégiai vezetője és Konstantinos Vlachopoulos, a Görög Menekültügyi Bizottság kutatója a Social Europe-on megjelent közös cikkükben a klímaváltozás “láthatatlan áldozatainak”neveznek. ”Bibliai mértékű exodusra” készülhetünk A klímaváltozás még viszonylag alacsony átlaghőmérséklet-emelkedés mellett is világszerte emberek tíz- és százmilliónak megélhetését veszélyeztetheti. A szakemberek szerint a következő években tömeges klímamigrációra kell számítanunk: ahogy António Gueterres ENSZ-főtitkár fogalmazott “biblia mértékű exodusra” készülhetünk. Közelmúltban megjelent közös jelentésükben a WWF Görögország és a Görög Menekültügyi Bizottság szakértői azt írják, az Európai Uniónak fel kell készülnie a közelgő bevándorlási hullám fogadására, és olyan egységes jogszabályi keretet kell teremtenie, amely megfelelő védettséget biztosít a klímakatasztrófák elől menekülő tömegeknek. Nantsou és Vlachopoulos szerint az EU-nak ezekre az emberekre is ki kell terjesztenie a menekültjogot, és ezzel “humanitárius alapelveihez híven” példát mutatnia a világ fejlett országainak. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change – IPCC) 2023-as jelentése szerint már az ipari forradalom előttihez viszonyított 2-4 fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedés is elkerülhetetlenül nagyarányú menekülthullámhoz vezethet: akár egymilliárd, főként Afrikában, Ázsiában lés Észak-Amerika egyes területein élő ember kényszerülhet rá, hogy a klímaváltozás miatt elhagyja az otthonát. A szakértők felhívják a figyelmet: ezek az emberek nem jobb lehetőségeket, stabilabb egzisztzenciát keresve döntenek majd a költözés mellett, hanem puszta kényszerűségből, azért, mert a lakóhelyükön olyan katasztrofálissá válnak a körülmények, ami már a puszta túlélésüket fenyegetheti. A genfi konvenció kiterjesztését javasolják A genfi konvenció értelmében a “migránsok” és a “menekültek” más jogi elbírálás alá esnek, jelenleg csak azok részesülnek nemzetközi védelemben, akik “faji, vallási okok, nemzeti hovatartozásuk, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozásuk, vagy politikai meggyőződésük” miatt kénytelenek elhagyni a lakóhelyüket. Nantsou és Vlachopoulos szerint itt az ideje, hogy a döntéshozók újragondolják ezt a szabályozást, és azokra is kiterjesszék a nemzetközi menekültstátuszt, akiknek a klímaváltozás extrém hatásai miatt kell elmenekülniük a lakóhelyükről; ezzel megelőzhetővé válna, hogy globális méretű humanitárius krízis alakuljon ki. A szakértők kiemelik, egyes európai országokban – köztük Cipruson, Olaszországban és Finnországban – már ma is jogszabály tiltja, hogy kiutasítsák azokat, akik környezeti katasztrófák miatt voltak kénytelenek elmenekülni a hazájukból. Mint írják, ez az a jogi szemléletmód, amit egységesíteni és európai szinten is adaptálni kellene. A jelentés szerzői szerint a genfi egyezmény kiterjesztését az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) és a Nemzetközi Migrációs Szervezetnek (IOM) kellene kezdeményeznie. Ezt követhetné az EU-s szintű szabályozás megváltoztatása, amely az ukrán-orosz háború elől menekülő emberek átmeneti befogadását szabályozó, 2022-ben elfogadott keretrendszerre épülhetne. Mint írják, kiemelten fontos, hogy a klímamenekültek számára is biztosítsák a tanuláshoz, munkavállaláshoz, szociális és egészségügyi ellátáshoz való jogot. “A klímakrízis okozta veszteségek és károk enyhítése a fejlett országok kötelessége és morális felelősége” – írják a jelentés szerzői, hozzátéve: a várható "klíma-exodus" csak komoly nemzetközi összefogással lehet kezelhető.

#Vállalatoknak

Rekordösszeget fektet az EU a fenntartható közlekedésbe

A hétmilliárd eurós keretből a “fenntartható, biztonságos és okos” közlekedést lehetővé tevő infrastruktúra fejlesztését támogatják: köztük a nemzetközi vasútvonalakét, a vízi utakét, azt egységes légiirányításét és az Európát Ukrajnával összekötő “szolidaritási folyosókét”. Az Európai Bizottság (EB) júniusban jelentette be, hogy a Connecting Europe Favility (CEF) program keretében hétmilliárd eurós rekordordtámogatásbt biztosít a fenntartható közlekedést lehetővé tévő infrastruktúra – így a nemzetközi vasútvonalak, vízi utak és kikötők – fejlesztésére – írja az ESG News. A keretből olyan beruházásokat finanszíroznak majd, mint az Észtországot, Lettországot és Litvániát összekötő, Finnország és Lengyelország felé is nyitott 870 kilométer hosszú Rail Baltica, vagy a Lyon és Torinó közötti nagysebességű vasútvonal, vagy a Németországot Dániával összekötő Fehnmarbelt-alagút kiépítése. A hétmilliárd eurós összegből összesen 134 különféle projektet támogatnak. Az összeg 83 százalékát szigorúan “klímabarát” beruházásokra, azon belül is elsősorban vasúti fejlesztésekre fordítják. A maradékot írországi, spanyolországi, hollandiai, németországi, máltai és litvániai tengeri kikötők bővítésére, korszerűsítésére, valamint a kontinensen belüli vízi utak fejlesztésére szánják. A támogatásból jut a közúti közlekedés modernizálására is, az uniós együttműködéssel megvalósuló intelligens közlekedési rendszerek (Intelligent Transport Systems – ITS) felállítása mellett új, biztonságos parkoló övezeteket is kialakítanak majd. A projekt keretében az EB a hatékonyabb légirányítást és így energiatakarékosabb légi közlekedést lehetővé tévő “Egységes Európai Égbolt” (Single European Sky) programot is fejleszteni szeretné. Ahogy az Európai Unió (EU) és Ukrajna közötti kereskedést lehetővé tévő Szolidaritási Folyosók (Solidarity Lanes) megerősítését is, amelynek keretében összekötnék az ukrán vasútvonalakat az EU-n belüli hálózattal. A projekt az EU fenntarthatósági törekvéseit megvalósító European Green Deal része.

#Környezeti ügyek #Környezetszennyezés

Ha a jövő üzleti vezetőin múlna, a kritikus határérték alatt tudnánk tartani a globális felmelegedés mértékét

Idén májusban százötven, a világ kilenc vezető üzleti iskolájából érkezett hallgató részvételével rendezték meg az év végi bakui COP29 klímakonferenciát “lemodellező” klímastratégiai szerepjátékot a budapesti Corvinus Egyetemen. A szimuláció érdekes tanulságokkal szolgált: úgy fest, ha a jövő szakemberein múlna, elkerülhetnénk a mindannyiunkat fenyegető klímakatasztrófát. Idén májusban közel százötven nemzetközi hallgató részvételével rendezték meg a Budapesti Corvinus Egyetemen a CEMS Model UNFCCC klímastratégiai szerepjátékot, amelynek keretében a résztvevő diákok az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményét (United Nations Framework Convention on Climate Change – UNFCCC) aláíró 53 országot, illetve négy civil szervezetet képviselve modellezték a COP 29 klímakonferenciát, amelyet az azerbajdzsáni Bakuban tartanak majd az idei év végén. Fotó: Polgár-Podonyi Krisztina A budapesti rendezvényt Dr. Botos Barbara, az Energiaügyi Minisztérium Európai Uniós Ügyekért és Nemzetközi Kapcsolatokért Felelős Helyettes Államtitkárságának klímaügyekért és klímadiplomáciáért felelős utazó nagykövete nyitotta meg, aki beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy a klímaváltozás elleni harcban minden nemzetnek közös felelősséget kell vállalnia, szem előtt tartva a gazdasági növekedés fenntartható határait. Botos Barbara (Fotó: Bielik István) Az utazó nagykövet szerint a klímaváltozást befolyásoló döntéseket alapvetően gazdasági érdekek mozgatják. Konszenzus csak minden érintett fél számára elfogadható kompromisszumok révén jöhet létre; a bakui COP29 pedig várhatóan a pénzügyi vállalások miatt lehet majd fontos. Mint mondta, az országok kibocsátás-csökkentéssel kapcsolatos vállalásai még messze vannak attól, ami a globális hőmérséklet-emelkedés 1,5°C alatt tartásához szükséges lenne, pedig – mivel a következő öt év döntései határozzák meg a következő ezer év klimatikus viszonyainak alakulását – fontos lenne, hogy minél inkább visszafogjuk az ember által okozott felmelegedést. A tavaly Dubaiban elfogadott célok között szerepel a megújuló áramtermelési kapacitások megtriplázása (négyezer helyett 12 000 terrawattra), és 2030-ig az energiahatékonyság megduplázása, nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy mindezt csak a szociális szempontok figyelembe vételével lehet fenntarthatóan megoldani, ezért a döntéseknél figyelembe kell vennünk az energiaátmenet szociális vetületeit, köztük a munkanélküliség alakulását is. (A fosszilis erőforrások kitermelésének csökkentése például csak Brazíliában több millió bányászt és a családtagjaikat érintheti, ezért fontos, hogy átképzésekkel, új munkahelyek, karrierlehetőségek biztosításával segítsük őket – a szerk.). Az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátását globálisan évi két tonna/fő szintre kellene szorítanunk, hogy tartani tudjuk az 1,5°C-os célkitűzést. Magyarország jelenlegi éves ÜHG-kibocsátása fejenként hat tonna, az Egyesült Királyságé 17 tonna, az Egyesült Arab Emírségeké pedig ötven tonna – miközben az afrikai kontinens átlaga alig 0,2 tonna. A Corvinuson rendezett szimuláció egy innovatív, kilenc európai egyetem részvételével rendezett kurzus záróeseménye volt. A kurzust a CEMS (The Global Alliance in Management Education) Master in International Management mesterképzés keretében rendezték meg. A résztvevő hallgatók átfogó ismereteket szerezhettek a klímaváltozásról, az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményének működéséről, a tárgyalásokat meghatározó szempontokról, érdekekről és formai keretekről. A kurzus magyar vezetői, Dr. Zsóka Ágnes akadémiai fejlesztésekért felelős rektorhelyettes és Dr. Széchy Anna egyetemi docens kiemelték: a Budapesti Corvinus Egyetemen a fenntarthatósági és környezet-gazdaságtani, valamint környezetpolitikai témák oktatása Dr. Kerekes Sándor kezdeményezésének köszönhetően már a kilencvenes években a közgazdaságtani és üzleti képzés részévé vált. Fotó: Bielik István A CEMS vezető üzleti iskolák, multinacionális vállalatok és civil szervezetek globális szövetsége, amely közös nemzetközi menedzsment-mesterképzést is indított. A budapesti rendezvényre kilenc egyetemről – Budapestről, Barcelonából, Bergenből, Rotterdamból, Varsóból, Stockholmból, Dublinból, Kölnből és St. Gallenből – érkeztek küldöttségek; a hallgatók feladatát különösen izgalmassá tette, hogy nem a saját országuk színeiben kellett részt venniük a szimulációban: egy Írországban mesterképzését végző indiai hallgató például Brazíliát képviselte, egy lengyel egyetemen tanuló japán diák Németországot, egy spanyol egyetem képzésén résztvevő chilei fiatal pedig Oroszországot. A szimulált tárgyalások során a hallgatók feladata az volt, hogy személyes elkötelezettségüket félretéve érveljenek a rájuk kiosztott országok fosszilis tüzelőanyagok kitermelésével és felhasználásával kapcsolatos nézőpontja és politikája mellett. Fotó: Bielik István A COP elnökségét két volt hallgató, Adele Grundmann (South Pole - vezető fenntarthatósági tanácsadó, Németország) és Weza Bombo (EY – fenntarthatósági tanácsadó, Africa Association – alapító és elnök, Svájc) képviselte. Grundmann hangsúlyozta: mivel a kormányokkal sokszor a velük együtt dolgozó szakértőket is lecserélik a választások után, a klímaváltozás elleni harc kulcstényezője az üzleti szereplők bevonása lehet. Fotó: Bielik István A Climate Action Tracker tavaly decemberi adatai szerint a 2023-as évet 1,3°C melegedéssel zártuk. Azt, hogy a Párizsi Egyezményben kitűzött 1,5°C-hoz képest milyen elköteleződést ért el a CEMS delegáció ebben a tanévben, a tizennyolc oldalas záródokumentum gyors elemzését követően Dr. Steve Kennedy egyetemi docens (Rotterdam School of Management, Erasmus University) értékelte. A professzor kiemelte: a valós egyezményekhez képest a hallgatók sokkal több erőteljes, kötelező vállalást jelentő terminológiát alkalmaztak. Ugyan a fosszilis tüzelőanyagok tekintetében kissé elmaradt a hétvégi konszenzus a korábbi COP eredményekhez viszonyítva, és a megújuló energiák tekintetében is valamivel ambiciózusabb célkitűzésekre van szükség az 1,5°C-os cél eléréséhez, a kibocsátás-csökkentés terén viszont kimagaslóak voltak a szimulált eredmények a dubaji COP28 képest.

#ESG #Vállalatoknak

Most akkor megfő a bolygó?! Mit tehetünk?! – ESG KKV Special – 2./10. rész

Ha az ESG-re és a fenntarthatóságra gondolunk, az első dolgok között juthat eszünkbe a klímaváltozás és a felmelegedés, hiszen a közéletben talán ezek a témák szerepelnek a legtöbbet. Így KKV-nak szóló sorozatunk második részében mi is ezt járjuk körbe: bemutatjuk, milyen összetett probléma a fenntarthatóság környezeti oldala, de példákat is mutatunk, hogy mit tehetnek KKV-k. Az általános helyzet Ha a bolygó létfenntartó funkcióiról beszélünk, érdemes megemlíteni Rockström kutató ábráját a bolygóhatárokról, ami bemutatja, hogy bizonyos témákban (bioszféra-integritás változása, biogeokémiai áramlások, földhasználat változása, klímaváltozás, óceánok savasodása, édesvíz-használat, sztratoszférikus ózon csökkenése, atmoszférikus aeroszol ülepedése, új anyagok bevezetése) átléptük-e a határt, és ha igen mennyire: Forrás: Stockholm Resilience Centre, 2024 Sajnos látszik, hogy egyre több területen és egyre jobban átlépjük a fenntartható határokat, a klímaváltozás gyorsulása egyértelmű, ami az üvegházhatású gázok növekvő légköri koncentrációjából ered, mivel nem engedik, hogy a bolygó leadja a felgyülemlett hőt. Más ábrák jól szemléltetik, hogy az ipari forradalommal kezdődő folyamat milyen ütemben gyorsul: Forrás: Our World in Data, 2024 Akkor ennyi volt? Természetesen rossz érzés látni ezeket az ábrákat, szembesülni az extrém időjárási jelenségekkel a hírekben, vagy érezni, hogy nyaranta egyre kibírhatatlanabb a hőség. Sokakban ez szorongást is kiválthat. Szerencsére már születtek intézkedések a helyzet lelassítására/megállítására és folyamatosak a technológiai újítások, fejlesztések is. Az egyik ismertebb intézkedés a Párizsi Klímaegyezmény, amit 196 ország ratifikált, és jogi kötelezettségként vállalták, hogy a felmelegedést az iparosodás előtti hőmérséklethez képest +2 Celsius fok alatt tartsák, ideális esetben pedig +1,5 Celsius fok alatt. Ezt segítve már több intézkedés is született, ami Európát érinti, az EU Zöld Megállapodás (klímasemleges kontinens), vagy az EU Taxonómia (osztályozási rendszer a beruházások fenntarthatósági kategorizálására), illetve a finanszírozási kérdésekben is már mindig előkerül a tevékenységek fenntarthatósági oldala. Ezek már konkrétan, pénzügyi, controlling oldalról is megközelítve próbálják zöldíteni a gazdaságban áramló pénzek célirányát. Az általános jelentéstételi sztenderdek és erre épülő EU-s és tagállami jogszabályok pedig a vállalatok ezirányú elköteleződéséről, tevékenységéről és eredményeiről szeretné egységes, átlátható módon beszámoltatni őket. Fontos megemlíteni, hogy az EU-s CSRD (Corporate Sustainability Reporting Directive) által használt ESRS jelentéstételi keretrendszer tematikus sztenderdjei között is öt környezeti tematikus sztenderd szerepel, előírva, hogy a lényeges hatások, kockázatok és lehetőségek függvényében fontos témákról milyen formában mutassa be a gazdálkodó szervezet az eredményeit. Látható, hogy a cikk elején bemutatott bolygóhatárokhoz szorosan kapcsolódnak a környezeti sztenderdek. Mit tehet egy KKV? A fentieket olvasva sokan legyinthetnek, hogy ez nem az én dolgom, úgyse érne semmit, amit teszek, csepp a tengerben… De ez bizony nem így van, minden cselekedet számít, bármilyen kicsinek tűnik is a hatása! Hallott már az olvasó a pillangóhatásról? Amikor egy pillangó szárnycsapása tornádót tud okozni a Földbolygó akár másik oldalán… Ilyen ez az emberi cselekedetekkel is: sosem tudhatjuk melyik aprónak tűnő intézkedés lendít át éppen valamilyen trendet, folyamatot. Ráadásul a KKV-k az EU-ban a vállalati CO2 kibocsátás 62%-áért feleltek 2022-ben, tehát a hatásuk nem elhanyagolható. A nagyvállalatok több forrást tudhatnak klíma-és környezetvédelmi tevékenységekre fordítani, befektethetnek karbonkreditekbe, semlegesíthetik a hatásukat, egy KKV azonban ezt nem mindig engedheti meg magának. Szerencsére vannak mindennapi gyakorlati módszerek is, hogy hozzájáruljanak a klímaváltozás visszafogásához, ezeket az ESRS Környezeti tematikus szabvány témái szerint rendeztük: Éghajlatváltozás (ESRS E1): zöld beszerzés: felelős és környezettudatos beszállítók kiválasztása, zöld termékek vásárlása) ökohatékonyság: zöld hatékonysági megoldások, amelyek pénzügyileg is megtérülnek (lásd KÖVET Ablakon Bedobott Pénz esettanulmányok) karbonlábnyom kiszámítása online kalkulátorokkal vagy mélyrehatóbb módszerekkel környezettudatos termékfejlesztés megújuló energiák használata (napelem, biomassza) üzleti utak környezeti hatása (fenntartható repülőgép üzemanyag vagy repülés/autó helyett vonat/online, mikromobilitás ösztönzése) Szennyezés (ESRS E2): zöld iroda: pl. környezetbarát tisztítószerek használata környezettudatos gyártás: a talaj, víz, levegő szennyezés csökkentése, megelőzése hatékony kármentesítés és helyreállítás Víz és tengeri erőforrások (ESRS E3): vízkivétel csökkentése, vízvisszaforgatás víztakarékos öblítőtartály beszerelése szenzoros csaptelepek használata Biológiai sokféleség és ökoszisztémák (ESRS E4): biodiverzitás: udvar- és kerthelyiségben többféle növény ültetése és élőlény-közössége létrehozása monokultúra kerülése természeti programokban részvétel, összefogás erdőirtással és biodiverzitás rombolással járó nyersanyagkivételek csökkentése, kiváltása Erőforrás-felhasználás és körforgásos gazdaság (ESRS E5): zöld beruházások, technológia a körforgásos gazdálkodás megvalósításához kölcsönzés, bérlés a tulajdonlás helyett hulladékgazdálkodás hatékonysága a 10R létráján haladva zöld események: helyszín és szervezés környezettudatos kialakítása, kiválasztása Ha valaki továbbra is kételkedik abban, hogy egy KKV képes a szemlélet- vagy magatartásváltozásra, a pozitív hatáskeltésre, akkor itt van néhány név nélküli, de valós hazai példa a környezetbarát működésre: A cikksorozat szerzői az Alternate munkatársai. Jelen cikk szerzője Király Dorottya, fenntarthatósági gyakornok, továbbá Fertetics Mandy, a vállalkozás ügyvezetője, több mint 20 éves tapasztalattal bír a vállalati fenntarthatóság és felelősségvállalás terén. Missziója, hogy organikus szervezetfejlesztés és vezetői transzformáció révén segítse a cégeket a fenntarthatóság útján. www.alternate.hu

#Digitalizáció #Környezeti ügyek #Környezetszennyezés #Nonprofitoknak #Társadalmi ügyek

A virtuális influenszerek lehetnek a klímaváltozás elleni harc fő szószólói?

A mesterséges intelligencia lassan az online influenszereket is leválthatja. Az új MI-technológiákat lényegüknél fogva “natív” módon használó virtuális véleményvezérek – némiképp paradox módon – komoly szerephez juthatnak a bolygó, vagy legalábbis a megszokott életvitelünk megmentéséért folytatott harcban. A klímatudatos szemléletmód terjesztése, népszerűsítése a 21. század egyik legfontosabb kihívása. Annak ellenére, hogy a globális felmelegedés és az azzal járó természeti katasztrófák – aszályok, áradások, erdőtüzek, pusztító szuperviharok: az egész feje tetejére állt időjárási rendszer – hatásait mindannyian a saját bőrünkön érezzük, még mindig nagy számban vannak “klímaváltozás-szkeptikus” emberek: olyanok, akik akkor sem lennének hajlandók elismerni, hogy komoly baj van kicsiny planétánkkal, ha a kaliforniai bozóttüzek már Arnold Schwarzenegger patióját nyaldosnák. Ilyen korban élünk; az informatika, és azon belül is elsősorban az internet és a közösségi média fejlődése nagymértékben demokratizálta a kommunikációs folyamatainkat – de közben nehezebbé is tette a tájékozódást: minél több a hírforrás, a tartalomgyártó, minél könnyebb nagyszámú követőtábort építeni a social media platformokon keresztül, annál nehezebb eligazodni az egymásnak gyakran homlokegyenest ellentmondó információk áradatában. Annál nehezebb megértetni az embertársainkkal, hogy ha nem lépünk, szó szerint kifüstölhetjük magunk alól a bolygót - de legalábbis azokat a klimatikus körülményeket, amelyek között, mi, a mára nyolcmilliárdosra duzzadt emberi faj még képesek lennénk hosszú távon megmaradni ezen a bolygón. Natalie Sauer, a The Conversation szakírója szerint a megoldás paradox módon éppen abban a technológiai fejlődésben rejlik, ami – ahogy azt fentebb vázoltuk – legalább részben a problémát okozza. Sauer szerint a klímaváltozás elleni harc fő szószólói a virtuális influenszerek lehetnek: azok a mesterségesen létrehozott online perszónák, amelyek – mint a világ legismertebb virtuális karakterének számító Lu do Magalu (14,6 millió követő a Facebookon, 6 millió az Instagramon, 1,3 millió a Twitteren és ugyanannyi a Tiktokon, plusz több mint 2,6 millió Youtube-feliratkozó), vagy Barbie – igen a Mattel-féle, “akinek” színes hétköznapjaiból nemrég álomgyári blockbustert forgattak Margot Robbie és Ryan Gossling főszereplésével (14,6 millió követő a Facebookon, 2,2 millió az Instagramon, közel 320 ezer követő a Twitteren, 440 ezer havi rendszerességgel visszatérő hallgató a Spotifyon és 11,1 millió feliratkozó a YouTube-on) – egyre nagyobb népszerűségre – és így befolyásra tesznek szert a közösségi médiahasználók körében. A klímaváltozás elleni harc digitális nagykövetei lehetnek Sauer szerint a virtuális influenszerek ideális médiumai lehetnek a klímaváltozással kapcsolatos üzenetek terjesztésének: mivel nincs magánéletük, kisebb a valószínűsége, hogy megosztó botrányokba keveredjenek, és nem mellesleg, a karbollábnyomuk is kisebb, mint egy hús-vér véleményvezéré. Ráadásul – lévén komputer-generálta virtuális személyiségek – nincsenek előítéleteik, szabad akaratuk, így az általuk megosztott tartalmakat is könyebb szinkronba hozni a kormányzati, illetve a klímaváltozás hatásai ellen küzdő nonprofit szervezetek által terjeszteni kívánt üzenetekkel. A szakértő szerint a virtuális influenszerek tökéletes nagykövetei lehetnek a klímaváltozás elleni harcnak – igaz, megvannak a maguk korlátai is. Sauer a University of Sheffield szakembereivel közösen végzett kutatásaira hivatkozva azt írja, a felhasználók jelentős része pozitívan áll hozzá ahhoz, hogy virtuális influenszerek is részt vegyenek a klímaváltozással kapcsolatos polémiában, és környezettudatos üzeneteket közvetítsenek. Főleg akkor, ha érthetőbb, befogadhatóbb, “humánusabb” hangnemben teszik ezt, mint a tudományos közösség képviselői, akik hajlamosak kevésbé közérthető szakzsargonban értekezni a témáról. A kutatás eredményei szerint azok az emberek, akik nem bíznak a tudósokban és a szakemberekben, különösen fogékonyak a virtuális influenszerek által közvetített üzenetekre. High-end divatmárkákkal működnek együtt Sauer öt virtuális influenszert is említ azok között, akik hatékonyan küzdhetnek a klímaváltozással kapcsolatos közönnyel és szkepticizmussal szemben. Miquela Sousa (más néven Lil Miquela) az egyik leghíresebb közöttük: közel 2,5 millió követője van az Instagramon. Miquela, aki több híres divatmárkával, köztük a Pradával és a Calvin Klein-nal is együttműködik “aktivistaként” működik a közösségi oldalakon. Az avatárjai nagyon élethűek, “emberszerűek”, ami a kutatások szerint nagyban hozzájárul ahhoz, hogy hatékonyan kommunikálja a fenntarthatósággal kapcsolatos üzeneteket. Noonoouri is nagyon népszerű virtuális véleményvezér, aki közel 454 ezer követőt mozgat meg az Instagramon. MI-zenészként szerepel a social média közéletben, emellett elkötelezett vegánnak vallja magát, akinek mindene a fenntartható divat. A kutatók érdekes összefüggésre bukkantak a tevékenysége elemzése során: mint kiderült a virtuális infulenszereknek akkor van igazán nagy hatásuk a fenntarthatósággal kapcsolatos disputában, ha egy ismert márkával, az ő esetében például a Vivienne Westwood divatmárkával működnek együtt. A 240 ezer Instagram-követővel büszkélkedő Shudu.Gram a “világ első digitális szupermodellje” már a Vouge-ban és a Cosmopolitanban is szerepelt, és olyan márkákkal működött együtt, mint a szuperluxus Balmain. Több posztjában is hitet tett a fenntartható divat mellett; Miquela Sorsához hasonlóan ő is a “human-like” digitális személyiségek közé tartozik. A Fondation de France francia kormányszervezet által bemutatott Bee_nfluencer az első “virtuális méhecske”, akinek egyetlen célja és feladata, hogy megmentse Franciaország pusztuló méh-populációját. 225 ezer követően van az Instagramon, üzeneteiben többek között a reciklálás fontosságára, a növényvédőszerek okozta pusztításra, a fenntartható mezőgazdasággal kapcsolatos lehetőségekre és kihívásokra hívja fel a figyelmet. Vida.Kit – egy, a University of Sheffield kutatói által életre hívott fiatal “zöld influenszer” – eddig 8700 követőt toborzott az Instagramon. A feladata, hogy oktassa és tájékoztassa a gyerekeket és a fiatal felnőtteket a klímaváltozás okozta problémákkal és a fenntartható életvitellel kapcsolatban; Vida egy kispajtást is kapott: Hank, a macska fontos szerepet játszik abban, hogy “gazdája” megbízhatóan és hatékonyan adhassa át az általa kommunikálni kívánt üzeneteket. Komoly problémát jelent az átláthatóság hiánya Sauer elismeri: annak ellenére, hogy az elmúlt években nagyon népszerűvé váltak, sokan továbbra is hiteltelennek tartják a virtuális influenszerek üzeneteit – különösen akkor, ha szocio-politikai témákkal kapcsolatban hallatják a hangjukat. Sokan azt kifogásolják, hogy nem tudni, ezek a szereplők MI által generált posztokat, esetleg egy reklámügynökség vagy politikai think tank gondolatait népszerűsítik. A szakértő szerint az átláthatóság hiánya komolyan veszélyeztetheti a virtuális megmondóemberek hitelességét. “Annak ellenére, hogy a virtuális influenszerek használatának számos előnye van a hirdetők számára, fontos, hogy tudják, hogyan vethetik be őket igazán hatékonyan. A virtuális influenszerek klímatudatos viselkedésre buzdító tevékenységének kutatása még mindig gyerekcipőben jár – a legtöbb itt idézett kutatás az elmúlt néhány hónapban készült” – írja. A virtuális influenszerek izgalmas új hangot vihetnek a klímaváltozás elleni harcba. A fiatal, elszigetelt, de közben változást akaró tömegek az eddigi információink alapján fogékony célcsoportot jelentenek a számukra; mivel a tradicionális média egyre kevésbé tudja megszólítani őket, ezek az innovatív kommunikációs eszközök kulcsszerepet játszhatnak a bolygónk megmentéséért vívott küzdelemben.

#Környezeti ügyek #Környezetszennyezés

Soha nem látott szinten az ember okozta globális felmelegedés mértéke

Egy új jelentés szerint lassan elérhetetlenné válik, hogy a Párizsi Klímaegyezményben meghatározott 1,5 fok alatt tartsuk az iparosodást megelőző szinthez mért átlaghőmérséklet-emelkedést. Egy közelmúltban kiadott jelentés szerint soha nem volt még olyan mértékű az ember által okozott globális átlaghőmérséklet-emelkedés, mint napjainkban. A University of Leads és a berlini MCC (Mercator Research Institute on Global Commons and Climate Change) klímakutató központ szakértői által kiadott Indicators of Global Climate Change című kutatási összefoglaló szerint 2023-ban 1,43 fok volt az iparosodást megelőző szinthez viszonyított átlaghőmérséklet-emelkedés; ráadásul eddig példátlan látott mértékben, évtizedenként 0,26 fokkal tovább növekszik ez a mutató. Az Earth System Science Data című szaklapban publikált jelentés szerint az egyre gyorsuló mértékű felmelegedést elsősorban az okozza, hogy évente 53 millió tonna szén-dioxidnak megfelelő mennyiségű üvegházhatású gázt juttatunk a légkörbe. Paradox módon, az ezzel párhuzamosan javuló levegőminőség is csak tovább fokozza a felmelegedést, mivel kevesebb olyan szennyezőanyag kerül a légkörbe, amely hűtő hatást tudna generálni. Karnyújtásnyira kerültünk az 1,5 fokos átlaghőmérséklet-emelkedéstől A most kiadott jelentés szerint karnyújtásnyi távolságra kerültünk attól, hogy túllépjük a 2015-ös Párizsi Megállapodásban meghatározott 1,5 fokos átlaghőmérséklet-emelkedést. A becslések szerint a globális klímabüdzsé (annak mértéke, hogy mennyi szén-dioxidnak megfelelő üvegházhatású gázt bocsáthatunk ki ahhoz, hogy legalább 50 százalék esélyünk legyen arra, hogy az 1,5 fokos átlaghőmérséklet-emelkedés alatt maradjunk – a szerk.) 2024 elején 200 gigatonna szén-dioxid volt, közel 60 százalékkal kevesebb, mint a négy évvel korábban kalkulált 500 gigatonna. “Annak ellenére, hogy a klímaváltozás elleni intézkedések mérsékelték az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedését, a globális hőmérséklet tovább emelkedik, ráadásul egyre gyorsuló mértékben” – hangsúlyozta Piers Foster, a Priestley Centre for Climate Futures Leeds igazgatója, a tanulmány vezető szerkesztője. Véleményét William Lamb, az MCC kutatója is osztja. “Amíg drámaian vissza nem szorítjuk az erdőirtást és a szén, az olaj és a földgáz elégetését, az üvegházhatású gázok tovább akkumulálódnak a légkörben, és tovább hajtják a klímaváltozást” – jelentette ki.

Továbbiak betöltése

Scale Impact Nonprofit Kft.

SZÉKHELY:
1038 Budapest, Temes utca 11. E. ép. 1.

ADÓSZÁM:
29306972-2-41

TELEFONSZÁM:
+36 30 587 9054

EMAIL:
info@scaleimpact.hu

2024 © Hello Nonprofit | adatkezelés |

Powered by Scale Impact Kft.

Made with by WPViking Agency

Kiemelt támogatónk

Támogatóink