A service design módszertan és a nonprofit szervezetek működésének fenntarthatóvá tétele volt a témája az első Social business workshopnak

Mi az a service design? Hogyan lehetnek saját termékei, szolgáltatásai – bevételteremtő képessége – a nonprofitoknak? Mi az a perszóna-alkotás és az értékajánlat-tervezés? Erről és számos más izgalmas témáról beszélgettek a Social Design Jam, a Cseriti, a Kék Madár Alapítvány, az Ashoka és a Visa szakemberei a Scale Impact első Social business workshopján.

A Scale Impact március 14-én rendezte az első Social business workshopot: a neves forprofit és nonprofit szakemberek részvételével megrendezett beszélgetésre számos, a nonprofit szektor jövője iránt érdeklődő vendég látogatott el a Wesselényi utcai Impact Hubba.

A rendezvényen több, a szektor jövőjének szempontjából kiemelten fontos témáról szó esett: egyebek mellett arról, hogy mit jelent a service design, miért jó, ha egy civil szervezetnek saját termékei és szolgáltatásai vannak, mi az a perszóna-alkotás és értékajánlat-tervezés.

Mészáros Andrea és Cserjés Anikó (Fotó: Hello Nonprofit)

A workshop a Scale Impact és a Visa közös, a Cseriti Adománybolt, a Diego, a DPD, az Erla Film, a Klippe Learning, az OTP Mobil és a Shoprenter támogatásával megvalósuló programja, a Social Business 2024 empowered by Visa egyik rendezvénye volt. “Azért tartottuk fontosnak, hogy csatlakozzunk ehhez a kezdeményezéshez, mert fontosnak tartjuk, hogy megmutassuk: akár a legkisebb társadalmi szervezet is létre tud hozni olyan terméket, szolgáltatást, ami valódi értéket jelenthet másoknak” – mondta Orbán Tamás, a Visa elfogadási területéért felelős szenior ügyfélkapcsolati vezetője.

Egy nonprofit is lehet sikeres

A workshop első beszélgetésének bevezetőjében Cserjés Anikó, az Ashoka Magyarország országfelelőse mutatta be a világ vezető társadalmi vállalkozóit, “changemakereit” összefogó nemzetközi szervezetet. “Az Ashoka ma már kilencvenöt országban képviselteti magát különféle, a pozitív társadalmi változást előmozdító programjaival. Négyezer társadalmi vállalkozót támogatunk; itthon is igyekszünk becsatornázni azt a több, mint negyvenéves tapasztalatot, tudásbázist, amit felépítettünk” – hangsúlyozta, hozzátéve, Magyarországon már 36 tagja van a szervezetnek.

A workshop számos érdeklődőt vonzott (Fotó: Hello Nonprofit)

A beszélgetés résztvevői kiemelték: egy jobbító szándékú nonprofit is lehet sikeres. “Én azt tanultam, hogy egy társadalmi vállalkozásnak három-négy év alatt illik önfenntartóvá válnia. Nekünk ez nyolc hónap alatt sikerült; az igazi kihívást nem is az önfenntartás jelentette, hanem az, hogy másfél év alatt kétszer kellett bővítenünk az első éttermünket ahhoz, hogy ki tudjuk szolgálni az ügyféligényeket” – magyarázta Mészáros Andrea, a Kék Madár Alapítvány ügyvezetője. Az alapítvány célja, hogy a munkaerőpiacon hátrányt szenvedő, köztük a megváltozott munkaképességű embereknek munkalehetőséget teremtsen. Jelenleg egy szekszárdi és egy budapesti éttermet üzemeltetnek, ahol a vezetőségen kívül csak fogyatékkal élő emberek dolgoznak.

Mészáros véleményét Sáhy Gábor, a Cseriti egyik alapítója is megerősíti. “Hamar rájöttünk, hogy egy kis bolttal nem tudunk rentábilisan működni. Ezért nagyon gyorsan belecsaptunk a hálózatépítésbe; igaz, mi az első öt-hat évben »túlélő üzemmódban« voltunk kénytelenek működni.”

Releváns válaszok és megoldások

A workshop egyik központi témája a service design fogalmának megismertetése volt. (A témakörrel Áth-Horváth Zsóka, a Hello Nonprofit állandó szerzője, a MOME/ Moholy- Nagy Művészeti Egyetem service design szakirányú továbbképzésének hallgatója is behatóan foglalkozik – a szerk.) “A szolgáltatástervezés nem új elképzelés, a módszer kidolgozása már a hatvanas-hetvenes években elindult – mondta előadásában Káli György service designer, a Social Design Jam egyik társszervezője. – Ez mára egy olyan átalakuláshoz vezetett, amely gyakorlatilag minden iparágra hatással volt: lehetővé tette, hogy a cégek új, szolgáltatásalapú termékeket fejlesszenek ki, és kielégítsék azokat az igényeket, amelyeket a digitális eszközök elterjedése indukált.”

Káli György és Klein Péter játékos formában demonstrálta a service design előnyeit (Fotó: Hello Nonprofit)

Káli hangsúlyozta: az új eszközök, szolgáltatások megjelenése és a big data-alkalmazások széles körű elérhetősége lehetővé tette, hogy a korábbinál jóval nagyobb mennyiségű adatot lehessen összegyűjteni a vásárlókról, felhasználókról. “Ez nem csak a forprofit, hanem a nonprofit szféra számára is elérhető: már a Google vagy a Facebook analitikai eszközeinek segítségével is elképesztően sokat tudhatunk meg az ügyfeleinkről” – húzta alá.

A szakember szerint az új gondolkodásmód a modern adatgyűjtési technológiákkal ötvözve lehetővé tette az ügyfélélmény drasztikus javítását. Mint mondta, ez a nonprofit szervezetek működését is hatékonyabbá teheti. “Ha figyelünk arra, hogy az ügyfeleink, partnereink, önkénteseink, adományozóink, munkatársaink (vagyis a stakeholdereink – a szerk) elégedettek legyenek, az azt eredményezi, hogy vissza fognak térni hozzánk. Újra és újra igénybe veszik a szolgáltatásainkat, programjainkat, minek révén több bevételt tudunk generálni, optimálisabb működést tudunk elérni, arányaiban kevesebb költséggel tudjuk működtetni a szervezetünket. A »design thinking« egy olyan gondolkodásmód, amelynek alapvetése, hogy megértsük az emberek igényeit, és releváns válaszokat, megoldásokat adjunk rájuk.”

Káli előadásában a double diamond módszer alapjait is ismertette. “A módszer lényege, hogy azonosítsuk, kik a partnereink, a célcsoportunk, az így kapott információkat megpróbáljuk szintetizálni, összegyűjteni, tömöríteni, konklúziókat levonni, majd miután elértünk egy üzleti vagy társadalmi kihívás, probléma megértéséig, újrafogalmazzuk, hogy miről is beszélünk: mi az a probléma, igény, amit meg akarunk oldani.”

Fotó: Hello Nonprofit

Perszónaalkotás és értékajánlat-tervezés

Káli György Klein Péterrel, a Social Design Jam másik társszervezőjével együtt játékos módon, a jelenlevőket is bevonva igyekezett bemutatni a service design előnyeit. A résztvevőket csapatokra osztották: ők azt kapták feladatul, hogy Dixit-kártyák segítségével meghatározzák egy-egy általuk elképzelt termék, szolgáltatás ideális és legkevésbé ideális célközönségét, “perszónáját”. A perszóna-alkotás a service design egyik legfontosabb alapeleme. “Arra használjuk, hogy az aggregált információkat egy-egy karakterbe tömörítsünk: legyen mindenki közös platformon azzal kapcsolatban, hogy kik azok az emberek, akikkel foglalkozunk, milyen »tipikus karakterek« ők” – világította meg a feladat hátterét Káli. Ezután a csapatoknak egy, az előadók által kiosztott template alapján a “jó karakterek” igényeit és a “rossz karakterek” problémáit figyelembe véve kellett optimalizálniuk a termékeiket, szolgáltatásaikat. „Mindez nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy olyan értékajánlatokat fogalmazzanak meg, amelyek lehetővé teszik, hogy megmutassák a potenciális ügyfeleknek, milyen egyedi és kézzelfogható értékeket tudnak teremteni a számukra, és olyan termékeket fejlesszenek, amelyek a valós igényeikre reflektálnak” – magyarázta a szakember.

A service design megközelítésnek komoly szerepe lehet abban is, hogy a nonprofitok fenntarthatóvá tegyék a működésüket. Ehhez csak egy jó elképzelés és akkurátus tervezés kell:

Ha egy olyan ügyfél fordul hitelkérelemmel egy bankhoz, akinek nincs biztos fizetése, nehéz körülmények között él, és ezért nem hitelképes, az valójában mindkét fél számára problémát okoz. A banknak az a célja, hogy minél több hitelt helyezhessen ki, az ügyfélnek pedig az, hogy olyan finanszírozáshoz jusson, amelyből meg tudja valósítani a céljait. Erre a kettős problémára találta ki Muhámmad Iunúsz bangladesi közgazdász azt a megoldást, hogy mikrohiteleket folyósítson olyan embereknek, kisvállalkozóknak, akik egy átlagos pénzintézetnél hiába kilicselnének; a kezdeményezés izgalmas tapasztalata az volt, hogy ezek az ügyfelek 99 százalékban visszafizették az általuk kapott hitelt – kisebb volt a »bedőlési arány«, mint a hagyományos banki ügyfeleknél – világította meg a szemléletmód előnyeit Lévai Gábor, a Scale Impact és a Hellononprofit.hu társalapítója.

Lévai hangsúlyozta, a workshop célja az volt, hogy ráébressze a nonprofit szervezeteket: az egyedi problémákra adott eredeti ötletekkel, és az üzleti életben már kipróbált módszerek tudatos alkalmazásával nem csak pénzügyileg fenntarthatóvá, hanem hatékonyabbá is tehetik a működésüket.

Ez a célja a Social Business 2024 empowered by Visa programnak is, amely konkrét tudást, mentorációt, segítséget és eszközöket kínál a jelentkező nonprofit szervezeteknek ahhoz, hogy biztos alapokra helyezzék a tevékenységüket.

Hasonló cikkek

#Biodiverzitás #Jógyakorlatok #Környezeti ügyek #Sikersztorik #Vállalatoknak

Mindennapi kenyerünket – Magyar gazdák, molnárok és pékek összefogása újíthatja meg a gabonatermesztést Európában?

Az ESSRG nevű hazai nonprofit dokumentumfilmjéből kiderül, hogyan lehetne a hagyományos, nagy szárazságtűrő fajtákra és a rövid, személyes kapcsolatokra is építő ellátási láncokra alapozva fenntarthatóbbá tenni a mezőgazdaságot. Az Environmental Social Science Group (ESSRG) nevű, transzdiszciplináris – szociológiai, történeti és gazdasági – megközelítésű, a társadalmi igazságossággal és az ökológiai fenntarthatósággal kapcsolatos kutatásokkal foglalkozó magyar nonprofit nemrég tette közzé az “Élő kenyér” (True Bread) című félórás dokumentumfilmet. A filmben hazai biogazdálkodók és termelők, köztük gabonatermesztők, molnárok és pékek informális közösségét mutatják be: egy olyan csapatot, amelynek célja, hogy a nagyipari mezőgazdaságban használt vegyszerek – műtrágyák, növényvédőszerek – és az élelmiszeriparban alkalmazott adalékanyagok nélkül állítsanak elő egészséges és magas minőségű kenyeret, pékárukat. https://www.youtube.com/watch?v=XcR4U4fqd7M&t=1260s Az ESSRG filmjéből kiderül: a jövő fenntartható mezőgazdaságában kiemelt szerepet játszanak majd a rövid és lokális beszállítói láncok és az olyan szárazság- és kártevőtűrő “alternatív gabonafajták”, amelyek korábban hosszú évszázadokig a hagyományos, mai szóhasználattal “bio” mezőgazdasági termelés alapját képezték. A kenyér élettörténete Az Élő kenyér főszereplői azok a magyar gazdák, malomipari szakemberek és pékek, akik afféle “grassroots kezdeményezésként” felépítették a saját, a kenyér szeretetére, a fenntartható életmód iránti elkötelezettségre, a mezőgazdaság régóta gyűlő hagyományaira és tapasztalataira, valamint a legmodernebb külföldi jógyakorlatokra építő termelői hálózatukat. Az ESSRG szakértői kiemelik: az “alternatív gabonák” világszerte egyre fontosabbá válnak, ahogy a termelők és a fogyasztók is egyre inkább a biodirárzitást támogató, organikus és agroökológiai módszerekkel készült termékek felé fordulnak. A magyar termelők által létrehozott networkhöz hasonló társulások nagy előnye az is, hogy transzparenssé teszik a termelés és a feldolgozás folyamatát. “Ennek a kenyérnek az élettörténetét a születéstől a megevésig ismerjük” – fogalmazott Mendik Bálint, az Aranykéz utcai Pipacs pékség alapítója, a film egyik szereplője. Egyre fontosabb szerephez jutnak a territoriális hálózatok AZ ESSRG a RADIANT és a COACH projekt keretében a COVID19 járvány kirobbanása óta foglalkozik az Európai Unión belül működő kooperatív és dinamikus agrár-élelmiszerhálózatok kutatásával; ezen projektek keretében készült el az Élő kenyér című dokumentumfilm is. A kutatók igyekeztek felmérni, hogyan működnek a lokális élelmiszerláncok és beszállítói hálóztatok az EU-ban, nyomon követték, milyen gazdálkodási és gyártási metódusokat használnak, és hogyan alakul az így előállított, a közvélekedés szerint "drága bio-élelmiszereknek” az ára. Mint elemzésükben írják, a pandémia ideje alatt a globális ellátási láncok zavara miatt kiemelt jelentőséget kaptak a helyben termelt élelmiszerek – aminek fogyasztói szokásokra gyakorolt hatásai a mai napig érezhető. “A friss, tápanyagokban gazdag, ökológiailag fenntartható módon megtermelt, a helyi étkezési kultúrába illeszkedő, de mégis megfizethető árú élelmiszerek egyre inkább a territoriális élelmiszer-rendszerek részévé válnak, annak ellenére is, hogy az infrastruktúra-fejlesztéssel és döntéshozatallal foglalkozó szervezetek továbbra sem fordítanak kellő figyelmet rájuk” – írják az ARC 2020 oldalán megjelent jelentésükben.
#Digitalizáció #Környezeti ügyek #Környezetszennyezés #Nonprofitoknak #Társadalmi ügyek

A virtuális influenszerek lehetnek a klímaváltozás elleni harc fő szószólói?

A mesterséges intelligencia lassan az online influenszereket is leválthatja. Az új MI-technológiákat lényegüknél fogva “natív” módon használó virtuális véleményvezérek – némiképp paradox módon – komoly szerephez juthatnak a bolygó, vagy legalábbis a megszokott életvitelünk megmentéséért folytatott harcban. A klímatudatos szemléletmód terjesztése, népszerűsítése a 21. század egyik legfontosabb kihívása. Annak ellenére, hogy a globális felmelegedés és az azzal járó természeti katasztrófák – aszályok, áradások, erdőtüzek, pusztító szuperviharok: az egész feje tetejére állt időjárási rendszer – hatásait mindannyian a saját bőrünkön érezzük, még mindig nagy számban vannak “klímaváltozás-szkeptikus” emberek: olyanok, akik akkor sem lennének hajlandók elismerni, hogy komoly baj van kicsiny planétánkkal, ha a kaliforniai bozóttüzek már Arnold Schwarzenegger patióját nyaldosnák. Ilyen korban élünk; az informatika, és azon belül is elsősorban az internet és a közösségi média fejlődése nagymértékben demokratizálta a kommunikációs folyamatainkat – de közben nehezebbé is tette a tájékozódást: minél több a hírforrás, a tartalomgyártó, minél könnyebb nagyszámú követőtábort építeni a social media platformokon keresztül, annál nehezebb eligazodni az egymásnak gyakran homlokegyenest ellentmondó információk áradatában. Annál nehezebb megértetni az embertársainkkal, hogy ha nem lépünk, szó szerint kifüstölhetjük magunk alól a bolygót - de legalábbis azokat a klimatikus körülményeket, amelyek között, mi, a mára nyolcmilliárdosra duzzadt emberi faj még képesek lennénk hosszú távon megmaradni ezen a bolygón. Natalie Sauer, a The Conversation szakírója szerint a megoldás paradox módon éppen abban a technológiai fejlődésben rejlik, ami – ahogy azt fentebb vázoltuk – legalább részben a problémát okozza. Sauer szerint a klímaváltozás elleni harc fő szószólói a virtuális influenszerek lehetnek: azok a mesterségesen létrehozott online perszónák, amelyek – mint a világ legismertebb virtuális karakterének számító Lu do Magalu (14,6 millió követő a Facebookon, 6 millió az Instagramon, 1,3 millió a Twitteren és ugyanannyi a Tiktokon, plusz több mint 2,6 millió Youtube-feliratkozó), vagy Barbie – igen a Mattel-féle, “akinek” színes hétköznapjaiból nemrég álomgyári blockbustert forgattak Margot Robbie és Ryan Gossling főszereplésével (14,6 millió követő a Facebookon, 2,2 millió az Instagramon, közel 320 ezer követő a Twitteren, 440 ezer havi rendszerességgel visszatérő hallgató a Spotifyon és 11,1 millió feliratkozó a YouTube-on) – egyre nagyobb népszerűségre – és így befolyásra tesznek szert a közösségi médiahasználók körében. A klímaváltozás elleni harc digitális nagykövetei lehetnek Sauer szerint a virtuális influenszerek ideális médiumai lehetnek a klímaváltozással kapcsolatos üzenetek terjesztésének: mivel nincs magánéletük, kisebb a valószínűsége, hogy megosztó botrányokba keveredjenek, és nem mellesleg, a karbollábnyomuk is kisebb, mint egy hús-vér véleményvezéré. Ráadásul – lévén komputer-generálta virtuális személyiségek – nincsenek előítéleteik, szabad akaratuk, így az általuk megosztott tartalmakat is könyebb szinkronba hozni a kormányzati, illetve a klímaváltozás hatásai ellen küzdő nonprofit szervezetek által terjeszteni kívánt üzenetekkel. A szakértő szerint a virtuális influenszerek tökéletes nagykövetei lehetnek a klímaváltozás elleni harcnak – igaz, megvannak a maguk korlátai is. Sauer a University of Sheffield szakembereivel közösen végzett kutatásaira hivatkozva azt írja, a felhasználók jelentős része pozitívan áll hozzá ahhoz, hogy virtuális influenszerek is részt vegyenek a klímaváltozással kapcsolatos polémiában, és környezettudatos üzeneteket közvetítsenek. Főleg akkor, ha érthetőbb, befogadhatóbb, “humánusabb” hangnemben teszik ezt, mint a tudományos közösség képviselői, akik hajlamosak kevésbé közérthető szakzsargonban értekezni a témáról. A kutatás eredményei szerint azok az emberek, akik nem bíznak a tudósokban és a szakemberekben, különösen fogékonyak a virtuális influenszerek által közvetített üzenetekre. High-end divatmárkákkal működnek együtt Sauer öt virtuális influenszert is említ azok között, akik hatékonyan küzdhetnek a klímaváltozással kapcsolatos közönnyel és szkepticizmussal szemben. Miquela Sousa (más néven Lil Miquela) az egyik leghíresebb közöttük: közel 2,5 millió követője van az Instagramon. Miquela, aki több híres divatmárkával, köztük a Pradával és a Calvin Klein-nal is együttműködik “aktivistaként” működik a közösségi oldalakon. Az avatárjai nagyon élethűek, “emberszerűek”, ami a kutatások szerint nagyban hozzájárul ahhoz, hogy hatékonyan kommunikálja a fenntarthatósággal kapcsolatos üzeneteket. Noonoouri is nagyon népszerű virtuális véleményvezér, aki közel 454 ezer követőt mozgat meg az Instagramon. MI-zenészként szerepel a social média közéletben, emellett elkötelezett vegánnak vallja magát, akinek mindene a fenntartható divat. A kutatók érdekes összefüggésre bukkantak a tevékenysége elemzése során: mint kiderült a virtuális infulenszereknek akkor van igazán nagy hatásuk a fenntarthatósággal kapcsolatos disputában, ha egy ismert márkával, az ő esetében például a Vivienne Westwood divatmárkával működnek együtt. A 240 ezer Instagram-követővel büszkélkedő Shudu.Gram a “világ első digitális szupermodellje” már a Vouge-ban és a Cosmopolitanban is szerepelt, és olyan márkákkal működött együtt, mint a szuperluxus Balmain. Több posztjában is hitet tett a fenntartható divat mellett; Miquela Sorsához hasonlóan ő is a “human-like” digitális személyiségek közé tartozik. A Fondation de France francia kormányszervezet által bemutatott Bee_nfluencer az első “virtuális méhecske”, akinek egyetlen célja és feladata, hogy megmentse Franciaország pusztuló méh-populációját. 225 ezer követően van az Instagramon, üzeneteiben többek között a reciklálás fontosságára, a növényvédőszerek okozta pusztításra, a fenntartható mezőgazdasággal kapcsolatos lehetőségekre és kihívásokra hívja fel a figyelmet. Vida.Kit – egy, a University of Sheffield kutatói által életre hívott fiatal “zöld influenszer” – eddig 8700 követőt toborzott az Instagramon. A feladata, hogy oktassa és tájékoztassa a gyerekeket és a fiatal felnőtteket a klímaváltozás okozta problémákkal és a fenntartható életvitellel kapcsolatban; Vida egy kispajtást is kapott: Hank, a macska fontos szerepet játszik abban, hogy “gazdája” megbízhatóan és hatékonyan adhassa át az általa kommunikálni kívánt üzeneteket. Komoly problémát jelent az átláthatóság hiánya Sauer elismeri: annak ellenére, hogy az elmúlt években nagyon népszerűvé váltak, sokan továbbra is hiteltelennek tartják a virtuális influenszerek üzeneteit – különösen akkor, ha szocio-politikai témákkal kapcsolatban hallatják a hangjukat. Sokan azt kifogásolják, hogy nem tudni, ezek a szereplők MI által generált posztokat, esetleg egy reklámügynökség vagy politikai think tank gondolatait népszerűsítik. A szakértő szerint az átláthatóság hiánya komolyan veszélyeztetheti a virtuális megmondóemberek hitelességét. “Annak ellenére, hogy a virtuális influenszerek használatának számos előnye van a hirdetők számára, fontos, hogy tudják, hogyan vethetik be őket igazán hatékonyan. A virtuális influenszerek klímatudatos viselkedésre buzdító tevékenységének kutatása még mindig gyerekcipőben jár  – a legtöbb itt idézett kutatás az elmúlt néhány hónapban készült” – írja. A virtuális influenszerek izgalmas új hangot vihetnek a klímaváltozás elleni harcba. A fiatal, elszigetelt, de közben változást akaró tömegek az eddigi információink alapján fogékony célcsoportot jelentenek a számukra; mivel a tradicionális média egyre kevésbé tudja megszólítani őket, ezek az innovatív kommunikációs eszközök kulcsszerepet játszhatnak a bolygónk megmentéséért vívott küzdelemben.
#Jógyakorlatok #Nonprofitoknak #Vállalatoknak

”Az erőszakmentes kommunikáció nagyobb hatékonyságot, jobb teljesítményt és működést, stabilabb szervezeti struktúra kiépítését teszi lehetővé” – Interjú Pataki Anna coach-csal, EMK-trénerrel

Az EMK eszközeit ma már Magyarországon is számos nonprofit és forprofit szervezetben alkalmazzák. Marshall Rosenberg módszerének célja, hogy minden érintett fél számára elfogadható, az alapvető szükségleteiket figyelembe vevő, empatikus kommunikációs helyzetet teremtsen egy csoporton, közösségen belül. Az Erőszakmentes Kommunikáció (EMK) filozófiáját és módszertanát Marshall Rosenberg amerikai klinikai szakpszichológus dolgozta ki. Az EMK célja, hogy az emberek nagyobb empátiával, nyitottabban, érthetőbben tudjanak kommunikálni egymással, és lehetőség szerint minden fél számára kedvező “nyertes-nyertes“ viszonyt alakítsanak ki. “Egy gyerekneveléssel kapcsolatos workshopon találkoztam először az erőszakmentes kommunikáció fogalmával. Rögtön éreztem, hogy ez sokkal több egyszerű kommunikációs technikánál: egy mélyebb gondolkodásmód, életszemlélet, amely mögött komoly filozófiai alapvetések vannak – mondja Pataki Anna coach, mediátor, üzletviteli tanácsadó és EMK-tréner. – A hozzá tartozó eszköztár elsősorban arra szolgál, hogy kézzelfoghatóvá tegye ezt a mögöttes világlátást, és segítsen annak gyakorlásában, alkalmazásában.” Pataki Anna (Fotó: Hello Nonprofit) Marshall az EMK kidolgozásánál sok különféle forrásból merített. ”Nagyban épített a Mahatma Gandhi-féle felfogásra: nem véletlenül, hiszen ő is az erőszakmentesség ideáját hirdette. Ahogy a nagy világvallások tanításaira is: egyik kedvenc anekdotája szerint, amikor Izraelben tartott workshopot, a résztvevők azt mondták neki, »ez az alkalmazott Tóra«, amikor egy arab faluban, azt, hogy »ez az alkalmazott Korán«, amikor egy keresztény közösségben, akkor pedig azt, hogy »ez az alkalmazott Biblia«.” A tréner hangsúlyozza: ahogy Ghandi, úgy az EMK is tágan értelmezi az erőszakmentességet. “Nem csak a fizikai erőszakról van szó, Marshall filozófiája mindent »erőszaknak« tekint, amit nem szívből mondunk vagy teszünk – akár magunkkal, akár mással.” A konfliktusok a rendszerből fakadnak Annak ellenére, hogy az erőszakmentes kommunikáció sokak számára elvont, ezoterikus megközelítésnek tűnhet, nagyon is praktikus gyakorlati alkalmazásai is vannak. “Az EMK-t és annak módszereit, eszközkészletét gyakorlatilag bármilyen közösségen belül alkalmazhatjuk, ahol fontosak az emberi interakciók: a családtól a párkapcsolaton át a munkahelyekig – mondja Anna. – Marshall abból indul ki, hogy a világon minden embernek hasonló alapszükségletei vannak. Köztük fizikaiak – mint az élelem, a folyadékbevitel, vagy a napfény –, és lelkiek – mint az, hogy egy közösséghez tartozzunk, hogy megértsenek és elismerjenek minket, hogy örömöket és kihívásokat éljünk meg, hogy biztonságban érezzük magunkat. Az EMK szerint csak olyan megoldások lehetnek minden érintett számára fenntarthatók és előremutatók, amik valamennyiük szükségleteit figyelembe veszik – mert ha csak egy érdekelt fél szempontjait is figyelmen kívül hagyjuk, annak hosszabb távon az egész közösség fizeti meg az árát. Ez a szemlélet nagyban eltér a megszokott, vitákra építkező »kinek-van-igaza« megközelítéstől: nem azt vizsgálja, hogy ki van domináns helyzetben, vagy hogy kinek az érvei megalapozottabbak, hanem azt, hogy hogyan lehet olyan helyzetet teremteni, ami mindenki számára kielégítő, amitől mindenkinek kiegyensúlyozottabb és örömtelibb lesz az élete.” A tréner elismeri, hogy az erőszakmentes kommunikáció széles körű alkalmazása szétfeszítené a jelenleg elfogadott társadalmi és gazdasági rendszerek kereteit. “De ez is az egyik célja. Már csak azért is, mert ugyan az EMK-t elsősorban a személyek közötti, illetve csoportokon belüli kommunikációban szoktuk használni, de a legtöbbször az egyes emberek közötti konfliktusok is a rendszerből fakadnak, azokból a társadalmi-gazdasági konstrukciókból születnek, amelyekben élnek, dolgoznak.” Szükségletek és megoldási stratégiák Anna hangsúlyozza, nagyon fontos, hogy az emberek szükségleteit és az azok kielégítését lehetővé tévő megoldási stratégiákat szétválasszuk egymástól. “Csak hogy egy példát mondjak, lehet, hogy valaki nagyon szeretne egy munkát, feladatot, de hiányoznak a kompetenciái annak ellátásához. Ilyenkor nem az a megoldás, hogy ennek ellenére rábízzuk a szóban forgó feladatot, hanem az, hogy megvizsgáljuk, milyen alapszükségletét – mint az anyagi biztonság, a megbecsülés, a csoporthoz való tartozás – szeretné kielégíteni azzal, hogy pályázik, és milyen megoldási stratégiákkal – például egy másik, hozzá illő pozíció felajánlásával – tudjuk kielégíteni ezt a szükségletet. Az alapvető szükségletek kielégítésére számtalan különféle megoldást találhatunk, amelyek közül az adott körülmények között választhatunk: lehetőleg olyan módszert, ami nem csak a kérdéses személy, hanem valamennyi vele együttműködő, dolgozó ember szükségleteit figyelembe veszi.” Anna szerint fontos distinkciót tenni az erőszakmentesség és a konfliktuskerülés, a gyengeség között. "Az erőszakmentesség nem jelent erőtlenséget – sőt az erő használata fontos része az EMK-nak. De nem mindegy, hogy hogyan – védelemre vagy büntetésre – használjuk az erőnket – emeli ki. – Ha grabancon kapom az úttestre kiszaladó gyerekemet, hogy elrántsam egy arra hajtó autó elől, akkor védelemre használom az erőmet. Ha utána fel is pofozom, akkor büntetésre.” Az EMK alkalmazásával a szervezetek hatékonysága is sokat javul A szakember több civil szervezettel – köztük a Humusz Szövetséggel, a Bábozd Zöldre Egyesülettel és a Hópárduc Alapítvánnyal –, számos üzleti vállalkozással és a PAF Közhasznú Alapítványon keresztül állami egészségügyi intézményekkel is együtt dolgozik coachként, illetve EMK-trénerként. “Vannak olyan témák, kihívások, amik szinte minden szervezetben megjelennek, attól függetlenül, hogy milyen szektorban működik – fejtegeti. – Ilyen például az, hogy hogyan tudunk erőszakmentes módon visszajelzéseket adni a főnökeinknek, kollégáinknak; hogy hogyan fogadjuk a visszajelzéseket; hogy hol és hogyan húzzuk meg a határainkat; hogy hogyan fogalmazzuk meg kritikamentesen, ha valami nem tetszik – vagy épp hogyan fejezzük ki a köszönetünket és hálánkat.” Mint mondja, ezek kivétel nélkül fontos kérdések, amelyek megválaszolása nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy egy-egy szervezet dolgozói elkerüljék a kiégést, ami komoly fluktuációhoz, és ezen keresztül az adott cég, nonprofit működésének, hatékonyságának romlásához, széteséséhez vezethet. “Az EMK eszközeinek használata nagyobb hatékonyságot, jobb teljesítményt és működést, stabilabb szervezeti struktúra kiépítését teszi lehetővé – vélekedik. – Sajnos, ma még a legtöbb szervezet fókuszából hiányzik a jó együttműködéshez szükséges empátia, pedig több kutatás is igazolja, hogy ott, ahol kellő hangsúlyt fektetnek az egymással együttműködő emberek közötti megértő és nyitott kommunikáció kialakítására és ápolására, a hatékonyság is nagyon sokat javul.”