A TINLAB-URBAN21 konferenciasorozat missziója, hogy a városokat, várostérségeket felkészítse a 21. század kihívásaira. Ezen küldetés keretében a 2025. március 20-án, Budapesten megrendezett konferencia az ESG keretrendszer és a társadalmi innováció összefüggéseit állította a középpontban.
Megnyitó beszédében Hollósi Szabolcs, a konferenciát szervező Hálózat a Regionális Fejlesztésért Alapítvány (HÁRFA) elnöke az (ön)kormányzati, tudományos, gazdasági és nonprofit együttműködésére építő, ún. négyes spirál jelentőségét hangsúlyozta. Kiemelte: a konferencia és az alapítvány célja – a 2020-ban alapult Társadalmi Innovációs Nemzeti Laboratórium (TINLAB) konzorciumi partnereként –, hogy megossza 25 év innovációs tapasztalatait a településfejlesztés terén. Hollósi Szabolcs kitért arra is, hogy a TINLAB szakmai szervezetként az innovációs folyamat különböző szakaszaiban járul hozzá a társadalmi innováció sikeréhez. Legyen szó egyetemi kutatásokról vagy kísérleti fejlesztésekről, a hangsúly az innovációs megoldások fejlesztésén van.
ESG: nincs visszaút
Előadásában Fehér Sándor, a Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség ESG csoportvezetője arról beszélt, hogy az ESG egy „mindset”, és nem pusztán egy compliance alapú megközelítés. Úgy fogalmazott, hogy az uniós és hazai szabályozások változása mellett is végső soron az a fontos, hogy az ESG riportok olyan információkat tartalmazzanak, amelyek valós hatást (impact) fejtenek ki. Az Európai Unió Omnibusz jogalkotási csomagjai kapcsán úgy vélekedett, hogy a fenntarthatósági transzformáció tekintetében „nincs visszaút”. A vállalatok némi haladékot kapnak, de az előirányzott követelményrendszer lazítása „nem végleges állapot”. A kis- és középvállalkozásokra (kkv) vonatkozó követelmények feloldása kapcsán hangsúlyozta: a nagyvállalatoknak kizárólag a beszállítói láncon keresztül, a kkv-k bevonásával állnak majd rendelkezésre releváns adataik.
Profit és/vagy haszon?
A TINLAB-URBAN21 konferencia délelőtti programjának kiemelt előadója volt Köves Alexandra, az Európai Ökológiai Közgazdaságtani Társaság elnöke (a vele készült interjúnk hamarosan olvasható lesz oldalunkon – a szerk.). Köves Alexandra megosztotta a hallgatósággal azt a „méregzöld értelmezést”, amely a Kate Raworth (brit közgazdász) nevéhez fűződő, ún. fánkgazdaság modelljén alapul. Ennek célja, hogy megtaláljuk azt az arany középutat, ahol a Föld minden lakosának alapvető emberi szükségletei kielégülnek, miközben tiszteletben tartjuk az életet fenntartó bolygó kapacitását.
Köves Alexandra amellett érvelt, hogy a jelenlegi gazdasági logikával a környezeti korlátok tiszteletben tartása mellett nem tudjuk biztosítani a társadalmi igazságosságot és biztonságot. Az előadó többek között olyan ellentmondásokra hívta fel a figyelmet, hogy a jó élet nem feltétlenül jelent egyet a jóléttel, illetve a profit nem egyenlő az értékkel, a fenntarthatóság pedig a lemondással. Cáfolta az „ökológiai modernizáció mítoszát”, amely szerint a technológia majd megoldja a fenntarthatósági problémáinkat, ehelyett az ún. degrowth elméletre irányította a figyelmet, illetve kijelentette, hogy a fenntarthatósági transzformáció kizárólag társadalmi innovációkon keresztül mehet végbe.
A Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség szakmai tanácsadója, Lenkey Péter arról beszélt, hogy olyan új szemléletű vállalkozásokra van szükségünk, amelyek ugyan profitra törekednek, de ez a haszon ne önös, hanem társadalmi haszon legyen. A jövő vállalkozása Lenkey Péter szerint zöld finanszírozásban részesülő gazdasági entitás, amely a valós fenntarthatósági teljesítménye alapján képes versenyelőnyre szert tenni és pozicionálni magát a piacon. Lenkey szerint az ESG szabályozás egy olyan organikus átalakulás eredménye, ahol a társadalom (fogyasztók, munkavállalók stb.) elvárásait igyekezett utolérni a szabályozás. Kiemelte: a hatékonyság növelésében a jövőben sokkal nagyobb lesz a társadalmi innováció szerepe, mint a technológiai innovációé.
Nagy szervezet, nagy erőforrás, nagy potenciál
Vállalati oldalról a McDonald’s hazai gyakorlatát mutatta be Nagy Gréta, a Dandelion Group ügyvezetője és Szabó Judit, a Progress Étteremhálózat Kft. vállalati kommunikációs és fenntarthatósági vezetője. Nagy Gréta kiemelte az adózási ösztönzőkben rejlő potenciált, amely szerinte hozzájárulna ahhoz, hogy a vállalkozások – az alternatíva költség kiszámolása után – jelentősebb lépéseket tegyenek a fenntarthatósági transzformáció irányába. Kitért arra is, hogy a posztkommunista országokban nagyon alacsony a társadalmi bizalmi index, ami kockázatot jelent, hátrányosan érinti az innovációt, és nagy felelősséget ró a HR-re.
Szabó Judit a magyarországi McDonald’s éttermeket üzemeltető Progress Étteremhálózat Kft. képviseletében kiemelte: a hozzájuk hasonló nagy szervezeteknek nagy erőforrás van a kezükben szerte az országban, és mivel jelentős hatást fejtenek ki, ezért rajtuk múlik, hogy ezen hatások pozitív irányba fordulnak-e. A sokak által ismert Ronald McDonald Gyermeksegély Alapítvány tevékenysége mellett Szabó Judit a helyi nonprofit szervezetekkel együttműködésben megvalósuló „A McDonald’s a pályakezdő fiatalok foglalkoztatásáért” programról beszélt részletesebben. Hangsúlyozta: a cég nem az ESG-kötelezettségek hatására indította el a hátrányos helyzetű térségeket célzó, fiatal munkavállalókat támogató programját, hanem a helyi közösségek iránti elkötelezettsége részeként.
Mire ösztönöz az ESG?
Az ESG és a társadalmi innováció kapcsolatrendszerét tárgyaló konferencia délutáni programjában kapott helyet az a panelbeszélgetés, amely az ESG-t mint ösztönzőt vizsgálta. Mészáros Andrea, a Társadalmi Vállalkozások Magyarországi Koalíciója elnöke kiemelte: az ESG-szabályozásra nagy várakozásokkal tekintett a társadalmi vállalkozások szektora. A beszélgetés során arra hívta azonban fel a figyelmet, hogy a szabályozói oldalról érkező nyomásra ellenállással reagálnak a vállalatok, ezért szerinte a valódi változást az fogja elhozni, ha fogyasztói, illetve munkavállalói oldalról érkezik a fenntarthatósági nyomás.
Fehérvölgyi Beáta a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának (GTK) dékánja úgy fogalmazott: akkreditált ESG szakértőként úgy látja, hogy nem szabad a vállalkozásoknak megijedniük az ESG követelményrendszerétől, ehelyett a meglévő tevékenységeiket kell megfelelő keretbe rendezniük. Hankó Gergely, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége (KSZGYSZ) ügyvezetője ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy „egyelőre több könyvelő él meg az ESG-ből, mint környezetmérnök”, vagyis sok vállalat nem a valós környezeti tevékenységre koncentrál. Ugyanakkor kiemelte azt a tendenciát is, hogy a társadalmi felelősségvállalás (CSR) terén egyre tudatosabban választanak a cégek területet, figyelembe veszik az ún. core businesst (alaptevékenység), és igyekeznek hosszabb távra elköteleződni.
Hatásmérés: mikor, miért, mennyiért?
A konferencia délutáni programjának kiemelt része volt a társadalmi hatásméréssel foglalkozó kerekasztal-beszélgetés. Koltai Luca, a HÉTFA Kutatóintézet és Elemző Központ elemzési igazgatója saját személyes példáján keresztül mutatott rá, hogy a szociális területen dolgozók számára milyen fontos motivációs erővel bír a társadalmi hatás adat alapú visszacsatolása. A beszélgetés során hangsúlyozta: a pontos cél meghatározása a tekintetben is fontos, hogy a nem szándékolt célok definiálhatóak legyenek a projekt lezárását követően. Magyar Dániel, az ELTE Innovációs Központ igazgatójaként kitért arra, hogy a TINLAB keretében számos kutatási program indult el és zajlik jelenleg is, amelyeknek szeretnék látni a potenciálisan várható társadalmi hasznát.
Séra Zsolt, a HBH Stratégia és Fejlesztés Kft. vezető tanácsadója behozta a beszélgetésbe az ún. társadalmi hatáskötvények (social impact bond) alkalmazásának kérdését. Ez egy olyan lehetőséget biztosít a kormányzat számára, amikor úgy vonhat be magántőkét egy társadalmi probléma megoldásába vagy megelőzésébe, hogy a társadalmi hatásnak megfelelően megspórolt költségvetési forrást oda tudja adni a befektetőnek. A társadalmi hatáskötvények alkalmazása esetén a kormányzat csak a kívánt társadalmi hatás esetén fizet, vagyis kritikus kérdéssé válik a hatás mérése.
Célok és igények
Lévai Gábor, a Sustainable Business Academy és a Scale Impact Nonprofit Kft. alapító-ügyvezetője kiemelte, hogy mindkét cége szorosan kapcsolódik a hatásméréséhez. Hangsúlyozta, hogy megoldhatatlan társadalmi és környezeti problémákkal szembesülünk, és a bináris mérés nem ad megfelelő választ a hatással kapcsolatos kérdéseinkre. Kaderják Anita kutatási vezetőjeként arról számolt be, hogy a TINLAB Társadalmi hatásmérés projektje szeptemberben végén zárul le, és az elméleti-módszertani szakasz után jelenleg a tesztelési, gyakorlati megvalósítási szakaszban van. A panel résztvevői egyetértettek abban, hogy a társadalmi hatásmérés terén is nagy jelentősége van a kiindulópont és a célérték megfelelő meghatározásának. Ez teszi ugyanis lehetővé az ok-okozati összefüggések megértését és vizsgálatát.
A megfelelő mérési módszertan felállítása szempontjából elengedhetetlen, hogy még egy globális probléma esetén is azonosítható legyen egy olyan részcél, amelynek eléréséhez mérhető adatok kapcsolhatóak. Lévai Gábor említést tett arról, hogy az általa ismert mérési rendszerek közül a B Corp minősítési rendszerhez kapcsolódó mérést tartja a legjobban alkalmazhatónak. A beszélgetés kitért a társadalmi innovációs projektek eredményességének mérését kísérő módszertani dilemmákra is. Kaderják Anita arról beszélt, hogy nincs egyetlen elfogadott társadalmi hatásmérés módszertan, hanem többféle módszertan áll rendelkezésre. Bár egyik sem tökéletes, de meg kell találni, hogy az egyes helyzetekben melyik szolgálja legjobban a mérési igényt. A panelbeszélgetés tagjai hangsúlyozták, hogy fontos annak definíciója, hogy mi a mérés célja. Koltai Luca kifejtette: leginkább a vegyes módszertanú mérésekben hisz, ahol a kvantitatív adatok mellé kvalitatív „sztorik” társulnak.
A hatásmérés ára
Lévai Gábor két dilemmát vetett fel: az egyik a hatásmérés és a mérni kívánt tevékenység költsége közötti arány, a másik pedig hogy a vállalati szektor teljesen értetlenül áll az előtt, hogy hogyan lehet monetizálni a társadalmi és környezeti hatásokat. Utóbbival kapcsolatban Séra Zsolt arról beszélt, hogy a társadalmi problémákat jól lehet monetizálni, de csak hosszú távon kiszámítható környezetben. A hatásméréshez alkalmazandó szakértők költségeivel összefüggésben Kaderják Anita kifejtette, hogy céljuk egy olyan módszertan kidolgozása, aminél a kutató jelenlétére nincs szükség, vagyis a szervezet képes lehet mérni a tevékenysége hatását a kutató közreműködése nélkül is, és így a hatásmérés kevesebb költséggel járhat, az adatgyűjtés pedig „felhasználóbarátabb” lehet.
Lévai Gábor az Impact Academy programra visszatekintve hozzátette, hogy szintén az volt a cél, hogy a program után a „tudás” maradjon ott a szervezeteknél, amelyek ezáltal képesek lesznek mért adatokat szolgáltatni és kommunikálni a különböző célcsoportjaik felé. Koltai Luca kitért arra, hogy a technológiai fejlődés segíthet abban, hogy több embert tudjunk bevonni az adatszolgáltatásba, ami fontos visszajelzést, megerősítést jelenthet a társadalmi és szociális területen dolgozó szakemberek számára. Lévai Gábor ugyanakkor arról is szólt, hogy a hatásmérési számítások digitális karbonlábnyomát is érdemes figyelembe venni, és komplex szemlélettel közelíteni a feladathoz.
by 
