A greenwashing és a social washing után itt az MI-washing

Az olyan mesterséges intelligencia eszközök megjelenésével, mint a ChatGPT vagy a Midjourney, az MI-technológia az informatikai fejlesztések egyik legfelkapottabb, legnagyobb érdeklődést kiváltó területévé vált. Nem csoda, hogy egyre több cég igyekszik felülni az “MI-vonatra”: sajnos, sokszor olyan szolgáltatásokat próbálnak ezzel eladni, amelyek valójában az olcsó munkaerőt kihasználó outsourcing-megoldásokra építkeznek.

2016-ban hatalmas botrányt kavart az Amazon egyik új, “mesterséges intelligencia-alapú” szolgáltatása. A Just Walk Out programra regisztráló felhasználók – elvileg – minden emberi interakció nélkül vásárolhattak az online kiskereskedelmi hálózat Amazon Fresh szupermarketjeiben: a cég mindentudó MI-kasszása anélkül számlázta ki az általuk vásárolt árucikkeket, hogy egy akár egy pénztárosnak, akár magának a vásárlónak be kellett volna csippantania a vonalkódokat. A cég azt állította, hogy MI-rendszere automatikusan felszámolja mindazt, ami a fogyasztók kosarában van, ők pedig automatikusan ráterhelki a termékek árát a vásárlók bankszámlájára.

Remek, előremutató ötlet. Lett volna, ha tényleg így működött volna a szolgáltatás – de mint kiderült, nem egészen ez volt a helyzet: az Amazon valójában egy videófeeden keresztül, alulfizetett indiai munkásokkal adatta össze, mi volt a vásárlók kosarában. Tulajdonképpen outsource-olta a pénztárosok munkáját – és megpróbálta ezt az olcsó megoldást “mesterséges intelligencia fejlesztésként” kommunikálni.

Amint kiderült a turpisság, a technológiai fejlesztésekkel foglalkozó szakemberek azonnal elkezdtek “MI-washingról” beszélni. Nem véletlenül, hiszen nem az Amazon volt az egyetlen cég, amely emberek által végzett tevékenységet akart forradalmian új „okos fejlesztésként” eladni.

Mit jelent az MI-washing?

Az MI-washing az a felhasználókat, ügyfeleket megtévesztő, és ezért joggal kritizálható gyakorlat, amikor egy cég az egyre erősebbé váló tech-divathullámot meglovagolva, megpróbálja mesterséges intelligencia megoldásként marketingelni egy fejlesztését – anélkül, hogy ennek valódi technológiai háttere lenne. A cél az, hogy a hype-ot kihasználva népszerűsítse az adott terméket, miközben – ahogy az Amazon példája is mutatja – nem egyszer a saját problémás HR-politikáját is eltitkolja.

Az Egyesült Államok piacfelügyelete, a SEC az idén két befektetési tanácsadással foglalkozó céget, a Delphiát és a Global Predictions-t is megvádolt MI-washinggal. A kereset szerint a Delphia hamisan állította, hogy az általa begyűjtött adatok felhasználásával a mesterséges intelligencia rendszere meg tudja jósolni, mely vállalatokba, részvényekbe érdemes befektetnie az ügyfeleinek; a Global Predictions pedig úgy hirdette magát, mint “az első törvényileg szabályozott MI üzleti tanácsadó”. Mint a vizsgálatok során kiderült, mindkét cég eltúlozta a fejlesztései képességeit, teljesítményét; végül peren kívül kellett megegyezniük az SEC-kel: fejenként 400 ezer dolláros bírságot fizettek félrevezető piaci gyakorlatuk miatt.

Ahogy az Amazon, a Delphia és a Global Predictions példája is rámutat, az MI-washing jóval elterjedtebb, mint ahogy gondolnánk. A Raconteur Janet Vertesit, a Princetown szociológusát idézve azt írja, világszerte egyre több cég használja “hatékony megtévesztésként” az MI népszerűségét, hogy elkendőzze finoman szólva is megkérdőjelezhető off-shore praktikáit. Mint Vertesi fogalmaz: “Nem elég, hogy vannak olyan vállalatok, amelyek készek felelőtlenül visszaélni a fejlődő országok olcsó munkaerejével, már attól sem riadnak vissza, hogy szimplán »kódsorokként« hivatkozzanak rájuk.”

Bizalom kérdése

Az IT-szakemberek szerint az MI-fejlesztések legfőbb korlátja az, hogy a felhasználók nem bíznak az “okos gépekre” épülő megoldásokban. Nem véletlen, hogy világszerte számos cég – köztük az Anthropic, a Google, a Meta, a Microsoft, a Chat GPT-t fejlesztő OpenAI, és maga az Amazon – kötelezte el magát a Joe Biden amerikai elnök által kezdeményezett “felelős MI-fejlesztés” mellett.

A mesterséges intelligencia fejlesztések és az MI-washing okozta problémákat az Európai Unió szabályozó testületei is komolyan veszik. Az EU által benyújtott “érthető MI”-szabályozást világszerte mintának tekintik: a regula lényege, hogy csak olyan fejlesztéseket engedélyezhetnek, amelyek a felhasználók és valamennyi érintett fél számára áttekinthetően működnek.

2023 novemberében a brit kormány is komoly, nagy visszhangot kiváltó törvényt fogadott el az egyre jobban elharapódzó MI-washing megfékezése érdekében. Az Autonomous Vehicles Bill célja, hogy megakadályozza az autógyártókat abban, hogy “autonóm” – önvezető – járműként hirdessék a termékeiket – annak ellenére, hogy ezek többsége valójában nem képes valódi önvezetésre, sokkal inkább egy teljesen átlagos jármű, néhány látványos, alaposan feltupírozott funkcióval.

Vertesi hangsúlyozza: megtévesztő gyakorlatukkal tulajdonképpen maguk a mesterséges intelligencia-fejlesztésbe súlyos dollármilliárdokat ölő cégek ássák alá a saját reputációjukat. Ők tehetnek arról, hogy a szakma és a felhasználók bizalmatlanok ezzel a sokat ígérő, új technológiával kapcsolatban.

Miért írunk mi erről?

A green-washing és a kevésbé ismert social-washing célja is a fogyasztók megtévesztése, a termékek / szolgáltatások valóságosnál kedvezőbb színben való feltüntetése. Az úgynevezett zöld állításokra vonatkozóan az EU direktíva, valamint a hazai zöld állításokkal kapcsolatos GVH ajánlások szűkítik a mozgásterét azoknak a cégeknek, amelyek a „fenntarthatósági vonat”-ra ültek fel.

A fenntarthatósággal kapcsolatos általános tévhit, hogy a társadalmi berendezkedésünk, és a túlfogyasztás okozta problémákat az utolsó pillanatban majd úgyis megoldja valamilyen technológiai fejlesztés, és ezt a tévképzetet az MI-washing is erősíti.

Hasonló cikkek

#Nonprofitoknak #Sikersztorik #Társadalmi ügyek

„A rendszerszintű változás érdekében sokszor az egyes intézmények szerepkörén is változtatni, alakítani kell” – Interjú Cserjés Anikóval, az Ashoka Magyarország országfelelősével

Az 1980-ban alapított Ashoka 95 ország közel négyezer vezető társadalmi vállalkozóját fogja össze. Ma már Magyarországon is 36 tagjuk van, céljuk, hogy az egyedi ötleteket, megoldásokat kitaláló “changemakerek” támogatásával és összekapcsolásával rendszerszintű változásokat indítsanak el, és hatékony megoldásokat találjanak az egyre szorongatóbbá váló társadalmi problémákra.   Jövőre lesz harmincéves a világ vezető társadalmi vállalkozóit összekötő nemzetközi nonprofit szervezet, az Ashoka magyarországi tagszervezete. Az Ashokát 1980-ban alapította Bill Drayton amerikai szociális vállalkozó azzal a céllal, hogy felkutassa és támogassa azokat a “changemakereket”, akik egyedi ötleteik révén rendszerszintű változásokat indukálhatnak egy-egy szociális szempontból fontos területen: munkájukkal valódi változást hozhatnak a világba. Drayton – aki korábban menedzserként, illetve menedzser-tanácsadóként a világ egyik legnagyobb stratégiai és vezetési tanácsadócégének, a McKinsey & Company-nak is dolgozott, Jimmy Carter elnökségének ideje alatt pedig az Egyesült Államok környezetvédelmi ügynökségének helyettes vezetője volt – munkájáért az egyik legrangosabb amerikai elismerést, a “géniusz-díjként” emlegetett MacArthur-ösztöndíjat is elnyerte. “Az Ashoka tagjai, a »fellow-k« olyan társadalmi vállalkozók közül kerülnek ki, akik képesek azonosítani és újító, hatékony választ adni az olyan társadalmi szempontból fontos gyökérproblémákra, mint a fenntarthatóság, az emberi jogok, a biológiai sokszínűség megőrzése vagy az egyre súlyosabbá váló szociális egyenlőtlenségek – magyarázza Cserjés Anikó, az Ashoka Magyarország országfelelőse. – A szervezet ma már 95 országban képviselteti magát különféle, a pozitív társadalmi változást előmozdító programjaival. Magyarországon 36 tagunk van, köztük olyan széles körben ismert civilek, szociális vállalkozók, mint Jakubinyi László, a Szimbiózis Alapítvány alapítója, Tóthné Almássy Mónika, a KórházSuli vezetője, Léderer Sándor, a K-Monitor társalapító-ügyvezetője, L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója, vagy Udvarhelyi Tessza, a Közélet Iskolája megálmodója.” Magyarországon is vannak igazi changemakerek Az Ashoka tagjait egy szigorú, komoly környezettanulmánnyal, háttérmunkával és személyes interjúkkal megtámogatott folyamat során választják ki. “A fellow-k kiválasztásának öt kritériuma: az új, társadalmi szempontból hasznos, rendszerszintű változásokat elindítani képes ötlet, a kreativitás, az »entrepreneurial quality«, vagyis a vállalkozói szemléletmód, a társadalmi hatás és az »etikai szál«, vagyis az, hogy milyen szerepet tölt be az adott aspiráns a környezetében, hogyan tekintenek rá a közösségén belül – sorolja Cserjés Anikó. – Minket elsősorban azok az ötletek érdekelnek, amelyek extrapolálhatók: nem csak helyi vagy regionális, hanem bizonyos változtatásokkal, igazításokkal akár globális szinten is megvalósíthatók.” Az Ashoka országvezetője hazai példaként a Jakubinyi László vezette Szimbiózis Alapítványt hozta fel. “A Szimbiózis a fogyatékossággal élők munkaerőpiaci beilleszkedését támogatja, szociális farmjukon, a Miskolc közeli Baráthegyi majorságban számos megváltozott munkaképességű embert foglalkoztatnak – mondja. – László igazi changemaker: nem véletlen, hogy az általa kidolgozott módszert már Moldáviában és Romániában is alkalmazzák. A munkájának köszönhetően tavaly a vonatkozó jogszabályt is átírták, így ma már a fejlesztő foglalkoztatást biztosító szervezetek is végezhetnek kistermelői tevékenységet.” A KórházSulit is hasonlóan fontos változást generáló szervezetnek tartja. “Mónikáék sokat tesznek a hosszú betegséggel küzdő gyerekek tanuláshoz való jogának biztosításáért, hatékony lobbytevékenységet végeznek, és a gimnazista korú diákokat, egyetemistákat is bevonják a munkájukba – mondja. – Oktatási anyagokat írnak, tanárokat képeznek tovább; még arra is van gondjuk, hogy felkészítsék a szülőket, az iskolákat és az egészségügyi intézményeket a gyerekek megfelelő ellátására. Egy tudásközpontot is létrehoztak, amely lehetővé teszi, hogy az általuk kidolgozott modellt bárki szabadon felhasználhassa. A munkájuk arra is rávilágít, hogy a rendszerszintű változás érdekében sokszor az egyes intézmények szerepkörén is változtatni, alakítani kell: ahhoz, hogy megfelelő módon biztosíthassák a beteg gyerekek oktatását, a kórházaknak kicsit iskolaként, az iskoláknak pedig kórházként kell működniük.”   ”A fenntarthatóság is társadalmi kérdés” Annak ellenére, hogy az Ashoka “papíron” a társadalmi problémákra fókuszál, számos olyan tagjuk is van, akik a környezeti fenntarthatóságért dolgoznak. “Nem véletlenül, hiszen végső soron a fenntarthatóság is társadalmi kérdés: mindannyiunk életére hatással van, hogy milyen természeti közegben, milyen körülmények között élünk, mennyire kell megszenvednünk az olyan negatív környezeti hatásokat, mint a globális éghajlatváltozás, a csökkenő biodiverzitás, vagy a vízhiány.”   A szervezetnek világszerte közel négyezer tagja van, köztük olyan nemzetközileg elismert újítók, mint Al Harris, a tengeri halászatot új, közösségi alapokra helyezni kívánó Blue Ventures alapítója, Jimmy Wales, a Wikipédia társalapítója, Casey Fenton, az Airbnb-nek is modellül szolgáló Couchsurfing ötletgazdája, a perui Albina Ruiz, aki Ciudad Saludable nevű nonprofit szervezetével a fenntartható hulladékgazdálkodásért, természeti és környezeti erőforrás-menedzsmentért dolgozik, vagy Muhámmad Iunúsz bangladesi közgazdász, akit a “mikrohitelezés atyjaként” tartanak számon. Cserjés Anikó hangsúlyozza: az Ashoka nem üzleti modelleket, hanem rendszerszintű megoldásokat keres. “Ennek ellenére van rá példa, hogy sikeres üzletembereket is a tagjaink közé választunk – elég csak Casey Fentonra vagy Muhhámad Iunúszra gondolni.”  Mint mondja, nem tartja ördögtől való dolognak, ha egy civil szervezet bevételtermelő tevékenységet végez. “Persze, félő, hogy ha csak kényszerűségből, az anyagi biztonságuk, függetlenségük fenntartásáért indítanak vállalkozást, könnyen »fókuszt vesztenek«, és nem marad elég idejük, energiájuk az alaptevékenységük fejlesztésére – mondja. – Vannak olyan kezdeményezések, amelyekről már a témaválasztásuk miatt is bajosan lehetne elképzelni, hogy vállalkozásként működjenek: mint az Udvarhelyi Tessza-féle Közélet Iskolája, amelynek az a célja, hogy erősítse a demokrácia kultúráját és a választók részvételére alapuló interaktív citizenshipet.” Társadalmilag felelős cégekkel a rendszerszintű változásért Az Ashoka vállalati partnerekkel is együttműködik, a Hello Europe program keretében például több multinacionális cég támogatásával igyekeznek megoldást találni az ukrajnai háború nyomán kirobban menekültválságra. “A Hello Europe-nak idén már a »második évada« fut. A program első etapjában feltérképeztük, hogy kik azok a regionálisan működő tagok, akik direkt vagy indirekt módon kapcsolatban állnak a menekültekkel – például részt vesznek az elszállásolásukban, élelmezésükben, segítik a gyerekek beiskolázását vagy a felnőttek elhelyezkedését –, a második etapban pedig igyekeztünk összehangolni, facilitálni a tevékenységüket, és felmérni, mik azok a potenciális problémák, hiányosságok, amelyekre még megoldást kell találnunk.” Mint mondja,  az ukrajnai menekültek körében is folyamatosan keresik a potenciális új tagokat. “Ők is olyan új megközelítést, ötleteket hozhatnak magukkal, amiket beépíthetünk a programba” – hangsúlyozza. Cserjés Anikó egy magyarországi partneri együttműködést is kiemel. “2022-ben – közösen a Scale Impact-tel – a Green Lab program keretében az akkor még erősen alulreprezentált zöld projektek, vállalkozások támogatására indítottunk egy fejlesztési programot, amelynek keretében 17-35 éves fiatalok bevonásával kerestük a megoldást egyes környezeti problémákra. Pszichológiai tény, hogy a fiatalok nagy része »changemaker-ként« határozza meg magát; készek rá, hogy »megváltsák a világot« – és mi ezt az attitűdöt szerettük volna kamatoztatni a pilotprogram során. Rendkívül sikeres kezdeményezés volt: a fiatalok amellett, hogy részt vehettek egy-egy környezeti kihívás megoldásában, olyan tapasztalatokkal, képességekkel is gazdagodhattak, amelyeknek a későbbiekben is hasznát vehetik.”
#Jógyakorlatok #Lakhatás #Nonprofitoknak #Vállalatoknak

A service design eszközeit a 33. Zöld Országos Találkozó megszervezésében is bevetették

Szerzőnk, Áth-Horváth Zsóka facilitátorként a Humusz Szövetség munkáját segítette, akik a zöld szervezetek éves találkozójának idei házigazdái. A CX-fókuszú journey mapping folyamat célja a látogatói élmény optimalizálása – és ezáltal a résztvevők zöld ügyek iránti elkötelezettségének, lojalitásának erősítése volt. Ahogy arról a Hello Nonprofit is beszámolt, idén 33. alkalommal rendezik meg a környezet- és természetvédő civil szervezetek éves szakmai találkozóját, a Zöld Országos Találkozót. A május 24-26. között Nagykovácsiban, a Teleki-Tisza-kastélyban és az azt körülölelő, impozáns parkban tartott rendezvénysorozat szervezőinek célja, hogy a régóta aktív szervezetek és hűséges támogatóik mellett új társadalmi csoportokat és a vállalatokat is megszólítsák. Azt remélik, hogy a rendezvény alatt szerzett élmények, benyomások erősíteni fogják a látogatókban a zöld civil szervezetek iránti elköteleződést és lojalitást. A szervező Humusz Szövetség munkájában service design tanácsadóként én is részt vettem: a célunk az volt, hogy a journey mapping eszközeinek segítségével megtervezzük és a különféle célcsoportok igényei szerint optimalizáljuk a látogatói élményt. A hosszútávú lojalitást és elköteleződést nagyban erősítheti a látogatói/ügyfélutak tervezése, hiszen lehetővé teszi, hogy betekintést nyerjünk, a látogatók hogyan reagálnak a különféle programokra és szolgáltatásokra. Az ügyféltapasztalat (customer experience – CX) közvetlenül befolyásolja a résztvevők elégedettségét, ezért a látgatói élmény megtervezésekor fontos, hogy mindig az ügyfél – ez esetben a vendég – szemszögéből nézzük és vizsgáljuk az egyes érintkezési pontokon történő interakciókat. A Humusz Szövetség szakembereivel egy CX-alapú journey mapping workshop keretében kétszer másfél órás blokkokban közösen határoztuk meg azokat az érintkezési pontokat (touchpoint), amelyeken keresztül a látogatók a találkozó helyszínére érkezve kapcsolatba lépnek a rendezvénnyel és a szervezőkkel. Merza Péter, a Humusz Szövetség alelnöke és oktatási vezetője és Asztalos Noémi, a szervezet közösségi oktatásvezetője (Fotó: Áth-Horváth Zsóka) A felhasználói/látogatói tapasztalatok megértése beazonosíthatóvá teszi azokat a belső folyamatokat, amelyek befolyásolják, alakítják a látgatói élményt. Ezáltal láthatóvá válnak azok az interakciók, amik problémát, kihívást, kellemetlenséget jelenthetnek a vendégek számára. Ha egy vendéget valamelyik érintkezési ponton negatív élmény ér, és ezt nem tudjuk megfelelő módon ellensúlyozni vagy elhárítani, csalódottan távozik a rendezvényről. Ennek elkerülésére is alkalmas a painpointok (“fájdalompontok”) meghatározása. Például, ha egy rendezvényen a legnagyobb fájdalompont a parkolás, az előzetes tervezés során lehetőség van arra, hogy több parkolóhelyet biztosítsunk a résztvevőknek, vagy alternatív közlekedési eszközöket, megoldásokat javasoljunk. Ezzel elkerülhetővé válnak a feszült és kellemetlen helyzetek, és az esemény általános logisztikája is javítható. A workshopon igyekeztünk feltárni ezeket a fájdalompontokat, és megnyugtató megoldásokat találni rájuk – a célunk az volt, hogy optimalizáltuk a rendezvény lebonyolítását. Fotó: Áth-Horváth Zsóka Látogatói élményút tervezés/Miro board, Zöld Országos Találkozó, 2024. (Fotó: Áth-Horváth Zsóka) A touchpointok és a painpointok azonosítása segített abban, hogy a szervezők empatikus módon vizsgálják és kezeljék azokat a problémákat, amelyek feszültséget, frusztrációt okozhatnak a látogatók számára. Miután ezeket feltártuk, igyekeztünk megoldásokat keresni a felmerült nehézségre, és konkrét felelősöket rendeltünk az egyes feladatokhoz, hogy ezáltal is könnyebbé, gördülékenyebbé tegyük az esemény lebonyolítását. Látogatói élményút tervezés/Miro board, Zöld Országos Találkozó, 2024. (Fotó: Áth-Horváth Zsóka) Ez már csak azért is fontos, mert az előzetesen felmért problémák elhárítása jóval kisebb erőforrást igényel, mintha az esemény közben vagy az után kellene kezelnünk őket. Ezáltal csökkenthetők a váratlan kiadások és a szervezési költségek is optimalizálhatók. A teljes folyamat feltérképezésekor olyan kérdések is felmerültek, amik felett a szervezés korai fázisában elsiklottak a szervezők. A módszer segített abban, hogy a szervezők látogatói perspektívából is végiggondolhassák a rendezvény egyes elemeit: ez az empatikus attitűd kulcsfontosságú segítséget nyújt a látogatói élményút megtervezésében, mert növeli a résztvevők elégedettségét, és pozitív benyomásokat alakít ki bennük – arról nem is beszélve, hogy hatékonyabb szervezést és a gazdaságosabb lebonyolítást is lehetővé teszi. Mindez nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a rendezvény sikeres, emlékezetes és vonzó legyen, ami a hasonló találkozók hosszú távú ismertségét és népszerűségét is elősegítheti. (A cikk szerzője a Humusz Szövetség szervezetfejlesztését mentoráló service designer és a 33. Zöld Országos Találkozót előkészítő journey mapping workshop facilitátora)
#Nonprofitoknak #Vállalatoknak

Miért jó egy piaci vállalkozásnak, ha a nonprofit szektorban edződött szakembert igazol?

A kutatások szerint a nonprofit szervezetek vezetői épp olyan “éhesek”, mint a versenyszférában dolgozó társaik, ráadásul a sikeres ESG-stratégia felállításától a tehetséges fiatal munkavállalók megszólításáig számos fontos területen jobbak, tapasztaltabbak, mint ők. Tavaly valóságos exodus kezdődött a multinacionális nagyvállalatok vezetői között. A topmenedzserek rekrutálására szakosodott elit fejvadász cég, a Russel Reynolds adatai szerint a 2023-as év első félévében nem kevesebb, mint 106, a világ vezető részvénypiacain jegyzett vállalat – köztük a BT Group (a korábbi British Telecom), a NatWest és a Capita – vezérigazgatója mondott fel. Az érintett cégek azonnal vad calstingolásba kezdtek, hogy pótolni tudják távozó szakembereiket: ahogy a Raconteur analízise is rámutat, szinte valamennyien szervezeten belülről vagy a forprofit szektorból választottak maguknak új CEO-t – pedig a nonprofitok vezetői sok, a piaci vállalatok számára is egyre fontosabb területen jobban teljesítenek. “Amikor vállalati kliensek keresnek meg minket, szinte kivétel nélkül mindig a forprofit csatatéren edződött vezetőt keresnek – erősítette meg a lapnak nyilatkozva Stephen Crookbain, a kormányzati, piaci és nonprofit szakemberek levadászásával foglalkozó Korn Ferry vezető headhuntere. – A tapasztalataim azt mutatják, hogy a nonprofit szakemberek nem igazán kapósak az üzleti szférában.” Félnek, hogy a nonprofit-vezetők nem elég nyereségorientáltak Ahogy Sam Forsdick, a Reconteur szakírója fogalmaz: a cégek kiváló lehetőségektől eshetnek el emiatt az ortodox toborzási politika miatt. Egy közelmúltban megjelent Is ESG a Managerial Style? című tanulmány szerint azok a vállalatok, amelyek nonprofit tapasztalatokkal rendelkező vezérigazgatókat választanak, kivételesen jól teljesítenek az olyan, a profitorientált üzlet számára is egyre fontosabbá váló területeken, mint az ESG, a stakeholder-menedzsment, vagy a tehetséges fiatal munkavállalók szerződtetése. Ráadásul pénzügyi szempontból is sikeresek voltak – ami azt mutatja, hogy a céges világon kívülről érkező szakemberek legalább olyan teljesítményorientáltak, mint “forprofit bölcsőben ringatott” társaik. Ben Bryant, az IMD Business School professzora szerint az üzleti vállalkozások igazgatótanácsában ülő mamelukok attól tartanak, hogy a nonprofit szakemberek egy “túlideologizált, nem a pénzügyi, gazdasági szempontok által motivált” nézőpontot képviselnek. “Félnek, hogy a potenciális jelölt nem elég »harapós« ahhoz, hogy hozza az általuk elvárt számokat.” Bryant szerint a board-tagok elfeledkeznek arról, hogy valójában mennyire kompetitív a folytonos forráshiánnyal küzdő nonprofit szcéna. “Ezek a vezetők rá vannak kényszerítve arra, hogy tartalékot termeljenek, hiszen csak így tudják biztosítani az általuk kínált, környezeti és társadalmi szempontból kiemelten fontos programok, szolgáltatások működtetését, fejlesztését” – emeli ki. Tovább rontja a helyzetet, hogy míg a nonprofitok tanácsadó testületeiben gyakran nagy cégek tulajdonosai, vezetői ülnek, fordítva ez már korántsem igaz: a sikeres nonprofitok csúcsszakemberi csak ritkán kapnak széket egy piaci szervezet felügyelőbizottságában. “Minden szektor belterjes egy kicsit. A kiskereskedelemmel foglalkozó vállalatok döntéshozói például többnyire kiskereskedelmi tapasztalattal rendelkező menedzsereket választanak a cégük vezetésére” – teszi hozzá Crookbain.  Van mit kínálniuk A szakemberek szerint a nonprofit világból érkező vezetők értékes képességekkel és tudással gazdagíthatják a forprofit cégeket. “Ezeknek a menedzsereknek elképesztően komoly kihívásokkal kell megküzdeniük, kár alulértékelni őket” – húzza alá Bryant. Mint mondja, a nonprofit vezetők kivételesen jók abban, hogy megszólítsák a tehetséges, fiatal és képzett munkavállalókat. Mivel a szűkre szabott költségvetés miatt nem tudnak olyan versenyképes fizetést kínálni, mint piaci versenytársaik, kénytelenek kreatív módszerekkel toborozni: vonzó munkakörnyezetet teremteni, és hatékonyan eladni a szervezet céljait, küldetését. Márpedig ez az – egyre komolyabb munkaerőhiánnyal küzdő – piaci szektor számára is értékes lehet. “Amikor dönteniük kell arról, hogy hol vállaljanak munkát, a legokosabb, legjobban teljesítő fiatalok egyre inkább azt mérlegelik, milyen célja, küldetése van annak a szervezetnek, ami alkalmazza őket” – emeli ki Crookbain. Crookbain szerint az egyre szigorúbbá váló ESG-szabályozás is komoly érv amellett, hogy a forprofit cégek nonprofit szakembereket válasszanak vezető menedzsernek. Mint mondja, a nonprofitok általában jobban ismerik és értik ezt a területet, a tőlük érkező vezetők “tudják, hogyan vizsgálják és értelmezzék etikus szempontból a szervezeti igényeket”. Egyre közelebb kerül egymáshoz a forprofit és a nonprofit szektor Santiago Gowland, a Rainforest Alliance vezetője szerint a forprofit és nonprofit szektorban szerzett tudás fúziója jelentheti a profitpalánk két oldalán dolgozó szervezetek jövőjét: a nyereségorientált és a küldetésorientált vállalkozások egyaránt sokat tanulhatnak egymástól. Gowland komoly tapasztalattal rendelkezik: mielőtt a globális környezetvédelmi szervezet vezetője lett volna, olyan cégeknek dolgozott, mint a Nike, az Unilever, vagy az Estée Lauder. “Ez a fajta »keresztbeporzás«, a forprofit és a nonprofit világból származó tapasztalatok begyűjtése és szintetizálása komoly előnyt jelent. A modern piaci és szabályozási keretek között csak azok a cégek lehetnek igazán sikeresek, amelyek hajlandók mindkét oldal erősségeit és tapasztalatait hasznosítani” – mondja. Gowland szerint a piaci és nonprofit szervezetek közötti szakadék egyre szűkül. Ha sokszor kényszerűségből, a szabályozás, a munkavállalók és az ügyfelek felől érkező nyomás hatására is, de a forprofit vállalkozások számára is egyre fontosabb lesz a fenntarthatóság és a társadalmi felelősségvállalás. “Ma már valóban megvan az előnye annak, ha egy piaci cég a civil szektorból rekrutál vezetőt magának.”