Felelős MI: Fontos, hogy a segítő szervezetek okosan és átgondoltan nyúljanak az új technológiához

A mesterséges intelligencia megoldások jelentős mértékben megkönnyíthetik egy szervezet munkáját, de a nonprofitoknak különös figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy a széles körben elfogadott jogi és etikai normáknak megfelelően használják a technológiában rejlő lehetőségeket.

Ha a 2023-as év buzzwordje a “Chat GPT volt”, a 2024-esé a “felelős MI”. Világszerte egyre több cég, szervezet használja a mesterséges intelligencia megoldásokban rejlő lehetőségetek: az ügyfélkommunikáció automatizálását lehetővé tévő “okos chatbotoktól” a komplett tanulmányokat, sőt, weboldalakat is legyártani képes applikációkon át az irodai munka optimalizálását szolgáló megoldásokig számos olyan új fejlesztés van, amely gyorsabbá, hatékonyabbá és egyszerűbbé teheti a felhasználói munkáját.

“Új ipari forradalom” kapujában állunk, és – ahogy arról a Scale Impact és a Hello Nonprofit májusi workshopján is szó esett –, az MI-megoldások adoptálása a nonprofit szervezetek munkáját is jelentősen megkönnyítheti. Kerek István MI üzletfejlesztési szakértő, a ChatGPT magyarul Facebook-csoport alapítója szerint ezeknek az eszközöknek a rendszerbe állítása “húsz-harmincszázalékos hatékonyságnövelést tesz lehetővé. Ha megvan a jó cél, ha megvan az, hogy mire akarjuk használni, nagyon hatékonnyá tud tenni minket.”

Új ipari forradalom kapujában állunk. De sajnos, ahogy minden jelentős technológiai ugrásnak, úgy az MI-revolúciónak is megvannak a maga veszélyei. Nem véletlen, hogy az elmúlt hónapokban több nagy cechcég, köztük a Microsoft és a Google is elkötelezte magát a felelős MI (responsible AI) fejlesztések mellett.

A legnagyobb cégek is fontosnak tartják a jogi és etikai normáknak megfelelő fejlesztést

A felelős MI általános definíciója szerint olyan mesterséges intelligencia megoldásokat takar, amelyek “megfelelnek a széles körben elfogadott jogi és etikai normáknak”. A Microsoft hat olyan szempontot fogalmazott meg, amelyeket mindenképpen figyelembe kell venniük a fejlesztőknek az ilyen megoldások építése során, ezek:

az átláthatóság
az elszámoltathatóság
a méltányosság
a befogadás
a megbízhatóság és biztonság
valamint a magánélet és a személyes adatok tiszteletben tartása

A cég 2023 júliusában adta ki első, a felelős MI-fejlesztésekkel kapcsolatos jelentését. Mint irják, kötelességüknek tartják, hogy ”a nagyközönséggel is megosszuk folyamatosan fejlődő megoldásainkat”.

Kezdeményezésükhöz a Google is hamar csatlakozott, idén májusban közzétett manifesztójukban hitet tettek amellett, hogy olyan elvek szerint fejlesszék az MI-megoldásokat, amelyek “garanciát jelentenek a visszaélésekkel szemben”, és olyan eszközöket dobnak piacra, amelyek mindenki számára “vonzóbbá és elérhetőbbé teszik a tanulást”.

A legfontosabb a transzparencia

Zoe Amar, a nonprofitok digitális átállását támogató Zoe Amar Digital alapítója szerint a nonprofitoknak sokkal óvatosabban, nagyobb figyelemmel kell hozzáállniuk az MI-alkalmazások adaptálásához, mint a forprofit vagy akár a kormányzati szervezeteknek. “Ennek a szektornak a munkája szinte sosem tisztán üzleti alapú, és gyakran arra irányul, hogy nagyon nehéz helyzetben lévő embereket támogasson” – írja a Thirdsector-on megjelent véleménycikkében.

Amar úgy látja, a Microsoft által felsorolt hat szempont mellett a nonprofit szervezeteknek más tényezőket is figyelembe kell venniük az MI-megoldások befogadásánál. Ethan Ezra-t a Farrer & Co. ügyvédi iroda szakértőjét idézve azt írja, a nonprofitoknak különösen komolyan kell venniük a kockázatfelmérést, a mindenki számára elfogadható felhasználási feltételek bevezetését és az MI-rendszereikkel kapcsolatos transzparenciát. “Azok a jótékonysági szervezetek, amelyek már megtették a kellő lépéseket a GDPR-megfelelés felé, számos ezzel kapcsolatos alapelvet, módszert és tapasztalatot felhasználhatnak az »MI-alapú szervezetirányításra« való átállás során” – érvel.
 A szakember szerint kiemelten fontos, hogy az MI-rendszerek hadrendbe állítása előtt a nonprofit szervezet alaposan átgondolja, pontosan mire, milyen feladatok ellátására szeretnék használni ezt a technológiát. “Először a legegyszerűbb feladatokat érdemes automatizálni – azokat a teendőket, amelyek a szervezeten belül mindenki ismer és ért, így velük közösen értékelhetjük és pontosan nyomon követjük azt, milyen hatékonyságnövelést jelent és milyen problémákat okozhat az MI-alapú alkalmazások használata” – vélekedik.

A jelszó az ”óvatos kísérletezés”

Amar hangsúlyozza: az MI-technológia olyan szédítő tempóban fejlődik, hogy számos nonprofit vezetője úgy érezheti, ha nem építi be a szervezet működésébe ezeket a megoldásokat, menthetetlenül lemaradhat a forráshiányos szervezetek közötti versenyben. Úgy látja, ez egy téves és elhamarkodott hozzáállás. “Azok a szervezetek tudják a lehető legkreatívabban és leghatékonyabban felhasználni az MI-ban rejlő lehetőségeket, amelyek rászánják az időt, hogy eldöntsék, pontosan milyen feladatok ellátására, milyen problémák megoldására tudják biztonságosan bevetni ezeket a rendszereket – érvel. – Az is fontos, hogy a munkatársaknak és az önkénteseknek elég időt biztosítsunk arra, hogy mélységében megértsék és megtanulják az új megoldások használatát.”

Dan Sutch, a nonprofit szervezetek digitális fejlesztésével foglalkozó Cast igazgatója szerint az MI-rendszerek biztonságos bevezetésének titka a “az óvatos kísérletezés”. “Fontos, hogy alaposan átgondoljuk azokat a szempontokat, amelyek alapján kiválasztjuk a nekünk megfelelő alkalmazásokat – mondja. – Biztosítanunk kell a biztonságos tesztelés feltételeit; tisztáznunk kell, hogyan és miért akarjuk felhasználni ezeket az applikációkat; átláthatóvá kell tennünk, hogy milyen forrásokból származó adatokat használunk, és hogy ki az, aki használja és monitorozza az MI-megoldások működését” – húzza alá.

Ian McLintock, a Charity Excellence alapítója szerint fontos lenne, hogy a nonprofit szektor szereplői “közösen megegyezzenek arról, hogy milyen etikai és hatékonysági szempontoknak kell megfelelniük az MI-megoldásoknak”. A szakember úgy látja, az érdekelt szervezeteknek egy széles körben elfogadott etikai kódexet kellene kidolgozniuk ebben a témában.

Hasonló cikkek

#Digitalizáció #Környezeti ügyek #Környezetszennyezés #Nonprofitoknak #Társadalmi ügyek

A virtuális influenszerek lehetnek a klímaváltozás elleni harc fő szószólói?

#Jógyakorlatok #Nonprofitoknak #Vállalatoknak

”Az erőszakmentes kommunikáció nagyobb hatékonyságot, jobb teljesítményt és működést, stabilabb szervezeti struktúra kiépítését teszi lehetővé” – Interjú Pataki Anna coach-csal, EMK-trénerrel

Az EMK eszközeit ma már Magyarországon is számos nonprofit és forprofit szervezetben alkalmazzák. Marshall Rosenberg módszerének célja, hogy minden érintett fél számára elfogadható, az alapvető szükségleteiket figyelembe vevő, empatikus kommunikációs helyzetet teremtsen egy csoporton, közösségen belül. Az Erőszakmentes Kommunikáció (EMK) filozófiáját és módszertanát Marshall Rosenberg amerikai klinikai szakpszichológus dolgozta ki. Az EMK célja, hogy az emberek nagyobb empátiával, nyitottabban, érthetőbben tudjanak kommunikálni egymással, és lehetőség szerint minden fél számára kedvező “nyertes-nyertes“ viszonyt alakítsanak ki. “Egy gyerekneveléssel kapcsolatos workshopon találkoztam először az erőszakmentes kommunikáció fogalmával. Rögtön éreztem, hogy ez sokkal több egyszerű kommunikációs technikánál: egy mélyebb gondolkodásmód, életszemlélet, amely mögött komoly filozófiai alapvetések vannak – mondja Pataki Anna coach, mediátor, üzletviteli tanácsadó és EMK-tréner. – A hozzá tartozó eszköztár elsősorban arra szolgál, hogy kézzelfoghatóvá tegye ezt a mögöttes világlátást, és segítsen annak gyakorlásában, alkalmazásában.” Pataki Anna (Fotó: Hello Nonprofit) Marshall az EMK kidolgozásánál sok különféle forrásból merített. ”Nagyban épített a Mahatma Gandhi-féle felfogásra: nem véletlenül, hiszen ő is az erőszakmentesség ideáját hirdette. Ahogy a nagy világvallások tanításaira is: egyik kedvenc anekdotája szerint, amikor Izraelben tartott workshopot, a résztvevők azt mondták neki, »ez az alkalmazott Tóra«, amikor egy arab faluban, azt, hogy »ez az alkalmazott Korán«, amikor egy keresztény közösségben, akkor pedig azt, hogy »ez az alkalmazott Biblia«.” A tréner hangsúlyozza: ahogy Ghandi, úgy az EMK is tágan értelmezi az erőszakmentességet. “Nem csak a fizikai erőszakról van szó, Marshall filozófiája mindent »erőszaknak« tekint, amit nem szívből mondunk vagy teszünk – akár magunkkal, akár mással.” A konfliktusok a rendszerből fakadnak Annak ellenére, hogy az erőszakmentes kommunikáció sokak számára elvont, ezoterikus megközelítésnek tűnhet, nagyon is praktikus gyakorlati alkalmazásai is vannak. “Az EMK-t és annak módszereit, eszközkészletét gyakorlatilag bármilyen közösségen belül alkalmazhatjuk, ahol fontosak az emberi interakciók: a családtól a párkapcsolaton át a munkahelyekig – mondja Anna. – Marshall abból indul ki, hogy a világon minden embernek hasonló alapszükségletei vannak. Köztük fizikaiak – mint az élelem, a folyadékbevitel, vagy a napfény –, és lelkiek – mint az, hogy egy közösséghez tartozzunk, hogy megértsenek és elismerjenek minket, hogy örömöket és kihívásokat éljünk meg, hogy biztonságban érezzük magunkat. Az EMK szerint csak olyan megoldások lehetnek minden érintett számára fenntarthatók és előremutatók, amik valamennyiük szükségleteit figyelembe veszik – mert ha csak egy érdekelt fél szempontjait is figyelmen kívül hagyjuk, annak hosszabb távon az egész közösség fizeti meg az árát. Ez a szemlélet nagyban eltér a megszokott, vitákra építkező »kinek-van-igaza« megközelítéstől: nem azt vizsgálja, hogy ki van domináns helyzetben, vagy hogy kinek az érvei megalapozottabbak, hanem azt, hogy hogyan lehet olyan helyzetet teremteni, ami mindenki számára kielégítő, amitől mindenkinek kiegyensúlyozottabb és örömtelibb lesz az élete.” A tréner elismeri, hogy az erőszakmentes kommunikáció széles körű alkalmazása szétfeszítené a jelenleg elfogadott társadalmi és gazdasági rendszerek kereteit. “De ez is az egyik célja. Már csak azért is, mert ugyan az EMK-t elsősorban a személyek közötti, illetve csoportokon belüli kommunikációban szoktuk használni, de a legtöbbször az egyes emberek közötti konfliktusok is a rendszerből fakadnak, azokból a társadalmi-gazdasági konstrukciókból születnek, amelyekben élnek, dolgoznak.” Szükségletek és megoldási stratégiák Anna hangsúlyozza, nagyon fontos, hogy az emberek szükségleteit és az azok kielégítését lehetővé tévő megoldási stratégiákat szétválasszuk egymástól. “Csak hogy egy példát mondjak, lehet, hogy valaki nagyon szeretne egy munkát, feladatot, de hiányoznak a kompetenciái annak ellátásához. Ilyenkor nem az a megoldás, hogy ennek ellenére rábízzuk a szóban forgó feladatot, hanem az, hogy megvizsgáljuk, milyen alapszükségletét – mint az anyagi biztonság, a megbecsülés, a csoporthoz való tartozás – szeretné kielégíteni azzal, hogy pályázik, és milyen megoldási stratégiákkal – például egy másik, hozzá illő pozíció felajánlásával – tudjuk kielégíteni ezt a szükségletet. Az alapvető szükségletek kielégítésére számtalan különféle megoldást találhatunk, amelyek közül az adott körülmények között választhatunk: lehetőleg olyan módszert, ami nem csak a kérdéses személy, hanem valamennyi vele együttműködő, dolgozó ember szükségleteit figyelembe veszi.” Anna szerint fontos distinkciót tenni az erőszakmentesség és a konfliktuskerülés, a gyengeség között. "Az erőszakmentesség nem jelent erőtlenséget – sőt az erő használata fontos része az EMK-nak. De nem mindegy, hogy hogyan – védelemre vagy büntetésre – használjuk az erőnket – emeli ki. – Ha grabancon kapom az úttestre kiszaladó gyerekemet, hogy elrántsam egy arra hajtó autó elől, akkor védelemre használom az erőmet. Ha utána fel is pofozom, akkor büntetésre.” Az EMK alkalmazásával a szervezetek hatékonysága is sokat javul A szakember több civil szervezettel – köztük a Humusz Szövetséggel, a Bábozd Zöldre Egyesülettel és a Hópárduc Alapítvánnyal –, számos üzleti vállalkozással és a PAF Közhasznú Alapítványon keresztül állami egészségügyi intézményekkel is együtt dolgozik coachként, illetve EMK-trénerként. “Vannak olyan témák, kihívások, amik szinte minden szervezetben megjelennek, attól függetlenül, hogy milyen szektorban működik – fejtegeti. – Ilyen például az, hogy hogyan tudunk erőszakmentes módon visszajelzéseket adni a főnökeinknek, kollégáinknak; hogy hogyan fogadjuk a visszajelzéseket; hogy hol és hogyan húzzuk meg a határainkat; hogy hogyan fogalmazzuk meg kritikamentesen, ha valami nem tetszik – vagy épp hogyan fejezzük ki a köszönetünket és hálánkat.” Mint mondja, ezek kivétel nélkül fontos kérdések, amelyek megválaszolása nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy egy-egy szervezet dolgozói elkerüljék a kiégést, ami komoly fluktuációhoz, és ezen keresztül az adott cég, nonprofit működésének, hatékonyságának romlásához, széteséséhez vezethet. “Az EMK eszközeinek használata nagyobb hatékonyságot, jobb teljesítményt és működést, stabilabb szervezeti struktúra kiépítését teszi lehetővé – vélekedik. – Sajnos, ma még a legtöbb szervezet fókuszából hiányzik a jó együttműködéshez szükséges empátia, pedig több kutatás is igazolja, hogy ott, ahol kellő hangsúlyt fektetnek az egymással együttműködő emberek közötti megértő és nyitott kommunikáció kialakítására és ápolására, a hatékonyság is nagyon sokat javul.”

#Digitalizáció #Környezeti ügyek #Környezetszennyezés #Vállalatoknak

Komoly dilemma előtt a generatív MI-t használó vállalatok: Az “okos rendszerek” betanítása és használata jelentős környezetszennyezéssel járhat

Egy közelmúltban megjelent kutatás szerint egy vállalati környezetben használt MI-modell betanítása közel ötször annyi széndioxidot termel, mint öt átlagos méretű autó a teljes életciklusa során. Az így kifejlesztett rendszerek működtetése további kibocsátással jár – nem véletlen, hogy a szakértők szerint fontos lenne, hogy a cégek az energiatakarékos “zöld MI” megoldásokba invesztáljanak. Világszerte egyre több vállalat használja a generatív mesterséges intelligencia (GenMI) megoldásokat kockázatelemzésre, ügyfélszolgálati feladatok ellátására, a termelékenység optimalizálására, a könyvelési és könyvviteli folyamatok korszerűsítésére és számos más, hagyományosan “humán erőforrás alapú” teendő elvégzésére. Az MI-apostolok szerint ezek az okos algoritmusok nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy fenntarthatóbbá tegyük a világot – miközben számos szakember attól tart, hogy széleskörű alkalmazásuk csak tovább súlyosbíthatja a klímaváltozás egyre erőteljesebben érvényesülő hatásait. A massachusettsi University of Amherst kutatóinak 2019-es tanulmánya szerint egyetlen MI-modell “betanítása” közel 284 tonna szén-dioxid kibocsátással jár – ez ötször akkora szennyezés, mint amennyit öt átlagos méretű amerikai autó bocsát ki a teljes életciklusa során. Az MI-megoldásoknak kimagasló energiafelhasználásuk miatt igen nagy a karbonlábnyoma – és ez egy olyan tény, amit csak igen kevés döntéshozó – a PwC 2023-as Emerging Tech Survey kutatása szerint csak az üzleti vezetők 22 százaléka – vesz figyelembe a döntései során. Nicola Sfondrini, a PwC szakértője szerint nem szabad elfelejteni, hogy az MI okozta széndioxid-szennyezés a betanítási fázis után is tovább folytatódik. Az ilyen rendszerek használata komoly kibocsátással jár; mint a Forbes-ban megjelent cikkében írja, a vállalatoknak “át kell gondolniuk”, valójában mekkora energiafelhasználással jár az ipari célú gépi tanulási rendszerek üzemeltetése. “Úgy kell egyre jobban kitágítanunk a technológia határait, hogy közben nem áldozzuk fel az ökológiai fenntarthatóságot” – írja. Integrált fenntarthatósági modelleket kell felállítanunk A GenMI-megoldások kifejlesztése és használata – a korai fejlesztéstől és az adatalapú tréningtől a specializált feladatok ellátására alkalmas “business critical” alkalmazások működtetéséig – rendkívül nagy energiaköltséggel jár. Ezeknek a rendszereknek a hadrendbe állítása mindenképpen széndioxid szennyezést eredményez – még akkor is, ha nagyrészt megújuló forrásokból biztosítjuk az energiaigényüket. Sfondrini szerint az MI-megoldásokat hasznosító vállalatoknak jól átgondolt fejlesztési stratégiákat kell kidolgozniuk azért, hogy minimalizálhassák ezeknek a rendszereknek a negatív környezeti hatásait. Például úgy, hogy más, nagyobb szennyezési rátával rendelkező tevékenységeket váltanak ki a segítségükkel: “Ha az MI segítségével optimalizálják az üzleti folyamataikat, az lehetővé teheti, hogy »karcsúsítsák« a fizikai infrastruktúrájukat, és visszavágják az utazással kapcsolatos kibocsátásaikat” – hangsúlyozza. A szakember úgy látja, a cégeknek és a szabályozó testületeknek olyan, a GenMI használatának pozitív és negatív hatásait is figyelembe vevő integrált fenntarthatósági modelleket kellene felállítaniuk, amelyek lehetővé teszik, hogy felmérjük, valójában milyen hatással van ennek a technológiának az adoptálása a környezetre. “A cégek csak akkor tudják érdemben mérlegelni az ipari folyamatok ma tapasztalható változásainak előnyeit és hátrányait, ha valóban rálátnak ezekre a mutatókra; csak akkor tudják eldönteni, hogy az GenMI megfelelő egyensúlyt teremt-e a működési és a környezeti fenntartás között, ha pontos számokkal kalkulálhatnak” – emeli ki. A cél a “zöld MI” A szakemberek szerint a vállalatok akkor járnak el felelősen az MI-rendszerek adaptációja során, ha fokozatosan, az ezzel járó energiaköltséget és szennyezőanyag-kibocsátást folyamatosan monitorozva bővítik okos technológiai eszközeik körét. Olyan módszereket kell kidolgozniuk, amelyekkel hatékonyan “zöldíthetik” az MI-infrastruktúrájukat, miközben arra ösztönzik a fejlesztőket és a techcégeket, hogy a jelenleginél energiatakarékosabb megoldásokat dolgozzanak ki. Ehhez persze átlátható szervezeti irányelvek és széles körben elfogadott mérési mechanizmusok, benchmarkok kellenek, olyan eszközök, amelyek lehetővé teszik, hogy objektív és átlátható módon követni lehessen az új technológiák ökológiai hatásait. Sfondrinis szerint elengedhetetlen, hogy olyan iparági szövetségesek, együttműködések jöjjenek létre, amelyek tagjai folyamatosan megosztják egymással a tapasztalataikat és az eredményeiket, biztosítva a “zöld MI” technológiák kifejlesztéséhez szükséges tudástranszfert. Iparági sztenderdekre épülő szabványokra, tanúsítási rendszerekre is szükség lenne, amelyek szintén nagyban hozzájárulhatnának ahhoz, hogy fenntartható MI-megoldásokat dolgozzunk ki.