Egy friss tanulmány szerint a segítő szervezetek könnyebben elérhetik a fiatalokat, ha a közösségi médiában sikeres véleményvezérekhez hasonlóan kommunikálnak velük. Ezzel egy új, a környezeti és társadalmi problémák iránt különösen érzékeny réteget szólíthatnak meg, és hosszú távra biztosíthatják a működésükhöz szükséges forrásokat.
Egy idén májusban megjelent tanulmány szerint a fiatalok többsége nem a nonprofitokon, hanem az influenszereken keresztül értesül a fontos környezeti és társadalmi ügyekről. Az Eden Stanley, a GOOD Agency és a Chartered Institute of Fundraising (CIoF) Tomorrow’s donor, today című jelentésében azt írja, a negyven alattiak, jelentős része szerint az influenszereknek legalább akkora vagy nagyobb szerepük van a pozitív változások elindításában, mint a jobbító szándékú szervezeteknek.
A tanulmány mélyrehatóan vizsgálja, melyek azok a tényezők, amelyek adományozásra késztetik a potenciális donorokat. “Jó hír, hogy a változás mellett elkötelezett fiatal csoportok körében komoly látens támogatási hajlandóság van” – írják. Véleményük szerint ez a hajlandóság könnyen kamatoztatható, ha a nonprofit szervezetek “megértik a motivációikat, és pénzt, erőforrásokat invesztálnak abba, hogy megszólítsák őket – ott, azokon a felületeken vegyék fel velük a kapcsolatot, ahol megtalálhatók.”
A védelmezőktől a csatlakozókig
A jelentés öt donorcsoportot különböztet meg:
A védelmezőket azok az ügyek szólítják meg, amelyek közvetlenül őket vagy valamely hozzájuk közel álló személyt – rokont, barátot – érintenek.
A hívők olyan ügyekre áldoznak szívesen, amelyekről elhiszik, hogy sokak számára fontosak, és valódi változást indukálhatnak a hozzájárulásukkal.
Az úttörők úgy tekintenek az adományozásra, mint olyan önkifejezési lehetőségre, amelynek révén hitet tehetnek az értékeik mellett és mások felé is közvetíthetik azokat.
A válaszadók akkor adományoznak, ha úgy látják, egy, a szűkebb közösségüket érintő problémát, vészhelyzetet kell elhárítani.
A csatlakozók pedig közösségi aktivitásként tekintenek az adományozásra, ami lehetővé teszi, hogy egy nekik kedves, szimpatikus közösséghez kapcsolódhassanak.
A tanulmány szerint az, hogy az egyes adományozók mely kategóriába tartoznak, nagyban függ a koruktól: a “védelmezők” közel kétharmada az ötven év felettiek, a “csatlakozók” hetven százaléka pedig a 18-39 évesek közül kerül ki. A kor a nonprofitok megítélésében is szerepet játszik: a negyven év alatti fiatalok jóval kevésbé bíznak a civilektől származó információkban, mint az idősebbek. A szerzők szerint a kutatásból egyértelműen kiderül, hogy “csak akkor lehet igazán sikeres egy fundraising-kampány, ha képes személyes szinten megszólítani az adományozókat, és tudatni velük, mire fogják elkölteni a pénzüket”.
A válaszadók 54 százaléka nyilatkozott úgy, hogy csak akkor támogat egy ügyet, ha annak közvetlen hatása van rá vagy egy hozzátartozójára nézve; 43 százalékuk akkor, ha egyértelműen kiderül a számára, hogyan hasznosul a hozzájárulása; 34 százalékuk pedig akkor, ha “érzelmileg is megérinti” egy kampány.
Fontos megérteni, mi motiválja az egyes célcsoportokat
Claire Stanley, a CIoF kommunikációs igazgatója szerint “még soha nem volt ennyire fontos, hogy a megfelelő támogatókat célozzuk meg a megfelelő üzenetekkel”. Mint mondja, ez: a pontos és innovatív módszereket hasznosító targetálás az, ami az influerenszeket igazán sikeressé teszi. “Ha a fundraiserek fel tudják mérni, hogy az egyes célcsoportokat hogyan és milyen üzenetekkel kell megcélozniuk, új, az eddigieknél hatékonyabb módokon tudják a támogatásukat kérni – miközben őket is izgalmas élményekkel gazdagíthatják.”
Joe Barrel, az Eden Stanley alapítója hozzáteszi: miközben a Covid-járvány után újra magára találó gazdaságnak köszönhetően a nonprofitok egyre több forrást tudnak bevonni, továbbra is komoly gondot okoz nekik, hogy a fiatal adományozókat megszólítsák. “Pedig az adataink azt mutatják, hogy a pandémia óta a fiatalok egyre fontosabbnak tartják, hogy közösen tegyenek a társadalmi figyelmet, összefogást követelő ügyekért. Ahhoz, hogy a nonprofit szervezetek élni tudjanak azzal a lehetőséggel, amit ez a felelősségvállalás kínál, és hosszú távon is biztosíthassák a működésükhöz szükséges forrásokat, meg kell érteniük, hogyan érhetik el őket.”
by