adománygyűjtés

Kategória

Kategória
  • Digitalizáció
  • Jógyakorlatok

Címkék

Címkék
  • fenntarthatóság
  • influenszer
  • közösségi média
#Nonprofitoknak

A nonprofit szervezetek sokat tanulhatnak az influenszerektől

Egy friss tanulmány szerint a segítő szervezetek könnyebben elérhetik a fiatalokat, ha a közösségi médiában sikeres véleményvezérekhez hasonlóan kommunikálnak velük. Ezzel egy új, a környezeti és társadalmi problémák iránt különösen érzékeny réteget szólíthatnak meg, és hosszú távra biztosíthatják a működésükhöz szükséges forrásokat. Egy idén májusban megjelent tanulmány szerint a fiatalok többsége nem a nonprofitokon, hanem az influenszereken keresztül értesül a fontos környezeti és társadalmi ügyekről. Az Eden Stanley, a GOOD Agency és a Chartered Institute of Fundraising (CIoF) Tomorrow’s donor, today című jelentésében azt írja, a negyven alattiak, jelentős része szerint az influenszereknek legalább akkora vagy nagyobb szerepük van a pozitív változások elindításában, mint a jobbító szándékú szervezeteknek. A tanulmány mélyrehatóan vizsgálja, melyek azok a tényezők, amelyek adományozásra késztetik a potenciális donorokat. “Jó hír, hogy a változás mellett elkötelezett fiatal csoportok körében komoly látens támogatási hajlandóság van” – írják. Véleményük szerint ez a hajlandóság könnyen kamatoztatható, ha a nonprofit szervezetek “megértik a motivációikat, és pénzt, erőforrásokat invesztálnak abba, hogy megszólítsák őket – ott, azokon a felületeken vegyék fel velük a kapcsolatot, ahol megtalálhatók.” A védelmezőktől a csatlakozókig A jelentés öt donorcsoportot különböztet meg: A védelmezőket azok az ügyek szólítják meg, amelyek közvetlenül őket vagy valamely hozzájuk közel álló személyt – rokont, barátot – érintenek. A hívők olyan ügyekre áldoznak szívesen, amelyekről elhiszik, hogy sokak számára fontosak, és valódi változást indukálhatnak a hozzájárulásukkal. Az úttörők úgy tekintenek az adományozásra, mint olyan önkifejezési lehetőségre, amelynek révén hitet tehetnek az értékeik mellett és mások felé is közvetíthetik azokat. A válaszadók akkor adományoznak, ha úgy látják, egy, a szűkebb közösségüket érintő problémát, vészhelyzetet kell elhárítani. A csatlakozók pedig közösségi aktivitásként tekintenek az adományozásra, ami lehetővé teszi, hogy egy nekik kedves, szimpatikus közösséghez kapcsolódhassanak. A tanulmány szerint az, hogy az egyes adományozók mely kategóriába tartoznak, nagyban függ a koruktól: a “védelmezők” közel kétharmada az ötven év felettiek, a “csatlakozók” hetven százaléka pedig a 18-39 évesek közül kerül ki. A kor a nonprofitok megítélésében is szerepet játszik: a negyven év alatti fiatalok jóval kevésbé bíznak a civilektől származó információkban, mint az idősebbek. A szerzők szerint a kutatásból egyértelműen kiderül, hogy “csak akkor lehet igazán sikeres egy fundraising-kampány, ha képes személyes szinten megszólítani az adományozókat, és tudatni velük, mire fogják elkölteni a pénzüket”. A válaszadók 54 százaléka nyilatkozott úgy, hogy csak akkor támogat egy ügyet, ha annak közvetlen hatása van rá vagy egy hozzátartozójára nézve; 43 százalékuk akkor, ha egyértelműen kiderül a számára, hogyan hasznosul a hozzájárulása; 34 százalékuk pedig akkor, ha “érzelmileg is megérinti” egy kampány. Fontos megérteni, mi motiválja az egyes célcsoportokat Claire Stanley, a CIoF kommunikációs igazgatója szerint “még soha nem volt ennyire fontos, hogy a megfelelő támogatókat célozzuk meg a megfelelő üzenetekkel”. Mint mondja, ez: a pontos és innovatív módszereket hasznosító targetálás az, ami az influerenszeket igazán sikeressé teszi. “Ha a fundraiserek fel tudják mérni, hogy az egyes célcsoportokat hogyan és milyen üzenetekkel kell megcélozniuk, új, az eddigieknél hatékonyabb módokon tudják a támogatásukat kérni – miközben őket is izgalmas élményekkel gazdagíthatják.” Joe Barrel, az Eden Stanley alapítója hozzáteszi: miközben a Covid-járvány után újra magára találó gazdaságnak köszönhetően a nonprofitok egyre több forrást tudnak bevonni, továbbra is komoly gondot okoz nekik, hogy a fiatal adományozókat megszólítsák. “Pedig az adataink azt mutatják, hogy a pandémia óta a fiatalok egyre fontosabbnak tartják, hogy közösen tegyenek a társadalmi figyelmet, összefogást követelő ügyekért. Ahhoz, hogy a nonprofit szervezetek élni tudjanak azzal a lehetőséggel, amit ez a felelősségvállalás kínál, és hosszú távon is biztosíthassák a működésükhöz szükséges forrásokat, meg kell érteniük, hogyan érhetik el őket.”
#Társadalmi vállalkozás #Vállalatoknak

Nehéz helyzetben a hazai civil szervezetek – kitörési lehetőség a saját termék vagy szolgáltatás

Egy nemzetközi felmérés szerint egész Közép-Európában nálunk a legalacsonyabb a nonprofit szervezetek fenntarthatósági indexe. A vizsgált tizenegy országból Magyarországon a legkevésbé kielégítő a vállalatok és magánszemélyek adakozási kedve, ráadásul a “társadalmi hatáskeltést” célzó nonprofitokat komoly jelentéstételi kötelezettség is terheli. A Social Impact Alliance for Central & Eastern Europe nevű független nemzetközi think tank 2023 szeptemberében adta ki legújabb, a közép-európai térség tizenegy országában – Bulgáriában, Horvátországban, Csehországban, Észtországban, Magyarországon, Lettországban, Litvániában, Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában és Szlovéniában – dolgozó nem kormányzati szervezetek (NGO-k) helyzetével és lehetőségeivel foglalkozó jelentését. Az Unlocking Private Capital for Social Good in Central & Eastern Europe című, a Google.org pénzügyi támogatásával és a Dentons, valamint a Country Partners ügyvédi irodák közreműködésével készült tanulmány alapjául egy átfogó, 2020 és 2023 között készült kutatás szolgált, amelynek során hétezer-hatszáz kvantitatív interjút készítettek, és több mint kétszázharminc találkozót tartottak az érintett országok vállalkozói, államigazgatási és civil szektorának szereplőivel. Van még mit javítani az adományozási kultúránkon A közép-európai országok többségében sem a cégek, sem a magánemberek nem tulajdonítanak kellő jelentőséget a társadalmi folyamatok alakításának. A tanulmány szerint ennek egyik fő oka az lehet, hogy mivel a régió gazdaságai viszonylag “fiatalok” – alig harminc-egynéhány éve, a rendszerváltást követő időszakban álltak át a szocialista tervgazdálkodásról a piacgazdasági működésre – a profitéhség jóval inkább jellemzi a piaci folyamatokat, mint a nyugati országokban. A vállalkozások és a befektetők elsődleges szempontja a nyereségesség – így jóval kevesebb idő, energia és odafigyelés jut arra, hogy a cégek működésének társadalmi-környezeti hatásait is érdemben mérlegeljék. A Social Impact Alliance elemzői ennek ellenére optimisták, mint írják, a közép-európai térség országaiban komoly fejlődési potenciál van. “A megfelelő ösztönzéssel a CEE-országok lakosai akár kétszer akkora összeget fordíthatnak adományozásra, mint jelenleg“ – írják a tanulmányban, hozzátéve, így évi 2,7 milliárd euróról 5,5 milliárd euróra ugorhat a hozzájárulásuk. A szakértők szerint egyre meghatározóbb adományozókká válnak a fiatal középosztálybeli polgárok, akik fontosnak tartják, hogy a társadalmi és környezeti ügyekre költött pénzük a lehető legjobban hasznosuljon. Sajnos, ahogy írják, jelenleg éppen ez a réteg az, amelyet a civil és kormányzati szervezetek a legkevésbé tudnak megcélozni, megszólítani. A belső motivációk helyett a külső nyomás hajtja a cégeket A Social Impact Alliance szerint jelentős probléma, hogy Közép-Európában ma elsősorban nem a belső meggyőződés, hanem a külső motivátorok – a törvényhozói követelmények, a nyugat-európai anyavállalatok gyakorlata és az ügyfelek, munkavállalók nyomása – hajtja a cégek CSR-tevékenységét. Emiatt kevés erőforrást fordítanak az átgondolt, valódi pozitív változást lehetővé tevő stratégiák kidolgozására. “Nem látják, milyen üzleti előnyeik származhatnak a társadalmi felelősségvállalásból” – írja a tanulmány. A kisebb vállalkozások (KKV-k) attól tartanak, hogy – különösen az elmúlt években tapasztalható csúcsinfláció okozta kockázatos pénzügyi környezetben – felesleges befektetés, “kidobott pénz” lenne, ha a fenntartható jövőbe fektetnének;  a hosszútávú jobbító kezdeményezések helyett inkább a napi működésre költik a pénzüket. Ez az egyik legfontosabb oka annak is, hogy bár a Közép-európai Régióban több mint 800 ezer - ebből 60.000 magyar - regisztrált nonprofit szervezet van, jó részük rendkívül kis költségvetésből működik – vagy egyenesen inaktív, “alvó állapotban” van (a KSH 2022-es adatai szerint a hazai szervezetek több, mint 60%-a gazdálkodik kevesebb, mint 5 millió forintból). Ahhoz, hogy hatékonyan végezhessék a munkájukat, a jelenleginél komolyabb finanszírozásra, forrásbevonásra lenne szükség, amit a piaci szereplők inaktivitása miatt csak rendkívül nagy nehézségek árán biztosíthatnak. Kevés nonprofitnak van saját bevételteremtő tevékenysége A kutatás kiemeli: a közép-európai térségben ma még csak kevés nonprofit szervezetnek van saját bevételtermelő képessége: pénzre, és ezáltal az állami, önkormányzati, vagy európai uniós támogatásoktól való függetlenségre váltható terméke, szolgáltatása. “Számos országban törvényileg is korlátozzák ezt a lehetőséget” – hangsúlyozzák. Pedig a civil szervezetek fenntartható társadalmi vállalkozássá fejlődése nagyban javíthatná ezeknek a csoportoknak a hatékonyságát – és így az általuk támogatott ügyek, társadalmi csoportok helyzetét is. A tanulmány készítői szerint a régiónkban különösen erős hatást gyakorol az állami szabályozás a nonprofitok működésére. Az adminisztrációnak nem csak a szabályozás kialakításában van komoly szerepe, hanem abban is, hogy hogyan ítélik meg a civilek szerepét az adott országban. Ebből a szempontból Magyarország különösen rossz helyzetben van, az állam sem az egyéni adományozókat, sem a társadalmi hatásba fektető cégeket nem honorálja érdemben – például adókedvezményekkel. Az Unlocking Private Capital for Social Good in Central & Eastern Europe szerkesztői kiemelik: az akadémiai közegnek fontos szerep juthat a pozitív társadalmi hatások elindításában. ”A jelenlegi helyzetben égető szűkség van a közvélemény érzékenyítésére, a nonprofit szervezetek menedzseléséhez szükséges tudás bővítésére, a rendelkezésre álló eszközök fejlesztésére, és a szakemberek kinevelésére. Az oktatási rendszernek kulcsszerepe lehet ezeknek a szükséges változásoknak az elindításában” – húzzák alá. A közép- és felsőoktatásnak nem csak a szakemberek képzésében, hanem a diákok érzékenyítésében, tájékoztatásában is kiemelt feladata lehet. Magyarország sereghajtó A Social Impact Alliance for Central & Eastern Europe elemzésében hangsúlyozza: a közép-európai nonprofitok helyzetét a külső tényezők – mint a törvényhozás és a szabályozás – mellett belső feszültségek is nehezítik. Sok szervezetnél hiányzik a mindennapi működés hatékony menedzseléséhez szükséges tudás, nehezen tudják észrevetetni magukat a potenciális önkéntesekkel és adományozókkal, és a kommunikáció, illetve a fundraising terén is komoly kihívásokkal küzdenek. A tapasztalt és elkötelezett szakemberek toborzása szintén nehéz; érezhető, hogy egyre több civil szervezet vezetője küzd a kiégéssel, és választja a kisebb megtérüléssel kecsegtető nonprofit szektor helyett a forprofit cégeket. A tanulmány konklúziója szerint Magyarországon különösen nehéz helyzetben vannak a nonprofitok. A 18 és 65 év közötti magyaroknak csak 36 százaléka költ adományozásra, ami a legalacsonyabb arány a régióban. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a hazai adózók csak a jövedelemadójuk (SZJA) egy plusz egy százalékát ajánlhatják fel valamilyen társadalmilag hasznos célra (egy százalékot valamelyik általuk választott egyházi státuszban lévő szervezetnek, egyet pedig egy civil szervezetnek adományozhatnak); ahogy az is, hogy az évi húszmillió forintnál magasabb bevétellel rendelkező civil szervezeteknek külön jelentéstételi kötelezettségük van. Ez az egyik legfőbb oka annak is, hogy a külföldi donorok egyre kisebb lelkesedéssel támogatják a hazai NGO-kat – ahogy annak is, hogy a felmérés szerint az egész közép-európai régióban nálunk a legalacsonyabb a civil szervezetek fenntarthatósági indexe.
#Digitalizáció #Lakhatás #Nonprofitoknak

Az MI, mint társadalmi szempontból hasznos eszköz

A mesterséges intelligencia fejlesztésekkel kapcsolatos hírek egyre inkább a közbeszéd meghatározó témái közé kerülnek. Sokan tartanak ettől az új, a nagy IT-cégek kutatás-fejlesztési potenciálját mind jobban lekötő területtől, pedig az MI a jó eszköze is lehet – hatékonyan támogathatja például a fontos társadalmi és környezetei célokért küzdő nonprofit szervezetek munkáját. Cikksorozatunk első részében a technológia alapvető fogalmait vázoljuk fel, és néhány nemzetközi jógyakorlatot is bemutatunk. A mesterséges intelligencia (MI) fejlesztések világszerte egyre jobban foglalkoztatják a technológiai újdonságok iránt nyitott közvéleményt. Az olyan okos algoritmusok megjelenése, mint a Chat GPT és annak különböző, egyre fejlettebbé váló iterációi komoly polémiát indítottak el: sokan attól tartanak, hogy az MI emberek millióinak munkáját “veheti el”; sőt, egyes jelentős befolyással bíró techno-evangélisták – mint Elon Musk, a Tesla és a Space-X alapítója vagy Steve Wozniak, az Apple társalapítója – már egyenesen attól tartanak, hogy az MI “komoly veszélyt jelent a társadalomra és az emberiségre nézve”. Pedig az MI, ha okosan használjuk, nagyban megkönnyítheti az életünket, sőt, elismert iparági szakértők szerint a hasznos társadalmi és környezeti célokért küzdő civil szervezetek munkáját is könnyebbé, hatékonyabbá teheti. Hatékonyabb adománygyűjtés, jobb kapcsolattartás, profi adatelemzés A mesterséges intelligencia fejlesztések számos iparág fejlődésére komoly hatást gyakorolhatnak. Köztük a nonprofit szervezetekére is: szakértők szerint az MI támogatta fundraising például jóval hatékonyabbá teheti az adománygyűjtést és a forrásbevonást, mint a korábbi megoldások. A szakértők mindazonáltal figyelmeztetnek: ahhoz, hogy ezeket a – sokszor térítésmentesen vagy a civilek számára komoly kedvezménnyel elérhető – megoldásokat a gyakorlatban is jó hatásfokkal hasznosítani lehessen, elengedhetetlen a technológia mélyebb ismerete, az MI-megoldások lehetőségeink és korlátainak megismerése. A legfontosabb tisztázandó kérdések közé tartozik az, hogy: Mi is valójában a mesterséges intelligencia? Mit jelent a gépi tanulás (machine learning)? Mi az a prediktív modellezés és a propenzitási modellezés (becsült részvételi valószínűség szerinti párosítás)? Hogyan használhatják fel a nonprofit szervezetek az MI nyújtotta lehetőségeket? Mi az a mesterséges intelligencia? Az első kérdésre viszonylag egyszerű a válasz – pontosabban a maga egyszerűségében rendkívül bonyolult. A mesterséges intelligencia fejlesztések alapvető célja, hogy olyan, a jelenleginél jóval okosabb – összetettebb, nagy adathalmazokat elemezni képes, intuitív – algoritmusokat fejlesszenek ki, amelyek számos területen kiválthatják, sőt, akár meg is haladhatják az emberi teljesítményt. Az MI-megoldások célja nem az “emberi tényező” kiváltása, hanem az, hogy az adatfeldolgozás és a paraméterezett döntéshozatal terhét magukra vállalva lehetővé tegyék, hogy olyan célok megvalósítására fókuszálhassuk az energiáinkat, amelyeket egyébként – lévén, hogy a fent említett repetitív, nagy összpontosítást igénylő feladatok felemésztik az időnk és az energiáink jó részét – nem tudnánk elérni. Egyszerűen szólva: az MI szorgos háttéremberként, asszisztensként, adatbányászként lehetővé teheti a számunkra, hogy az intellektuális erőforrásainkat komolyabb, összetettebb problémák megoldására, kreatív nehézségek leküzdésére fordíthassuk. Mit jelent a gépi tanulás? A következő kérdés: mi az a gépi tanulás? A machine learning (ML) egyszerűen fogalmazva az a metódus, ami lehetővé teszi azt MI-algoritmusok számára, hogy nagy mennyiségű adatot elemezve folyamatosan fejlesszék magukat, különféle mintákat azonosítsanak és sajátítsanak el, amelyek révén aktívan “tanulhatnak”, és ezáltal hasznos segítséget nyújthatnak nekünk a minden információt begyűjtő, rögzítő, paraméterező “big data” korának információs áradatában való elevickélésben. Az ML egy olyan módszer, amely lehetővé teszi, hogy a rendszereinket működtető algoritmusok bizonyos meghatározott adatjellemzők (data features) alapján komplex mintákat azonosíthassanak az őket tápláló adathalmazokban: olyan szabályszerűségeket fedezzenek fel, amelyek képessé teszik őket, hogy bizonyos feltételek megléte mellett jó eséllyel megjósolhassák, egy adott rendszerben – adott szituációban, adott körülmények között – mi fog történni. Ha úgy tetszik, “a jövőbe látnak” – és ezzel segíthetnek minket abban, hogy felmérjük egy-egy adott akció – például egy nonpropfit szervezet esetében egy fundraising-kampány – lehetséges kimenetelét. Olyan trendeket tudnak azonosítani, amelyek felett sokszor a legtapasztaltabb szakemberek is elsiklanak. Mi az a prediktív és propenzitási modellezés? A prediktív modellezés a nagy adathalmazokkal dolgozó MI-architekrúrák azon képessége, hogy megfelelő adatbetáplálás esetén jó eséllyel meg tudják becsülni egy-egy akció (cselekvés, kampány) következményeit. A modern MI-rendszerek nagy előnye, hogy ezeket a – nagy százalékban pontos, vagy legalább közelítően pontos – előrejelzéseket gyakorlatilag valós időben tudják a rendelkezésünkre bocsátani. A gépi tanulás alapú algoritmusok ma már képesek arra, hogy folyamatosan elemezzék a hozzájuk befolyó adatokat, és az ebből leszűrt törvényszerűségek, minták alapján rugalmasan változtassák az adatok súlyozása, interpretációja során használt referenciapontokat. Minél több feldolgozható adattal etetjük, az MI annál “okosabbá” válik: annál nagyobb pontossággal tudja előre jelezni egy adott helyzet adott körülmények között érvényes valószínű kimenetelét. A prediktív modellezés egy új, még kifinomultabb formája a propenzitási modellezés. Ez a fajta algoritmus már nem csak a száraz tényekkel, adatokkal dolgozik, de arra is kísérletet tesz, hogy megjósolja, bizonyos feltételek megléte mellett hogyan reagál egy adott indivídum egy adott ösztönzőre – például segítsen kiválasztani azt, hogy egy nonprofit szervezet egy adománygyűjtő kampánya kapcsán mely, az adatbázisában szereplő korábbi donorokat célozza meg. Hogyan hasznosíthatják a nonprofitok az MI nyújtotta lehetőségeket? A nonprofit szervezetek rendkívül jó hatásfokkal hasznosíthatják az MI-megoldásokat abban, hogy hatékonyabbá tegyék a fundraising tevékenységüket. A mesterséges intelligencia jóval pontosabbá teszi a kampányok célcsoportjainak meghatározásához szükséges szegmentációt, mint a hagyományos adatelemzés és targetálás, és ezzel lehetőséget biztosít arra, hogy a potenciális donorok “leválogatásával” kisebb anyagi és erőforrás-ráfordítással nagyobb eredményt érjünk el. Olyan, folyton frissülő listákat állíthatunk össze a segítségükkel, amelyek révénl jó hatásfokkal felmérhetjük: kik azok, akik egy-egy adott ügy, program mellé nagy valószínűséggel odaállnak majd; kik azok, akik hajlandók pénzt áldozni arra, hogy megtámogassák az általunk képviselt célokat. Az MI hamar a nonprofit szervezetek egyik kedvelt és sokat alkalmazott eszközévé vált – legalábbis külföldön. A Fundraising Kit tanulmánya szerint a technológia segítségével a nonprofitok tevékenységének közel ötven százaléka automatizálható, ami nagymértékben javíthatja a hatékonyságukat és produktivitásukat. Jó példákból nincs hiány A New York-i székhelyű krízis hotline, a Crisis Text Line a mesterséges intelligencia segítségével elemzi a hozzá befutó szöveges üzeneteket. Az elmúlt egy évben közel 65 millió üzenetet elemeztek ennek a módszernek a segítségével: az MI feladata az, hogy a szóhasználatuk alapján azonosítsa azokat a felhasználókat, akik esetében komolyan felmerülhet, hogy öngyilkosságot követnek el. A rendszer rendkívül jól működik, a szervezet adatai szerint a rendszernek köszönhetően a veszélyben lévő ügyfelek megkereséseinek 94 százalékára kevesebb mint öt perc alatt reagálni tudnak. Az MI-megoldások adománygyűjtésre is remekül használhatók. A Charity: Water például a potenciális donorok azonosítására, és a velük való hatékony, személyre szabott kommunikáció menedzselésére használja a mesterséges intelligencia-megoldásokat; ez az újítás nem csak az adományozók megtartásában és az adománygyűjtő kampányok hatékonyságában segítette a szervezetet, hanem az új támogatók azonosításában és megszólításában is. A világ egyik legnagyobb gyerekvédelmi szervezete, a hazánkban is aktív UNICEF MI-fejlesztések segítségével optimalizálja a tevékenységét; de az okos algoritmusok a működési költségek csökkentésében is a segítségükre vannak. Az MI-alapú adatelemzési megoldások révén az ENSZ gyerekvédelmi szervezete nagy mennyiségű, a globális humanitárius tevékenységével kapcsolatos adat feldolgozását tudta automatizálni, ami lehetővé tette, hogy a korábbinál több forrást és nagyobb erőforrásokat koncentráljanak a világ válságövezeteiben – köztük Ukrajnában, Kelet-Afrikában, Gázában, Szudánban vagy épp Afganisztánban – végzett segítő munkájukra. Az LMBTQ-fiatalokat segítő mentálhigiénés szervezet, a The Trevor Project az MI segítségével igyekszik javítani krízisprevenciós programja hatékonyságát. Okos algoritmus-alapú csetszolgáltatásuk lehetővé teszi, hogy a korábbiaknál nagyobb biztonsággal azonosítsák azokat a klienseiket, akik azonnali segítségre szorulnak. A tapasztalok rendkívül bíztatóak: az MI-alapú betegosztályozási rendszer komolyan növelte a szervezet tevékenységének hatókörét, és hozzájárult ahhoz, hogy a korábbinál is több életet mentsenek meg. A Hello Nonprofit a következő hetekben nagyvállalati partnerével, a Microsofttal közösen egy hazai példákat is felvonultató cikksorozatban elemzi tovább az MI nonprofit-szervezetek működésében játszott szerepét.
#ESG #Nonprofitoknak #Vállalatoknak

”A vállalati-nonprofit együttműködésekben még mindig komoly kiaknázatlan lehetőségek vannak”

Cseh Balázs, a CSR Platform egyik alapítója szerint fontos lenne, hogy a hazai vállalatok és civil szervezetek aktívan keressék a kapcsolatot egymással. A cégek korábban elsősorban PR-eszközként tekintettek a jótékonyságra és a civil szervezetekkel kötött együttműködésekre, de ez a trend az elmúlt években érezhetően megváltozott, ma már inkább a humánerőforrás-menedzsmentben és az employer branding-ben játszanak fontos szerepet a társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos kezdeményezések. Az Adománygyűjtő Szervezetek Önszabályozó Testülete (ASZÖT) és a Civil Iránytű Alapítvány 2022-ben indította el a vállalati és civil kapcsolatok javítását, előmozdítását támogató CSR Platformot. A platform megálmodói szeretnék elérni, hogy a jelenleginél lényegesen több, átgondoltabb és integráltabb, az egyszerű adományozáson, jótékonyságon túlmutató együttműködés jöjjön létre a hazai civil szervezetek, társadalmi vállalkozások és a piaci cégek között. “Hiszünk abban, hogy a vállalati-nonprofit együttműködésekben még mindig komoly kiaknázatlan lehetőségek vannak Magyarországon” – hangsúlyozza Cseh Balázs, a Civil Iránytű Alapítvány ügyvezető igazgatója. Cseh szerint a vállalatok korábban főleg PR-eszközként tekintettek a CSR-ra, de ez a trend az elmúlt években megváltozott. “Most már inkább a humánerőforrás-menedzsmentben és az employer brandingben játszanak fontos szerepet a társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos aktivitások, a vállalati-civil kapcsolatok. Nem véletlenül, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy egy-egy jól megszervezett CSR-program jelentősen erősítheti a szervezeten belüli összetartást, kohéziót, és az »employer branding-ben«, a potenciális munkavállalók megszólításában is komoly szerepet játszhat. Nehezen találnak egymásra a civilek és a vállalatok Cseh Balázs közel húsz éve “hivatásos civil”, a Civil Iránytű ügyvezetése mellett a Magyar Élelmiszerbank Egyesület elnökeként, az Élelmiszerbankok Európai Szövetségének elnökségi tagjaként és az ASZÖT szóvivőjeként is dolgozik. “Van némi tapasztalatom a nonprofit szférában; korábban közgazdászként telekommunikációs és reklámcégeknél dolgoztam, de 2005-ben, az Élelmiszerbank megalapítása után úgy döntöttem, váltok. A volt kollégáim valószínűleg sokkal többet keresnek, mint én, de még ők is azt mondják, jól döntöttem” – mondja nevetve. Cseh szerint komoly probléma, hogy a társadalmi felelősségvállalást fontosnak tartó vállalatok és a hiteles, átlátható módon működő nonprofit szervezetek nehezen találnak egymásra. “Ez nagyon megnehezíti, hogy valóban tartalmas, az egyszerű filantrópián túlmutató együttműködések jöjjenek létre a két szektor között – fejtegeti. – Ezért is tartottuk fontosnak a CSR Platform elindítását, amely afféle »katalógusként« igyekszik összegyűjteni és bemutatni az etikusan működő civil szervezeteket, társadalmi vállalkozásokat." Az oldalon egyelőre főleg a széles körben is ismert szervezetek szerepelnek, köztük a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány, az Amnesty International Magyarország, az In Da House, az Unicef Magyarország, a NIOK Alapítvány, a Bátor Tábor és a Habitat for Humanity. Többségük az ASZÖT tagja, de a szakember igyekszik hangsúlyozni: ez nem feltétele a bekerülésnek. “Az ASZÖT-tagokat nyilván »ohne zsinór« feltesszük az oldalra, de azokat is szívesen látjuk, akik a testületen kívülről jönnek. A lényeg, hogy megfeleljenek a nonprofit szervezetekre vonatkozó etikai normáknak, hogy transzparensen gazdálkodjanak, és fel tudják mutatni azokat a referenciákat, amelyek alátámasztják, valóban hasznosan és sikeresen, a potenciális támogatók számára is vonzó programokat, termékeket, szolgáltatásokat kínálva végzik a munkájukat.” ”A nonprofitoknak is »termékesíteniük« kell magukat” A Civil iránytű Alapítványt néhány éve azért hozták létre, hogy hozzájáruljanak a civil szektor fejlődéséhez, a nonprofit szervezetek ismertségének növeléséhez, külső és belső kapcsolataik megerősítéséhez. Cseh szerint fontos lenne, hogy a civilek “üzleti aggyal” is gondolkozzanak. “Azt látjuk, hogy azok a szervezetek sikeresek, amelyek képesek »termékesíteni« a tevékenységük egy részét. Olyan, a potenciális támogatóik számára is érdekes és értékes termékeket és szolgáltatásokat piacra dobni, amelyek révén – legyenek azok tréningek, képzések, csapatépítők, vagy akár konkrét, kézzel fogható termékek – saját bevételekhez juthatnak, és így erősebb, az állami, önkormányzati vagy EU-s támogatásoktól is függetlenebb alapokra helyezhetik a működésüket” – emeli ki. Cseh hangsúlyozza, ez a fajta megközelítés nem csak azért fontos, mert forintban mérhető bevételeket hozhat, hanem azért is, mert jó kapcsolódási lehetőséget teremthet a vállalatokkal. “Ha egy szervezet például gyerekjogokkal foglalkozik, és amellett, hogy lobbizik, kutatásokat ír, igyekszik felhívni a figyelmet a problémára, az így összegyűjtött tudását hasznosítva egy olyan tréninget is kidolgoz, ami vállalatok számára is értelmezhető és hasznos, olyan kapcsolódási pontot teremthet, ami lehetővé teszi, hogy »kilépjen a piacra«” – mondja, hozzátéve, ez a vállalatoknak is hasznos és a nonprofitoknak is. “Amellett, hogy segítheti a cégek belső szemléletformálását, a dolgozók érzékenyítését, olyan stabil együttműködéseket hozhat létre, amelyre közös munkát, programokat építhetnek. Cseh siet leszögezni, a CSR Platformot olyan ernyőszervezetnek, közösségnek szánják, amely amellett, hogy összehozhatja a civileket az őket támogatni kívánó vállalatokkal, afféle klubként, közösségként is működik. "Ez több, mint egy »védjegy«, a portált olyan virtuális fórumnak indítottuk, ami lehetővé teszi a nonprofitok között információcserét, a tapasztalatok, jó gyakorlatok és a tudás megosztását. Ez az oka annak is, hogy online képzéseket szervezünk, ősszel pedig egy fundraising konferenciát is szeretnénk tető alá hozni. Igyekszünk minden eszközzel támogatni a hazai adománygyűjtő szervezeteket.”