”A társadalmi felelősségvállalás üzleti döntés” – interjú Lévai Gáborral, a Scale Impact társalapítójával

A szakember szerint fontos megérteni, hogy a CSR és az ESG nem a jótékonykodásról szól. A vállalatoknak is alapvető, nyereségre, fenntarthatóságra, válságállóságra váltható érdeke, hogy szociális és környezeti ügyekkel foglalkozzanak, és ezzel maguk mellett tartsák legfontosabb stakeholdereiket: az ügyfeleiket és a munkavállalóikat.

Az elmúlt években sokat hallottunk a CSR-ról, az ESG-ről, a B Corp vállalatokról, a “purpose-ről” és az “impactről”. De vajon miért fontos egy cég számára, hogy a társadalmi felelősségvállalással foglalkozzon, hogy súlyos összegeket, értékes munkaórákat fektessen abba, hogy szociális vagy környezeti szempontból fenntarthatóbbá, élhetőbbé tegye a saját lokális és globális közegét?

“A cégek működésének sikeressége ma már nem csak üzleti, hanem fenntarthatósági kérdés is. Ahogy egy vállalat vezetésének fel kell mérnie a mindenkori üzleti folyamatokat, a piaci helyzetet, a költségeit, a potenciális ügyfelei, vásárlói körülményeit és fogyasztási szokásait – tehát azt, hogy adott feltételek mellett, adott ráfordítással, egy jól megfogalmazott stratégia mentén haladva milyen bevételekre tud szert tenni –, úgy azt is számításba kell vennie, hogy milyen szociális és környezeti hatásokat gyakorol a tevékenysége a szűkebb és tágabb közegére – magyarázza Lévai Gábor, a kiemelt társadalmi hasznosságú szervezetek fejlesztésével, valamint a civilek, a vállalatok és a szakemberek közötti párbeszéd és együttműködés előmozdításával foglalkozó nonprofit, a Scale Impact társalapítója. – Ahogy gyorsul a világ, úgy válnak egyre nagyobbá azok a kilengések, amelyek a társadalmi és környezeti folyamatokat alakítják: gondoljunk csak a növekvő szociális egyenlőtlenségekre, az oktatási rendszer túlterheltségére, a nyugati társadalom elöregedésére és az ezekből adódó munkaerőhiányra – vagy a globális felmelegedésre, az egyre kínzóbb vízínségre, a biodiverzitás csökkenésére, amelyek mind-mind hatással vannak a vállalati szektorra is.”

Lévai szerint ezek a negatív változások nem csak közvetett, hanem közvetlen módon is befolyásolják a vállalatok működését. ”Ahogy nő az elszegényedés, úgy lesz egyre vékonyabb az a réteg, amely megengedheti magának, hogy megvásárolja a cégek által kínált termékeket és szolgáltatásokat. Ahogy szűkülnek a tudáshoz, az oktatáshoz való szabad hozzáférés lehetőségei, úgy csökken a jól képzett, »hadra fogható« munkavállalók száma. Ahogy egyre kezelhetetlenebbé válik a felmelegedés, a vízhiány, a biológiai sokszínűség elapadása, úgy fogynak a természeti erőforrások is; nem véletlen, hogy ma már számos olyan nehezen nélkülözhető alapanyagból hiány van, mint a chipgyártáshoz nélkülözhetetlen ritka földfémek vagy éppen a homok: ezeket az egyre növekvő fogyasztás mellett csak egyre nagyobb nehézségek árán tudjuk előteremteni. Az üzleti kockázatokat ma már nem tudjuk elkülöníteni a társadalmi és környezeti kockázatoktól. Ezzel pedig a cégeknek is számolniuk kell: olyan stratégiákat kell kialakítaniuk, amelyek lehetővé teszik, hogy felismerjék, kezeljék és ha lehet, proaktívan elébe menjenek azoknak a – sokszor éppen a saját tevékenységéből is adódó – negatív folyamatoknak, amelyek veszélyeztethetik a működésüket.”

A CSR nem filantrópia

Lévai hangsúlyozza, hogy a társadalmi és környezeti felelősségvállalás nem jótékonykodás. “Sajnos, a fenntartható jövőbe ölt pénz és energia csak hosszabb távon térül meg, ezért a vállalatok nem mindig látják át, milyen előnyeik származhatnak abból, ha az oktatásba, a szegénység enyhítésébe vagy a környezet megóvásába invesztálnak – fejtegeti. – De szerencsére azért ez is változóban van, ahogy egyre több információ áll rendelkezésre a cégek működésével, folyamataival és azok pozitív, illetve negatív hatásaival kapcsolatban, úgy nő az elvárás a ügyfelek és a munkavállalók részéről: ha az egyén vagy az állam nem tesz, vagy nem tud tenni egy szociális vagy környezeti probléma megoldásáért, a vállalatoknak kell magukra vállalniuk ezt a terhet. Ami, ha jobban belegondolunk, nekik is elemi érdekük, hiszen a felelős gazdálkodással érdemben javíthatnak a társadalmi megítélésükön, és könnyebben megszólíthatják a potenciális munkavállalókat is, így versenyelőnybe kerülhetnek a konkurenseikkel szemben. Pláne, ha sok versenytárs nyüzsög a piacukon, vagy olyan, speciális tudással rendelkező, hiányszakmákban jártas munkavállalókat szeretnének magukhoz csábítani, akiket más cégek is szívesen levadásznának. Ahogy ebből is látszik, a CSR nem filantrópia, hanem egy nagyon is józan üzleti érdekek és stratégiai meggondolások hajtotta megközelítés.”

Lévai szerint a KKV-knak hasonló módon kell a társadalmi felelősségvállaláshoz viszonyulniuk, mint a nagyvállalatoknak – annál is inkább, mivel Magyarországon egyre több az olyan multinacionális vállalat, amely a beszállítóitól is elvárja ezt. „Az autógyárak országa vagyunk, nálunk gyártat az Audi, a Mercedes és most már a BMW is, a német beszállítói törvény pedig szigorúan megköveteli, hogy a cégek a beszerzéseik során is figyelembe vegyék a fenntarthatósági szempontokat – húzza alá. – Ráadásul a KKV-k általában a saját szűkebb közösségükben aktívak, ahol óhatatlanul előtérbe kerül, hogy kiveszik-e a részüket a közös ügyek intézéséből: foglalkoznak-e a helyi focipálya füvesítésével, az iskola tantermeinek kimázolásával, a rászorulók támogatásával. Mivel a környezetükben élők jobban rálátnak a működésükre, szorosabb kapcsolatot kell kiépíteniük velük, mint egy nagyvállalatnak. A munkavállalókról már nem is beszélve – mivel ők általában kisebb fizetést, kevésbé versenyképes juttatásokat tudnak adni a dolgozóiknak, mint egy multi, fontos, hogy jó viszonyt ápoljanak velük, és valódi tartalommal töltsék meg »gondos munkaadó« szerepkörét.”

Így neveld a stakeholdered

A szakember szerint a cégek társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos legfontosabb feladata, hogy meghatározzák, kik azok a számukra fontos szereplők, stakeholderek, akiknek a szempontjait mindenképp figyelembe kell venniük a stratégiájuk kialakításakor. “Első lépésként el kell dönteniük, hogy milyen csoportokat szeretnének megszólítani, mert nem mindegy, hogy az ügyfeleiket, a potenciális munkavállalókat vagy a befektetőket szeretnék maguk mellé állítani – hangsúlyozza Lévai. – Azt is érdemes figyelembe venniük, hogy melyek azok a problémakörök, amelyek passzolnak az iparágukhoz, a tevékenységi körükhöz, a területi elhelyezkedésükhöz: nyilván egy olyan gyártónak, amely jelentős károsanyag-kibocsátással, hulladékszennyezéssel dolgozik, érdemes a környezetvédelemre vagy az újrahasznosításra, egy kiskereskedőnek vagy szolgáltatónak a nehéz anyagi helyzetben lévő emberek támogatására, vagy az olcsón, széles körben elérhető termékek és szolgáltatások piacra dobására, egy építőipari vállalatnak a lakhatási problémák orvoslására, a munkaerőhiány enyhítésére, vagy a környezetterhelés csökkentésére fókuszálnia. Ezután már a maguk egyedi preferenciái és a problémák valós súlya alapján könnyen eldönthetik, melyek azok a konkrét ügyek, amelyeket felkarolhatnak, milyen megoldásokat tudnak adni az adott problémákra, illetve azt, hogy egyedül, saját erőforrásból is hatékonyan meg tudják oldani azokat, vagy partnereket – versenytársakat, ügyfeleket, önkormányzatokat, nonprofit szervezeteket – is be kell vonniuk.”

Lévai szerint a cégeknek olyan együttműködő partnereket kell keresniük, akiknek valóban fontos az az ügy, amit képviselni szeretnének. “A hiteles nonprofit szervezetek különösen jó társak lehetnek a számukra, hiszen ők lényegükből adódóan elkötelezettek az általuk képviselt problémákkal szemben, hitelesek és így a velük együtt dolgozó vállalatokat is hitelesebbé tehetik. Megóvnak a greenwashing és a social washing vádjától: annak gyanújától, hogy az adott vállalat csak »falból«, olcsó PR-fogásként foglalkozik egy szociális vagy környezeti problémával.”

Sokszor állami feladatokat is át kell vállalniuk

Lévai úgy látja, a cégek bizonyos ügyekben az állami szférával is együttműködhetnek, ha társadalmi felelősségvállalásról van szó. “De ez nehéz feladat, mert általában nem könnyű eligazodni abban, hogy az állami szférán belül pontosan kivel is kellene partneri együttműködést kötni, hogy melyek azok a szereplők, intézmények, döntéshozó szervezetek, amelyek illetékesek az adott ügyben, hogy nekik milyen lehetőségeik vannak a probléma megoldására, és hogy mennyire torzítja az eredményt ez a folyamat.”

A Scale Impact társalapítója kiemeli: a társadalmi felelősségvállalást fontosnak tartó vállalatoknak és civil szervezeteknek számos állami feladatot kell magukra vállalniuk. “De ez nem magyar sajátosság, az amerikai ellátórendszer például alapból arra van berendezkedve, hogy egy csomó szociális ügyet az NGO-k vagy a piaci szereplők oldanak meg, ha úgy tetszik önkéntes alapon. Ilyen az egészségügy, az oktatás, a lakhatás és még sorolhatnám. Nálunk ez azért más, mert mi a »gondoskodó állam« ideájából indulunk ki. Megszoktuk, hogy a szociális problémák kezelése a közigazgatás feladata; éppen ezért okoz komoly nehézséget az az elmúlt években tapasztalható folyamat, hogy az állam szépen-lassan kivonul a nagy ellátórendszerekből, és fokozatosan a fizetős egészségügy, a tandíjas iskolák felé tereli a polgárokat. Sajnos, ezeket nem minden társadalmi réteg tudja megfizetni, így egyre több az olyan csoport, akik ellátatlanok maradnak. De ez sem hazai sajátosság,, mindenhol vannak olyan rétegek, amelyek kiszorulnak a »normális élet« különböző területeiről – ezért is fontos, hogy a non-profit szektor, a vállalatok vagy ezek együttműködése részt tudjon venni az ellátásukban.

A lemaradó rétegekben is komoly üzleti potenciál rejlik

Lévai leszögezi: a vállalatoknak is előnyös lehet, ha a lemaradó csoportokat megpróbálják felzárkóztatni, fogyasztóként, munkavállalóként bevonni a piaci körforgásba. “Ez egy közgazdaságtani alapvetés, ha kevés az ügyfél vagy a munkavállaló, meg kell nézni, hol lehet újakat találni. Nem véletlen, hogy ma már számos cég foglalkozik kifejezetten az alacsony keresetű fogyasztóknak szánt termékek, szolgáltatások fejlesztésével és forgalmazásával, és egyre nagyobb hangsúlyt kap a leszakadó rétegek oktatása, edukálása is. Az üzleti szférának megvan az ereje ahhoz, hogy jó irányba mozdítsa el a társadalmi és környezeti folyamatokat – más kérdés, hogy a cégek csak a közvélemény nyomásának, elvárásainak hatására vagy a haszon reményében fognak cselekedni. A társadalmi felelősségvállalás üzleti döntés, és annak is kell lennie.”

A szakember szerint fontos, hogy a cégek minél behatóbban, körültekintőbben és nyitottabban viszonyuljanak a szociális és környezeti változásokhoz. “Vegyék észre, hogy megvan a képességük, erejük arra, hogy érdemben reagáljanak ezekre a változásokra – amihez persze felvilágosult, »360 fokos« szemléletmód kell. Minél inkább hajlandók meglátni, hogy milyen externáliák alakítják az érdekeltjeik életét, hétköznapjait, annál valószínűbb, hogy nem csak a tulajdonosi szempontokat veszik figyelembe a döntéseik meghozatalakor” – fejtegeti.
”Együtt többre mehetünk”

Komoly problémát jelent, hogy ma Magyarországon sokszor még a nemzetközi nagyvállalatok sem fordítanak kellő pénzt és energiát a társadalmi felelősségvállalásra. “Tavaly a WHC Csoporttal közösen kiadtunk egy közel ötven hazai közepes és nagy cég HR-vezetőinek bevonásával készült felmérést, amelyből kiderült, hogy az érintett vállalatok átlagosan az árbevételük 0,01 százalékánál kevesebbet költenek a társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos feladatokra – mondja Lévai. – Fontos tanulság az is, hogy csak igen kevés cégnél van dedikált szakember erre a területre: jellemzően havi pár órát szánnak a CSR-aktivitás szervezésére.”

A Scale Impact vezetője hangsúlyozza, ma már Magyarországon is számos tapasztalt, magasan képzett szakember foglalkozik CSR-rel, ESG-vel és a nonprofit szervezetek fejlesztésével. “Van kihez fordulni segítségért, stratégiaépítési tanácsadásért, konkrét akciótervek kidolgozásáért” – mondja.
A szakember szerint a legnagyobb probléma nem a szaktudás hiánya, hanem az, hogy alig van olyan független szervezet, felület, adatbázis, amely pontos és megbízható információkkal szolgálna azokról a hazai nonprofit szervezetekről, amelyek hatékonyan, jól és átláthatóan működnek. “Jelenleg az egyetlen ilyen publikus kezdeményezés az Etikus Adománygyűjtők Önszabályozó Testülete, amelynek mintegy 50 nagyobb civil szervezet a tagja, de a kisebb, kevésbé felkapott nonprofitokról ők sem tudnak kellő információt adni – hangsúlyozza. – Így nehéz eldönteni, kik azok, akiket érdemes támogatni, ami nagyon megnehezíti a cégek – különösen a kisebb szervezeti háttérrel és szűkösebb erőforrásokkal rendelkező KKV-k – CSR-tevékenységét.”.

Lévai azt reméli, hogy a Hello Nonprofit elindulásával jelentősen javulhat ez az áldatlan állapot. “A Hello Nonprofit legfontosabb célja, hogy összekapcsolja a nonprofit és forprofit szcéna szereplőit, hogy a szakemberek bevonásával hidat építsen e között a két, a negatív társadalmi és környezeti hatások enyhítésében egyaránt érdekelt fél között; hogy segítséget nyújtson a mindannyiunkat érintő problémák orvoslásában. Együtt többre mehetünk.”

Hasonló cikkek

#ESG #Társadalmi ügyek #Vállalatoknak

A társadalmi egyenlőtlenségek enyhítése üzleti érdek

Nem elég környezeti szempontból fenntartható módon működni: ha a vállalatok nem veszik ki a részüket a társadalmi-szociális problémák megoldásából, a saját jövőjüket is veszélybe sodorhatják. A növekvő elszegényedés komolyan erodálhatja a fogyasztói bázisukat, megbéníthatja a beszállítói láncaikat, és nagyban megnehezítheti a tehetséges fiatalok belépését a munkaerőpiacra. A kétszázötven multinacionális vállalat vezető menedzsereit tömörítő World Business Council for Sustainable Development (Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért) jelentése szerint az üzleti vállalkozások vezetőinek fontos megérteniük, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek enyhítése nem a kormányok felelősége csupán: nekik is ki kell venniük a részüket az olyan problémák megoldásából, mint a növekvő elszegényedés vagy a leszakadó rétegek egyre mélyülő egzisztenciális válsága. Caroline Rees, a Shift társalapító-elnöke szerint az üzleti szektor az elmúlt évtizedekben túlságosan el volt foglalva azzal, hogy a költséges tevékenységek kiszervezésével maximalizálja a nyereségét. Mint mondja, az outsourcing-mánia lenyomta a béreket és tovább növelte a vagyoni egyenlőtlenségeket. “Ennek a gondolkodásmódnak a negatív hatásai az alacsony keresetű munkavállalókat és a marginalizált közösségeket sújtották a leginkább. Természetes és magától értetődő dolog, hogy a vállalatok részt vegyenek ennek a problémának a megoldásában” – írja a jelentésben. Morális felelősség és jól felfogott üzleti érdek Rees szerint a cégeknek nem csak morális kötelessége, hanem jól felfogott üzleti érdeke is a társadalmi egyenlőtlenségek enyhítése. “Ez már csak kockázatkezelési szempontból is fontos – hangsúlyozza. – Ahogy a Covid-járvány tanulságai is megmutatták, a mesterségesen alacsonyan tartott költségek miatt a beszállítói láncok sérülékennyé váltak, számos iparágban a beszállítóknak arra is alig van pénzük, hogy a munkavállalóikat megfizessék, nem hogy a fenntartható működésbe invesztáljanak. Nem csoda, hogy amikor beütött a járvány, komplett ellátási láncok omlottak össze.” Rees hangsúlyozza: a morális és működési kérdések mellett a vállalatoknak az egyre szigorúbbá váló ESG-szabályozás miatt is foglalkozniuk kell a társadalmi felelősségvállalás kérdésével. ”Európában a szabályozó testületek egyre komolyabban veszik az emberi jogokkal kapcsolatos átláthatóság kérdését. Észak-Amerikában olyan jogszabályokat hoztak, amelyek csak akkor engedik a cégek számára, hogy magas kockázatfaktorú országokból importáljanak, ha bizonyítani tudják, hogy az általuk behozott termékek előállításában nem alkalmaztak kényszermunkát” – húzza alá, hozzátéve: fontos, hogy a cégek az emberi jogi szempontokat is “ugyanolyan rigorózusan monitorozzák és menedzseljék, mint bármely más üzleti folyamatot”. A “net-zéró jövőre” való átállás közben az emberekről sem feledkezhetünk meg Gerbrand Haverkamp, a World Benchmarking Alliance ügyvezető igazgatója szerint “a »net-zéró jövőre« és a környezeti fenntarthatóságra való felkészülés “magától értetődő folyamat. A vállalkozások nem működhetnek sikeresen egy összetört bolygón.” Mint mondja, mindennek ellenére fontos szem előtt tartani azt is, hogy a környezetei fenntarthatóság biztosításának negatív hatásai is lehetnek. “Ha a cégek elhatározzák, hogy »x« millió tonnával csökkentik a karbon-kibocsátásukat, és »Y« millió hektár tönkretett termőföldet helyreállítanak, de közben nem törődnek azzal, hogy ennek milyen tovagyűrűző hatásai lehetnek az emberekre nézve, komoly problémákba szaladhatnak bele” – hangsúlyozza. Haverkamp szerint fontos, hogy a “nature-positive” gazdálkodásra való átállás közben az emberek érdekeiről sem feledkezzünk el. “A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a cégeknek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a munkavállalóikra, a közösségeikre és a beszállítóikra.” Példaként az élelmiszeripart hozza fel. “Az elmúlt években egyre több nagy élelmiszertermelő és kereskedő jelentett be ambíciózus fenntarthatósági terveket. Miért? Azért, mert rájöttek, hogy a klímaváltozás miatt jóval kevesebb és rosszabb minőségű terméket tudnak piacra dobni. A klímaváltozás hatásainak enyhítése azonban komoly terheket ró a beszállítóikra is: ahhoz, hogy új, klímatudatosabb termelési módszereket vezessenek be, tudásra, erőforrásokra és tőkére van szükségük.” Haverkamp szerint a multinacionális nagyvállalatoknak kutya kötelességük, hogy segítsék a beszállítóikat az átállásban. “Ez nekik is érdekük, hiszen – mivel nem valószínű, hogy egyik pillanatról a másikra át tudják szervezni a beszállítói láncukat –, súlyos termékhiánnyal szembesülhetnek, ha nem segítenek nekik abban, hogy adoptálják az új fenntarthatósági céloknak megfelelő módszereket. Az a cég, amelyik az oktatásba invesztál, a saját jövőjébe invesztál Laurent Freixe, a Nestlé latin-amerikai divíziójának vezetője szerint a cégeknek a leszakadó rétegek oktatásába is invesztálniuk kell. “Azt, hogy milyen súlyos következményei vannak annak, ha emberek tömegei esnek ki a munkaerőpiacról először jó egy évtizeddel ezelőtt tapasztaltuk meg – írja. – Akkoriban a Nestlé Europe ügyvezető igazgatója voltam, és első kézből tapasztaltam meg, hogyan hatott a gazdaságra a 2008-as válság nyomán kialakult 25 százalék körüli munkanélküliség.” Frexie hangsúlyozza, a munkanélküliség nem csak az egyes emberek életét keseríti meg: magára a gazdaságra is ártalmas hatással van. “Azok az emberek, akik nem dolgoznak, kevesebbet költenek, ami visszaeső fogyasztást és csökkenő befektetési kedvet eredményez” – fejtegeti. Mint írja: minden üzletember tisztában van azzal, versenyképességi szempontból mennyire fontos a tehetséges és jól képzett munkaerő. “A digitális technológiák elterjedése és klímaváltozás okozta kihívások miatt a világ egyre gyorsuló változásban van. Olyan problémákkal kell szembenéznünk, amelyekre a fiatal munkavállalók tudnak igazán hathatós választ adni. Tisztában vannak azzal, milyen fontos, hogy elhárítsuk a minket fenyegető veszélyeket, és megvan az »étvágyuk« hozzá, hogy a változás élére álljanak” – emeli ki. Frexie szerint ezért is különösen fontos, hogy a vállalatok a hatékony, jó minőségű és mindenki számára elérhető oktatásba fektessenek. “Ha a fiatalok nem tudnak belépni a munkaerőpiacra, a cégek komoly lehetőségektől esnek el. Ahelyett, hogy agilissá és innovatívvá válnának, lemaradhatnak az egyre erősebbé váló versenyben.”
#Nonprofitoknak #Sikersztorik #Társadalmi ügyek

„A rendszerszintű változás érdekében sokszor az egyes intézmények szerepkörén is változtatni, alakítani kell” – Interjú Cserjés Anikóval, az Ashoka Magyarország országfelelősével

Az 1980-ban alapított Ashoka 95 ország közel négyezer vezető társadalmi vállalkozóját fogja össze. Ma már Magyarországon is 36 tagjuk van, céljuk, hogy az egyedi ötleteket, megoldásokat kitaláló “changemakerek” támogatásával és összekapcsolásával rendszerszintű változásokat indítsanak el, és hatékony megoldásokat találjanak az egyre szorongatóbbá váló társadalmi problémákra.   Jövőre lesz harmincéves a világ vezető társadalmi vállalkozóit összekötő nemzetközi nonprofit szervezet, az Ashoka magyarországi tagszervezete. Az Ashokát 1980-ban alapította Bill Drayton amerikai szociális vállalkozó azzal a céllal, hogy felkutassa és támogassa azokat a “changemakereket”, akik egyedi ötleteik révén rendszerszintű változásokat indukálhatnak egy-egy szociális szempontból fontos területen: munkájukkal valódi változást hozhatnak a világba. Drayton – aki korábban menedzserként, illetve menedzser-tanácsadóként a világ egyik legnagyobb stratégiai és vezetési tanácsadócégének, a McKinsey & Company-nak is dolgozott, Jimmy Carter elnökségének ideje alatt pedig az Egyesült Államok környezetvédelmi ügynökségének helyettes vezetője volt – munkájáért az egyik legrangosabb amerikai elismerést, a “géniusz-díjként” emlegetett MacArthur-ösztöndíjat is elnyerte. “Az Ashoka tagjai, a »fellow-k« olyan társadalmi vállalkozók közül kerülnek ki, akik képesek azonosítani és újító, hatékony választ adni az olyan társadalmi szempontból fontos gyökérproblémákra, mint a fenntarthatóság, az emberi jogok, a biológiai sokszínűség megőrzése vagy az egyre súlyosabbá váló szociális egyenlőtlenségek – magyarázza Cserjés Anikó, az Ashoka Magyarország országfelelőse. – A szervezet ma már 95 országban képviselteti magát különféle, a pozitív társadalmi változást előmozdító programjaival. Magyarországon 36 tagunk van, köztük olyan széles körben ismert civilek, szociális vállalkozók, mint Jakubinyi László, a Szimbiózis Alapítvány alapítója, Tóthné Almássy Mónika, a KórházSuli vezetője, Léderer Sándor, a K-Monitor társalapító-ügyvezetője, L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója, vagy Udvarhelyi Tessza, a Közélet Iskolája megálmodója.” Magyarországon is vannak igazi changemakerek Az Ashoka tagjait egy szigorú, komoly környezettanulmánnyal, háttérmunkával és személyes interjúkkal megtámogatott folyamat során választják ki. “A fellow-k kiválasztásának öt kritériuma: az új, társadalmi szempontból hasznos, rendszerszintű változásokat elindítani képes ötlet, a kreativitás, az »entrepreneurial quality«, vagyis a vállalkozói szemléletmód, a társadalmi hatás és az »etikai szál«, vagyis az, hogy milyen szerepet tölt be az adott aspiráns a környezetében, hogyan tekintenek rá a közösségén belül – sorolja Cserjés Anikó. – Minket elsősorban azok az ötletek érdekelnek, amelyek extrapolálhatók: nem csak helyi vagy regionális, hanem bizonyos változtatásokkal, igazításokkal akár globális szinten is megvalósíthatók.” Az Ashoka országvezetője hazai példaként a Jakubinyi László vezette Szimbiózis Alapítványt hozta fel. “A Szimbiózis a fogyatékossággal élők munkaerőpiaci beilleszkedését támogatja, szociális farmjukon, a Miskolc közeli Baráthegyi majorságban számos megváltozott munkaképességű embert foglalkoztatnak – mondja. – László igazi changemaker: nem véletlen, hogy az általa kidolgozott módszert már Moldáviában és Romániában is alkalmazzák. A munkájának köszönhetően tavaly a vonatkozó jogszabályt is átírták, így ma már a fejlesztő foglalkoztatást biztosító szervezetek is végezhetnek kistermelői tevékenységet.” A KórházSulit is hasonlóan fontos változást generáló szervezetnek tartja. “Mónikáék sokat tesznek a hosszú betegséggel küzdő gyerekek tanuláshoz való jogának biztosításáért, hatékony lobbytevékenységet végeznek, és a gimnazista korú diákokat, egyetemistákat is bevonják a munkájukba – mondja. – Oktatási anyagokat írnak, tanárokat képeznek tovább; még arra is van gondjuk, hogy felkészítsék a szülőket, az iskolákat és az egészségügyi intézményeket a gyerekek megfelelő ellátására. Egy tudásközpontot is létrehoztak, amely lehetővé teszi, hogy az általuk kidolgozott modellt bárki szabadon felhasználhassa. A munkájuk arra is rávilágít, hogy a rendszerszintű változás érdekében sokszor az egyes intézmények szerepkörén is változtatni, alakítani kell: ahhoz, hogy megfelelő módon biztosíthassák a beteg gyerekek oktatását, a kórházaknak kicsit iskolaként, az iskoláknak pedig kórházként kell működniük.”   ”A fenntarthatóság is társadalmi kérdés” Annak ellenére, hogy az Ashoka “papíron” a társadalmi problémákra fókuszál, számos olyan tagjuk is van, akik a környezeti fenntarthatóságért dolgoznak. “Nem véletlenül, hiszen végső soron a fenntarthatóság is társadalmi kérdés: mindannyiunk életére hatással van, hogy milyen természeti közegben, milyen körülmények között élünk, mennyire kell megszenvednünk az olyan negatív környezeti hatásokat, mint a globális éghajlatváltozás, a csökkenő biodiverzitás, vagy a vízhiány.”   A szervezetnek világszerte közel négyezer tagja van, köztük olyan nemzetközileg elismert újítók, mint Al Harris, a tengeri halászatot új, közösségi alapokra helyezni kívánó Blue Ventures alapítója, Jimmy Wales, a Wikipédia társalapítója, Casey Fenton, az Airbnb-nek is modellül szolgáló Couchsurfing ötletgazdája, a perui Albina Ruiz, aki Ciudad Saludable nevű nonprofit szervezetével a fenntartható hulladékgazdálkodásért, természeti és környezeti erőforrás-menedzsmentért dolgozik, vagy Muhámmad Iunúsz bangladesi közgazdász, akit a “mikrohitelezés atyjaként” tartanak számon. Cserjés Anikó hangsúlyozza: az Ashoka nem üzleti modelleket, hanem rendszerszintű megoldásokat keres. “Ennek ellenére van rá példa, hogy sikeres üzletembereket is a tagjaink közé választunk – elég csak Casey Fentonra vagy Muhhámad Iunúszra gondolni.”  Mint mondja, nem tartja ördögtől való dolognak, ha egy civil szervezet bevételtermelő tevékenységet végez. “Persze, félő, hogy ha csak kényszerűségből, az anyagi biztonságuk, függetlenségük fenntartásáért indítanak vállalkozást, könnyen »fókuszt vesztenek«, és nem marad elég idejük, energiájuk az alaptevékenységük fejlesztésére – mondja. – Vannak olyan kezdeményezések, amelyekről már a témaválasztásuk miatt is bajosan lehetne elképzelni, hogy vállalkozásként működjenek: mint az Udvarhelyi Tessza-féle Közélet Iskolája, amelynek az a célja, hogy erősítse a demokrácia kultúráját és a választók részvételére alapuló interaktív citizenshipet.” Társadalmilag felelős cégekkel a rendszerszintű változásért Az Ashoka vállalati partnerekkel is együttműködik, a Hello Europe program keretében például több multinacionális cég támogatásával igyekeznek megoldást találni az ukrajnai háború nyomán kirobban menekültválságra. “A Hello Europe-nak idén már a »második évada« fut. A program első etapjában feltérképeztük, hogy kik azok a regionálisan működő tagok, akik direkt vagy indirekt módon kapcsolatban állnak a menekültekkel – például részt vesznek az elszállásolásukban, élelmezésükben, segítik a gyerekek beiskolázását vagy a felnőttek elhelyezkedését –, a második etapban pedig igyekeztünk összehangolni, facilitálni a tevékenységüket, és felmérni, mik azok a potenciális problémák, hiányosságok, amelyekre még megoldást kell találnunk.” Mint mondja,  az ukrajnai menekültek körében is folyamatosan keresik a potenciális új tagokat. “Ők is olyan új megközelítést, ötleteket hozhatnak magukkal, amiket beépíthetünk a programba” – hangsúlyozza. Cserjés Anikó egy magyarországi partneri együttműködést is kiemel. “2022-ben – közösen a Scale Impact-tel – a Green Lab program keretében az akkor még erősen alulreprezentált zöld projektek, vállalkozások támogatására indítottunk egy fejlesztési programot, amelynek keretében 17-35 éves fiatalok bevonásával kerestük a megoldást egyes környezeti problémákra. Pszichológiai tény, hogy a fiatalok nagy része »changemaker-ként« határozza meg magát; készek rá, hogy »megváltsák a világot« – és mi ezt az attitűdöt szerettük volna kamatoztatni a pilotprogram során. Rendkívül sikeres kezdeményezés volt: a fiatalok amellett, hogy részt vehettek egy-egy környezeti kihívás megoldásában, olyan tapasztalatokkal, képességekkel is gazdagodhattak, amelyeknek a későbbiekben is hasznát vehetik.”
#Vállalatoknak

A vállalati önkéntesség a cégeknek is komoly hasznot hajthat

Egy friss tanulmány szerint a cégek és nonprofit szervezetek közös önkéntes programjai motiváltabbá, produktívabbá és kiegyensúlyozottabbá teszik a munkavállalókat, ami a termelékenységre és a nyereségességre is pozitív hatással van. A brit közösségi szektor ernyőszervezete, a National Council for Voluntary Organisations (NCVO) felmérése szerint a vállalati önkéntes programok nem csak az erőforráshiányos nonprofit szervezetek gondjain enyhíthetnek, hanem a cégek termelékenységét és nyereségességét is nagyban javíthatják. A nonprofitok világszerte egyre komolyabb önkénteshiánnyal küzdenek, amin a fiatalabb generációk tagjainak bevonása, érzékenyítése, mozgósítása mellett a társadalmi felelősségvállalást fontosnak tartó cégekkel kötött együttműködések is segíthetnek. A Pro Bono Economics közelmúltban megjelent jelentése szerint azok a munkavállalók, akik vállalati önkéntes programokban vesznek részt, átlagosan évi 0,9 nappal kevesebbet hiányoznak a munkahelyükről; az önkéntesség javítja a munkatársak produktivitását, motiváltságát és közérzetét – ami a cégek teljesítményére is pozitív hatással van. Mint írják, a munkavállalói elégedettségnek konkrét, pénzben kifejezhető értéke van: azok a dolgozók, akik önkéntes programokban vesznek részt évi 800-1300 fonttal (362 ezer-588,5 ezer forint) több hasznot hajtanak a vállalatuknak. “Ha a munkahelyi önkéntesség lehetőségét valamennyi brit munkavállalóra kiterjesztenék, a jelenleginél 1,5-2,8 millióval többen vennének részt a nonprofit szervezetek munkájában” – érveltek. ”Pótolhatatlan segítséget jelenthet” Sarah Vilbert, az NCVO ügyvezetője szerint a munkahelyi önkéntesség nem csak a munkavállalók közérzetét – és így a cégek termelékenységére, nyereségességét – javíthatja, hanem a nonprofitok munkáját is nagyban segítheti. “Pótolhatatlan segítséget jelenthet ezeknek a szervezeteknek a számára abban, hogy új önkénteseket rekrutáljanak” – húzta alá. “Ha lehetővé tesszük a munkavállalóknak azt, hogy a számukra fontos ügyek szolgálatába állítsák a tudásukat és a tehetségüket, a segítő szervezetek olyan szaktudásra és erőforrásokra tehetnek szert, amely jelentősen növelheti a pozitív társadalmi hatásukat” – érvelt Vilbert. Mint mondta, ahhoz hogy a lehető legnagyobb társadalmi hasznot “húzhassuk ki” az ilyen együttműködésekből, az kell, hogy a lehető legtöbb ember számára elérhetővé tegyük az önkéntes programokat. “Ahhoz, hogy maximalizáljuk ezeknek az együttműködéseknek hatását, meg kell teremtenünk a megfelelő feltételeket. Mind a nonprofitoknak, mind a vállalatoknak oda kell figyelniük arra, hogy rugalmas, mindenki számára nyitott és hozzáférhető lehetőségeket kínáljanak a részvételre.” Az önkéntesség befektetés A Pro Bono Economics tanulmányát megrendelő jótékonysági szervezet, a Pilotlight szerint az önkéntes programok elindítása jó befektetés lehet a munkaadók számára, akiknek minden egyes közösségi programokba invesztált font 1,5-3,6 font (680-1630 forint) hasznot hozhat. Becsléseik szerint ha az ilyen programokat az összes nagy-britanniai munkavállaló számára elérhetővé tennék, az éves szinten közel 2,2 milliárd fontos (közel 1000 milliárd forint) éves GDP-növekedést hozhatna. “Ha az üzlet és a jótékonyság kapcsolatát nézzük, ezek az eredmények mindent megváltoztatnak – mondta Civilsociety.co.uk-nak nyilatkozva Ed Mayo, a Pilotlight ügyvezetője. – Az önkéntesség nem költség, hanem befektetés. Jó a jótékonysági szervezeteknek, jó az önkénteseknek, és jó az üzleti eredménynek is.” Jansev Jemal, a Pro Bono Economics kutatási igazgatója szerint a munkahelyi önkéntesség “háromszoros hasznot hajt”: “Növeli a termelékenységet, milliárdos többletet termel a britt gazdaságban, és a nonprofit szervezetek helyzetét is jelentősen javíthatja.” Mind mondja, az is fontos, hogy a jótékonysági szervezetek reálisan mérlegeljék, hány új önkéntest tudnak integrálni a munkájukba. “Az önkéntesek menedzselése komoly erőforrásokat, szervezési kapacitásokat és vezetői képességeket követel” – hangsúlyozta. Mint mondta, a cégeknek is komolyan el kell gondolkodniuk azon, hogyan szervezik meg ezeket a programokat. “Végig kell gondolniuk, milyen ügyekbe fektetik a pénzüket, hogy a tevékenységükhöz leginkább illeszkedő partnereket találhassák meg.”