A Lego-dilemma: Miért fontos, hogy a gyártás mellett az ellátási lánc is fenntarthatóan működjön?

A világ legnagyobb játékgyártója elképesztően komoly összegeket öl a fenntarthatóságba. A cég ESG-szakértői mégis úgy döntöttek, hogy elkaszálják az újrahasznosított műanyagból készült építőelemek gyártását – mert a “Bottles to Bricks” iniciatíva az ellátási lánc egészét tekintve jóval nagyobb környezetkárosítással járt volna, mint a hagyományos gyártási metódus.

A Lego a világ legnagyobb játékgyártója, a dán Ole Kirk Christiansen által alapított vállalat 2023-ban 8,8 milliárd eurós bevételt ért el. A cég nem csak rendkívül népszerű játékairól ismert, hanem arról is, hogy jelentős összegeket öl a fenntarthatóságba: tavaly jelentették be, hogy a következő három évben közel 1,3 milliárd eurót költenek a karbonlábnyomuk csökkentésére, és határozott céljuk, hogy 2050-re teljesen karbonsemlegessé tegyék a működésüket.

A Lego nem szimpla PR-húzásként tekint a környezetvédelemmel kapcsolatos vállalásaira. Vezetői tisztában vannak azzal, hogy legfontosabb ügyfeleik a gyerekek – és persze, a szülők –: a cég fennmaradása és prosperitása szó szerint attól függ, hogy milyen gazdasági-társadalmi körülmények között élnek majd a jövő nemzedékei.

Ezért is volt olyan meglepő, amikor 2023 szeptemberében bejelentették, megszüntetik a korábban széles körben népszerűsített újrahasznosítási kezdeményezésüket, a “Bottles to Bricks” programot.

Újrahasznosítás: nem mindig ez a megoldás

A Bottles to Bricks program keretében a Lego újrahasznosított műanyag palackokból gyártott volna építőkockákat. A projektet azért kaszálták el, mert a cég ESG-szakemberei felmérték: a teljes ellátási láncot tekintve a plasztikhulladék újrahasznosítása jóval nagyobb környezeti terhelést okozna – hozzáadott anyagokat és nagyobb energiafelhasználást követelne –, mint a korábban alkalmazott gyártási metódus. Úgy látták, ez az átállás csak tovább növelné a vállalat széndioxid-kibocsátását, ezért szanálták az ötletet, és tovább keresik annak a módját, hogy környezetbarátabb megoldással váltsák ki a jelenlegi gyártási technológiájukat.

A szakemberek szerint jól döntöttek – mi több, példát mutattak azzal kapcsolatban, hogy a fenntarthatóságot nem csak a gyártásnál, hanem az ellátási lánc egészében figyelembe kell venni. Annál is inkább, mivel – ahogy Tinglong Mai, a John Hopkins University professzora, Christopher S. Tang, a University of California ellátási láncokkal foglalkozó szakának vezetője és Hat L. Lee, a Stanford University IT-szakának vezetője írják a The Conversation-ön megjelent közös tanulmányukban – az Európai Unió és az Egyesület Államok ESG-szabályozása is egyre inkább erre ösztönzi a cégeket.

Scope 3 kibocsátás: karbonlábnyom a gyártósortól a kukáig

Az egyre szigorúbbá váló ESG-szabályozásnak köszönhetően a vállalatvezetők egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy környezeti és társadalmi szempontból fenntarthatóbbá tegyék az általuk irányított szervezetek működését. De a fenntarthatóság nem csak az előállítás, hanem egy termék teljes életciklusa szempontjából értelmezendő kérdés: a gyártáshoz szükséges nyersanyagok kitermelésétől és felhasználásától kezdve az adott produktum használatán át a leselejtezéséig.

Ahhoz, hogy a maga teljességében felmérjük egy vállalat károsanyag-kibocsátását, három különböző faktort kell kiértékelnünk: ezek az első, a második és a harmadik hatókörbe tartozó (Scope 1, Scope 2, Scope 3) kibocsátások.

A Scope 1 kibocsátások közvetlenül egy gyártó belső folyamataihoz kapcsolódnak. A Scope 2 kibocsátások a cég energiaigényének kielégítéséhez szükséges szennyezőanyag-kibocsátást takarják. A Scope 3 pedig a teljes ellátási lánc – a beszállítók, kereskedők és ügyfelek – által a cég termékei kapcsán generált kibocsátást jelenti.

Jelenleg a globálisan működő cégek kevesebb mint harminc százaléka követi nyomon és jelenti a Scope 3 kibocsátását – részben azért, mert ezeket a mutatókat nagyon nehéz monitorozni, részben pedig azért, mert az ezzel kapcsolatos adatok publikálása rossz színben tüntetné fel őket. A jelenlegi becslések szerint globálisan a gyártók Scope 3 kibocsátása 11,4-szer nagyobb, mint a gyártással közvetlenül összefüggő Scope 1 kibocsátásuk.

A greenwashing vége?

A Lego ebből a szempontból is utat mutatott a többi gyártónak: a műanyagpalackok újrahasznosítására épülő új gyártási technológia ugyan komoly kommunikációs haszonnal járt volna a számukra, de fontosabbnak tartották, hogy – a teljes beszállítói lánc karbonkibocsátását alapul véve – a jó PR helyett a vállalatuk valós környezeti hatásának javítását tűzzék ki célul. Annál is inkább, mivel 2020-2021-ben a Covid-lezárásoknak is köszönhetően világszerte nagyon megugrott a kereslet a termékeik iránt, ami – a felpörgetett gyártás miatt – közel harminc százalékkal növelte a károsanyag-kibocsátásukat.

“Minél több cég követi a Lego példáját, és kezdi monitorozni, jelenteni a Scope 3 kibocsátását, annál többen jönnek rá, hogy a karbonlábnyom csökkentése nem csak a gyártási folyamatok fenntarthatóbbá tételétől függ – hanem attól is, hogy hogyan menedzserei egy cég az ellátási lánca és a felhasználói okozta környezeti terhelést” – írja tanulmányában Mai, Tang és Lee.

A szakemberek úgy látják, az EU és az USA egyre szigorodó követelményrendszere rákényszerítheti a vállalatokat arra, hogy a teljes életciklusukon keresztül végigkövessék az általuk gyártott termékek környezeti hatásait. “A Scope 3 kibocsátással kapcsolatos regulák kétségkívül növelni fogják a cégekre nehezedő nyomást” – értékelnek. De, mint írják, így van ez jól, hiszen a kiterjesztett jelentéstételi kötelezettség gátat vethet az olyan ártalmas gyakorlatoknak, mint a bújtatott greenwashing.

Hasonló cikkek

#Jógyakorlatok #Nonprofitoknak

”A jó történetek mindig velünk maradnak” – Számos nonprofit szakemberei vettek részt a Hello Nonprofit előadástechnikai workshopján

Hogyan lehetünk rutinos és magabiztos előadók? Hogyan győzhetjük le a lámpalázunkat? Miért fontos a történetmesélő előadásmód? Hogyan lehet a hallgatóság számára átélhető módon, izgalmasan és emlékezetesen átadni az üzenetünket? Ilyen és ehhez hasonló témákról esett szó a Hello Nonprofit workshopján, ahol Szijártó Adrienn, az Imapct Presentation alapítója és szakmai vezetője tartott előadást. Remek hangulatú előadást tartott Szijártó Adrienn, az Impact Presentation alapítója és szakmai vezetője június 13-án, a Hello Nonprofit Corvin Dumaszínházban rendezett előadástechnikai workshopján. Az eseményen számos nonprofit szervezet szakemberei vettek részt, akik az utólagos visszajelzések alapján rendkívül elégedetten, hasznos információkkal gazdagodva távoztak a közel háromórás interaktív képzésről. Szijártó Adrienn (Fotó: Hello Nonprofit) “Ha célzottan és hatékonyan szeretnéd átadni az üzenetedet, először fel kell mérned a közönséged. Így személyesebben szólhatsz hozzájuk, érzelmileg is bevonhatod, cselekvésre ösztönözheted őket” – hangsúlyozta Szijártó Adrienn. A szakember szerint fontos, hogy egy előadás minden hallgatója úgy érezze, az előadó személy szerint őt szólítja meg, és releváns információkat oszt meg vele. “A közönség nem csak azért ül be egy prezentációra, hogy új információkat kapjon, hanem azért is, mert kíváncsi arra, hogy mi az, amit ezek közül az információk közül ő maga is hasznosíthat. Ezért is fontos, hogy már a beszéd megírásakor feltegyük magunknak a kérdést: mi az, ami a a hallgatóságodat érdekelheti, milyen kérdéseik vannak, milyen releváns tudást tudsz átadni nekik.” ”Izgulok” és “izgatott vagyok” Szijártó több mint kilenc éve dolgozik a forprofit és nonprofit szféra szakembereinek előadástechnikai képzésében, felkészítésében, az Impact Presentation csapatával együtt számos cég és magánszemély – köztük cégvezetők, start-up vállalatok és nonprofit szervezetek vezetői és diákok – oktatásában vett részt. Korábban a TEDxYouth-előadók tréningjében is részt vett, “2015 óta dolgozom azon az ügyfelekkel, tréningrésztvevőkkel, hogy képesek legyenek tiszta üzeneteket megfogalmazni, komfortosan érezzék magukat az előadói szerepben, és könnyen összekapcsolódjanak a közönségükkel” – írja magáról az Impact Presentation weboldalán. Fotó: Hello Nonprofit Előadásában végig a felkészülés és a tudatosság fontosságát hangsúlyozta: a lámpaláz leküzdésének módszereitől a gyakorlás fontosságán és a megfelelő légzés- és beszédtechnikán át a metakommunikációs eszközök használatáig számos izgalmas területet érintett. “Mi lenne, ha ezentúl nem ijednénk meg attól, hogy félünk, izgulunk, hogy egy előadás előtt hevesebben ver a szívünk? Mi lenne, ha ahelyett, hogy azt hajtogatjuk magunknak, »Izgulok.«, inkább úgy fogalmaznánk, »Izgatott vagyok.«?” – tette fel a kérdést kedvenc TED-előadóját, Kelly McGonigalt idézve. Szijártó szerint fontos, hogy az előadók átélhetően, a saját történeteikbe csomagolva próbálják átadni az üzeneteiket. “Annak ellenére, hogy az üzleti életben is egyre fontosabbnak tartják a »storytellinget«, még mindig vannak olyanok, akik azt gondolják, az, ha száraz adatok helyett a hallgatóság számára is átélhető, szórakoztató, elgondolkodtató történetekbe foglalják a mondanivalójukat, komolytalanná teszi őket. Pedig a jól átgondolt, felépített és előadott sztorik képesek arra, hogy mélyen elültessék az emberek fejében az üzenetedet, érzelmileg aktivizálják őket, és átélhetővé, befogadhatóbbá tegyék az átadni kívánt információkat.” ”Az előadás vezérfonala erős drót, amire sorban felaggathatjuk a felépítendő gondolat elemeit” Szijártó – jó előadóként – végig érdekesen, a közönséget is bevonva, megmozgatva beszélt. Kitért az időtartásra, az online prezentációk műhelytitkaira, a megfelelő intonálás fontosságára – és még számos olyan nüánszra, apróságra, amelyek jobb előadóvá tehetnek minket. A hallgatóság bevonására is nagy figyelmet fordított, különféle érdekes, egyénileg, párban és közösen végzett feladatokkal érte el, hogy a résztvevők valóban aktív részesévé váljanak a workshopnak. Fotó: Hello Nonprofit “Mi az a konkrét gondolat, amit el szeretnél ültetni a a hallgatóságod fejében? Fogalmazd meg egyetlen mondatban az előadásod főüzenetét: ez segít abban, hogy végig fókuszált legyél. A »főüzenet« tulajdonképpen az előadás vezérfonala, egy erős drót, amire sorban felaggathatjuk a felépítendő gondolat elemeit. A beszéd minden egyes darabjának kapcsolódnia kell a másikhoz – a vezérfonal az, ami összefűzi a narratíva minden elemét” – emelte ki. Ha szeretnél többet megtudni az eladástechnika műhelytitkairól, iratkozz fel az Impact Presentation e-mail-minikurzusára. A cég a nonprofit szervezetek képzését is támogatja, kiscsoportos előadástechnika képzéseiken egy helyet mindig ingyenesen egy civil szervezetnek ajánlanak fel. Ha te is szívesen jelentkeznél erre a képzésre, írj az adrienn.szijarto@impact-training.hu címre.
#Jógyakorlatok #Környezeti ügyek #Környezetszennyezés #Vállalatoknak

”Azzal nem fogjuk megmenteni a Földet, ha olyan zöldséget, gyümölcsöt vásároltunk, amit a szomszéd községben termeltek” – Interjú Miskolczi Istvánnal, a NÉGYOSZ ügyvezetőjével

A növényi alapú élelmiszereket gyártó cégek érdekvédelmi szervezetének ügyvezetője szerint hosszú távon csak a húsfogyasztás csökkentésével mérsékelhetjük a mezőgazdasági termelés negatív hatásait. Úgy véli, sokszor a környezetvédő szervezetek is rosszul látják át, valójában mit kellene tennünk azért, hogy az élelmezésbiztonság fenntartása mellett is csökkenteni tudjuk a klímaváltozás negatív hatásait. A 2022 novemberében alakult NÉGYOSZ (Növényi Alapú Élelmiszereket Gyártók és Forgalmazók Országos Szövetsége) alig másfél év alatt az iparág egyik legnagyobb, komoly érdekképviseleti potenciállal bíró szervezetévé nőtte ki magát. Ma már tizennégy tagjuk van, köztük olyan nagy hazai és nemzetközi vállalatok, mint Magyarország legnagyobb növényi alapú húshelyettesítő-gyártója, a Pápai Hús, a Naszálytej, a Danone, a Bonduelle – de több civil szervezettel is együttműködnek. "Önszerveződő civil kezdeményezésként indultunk, a NÉGYOSZ a V4 országokban rendezett Plant-Powered Perspectives konferenciasorozat magyarországi ágából nőtte ki magát – mondja Miskolczi István, a szervezet ügyvezetője. – A konferencia megszervezésére a MAVEG-et, a Magyar Vegán Egyesületet kérték fel; az elnökük, Bergovecz László gyűjtött maga köré egy kommunikációban, marketingben, rendezvényszervezésben jártas csapatot, közülük kerültek ki a NÉGYOSZ alapítói is.” A NÉGYOSZ célja, hogy népszerűsítse a növényi alapú étrendet és lehetőséget adjon a gyártóknak a megjelenésre. Klasszikus érdekképviseleti munkát is folytatnak: az érintett szakmai, kormányzati szervezetekkel együttműködve igyekeznek erősíteni a szegmens pozícióit a hazai élelmiszeriparon beül. “B2B, B2C és B2G kommunikációval is foglalkozunk, igyekszünk felhívni a gyártók, a döntéshozók és a fogyasztók figyelmét arra, hogy mivel a növényi alapú élelmiszerek világszerte egyre népszerűbbek, az ezek előállításával, termelésével foglalkozó cégek is egyre fontosabb szerepet játszanak a globális élelmiszerrendszerben. Ez egy olyan új termelői és fogyasztói trend, amire oda kell figyelni” – hangsúlyozza Miskolczi. ”A tagjaink tevékenysége, forgalma jelenjelentős hozzáadott értéket jelent a magyar gazdaság számára” A NÉGYOSZ munkáját olyan jónevű, széles körben ismert és elismert nonprofit szervezetek is támogatják, mint a Maveg vagy az Una Terra Alapítvány. “Komoly lehetőségeket látunk a növényi alapú élelmiszerek népszerűsítésében, elterjesztésében – fejtegeti a NÉGYOSZ ügyvezetője. – A tavalyi SIRHA (A SIRHA Budapest, közép-kelet Európa legjelentősebb nemzetközi élelmiszeripari és HoReCa szakkiállítása – a szerk.) keretében megrendezett Közétkeztetési Versenyen a Közétkeztetők és Élelmezésvezetők Országos Szövetségével (KÖZSZÖV) közösen igyekeztünk ráirányítani a figyelmet a növényi alapú élelmiszerekben rejlő lehetőségekre. A versenyben résztvevő séfeknek az volt a feladatuk, hogy fenntartható alapanyagokból készítsenek egy háromfogásos, húsmentes ebédet úgy, hogy a komplett menüre összesen 850 forintot költhettek. Az elkészült menükelt egy gasztrozsűri bírálta el; büszkén mondhatom, hogy a három általunk mentorállt csapatból kettő döntőbe jutott, és érmet is szerzett. Igyekszünk ilyen és ehhez hasonló módokon is együtt dolgozni a hazai civil és szakmai szervezetekkel; de jó kapcsolatot ápolunk a Hússzövetséggel, a Tej Terméktanáccsal és más élelmiszeripari szereplőkkel is.” Miskolczi hangsúlyozza: a szervezet “lobbiereje” abból táplálkozik, hogy képesek összefogni és integrálni a jelentős növényi alapú élelmiszergyártókat. “A tagjaink tevékenysége, forgalma jelenjelentős hozzáadott értéket jelent a magyar gazdaság számára: ez a mi tőkénk, ezzel a tőkével igyekszünk jól sáfárkodni, amikor azon dolgozunk, hogy a kormányzati döntéshozók körében is hatékonyan képviseljük az érdekeiket. Ez nem a klasszikus, amerikai értelemben vett »lobbitevékenység«, inkább érdekképviseleti munka. A jelek szerint jól csináljuk, hiszen ma már az Agrárminisztérium élelmiszerlánc-felügyeletért felelős államtitkárságán is kikérik a véleményünket.” Sokan az infláció miatt váltottak flexitáriánus étrendre Miskolczi büszke arra, hogy a nagy cégek mellett olyan kisebb, de komoly potenciállal rendelkező cégek is a tagjaik közé tartoznak, mint a Plant Revolt vagy a szakmában igazi magyar sikertörténetnek számító Vega-Farm Food. “Ezeknek a lendületes, újító szellemiségű cégeknek komoly szerepe lehet abban, hogy nálunk is igazán népszerűvé váljanak a növényi alapú élelmiszerek, köztük a tejtermék-helyettesítők, a húshelyettesítők, a halhelyettesítők, vagy más teljes értékű élelmiszerek” – húzza alá. Egy, a NÉGYOSZ által készített idei kutatás soráén a megkérdezett hazai fogyasztók 13 százaléka vallotta magát flexitáriánusnak (javarészt növényi étrendet követő, csak kevés állati eredetű terméket fogyasztó “rugalmas vegetáriánusnak” – a szerk.), két százaléka vegetáriánusnak és csupán egy százaléka vegánnak. Miskolczi István szerint az elmúlt években jelentősen megnőtt a flexitáriánus diétát követő emberek száma Magyarországon, de ez javarészt az élelmiszer-inflációnak köszönhető. “A válaszadók közel hatvan százaléka a megnövekedett árak miatt, 57 százalékuk az állatjólét áldatlan helyzete, 48 százalékuk pedig a növényi étrend pozitív egészségügyi hatásaival miatt fogta vissza a húsfogyasztását.” Mint mondja, hosszabb távon elkerülhetetlennek tartja, hogy még többen térjenek át a flexitáriánus étrendre. “A Világbank nemrégiben készített egy tanulmányt, amelyben az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO adataira hivatkozva azt írták, a globális üvegházhatású gázkibocsátás közel harminc százalékáért az élelmiszertermelés- és forgalmazás a felelős. Lesújtó adat – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ez az arány itthon is 29-30 százalék körül van; nincs mese, valamit tennünk kell azért, hogy fenntarthatóbbá tegyük az élelmiszerrendszereinket.” A NÉGYOSZ ügyvezetője szerint a legfontosabb az állati eredetű termékek fogyasztásának visszaszorítása lenne. “Igaz ugyan, hogy egy teraszos termelésű rizsföld is legalább annyi metánt juttat a légkörbe, mint egy marhacsorda, mégis jóval kisebb a környezeti lábnyoma, elsősorban azért, mert a rizstermesztéshez nem kell további növényeket: takarmányt termelnünk – hangsúlyozza. – A növénytermesztés – például a gabonaipar – technológiáján, körülményein is változtatnunk kell, de ez a jelenlegi formájában sem okoz akkora környezettermelést, mint a tejtermelés vagy az állattenyésztés.” A tartástól a bocsböfögésig Miskolczi István szerint egyre nagyobb szerephez juthatnak az élelmiszertermelésben az olyan nagy fehérjetartalmú hüvelyes-pillangós növények, mint a a szója, a bab, a lencse, vagy a csicseriborsó. “ Ezeknek jóval kisebb a környezeti lábnyoma, mint az állati eredetű termékeknek, és nagyon jó fehérje-, illetve tápanyagprofillal rendelkeznek – mondja. – Lényegében kiválthatjuk velük az állati eredetű fehérjéket: ma már kimondhatjuk, hogy a szakemberek körében csak “protein átállásként” néven emlegetett váltás megvalósítható.” Miskolczi szerint közkeletű tévedés, hogy az élelmiszeripar okozta környezetterhelés túlnyomó részét a csomagolás és a szállítás okozza. “Ma mindenki azt mondja, hogy rövid ellátási láncokban kell gondolkoznunk, ha lehet, a lakóhelyünk ötven kilométeres körzetében termelt, előállított termékeket vásároljunk. Ezt mi is jó dolognak tartjuk: de nem annyira környezetvédelmi, mint inkább belgazdasági, társadalmi szempontból. Azzal nem fogjuk megmenteni a Földet, ha olyan zöldséget, gyümölcsöt vásároltunk, amit a szomszéd községben termeltek – de hatékonyatlan módszerekkel” – mondja. A szakember hangsúlyozza: amit ma közkeletű kifejezéssel “szén-dioxid kibocsátásnak” nevezünk, az valójában több üvegházhatású gáz kibocsátásából áll össze. “Az egyik legnagyobb ilyen szennyező a metán, aminek nyolcvanszor akkora a szén-dioxid együtthatója, mint magának a szén-dioxidnak. Viszont rövidebb a lebomlási ideje, ezért, ha gyorsan szeretnénk csökkenteni az üvegházhatású gázok arányát a légkörben, a metánnal kell kezdenünk. Márpedig a mezőgazdaság metánkibocsátásának egyik legnagyobb forrása az állattenyésztés – arról nem is beszélve, hogy ez az ágazat az ammónia-kibocsátással, az antibiotikum-szennyezéssel, a rossz szennyvízgazdálkodással és még jó néhány környezetszennyező tevékenységgel együtt mekkora károkat okoz az élővizekben, az erdőkben – a bioszférában. Ez egy nagyon komplex, összetett kérdéskör. Ha megnézünk, hogy egyes mezőgazdasági termékek környezetterhelése milyen tényezőkből áll össze, egy többtucat változóra alapozott vevő képletet kell felállítanunk – a tartástól, takarmányozástól a feldolgozáson, csomagoláson és szállításon át a bociböfögésig." Ideje lenne “hústakarékosabban” élnünk A NÉGYOSZ ügyvezetője szerint komoly problémát okoz, hogy sokszor a környezetvédelemmel foglalkozó civilek sem látják át, valójában mekkora problémát okoz a túlpörgetett állattenyésztés. “Ahogy a májusi Zöld OT-n (a hazai zöld civil szervezetek országos találkozóján – a szerk.) tartott kerekasztal-beszélgetésünkben is hangsúlyoztuk: Magyarországon az emberek többsége nem tudja, milyen környezetvédelmi hatásai vannak az élelmiszerrendszerek működésének. Sok esetben a környezetvédő szervezetek is olyan ötleteket, lépéseket támogatnak, propagálnak, amelyek valójában éppen ellentétesek azzal, ami a környezetre nézve jó és hasznos lenne: elég egy rosszul lefordított kutatás, egy félreértett adat, hogy akaratukon kívül is félrevezessék a közvéleményt – jelenti ki. – Világszerte túlzott reményeket fűznek például a regeneratív állattenyésztéshez, azt mondják, nem a hústermelés okozza az igazi problémát, hanem a nagyüzemi állattartás: ha szabadmezős legeltetési módszert használnánk, az fenntarthatóbb lenne. Igen ám, de nem számolnak a demográfiai adatokkal: azzal, hogy a jelen kereslet mellett, ha mint ükapáink, kicsapnánk a marhákat a gyepűre, az ország teljes területe kevés lenne legelőnek. Ilyen módszerekkel a népesség élelmezése nem megoldható.” Miskolczi szerint fontos rábírni a fogyasztókat, hogy “hústakarékosabban” éljenek. “Ma Magyarországon évente átlagosan hatvannyolc-hetven kiló húst fogyasztunk fejenként. Ha szeretnénk pozitív változást elérni, el kel érnünk, hogy évi 15-20 kiló közé – nagyjából a jelenlegi harmadára – csökkenjen a fogyasztásunk.”
#Környezeti ügyek #Környezetszennyezés

A klímaváltozásnak súlyosan megfizetjük az árát

Egy friss kutatás szerint a dubaji COP28 találkozó óta eltelt fél évben 41 milliárd dolláros kárt okozott a “klímakáosz”. A konzervatív becslések szerint az éghajlatváltozás okozta extrém időjárási jelenségek több mint kétezer-ötszáz ember életét követelték. A Christian Aid a múlt héten, a bonni klímatalálkozó ideje alatt tette közzé legújabb, a klímaváltozás negatív hatásaival foglalkozó kutatását. A jelentés szerint a tavaly decemberi dubaji klímakonferencia, a COP28 óta eltelt fél évben világszerte 41 milliárd dolláros kárt okozott a klímaváltozás; az extrém időjárási jelenségeknek több mint kétezer-ötszáz ember életét követelték. Az éghajlatváltozás okozta áradások és hőhullámok milliók életét keserítették meg – nagy részt olyan országok lakóiét, amelyek alig kimutatható mértékben felelősek a globális felmelegedésért. A Christian Aid szakértői szerint a károk mértéke azt mutatja, hogy a klímakrízis egyre súlyosabbá válik: a gazdag országoknak kötelességük, hogy jelentős összegekkel támogassák azt a veszteség- és káralapot (Loss and Damage Fund), amelynek létrehozását a bonni találkozón is tárgyalták. A szakértők hangsúlyozták: elengedhetetlenül fontos lenne, hogy a világ vezetői visszafogják a fosszilis üzemanyagok – köztük a földgáz, az olaj és a szén – kitermelését, és a megújuló források hasznosításába, valamint a gazdaság és a társadalom klímatűrő képességének erősítésébe invesztáljanak. A gazdag országokon a felelőség terhe A kutatás szerzői szerint a gazdag országok nem tesznek eleget azért, hogy megvalósítsák a COP28 megállapodásban lefektetett intézkedéseket – illetve azért, hogy érdemi segítséget nyújtsanak a szegényebb országoknak a klímaváltozás hatásainak enyhítésében. Ezért is támogatták a káralap felállítását; a probléma csak az, hogy a tehetősebb nemzetek vezetői nehezen hajlanak arra, hogy érdemben feltőkésítsék azt. “Mivel a gazdag országok felelősek a légkör felmelegedését és az extrém időjárási jelenségeket okozó üvegházhatási gázok kibocsátásának túlnyomó részéért, kötelességük lenne, hogy történelmi felelősségüket felvállalva nagyobb mértékben támogassák a káralapot” – emelte ki jelentésében a nemzetközi segélyszervezet. A szakértők hangsúlyozták: a kutatásban szereplő 41 milliárdos kár konzervatív becslés, hiszen a jelentés elkészítésénél csak azokat az adatokat tudták figyelembe venni, amelyeket a biztosítók bocsátottak a rendelkezésükre – márpedig a szegény országokban számos vállalkozás, magánszemély nincs biztosítva. Az extrém időjárási jelenségek okozta “emberi veszteséget” is alulbecsülték, hiszen a riportban nem számoltak azokkal, akiknek a lakhatását, munkáját, tanulmányait lehetetlenítették el a természeti katasztrófák. A nehéz helyzetben élő emberek különösen megszenvedik a klímakatasztrófa hatásait A kutatók négy olyan jelentős természeti katasztrófát említenek a jelentésükben, amelyek a decemberi klímacsúcs óta eltelt fél évben történtek: A brazíliai áradásokban legalább 169 ember halt meg, és 7 milliárd dolláros kárt okoztak a gazdaságnak. A Délnyugat-Ázsiában történt áradásokban legalább 214 ember halt meg, és csak a COP28-nak otthont adó Egyesült Arab Emirátusokban 850 millió dolláros kárt okoztak. A Nyugat-, Dél- és Dél-Kelet Ázsiában tapasztalt hőhullámok csak Mianmarban több mint ezerötszáz áldozatot követeltek. A ciklonok okozta áradások miatt legalább 559 embert halt meg meg Kelet-Afrikában. A jelentés részletesen elemzi, milyen hatással van a klímaváltozás a mindennapjainkra. Az áradások és hőhullámok számos súlyosan érintett régióban ellehetetlenítették az oktatást, ami jelentősen megnehezíti az ott élő gyerekek számára, hogy kitörjenek a szegénységből. Az extrém időjárási jelenségek jelentős károkat okoztak a mezőgazdaságban, ami élelmiszer-ellátási problémákhoz és megugró élelmiszerárakhoz vezethet. Az áradások és a hőhullámok nagyban megnehezítették azoknak az amúgy is nehéz helyzetben élő közösségeknek az életét, mint a menekültcsoportok és a krízisövezetekben élő emberek. A kutatók szerint a megoldás egyszerű: a kormányoknak és a fejlesztési bankoknak azonnal fel kell függeszteniük az olaj-, gáz- és szénkitermelésbe való befektetéseiket, és ezzel párhuzamosan a megújuló energiaforrásokba fektetniük.