Keresési eredmények erre: klímaváltozás

#Környezeti ügyek #Környezetszennyezés

A klímaváltozásnak súlyosan megfizetjük az árát

Egy friss kutatás szerint a dubaji COP28 találkozó óta eltelt fél évben 41 milliárd dolláros kárt okozott a “klímakáosz”. A konzervatív becslések szerint az éghajlatváltozás okozta extrém időjárási jelenségek több mint kétezer-ötszáz ember életét követelték. A Christian Aid a múlt héten, a bonni klímatalálkozó ideje alatt tette közzé legújabb, a klímaváltozás negatív hatásaival foglalkozó kutatását. A jelentés szerint a tavaly decemberi dubaji klímakonferencia, a COP28 óta eltelt fél évben világszerte 41 milliárd dolláros kárt okozott a klímaváltozás; az extrém időjárási jelenségeknek több mint kétezer-ötszáz ember életét követelték. Az éghajlatváltozás okozta áradások és hőhullámok milliók életét keserítették meg – nagy részt olyan országok lakóiét, amelyek alig kimutatható mértékben felelősek a globális felmelegedésért. A Christian Aid szakértői szerint a károk mértéke azt mutatja, hogy a klímakrízis egyre súlyosabbá válik: a gazdag országoknak kötelességük, hogy jelentős összegekkel támogassák azt a veszteség- és káralapot (Loss and Damage Fund), amelynek létrehozását a bonni találkozón is tárgyalták. A szakértők hangsúlyozták: elengedhetetlenül fontos lenne, hogy a világ vezetői visszafogják a fosszilis üzemanyagok – köztük a földgáz, az olaj és a szén – kitermelését, és a megújuló források hasznosításába, valamint a gazdaság és a társadalom klímatűrő képességének erősítésébe invesztáljanak. A gazdag országokon a felelőség terhe A kutatás szerzői szerint a gazdag országok nem tesznek eleget azért, hogy megvalósítsák a COP28 megállapodásban lefektetett intézkedéseket – illetve azért, hogy érdemi segítséget nyújtsanak a szegényebb országoknak a klímaváltozás hatásainak enyhítésében. Ezért is támogatták a káralap felállítását; a probléma csak az, hogy a tehetősebb nemzetek vezetői nehezen hajlanak arra, hogy érdemben feltőkésítsék azt. “Mivel a gazdag országok felelősek a légkör felmelegedését és az extrém időjárási jelenségeket okozó üvegházhatási gázok kibocsátásának túlnyomó részéért, kötelességük lenne, hogy történelmi felelősségüket felvállalva nagyobb mértékben támogassák a káralapot” – emelte ki jelentésében a nemzetközi segélyszervezet. A szakértők hangsúlyozták: a kutatásban szereplő 41 milliárdos kár konzervatív becslés, hiszen a jelentés elkészítésénél csak azokat az adatokat tudták figyelembe venni, amelyeket a biztosítók bocsátottak a rendelkezésükre – márpedig a szegény országokban számos vállalkozás, magánszemély nincs biztosítva. Az extrém időjárási jelenségek okozta “emberi veszteséget” is alulbecsülték, hiszen a riportban nem számoltak azokkal, akiknek a lakhatását, munkáját, tanulmányait lehetetlenítették el a természeti katasztrófák. A nehéz helyzetben élő emberek különösen megszenvedik a klímakatasztrófa hatásait A kutatók négy olyan jelentős természeti katasztrófát említenek a jelentésükben, amelyek a decemberi klímacsúcs óta eltelt fél évben történtek: A brazíliai áradásokban legalább 169 ember halt meg, és 7 milliárd dolláros kárt okoztak a gazdaságnak. A Délnyugat-Ázsiában történt áradásokban legalább 214 ember halt meg, és csak a COP28-nak otthont adó Egyesült Arab Emirátusokban 850 millió dolláros kárt okoztak. A Nyugat-, Dél- és Dél-Kelet Ázsiában tapasztalt hőhullámok csak Mianmarban több mint ezerötszáz áldozatot követeltek. A ciklonok okozta áradások miatt legalább 559 embert halt meg meg Kelet-Afrikában. A jelentés részletesen elemzi, milyen hatással van a klímaváltozás a mindennapjainkra. Az áradások és hőhullámok számos súlyosan érintett régióban ellehetetlenítették az oktatást, ami jelentősen megnehezíti az ott élő gyerekek számára, hogy kitörjenek a szegénységből. Az extrém időjárási jelenségek jelentős károkat okoztak a mezőgazdaságban, ami élelmiszer-ellátási problémákhoz és megugró élelmiszerárakhoz vezethet. Az áradások és a hőhullámok nagyban megnehezítették azoknak az amúgy is nehéz helyzetben élő közösségeknek az életét, mint a menekültcsoportok és a krízisövezetekben élő emberek. A kutatók szerint a megoldás egyszerű: a kormányoknak és a fejlesztési bankoknak azonnal fel kell függeszteniük az olaj-, gáz- és szénkitermelésbe való befektetéseiket, és ezzel párhuzamosan a megújuló energiaforrásokba fektetniük.

#Környezeti ügyek

Megküzdhet-e egy város a klímaváltozással?

A Budapesti Városháza szerint kevesebb mint tíz éven belül apró újításokkal “klímasemlegessé” lehetne tenni a magyar fővárost. És közben élhetőbbé is – olyan hellyé, amelynek fejlődését, változásait nem – csak – az itthon még mindig borzalmasan erős autóslobbi érdekei mozgatják. Karácsony Gergely főpolgármester stábja most felvázolt egy olyan koncepciót, amely kis, emberléptékű változásokkal tenné komfortosabbá sokunk, cirka 1,62 millió ember közös otthonát – kérdés, hogy kap-e lehetőséget arra, hogy ezt az elképzelést meg is valósítsa.  Budapest nagyváros, és mint ilyen a klímaváltozás okozta problémák egyik fő kiváltója – és elszenvedője is egyben. Nem véletlen, hogy az elmúlt években, amióta a globális felmelegedés igazán erősen érezteti a hatását, újra- és újra felmerül a kérdés: hogyan lehetne elviselhetőbbé tenni a nagy, nyárközepi hőséget a fővárosban – annak ellenére is, hogy a magyar főváros ebből a szempontból sokkal jobb helyzetben van, mint a mediterrán nagyvárosok vagy a Közel-Kelet hasonló méretű, népsűrűségű települései. Mi itt, a viszonylag szelíd éghajlatú Kárpát-medence ölelésében jobb helyzetben vagyunk, mint Róma, Athén, Amman vagy Kairó lakosai, de a júniustól augusztus végéig tartó hőhullámok így is erősen veszélyeztetik az itt emberek egészségét, életminőségét. A budapesti önkormányzat nemrég komoly intézkedéseket tett a klímaváltozás hatásainak enyhítésére: felállították a Budapesti Klímaügynökséget, és június 27-én bejelentették, a következő hat évben európai uniós forrásból 24 milliárd forintot fordítanak a civil kezdeményezésből elindult “egészséges utcák” koncepció megvalósítására, ami várostervezési eszközökkel igyekszik szolgálni a klímaadaptáció és a klímasemlegesség céljait. Egészséges utcák - egészségesebb városlakók Az egészséges utcák projekt Lucy Saunders angol közegészségügyi szakember Healthy Streets koncepcióján alapul. A budapesti önkormányzat egy városházi konferencián mutatta be az elképzelést, amelynek lényege, hogy a városokat nem csak nagy, átfogó fejlesztésekkel, hanem kis változtatásokkal is klímatűrőbbé lehet tenni. Saunders értelmezésében ebből a szempontból is komoly jelentősége van annak, hogy van-e elég pihenésre alkalmas pad a közterületeken, mennyire akadálymentesítettet – például “padkamentes” – a közlekedés a városban, kellő mennyiségű zöldfelületet telepít-e egy önkormányzat ahhoz, hogy érezhető mértékben hűtse az utcák levegőjét, és ezzel javítsa a városlakók közérzetét. Saunders a városlakók szempontjából közelíti meg a fenntartható városok ideáját: abból a szempontból, hogy a metropoliszokban élő – sétáló, kerékpározó, andalgó, babakocsit tologató – citizenek komfortosnak, biztonságosnak, élhetőnek érzik-e a környezetüket. A szakember szerint fontos, hogy az emberek valóban beéljék a városaikat: olyan szolgáltatásokhoz férjenek hozzá, amelyek – mint például a köztéri kiállítások, ingyenes koncertek, testedzésre, pihenésre kialakított terek – tartalmasabbá teszik a mindennapjaikat. Adjuk vissza a várost az embereknek Balogh Samu, Karácsony Gergely főpolgármester kabinetfőnöke szerint ez az emberközpontú megközelítés segíthet abban, hogy a hétköznapi emberek is támogassák a fenntartható városfejlesztéssel kapcsolatos ötleteket. Mint mondja, ezek a fejlesztések – egy árnyékos pad, ahol bárki megpihenhet a júniusi melegben, egy hűs, zöld park, ahová a szülők kivihetik a gyerekeiket, barátaikat egy délutáni ejtőzésre, egy biztonságosan közlekedhető, jól karbantartott bicikliút – sokkal könnyebben értelmezhetők a szavazópolgárok számára, mint az, hogy Budapest 2030-ra “klímasemleges várossá” váljon. Annak ellenére, hogy a városi szennyezőanyag-kibocsátás túlnyomó része az épületek fűtéséből származik, és “csak” nagyjából harminc százalékáért felelős a közlekedés, a gyalogos- és kerékpárosbarátabb közterületek, illetve a közösségi közlekedés fejlesztése sokat tehet a levegőminőség javításáért és a klímaváltozás negatív hatásainak mérsékléséért. Maguknak az utcáknak a kialakítása is sokat számít: a városi “hősziget-hatást” például jelentősen csökkenteni lehetne a nap sugárzását magukba szívó és “visszaütő” mesterséges felületek, mint a házfalak, az aszfalt, vagy a térkövek arányának csökkentésével, a városi terek határozott zöldítésével. A zöldfelületek már csak azért is hasznosak ebből a szempontból, mert szivacsként magukba szívják a csapadékot, amelyet aztán elpárologtatva hűsítik a levegőt. Az egészséges utcák koncepcióját bemutató városházi konferencián több pozitív külföldi példát is megemlítettek az előadók: mint a bécsi “szivacsváros-koncepció”, vagy a rotterdami “Benthemplein-víztér”. A Karácsony-kabinet azt reméli, hogy a következő években Budapesten is hasonló, példamutató fejlesztéseket valósíthatnak meg, a tervek szerint a főváros 24 milliárd forint értékben indít at egészséges utcák koncepció elvei alapján megvalósuló fejlesztéseket.

#Digitalizáció #Környezeti ügyek #Környezetszennyezés #Nonprofitoknak #Társadalmi ügyek

A virtuális influenszerek lehetnek a klímaváltozás elleni harc fő szószólói?

A mesterséges intelligencia lassan az online influenszereket is leválthatja. Az új MI-technológiákat lényegüknél fogva “natív” módon használó virtuális véleményvezérek – némiképp paradox módon – komoly szerephez juthatnak a bolygó, vagy legalábbis a megszokott életvitelünk megmentéséért folytatott harcban. A klímatudatos szemléletmód terjesztése, népszerűsítése a 21. század egyik legfontosabb kihívása. Annak ellenére, hogy a globális felmelegedés és az azzal járó természeti katasztrófák – aszályok, áradások, erdőtüzek, pusztító szuperviharok: az egész feje tetejére állt időjárási rendszer – hatásait mindannyian a saját bőrünkön érezzük, még mindig nagy számban vannak “klímaváltozás-szkeptikus” emberek: olyanok, akik akkor sem lennének hajlandók elismerni, hogy komoly baj van kicsiny planétánkkal, ha a kaliforniai bozóttüzek már Arnold Schwarzenegger patióját nyaldosnák. Ilyen korban élünk; az informatika, és azon belül is elsősorban az internet és a közösségi média fejlődése nagymértékben demokratizálta a kommunikációs folyamatainkat – de közben nehezebbé is tette a tájékozódást: minél több a hírforrás, a tartalomgyártó, minél könnyebb nagyszámú követőtábort építeni a social media platformokon keresztül, annál nehezebb eligazodni az egymásnak gyakran homlokegyenest ellentmondó információk áradatában. Annál nehezebb megértetni az embertársainkkal, hogy ha nem lépünk, szó szerint kifüstölhetjük magunk alól a bolygót - de legalábbis azokat a klimatikus körülményeket, amelyek között, mi, a mára nyolcmilliárdosra duzzadt emberi faj még képesek lennénk hosszú távon megmaradni ezen a bolygón. Natalie Sauer, a The Conversation szakírója szerint a megoldás paradox módon éppen abban a technológiai fejlődésben rejlik, ami – ahogy azt fentebb vázoltuk – legalább részben a problémát okozza. Sauer szerint a klímaváltozás elleni harc fő szószólói a virtuális influenszerek lehetnek: azok a mesterségesen létrehozott online perszónák, amelyek – mint a világ legismertebb virtuális karakterének számító Lu do Magalu (14,6 millió követő a Facebookon, 6 millió az Instagramon, 1,3 millió a Twitteren és ugyanannyi a Tiktokon, plusz több mint 2,6 millió Youtube-feliratkozó), vagy Barbie – igen a Mattel-féle, “akinek” színes hétköznapjaiból nemrég álomgyári blockbustert forgattak Margot Robbie és Ryan Gossling főszereplésével (14,6 millió követő a Facebookon, 2,2 millió az Instagramon, közel 320 ezer követő a Twitteren, 440 ezer havi rendszerességgel visszatérő hallgató a Spotifyon és 11,1 millió feliratkozó a YouTube-on) – egyre nagyobb népszerűségre – és így befolyásra tesznek szert a közösségi médiahasználók körében. A klímaváltozás elleni harc digitális nagykövetei lehetnek Sauer szerint a virtuális influenszerek ideális médiumai lehetnek a klímaváltozással kapcsolatos üzenetek terjesztésének: mivel nincs magánéletük, kisebb a valószínűsége, hogy megosztó botrányokba keveredjenek, és nem mellesleg, a karbollábnyomuk is kisebb, mint egy hús-vér véleményvezéré. Ráadásul – lévén komputer-generálta virtuális személyiségek – nincsenek előítéleteik, szabad akaratuk, így az általuk megosztott tartalmakat is könyebb szinkronba hozni a kormányzati, illetve a klímaváltozás hatásai ellen küzdő nonprofit szervezetek által terjeszteni kívánt üzenetekkel. A szakértő szerint a virtuális influenszerek tökéletes nagykövetei lehetnek a klímaváltozás elleni harcnak – igaz, megvannak a maguk korlátai is. Sauer a University of Sheffield szakembereivel közösen végzett kutatásaira hivatkozva azt írja, a felhasználók jelentős része pozitívan áll hozzá ahhoz, hogy virtuális influenszerek is részt vegyenek a klímaváltozással kapcsolatos polémiában, és környezettudatos üzeneteket közvetítsenek. Főleg akkor, ha érthetőbb, befogadhatóbb, “humánusabb” hangnemben teszik ezt, mint a tudományos közösség képviselői, akik hajlamosak kevésbé közérthető szakzsargonban értekezni a témáról. A kutatás eredményei szerint azok az emberek, akik nem bíznak a tudósokban és a szakemberekben, különösen fogékonyak a virtuális influenszerek által közvetített üzenetekre. High-end divatmárkákkal működnek együtt Sauer öt virtuális influenszert is említ azok között, akik hatékonyan küzdhetnek a klímaváltozással kapcsolatos közönnyel és szkepticizmussal szemben. Miquela Sousa (más néven Lil Miquela) az egyik leghíresebb közöttük: közel 2,5 millió követője van az Instagramon. Miquela, aki több híres divatmárkával, köztük a Pradával és a Calvin Klein-nal is együttműködik “aktivistaként” működik a közösségi oldalakon. Az avatárjai nagyon élethűek, “emberszerűek”, ami a kutatások szerint nagyban hozzájárul ahhoz, hogy hatékonyan kommunikálja a fenntarthatósággal kapcsolatos üzeneteket. Noonoouri is nagyon népszerű virtuális véleményvezér, aki közel 454 ezer követőt mozgat meg az Instagramon. MI-zenészként szerepel a social média közéletben, emellett elkötelezett vegánnak vallja magát, akinek mindene a fenntartható divat. A kutatók érdekes összefüggésre bukkantak a tevékenysége elemzése során: mint kiderült a virtuális infulenszereknek akkor van igazán nagy hatásuk a fenntarthatósággal kapcsolatos disputában, ha egy ismert márkával, az ő esetében például a Vivienne Westwood divatmárkával működnek együtt. A 240 ezer Instagram-követővel büszkélkedő Shudu.Gram a “világ első digitális szupermodellje” már a Vouge-ban és a Cosmopolitanban is szerepelt, és olyan márkákkal működött együtt, mint a szuperluxus Balmain. Több posztjában is hitet tett a fenntartható divat mellett; Miquela Sorsához hasonlóan ő is a “human-like” digitális személyiségek közé tartozik. A Fondation de France francia kormányszervezet által bemutatott Bee_nfluencer az első “virtuális méhecske”, akinek egyetlen célja és feladata, hogy megmentse Franciaország pusztuló méh-populációját. 225 ezer követően van az Instagramon, üzeneteiben többek között a reciklálás fontosságára, a növényvédőszerek okozta pusztításra, a fenntartható mezőgazdasággal kapcsolatos lehetőségekre és kihívásokra hívja fel a figyelmet. Vida.Kit – egy, a University of Sheffield kutatói által életre hívott fiatal “zöld influenszer” – eddig 8700 követőt toborzott az Instagramon. A feladata, hogy oktassa és tájékoztassa a gyerekeket és a fiatal felnőtteket a klímaváltozás okozta problémákkal és a fenntartható életvitellel kapcsolatban; Vida egy kispajtást is kapott: Hank, a macska fontos szerepet játszik abban, hogy “gazdája” megbízhatóan és hatékonyan adhassa át az általa kommunikálni kívánt üzeneteket. Komoly problémát jelent az átláthatóság hiánya Sauer elismeri: annak ellenére, hogy az elmúlt években nagyon népszerűvé váltak, sokan továbbra is hiteltelennek tartják a virtuális influenszerek üzeneteit – különösen akkor, ha szocio-politikai témákkal kapcsolatban hallatják a hangjukat. Sokan azt kifogásolják, hogy nem tudni, ezek a szereplők MI által generált posztokat, esetleg egy reklámügynökség vagy politikai think tank gondolatait népszerűsítik. A szakértő szerint az átláthatóság hiánya komolyan veszélyeztetheti a virtuális megmondóemberek hitelességét. “Annak ellenére, hogy a virtuális influenszerek használatának számos előnye van a hirdetők számára, fontos, hogy tudják, hogyan vethetik be őket igazán hatékonyan. A virtuális influenszerek klímatudatos viselkedésre buzdító tevékenységének kutatása még mindig gyerekcipőben jár – a legtöbb itt idézett kutatás az elmúlt néhány hónapban készült” – írja. A virtuális influenszerek izgalmas új hangot vihetnek a klímaváltozás elleni harcba. A fiatal, elszigetelt, de közben változást akaró tömegek az eddigi információink alapján fogékony célcsoportot jelentenek a számukra; mivel a tradicionális média egyre kevésbé tudja megszólítani őket, ezek az innovatív kommunikációs eszközök kulcsszerepet játszhatnak a bolygónk megmentéséért vívott küzdelemben.

#Környezeti ügyek

Nyakunkon a “Greenlash”: Az idei uniós választások eredményei azt mutatják, hogy sokan túl magasnak tartják a klímaváltozás elleni harc pénzügyi és szociális költségeit

Az Európai Unió az elmúlt években komoly lépéseket tett a klímaváltozás hatásainak mérséklése érdekében. Egy ideig úgy tűnt, ebben a törekvésükben a kontinens lakói is támogatják őket: 2019-ben a “zöldek” minden idők legnagyobb EP-választási sikerét érték el. Aztán jött az idei választás, és vele a kijózanodás, a frakció korábbi képviselői helyei egyharmadát elvesztette. Európa hosszú évtizedekig a világ egyik legnagyobb szennyezőanyag-kibocsátója volt. Aztán jött az Európai Gazdasági Közösséget felváltó Európai Unió (EU), ami – nem kis részben az olyan közép-kelet európai országok rendszerváltást követő integrálása révén, mint amilyen Magyarország is – szimpla piaci érdekközösségből magasabb szinten együttműködő, ma már 27 tagországgal büszkélkedő közösséggé emelte a kontinens országainak társulását. Az EU az elmúlt években látványos lépéseket tett annak érdekében, hogy fenntarthatóbbá tegye a működését: sorban jelennek meg a CSR-ral és ESG-vel kapcsolatos, egyre szigorúbb szabályozások; 2030-ra több mint felével csökkentenék az üvegházhatású gázok kibocsátását; 2035-től pedig betiltják a benzin- és dízelüzemű autók forgalmazását az unión belül. Az EU vezetői – egy-két látványos kivételtől eltekintve – elkötelezettnek látszanak amellett, hogy mérsékeljék a klímaváltozás évről-évre drasztikusabbá váló hatásait. Egy ideig úgy tűnt, hogy ebben a választóik többsége is támogatja őket: az előző, 2019-es európai parlamenti (EP) választásokon a Zöldek/Európai Szabad Szövetség (Zöldek/ESS) frakció minden idők eddigi legjobb eredményével hetven képviselői helyet szerzett. Aztán jött a Covid, az orosz-ukrán háború, a migrációs krízis és az ezek nyomában járó rekordinfláció, ami az idei EP-választási eredményeket látva alaposan átformálta az erőviszonyokat: a zöld frakció például az öt évvel ezelőtt megszerzett EP-helyei harmadát elvesztette. Nagy hasraesés Idén júniusban az EP-választások eredményeit elemezve Matina Stevis-Gridneff, a The New York Times brüsszeli tudósítója azt írta, “valami láthatóan megroppant az európai választók jelentős részében”, akik láthatóan kiábrándultak a zöld pártokból. A The European Council on Foreign Relations nevű think tank nevet is adott ennek a jelenségnek: elemzőik szerint a “greenlash” – a környezetvédelemmel, klímaváltozással kapcsolatos érdeklődés szembetűnő visszaesése – hátterében elsősorban az európai polgárok egzisztenciális szorongása áll – az, hogy mennyibe fognak kerülni ez EU nagyrátörő, a klímaváltozás enyhítését célzó tervei. Véleményüket Bas Eickhout holland EP-képviselő, a Zöldek/ESS alelnöke is osztja. “Úgy látom, sokaknak az jár a fejében, »Oké, de hogy engedhetjük meg magunknak ezt?« – mondta az EU klímaváltozás elleni intézkedéseinek költségeiről nyilatkozva. – Annak ellenére, hogy az európaiak támogatják a klímaváltozás elleni programokat, nem akarják a zöld átállás költségeit viselni.” Eickhout szerint félő, hogy ha az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszaszorítása és a saját energiaszámláik alacsonyan tartása között kell választaniuk, a legtöbben az utóbbit választják. Lazább szabályozásért tüntetnek a termelők A zöld átállás sokba kerül. Az olyan megújuló energiaforrások kiaknázásnak, mint a napenergia, a szélenergia vagy a vízerőművek, relatíve nagy a bekerülési költsége – ami rövid távon az adófizetőktől is nagyobb áldozatot követel. A nagy hatótávolságú elektromos járművek ma még többe kerülnek, mint a hagyományos, belső égésű motorokkal szerelt autók. A klímaváltozás hatásait enyhítő reformok nagyon is kézzelfogható áldozatokat követelnek az európai szavazóktól, nem meglepő, hogy ezek költségeit nem mindenki tudja vagy akarja megfizetni. Az EU klímaváltozás elleni programjának elfogadottságát az is komolyan visszaveti, hogy a közösség szigorú szabályozásokat kíván elfogadtatni az egyik legnagyobb globális szennyezőanyag-kibocsátó iparággal, a mezőgazdasággal kapcsolatban. Európában a mezőgazdasági termelők rendkívül jelentős lobbierőt képviselnek, a legújabb felmérések szerint a kontinens földterületeinek negyven százaléka művelés alatt áll. A termelők közül sokan attól tartanak, hogy ha az EU-szabályozásnak megfelelően változtatniuk kell az eddigi gazdálkodási gyakorlatukon, az komolyan veszélyeztetheti a nyereségességüket. Nem véletlen, hogy az agrár-érdelvédelmi közösségek komoly tiltakozásokat szerveztek Európa-szerte annak érdekében, hogy megpróbálják elérni a mezőgazdaságra vonatkozó klímavédelmi szabályozás fellazítását: Belgiumban idén áprilisban felgyújtottak egy metróállomást, és nyers tojással, valamint “folyékony trágyával” dobálták meg a kiszálló rendőröket, Franciaországban pedig “megrohamoztak egy kormányzati épületet”. A júniusi EP-választás előtt többezer gazdálkodó írt alá egy, az új greenwashing-ellenes intézkedések ellen tiltakozó nyílt levelet; az aláírók szerint az új szabályozás komolyan sújthatja az állati eredetű termékek gyártóit. ”A klímaváltozás elleni harc komoly »imázsproblémával küzd«” Az EU az elmúlt években jelentős összegeket költött a klímaváltozás elleni harcra. A zöld átállásra nyitott vállalkozásoknak komoly ösztönzőket és kedvezményeket is biztosítottak, a Rystad Energy adatai szerint az elmúlt években közel 115 milliárd eurót öltek a “tiszta energia” technológiák fejlesztésébe. Elisabetta Cornago, a Centre for European Reform vezető kutatója szerint az uniónak most a klímaváltozás elleni intézkedések költségeinek drasztikus csökkentésébe kellene invesztálniuk – annak érdekében, hogy visszaszerezzék a szavazók támogatását a zöld átállással kapcsolatban. “A törvényalkotóknak olyan zöld irányelvek kidolgozására kell koncentrálniuk, amelyek megfizethetővé teszik a dekarbonizációt, és mindenki számára egyértelművé teszik, milyen társadalmi előnyei vannak a fenntarthatóságnak” – vélekedett a szakember. Cornago szerint a politikusoknak meg kell értetniük az emberekkel, hogy a fenntarthatóbb gazdaság jelentősen csökkentheti a szegénységet, mérsékelheti a levegő- és vízszennyezésből adódó egészségügyi kockázatokat, és a mostaninál megbízhatóbb élelmezési rendszer felállítását teszi lehetővé. “A klímaváltozás elleni harc komoly »imázsproblémával küzd«. Ahhoz, hogy újra népszerűvé tegyük ezeket a törekvéseket, az kell, hogy “a politikusok megértessék a választóikkal, mekkora árat kell fizetnünk azért, ha nem változtatunk” – hangsúlyozta Cornago.

#Környezeti ügyek #Vállalatoknak

MI és IoT technológiákkal pörgetné fel a klímaváltozás elleni harcot a Google és a Deloitte

A két cég közös jelentése szerint ha a kormányok időben lépnek, elérhető lehet a 2050-re tervezett “net-zéró” átállás. Az olyan modern technológiák rendszerbe állítása, mint a mesterséges intelligencia megoldások, a felhőtechnológia és az egymással kommunikálni képes, IoT-hálózatokba rendezett eszközök, főleg a feltörekvő piacokon erősíthetnék meg a klímaváltozás elleni védekezést. A közelmúltban adta ki a Google és a Deloitte éves digitális fenntarthatósági jelentését. A Digital Sprinters: The Road to Sustainability című riport készítői szerint a modern digitális technológiák – köztük a világszerte egyre szélesebb körben alkalmazott mesterséges intelligencia (MI) megoldások, az egymással egy internet-alapú hálózaton keresztül kommunikálni képes elektronikai eszközök, az “internet of things” (IoT) technológia és a modern, nagykapacitású felhőrendszerek – lehetnek az alapja annak, hogy 2050-re elérjük azt a nagyívű célt, amitől azt reméljük, világszerte elviselhető szinten tartja majd a klímaváltozás hatásait – a “net-zéró” átállást. “Legújabb jelentésünk legfőbb tanulsága az, hogy ezek a technológiák nagyban erősíthetik a klímaváltozás elleni harcot, hozzájárulhatnak a szennyező anyagok kibocsátásának csökkentéséhez és a fenntarthatóság széles körű elterjesztéséhez – méghozzá elsősorban a feltörekvő országokban” – írták a jelentés készítői. A digitális technológia önmagában nem elég A Google szakemberei elismerték: a digitális technológia önmagában nem elegendő ahhoz, hogy megoldjuk a klímaváltozás problémáját, de “ma már látható, milyen óriási potenciállal bír azzal kapcsolatban, hogy segítsen felgyorsítani a fenntarthatóságért folytatott harcunkat, miközben a gazdasági fejlődést is támogatja”. Mint írják, a Deloitte kutatóival közösen készített jelentés bemutatja, hogyan járulhatnak hozzá a digitális megoldások ahhoz, hogy lelassítsuk a klímaváltozás ütemét, visszavágjuk a globális szennyezőanyag-kibocsátást, és segítséget nyújtsunk a bolygó lakóinak abban, hogy alkalmazkodjanak a felmelegedés okozta változásokhoz. A szakemberek szerint az olyan megoldásokkal, mint az MI-alapú grid-optimalizáció és útvonaltervezés, már rövid távon is jelentősen vissza lehetne fogni a karbonkibocsátásunkat. A digitális technológiák a természeti katasztrófákat előre jelezni képes early warning rendszerek felállításában, és a “klímaálló” infrastruktúra felépítésében is fontos szerepet játszhatnak. Mint írják, mivel világszerte több mint 3,6 milliárd ember él a klímaváltozás hatásainak különösen kitett régiókban, ezen megoldások felállításának “a szabályozás egyik legfontosabb alapvetésévé kell válnia”. A riport szerzői szerint a digitális eszközök a fejlett adatgyűjtésnek és elemzésnek köszönhetően a korábbinál pontosabb környezeti hatásvizsgálatok készítését is lehetővé tennék. “Az MI és IoT-technológiák tovább gazdagítják a tudásunkat, és hozzájárulnak a döntéshozási folyamatok, az automatizáció, valamint az innováció fejlődéséhez” – írják. A döntéshozóknak is lépniük kell A Google és a Deloitte közös kutatásának szerzői szerint kiemelten fontos, hogy az új eszközök rendszerbe állítását kormányzati szintén is elősegítsék. A Google a Digital Spriinters keretrendszer kifejlesztésével is igyekszik segítséget nyújtani a döntéshozóknak a digitális átállást segítő szabályozások megalkotásában. Véleményük szerint a politikusoknak négy fő területen – így az infrastruktúrában, a képzésben, a technológiai fejlesztésben és a fenntarthatóságot támogató jogszabályok megalkotásában – kellene előrelépniük azért, hogy a lehető leghatékonyabban élhessünk a digitális technológiák nyújtotta lehetőségekkel. A kutatók szerint kiemelten fontos lenne, hogy a lehető legtöbb ember számára tegyük elérhetővé az internetet, így biztosítva, hogy minél többen értesüljenek arról, milyen eszközökkel küzdhetünk meg a klíacmválktozás hatásaival. Úgy látják, hogy a műholdas adatgyűjtő rendszerek és az IoT-megoldások fejlesztése nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy a jelenleginél több és pontosabb adatot kapjunk a klímaváltozás hatásairól. Az oktatás fejlesztése lehetővé tenné, hogy a jelenleginél több és felkészültebb, a fenntarthatósággal és digitális technológiákkal foglalkozó szakembert képezzünk. A technológiai fejlődést előmozdító innovációs hubok felállításával új ötletek kibontakoztatására és formabontó új technológiák kifejlesztésére nyújtanánk lehetőséget. A klímaváltozással kapcsolatos információk kezelését egyszerűbbé és átláthatóbbá tévő keretrendszerek bevezetésével pedig hasznos segítséget nyújthatnánk a gyártóknak és a fogyasztóknak abban, hogy fenntartható termékeket dobjanak piacra és vásároljanak. Véleményük szerint a digitális eszközök nagyban hozzájárulhatnak a fenntarthatósági szabályok kidolgozásához, a rendelkezésre álló nyersanyag- és erőforrások fenntartható kiaknázásához, és a jól működő “klímaérzékeny piac” létrehozásához.

#Egészség #Társadalmi ügyek

Több mint 750 millió ember éhezik világszerte, a klímaváltozás és a fegyveres konfliktusok csak tovább súlyosbítják a helyzetet

Az ENSZ jelentése szerint az elmúlt években nem sikerült érdemben csökkenteni a kóros alultápláltságtól szenvedő emberek számát. Az orosz-ukrán háborúhoz hasonló fegyveres konfliktusok és a klímaváltozást kísérő extrém időjárási jelenségek tovább súlyosbítják a helyzetet: veszélybe kerülhet a világszervezet egyik legfontosabb fenntartható fejlődési célja, amelynek értelmében 2030-ra globális szinten felszámolnák az éhezést. AZ ENSZ július 24-én adta ki globális élelmezésbiztonsággal foglalkozó éves jelentését. A State of Food Security and Nutrition in the World (SOFI) adatai szerint az elmúlt három évben nem sikerült érdemben visszaszorítani a COVID19-járvány kirobbanása nyomán megugrott éhezést: 2023-ban világszerte közel 757 millióan szenvedtek súlyos alultápláltságtól, és további 2,3 milliárd embert (a Föld lakosságának 29 százalékát) fenyegettek enyhébb vagy súlyosabb élelmezésbiztonsági problémák. A jelentést öt ENSZ szervezet, köztük az Élelmezési Világprogram (World Food Programme – WPF) szakértői készítették, amelynek munkatársai 2017 óta monitorozzák a globális élelmezésbiztonsági helyzetet. Mint írják, miközben Latin-Amerikában és a karibi térségben “számottevő haladást” értünk el, a világ többi részén továbbra is komoly ellátási problémák vannak, ami a világszervezet egyik legfontosabb fenntartható fejlődési célkitűzését, a "Zero Hunger" programot is veszélybe sodorhatja, amelynek értelmében 2030-ra felszámolnák az éhezést. A jelentés készítői szerint a növekvő gazdasági egyenlőtlenségek és az élelmezésbiztonság nem múló bizonytalanságai miatt valószínű, hogy a következő hat év nem lesz elegendő az ENSZ ambíciózus céljának eléréséhez: számításaik szerint az évtized végén még mindig közel 582 millió krónikusan alultáplált ember lesz a világon, túlnyomó többségük Afrikában. Nagyobb összefogásra lenne szükség A jelentés hangsúlyozza: a helyzetet tovább súlyosbítják a klímaváltozást kísérő extrém időjárási jelenségek és az olyan fegyveres konfliktusok, mint az orosz-ukrán háború, amely világszerte komoly élelmiszer- és üzemanyagár-emelkedést okozott. David Laborde, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági szervezetének (Food and Agriculture Organisation – FAO) egyik vezetője szerint a jelentés megállapításai azt bizonyítják, hogy “rossz úton járunk”. “Nem elég, hogy rossz úton járunk, de rossz irányba is tartunk” – emelte ki a The Telegraphnak nyilatkozva. A SOFI adataiból egyértelműen kiderül, hogy a jövedelmi egyenlőtlenségek komoly szerepet játszanak az élelmezésbiztonság aránytalanságaiban: a súlyos élelmiszerhiánytól szenvedő emberek 72 százaléka a legszegényebb országokban él. A legnagyobb problémát Afrikában okozza az élelemhiány, a kontinens lakosságának 58 százaléka számára jelent mérsékelt vagy súlyos problémát, hogy hozzájusson a megfelelő mennyiségű egészséges élelmiszerhez. Laborde hangsúlyozta: ahhoz, hogy felszámolhassuk az éhezést, nagyobb összefogásra lenne szükség. “Miközben elég élelmiszert termelünk, hogy mindenkit jóllakassunk, nem biztosítjuk a gazdasági feltételeket ahhoz, hogy az emberek meg is tudják vásárolni azokat” – mondta.

#ESG #Vállalatoknak

ESG-törvény: Nemcsak muszáj, de hasznos is foglalkozni a fenntarthatósággal

A december 22-én kihirdetett ESG-törvény szerint a nagyvállalatoknak ESG, vagyis környezeti, társadalmi és vállalatirányítási szempontból is át kell világítaniuk működésüket a leányvállalataikra és beszállítóikra is kiterjedően. Ez sok ezer magyar KKV-t érint, de az új kötelezettségek nemcsak feladatokat jelentenek, hanem lehetőségeket is teremtenek a hazai KKV-k számára, mindenekelőtt a forrásbevonás és munkaerő toborzás területén. A Magyar Közlönyben december 22-én jelent meg az ESG-törvény, amely meghatározza a fenntarthatósági átvilágításra és beszámoló készítésére kötelezett vállalkozások körét és feladatait. Bár a jogszabály direkt módon csak a nagyvállalatokra vonatkozik, mégis több ezer magyar KKV-t érint, hiszen a nagyvállalatok kötelezettségei közé tartozik leányvállalataik és beszállítóik fenntarthatósági átvilágítása is, kockázatainak felmérése, és a kockázatok csökkentése. Az ESG-törvény hatálya a Magyarország területén székhellyel rendelkező vállalatokra terjed ki. Közülük azoknak a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodóknak, amelyek az alábbi hármas kritériumrendszerből 2023-at nézve legalább kettőt teljesítenek, már a 2024-es üzleti évet is be kell mutatniuk jövőre:- 10.000 millió forintnál nagyobb mérlegfőösszeg- 20.000 millió forint feletti éves nettó árbevétel- 500 főnél több foglalkoztatott2026-ban kell először beszámolót készíteni a 2025-ös évről azoknak a nagyvállalatoknak, amelyeknél az alábbi három feltételből idén legalább kettő teljesül:- 10.000 millió forintnál magasabb mérlegfőösszeg- 20.000 millió forint feletti éves nettó árbevétel- 250 főnél több foglalkoztatott az üzleti évbenA Közérdeklődésre számot tartó gazdálkodónak minősülő kis- és középvállalkozásoknak először 2027-ben kell fenntarthatósági szempontból bemutatniuk a 2026. üzleti évi tevékenységüket.A törvény értelmében az érintett nagyvállalatoknak legalább évente egyszer a beszállítókra is kiterjedő kockázatelemzést kell végezniük, ki kell alakítaniuk az ezek kezelésére alkalmas rendszereiket, amelyek az alvállalkozóknál azonosított problémákat is kezelik. Emellett, nyilatkozatot kell kitöltetniük minden beszállítójukkal az emberi jogi és környezetvédelmi elvárások teljesítéséről. Ez utóbbi munkát ki kell terjeszteni a beszállítók beszállítóira is, vagyis a kötelezettség végiggyűrűzik a teljes alvállalkozói rendszeren. Ha a társadalmi felelősségvállalás vagy a környezetvédelmi kötelezettség az ellátási lánc bármely pontján sérül, akkor a kötelezett nagyvállaltnak az érintett beszállítóval együtt korrekciós intézkedéseket kell kidolgoznia. És ha mindez nem lenne elég, az érintett cégeknek a panasztörvény szerinti panaszbejelentő rendszerüket is ki kell bővíteniük a társadalmi felelősségvállalással vagy környezetvédelemmel kapcsolatos kötelezettségek megsértésének kezelésére, és ezt érvényesíteni kell a beszállítóknál is. Emellett, a nagyvállalatoknak saját ESG stratégiát és belső ESG megfelelőségi rendszert kell kialakítaniuk, illetve éves rendszerességgel ESG beszámolót kell készíteniük az előző üzleti év fenntarthatósági célú átvilágítási- kötelezettségeinek teljesítéséről, amely tevékenységekbe a beszállítóikat is bevonhatják. A törvény ezekhez a feladatokhoz az alvállalkozókat érintő szankciókat is előír. A nem megfelelő ESG felkészültség vagy az érintett nagyvállalatok ESG szempontjainak megsértése eszerint a beszállítói szerződések három hónapig történő szüneteltetését, illetve felmondását vonhatják maguk után, vagyis könnyen elveszthetik a megrendeléseiket azok a magyar kis-és középvállalatok, akik félvállról veszik a kötelezettségeket. Az átvilágítási kötelezettség következményei alól azok a magyar vállalatok sem bújhatnak ki, akik másik EU tagország vállalatainak exportálnak. Az Európa Tanács és az Európai Parlament ugyanis tavaly év végén ideiglenes megállapodásra jutott a vállalatok fenntarthatósági átvilágításáról szóló irányelvről (Corporate Sustainability Due Diligence Directive – CSDDD), amelynek célja a környezetvédelem és az emberi jogok védelmének fokozása az EU-ban és világszerte. Eszerint a vállalatok által okozott káros emberi jogi és környezeti hatásokkal érintettek, vagy az őket képviselő civil szervezeteket és szakszervezetek is jogosultak polgárjogi eljárást kezdeményezni. A magyar KKV-szektorra rótt kötelezettségek sokak szemében túlzott elvárásoknak tűnhetnek, de érdemes az elvárásokat áttekinteni abból a szempontból is, hogy ha már kötelezők, milyen előnyöket kovácsolhatunk belőlük vállalkozásunk számára. Ha így tekintünk a feladatokra, számos érvet találunk amellett, hogy nagyvállalatok beszállítói körébe tartozó magyar KKV-k minél hamarabb integrálják működésükbe az ESG szempontokat. Ilyen érv mindenekelőtt a forráshoz jutás. Ma már minden kereskedelmi bank vizsgálja a hitelért folyamodók tevékenységének környezeti, társadalmi, vállalatirányítási hatásait, és a hazai és EU-s pályázatok esetén is jellemzően része a döntési szempontrendszernek a fenntarthatóság, vagyis kedvezőbb feltételek mellett juthat külső finanszírozáshoz az a vállalat, amelyiknek jobb az ESG teljesítménye. Legalább ennyire fontos, hogy a fogyasztói elvárásokban is egyre inkább megjelenik a fenntartható működés és termékkínálat, és ez különösen igaz a vevők között egyre nagyobb arányt képviselő Z generáció esetében. Az erősen munkaerőhiányos működési környezetben nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a vállalatok jó ESG teljesítménye az álláskeresők többségénél is fontos szemponttá vált. Az ESG szempontok figyelembevétele a KKV-k saját beszállítói láncaiban is előnyös lehet, hiszen így stabilabb, megbízhatóbb ellátási láncok hozhatóak létre, ami a turbulensen változó geopolitikai viszonyok között komoly előnnyé válhat. Mindemellett, a beszállítók ESG szempontú átvilágítása és értékelése számos szinergiára, költségmegtakarítási lehetőségre is rávilágíthat, hiszen a vállalat egy olyan új szemszögből látja meg saját működését, amilyenből korábban még nem. A fenntartható vállalati működés irányába tett lépések emellett, a jövőbeni szabályozói elvárásoknak is elébe mennek, így azok kisebb sokkot jelentenek a szervezet számára. Hasonlóan, az ESG-hez kapcsolódó kockázatok és lehetőségek korai azonosítása is előnyös a vállalatok számára, például megfelelően fel tudnak készülni a klímaváltozás következményeire. Ezek eredményeként a fenntartható üzletvitel ma már nagyon is aktuális versenyképességi kérdés: aki kimarad, attól fokozatosan elfordulnak a finanszírozói, vevői és munkavállalói. Igaz ez nem csak a nagyvállalatokra, hanem az üzleti szférában meghatározó KKV szektorra is, hiszen itt ők foglalkoztatják az alkalmazottak több, mint kétharmadát, és a hozzáadott érték több mint felét állítják elő. Éppen ezért nem képzelhető el egy fenntarthatóan működő vállalati szféra a kis- és középvállalkozások aktív szerepvállalása nélkül.

Miért éri meg a környezettudatosság egy vállalkozás számára?

“Ez az ESG és fenntarthatóság nem az ilyen belvárosi, unatkozó fiatalok hóbortja?” Ezt a kérdést soha nem fogom elfelejteni. Még 2016-ban kaptam, amikor egy tárgyaláson egy nagy bank egyik alapkezelőjének a munkatársaival beszélgettem az általunk fejlesztett digitális, társadalom- és környezettudatos megoldásról. Bár magam nem a Belvárosban nőttem fel, már a kérdés feltevésekor sem voltam igazán fiatal, unatkozni meg végképp nem unatkoztam, mégis megdöbbentett ez a fajta ignoráns megközelítés. Pár évvel később viszont egy rádióműsorban ugyanezt az alapkezelőt már az ESG és a fenntarthatóság előnyeiről és jelentőségéről hallottam nyilatkozni, és magamban mosolyogtam. Az évek során sok hasonló csendes és fokozatos pálfordulással volt szerencsém találkozni ezen a területen. A kezdeti kételkedés alapját egyetlen mítosz táplálja: miszerint a profitabilitás és a környezettudatosság ellentétben állnak egymással. Ha ez lenne a helyzet, akkor jogosan merülne fel a kérdés, hogy minden emberi jószándék ellenére miért is érné meg egy cégnek arra figyelnie, hogy milyen negatív hatást gyakorol a környezetére, pláne még tenni is annak érdekében, hogy ennek mértékét csökkentse. Az adatok azonban egyértelműen azt mutatják, hogy nem ez a helyzet, hanem az esetek túlnyomó többségében éppen az ellenkezője: a legtöbb környezettudatos lépés még egy for-profit vállalkozás esetén is hozzájárul a pénzügyi eredményességhez (is). Az NYU Stern az Egyesült Államok egyik legnagyobb tekintélyű egyeteme, főként a pénzügyi szakot tekintve, hiszen nincs olyan ranglista, ahol legalább a legjobb 20 felsőoktatási intézmény közé sorolnák be őket. Az egykori hallgatók között volt jegybankelnökök, Nobel-díj nyertesek, milliárdos nagyságúra nőtt vállalatok alapítói és jelenleg is a legnagyobb multik vezérigazgatói vannak. Ezen az egyetemen tanító professzorok készítettek egy átfogó, rendkívül széles körű tanulmányt a meglévő kutatások alapján (ún. metaanalízis) az ESG pénzügyi eredményekre gyakorolt hatásairól. Az eredményekre a meggyőző nem elég erős szó. Összesen több, mint 1000 kutatási anyagot vizsgáltak meg, illetve rendszereztek, egyetlen adatbázisba tömörítve ezeket. Megvizsgálták azokat a statisztikákat, amelyek a vállalati oldalt és amelyek a befektetői, tulajdonosi oldalt is kielemezték. Az előbbi esetben mindössze a tanulmányok 8%-a az utóbbiaknál pdig 14%-a mutatott ki bármiféle negatív összefüggést, vagyis azt, hogy a környezeti és társadalmi hatásokkal való aktív foglalkozás rontotta volna az eredményességet. Ezzel szemben 57% és 43% volt azon kutatások aránya, amelyek kifejezetten erős, megbízható módon pozitív összefüggéseket tártak fel (ha a klímaváltozás elleni küzdelmet nem nézték, akkor 58% és 33% volt az arány). A maradék kutatások pedig vagy vegyes, de még gyakrabban semleges hatásokat mutattak ki. Azt, hogy pontosan mi lett egy-egy tanulmány eredménye erősen függött attól, hogy milyen piacon, milyen tényezők mellett és miként vették fel az adatokat, de összességében a pozitív összefüggések elsöprő győzelmet arattak szinte minden téren. (Az NYU Stern metaanalízisének eredményei - részlet) A Stern NYU professzorai ezek alapján azt találták, hogy a legerősebb ESG teljesítmény azonos kockázati szint mellett éves szinten akár 3,8%-kal is megnövelheti a hozamokat, amennyiben a befektetők közép-, vagy hosszútávon, tehát legalább 3, de még inkább 5 éven vagy azon túl gondolkodnak. Ez a hatás a hiteleknél is megjelenik, az MSCI adatai alapján egy-egy jó ESG értékeléssel a kölcsönök tőkeköltsége éves szinten 0,7%-kal is alacsonyabb lehet azonos paraméterek mellett. Fontos kiemelni azt is, hogy nem csupán önmagában annak van pozitív hatása, ha valaki jól teljesít ESG területen, hanem annak is, ha még gyengébbek az eredményei de azokat dinamikusan és következetesen javítja évről évre. Mi lehet az oka annak, hogy a környezeti és társadalmi hatásokra való aktív és tevékeny odafigyelés ténylegesen javítja a pénzügyi eredményeket is? Ahogy általában lenni szokott az összetett kérdéskörökben a válaszok is összetettek, bármennyire is szeretnénk egyszerű megoldásokat kapni, ahogyan azt a fenti ellentétes mítosz hívei is elhitetik önmagukkal. Így a kérdésre több, egymást erősítő válasz is adható, az előnyök több tényezőre vezethetőek vissza, amelyek közül az alábbiak jelentik a legfontosabb példákat. Alacsonyabb hosszú távú költségek. A megújuló energia már jó pár éve olyan szintre jutott el, hogy a legtöbb esetben az iroda, raktár, gyártelep épületeinek tetejére épített napelem a piaci beruházási költségeket tekintve is olcsóbb fajlagos energiaárakat jelent pár év után. Amennyiben ehhez valamilyen támogatás is társul, az tovább javítja a megtérülést, persze a rapszodikus szabályozás időközben valamelyest meg is nehezítheti a beruházások implicit nyereségét. Kisebb kockázat és energiafüggetlenség. Amennyiben egy vállalat az energiaszükségletét nemcsak napelemek, de energiatárolás, hőszivattyú, napkollektor, infrapanelek, elektromos autók révén minél kevésbé külső forrásokból oldja meg, annél kisebb a kitettsége a változó energiaáraknak, és azok változásának, vagy akár rendelkezésére állásának. Az orosz-ukrán háború kitörését követően a gázárak megugrása egy élénk és sokak számára fájó példa arra, hogy az energiafüggetlenség jelentősége mekkora is lehet. Magasabb bevételek. Bár Magyarországon ezt még valamelyest korlátozottan érzékeljük, de mind a fogyasztók, mind a munkavállalók világszerte egyre inkább érzékenyek arra, hogy kitől vásárolnak és kinek dolgoznak. A fiatalabb generációk ma már figyelembe veszik a döntésüknél azt, hogy mennyire figyel oda a környezetére a kérdéses vállalat. Ha ez valóban meg is történik, akkor az a vásárlók részéről nagyobb keresletet jelent, amíg a munkavállalók többet tesznek majd azért, hogy az eladások nőjenek, mivel emocionálisan is jobban kapcsolódnak a céghez, akinél dolgoznak. Az Unicredit Bank hazai felmérése alapján ma már a legfiatalabb korosztály 40%-a számára az egyik legfontosabb szempont az állások megpályázásánál az, hogy a munkáltató tesz-e eleget a fenntarthatóságért. Ugyanez az arány a teljes spektrumon belül is eléri a 30%-ot, és folyamatosan növekszik. (Az Unicredit Bank hazai felmérésének főbb eredményei) Magasabb hatékonyság. Az imént említett okok miatt a munkavállalók hatékonyabban is dolgoznak, hiszen motivációjuk jóval magasabb lesz, mint azoké, akik érzelmi alapon nem tudnak azonosulni munkaadójuk céljaival, vagy nem tartják ezeket hitelesnek. Ezáltal több és magasabb minőségű munka révén nagyobb értéket termelnek a vállalatnak és a kapcsolódó stakeholdereknek egyaránt. Kisebb kockázat a hatósági büntetésekkel összefüggésben. A környezetvédelmi szabályozás évről évre egyre szigorúbb lesz, még akkor is ha a gyakorlatban néha még most is azt tapasztaljuk, hogy az előírások nem mindig és mindenhol kerülnek betartatásra, vagy az ezekkel összefüggő büntetések nagysága gyakran nem képvisel kellő visszatartó erőt. Ám még ha ez is a helyzet - ami egyre kevésbé igaz még hazánkban is - ez akkor is pénzügyi kockázatot jelent a tulajdonosok számára, és közvetve valamennyi érintettnek is. Jobb megítélés a további stakeholderek részéről. Az sem mindegy egy vállalat számára, hogy mit gondolnak róluk például a beszállítók vagy a helyi közösség. Senki sem szereti azt látni, hogy a kismamák gyermekeikkel a kezükben tiltakoznak egy-egy gyár felépítése ellen a településük közelében, és bár sokszor ez nem jár sikerrel, de még Magyarországon is van erre ellenpélda. Kisteleken egy korábban tervezett akkumulátorgyár helyett a tiltakozások miatt ma már azt tervezik, hogy tortilla- és laskagomba üzem lesz a leendő ipari parkban. Az előkészítés pedig súlyos százmilliókba, milliárdokba is kerülhet, és nem kellő körültekintés, ESG stratégia hiánya miatt sok beruházó futhat bele hasonló pofonokba. Még ha sikerrel is járnak és átnyomják az ellenállással szemben a beruházást, a költségeik akkor is emelkedni fognak. (A Foxconn elleni tüntetés Milwaukeeban) A példákat szinte vég nélkül lehetne sorolni, de ennyi talán elég arra, hogy belássuk: a fenntarthatóság még ha morális kötelesség is, valójában jól felfogott, hosszú távú anyagi érdeke a vállalatoknak és a hozzájuk tartozó érintetteknek. Aki ezzel ma már nem foglalkozik megfelelő szinten, az pénzt fog veszíteni. A környezeti tényezők mellett persze a társadalmiak is igen fontosak, nem ritka esetekben még fontosabbak is. A cikksorozatunk következő részében ezekkel foglalkozunk részletesebben. Faluvégi Balázs 25 éve van jelen befektetés-szakmai területen, és több mint tíz éve foglalkozik etikus befektetésekkel, illetve a környezetre (environment), társadalomra (social) és felelős vállalatirányításra (governance) vonatkozó ESG elemzéssel. Társ-alapítóként startupjával elnyerte a BBVA nagybank globális versenyén a Legjobb Fintech a Fenntartható Pénzügyekért díjat. Megoldásaival és tanácsaival segítette többek között az egyik legismertebb hazai pénzintézetet, a régió egyik legnagyobb energiavállalatát, illetve az egyik legelismertebb magyar egyetemet ESG fejlesztésben. Blue Valew néven ezen a területen, saját, mindent átfogó módszertant alkotott meg. A számos tőzsdei cégnek és KKV-nak ESG tanácsadást és zöld finanszírozást elősegítő Stradamus Zrt. tanácsadó testületének a tagja.

#Vállalatoknak

Corporate Citizenship: Sokkal több, mint márkaépítés

A vállalatoknak ki kell venniük a részüket a társadalmi és környezeti problémák megoldásából. Ennek fontosságát az ügyfelek és a munkavállalók mellett a befektetők is felismerték: egyre értékesebbé válnak azok a cégek, amelyek hajlandók tőkét és erőforrásokat invesztálni a jobbító kezdeményezésekbe. Világszerte egyre fontosabbá válik a vállalatok társadalmi és környezeti felelősségvállalása (CSR), a fogyasztók, ügyfelek, munkavállalók mind nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy olyan cégek termékeit, szolgáltatásait vásárolják meg, olyan szervezeteknél vállaljanak munkát, amelyek a saját bevételeik és nyereségük – pénzügyi teljesítményük – mellett a fenntartható működést, a szociális és környezeti problémák orvoslását is fontosnak tartják. Ez ma már a befektetők számára is fontos: nem véletlen, hogy az olyan nagy befektetési és vagyonkezelők, mint világ legnagyobb pénzügyi beruházójaként ismert BlackRock is kiemelt szempontnak tekintik az ügyfeleik környezeti, társadalmi és vállalatirányítási teljesítményét. A kutatások szerint számos cég – köztük, ahogy a Scale Impact és a WHC felmérésből is kiderül, a kutatásban résztvevő hazai nagy cégek kétharmada – rendelkezik CSR- és/vagy ESG-stratégiával. Igen ám, de a szakemberek szerint sokuk sajnos még ma is kommunikációs eszközként, “PR 2.0-ként”tekint erre a tevékenységre – ezért is fontos, hogy mérhető, minősíthető legyen, valójában milyen hasznosságú, mekkora valós hatást (impactet) kiváltó programokat futtatnak. A felelősség öt lépcsője A Corporate Citizenship (magyarul“vállalati állampolgárság” – a szerk.) egy olyan, az amerikai Boston College szakemberei által kidolgozott keretrendszer, amely segíti a vállalatok szociális és-környezeti teljesítményének értékelését. Ez a cégek számára is fontos, hiszen ha objektíven fel tudják mérni, mekkora társadalmi és környezeti értéket teremtenek, hatékonyan demonstrálhatják, bemutathatják, kommunikálhatják azt a stakeholdereik felé. A Corporate Citizenship célja, hogy a vállalatok kivegyék a részüket a szűkebb és tágabb környezetükben élők életkörülményeinek javításából, a természetterhelés csökkentéséből, miközben a nyereségességüket is megőrzik. A keretrendszer kidolgozói szerint csak azok a cégek lehetnek igazán sikeresek, amelyek elkötelezettek az etikus gazdasági-üzleti működés mellett, és képesek egyensúlyt teremteni a saját pénzügyi céljaik, illetve a közösségük érdekei és a környezeti fenntarthatóság feltételei között. A vállalatok különböző fázisokon mennek át, amíg valóban jelentős társadalmi-környezeti hatást indukáló, transzformatív szervezetekké válnak. Ahhoz, hogy a Boston College által felállított ötlépcsős értékelési rendszer csúcsára érjenek, valóban komoly erőforrásokat kell fordítaniuk pozitív hatásaik maximalizálására, mélyen meg kell érteniük a közösségük, stakeholdereik érdekeit, szükségleteit, és a saját vállalati kultúrájukba, struktúrájukba is integrálniuk kell ezeket az elvárásokat, értékeket. A törvényi elvárásoknak való megfeleléstől a szociális és környezeti problémák valódi kezeléséig A Corporate Citizenship keretrendszer öt kategóriába sorolja a cégeket: Kezdő Elkötelezett Innovatív Integrált Transzformatív A Kezdő kategóriába azok a vállalatok tartoznak, amelyek nem fordítanak különösebb figyelmet a vállalati felelősségvállalásra, elsődleges céljuk, hogy megfeleljenek az alapvető törvényi elvárásoknak, reguláknak. A kis- és középvállalatok (KKV-k) közül sokan hosszú időre megrekednek ezen a szinten: az alapvető egészségügyi, munkabiztonsági és környezetvédelmi szabályozások előírásait ugyan képesek teljesíteni, de idő és erőforrások híján nem tudnak igazán részt venni a szűkebb és tágabb közösségük életében. Az Elkötelezett kategóriába tartozó vállalatok már jobban odafigyelnek a CSR-tevékenységükre: igyekeznek felmérni a stakeholdereik igényeit, elvárásait, és párbeszédre lépni velük, sőt, konkrét vállalásokat is tesznek, de még messze vannak attól, hogy a szervezeti normává tegyék a hatásmérést, az erőforrások CSR-tudatos elosztását, és hatékonyan integrálják a felelősségvállalást a mindennapi működésükbe. Az Innovatív kategóriába tartozó szervezetek átfogó CSR-tevékenységet folytatnak, rendszeres egyeztetéseket, konzultációt tartanak a stakeholdereikkel, és igyekeznek a szélesebb közvéleményt is érdemben, átláthatóan tájékoztatni arról, milyen társadalmi-környezeti szempontból hasznos vállalásaik, programjaik vannak. Az Integrált szintre lépő vállalatok már hivatalosan is beépítik a CSR-stratégiájukat a mindennapi működésükbe, a társadalmi-környezeti felelősségvállalás a filozófiájuk és a vállalatirányítási stratégiájuk integráns részévé válik. Folyamatosan monitorozzák az eredményeiket, és a CSR-tevékenységüket a munkavállalóik bevonásán, aktivizálásán, valamint a nonprofit szervezetekkel való stratégiai együttműködéseken keresztül üzletmenetük elidegeníthetetlen elemévé teszik. A Transzformatív cégek a “csúcsszint”: ők már valódi megoldásokat tudnak adni különféle társadalmi és környezeti problémákra. Tisztában vannak vele, hogy ha a felelősségvállalást a stratégiájuk alapvető részévé teszik, komoly versenyelőnybe kerülhetnek piaci versenytársaikkal szemben: jelentősen növelhetik az eladásaikat, értékesítéseiket, új piacokra léphetnek ki, a legjobb, legtehetségesebb munkavállalók között válogathatnak, olcsóbban, jobb feltételekkel juthatnak friss tőkéhez, és nagymértékben javíthatják a márkaimidzsüket, így igazán elkötelezett fogyasztókra tehetnek szert. "A cég egyetlen részvényese a Föld" A transzformatív cégek egyik legismertebb, jelentős globális hatást kiváltó képviselője a Patagonia. Yvon Chouinard, a világszerte népszerű amerikai sportszergyártó alapítója 2022 szeptemberében jelentette be, hogy a klímaváltozás elleni harcnak szenteli 3 milliárd dollárt érő vállalatát, annak minden bevételével együtt. A Chouinard-család két új szervezetre ruházta át a cég tulajdonjogát. A szavazati joggal járó részvényeket (2 százalék) a Patagonia Purpose Trust kapta, a maradék 98 százalékot pedig egy, a környezeti válság ellen harcoló civil szervezet, a The Hold Fast Collective, amely a nyereséget évente osztalék formájában veheti fel, hogy a klíma-adaptációra fordítsa. Támogatói szerint Chouinard ezzel a döntésével újradefiniálta a corporate citizenship fogalmát. "A cég egyetlen részvényese a Föld" – jelentette ki az üzletember a Fortune-nak nyilatkozva. Az 1973-ban alapított Patagonia régóta élen jár a környezet megőrzéséért folytatott küzdelemben. 1985 óta bevételei egy százalékát környezetvédelmi ügyekre fordítja 2002-ben részt vett a környezettudatos cégeket tömörítő 1% for the Planet megalapításában Használtruha-kereskedő leányvállalatával, a Worn Wear-rel együtt az elsők között szerezte meg a B Corp minősítést Kifejlesztett és a versenytársai számára is elérhetővé tett egy növényi alapú neoprén anyag gyártásáról szóló szabadalmat. A 2011-es Black Fryday előtt arra kérte a vásárlóit, ne vegyék meg egyik legsikeresebb termékét, mert annak gyártása komoly környezetterheléssel jár (ironikus módon ez a felhívás akkor megnégyszerezte az érintett termék eladásait) 2020-ban egy, a New York Times-ban közzétett hirdetésben hívta fel a figyelmet a klímaváltozás okozta problémákra

#ESG #Környezeti ügyek #Társadalmi ügyek #Vállalatoknak

Felelőtlen imidzsmosdatás: miért káros a greenwashing és a social washing?

A környezeti és társadalmi tudatosságot hirdető cégek egy része csak papíron működik felelősségteljesen, számos nemzetközi példa bizonyítja, hogy sokuk az ügyfelek és a befektetők megtévesztésére használja a “társadalmi és környezeti felelősségvállalást”. Pedig a tartalmatlan és megtévesztő üzenetek, a be nem tartott vállalások rájuk nézve is ártalmasak lehetnek. Az amerikai székhelyű, népszerű kávézóláncot, a Starbucksot sokáig a környezeti és társadalmi felelősségvállalás bajnokának tartották világszerte. A cég büszkén hirdette, hogy “száz százalékig etikus forrásból” szerzi be az alapanyagait, nagyvonalú juttatásokat ad a dolgozóinak, és támogatja a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolását. Egészen addig, amíg két évvel ezelőtt ki nem derült, hogy régi-új vezérigazgatója, Howard Schultz visszatérése után komoly pénzt és erőforrásokat öltek abba, hogy megnehezítsék Buffalo-i és New York-i munkavállalóik szakszervezetbe tömörülését. Rossz húzás volt: miután több dolgozó is a közösségi médiában “teregette ki a szennyest”, a Starbucks részvényértéke 13 százalékot zuhant, és több befektetési tanácsadó cég is visszaminősítette a besorolását. Idén újabb botrány rázta meg a vállalatot. Egy fogyasztóvédelmi szervezet beperelte őket, mondván félrevezetik a vásárlóikat, amikor azt állítják, hogy kizárólag etikus, fenntartható forrásból szerzik be a kávét és teát. A National Consumers League keresete szerint a Starbucks olyan farmokkal is szoros beszállítói kapcsolatban áll, ahol “súlyos emberi és munkajogi visszaélések történtek, köztük a gyerekmunkások dolgoztatása mellett erőszakos és égbekiáltó szexuális zaklatások és támadások is”. A Starbucks sellője, ami sokáig a felelős, fenntartható vállalati működés emblémájának számított, mára a greenwashing és a social washing jelképévé vált. De nem ők az egyetlen globális nagyvállalat, ami az elmúlt években hasonló botrányokba keveredett: olyan cégóriásokat is tetemre hívtak megtévesztő kommunikációjuk miatt, mint a Disney, vagy a Coca-Cola. Figyelemelterelés és a felelősség áthárítása a fogyasztókra A greenwashing (magyarul “zöldre festés” vagy “zöldre mosdatás”) viszonylag régóta ismert fogalom a környezettudatos vállalatok, szakemberek és fogyasztók körében. Egyik legtöbbet emlegetett példája a British Petroleum (BP) olajcég 2004-es kampánya, amelynek keretében a vállalat PR-esei megismertették a világgal a “karbonlábnyom” kifejezést. Mint kiderült, a fogalmat – amit ma már széles körben használnak az egyes fogyasztók környezeti hatásainak mérésére – egy, a BP-nek dolgozó reklámcég, az Ogilvy & Mather kreatívjai alkották meg azzal a céllal, hogy az egyszeri vásárlókra kenjék a klímaváltozás felelősségét. A cég olyannyira komolyan vette a kampányt, hogy még egy – ma már nem működő – “karbonlábnyom-számlálót” is elindított, hogy ezzel is presszionálja: nem ők, hanem mi, telhetetlen magánemberek tehetünk a folyamatosan emelkedő átlaghőmérsékletről, az egyre súlyosabbá váló aszályokról, a pusztító áradásokról, az erdőtüzekről és a többi, mindannyiunk életét egyre inkább megnehezítő környezeti extremitásról. A sellő a greenwashing és social washing jelképévé vált (Fotó: Nadine Shaabana/Unsplash) A greenwashing lényege, hogy a Starbuckshoz (Disney-hez, Coca-Cola-hoz, BP-hez stb.) hasonló cégek megpróbálják "zöld álca" mögé rejteni környezetkárosító tevékenységüket: hangzatos, de tartalmatlan kampányokkal, üres, vagy valójában elhanyagolható hatást elérő vállalásokkal elterelni a figyelmet arról, milyen károkat okoz – milyen komoly nyersanyag- és energiapazarlással, károsanyag-kibocsátással, a biodiverzitás veszélyes visszavágásával stb. jár – az üzletmenetük. Ilyenek azok a cégek is, amelyek tíz-tizenöt-húsz éven belül “zéró kibocsátást ígérnek”, de ezt azzal szeretnék elérni, hogy miközben töretlenül folytatják a fosszilis üzemanyagok kitermelését és elégetését, látványos erdőtelepítési projekteket indítanak – amelyek aztán tíz esetből kilencszer lényegében kudarcba fulladnak. A zöldre mosdatás hét főbűne 2007-ben a TerraChoice nevű (ma már az UL vállalatcsoportba tartozó) környezetvédelmi marketingcég hét pontban szedte össze a greenwashing “legfőbb bűneit”: azokat a tipikus módszereket, amelyekkel a vállalatok igyekeznek elkendőzni ellentmondásos gyakorlatukat. A Seven Sins of Greenwashing című kutatás szerint ezek: Rejtett trade-off: olyan bújtatott kompromisszumok, amelyek keretében egyes környezeti problémák egy részét orvosolják, miközben a többit változatlanul hagyják (pl.: a fenntartható módon gondozott erdők fájából alacsony energiahatékonyságú berendezésekkel klórral fehérített papírt készítenek) No-proof: olyan, nagy dérrel-dúrral beharangozott “környezetterhelés-csökkentési programok”, amelyek létezését és állítólagos hatásait valójában semmilyen bizonyíték nem támasztja alá (pl.: amikor egy cég bejelenti, hogy “az elmúlt két évben harminc százalékkal csökkentette a karbonlábnyomát”, de az ezzel kapcsolatos független vizsgálatokat, aduitokat, elemzéseket nem hozza nyilvánosságra) Bizonytalanság: az általános, agyonhasznált és kvázi bizonyíthatatlan megfogalmazások használata egy-egy céggel, termékkel, vagy szolgáltatással kapcsolatban (pl.: “zöld”, “fenntartható”, “természetes”, “etikus” stb.) Hamis védjegyek: a greenwashing egyik legextrémebb példája, amikor a cégek valójában nem létező vagy obskúrus minősítő szervezetek logót biggyesztik a termékeikre, hogy megtévesszék a fogyasztóikat Lényegtelenség: olyan valós állítások hangoztatása, amelyek valójában a környezeti ártalmak csökkentése szempontjából irrelevánsak (pl.: egy olyan összetevő kivonása egy cég termékeiből, amelyet korábban már betiltottak; vagy ha azzal dicsekszik egy vállalat, hogy csökkentette bizonyos káros anyagok kibocsátását, miközben a vonatkozó törvényi szabályozás miatt nem is lett volna más választása) Kisebbik rossz: olyan “környezetbarát intézkedések” bevezetése, amelyeknek ugyan lehetnek pozitív hatásai, de azok jelentősége elhanyagolható (pl.: amikor egy gyártó bejelenti, hogy évről-évre több műanyagot reciklál, miközben azt is megtehette volna, hogy környezetbarát anyagokkal váltja ki azok használatát) Nyilvánvalóan hamis állítások: minden greenwashing-bűnök legnagyobbika – amikor egy vállalat egész egyszerűen hazudik, megtévesztő, hamis állításokat tesz a kommunikációja során Képmutatás helyett példamutatást A RepRisk adatelemző cég 2023-as kutatása szerint azon cégek közel harmada, amelyek hajlamosak a greenwashinigra, a social washingtól (magyarul kb. “társadalomtudatosra fürdetés” – a szerk.) sem riadnak vissza. Ez egy viszonylag újkeletű fogalom: lényegében azt takarja, amikor egy vállalat a greenwashing mintájára eltúlozza, elferdíti, meghamisítja a társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos tevékenységét. Színleg kiáll bizonyos társadalmi-szociális kérdések mellet – mint a gyerekjogok, a munkavállalói jogok, a gendersemlegesség, vagy a kisebbségek támogatása –, de valójában nem vagy csak alig tesz valami ezeknek az ügyeknek az előmozdításáért. Nem elég kommunikálni (Fotó: Gilles Lambert/Unsplash) A social washing többféle formában – mint a félrevezető vállalati üzenetek terjesztése vagy hamis, öncélú márkaaktivizmus – manifesztálódhat. Lényegét talán a közkedvelt amerikai humorista, Bo Burnham fogalmazta meg a legfrappánsabban egy, a corporate engagement-videókat kifigurázó szkeccsében: “A kérdés ma már nem az, hogy »szeretnél-e Wheat Thins-t« vásárolni például, hanem az, »támogatod-e a Wheat Thins-t a lyme-kór elleni elkötelezett harcában«.” A Guardian 2022 augusztusában megjelent cikkében több találó példát is hozott a social washingra: A Marks & Spencer kiskereskedelmi élelmiszerlánc a Pride-hónap alatt piacra dobott egy “LGBT-szendvicset”, amit az olyan országokban nem forgalmazott, ahol az azonos neműek kapcsolatát tiltják vagy szankcionálják. Az Audi a Super Bowl híres reklámblokkjában sugárzott hirdetésében bátran kiállt a nemek közötti egyenlőség mellett – miközben alig dolgoztak nők a menedzsmentjében, az igazgatótanácsában pedig egyetlen nő sem kapott helyet. A megoldás az átláthatóság A greenwashing és a social washing terjedése komoly veszélyeket rejt magában. És nem csak a természeti környezetre vagy a társadalomra nézve: a megtévesztő kommunikációs módszerekkel operáló vállalatok maguk is jelentős károkat szenvedhetnek a saját ártó gyakorlatuk miatt. A “rajtakapott” cégeknek gyakran azzal kell szembesülniük, hogy súlyosan megrendül bennük az ügyfeleik, a munkavállalóik és a befektetőik bizalma. Ilyen volt például a Volkswagen esete a meghamisított emissziós adatokkal. A kapcsolódó botrányok nyomán – ahogy a Starbucks korábban említett példája is mutatja – jelentősen veszthetnek a piaci értékükből. A munkavállalói jogok visszavágása, a sokszínűség, méltányosság és befogadás (Diversity, equity and inclusion – DEI) követelményeinek figyelmen kívül hagyása komolyan növelheti a működési költségeiket, ronthatja a termelékenységüket, és növekvő fluktuációt okozhat. A greenwashinggal és social washinggal “hírbe hozott” cégekre komoly bírságokat szabhatnak ki a szabályozó testületek, és a fogyasztóvédelmi szervezetek is a bíróság elé citálhatják őket. A szakértők egyetértenek abban, hogy ezeknek a káros gyakorlatoknak csak nagyobb átláthatósággal, hatásméréssel, széles körben elfogadott minőségbiztosítási sztenderdek bevezetésével, és nem utolsósorban szabályozással lehet gátat szabni. Egyre fontosabbá válik az auditálás, a hiteles tanúsító, akkreditációs rendszerek bevezetése, és az érdekeltek, a stakeholderek elköteleződésének erősítése.

#ESG #Társadalmi ügyek #Vállalatoknak

A társadalmi egyenlőtlenségek enyhítése üzleti érdek

Nem elég környezeti szempontból fenntartható módon működni: ha a vállalatok nem veszik ki a részüket a társadalmi-szociális problémák megoldásából, a saját jövőjüket is veszélybe sodorhatják. A növekvő elszegényedés komolyan erodálhatja a fogyasztói bázisukat, megbéníthatja a beszállítói láncaikat, és nagyban megnehezítheti a tehetséges fiatalok belépését a munkaerőpiacra. A kétszázötven multinacionális vállalat vezető menedzsereit tömörítő World Business Council for Sustainable Development (Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért) jelentése szerint az üzleti vállalkozások vezetőinek fontos megérteniük, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek enyhítése nem a kormányok felelősége csupán: nekik is ki kell venniük a részüket az olyan problémák megoldásából, mint a növekvő elszegényedés vagy a leszakadó rétegek egyre mélyülő egzisztenciális válsága. Caroline Rees, a Shift társalapító-elnöke szerint az üzleti szektor az elmúlt évtizedekben túlságosan el volt foglalva azzal, hogy a költséges tevékenységek kiszervezésével maximalizálja a nyereségét. Mint mondja, az outsourcing-mánia lenyomta a béreket és tovább növelte a vagyoni egyenlőtlenségeket. “Ennek a gondolkodásmódnak a negatív hatásai az alacsony keresetű munkavállalókat és a marginalizált közösségeket sújtották a leginkább. Természetes és magától értetődő dolog, hogy a vállalatok részt vegyenek ennek a problémának a megoldásában” – írja a jelentésben. Morális felelősség és jól felfogott üzleti érdek Rees szerint a cégeknek nem csak morális kötelessége, hanem jól felfogott üzleti érdeke is a társadalmi egyenlőtlenségek enyhítése. “Ez már csak kockázatkezelési szempontból is fontos – hangsúlyozza. – Ahogy a Covid-járvány tanulságai is megmutatták, a mesterségesen alacsonyan tartott költségek miatt a beszállítói láncok sérülékennyé váltak, számos iparágban a beszállítóknak arra is alig van pénzük, hogy a munkavállalóikat megfizessék, nem hogy a fenntartható működésbe invesztáljanak. Nem csoda, hogy amikor beütött a járvány, komplett ellátási láncok omlottak össze.” Rees hangsúlyozza: a morális és működési kérdések mellett a vállalatoknak az egyre szigorúbbá váló ESG-szabályozás miatt is foglalkozniuk kell a társadalmi felelősségvállalás kérdésével. ”Európában a szabályozó testületek egyre komolyabban veszik az emberi jogokkal kapcsolatos átláthatóság kérdését. Észak-Amerikában olyan jogszabályokat hoztak, amelyek csak akkor engedik a cégek számára, hogy magas kockázatfaktorú országokból importáljanak, ha bizonyítani tudják, hogy az általuk behozott termékek előállításában nem alkalmaztak kényszermunkát” – húzza alá, hozzátéve: fontos, hogy a cégek az emberi jogi szempontokat is “ugyanolyan rigorózusan monitorozzák és menedzseljék, mint bármely más üzleti folyamatot”. A “net-zéró jövőre” való átállás közben az emberekről sem feledkezhetünk meg Gerbrand Haverkamp, a World Benchmarking Alliance ügyvezető igazgatója szerint “a »net-zéró jövőre« és a környezeti fenntarthatóságra való felkészülés “magától értetődő folyamat. A vállalkozások nem működhetnek sikeresen egy összetört bolygón.” Mint mondja, mindennek ellenére fontos szem előtt tartani azt is, hogy a környezetei fenntarthatóság biztosításának negatív hatásai is lehetnek. “Ha a cégek elhatározzák, hogy »x« millió tonnával csökkentik a karbon-kibocsátásukat, és »Y« millió hektár tönkretett termőföldet helyreállítanak, de közben nem törődnek azzal, hogy ennek milyen tovagyűrűző hatásai lehetnek az emberekre nézve, komoly problémákba szaladhatnak bele” – hangsúlyozza. Haverkamp szerint fontos, hogy a “nature-positive” gazdálkodásra való átállás közben az emberek érdekeiről sem feledkezzünk el. “A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a cégeknek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a munkavállalóikra, a közösségeikre és a beszállítóikra.” Példaként az élelmiszeripart hozza fel. “Az elmúlt években egyre több nagy élelmiszertermelő és kereskedő jelentett be ambíciózus fenntarthatósági terveket. Miért? Azért, mert rájöttek, hogy a klímaváltozás miatt jóval kevesebb és rosszabb minőségű terméket tudnak piacra dobni. A klímaváltozás hatásainak enyhítése azonban komoly terheket ró a beszállítóikra is: ahhoz, hogy új, klímatudatosabb termelési módszereket vezessenek be, tudásra, erőforrásokra és tőkére van szükségük.” Haverkamp szerint a multinacionális nagyvállalatoknak kutya kötelességük, hogy segítsék a beszállítóikat az átállásban. “Ez nekik is érdekük, hiszen – mivel nem valószínű, hogy egyik pillanatról a másikra át tudják szervezni a beszállítói láncukat –, súlyos termékhiánnyal szembesülhetnek, ha nem segítenek nekik abban, hogy adoptálják az új fenntarthatósági céloknak megfelelő módszereket. Az a cég, amelyik az oktatásba invesztál, a saját jövőjébe invesztál Laurent Freixe, a Nestlé latin-amerikai divíziójának vezetője szerint a cégeknek a leszakadó rétegek oktatásába is invesztálniuk kell. “Azt, hogy milyen súlyos következményei vannak annak, ha emberek tömegei esnek ki a munkaerőpiacról először jó egy évtizeddel ezelőtt tapasztaltuk meg – írja. – Akkoriban a Nestlé Europe ügyvezető igazgatója voltam, és első kézből tapasztaltam meg, hogyan hatott a gazdaságra a 2008-as válság nyomán kialakult 25 százalék körüli munkanélküliség.” Frexie hangsúlyozza, a munkanélküliség nem csak az egyes emberek életét keseríti meg: magára a gazdaságra is ártalmas hatással van. “Azok az emberek, akik nem dolgoznak, kevesebbet költenek, ami visszaeső fogyasztást és csökkenő befektetési kedvet eredményez” – fejtegeti. Mint írja: minden üzletember tisztában van azzal, versenyképességi szempontból mennyire fontos a tehetséges és jól képzett munkaerő. “A digitális technológiák elterjedése és klímaváltozás okozta kihívások miatt a világ egyre gyorsuló változásban van. Olyan problémákkal kell szembenéznünk, amelyekre a fiatal munkavállalók tudnak igazán hathatós választ adni. Tisztában vannak azzal, milyen fontos, hogy elhárítsuk a minket fenyegető veszélyeket, és megvan az »étvágyuk« hozzá, hogy a változás élére álljanak” – emeli ki. Frexie szerint ezért is különösen fontos, hogy a vállalatok a hatékony, jó minőségű és mindenki számára elérhető oktatásba fektessenek. “Ha a fiatalok nem tudnak belépni a munkaerőpiacra, a cégek komoly lehetőségektől esnek el. Ahelyett, hogy agilissá és innovatívvá válnának, lemaradhatnak az egyre erősebbé váló versenyben.”

#ESG #Vállalatoknak

Nagyvállalati úri muri?! – ESG KKV Special – 1./10. rész

Az ESG ellen az egyik legfőbb ellenérv, hogy a nagyvállalatok irányítási struktúrájához, működési módjához és erőforrásaihoz igazodik elvárásrendszerében. Mit kezdhet ezzel egy mikro-, kis- vagy közepes vállalkozás? 10 részes cikksorozatunk az ESG-t járja körbe KKV-méretben és értelmezésben. Mert bizony az ESG már nem csak nagyvállalati úri muri! Egy újabb betűszó Minden aktuális ESG konferencián elhangzik a vád, hogy nem tudják az emberek, mi is az az ESG. De hát miért is kellene egy szakmai betűszót mindenkinek ismernie?! – tehetnénk fel jogosan a kérdést. Hiszen az ESG egy pénzügyi szakmának szóló terminológiaként indult, ami a vállalatok környezeti, társadalmi és irányítási kockázatait és hatásait hivatott pénzügyi elemzésekbe integrálható formára és nyelvre lefordítani. Amit ESG alatt értünk, sokan vállalati fenntarthatóságnak és felelős vállalatirányításnak hívnak. Nem újkeletű arról beszélni, hogy mit jelent kevesebb erőforrást felhasználni, hatékony hulladékgazdálkodást vagy energiafelhasználást megvalósítani, betartani a munkavállalói jogszabályokat, képzés és fejlesztés során segíteni a munkatársak elégedettségét és felkészültségét, biztosítani a biztonságos és egészséges munkakörülményeket, vagy szabályok és utasítások mentén biztosítani, hogy minden munkatárs tudja a vállalat értékeit, elveit, működésrendjét és feladatát a jogszerű működésben. Ha a fenntartható és felelős vállalati működés is ezt jelenti, mégis miért van szükség az ESG-re? Vegyünk hát sorra néhány okot: Egységes, sztenderdizált, objektivizálható nyelvezet és számadatrendszer kell az üzleti szektor környezeti és társadalmi hatásairól annak érdekében, hogy jól mérhessük a teljesítményt, a javulást és hatékonyan lehessen szakpolitikában vagy finanszírozásban beavatkozni. Annak érdekében, hogy a gazdaság valóban átálljon egy zöld transzformációra, szükség van a gazdaságot mozgató pénzáramok tudatos zöld irányba terelésére: ehhez pedig tudni kell, hogy mely iparágak, cégek, technológiák, ellátási láncok tesznek eleget a fenntarthatósági célokért, kiknek a teljesítmény-adatai érdemlik meg a jövőbeni finanszírozást. A potyautasok és zöldrefestők (greenwashing alkalmazók) minimalizálása érdekében egyre szélesebb körben és egyre mélyebb szinten kell elvárni a nyilvános adatszolgáltatást és az információk és adatok tanúsítását, minősítését. A zöld fókusz és sürgető intézkedések ugyanakkor nem eredményezhetik a társadalmi egyenlőtlenségek újragenerálódását, figyelnünk kell rá, hogy senkit ne hagyjunk hátra és közben sokszínű, befogadó társadalmat építsünk, így a környezeti, társadalmi és etikai pillért egyszerre kell értékelni és a köztük lévő függőségeket, trade-off-okat (átváltásokat és ellentmondásokat) is kezelni kell. Minderre hivatott az ESG, a betűszó által képviselt átvilágítás, mérés és beszámolás. Hiszen nézzünk a tükörbe és valljuk be magunknak: az üzleti szektor kudarcot vallott. Évtizedek óta bizonyíték van rá, hogy elégtelenül működnek az üzleti folyamatok, és nem elég hatékonyak az intézkedések a káros környezeti és társadalmi hatások és kockázatok kezelésében, mégsem történtek valódi elköteleződések és hatásos változtatások. Az 1990-es években felháborodást keltett a Nike gyermekmunkásokkal kapcsolatos botránya és jogszabályok hada született azóta (pl. az Egyesült Királyságból eredeztethető Modern Slavery Act), mégis 2019-ben a Samsung, 2020-ban a H&M, 2022-ben a Hyundai, 2024-ben pedig az Armani vagy a Temu szerepel gyermek- és kényszermunka vádjával a médiában. De a foglalkoztatási kérdések mellett a klímaváltozás is hasonló trendet mutat: bár 2016-ban megszületett az aláírás a Párizsi Klímaegyezményen és az egyértelmű célkitűzés, mégis látjuk, hogy messze elmaradnak a zöld technológiák, a körforgásos gazdaság a várthoz képest, a karbonkibocsátás pedig továbbra is túl magas. A biodiverzitás állapotáról már ne is beszéljünk! S biztosan sokat szenved az Olvasó is a szélsőséges időjárástól vagy az aszálytól, ami csak fokozódik, ha folytatódnak a jelenlegi trendek. A Fenntartható Fejlődés Célok (Sustainable Development Goals – SDGs) éves haladási jelentésében pedig szomorúan olvashatjuk, hogy bizony a legtöbb terén csak toporgunk. Emiatt a jogszabályalkotók és általuk/velük együtt a finanszírozói szektor is szigorodik, hiszen szeretnénk, ha minden munkabér, beszerzési költség, beruházás, projekt a fenntarthatósági célokhoz járulna hozzá mostantól. A globális iránymutatásoknak, jelentéstételi keretrendszereknek, sztenderdeknek és szabályozásoknak nem csak a transzparencia a célja, hanem az elszámoltathatóság növelése a cégek teljes értékláncára. Mit jelent ez? Nem csak adatok és információk publikussá tételét, de azokkal kapcsolatos véleményezés, kérdezés, számonkérés, felelősségre vonás lehetőségét is – a közös tanulás és fejlődés céljából. KKV érintettség A jogszabályok többsége a nagyvállalatokat regulázza először: óriáscégek, tőzsdei cégek, közérdeklődésre számot tartó cégek vannak a fókuszban. De már egy, két, három év alatt eljutunk akár a 250 vagy 150 fős cégekhez bizonyos témákban, így senki sem várakozhat tétlenül, a felkészülés versenyképességi kérdés lesz. Miért? Mert nemzetközi és nagyvállalati vevők, fenntarthatóság iránt elkötelezett cégek beszerzési tendereiben, ajánlatkéréseiben alapelvárás lesz az ESG szerinti adatszolgáltatás. Aki készen áll, ringbe szállhat, aki nem, kinn ragad. Piacvédésnek hívhatjuk ezt. Mert a bankok, pénzügyi intézetek átvilágítják a vevőiket, a vállalati ügyfeleket és a projekteket, valamint számos klímaváltozással és társadalmi kihívásokkal kapcsolatos információt és adatot kérhetnek. Hívhatjuk ezt is piacvédésnek. Mert az EU-s és egyéb vállalatfinanszírozást szolgáló pályázatokban előnyt jelent, ha valakinek bizonyítéka lesz környezettudatos, társadalmilag felelős vagy antikorrupciós erőfeszítéseire vonatkozóan. A piaci helyzet erősítése ez. Mert egyre nagyobb szerepe lesz a tanúsítványoknak, minősítéseknek, és akinek hamarabb és/vagy jobb eredménye lesz, előnyt élvezhet döntési helyzetekben. A piaci helyzet erősítése ez is. Mert olyan komplex problémákkal néz szembe az emberiség, amelyeket csak innovációk és újszerű megoldások révén tud kezelni, ha ez egyáltalán lehetséges. Ehhez pedig elengedhetetlenek az új termékek, szolgáltatások és üzleti modellek, együttműködések, amelyek bárhol megszülethetnek, kis- és közepes vállalatoknál még hamarabb is, mint a lomhább nagyvállalatoknál. Hívjuk ezt piac építésnek vagy piacteremtésnek. Csak, hogy néhány mozgatórugót említsünk. S mely KKV ne szeretné megvédeni vagy erősíteni a piaci helyzetét, netán új piacokra betörni vagy azokat megalkotni? Mi tehát a feladat? Minden szervezet, mérettől, iparágtól és életciklustól függetlenül jó, ha elvégzi a következő öt alapvető lépést: Hatásvizsgálat: hogyan hatok a környezetre, emberekre, üzleti kultúrára? Vagyis az aktuális és potenciális pozitív és negatív környezeti, társadalmi, etikai hatásokat kell azonosítani, felmérni a vállalat teljes működésében, értékláncában. Jövőelemzés: milyen kockázatokkal és lehetőségekkel kell szembenéznem? A gazdasági (pl. várható geopolitikai konfliktusok, növekedési vagy inflációs várakozások), környezeti (pl. növekvő erőforráshiány, zöld szabályozások növekedése, elérhetőbb zöld technológiák), társadalmi (pl. elszegényedés növekedése, közöny erősödése, új generációs elvárások megjelenése, szükségszerű klímavándorlás , atipikus foglalkoztatás iránti igény növekedése) és etikai (pl. korrupciós érzékelés és kockázatfelmérés javulása, döntéshozatali formák sokrétűsége, erősödő érintetti bevonás igénye és szabálya) trendek kapcsán felmérni és számszerűsíteni, hogy melyek milyen mértékben befolyásolhatják a cég pénzügyi sikerességét rövid, közép és hosszú távon. Önvizsgálat: mi végre létezem? Önvizsgálatot kellene tartani, hogy a szervezetem milyen célokat szolgál, mennyire méltányosan részesülnek az értékteremtésből az érintettjeim, milyen ügyet szolgál a gazdasági tevékenységem és eredményem? Összességében mennyire támogatják a klímasemleges, erőforrásfüggetlen és inkluzív növekedést a céljaim? ESG vállalatirányítás: felelősen működöm? Ki kell tűzni konkrét, elérhető, de ambiciózus környezeti, belső és külső társadalmi és etikai célokat, s azok elérését támogató akcióterveket kell kidolgozni és megvalósítani, majd az ezzel kapcsolatos eredményeket és hatásokat mérni. ESG adatszolgáltatás és beszámolás: őszintén elmondom? Ki kell alakítani azt a jogszabálynak megfelelő és akár azon is túlmutató önkéntes ESG adatszolgáltatást és beszámolást, amely mind az érintettek számára biztosítja a felelős, fenntarthatóságot támogató döntéshozatalt, mind a vállalat számára a folyamatos fejlődés és megújulás lehetőségét. Ezeket a feladatokat a cikksorozatban kifejtjük és gyakorlati példákon keresztül végigvesszük a KKV méretre és erőforrásokra szabva. A KKV-k szerepe és felelőssége Talán az Olvasó is úgy látja, de bizonyosan vannak még jó páran, akik úgy gondolják mikro-, kis- vagy közepes vállalatot vezetve, hogy „de hát nem rajtam múlik ”, hiszen az én hatásaim elenyészőek. De ez tévedés! A mikro, kis- és közepes vállalkozások a káros kibocsátás 60-70%-áért felelnek. 2023-ban az OECD országokban a KKV-k az üzleti szektor CO2 kibocsátásának 50%-áért felelősek, miközben csak 10%-uk méri saját és értékláncának kibocsátását, és 22%-uk nem tudja mi az a „net-zero”. 2022-ben az EU-ban a KKV-k a vállalati CO2 kibocsátás 62%-áért feleltek: globálisan a KKV-k a hulladékkibocsátás 70%-áért felelősek (30.8 millió tonna hulladék). Az KKV-k azösszes hazai vállalat 90%-át teszik ki, a foglalkoztatottak 60-70%-a dolgozik nekik, és a hozzáadott érték 50%-át termelik meg Magyarországon.Ezz az arány egyébként az EU-ban is hasonló.Így hát ne csak kötelességből vagy üzleti érdekből vágjon bele minden KKV a fenntartható és felelős működés megerősítésébe, hanem azért is, mert sok kicsi sokra megy és együttesen jelentős pozitív hatást tudunk elérni. A fenntartható és felelős beszerzés tematikájú cikksorozat az Alternate Tanácsadó Kft. támogatásával készült, a cikkek szerzői a vállalkozás munkatársai. Jelen cikk szerzője Fertetics Mandy, nemzetközi felelős beszerzés szakértő és számos országban végzett beszállítói auditokat is személyesen. www.alternate.hu

Továbbiak betöltése

Scale Impact Nonprofit Kft.

SZÉKHELY:
1038 Budapest, Temes utca 11. E. ép. 1.

ADÓSZÁM:
29306972-2-41

TELEFONSZÁM:
+36 30 587 9054

EMAIL:
info@scaleimpact.hu

2024 © Hello Nonprofit | adatkezelés |

Powered by Scale Impact Kft.

Made with by WPViking Agency

Kiemelt támogatónk

Támogatóink