david.imre

Kategória

Kategória
  • ESG
  • Jógyakorlatok
  • Nonprofitoknak
  • Sikersztorik
  • Társadalmi ügyek
    • Egészség
    • Leszakadó régiók
    • Társadalmi diverzitás
  • Társadalmi vállalkozás
  • Vállalatoknak

Címkék

Címkék
  • #civilek
  • #társadalmi vállalkozás
  • adománygyűjtés
  • adománytaxi
  • befektetés
  • brandépítés
  • civil szervezet
  • civilek
  • civl szervezetek
  • CSR
  • design sprint
  • egészségügy
  • ESG
  • fejlesztés
  • fundraising
  • google
  • healing communications
  • impact
  • jótékonyság
  • kkv
  • kommunikáció
  • környezetvédelem
  • mi
  • nomnprofit
  • nonprofit
  • olaszliszka
  • service design
  • társadalmi hatás
  • társadalomtudatosság
  • tréning
  • vállalatok
  • vállaltok
#Szerzőink

Polgár-Podonyi Krisztina

közgazdász, ESG specialist A stratégiai tanácsadás és vezetői döntéstámogatás területéről szűkítette a fókuszát a fenntarthatóság kihívásaira, különös tekintettel az ESG környezeti pillérére. Célja a körforgásos gazdaság megteremtése a telekommunikációs szektorban. Szabadidejében CEMS - CORVINUS alumna, és az UNICEF szakmai mentoraként is dolgozik. A Green Business Academy Network aktív tagja.
#Környezeti ügyek #Környezetszennyezés #Lakhatás #Társadalmi ügyek

Szakértők szerint itt az ideje, hogy az EU felkészüljön a klímamenekültek fogadására

A pusztító aszályok, hőhullámok, viharok és más, a globális felmelegedéssel együtt járó extrém természeti jelenségek miatt emberek tíz- és százmilliói veszíthetik el az egzisztenciájukat. Egy friss tanulmány szerint, ha el akarjuk kerülni a világméretű humanitárius krízist, át kell gondolnunk a menekültek jogállását szabályozó genfi konvenciót. A klímaváltozás nem csak környezeti, hanem emberi jogi kérdés is. A globális felmelegedés katasztrofális hatásai már ma is érezhetők: világszerte egyre több térségből érkeznek jelentések pusztító aszályokról, árvizekről, erdőtüzekről, tájfunokról és más extrém időjárási jelenségekről. A klímaváltozásnak komoly szociális hatásai vannak, amelyek paradox módon nem a legnagyobb kibocsátónak számító, fejlett iparral rendelkező országokban – hanem épp ellenkezőleg, a jóval kisebb karbonlábnyommal bíró, szegényebb országokban éreztetik leginkább a hatásukat, ezzel is tovább mélyítve a súlyos társadalmi egyenlőtlenségeket. A klímaváltozás cseppet sem “demokratikus" folyamat, hiszen éppen azokat az embereket, közösségeket sújtja leginkább, akik a legkiszolgáltatottabbak – és akik a legkevésbé tehetnek erről a mindannyiunkat érintő problémáról. Ők azok, akiket Theodota Nantsou, a WWF Görögország stratégiai vezetője és Konstantinos Vlachopoulos, a Görög Menekültügyi Bizottság kutatója a Social Europe-on megjelent közös cikkükben a klímaváltozás “láthatatlan áldozatainak”neveznek. ”Bibliai mértékű exodusra” készülhetünk A klímaváltozás még viszonylag alacsony átlaghőmérséklet-emelkedés mellett is világszerte emberek tíz- és százmilliónak megélhetését veszélyeztetheti. A szakemberek szerint a következő években tömeges klímamigrációra kell számítanunk: ahogy António Gueterres ENSZ-főtitkár fogalmazott “biblia mértékű exodusra” készülhetünk. Közelmúltban megjelent közös jelentésükben a WWF Görögország és a Görög Menekültügyi Bizottság szakértői azt írják, az Európai Uniónak fel kell készülnie a közelgő bevándorlási hullám fogadására, és olyan egységes jogszabályi keretet kell teremtenie, amely megfelelő védettséget biztosít a klímakatasztrófák elől menekülő tömegeknek. Nantsou és Vlachopoulos szerint az EU-nak ezekre az emberekre is ki kell terjesztenie a menekültjogot, és ezzel “humanitárius alapelveihez híven” példát mutatnia a világ fejlett országainak. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change – IPCC) 2023-as jelentése szerint már az ipari forradalom előttihez viszonyított 2-4 fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedés is elkerülhetetlenül nagyarányú menekülthullámhoz vezethet: akár egymilliárd, főként Afrikában, Ázsiában lés Észak-Amerika egyes területein élő ember kényszerülhet rá, hogy a klímaváltozás miatt elhagyja az otthonát. A szakértők felhívják a figyelmet: ezek az emberek nem jobb lehetőségeket, stabilabb egzisztzenciát keresve döntenek majd a költözés mellett, hanem puszta kényszerűségből, azért, mert a lakóhelyükön olyan katasztrofálissá válnak a körülmények, ami már a puszta túlélésüket fenyegetheti. A genfi konvenció kiterjesztését javasolják A genfi konvenció értelmében a “migránsok” és a “menekültek” más jogi elbírálás alá esnek, jelenleg csak azok részesülnek nemzetközi védelemben, akik “faji, vallási okok, nemzeti hovatartozásuk, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozásuk, vagy politikai meggyőződésük” miatt kénytelenek elhagyni a lakóhelyüket. Nantsou és Vlachopoulos szerint itt az ideje, hogy a döntéshozók újragondolják ezt a szabályozást, és azokra is kiterjesszék a nemzetközi menekültstátuszt, akiknek a klímaváltozás extrém hatásai miatt kell elmenekülniük a lakóhelyükről; ezzel megelőzhetővé válna, hogy globális méretű humanitárius krízis alakuljon ki. A szakértők kiemelik, egyes európai országokban – köztük Cipruson, Olaszországban és Finnországban – már ma is jogszabály tiltja, hogy kiutasítsák azokat, akik környezeti katasztrófák miatt voltak kénytelenek elmenekülni a hazájukból. Mint írják, ez az a jogi szemléletmód, amit egységesíteni és európai szinten is adaptálni kellene. A jelentés szerzői szerint a genfi egyezmény kiterjesztését az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) és a Nemzetközi Migrációs Szervezetnek (IOM) kellene kezdeményeznie. Ezt követhetné az EU-s szintű szabályozás megváltoztatása, amely az ukrán-orosz háború elől menekülő emberek átmeneti befogadását szabályozó, 2022-ben elfogadott keretrendszerre épülhetne. Mint írják, kiemelten fontos, hogy a klímamenekültek számára is biztosítsák a tanuláshoz, munkavállaláshoz, szociális és egészségügyi ellátáshoz való jogot. “A klímakrízis okozta veszteségek és károk enyhítése a fejlett országok kötelessége és morális felelősége” – írják a jelentés szerzői, hozzátéve: a várható "klíma-exodus" csak komoly nemzetközi összefogással lehet kezelhető.
#Környezeti ügyek #Környezetszennyezés #Nonprofitoknak #Társadalmi ügyek #Vállalatoknak

”Nem szabad a hétvégi legénybúcsús turizmusra alapozni” – Interjú Adriány Csengével, az Innotime Hungary fenntartható turizmussal foglalkozó szakértőjével

Egy friss kutatás szerint a megfelelő fejlesztésekkel néhány éven belül duplájára nőhet a Budapestre látogató turisták száma. Kérdés, hogy lehet-e kezelni a megnövekedett forgalmat, van-e valódi esély arra, hogy a magyar főváros elkerülje a Barcelonához hasonlóan népszerű turistaparadicsomok sorsát, és a lakói számára is élhető, környezeti szempontból is fenntartható város maradjon. A McKinsey & Company kutatócég idén júliusban közzétett jelentése szerint átgondolt és következetesen végigvitt fejlesztésekkel 2030-ra a jelenlegi duplájára nőhet a Budapestre érkező turisták és az általuk itt töltött vendégéjszakák száma. A Budapest Awaits: Fulfilling the city’s tourism potential című kutatásban azt írják, ezzel egyidejűleg az idelátogatók költése is jelentősen, akár két-háromszorosára nőhet; a magyar főváros egyedi lehetőségeit kamatoztató “turisztikai reneszánsz” 23-49 ezer új munkahelyet teremhet és éves szinten 1,5-2 százalékkal növelheti a hazai GDP-t. A szakértők szerint a jelenlegi évi 3,2 millióról 2030-ra “konzervatív becslés szerint” ötmillióra, progresszív becslés szerint pedig akár 7 millióra nőhet az idelátogató utazók száma. Ezzel a vendégéjszakákat tekintve is felzárkózhatnánk az európai listavezetőkhöz: Bécshez, Prágához, Berlinhez, Milánóhoz, Lisszabonhoz vagy Barcelonához. Szép törekvés; kérdés, hogy hogyan lehet egy ilyen mértékű turisztikai fejlesztést környezeti szempontból is fenntartható módon megoldani, ráadásul úgy, hogy közben az itt élők számára is élhető maradjon a város. Egyre többen szeretnének fenntarthatóan utazni Adriány Csenge, az Innotime Hungary Kft. szakértője szerint az utazással óhatatlanul együtt járó környezetkárosítás, károsanyag-kibocsátás ellenére is van fenntartható, pontosabban mérsékelten környezetszennyező turizmus. “Ha a »fenntartható turizmusról« beszélünk, akkor tulajdonképpen a »low-impact turizmusról« beszélünk: az utazásna olyan formáiról, amelyek során a turisták a súlyosan környezetszennyező légi vagy közúti közlekedés helyett inkább az alacsony kibocsátású közlekedési formákat – köztük a közösségi közlekedést, a kerékpározást, vagy a túrázást – választják" – mondja. Adriány Csenge szerint a turizmus környezetbarátabbá tételéhez az kell, hogy mind az állami szervek, mind a vállalkozók, mind a fogyasztók megértsék, mennyire fontos, hogy a fenntarthatóságot szem előtt tartva gondolkodjanak. Lévén keresleti piacról van szó, a legfontosabbak, persze, maguk a turisták. “Ma már bárki dönthet úgy, hogy környezetkímélő módon utazik, hogy olyan helyekre látogat el, ahol a fejlesztések és a szolgáltatások terén is komolyan veszik a fenntarthatóságot, ahol a helyi lakosok, vállalkozók által előállított termékeket vásárolhatják meg, ahol valódi betekintést nyerhetnek az ott élők kultúrájába – sorolja. – Nem kell messzire menni, a szomszédos Szlovéniában például közel tíz éve indították el a Slovenia Green-programot, aminek köszönhetően ma már a vendégéjszakák közel kilencven százalékát fenntartható desztinációkban töltik a turisták." A szakember úgy látja, a fogyasztók részéről is egyre nagyobb az igény, hogy fenntartható módon utazhassanak. “Az emberek többsége ma már Magyarországon is azt mondja, szeretne környezetbarátabb módon kikapcsolódni – fejtegeti – Igaz, ebből a szempontból még kicsit »kétlelkűek« vagyunk, az igazán elkötelezett környezetvédőkön kívül alig találni valakit, aki komolyan utánanézne annak, hogy hova, milyen feltételekkel és milyen módon utazhat el, ha kímélni szeretné a bolygót.” Az Innotime Hungary fenntartható turizmus szakértője szerint éppen ezért fontos, hogy az önkormányzatok, a szállásadók, a helyi szolgáltatók aktívan kommunikáljanak a potenciális fogyasztóikkal. “Fel kell hívni a figyelmüket arra, milyen fenntartható utazási, kikapcsolódási lehetőségeket tudnak kínálni a számukra, mert akkor nagyobb valószínűséggel fogják azt választani” – emeli ki. Repülő helyett vonat Adriány Csenge szerint annak ellenére, hogy a Covid-járvány utáni “bosszú-turizmus” már véget ért, továbbra is túlterhelt az európai légiforgalmi rendszer. “Az elmúlt hetekben-hónapokban sorra jöttek a hírek a törölt járatokról, a komoly késésekről. Ez is azt támasztja alá, hogy muszáj csökkentenünk a légi közlekedés arányát” – hangsúlyozza. Adriány a Stay Grounded nevű globális aktivista szervezettel is együttműködik. “Ők azért lobbiznak, hogy világszerte növeljék a fenntartható közlekedés, azon belül is elsősorban a vasúti közlekedés részarányát. Ez már csak azért is fontos, mert ha nem kínálunk nekik élhető alternatívát, az emberek továbbra is repülővel fognak utazni – mondja. – Ezt csak úgy lehet ellensúlyozni, ha más, hasonlóan kényelmes, gyors és persze megfizethető utazási módokat ajánlunk nekik – vagy pedig úgy, ha az államok közös döntéssel szigorítanak a szabályozáson, és keményen visszafogják a légijáratok, a repülőutak számát.” A szakember kiemeli: a komoly lobbierővel bíró légitársaságoknak értelemszerűen nem áll érdekében a repülés korlátozása. “Ennek ellenére vannak bíztató tendenciák, az elmúlt években például Franciaországban és Spanyolországban is jelentősen csökkentették a belföldi légjáratok számát. És ezzel párhuzamosan komolyan támogatták a magán-vasúttársaságokat, ami szintén jótékony hatással bír, hiszen versenyhelyzetet teremt, aminek köszönhetően jelentősen csökkenhetnek a vonatjegy-árak – olcsóbbá és így népszerűbbé válhat a vasúti közlekedés.” Fontos szerep jut a “helyi őrülteknek" Adriány korábban Hollandiában, a fenntartható úticélok, vállalkozások támogatásával és certifikációjával foglalkozó Green Destinations munkatársaként dolgozott, ma ő a nemzetközi szervezet magyarországi képviselője. “Azután csatlakoztam hozzájuk, miután Portugáliában elvégeztem egy fenntartható turizmussal foglalkozó mesterszakot. Nagyon szimpatikusnak találtam őket, mert tiszta és átlátható fenntarthatósági elveket képviselnek, és egy olyan, a Global Sustainable Tourism Council által kidolgozott szabvány alapján minősítik a turisztikai desztinációkat Ausztráliától Brazíliáig, amit a világon mindenhol elismernek – mondja. – Rengeteg tapasztalatot szereztem náluk, és egy idő után úgy gondoltam, ezt a programot érdemes lenne itthon, a hazai adottságokra igazítva is megcsinálni.” A szakember és kollégái az Innotime Hungary-nál elsősorban komplex, fenntartható alapokon nyugvó desztinációfejlesztéssel foglalkoznak. “Dolgozunk önkormányzatokkal, régiókkal, nemzeti parkokkal és vállalkozókkal is – magyarázza. – Ez egy nagyon komplex, szerteágazó feladatkör: igyekszünk a turisztikai célpontok mellett a hozzájuk kapcsolódó helyi hálózatokat is fejleszteni, megerősíteni, a helyi termelőket, vendéglátósokat, kezdeményezéseket is bevonni, becsatornázni a közös munkába. Ez sajnos nem mindig egyszerű feladat: az önkormányzatok például csak különféle projekteken keresztül – mint amilyen például egy látogatóközpont felépítése vagy egy termálfürdő korszerűsítése – tudnak igazán hatékonyan forrásokra pályázni – ilyenkor sajnos előfordul, hogy »a gombhoz kell varrnunk a kabátot«, nem az a legfontosabb kérdés, hogy milyen világmegváltó ötlettel állunk elő, hanem az, hogy hogyan lesz pénz a fejlesztésre.” Az Innotime Hungary szakemberinek célja, hogy profi módon, a szakmai szempontokat a lehető leginkább szem előtt tartva segítsék az ügyfeleiket az útcélok fejlesztésében. “Mi képviseljük azt a szakmaiságot, ami ahhoz kell, hogy hatékonyan tudjanak szolgáltatásokat, programokat, infrastruktúrát fejleszteni – lehetőleg úgy, hogy az adott település, régió egyedi értékeit, különlegességeit is kihangsúlyozzák – mondja Adriány. – Ha van egy termálfürdőjük, hogyan vegyék rá a vendégeket, hogy a közeli múzeumba is elmenjenek; ha van egy szép arborétumuk, hogyan tudják felkelteni az érdeklődést a közeli strand iránt is. Igyekszünk holisztikus szempontból vizsgálni a turizmus kérdését, nem csak egy-egy helyszínre, attrakcióra koncentrálva, hanem az adott település, környék egyébb értékeire is kiterjesztve kidolgozni a fejlesztési javaslatainkat. Fontosnak tartjuk azt is, hogy felvegyüli a kapcsolatot a helyi vállalkozókkal, hogy közösen gondolkozva, ötletelve együtt találjuk ki, milyen új termékekre, szolgáltatásokra lehet igény az odautazó turisták részéről, milyen irányokban és milyen módokon érdemes terjeszkedniük, milyen új vállalkozásokat érdemes elindítaniuk.” Mint mondja, a desztinációk fejlesztésében fontos szerep jut a “helyi őrülteknek”. “Folyamatosan keressük azokat a lelkes, a saját településük, környékük iránt elkötelezett embereket, akik jó helyismerettel, beágyazottsággal bírnak, és nem félnek bátor és újító ötletekkel előállni. Ez már csak azért is fontos, mert végső soron az a cél, hogy a turisták minél több időt töltsenek egy-egy helyen.” Az igényes turistákat kell megszólítanunk A szakember szerint alapvetően nem ördögtől való elképzelés, hogy növelni kellene Budapest turisztikai látogatottságát. “A valódi kérdés az, hogy milyen turistákat tudunk megszólítani. A fenntartható turizmus egyik legfontosabb alapfeltétele, hogy olyan embereket, szegmenseket célozzunk meg, akiket valóban érdekel az a hely, ahova elutaznak, akik nyitottak és kíváncsiak arra, hogy milyen történelemmel, hagyományokkal, szokásokkal bír az az ország, ahova ellátogatnak – hangsúlyozza. – Az is fontos, hogy ha lehet, rávegyük őket, ne csak egy-egy hétvégére, hanem hosszabb időre jöjjenek el hozzánk, és ha már itt vannak, a fővároson kívül más helyeket, településeket, látványosságokat is felkeressenek. Az igényes, minőségi élményekre vágyó utazókat kellene megszólítanunk; nem szabad tovább erősíteni Budapest »elprostituálódását«, nem szabad a hétvégi legénybúcsús turizmusra alapozni a helyi gazdaságot.” Adriány szerint az is fontos lenne, hogy a döntéshozók a budapestieket is bevonják a turisztikai fejlesztésekkel kapcsolatos döntéshozatalba. “A közösségi tervezés, stratégiaformálás fontos dolog. Ha elhanyagoljuk, itt is az fog történni, mint Barcelonában, ahol a helyiek már a fenébe kívánják a turistákat: mert túlzsúfolttá válik a város, az egekbe szöknek az árak, mert kiszorulnak a saját tereikből."
#Környezeti ügyek #Környezetszennyezés

Új globális rekord: A 2023-ban megtermelt áram 30 százaléka megújuló forrásból származott

A napenergia aránya 23 százalékkal, a szélenergiáé tíz százalékkal nőtt az energiamixben. A fosszilis tűzelőanyagokkal fűtött erőművek energiatermelésének növekedése visszaesett; szakértők szerint a tavalyi év fordulópont volt az energetikai szektor szennyezőanyag-kibocsátása terén. Az Ember nemzetközi think tank friss felmérése szerint 2023-ban már a világszinten megtermelt elektromos energia harminc százaléka megújuló forrásból származott. Ez új rekord – ami a szakértők szerint az energetikai szektor károsanyag-kibocsátása szempontjából is fordulópontot jelenthet: míg a napenergia aránya 23, a szélenergiáé pedig tíz százalékkal nőtt az energiamixen belül, a fosszilis tüzelőanyagokkal működő erőművekből származó energiatermelés növekedése jelentősen visszaesett, alig 0,8 százalék volt. Az Ember ötödik éve készíti el Global Electricity Review című jelentését. A kutatás elkészítése során 215 ország – köztük a nyolcvan legnagyobb energiaelhasználó – adatait elemezték; olyan földrajzi és gazdasági régiók adatait is figyelembe vették, mint Afrika, Ázsia, az Európai Unió és a G7 országok. A hat legnagyobb széndioxid-kibocsátó adatait külön is elemezték, ők együtt az energetikai termelésből származó károsanyag-kibocsátás 72 százalékáért felelnek. Egyre fontosabbá válik a nap- és szélenergia Az Ember kutatói szerint a nap- és szélerőművek robbanásszerű elterjedése “új, az eddiginél jóval tisztább korszakot” nyithat az energiatermelésben. “A világ fordulóponthoz érkezett, a nap- és a szélenergia ma már nem csak arra alkalmas, hogy lelassítsa a szennyezőanyag-kibocsátás növekedését, de a fosszilis tüzelőanyagokat használó erőművek visszaszorulását is felgyorsíthatja” – írják. A szakértők hangsúlyozzák: a megújuló energiaforrások áramtermelésben betöltött szerepét jelentősen korlátozta, hogy az elmúlt évek szárazságai komolyan visszavetették a vízerőművek energiatermelését – a kieső kapacitást több ország kénytelen volt szénerőművekben előállított elektromossággal pótolni. Ennek ellenére optimisták, mint írják, az előrejelzések szerint több, mint valószínű, hogy 2023-ban tetőzött a fosszilis energiát hasznosító áramtermelő erőművek okozta károsanyag-kibocsátás. Bíztató tendenciák 2023 volt az első olyan év, amikor a megújuló forrásokból származó elektromos energiatermelés globális szinten harminc százalék fölé ugrott. Ez elsősorban a nap- és szélerőművek elterjedésének volt köszönhető: ezek 2000-ben még csak a globális energiatermelés 0,2, 2023-ban azonban már 13,4 százalékát biztosították. Az Ember jelentése szerint Kína tavaly élen járt az új nap- és a szélerőművek rendszerbe állításában, előbbiek esetében 51, utóbbiakéban hatvan százalékkal járultak hozzá a globális kapacitásnövekedéshez. A kutatók szerint ha az atomerőművek termelését is figyelembe vesszük, tavaly a világ áramszükségletének negyven százalékát alacsony széndioxid-kibocsátású forrásokból biztosítottuk. Ennek is köszönhető, hogy az energetikai szektor CO2-kibocsátása rekordszintre süllyedt, 12 százalékkal volt alacsonyabb, mint a “csúcsévként” nyilvántartott 2007-ben.
#Környezeti ügyek #Környezetszennyezés #Társadalmi ügyek

Párizs 2024: Fenntarthatóvá lehet-e tenni egy, az olimpiához hasonló monstre eseményt?

Az idei párizsi játékokat “minden idők legzöldebb olimpiájaként” harangozták be. Tény, hogy a rendezők sokat tettek azért, hogy visszavágják az esemény karbonlábnyomát, de sok szakértő mégis úgy látja, nem több és a nagyvállalatok és az elit érdekeit kiszolgáló, felesleges és pazarló rongyrázásnál. A 2024-es Párizsi Olimpiát “minden idők legzöldebb olimpiai játékaiként” hirdetik – és az első olyanként, amely már megfelel a 2015-ben, szintén a francia fővárosban aláírt klímaegyezményben lefektetett elvárásoknak. Az Olimpiai Rendezőbizottság (Organising Committee for the Olympic Games – OCOG) illetékesei már 2021 óta szeretnének környezetbarát játékokat rendezni; egy ideig arról is szó volt, hogy az idei rendezvény teljesen karbonsemleges lesz – de ezt később szép csendben elengedték. Adja magát a kérdés: lehet-e egyáltalán fenntartható olimpiát rendezni? Ezt a témát járja körül a The Conversation-ön megjelent cikkében Anna de Bortoli, a kanadai kormány net-zéró tanácsadó testületének és az Iceberg Data Lab tudományos testületének tagja. Fele sem igaz? A 2024-es Párizsi Olimpiát – legalábbis papíron – fele akkora üvegházhatású gáz-kibocsátással bonyolítják le, mint a 2016-os riói vagy a 2012-es londoni játékokat. Ez első hallásra meggyőzően hangzik – igaz, némileg árnyalja a képet, hogy a maga 3,5 millió tonna széndioxidnak megfelelő kibocsátásával mind a riói, mind a londoni a valaha volt legkörnyezetszennyezőbb olimpiák közé tartozott. Ráadásul a szakértők közül korábban többen is kritizálták a szervező Nemzetközi Olimpiai Bizottságot (NOB) a kibocsátás kiszámításához használt módszertan miatt, ami végül arra sarkallta őket, hogy egy egységes karbonlábnyom-számítási keretrendszert is kidolgozzanak. Az előzetes tervek szerint az idei olimpia maximális karbonlábnyoma 1,58 millió tonna széndioxidnak megfelelő kibocsátás lehet. “Ambíciózus célkitűzés – írja de Bortoli –, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a 2020-as Tokiói Olimpia – amelyet a pandémia ideje alatt, helyszíni nézők nélkül bonyolítottak le – megrendezése is kétmillió tonna CO2-ekvivalens szennyező anyagot termelt.” Transzparens adatokra van szükség A szakember szerint az olimpiákhoz hasonló magaesemények által termelt szennyezés általában három fő forrásból származik, ezek: A résztvevők és a nézők utaztatása (előbbieké akár a teljes kibocsátás negyedét, utóbbiaké kb. 9 százalékát teszi ki) Az olimpiai létesítmények felhúzása (ezek közül a később is használni kívánt épületek felépítése általában a kibocsátás 25 százalékát, az ideiglenes épületek és energiarendszerek – pl.: generátorok – telepítése pedig 8-8 százalékát teszi ki) A rendezvény lebonyolítása (catering, szállás, logisztika, biztosítás stb., ami a maradék 25 százalékért felel) De Bortoli hangsúlyozza: az idei olimpia pontos kibocsátási számait csak a rendezvény után ismerhetjük meg; egyelőre azt sem tudjuk biztosan, hogy pontosan mennyi és milyen forrásból származó építőanyagot használtak fel az építkezések során, ahogy azt sem, hogy hány néző látogat el a helyszínekre (utóbbit jelenleg 13 millió főre teszik). Mint írja, a párizsi olimpia “karbonegyenletének” legnagyobb ismeretlenje a közlekedés: a megnövekedett légiforgalom mellett, a fenyegető vasúti sztrájkok és a párizsi metróvonal bővítésének elhúzódása is jelentősen növelheti a kibocsátást. Ahogy az is, hogy az olimpia kedvéért egy új autópálya-csomópontot is átadtak, ami hosszútávon jelentősen növelheti a forgalmat a francia fővárosban és környékén. A NOB azt ígéri, hogy az olimpia pontos karbonlábnyomát még idén ősszel nyilvánosságra hozzák. De Bortoli azt reméli, hogy átlátható és ellenőrizhető módon teszik majd közzé a számokat, amelyeket így független third party-k is auditálhatnak majd. Zöldkarikás játékok? Az idei olimpia szervezői számos olyan módszert bevetettek amelyek révén visszavághatják a szennyezőanyag-kibocsátást – igaz, hogy, ahogy a szakértő írja, egyik módszer sem teljesen hibátlan. 
Elsőként az infrastruktúra-fejlesztést káros hatásait igyekeztek minimalizálni. A játékok 26 helyszínének 95 százaléka már meglévő vagy ideiglenesen felállított építmény, ráadásul az újonnan felhúzott létesítményeket is úgy tervezték meg, hogy alacsonyabb legyen a kibocsátásuk, mint egy átlagos épületé. “Az új, ökidizájn szempontok szerint felépített helyszínek jó példája a vízisport-központ épülete, amelyet favázra építettek fel, a tetőt napelemekkel borították, a nézőtér székeit pedig újrahasznosított műanyagból készítették” – sorolja de Bortoli. Mint írja, az újrahasznosított műanyag használata ugyan nem különösebben lényeges tétel a létesítmény karbonlábnyoma szempontjából – lévén relatíve jóval kisebb a tömege, mint a többi felhasznált anyagnak: fémnek, betonnak stb. –, de “a műanyaghulladék mennyiségének csökkentése és a beruházás helyi gazdaságra gyakorolt pozitív hatásai miatt így is dícséretes kezdeményezés”. A szakértő a 14 500 olimpikon és kilencezer paralimpikon befogadására tervezett olimpiai falut is a jó példák között említi: a Párizs északi peremén felállított komplexum karbonlábnyoma az előzetes tájékoztatás szerint harminc százalékkal kisebb, mint egy hasonló volumenű átlagos beruházásé. “Azért itt is van egy kis bökkenő: az előzetesen megállapított benchmark – négyzetméterenként egy tonna CO2 – a vonatkozó tanulmányok szerint jóval magasabbnak tűnik, mint a 2022-ben felhúzott európai épületek teljes életciklusukra számított négyzetméterenként 210 kilogrammos átlagos karbonlábonyoma” – hívja fel a figyelmet. De Bortoli azt is aggályosnak tartja, hogy a NOB nem közölte, csak az építkezés alatt kibocsátott, vagy az esetleges további felhasználás során keletkező szennyezőanyagok mennyiségéét is figyelembe vették-e a benchmark kiszámításakor. Az olimpia energiaigényét elvileg teljes mértékben megújuló források – nap- és geotermikus erőművek, biodízellel működő generátorok stb. – biztosítják. A catering is fenntarthatóbb lett: a nézőknek kínált ételek 75, a kiszolgáló személyzetnek és az önkénteseknek felszolgáltaké pedig ötven százalékban vegetáriánus lesz, ráadásul a felhasznált élelmiszerek negyedét is helyi termelőktől szerzik be. Az OCOG a kármentésre is hangsúlyt fektet: ígéreteik szerint a következő években jelentős erdőtelepítési és erdőmegóvási programokat, megújuló energetikai beruházásokat finanszíroznak majd Franciaországban és másutt, hogy ellentételezzék a játékok kibocsátását. Az olimpiákhoz hasonló “megarendezvények” nem csak problémát, hanem lehetőséget is jelenthetnek De Bortoli hangsúlyozza: a nemzetközi kutatói közösség rendkívül megosztott azzal kapcsolatban, hogy ki lehet-e “zöldíteni” az olimpiákhoz hasonló monstre eseményeket. Sokan úgy gondolják, hogy már a puszta méreteik miatt sem lehetnek fenntarthatók, csupán azért van szükség rájuk, hogy a nagyvállalatok és az elit érdekeit, szórakozását szolgálják. Mások viszont úgy látják, remek lehetőséget biztosítanak az innovációra: a fenntartható fejlesztések kidolgozására és a fenntarthatóság eszményének népszerűsítésére. A szakember szerint az idei olimpia várható karbonlábnyoma 13-16 millió nézővel számolva nagyjából 1,6 millió tonna széndioxidnak megfelelő kibocsátás lehet. Ez fejenként 100-125 kilogramm CO2-ekvivalens szennyezés, ami “relatíve kis mennyiség, figyelembe véve, hogy egy átlagos európai évente 7,8 tonnának megfelelő kibocsátást termel”. Igen ám, csakhogy – hívja fel a figyelmet a szerző – ahhoz, hogy a párizsi klímaegyezményben kitűzött 1,5-2 fok alatt tudjuk tartani a globális felmelegedést, drasztikusan, nagyjából évi két tonnára kellene csökkentenünk a bolygó összes lakójának karbonlábnyomát. “Méltányos lenne, ha a kibocsátás legnagyobb részéért felelős fejlett országok oroszlánrészt vállalnának annak csökkentésében is” – húzza alá. De Bortoli úgy látja, itt lenne az ideje, hogy újragondoljuk az olimpiákhoz hasonló, nagy volumenű eseményeket, és összhangba hozzuk azokat a globális klímacélokkal. “Mi több, a játékok komoly segítséget nyújthatnak abban is, hogy felgyorsítsák az őket befogadó régiók energetikai- és klímaátállását, előmozdítsák a városi terek regenerációját. A rendező városok felhasználhatnák az ilyen magarendezvények teremtette lehetőséget arra, hogy energiahatékonyabbá tegyék az épületeiket, megújuló forrásokra támaszkodó energetikai infrastruktúrát építsenek ki, vagy vonzóbbá tegyék a hétvégente vidékre menekülő lakosok számára a városokat."
#Jógyakorlatok #Környezeti ügyek #Társadalmi ügyek

”A gyerekek nagyon fontos felhasználói a városnak, mégis alulreprezentáltak” – Interjú Hosszu Bözse építésszel, a MOME doktorjelöltjével

A MOME Social Design Hub az erzsébetvárosi önkormányzattal, a BKK-val és az ELTE szakembereivel közös kutatásában arra keresi a választ, hogyan javíthatja a gyerekek fizikai és mentális biztonságát, városon belüli mozgását a közterületek befogadóbbá, nyitottabbá tétele – különös tekintettel az iskolák környékére. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) 2022-ben indította el a budapesti hetedik kerületi önkormányzattal, a Budapesti Közlekedési Központtal (BKK) és az ELTE Ember-Környezet Tranzakció Intézetével közös kutatását, amelynek keretében azt vizsgálják, hogy a szociális design és a placemaking: a városi terek befogadóbbá, inklúzívabbá tétele hogyan javíthatja a gyerekek fizikai és mentális közérzetét, biztonságos közlekedését. “A projekt Szerencsés Rita, a MOME Innovációs Központjának kutatója ötletéből született. Rita hosszú évek óta dolgozik az egyetem Social Design Hub nevű kezdeményezésében, amelyben arra keresik a választ, hogyan támogathatja a design a pozitív társadalmi és környezeti változásokat. A projektben résztvevő kutatók, szakemberek közel egy évtizede dolgoznak olyan problémákon, mint például az, hogy hogyan lehet a design eszközeivel fejleszteni a hátrányos helyzetű térségekben élő gyerekek kreatív kompetenciáit; adta magát az ötlet, hogy a városi környezetben élő gyerekek problémáit is vizsgáljuk” – mondja Hosszu Bözse építész, a MOME Doktori Iskola doktorjelöltje, a projekt egyik vezetője. Fotó: MOME / Szécsi Noémi Hosszu szerint, annak ellenére, hogy a fővárosban élő gyerekeknek alapvetően mások a problémái, mint hátrányos helyzetű kistelepüléseken, szegregátumokban élő társaiknak, az ő érdekeiket őket sem képviselik megfelelően – különösen a várospolitika és a településfejlesztés területén. “A gyerekek nagyon fontos felhasználói a városnak, mégis a alulreprezentáltak, érdemben nem kérdezik meg őket arról, hogy milyen körülmények között, milyen közegben szeretnének élni, hogyan szeretnék használni a köztereket, a tömegközlekedést.” Az építész hangsúlyozza: Budapesten jobbára az olyan alapvetően “gyerekbarátnak” szánt közterületeket, mint a köz- és játszóterek, a sportpályák, vagy a kerékpárutak is a gyerekek bevonása nélkül tervezik meg. “Pedig vannak olyan nyugat-európai, amerikai, sőt ázsiai minták is, amelyeket nyugodtan átvehetnénk, világszerte számos olyan nagyváros van, amelynek felújításának,, urbanisztikai fejlesztésének megtervezése során a fiatal korosztályok tagjait is megkérdezték. Nem véletlen, hogy ennek a témának komoly nemzetközi szakirodalma van” – emeli ki. ”Minél több teret adunk át az autóknak, annál kevesebb tér jut a gyerekeknek” Hosszu Bözse szerint ez a fajta várostervezési megközelítés Magyarországon még gyerekcipőben jár. “Ugyan Budapesten már van egy-két önkormányzat, ami próbálkozik hasonló kezdeményezésekkel, pilotprojektekkel, de egyelőre csak a lehetőségeket, formátumokat keresgéljük, szó sincs arról, hogy a valóban gyerekbarát terek kialakítása átfogó várostervezési szempont, koncepció lenne” – hangsúlyozza. Tovább rontja a helyzetet, hogy Budapest a hasonló méretű, jelentőségű nyugat-európai metropoliszokhoz képest is erősen “autószennyezett” város, jóval több magántulajdonban lévő gépjármű van az utakon, mint amit az infrastruktúra ideális esetben elbírna. “Ez több szempontból is gondot okoz: a balesetveszély, a zaj- és a légszennyezettség mellett az is komoly problémát jelent, hogy minél több teret adunk át az autóknak és az autósoknak, annál kevesebb tér jut a gyerekeknek, annál kevésbé érezhetik úgy, hogy egy olyan környezetben élhetnek, mozoghatnak, ahol alapvetően biztonságban, »kontrollban« vannak. Kiszorított helyzetbe kerülnek.” Fotó: MOME / Szécsi Noémi Hosszu szerint a tizenkét-tizennégy éves városi fiatalok nincsenek tisztában azzal, mekkora veszélyt jelent számukra az autóforgalom. “Ha a veszélyforrásokról kérdezzük őket, elsősorban az idegeneket említik, és olyan alapvetően »problémásnak« tartott fókuszpontokat, mint egyes környékek, városi terek. A szüleik nyilván, megtanították nekik, hogy ne álljanak szóba a Keleti Pályaudvar környékén felbukkanó »gyanús alakokkal«, de arra már nem figyelmeztették őket, hogy a Rákóczi úton hömpölygő autóáradat is veszélyes lehet.” Olyan terekre lenne szükség, ahol szabadon mozoghatnak Hosszu Bözse szerint a gyerekek azt szeretnék, hogy a mostaninál szabadabbak, játékosabbak, belakhatóbbak legyenek a budapesti közterületek. “Sokat beszélgettünk velük – de nem csak beszélgettünk, a designkutatás olyan eszközeit is bevetettük, amik kicsit kreatívabbak, játékosabbak: különféle alkotással, mozgással kapcsolatos feladatokkal próbáltunk információkat szerezni tőlük. Ez sok szempontból hasznos nekünk, kutatóknak: mert lehetővé teszi a bizalomépítést, a közös élmények átélését, a fiatalok valódi bevonását az adatgyűjtésbe. Ha egy új csoporttal találkozunk, mindig megkérjük őket, hogy rajzoljanak egy térképet az iskolájuk környékéről, és helyezzék el rajta az egyes pontokra leginkább jellemző érzéseket, adottságokat. Ezt hívjuk »kognitív térképezésnek«, ami lehetővé teszi, hogy felmérjük, a diákok hogyan viszonyulnak ahhoz a szűkebb közeghez, ahol a napjaik legnagyobb részét töltik.” Fotó: MOME / Szécsi Noémi A MOME 2022 óta elindított két iskolai projektjéből egyértelműen kiderült: a gyerekek úgy érzik, az iskola környékén nincs olyan helyszín, ami a “bandázás”, a diáktársaikkal közösen eltöltött idő, a szocializáció tere lehetne. “Az elmúlt két évben a Kertész utcai és a Hernád utcai iskolában végeztünk felmérést, és mindkét kutatás azt mutatta, hogy a gyerekek inkább a »feszültséggel«, mint a »feloldódással«, a társas kapcsolatokkal és az együttléttel azonosítják az iskola környékét” – fejtegeti. – Pedig ennek a korosztálynak éppen erre lenne szüksége: olyan terekre, ahol szabadon játszhatnak, mozoghatnak, viháncolhatnak. Együtt lehetnek, és a közös mozgásban levezethetik, kiugrálhatják, kitáncolhatják, kirohangálhatják magukból a feszültséget.” "A felnőtt világ realitásai" Az építész hangsúlyozza: az ideális megoldás az lenne, ha a budapesti közterületeket is a barcelonai “szuperblokkok” mintájára alakítanák át (a szuperblokk egy barcelonai várostervezési rendszer, amelyben háromszor három háztömbös egységekre tagolták az egyik városrészüket, így gyakorlatilag megszüntették az átmenő autóforgalmat és az utcai parkolást, az így felszabadult területet pedig zölddeletekkel, játszóterekkel, utcabútorokkal “rendezték be” – a szerk.). “Sajnos, Budapesten a »felnőtt világ realitásai« ma még nem engedik meg, hogy ilyen tereket alakítsunk ki. Egyelőre az is csak álom, hogy a külső kerületekből könnyen be lehessen jutni a belvárosba – arról már nem is beszélve, hogy a körúton belül számottevő mértékben csökkentsük az autóforgalmat. Ma ez sajnos még nem reális, és nekünk olyan megoldásokatkal kell kidolgoznunk, amik az adott körülmények között is megvalósíthatók.” Ennek ellenére fontosnak tartorták, hogy a felmérésben résztvevő gyerekek szabadon ötletelhessenek. “Volt, aki trambulint álmodott az utca közepére, volt, aki egy varázskaput, ami az összes házi feladatot megszünteti" – mondja az építész, hozzátéve: szerencsére gyorsan eljutottak a diákokkal egy olyan elfogadási, megértési szintre, hogy elmagyarázhassák, sajnos nem minden ötletük megvalósítható. Hetvennel száguldoznak a gyorshajtók az iskola előtt A MOME kutatói rendkívül komoly segítséget kaptak a terézvárosi önkormányzattól. “A kerület különösen fontos partnerünk volt, a kutatás második körére már tőlük kaptuk a megbízást, és ők finanszírozzák a projektet is" – emeli ki. Szorosan együttműködtek a hetedik kerületi Klímakabinettel is. “Sokat segítettek nekünk a területfoglalási engedélyekkel, az installációk kihelyezésének engedélyeztetésével kapcsolatban, és még számos más olyan kérdésben, ami alapvető fontosságú ahhoz, hogy problémamentesen végezhessük a munkánkat.” Fotó: MOME / Szécsi Noémi A BKK-tól is hasznos segítséget kaptak. “A projektek fontos eleme az iskolák előtti sebességmérés. A Magyar Közúttal együttműködve a BKK szakemberei segítettek a sebességmérők kihelyezésében, amelyek révén tanítási napokon monitorozhattuk, hogy milyen tempóban hajtanak el az autósok az iskolák előtt” – magyarázza. A sebességmérést két fázisban végezték: először a tanintézmények elé tervezett installációk kihelyezése előtt, majd egy hónappal azután. “Az installációkkal nem csak az volt a célunk, hogy biztonságos tereket alakítsunk ki a gyerekeknek, hanem az is, hogy az autósok viselkedését stimuláljuk, befolyásoljuk – magyarázza Hosszu. – Olyan vizuális és fizikai »térszűkítő elemeknek« szántuk őket, amik révén csökkenthetjük, lassíthatjuk a forgalmat. A BKK forgalombiztonsági szakemberei ebben is a segítségünkre voltak, ők voltak azok, akik tanácsot adtak nekünk azzal kapcsolatban, hogy hol, milyen mértékben lehet szűkíteni az utcákat, hol érdemes elhelyezni az egyes designelemeket, hogyan szerezzük be az installációk felállításához szükséges engedélyeket. A sebességmérési eredmények kiértékelésében is segítettek minket, egyszóval komoly szakmai támogatást kaptunk tőlük.” Mint mondja, az első sebességméréseknek sajnos lesújtó eredményei voltak. “A Kertész utcában egészen durva gyorshajtást is mértünk, volt olyan autós, aki több, mint hetven kilométeres sebességgel száguldozott az iskola előtt. De aztán kihelyeztük az installációnkat, és ez mérhető arányban csökkentette a forgalmat.” Az élhetőbb terek a klímaváltozás hatásait is enyhíthetik Az építész szerint komoly gondot okoz, hogy Budapesten sokszor nehezen felismerhető az iskolák környéke. “Fontos lenne, hogy táblákkal, térelemekkel, felfestésekkel megkülönböztessük a tanintézetek környékét a város többi részétől. Külföldön erre is találunk jó példákat, több helyen olyan designmegoldásokkal »öltöztetik fel« az iskolazónákat, amik azonnal beleégnek az autósok tudatába, felhívják a figyelmüket arra, hogy a környéken rendszeresen közlekednek gyerekek. Sajnos, nálunk a szabványos közlekedési táblákat sem mindig teszik ki – fejtegeti. – A MOME-nak korábban a BKK-val együtt volt egy pilot projektje, amelynek keretében egy grafikus közreműködésével táblákat terveztünk az óvodák környékére. Bízom benne, hogy ezt a kezdeményezést is továbbvihetjük majd.” A projekt hangsúlyozott célja, hogy a közterületek biztonságosabbá tétele mellett a klímaváltozás hatásait is enyhítse. “A gyerekek visszajelzései alapján olyan költséghatékonyan legyártható, újrahasznosított anyagokból készült installációkat – multifunkciós, moduláris utcabútorokat – terveztünk, amik növények kiültetésére is alkalmasak – magyarázza Hosszu Bözse. – Ez már önmagában zöldítés – de nem ez a projekt legfontosabb, a klímaváltozás hatásait ellensúlyozni kívánó eleme. Hanem az, hogy ha biztonságosabbá tesszük a közlekedést és az iskolák környékét, nagyobb önállóságot kapnak a gyerekek, kevesebb szülő érzi úgy, hogy autóval kell befuvaroznia őket, mehetnek biciklivel, rollerrel, tömegközlekedéssel is, a mi jelentősen csökkentheti a forgalmat, és ezzel a balesetveszélyt, a légszennyezést és a zajt." Más önkormányzatokat is bevonnának a projektbe Az építész szerint a projekt jól illeszkedik a szakemberek többsége által régóta támogatott “tizenöt perces város” koncepcióhoz. “Nem a zöldítés, hanem a városi élet, a közlekedés újragondolása, újrastrukturálása a legfontosabb célunk. Többek között ezért is fontos lenne, hogy a tizenöt perces város koncepciója széles körben elterjedjen Budapesten és Magyarországon – és persze az is, hogy minél több olyan iskola legyen, ami a mi installációnkhoz hasonló megoldásokkal biztonságosabbá, élhetőbbé teszi a környezetét a gyerekek számára.” Fotó: MOME / Szécsi Noémi Hosszu kiemeli: most, hogy már vannak konkrét adataik, hatásméréseik, Erzsébetváros mellett más kerületeket is szeretnének bevonni a projektbe. “Végre beérett a helyzet ahhoz, hogy más önkormányzatokat is megkereshessünk, elkezdhessük a »terjeszkedést« – mondja. – Annál is inkább, mivel most, hogy már túl vagyunk az önkormányzati választásokon, tudjuk, kik azok a döntéshozók, szakemberek, akikkel fel kell vennünk a kapcsolatot.” Az építész fontosnak tartaná, hogy az általuk kidolgozott módszert az iskolák, pedagógusok is megismerjék, magukévá tegyék, és a saját igényeikhez, körülményeikhez, lehetőségeikhez igazítva hozzanak létre hasonló installációkat. “Fontos lenne, hogy bekapcsolódjanak ebbe a kezdeményezésbe, hiszen nekünk, social designereknek sajnos nincs kapacitásunk arra, hogy Budapest minden egyes iskolájában elvégezzük a gyerekekkel való egyeztetést, igényfelmérést, hogy minden egyes épület elé egyedi megoldásokat tervezzünk.” A MOME Social Design Hub designerei számos szakemberrel működnek együtt a projekt során. “Az ELTE PPK Ember-Környezet Tranzakció Intézetének kutatói mellett egy gyerekpszichológus is részt vesz a munkánkban, ők többek között az adatok kiértékelésében és a következő lépések megtervezésében nyújtanak segítséget nekünk. Egy nemzetközi kutatási projektet is szeretnénk elindítani, hogy nyugat-európai partnerek bevonásával még több itthon is felhasználható tudást, jógyakorlatot gyűjthessünk.”
#ESG #Vállalatoknak

Felmérés: a munkáltatói márkában is egyre fontosabb az ESG és a CSR?

A Brandfizz Compass 2024 - Országos Munkáltatói Márka kutatásában idén már a Hello Nonprofitot kiadó Scale Impact is részt vesz. A kutatás keretében többek között azt vizsgáljuk, mennyire fontos a hazai vállalatoknak  a társadalmi felelősségvállalás. Mikor és miért éri meg kitölteni a Brandfizz felmérést? Lehetsz egy kis cég alkalmazottja, egy startup munkatársa, vagy egy multinacionális nagyvállalat szakembere, a Brandfizz felmérése a kitöltéssel járó időd jutalmazása mellett komolyan segíthet neked abban, hogy meggyőzd a munkáltatódat arról, miért fontos neki, hogy a te érdekeidet is figyelembe véve fejlessze a működését.  A külső márka sokszor eltér attól, amit a cégben “belső márkaértékként” ténylegesen megtartó erőnek éreznek a kollégák. Azért is fontos, hogy részt vegyél a Brandfizz és a Scale Impact közös felmérésében, mert így segíthetsz a vállalatod vezetőinek abban, hogy felmérjék, melyek azok a fejlesztésre váró területek, amelyek erősítésével vonzóbb munkakörnyezetet, izgalmasabb feladatokat, szakmai kihívásokat biztosíthatnak a munkavállalóiknak – és ezzel érdemben csökkenthetik a dolgozói elvándorlást, a fluktuációt.  Tavaly a Brandfizz, Magyarország első Employer branding ügynöksége már 306 cégre volt így hatással 13 iparágból. A 45 pontos felmérés employer brandinggel, HR-rel, belső kommunikációval, valamint a munkaadód ESG és CSR-stratégiájával, tevékenységével kapcsolatos kérdésekből áll. Itt jövünk képbe mi, és az, hogy az ESG miatti kötelező körökön felül is nagy hatása van az éves kutatásnak A vonatkozó szabályozás szigorítása miatt ma már a hazai vállalatok számára is kulcskérdés, hogy biztonságosan eligazodjanak az ESG-megfelelőség útvesztőjében. De nem csak nekik fontos, hogy környezeti és társadalmi szempontból is fenntarthatóbban működjenek. Mindannyiunk közös érdeke, hogy  kézbe vegyük a sorsunkat, és együtt, közösen dolgozzunk egy élhetőbb, fenntarthatóbb jövőért.  A jövő szakembereit képezzük A cél a fenntarthatósági és társadalmi felelősségvállalási szempontok beépítése az üzleti gyakorlatba. Ez a küldetést szolgálja a Green Business Academy szeptemberben már 7. évfolyamával induló fenntarthatósági menedzser képzése is, amely az alapoktól az ESRS-szabvány egyes területein keresztül a belső-külső kommunikációig és a finanszírozásig a jövőálló vállalati működés minden aspektusát megismerteti a képzés résztvevőivel. A kurzus 28 tanegységét gyakorló szakemberek oktatják, a hibrid formátum pedig lehetővé teszi, hogy a résztvevők akár munka mellett is részt vegyenek a programban. A valódi akciók és munkavállalók bevonása új ügyfeleket is hoz A tavalyii felmérés eredményei szerint a hazai munkavállalók 63 százaléka olyan munkahelyen szeretne dolgozni, ahol foglalkoznak a jólétével és a mentális egészségével. A nálunk is egyre inkább érvényesülő nyugati trendek azt mutatják, hogy a fenti szempontok mellett a környezettudatosság és a társadalmi felelősségvállalás is egyre fontosabbá válik a számukra, sokuk mindennapi élete, saját vásárlási szokásai kialakítása során is kiemelten fontos szempontnak tartja a fenntarthatóságot.  A társadalmi felelősségvállaláshoz viszont minden cég csak csatorna, ami szervezett lehetőséget biztosít az egyéni jótettekre és ezáltal a jólétre. A Brandfizz és a Scale Impact felmérésének kitöltésével 10-15 perc alatt egyszerűen hozzájárulhatsz a munkahelyed fenntarthatósági erőfeszítéseihez, és egyben a társadalmi szintű változáshoz is. Visszajelzésed segít abban, hogy valós képet kapjunk a vállalatok belső értékeiről, és hogy ezek a visszajelzések a munkáltatói márkaépítés alapját képezzék, és normává váljon a társadalmi felelősségvállalás is. Hogy milyen szakmai ajándékokkal, kedvezményekkel készült ezen felül a Brandfizz a 2024.08.31-ig kitöltőknek? Tudd meg ide kattintva és szánj egy kávészünetnyi időt a felmérésre!
#Környezeti ügyek #Környezetszennyezés

Amerikai elnökválasztás: Kamala Harris lehet a zöld forradalom apostola?

A Joe Biden visszalépésével elsőszámú esélyesé előlépő demokrata párti jelölt régóta a fenntartható gazdaság egyik fő támogatója az Egyesült Államokban. Főügyészként több olaj- és gázkitermelő céget is sikerrel perelt; 2016-ban még az Obama-adminisztrációt is bíróság elé vitte, mert engedélyezték a frackinget a kaliforniai partvidéken. Az elmúlt hetek komoly hullámokat vetettek az amerikai közéletben. Joe Biden, az Egyesült Államok regnáló demokrata párti elnöke egy, a fő kihívójával, Donald Trump volt elnökkel, a republikánusok visszatérésre készülő jelöltjével rendezett tévévitában nyújtott megosztó teljesítménye után bejelentette: nem indul újra az elnökségért, helyette inkább Kamala Harrist, jelenlegi alelnökét támogatja. Ha megválasztják, Harrisnek egy, a klímaváltozás hatásainak enyhítése szempontjából rendkívül elkötelezett elnök örökségét kell továbbvinnie. Biden – aki maga is fennen hirdette, hogy sokat tett a környezet védelméért – nagyon komoly vette a fenntarthatóságot: visszaléptette az Egyesült Államokat a párizsi klímaegyezménybe, átverte a törvényhozáson az Inflation Reduction Act (IRA) nevű törvényt, amely jelentős kormányzati forrásokat delegált a megújuló energiaforrások kitermelésének és a “klímatechnológiának” a fejlesztésére, és még számos hasonló kezdeményezést jegyzett. Az elemzők szerint az idén leköszönő elnök példaértékű munkát végzett az Egyesült Államok gazdaságának fenntartható pályára állításában. Harris folytathatja a Biden-elnökség klímapolitikáját A szakértők valószínűnek tartják, hogy ha megválasztják, Kamala Harris is hasonlóan “klímpozitív” politikát képvisel majd. Harris 2004 és 2017 között előbb San Franciscó-i, majd kaliforniai főügyészként is bizonyította, hogy fontosnak tartja a környezeti fenntarthatóság és a társadalmi igazságosság elvét. “Főügyészként is nagyon komoly figyelmet fordított a környezetszennyezéssel kapcsolatos ügyekre” – mondta róla Scott Wiener szenátor, a kaliforniai klímatörvény megalkotója. Harris főügyészként nyíltan nekiment az olaj- és gáztársaságoknak, autógyártóknak és más kiemelten környezetszennyező tevékenységet folytató cégeknek: többek között a BP-től, a Chevrontól ész Volkswagentől is több tízmillió dolláros kártérítéseket perelt ki. 2016-ban még az Obama-kormányzatot is perbe fogta, amiért engedélyezték, hogy “rétegrepesztéses” (fracking) technológiával olajat bányásszanak a kaliforniai partvidéken. Mi több, meg is nyerte a pert, ami az amerikai franking-tevékenység komoly újraszabályozásához vezetett. Harris szenátorként, elnökjelöltként és alelnökként is harcosan kiállt a klímaváltozás elleni harc mellett. Ő volt az egyik közismert amerikai politikus, aki támogatta a “Green New Deal” megkötését, elnöki kandidánsként ígéretet tett arra, hogy adminisztrációja 10 billió dollárt fog fordítani a klímasemlegesség elérésére, karbon-adót fog bevezetni, és véget vet a fosszilis tüzelőanyagok bányászatának Amerikában. Nem csak a politikai erőviszonyok múlnak az idei választáson Komoly track record – igaz, egyes elemzők attól tartanak, hogy Harris “zöld elkötelezettsége” sebezhetővé teheti a közelgő amerikai választásokon. A fosszilis tüzelőanyagok és a fracking kivezetése rövid távon számos munkahelyet sodorhat veszélybe, ezért félő, hogy ezeket az ígéreteket a jobboldal politikai ütőkártyaként használja majd az alelnök ellen a kampányban. Mint írják, valószínű, hogy Harris visszafogja majd a környezetszennyező iparágakkal szembeni retorikáját a választás előtt, hogy szélesebb szavazóréteget szólíthasson meg – különösen az olyan energiatermelés szempontjából kiemelten érdekelt csatatérállamokban, mint például Pennsylvania. “Kamala Harrist sokan támadhatják majd a fracking-ellenes politikája miatt… ez a téma komoly befolyással lehet az elektorárusra egy olyan államban, ami az elnökválasztás szempontjából évek óta döntő szavazatokat szállít” – nyilatkozta Christopher Borick, a pennsylvaniai Muhlenberg College kutatója. Az elnökválasztási küzdelemben a klímaváltozással és energiapolitikával kapcsolatos álláspontok fontos vízválasztót jelenthetnek. Eric Beightel, a Biden-adminisztráció egyik vezető tisztségviselője szerint Trump visszatérése a Fehér Házba “katasztrofális lehet a tiszta energiára való átállással kapcsolatos vágyainkra és reményeinkre nézve”. Tim Mohin, a Boston Consulting Group klíma és fenntarthatósági szakembere hangsúlyozza: az idei amerikai elnökválasztás nem csak politikai szempontból lehet fontos, jelentős hatással lehet arra is, hogy folytatódnak-e a Joe Biden által elkezdett környezetvédelmi reformok.
#B Corpok itthon és a világban

Digitális dokumentumfilm-sorozatot forgat a BBC StoryWorks a B Corp-mozgalomról

A sorozat a felelős cégek környezeti, társadalmi és gazdasági hatásait mutatja be. A produkciót 2025-ben mutatják be. A B Lab júniusban jelentette be, hogy a BBC StoryWorks Commercial Productoions közreműködésével digitális sorozatot készítenek a B Corp mozgalomról. A széria központi kérdése az lesz, hogy hogyan változtathatják meg a társadalmi és környezeti szempontból felelős vállalatok a világot – vagy legalább azt, ahogy a globális kapitalizmusról gondolkozunk. “Az egyre súlyosabbá váló társadalmi egyenlőtlenségek és a bolygó fokozódó kizsákmányolása közepette megszületett egy mozgalom, amelyben olyan vállalatok vesznek részt, amelyek fenntarthatóbb, regeneratívabb és igazságosabb módon akarnak működni. Osszuk meg a történeteinket, és mutassuk meg, hogy lehetséges a változás” – írja a készülő sorozatot beharangozó közleményében a B Lab. A sorozatban esettanulmányokon keresztül mutatják be a globális B Corp-hálózatba tartozó cégek munkáját. Az egyes részek olyan témákkal foglalkoznak majd, mint a munkavállalók helyzete, az ügyfelek elvárásainak fenntartható kiszolgálása, a klímapozitív, a biodiverzitás megőrzésére törekvő vállalati működés, vagy a társadalmi hasznot szolgáló kezdeményezések. A készítők célja, hogy jó példával szolgáljanak a gazdaság szereplői számára, és népszerűbbé tegyék a fenntartható piacgazdaság eszményét. A sorozatot 2025-ben mutatják be a BBC.com-on.
#Egészség #Társadalmi ügyek

Több mint 750 millió ember éhezik világszerte, a klímaváltozás és a fegyveres konfliktusok csak tovább súlyosbítják a helyzetet

Az ENSZ jelentése szerint az elmúlt években nem sikerült érdemben csökkenteni a kóros alultápláltságtól szenvedő emberek számát. Az orosz-ukrán háborúhoz hasonló fegyveres konfliktusok és a klímaváltozást kísérő extrém időjárási jelenségek tovább súlyosbítják a helyzetet: veszélybe kerülhet a világszervezet egyik legfontosabb fenntartható fejlődési célja, amelynek értelmében 2030-ra globális szinten felszámolnák az éhezést. AZ ENSZ július 24-én adta ki globális élelmezésbiztonsággal foglalkozó éves jelentését. A State of Food Security and Nutrition in the World (SOFI) adatai szerint az elmúlt három évben nem sikerült érdemben visszaszorítani a COVID19-járvány kirobbanása nyomán megugrott éhezést: 2023-ban világszerte közel 757 millióan szenvedtek súlyos alultápláltságtól, és további 2,3 milliárd embert (a Föld lakosságának 29 százalékát) fenyegettek enyhébb vagy súlyosabb élelmezésbiztonsági problémák. A jelentést öt ENSZ szervezet, köztük az Élelmezési Világprogram (World Food Programme – WPF) szakértői készítették, amelynek munkatársai 2017 óta monitorozzák a globális élelmezésbiztonsági helyzetet. Mint írják, miközben Latin-Amerikában és a karibi térségben “számottevő haladást” értünk el, a világ többi részén továbbra is komoly ellátási problémák vannak, ami a világszervezet egyik legfontosabb fenntartható fejlődési célkitűzését, a "Zero Hunger" programot is veszélybe sodorhatja, amelynek értelmében 2030-ra felszámolnák az éhezést. A jelentés készítői szerint a növekvő gazdasági egyenlőtlenségek és az élelmezésbiztonság nem múló bizonytalanságai miatt valószínű, hogy a következő hat év nem lesz elegendő az ENSZ ambíciózus céljának eléréséhez: számításaik szerint az évtized végén még mindig közel 582 millió krónikusan alultáplált ember lesz a világon, túlnyomó többségük Afrikában. Nagyobb összefogásra lenne szükség A jelentés hangsúlyozza: a helyzetet tovább súlyosbítják a klímaváltozást kísérő extrém időjárási jelenségek és az olyan fegyveres konfliktusok, mint az orosz-ukrán háború, amely világszerte komoly élelmiszer- és üzemanyagár-emelkedést okozott. David Laborde, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági szervezetének (Food and Agriculture Organisation – FAO) egyik vezetője szerint a jelentés megállapításai azt bizonyítják, hogy “rossz úton járunk”. “Nem elég, hogy rossz úton járunk, de rossz irányba is tartunk” – emelte ki a The Telegraphnak nyilatkozva. A SOFI adataiból egyértelműen kiderül, hogy a jövedelmi egyenlőtlenségek komoly szerepet játszanak az élelmezésbiztonság aránytalanságaiban: a súlyos élelmiszerhiánytól szenvedő emberek 72 százaléka a legszegényebb országokban él. A legnagyobb problémát Afrikában okozza az élelemhiány, a kontinens lakosságának 58 százaléka számára jelent mérsékelt vagy súlyos problémát, hogy hozzájusson a megfelelő mennyiségű egészséges élelmiszerhez. Laborde hangsúlyozta: ahhoz, hogy felszámolhassuk az éhezést, nagyobb összefogásra lenne szükség. “Miközben elég élelmiszert termelünk, hogy mindenkit jóllakassunk, nem biztosítjuk a gazdasági feltételeket ahhoz, hogy az emberek meg is tudják vásárolni azokat” – mondta.
#Oktatás #Társadalmi ügyek

Az MI és az immerzív technológiák a tanulást is forradalmasíthatják

A mesterséges intelligencia mellett a kiterjesztett valóság és virtuális valóság technológiák is komoly szerepet játszhatnak a jövő “személyre szabott” felsőoktatásában. A modern informatika az élethosszig tartó tanulás megkerülhetetlen eszköze lehet. Nader Jalili, az SMU Lyle School of Engineering dékánja szerint a mesterséges intelligencia (MI), a kiterjesztett valóság (Augmented Reality – AR) és a virtuális valóság (Virtual Reality – VR) megoldások jelenthetik a felsőoktatás jövőjét. “Ezek a feltörekvő technológiák alapvetően átalakíthatják a személyre szabott tanulás és oktatás gyakorlatát, és nagyban javíthatják a tanulási élményt” – írja a The Times Higher Education-ön megjelent cikkében. Jalili szerint a perszonalizált oktatás az akadémia munka “szent grálja”, és ahhoz, hogy valóban személyre szabott képzést nyújthassunk a diákoknak, ezeket a fejlesztéseket is be kell építenünk a tananyagba, illetve a tanulási élménybe. "Képzeljünk el egy személyre szabható virtuális avatárt, akivel és akitől a tanulók szabadon, a saját tempójukban tanulhatnak. Egy ilyen, az MI-ra és a deep learning-re (a neurális hálózatok mintájára létrehozott gépi tanulási módszer – a szerk.) támaszkodó virtuális asszisztens képes lehet arra, hogy rugalmasan alkalmazkodjon az egyes diákok igényeihez, elvárásaihoz, személyiségéhez, tanulási szokásaihoz, miközben minden egyes leckével intelligensebbé válik. Ahhoz, hogy kapcsolatba léphessen ezzel az avatárral, a tanulóknak csak egy megfelelő kapacitású számítógépre és egy VR-headsetre van szüksége, ennyi elég ahhoz, hogy bármikor beléphessen a virtuális környezetben való tanulást lehetővé tévő immerzív tantermekbe” – érvel az SMU Lyle School dékánja. Új lehetőségek a felsőoktatásban Jalili szerint az MI számos területen új lehetőségeket nyithat az oktatásban: Élethosszig tartó tanulás: a ChatGPT-hez hasonló rendszerek folyamatosan gyűjtik az egyes tudományterületekkel kapcsolatos új információkat, és így a tudás kifogyhatatlan kincsesbányáját jelenthetik a felhasználóik számára. Bármikor bárhonnan elérhető oktatás: a felhőalapú informatikai rendszerek lehetővé teszik, hogy a tanulók földrajzi és fizikai megkötések nélkül tanulhassanak. A kollaboratív munka támogatása: az MI-alapú megoldások segítséget nyújthatnak abban, hogy az egymástól távol élő, tanuló diákok között is termékeny viták, együttműködések alakulhassanak ki. Személyre szabott képzés: az MI-technológia alkalmas lehet arra, hogy a diákok tanulási mintáit, preferenciáit, erősségeit elemezve fejlessze a nekik szánt tananyagokat. Adaptivitás: az okos algoritmusok képesek lehetnek arra, hogy folyamatosan kiértékeljék egy-egy diák aktuális tudásszintjét, és megtalálják azokat a területeket, amelyeken nagyobb támogatásra, segítségre van szükségük. Narratív oktatás: az új technológiák olyan vonzó storrytelling-módszerekkel támogathatják a tanulási élményt, ami könnyebbé teszi a felhasználóik számára az információk befogadását és elsajátítását. Esélyegyenlőség az oktatásban: az új technológiák “demokratizálhatják” az akadémiai képzést, és a jelenleginél jóval több – köztük nehéz körülmények között élő – diák számára tehetik hozzáférhetővé a felsőoktatást. Frontális vs. személyre szabott képzés Jalili három lehetséges forgatókönyvet is felvázol azzal kapcsolatban, hogy az MI és az immerzív technológiák hogyan forradalmasíthatják az oktatást a következő években. Az első elképzelés lényege a diákok egyedi képességeinek, tempójának, lehetőségeinek figyelembe vétele az oktatás folyamatának megtervezése során. A dékán kiemeli: a hagyományos frontális oktatás keretei között nagyon nehéz minden egyes hallgató egyéni lehetőségeit és elvárásait figyelembe véve megtervezni a kurrikulumot, hiszen “ha a lassan tanuló diákokat is érdemben be akarjuk vonni az oktatásba, az órák könnyen unalmassá válhatnak gyorsabb gondolkodású társaik számára. De ha túl gyorsan haladunk, könnyen elveszíthetjük a lassabb gondolkodású diákokat.” Mint írja, a személyre szabott MI-avatárok ebben is komoly segítséget jelenthetnek, hiszen lehetővé tehetik a tanárok számára, hogy minden diáknak a saját tempójában “adagolják” az átadni kívánt tudást. “Ha az AR-megoldásokat is integráljuk a képzésbe, lehetővé tesszük a tanulók számára, hogy összeállíthassák a saját kurzusaikat, és a jelenleginél nagyobb beleszólásuk legyen abba, hogy hogyan, milyen szakirányok, tudásklaszterek, ismeretelméleti kérdések mentén fejlesszék a saját kompetenciáikat. Ebben az esetben az oktatóknak már nem is annyira az egyes diákokat, hanem inkább az avatagokat, a “virtuális házitanítókat” kellene felkészíteniük, amelyek aztán a gépi tanulás lehetőségeinek köszönhetően folyamatosan finomhangolják a munkájukat az egyes tanulók igényei szerint. Idén ősszel az SMU Lyle School of Engineering a gyakorlatban is tesztelni fogja ezt az architektúrát, egy pilotprogram keretében tesztelik majd, hogy hogyan lehet a mérnöki képzésükre járó diákok egyes kurzusait személyre szabni AR-eszközök segítségével. Gamifikáció és történetmesélés Jalili hangsúlyozza: a diákok már ma is aktívan használják az MI-alapú szolgáltatásokat; a ChatGPT különösen népszerű a köreikben – legyen szó adatgyűjtésről, háttérkutatásról, vagy komplett esszék megírásáról. A szakember úgy látja, ezek az eszközök évről-évre kifinomultabbak lesznek, és megvan bennük a lehetőség arra, hogy a gamifikáció és a modern storrytelling módszereivel a jelenleginél jobban, könnyebben, mélyebb imprinttel adják át az információkat a hallgatóknak. “A narratív MI az egyik leghatékonyabb képzési megközelítés, mert – ahogy ezt számos tanulmány is alátámasztja – az emberi agy úgy van »huzalozva«, hogy a történeteket sokkal inkább magáévá tegye, mint az elszigetelt információkat” – érvel. Ha egy diákot egy immerzív környezetben oktatunk, és így a képzési folyamat “főszereplőjévé” tesszük, sokkal inkább érdekeltté tehetjük a saját fejlődésében, sokkal kompetitívebbé, elkötelezettebbé, motiváltabbá tehetjük a “konkurens diáktársakkal“ szemben, mint egy hagyományos nagyelőadói környezetben. A szakember szerint az edukációs és narratív játékok bevetése megkönnyítheti a tanárok számára, hogy bevonják a diákjaikat az oktatási folyamatba. Totálisan testbeszabott tanulási élmény Jalili szerint az, hogy a virtuális oktatás – legalábbis elméletben – teljesen testreszabható, sokkal vonzóbbá teheti a tanulást a diákok számára, mint a jelenlegi felsőoktatási gyakorlat. Mint írja, mivel a VR-környezetben “minden egyedi igények szerint optimalizálható” – a virtuális tanulószobáktól az MI-oktató személyiségén és megjelenésén át az interakciókig –, sőt, a “digital twin” technológia segítségével a diákok másokat is meghívhatnak a saját óráikr:, ezek a modern edukációs technológiák olyan hátteret biztosíthatnak a felhasználóknak, amelyben igazán otthon érzik magukat. A VR-alapú oktatás számos széles körben használt tananyag-formátum – köztük az oktatóvideók, hanganyagok, tankönyvek, cikkek stb. – integrálását lehetővé teszi, ami megint csak befogadhatóbbá teszi a diákok számára a képzést.
#Biodiverzitás #Jógyakorlatok #Környezeti ügyek #Sikersztorik #Vállalatoknak

Mindennapi kenyerünket – Magyar gazdák, molnárok és pékek összefogása újíthatja meg a gabonatermesztést Európában?

Az ESSRG nevű hazai nonprofit dokumentumfilmjéből kiderül, hogyan lehetne a hagyományos, nagy szárazságtűrő fajtákra és a rövid, személyes kapcsolatokra is építő ellátási láncokra alapozva fenntarthatóbbá tenni a mezőgazdaságot. Az Environmental Social Science Group (ESSRG) nevű, transzdiszciplináris – szociológiai, történeti és gazdasági – megközelítésű, a társadalmi igazságossággal és az ökológiai fenntarthatósággal kapcsolatos kutatásokkal foglalkozó magyar nonprofit nemrég tette közzé az “Élő kenyér” (True Bread) című félórás dokumentumfilmet. A filmben hazai biogazdálkodók és termelők, köztük gabonatermesztők, molnárok és pékek informális közösségét mutatják be: egy olyan csapatot, amelynek célja, hogy a nagyipari mezőgazdaságban használt vegyszerek – műtrágyák, növényvédőszerek – és az élelmiszeriparban alkalmazott adalékanyagok nélkül állítsanak elő egészséges és magas minőségű kenyeret, pékárukat. https://www.youtube.com/watch?v=XcR4U4fqd7M&t=1260s Az ESSRG filmjéből kiderül: a jövő fenntartható mezőgazdaságában kiemelt szerepet játszanak majd a rövid és lokális beszállítói láncok és az olyan szárazság- és kártevőtűrő “alternatív gabonafajták”, amelyek korábban hosszú évszázadokig a hagyományos, mai szóhasználattal “bio” mezőgazdasági termelés alapját képezték. A kenyér élettörténete Az Élő kenyér főszereplői azok a magyar gazdák, malomipari szakemberek és pékek, akik afféle “grassroots kezdeményezésként” felépítették a saját, a kenyér szeretetére, a fenntartható életmód iránti elkötelezettségre, a mezőgazdaság régóta gyűlő hagyományaira és tapasztalataira, valamint a legmodernebb külföldi jógyakorlatokra építő termelői hálózatukat. Az ESSRG szakértői kiemelik: az “alternatív gabonák” világszerte egyre fontosabbá válnak, ahogy a termelők és a fogyasztók is egyre inkább a biodirárzitást támogató, organikus és agroökológiai módszerekkel készült termékek felé fordulnak. A magyar termelők által létrehozott networkhöz hasonló társulások nagy előnye az is, hogy transzparenssé teszik a termelés és a feldolgozás folyamatát. “Ennek a kenyérnek az élettörténetét a születéstől a megevésig ismerjük” – fogalmazott Fülöp Ádám, a budapesti Pipacs pékség alapítója, a film egyik szereplője. Egyre fontosabb szerephez jutnak a territoriális hálózatok AZ ESSRG a RADIANT és a COACH projekt keretében a COVID19 járvány kirobbanása óta foglalkozik az Európai Unión belül működő kooperatív és dinamikus agrár-élelmiszerhálózatok kutatásával; ezen projektek keretében készült el az Élő kenyér című dokumentumfilm is. A kutatók igyekeztek felmérni, hogyan működnek a lokális élelmiszerláncok és beszállítói hálóztatok az EU-ban, nyomon követték, milyen gazdálkodási és gyártási metódusokat használnak, és hogyan alakul az így előállított, a közvélekedés szerint "drága bio-élelmiszereknek” az ára. Mint elemzésükben írják, a pandémia ideje alatt a globális ellátási láncok zavara miatt kiemelt jelentőséget kaptak a helyben termelt élelmiszerek – aminek fogyasztói szokásokra gyakorolt hatásai a mai napig érezhető. “A friss, tápanyagokban gazdag, ökológiailag fenntartható módon megtermelt, a helyi étkezési kultúrába illeszkedő, de mégis megfizethető árú élelmiszerek egyre inkább a territoriális élelmiszer-rendszerek részévé válnak, annak ellenére is, hogy az infrastruktúra-fejlesztéssel és döntéshozatallal foglalkozó szervezetek továbbra sem fordítanak kellő figyelmet rájuk” – írják az ARC 2020 oldalán megjelent jelentésükben.