Együtt többet tehetünk.

Közel hárommillió ember él lakhatási szegénységben Magyarországon

A Habitat for Humanity Magyarország éves jelentése szerint annak ellenére, hogy a kormány idén októberben bejelentett gazdaságpolitikai akciótervének egyik fő pillére a “megfizethető lakhatás”, a támogatások kilencven százaléka még mindig nem a rászoruló embereket célozza. Pedig a lakosság közel egyharmada kitett valamilyen módon a lakhatási szegénységnek.

A Habitat for Humanity Magyarország a napokban adta ki tizenharmadik éves jelentését a magyarországi lakhatás helyzetéről. A jelentés első két fejezetét november 13-án mutatták be a Margit körúti Habitat Kreatív Központban. A szervezet szerint “mélypontra ért a lakástámogatás”, az állam reálértéken annyit költ ezekre a kiadásokra, mint a 2010-es évek közepén, a CSOK elindulása idején, vagy 1998 és 2002 között, az első Orbán-kormány idején. A jelentés összeállítói szerint ez már csak azért is szembetűnő, mert az idén októberben bejelentett gazdaságpolitikai akcióterv egyik fő pillére – legalábbis papíron – a megfizethető lakhatás lett. 

A kormány által tervezett intézkedések nem a lakásszegénységben élőket célozzák

A Habitat for Humanity Magyarország szerint a kormány által tervezett tíz intézkedés többsége az első információk szerint nem a lakásszegénységben élőket célozza, a lakástámogatások kilencven százaléka még ma sem szociálisan célzott.

A jelentés elkészítésében részt vevő szervezetek ennek ellenére pozitívan reagáltak arra, hogy a kormány akciótervében kiemelten foglalkozik a lakhatás kérdésével. 

“A lakhatási válság fogalma új elemként jelent meg a kormányzati kommunikációban 2024 őszén. Ezt pozitív fordulatnak tartjuk, mert ösztönözheti a kormányt a lakhatási válság jellemzőinek feltárására, a lakhatási szegénység rendszerszintű megoldására – jelentette ki Czirfusz Márton, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont társalapítója, a 2024-es Lakhatási jelentés 2. fejezetének szerzője. – Az új Európai Bizottság az első európai megfizethető lakhatásra vonatkozó terv elkészítését tűzte ki célul. Ezt kísérhetné az első magyar megfizethető lakhatásra vonatkozó terv, széles szakmai és társadalmi párbeszédben elkészítve.” 

A Lakhatási Jelentés több javaslatot is megfogalmaz a hazai lakhatási problémák kezelésére. Mint írják, ha bővülnek az európai uniós lakásügyi források, azok felhasználásával csökkenthető lenne a lakáspolitikai ráfordítások ciklikus ingadozása, és növelhetővé a szociálisan célzott lakáskiadások aránya. “Olyan támogatási programok kidolgozására van szükség, amelyek a lakhatási szegénységben élőket célozzák, és az energiaszegénységi szempontokat is figyelembe veszik” – hangsúlyozzák a készítők.

Az emberek jelentős részének nincs pénze lakást venni vagy bérelni

A Habitat for Humanity Magyarország elemzői szerint komoly probléma, hogy a hazai ingatlanpiac megmerevedett: az ország négymillió ingatlanjának alig 3,5 százaléka kerül piacra, és 0,5 százaléknyi új lakás, ház épül évente. Az emberek jelentős részének nincs pénze lakást venni, vagy akár bérlőként belépni az ingatlanpiacra. Mindeközben közel kilencvenezer olyan háztartás van Magyarországon, amely nem rendelkezik házukon, lakásukon belül vízzel, fürdőszobával, WC-vel, és alacsony jövedelmi helyzetük miatt ezen a helyzeten önerőből nem is tudnak változtatni. 2023-ban 475 ezer háztartás jelezte, hogy az általa lakott, használt ingatlan felújításra szorulna (pl. a tetőszerkezet beázik, vagy falazata/padlója/alapja nedvesedik, esetleg a nyílászárók vagy a padló rohad), ami az összes háztartás 11,6 százaléka, és közel 1,2 millió főt érint.

“Úgy gondoltuk, a Magyarországon erősen jelen lévő lakhatási szegénységet legszemléletesebben részletes adatokon keresztül lehet bemutatni. A kigyűjtött és elemzett adatokból pedig azt látjuk, hogy a lakosság harminc százaléka érintett a lakhatási szegénység legalább egy jellemzője által, ami kb. egymillió háztartást, tehát 2 millió 877 ezer főt jelent” – mondta Lukács György, a Habitat for Humanity Magyarország szakpolitikai munkatársa, a 2024-es Lakhatási jelentés 1. fejezetének szerzője. 

A jelentés kiemeli, hogy a lakhatási szegénységet meghatározó fő indikátorok a következők: lakhatáshoz való hozzáférés, lakhatás jogi biztonsága, lakásminőség, elhelyezkedés, megfizethetőség, valamint energiaszegénység. A lakhatási szegénységnek különböző fokozatai vannak, amelyek nem függetlenek egymástól, sőt, erősíthetik egymás negatív hatásait.

Hasonló cikkek