Elemzés az európai fenntarthatósági jelentéstétel új korszakáról – az ESRS első tapasztalatai

Az EU fenntarthatósággal kapcsolatos jelentéstételi szabályai épp komoly változáson, mondhatjuk visszavágáson esnek át, azonban nem szabad elfelejteni, hogy az idei év az első, amikor bizonyos nagyvállalati kör kötelező módon el kell, hogy készítse és publikálja az egységes európai szabványok (ESRS) szerinti fenntarthatósági jelentését. Több száz nagyvállalatról van szó, köztük tucatnyi magyarról, akik nagy része már közzé is tette a pénzügyi jelentésébe integrált fenntarthatósági jelentését.  

Az első fecskék mindig nagyon fontosak, sokak számára mintaként szolgálnak, illetve meghatároznak bizonyos trendeket és követendő sémákat.

Az EFRAG (European Financial Reporting Advisory Group) – egy, részben az EU ösztönzésére és támogatására létrejött szakmai szervezet –, melynek célja az egységes európai beszámolási sztenderdek létrehozása, és amely a fenntarthatósági jelentéstételi keretrendszert is megalkotta, a napokban jelentetett meg egy olyan, AI-t is felhasználó elemzésen alapuló tanulmányt, amely betekintést nyújt abba, hogy miként birkóztak meg első körben a vállalatok az új elvárásokkal, milyen trendek rajzolódtak ki, és hol vannak még kihívások a jelentéstételi folyamatban. Fontos kiemelni, hogy az eredmények nem minősítik az egyes vállalatokat – a cél a jelenlegi gyakorlatok és irányok feltérképezése volt. (Az EFRAG egyébként egy külön portált is üzemeltet ebben a témában, ahol friss adatokat, statisztikákat és az összegyűjtött jelentéseket is el lehet érni.)

A következőkben röviden összefoglaljuk az elemzés főbb megállapításait. A részletes adatok és a teljes tanulmány megtalálható az EFRAG fenti honlapján.

ESRS: jelentősen eltérő megközelítések

Az ESRS tapasztalatairól szóló elemzés alapját 656 vállalat fenntarthatósági jelentése adta, amelyeket mesterséges intelligencia segítségével dolgoztak fel. Az eredmények megbízhatósága érdekében 50 dokumentumot manuálisan is ellenőriztek, így biztosítva, hogy a megállapítások reális képet adjanak a piacról. Ez az újszerű módszertan lehetővé tette, hogy a kutatók gyorsan és részletesen vizsgálják meg a jelentéstételi trendeket, miközben a manuális validáció révén a mélyebb összefüggések is feltárhatóvá váltak.

A jelentések hosszukat tekintve igen széles skálán mozognak: átlagosan 115 oldal terjedelműek, de találkozhatunk akár 25 oldalas rövid összefoglalókkal és 440 oldalt is meghaladó, részletes dokumentumokkal is. A pénzügyi intézmények jelentései kimutathatóan hosszabbak (átlagosan 140 oldal), mint a nem pénzügyi szektor vállalatainak beszámolói (110 oldal). Regionális eltérések is megfigyelhetőek: Dél-Európában jellemzően bővebb, Észak-Európában tömörebb jelentések készültek. A szerkezet vegyes: a narratív leírások mellett gyakran találhatók táblázatok, esettanulmányok, grafikonok, amelyeket kiegészít a mutatók részletes értelmezése.

Lényeges témák

A lényeges témákat nézve a vállalati jelentések leggyakrabban az éghajlatváltozás (E1), a saját munkaerő (S1), valamint az üzleti magatartás (G1) témaköreire fókuszálnak. Egy átlagos jelentés hat lényeges témát dolgoz fel, ám a vállalatok 10%-a az összes, azaz a tíz fő témakört is relevánsnak ítélte, míg a cégek negyede mindössze négyet emelt ki jelentésében. Ez azt mutatja, hogy a témaválasztás tekintetében jelentős a diverzitás, amely a különböző iparágak és a szervezeti érettség tükrében is vizsgálható.

Érintettek

Az érintettek bevonása kulcsfontosságú szempont a fenntarthatósági jelentések készítése során. A vállalatok 97%-a aktívan bevonta belső szereplőit – főként a munkavállalókat – a jelentéstételi folyamatba. Ezzel szemben a külső érintettek – például civil szervezetek, helyi közösségek, akadémiai intézmények – lényegesen ritkábban (30% alatt) kaptak szerepet. Ez arra utal, hogy bár a vállalatok törekednek a transzparenciára, a jelentések még erősen belső fókuszúak, a társadalmi párbeszéd és a külső visszacsatolás csak most kezd teret nyerni.

Hatások, kockázatok, lehetőségek

Az IRO-k, vagyis az üzleti tevékenység hatásainak, kockázatainak és lehetőségeinek feltárása szektoronként eltérő módon történik. A pénzügyi szektor elsősorban a downstream értékláncra – a finanszírozott vállalatokra – koncentrál, míg a nem pénzügyi szereplők inkább az upstream, vagyis a beszállítói lánc, illetve a saját működés fenntarthatósági tényezőit emelik ki. Ez a fókuszbeli eltérés jól tükrözi, hogy a ESRS fenntarthatósági jelentéstétel nem univerzális, hanem dinamikusan igazodik az ágazati sajátosságokhoz.

ESRS-slágertémák

Környezeti témák

A klímaátállási tervek (Climate Transition Plans – CTP) megléte az egyik legfontosabb elvárás az új fenntarthatósági standardok szerint. A vállalatok 55%-a rendelkezik valamilyen átállási tervvel, ám ezek tartalma, részletezettsége és szabványossága jelentősen eltér egymástól. A cégek 70%-a tűzött ki célt a globális felmelegedés 1,5°C alatt tartására, azonban ezek közül csak 40% terjeszti ki a célokat a teljes értékláncra, a Scope 3 kibocsátásokra. Külön figyelemre méltó, hogy a kitűzött célok 60%-át az SBTi (Science Based Targets initiative) validálta, ami garantálja a szakmai megalapozottságot.

A belső szén-dioxid árképzési mechanizmust (ICP) a vállalatok 20%-a alkalmazza, főként a bányászat, az energiaipar és a közlekedés területén. A biodiverzitással kapcsolatos mutatókat a vállalatok 30%-a jelentette, általában négy metrika segítségével. Ezek a számok azt mutatják, hogy bár a környezeti témák jelentőséget kaptak, egyes területeken – így például a biológiai sokféleség vagy a szén-dioxid árazás – még bőven van fejlődési lehetőség.

Társadalmi témák

Az S témakörök közül a munkavállalói és emberi jogi témák a legjobban körbejártak. A vállalatok 93%-a számolt be arról, hogy az Európai Gazdasági Térségben (EEA) megfelelő béreket fizet munkavállalóinak. A diszkriminációs eseteket 81%, míg a súlyos emberi jogi incidenseket 78% jelentette – ezek többsége azonban nulla vagy elenyésző számú esetre vonatkozott. A beszállítói láncban jóval ritkábban (10%) kerül sor az emberi jogi incidensek jelentésére, ami azt mutatja, hogy az ellátási lánc fenntarthatóságára és transzparenciájára még nagyobb figyelmet kell fordítani a jövőben.

Vállalatirányítási témák

A vállalatirányításhoz kapcsolódó (G) témakörben legfőképp az üzleti kultúrát és az etikus működést emelték és fejtették ki a jelentések, de a korrupció és vesztegetés témakört is gyakran lényegesnek találták.

Amikről nem (szívesen) beszélnek

Öt olyan az ESRS-ben szereplő altéma is akad, amelyek feltűnően (és talán fájóan) hiányoznak az elkészült jelentésekből (zárójelben az összes jelentésen belüli megemlítések aránya):

Az E2 (szennyezés) témakörön belül az élő szervezetek és élelmiszerforrások szennyezése (3%), illetve a mikroműanyagok (5%) témaköre volt látványosan hanyagolva. A társadalmi témák közül az S3 (érintett közösségek): a közösségek polgári és politikai jogai (6%), valamint az őslakos népek jogai (3%) azok, amelyek alig kerültek említésre. A G1 (üzleti magatartáson belül) pedig az állatjólét (4%) maradt a legtöbb helyen radar alatt.

Konklúzió

Az ESRS első jelentési hullámának tapasztalatai világosan mutatják, hogy a vállalatok már komoly lépéseket tettek a fenntarthatósági gondolkodás és jelentéstétel terén, ám sok területen van még fejlődési potenciál. A jelentések egyre részletesebbek és átfogóbbak, a mutatók, célok és tervek sokfélesége pedig lehetőséget teremt a jó gyakorlatok megosztására. A jövőben a külső érintettek bevonásának növelése, a beszállítói lánc átláthatóságának fokozása, valamint a klímacélok értékláncra való kiterjesztése lehetnek a fenntarthatósági jelentéstétel kulcsterületei. Az EFRAG elemzése alapján kijelenthető: az új szabályozás elindította a vállalatokat egy tanulási folyamaton, amelynek eredménye egy átláthatóbb, felelősebb és fenntarthatóbb európai üzleti környezet lehet.

Végezetül még annyit hozzátennénk, hogy mindemelett zajlik az ESRS átalakítása, áramvonalasítása, amelynek az a célja, hogy csökkenjen a vállalatok jelentéstételi terhe és csökkenjen az adminisztráció. Az első éves tapasztalatokat minden bizonnyal ezen törekvések során is figyelembe veszik a döntéshozók.

A szerző a Forvis Mazars Fenntarthatósági Szolgáltatások területének vezetője, a Hungarian Sustainability Professionals Network tagja.