A Scale Impact és a WHC Csoport közös kutatásából kiderül: annak ellenére, hogy a hazai vállalatok kétharmada rendelkezik CSR vagy ESG stratégiával, többségük nem szán elegendő forrást ezeknek a területeknek a fejlesztésére. Fontos lenne, hogy a Magyarországon működő cégek érdemben kivegyék a részüket a szociális és környezeti problémák orvoslásából.
A Scale Impact és a WHC Csoport tavaly novemberben adta ki közös, közel ötven magyarországi vállalat HR-vezetőinek bevonásával készült nem reprezentatív felmérését, amelyben arra keresték a választ, hogyan és milyen mértékben jelenik meg náluk a CSR és a HR területek stratégiai összekapcsolása. Az átlagosan százmilliárd forint árbevételű, összesen közel 120 ezer munkavállalót foglalkoztató cégek részvételével készült kutatásból kiderül: többségük tisztában van a társadalmi felelősségvállalás és környezettudatos működés fontosságával, a külső és belső érdekcsoportok elvárásaival. Közel kétharmaduk CSR és/vagy fenntarthatósági (ESG) stratégiával is rendelkezik – többségük mégsem integrálja kellő mértékben a szervezeti szisztémába ezeknek a területeknek a működését.
Pedig ez komoly előnyökkel járna. Ahogy Lévai Gábor, a Scale Impact társalapítója is kiemelte: a tudatos CSR az ügyfelek és a munkatársak megtartása szempontjából is rendkívül fontos. “Az információs társadalom korából a felelősségteljes – purposeful – társadalom irányába tartunk. A vállalatok működésének társadalmi és környezeti hatása sokkal láthatóbb, mint ahogy azt vezetőik gondolják. Ezért a szavak nem sokat számítanak, a cégeknek muszáj ténylegesen és radikálisan tenni, ha meg akarják tartani a munkavállalóikat és vevőiket, ügyfeleiket” – hansúlyozta.
Nem jut elegendő forrás a társadalmi felelősségvállalásra
A kutatásból eredményei azt mutatják, hogy a Magyarországon tevékenykedő cégek túlnyomó többsége nem fordít kellő időt és erőforrást a társadalmi felelősségvállalásra. Többségüknél (55 százalék) a HR-, 19 százalékuknál a PR-, 7 százalékuknál a marketing divízió, 6 százalékuknál pedig közvetlenül a vállalatvezető felel ezért a területért. A válaszadók közel fele nyilatkozott úgy, hogy havonta alig néhány órát fordít a CSR-re; a dedikáltan ezzel a területtel foglalkozó kollégák száma átlagosan az egy főt sem éri el, ami a kutatásban szereplő vállalatok mintegy háromezer fős átlaglétszámához viszonyítva kimondottan rossz arány. A társadalmi felelősségvállalásra fordított anyagi erőforrások is szűkösek: a résztvevő cégek CSR-költésének becsült aránya összesítve az árbevételük 0,01 százalékát sem éri el.
A fenti adatokat támasztja alá az is, hogy a Corporate Citizenship – a vállalatok társadalmi felelősségvállalását minősítő öt szint (kezdő, elkötelezett, innovatív, integrált, transzformatív) – közül a legtöbb hazai cég legfeljebb az “elkötelezett” kategóriába fér bele, vagyis csupán a második lépcsőfokot éri el. “A kezdő szinten lévő vállalatok főként a törvényi elvárásoknak akarnak megfelelni, az elkötelezettek már párbeszédet folytatnak az érdekcsoportjaikkal, és konkrét vállalásokat is tesznek, ám ez távol van attól, hogy normává tegyék a hatásmérést, az erőforrások átszervezését, integrálják a felelősségvállalást a vállalat mindennapjaiba. A transzformatív cégek a »csúcsszint«: ők már valódi megoldásokat is képesek adni a szociális és környezeti problémák kezelésére” – magyarázza Lévai Gábor.
Hiányoznak a valódi együttműködések, a cégek többsége márkaépítő eszközként tekint a CSR-re
A vállalatok CSR-programjainak többsége (65-65 százalék) a munkáltatói márkaépítéshez és a csapatépítő tevékenységekhez kapcsolódik, ezeket az oktatás-képzés (45 százalék), az új munkavállalók integrálása (onboarding) és a toborzás-kiválasztás (42-42 százalék) követi. Nem véletlenül, hiszen a növekvő munkanélküliség miatt többségüknél egyre inkább a munkavállalók számítanak a legfontosabb célcsoportnak; ahogy az angol Brandpie tanácsadó cég ötödik éve, több mint ezer nagyvállalat bevonásával készülő CEO Purpose Report-jából is kiderül, a vezetők többsége ma már a munkatársait tartja a legfontosabb stakeholdereknek.
A Scale Impact és a WHC közös kutatása rámutat: ugyan a cégek többsége támogatja, hogy a munkatársai önkénteskedjenek, több mint a felük pedig pénzzel, illetve – például pro bono szolgáltatások vagy tanácsadás formájában – szaktudással is segíti a civil szervezeteket, alig húsz százalékuknak van valódi stratégiai partneri kapcsolata velük. “A CSR tevékenységek döntő többsége továbbra is mikroaktivitás, amelyek csak akkor segítik a munkavállalói elköteleződést és a versenytársaktól való megkülönböztetést, ha sikerül összekötni az aktivitásokat egymással, és a vállalat alaptevékenységével” – hangsúlyozzák a kutatásban.
by 
