Spanyol kutatók szerint az alacsony jövedelmű rétegek rossz lakhatási körülményeik és egészségügyi helyzetük miatt sokkal inkább megszenvedik a hőhullámok hatását, mint a tehetősebbek. Fontos lenne, hogy a döntéshozók termék helyett közszolgáltatásként tekintsenek a klimatizálásra.
A globális felmelegedés okozta extrém hőhullámok az elmúlt években több tízezer ember életét követelték Európa-szerte. Évről-évre nő az áldozatok száma; spanyol kutatók szerint az átlagosnál alacsonyabb jövedelemből élő rétegnek a legkiszolgáltatottabbak.
“Nincs ebben semmi különös. A hőhullámokat sokkal nehezebb átvészelnie annak, akinek egy légkondicionálás nélküli szobán kell megosztoznia három másik lakóval, mint annak, aki egy medencés, klimatizált villában él” – nyilatkozta a The Guardian-nek Julio Díaz Jiménez, a madridi III. Károly Egyetem egészségügyi karának professzora.
Jimenez egy kutatócsoport tagjaként 2020-ban elsőként publikált tanulmányt arról, hogy milyen hatással vannak a nyári hőhullámok a Madrid tizenhét kerületében lakók egészségére. Mindössze három olyan kerületet találtak, ahol a meleg jelentősen növelte a mortalitást – ezek a spanyol főváros legszegényebb negyedei voltak. A kutatócsoport később egész Spanyolországra kiterjesztette a vizsgálatát. “Hasonló eredményekre jutottunk – emelte ki a professzor. – Amikor a hőség egészségügyi hatásairól van szó, a legfontosabb tényező az egzisztenciális helyzet.“
A hőség a gyerekeket is veszélyezteti
A kutatók szerint az alacsony keresetűek elsősorban azért vannak jobban kiszolgáltatva a hőhullámoknak, mert nem engedhetik meg maguknak a megfelelő színvonalú lakhatást: sokan olyan túlzsúfolt, rossz szellőzésű lakásokban laknak, amelyek kevés védelmet kínálnak a kánikulával szemben. Egy részük az egészségügyi szolgáltatásokhoz is korlátozottan fér hozzá, így könnyen előfordulhat, hogy nem kap megfelelő kezelést olyan krónikus betegségeire, amelyek hatásait felerősítheti a hőség; míg mások olyan munkahelyeken – például a mezőgazdaságban vagy az építőiparban – dolgoznak, ahol folyamatosan ki vannak téve az extrém melegnek.
A hőség a gyerekek egészségét is veszélyezteti. A Save the Children gyerekvédelmi szervezet adatai szerint Spanyolországban minden harmadik gyerek hűtetlen lakásban él, ami “komoly befolyással lehet” több mint kétmillió kiskorú mentális és fizikai egészségére.
A hűtés, mint közszolgáltatás
Az Egyesült Államokban már régóta foglalkoznak a hőstressz és a szegénység összefüggéseivel: ahogy a National Public Radio és a University of Maryland 2019-es közös kutatásából is kiderült, az alacsony jövedelmű emberek által lakott területeken jó eséllyel nagyobb a hőség, mint a gazdagabb környékeken.
Annak ellenére, hogy Európát jóval nagyobb mértékben sújtja a globális felmelegedés, mint a világ többi részét, itt még alig készült hasonló kutatás – emelte ki a The Guardian-nek nyilatkozva Jamina Saheb, a párizsi Sciences Po kutatója, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change – ICCP) legutóbbi jelentésének vezető szerkesztője. A kutató egy idén augusztusban megjelent kutatásra hivatkozva azt mondta: tavaly Európában közel ötvenezer ember halálát okozta a széndioxid-szennyezés fűtötte felmelegedés. “Itt az ideje, hogy megkongassuk a vészharangot. Nem engedhetjük, hogy a hőség emberéleteket követeljen” – emelte ki.
Az elmúlt években kontinens-szerte megszaporodtak a hőhullámok. “A globális felmelegedés embereket öl meg – húzta alá Saheb. – A kérdés az, hogy hány emberéletbe kerül, mire a döntéshozók és a szakemberek is belátják, hogy a nyári energiaszegénység valós probléma.”
A szakértő szerint az egyetlen megoldás a légkondicionálás közművesítése lenne. “Garantálnunk kell a hűtéshez való jogot, nem szabad termékként tekintenünk a légkondicionálásra, hiszen ezzel csak tovább növeljük a társadalmi egyenlőtlenségeket” – hangoztatta.
Betonteknőkbe szorult városlakók
Saheb véleményét Alby Duarte Rocha, a Berlini Műszaki Egyetem kutatója is osztja. Rocha nemrég egy kutatócsapat tagjaként Berlintől Budapestig tizennégy európai városban vizsgálta meg, milyen hatással van az életminőségre a klímaváltozás az alacsony és magas jövedelműek által lakott lakóövezetekben. A kutatás egyértelműen alátámasztotta: a “zöld gentrifikáció” miatt a szegényebb rétegek gyakran kiszorulnak az egészségesebb körülményeket biztosító zöldövezeti területekről, és aszfaltkatlanba zárva kell leélniük az életüket. Ez kiszolgáltatottabbá teszi őket a hőhullámok ártó hatásainak is, hiszen a vegetáció hűtőhatásai nélkül konstans forróságban kell átvészelniük a nyarakat.
Rocha szerint a döntéshozóknak és a politikusoknak olyan közszolgáltatásként kellene tekinteniük a hűtésre, mint a tömegközlekedés vagy az utcák takarítása. Ahogy a zöldítésre is: az új közparkok létesítésére és a zöld homlokzatok kiépítésére.
Mint mondja, ezek az intézkedések apró, de fontos lépést jelentenének a “környezeti igazságtalanság” orvoslása felé. “Fel kell tennünk magunknak a kérdést, miért azokkal a csoportokkal fizettetjük meg a klímaváltozás árát, akik a legkevésbé tehetnek róla.”
by 
