Az Európai Unió az elmúlt években komoly lépéseket tett a klímaváltozás hatásainak mérséklése érdekében. Egy ideig úgy tűnt, ebben a törekvésükben a kontinens lakói is támogatják őket: 2019-ben a “zöldek” minden idők legnagyobb EP-választási sikerét érték el. Aztán jött az idei választás, és vele a kijózanodás, a frakció korábbi képviselői helyei egyharmadát elvesztette.
Európa hosszú évtizedekig a világ egyik legnagyobb szennyezőanyag-kibocsátója volt. Aztán jött az Európai Gazdasági Közösséget felváltó Európai Unió (EU), ami – nem kis részben az olyan közép-kelet európai országok rendszerváltást követő integrálása révén, mint amilyen Magyarország is – szimpla piaci érdekközösségből magasabb szinten együttműködő, ma már 27 tagországgal büszkélkedő közösséggé emelte a kontinens országainak társulását.
Az EU az elmúlt években látványos lépéseket tett annak érdekében, hogy fenntarthatóbbá tegye a működését: sorban jelennek meg a CSR-ral és ESG-vel kapcsolatos, egyre szigorúbb szabályozások; 2030-ra több mint felével csökkentenék az üvegházhatású gázok kibocsátását; 2035-től pedig betiltják a benzin- és dízelüzemű autók forgalmazását az unión belül.
Az EU vezetői – egy-két látványos kivételtől eltekintve – elkötelezettnek látszanak amellett, hogy mérsékeljék a klímaváltozás évről-évre drasztikusabbá váló hatásait. Egy ideig úgy tűnt, hogy ebben a választóik többsége is támogatja őket: az előző, 2019-es európai parlamenti (EP) választásokon a Zöldek/Európai Szabad Szövetség (Zöldek/ESS) frakció minden idők eddigi legjobb eredményével hetven képviselői helyet szerzett. Aztán jött a Covid, az orosz-ukrán háború, a migrációs krízis és az ezek nyomában járó rekordinfláció, ami az idei EP-választási eredményeket látva alaposan átformálta az erőviszonyokat: a zöld frakció például az öt évvel ezelőtt megszerzett EP-helyei harmadát elvesztette.
Nagy hasraesés
Idén júniusban az EP-választások eredményeit elemezve Matina Stevis-Gridneff, a The New York Times brüsszeli tudósítója azt írta, “valami láthatóan megroppant az európai választók jelentős részében”, akik láthatóan kiábrándultak a zöld pártokból.
A The European Council on Foreign Relations nevű think tank nevet is adott ennek a jelenségnek: elemzőik szerint a “greenlash” – a környezetvédelemmel, klímaváltozással kapcsolatos érdeklődés szembetűnő visszaesése – hátterében elsősorban az európai polgárok egzisztenciális szorongása áll – az, hogy mennyibe fognak kerülni ez EU nagyrátörő, a klímaváltozás enyhítését célzó tervei. Véleményüket Bas Eickhout holland EP-képviselő, a Zöldek/ESS alelnöke is osztja. “Úgy látom, sokaknak az jár a fejében, »Oké, de hogy engedhetjük meg magunknak ezt?« – mondta az EU klímaváltozás elleni intézkedéseinek költségeiről nyilatkozva. – Annak ellenére, hogy az európaiak támogatják a klímaváltozás elleni programokat, nem akarják a zöld átállás költségeit viselni.” Eickhout szerint félő, hogy ha az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszaszorítása és a saját energiaszámláik alacsonyan tartása között kell választaniuk, a legtöbben az utóbbit választják.
Lazább szabályozásért tüntetnek a termelők
A zöld átállás sokba kerül. Az olyan megújuló energiaforrások kiaknázásnak, mint a napenergia, a szélenergia vagy a vízerőművek, relatíve nagy a bekerülési költsége – ami rövid távon az adófizetőktől is nagyobb áldozatot követel. A nagy hatótávolságú elektromos járművek ma még többe kerülnek, mint a hagyományos, belső égésű motorokkal szerelt autók. A klímaváltozás hatásait enyhítő reformok nagyon is kézzelfogható áldozatokat követelnek az európai szavazóktól, nem meglepő, hogy ezek költségeit nem mindenki tudja vagy akarja megfizetni.
Az EU klímaváltozás elleni programjának elfogadottságát az is komolyan visszaveti, hogy a közösség szigorú szabályozásokat kíván elfogadtatni az egyik legnagyobb globális szennyezőanyag-kibocsátó iparággal, a mezőgazdasággal kapcsolatban. Európában a mezőgazdasági termelők rendkívül jelentős lobbierőt képviselnek, a legújabb felmérések szerint a kontinens földterületeinek negyven százaléka művelés alatt áll. A termelők közül sokan attól tartanak, hogy ha az EU-szabályozásnak megfelelően változtatniuk kell az eddigi gazdálkodási gyakorlatukon, az komolyan veszélyeztetheti a nyereségességüket.
Nem véletlen, hogy az agrár-érdelvédelmi közösségek komoly tiltakozásokat szerveztek Európa-szerte annak érdekében, hogy megpróbálják elérni a mezőgazdaságra vonatkozó klímavédelmi szabályozás fellazítását: Belgiumban idén áprilisban felgyújtottak egy metróállomást, és nyers tojással, valamint “folyékony trágyával” dobálták meg a kiszálló rendőröket, Franciaországban pedig “megrohamoztak egy kormányzati épületet”.
A júniusi EP-választás előtt többezer gazdálkodó írt alá egy, az új greenwashing-ellenes intézkedések ellen tiltakozó nyílt levelet; az aláírók szerint az új szabályozás komolyan sújthatja az állati eredetű termékek gyártóit.
”A klímaváltozás elleni harc komoly »imázsproblémával küzd«”
Az EU az elmúlt években jelentős összegeket költött a klímaváltozás elleni harcra. A zöld átállásra nyitott vállalkozásoknak komoly ösztönzőket és kedvezményeket is biztosítottak, a Rystad Energy adatai szerint az elmúlt években közel 115 milliárd eurót öltek a “tiszta energia” technológiák fejlesztésébe.
Elisabetta Cornago, a Centre for European Reform vezető kutatója szerint az uniónak most a klímaváltozás elleni intézkedések költségeinek drasztikus csökkentésébe kellene invesztálniuk – annak érdekében, hogy visszaszerezzék a szavazók támogatását a zöld átállással kapcsolatban. “A törvényalkotóknak olyan zöld irányelvek kidolgozására kell koncentrálniuk, amelyek megfizethetővé teszik a dekarbonizációt, és mindenki számára egyértelművé teszik, milyen társadalmi előnyei vannak a fenntarthatóságnak” – vélekedett a szakember. Cornago szerint a politikusoknak meg kell értetniük az emberekkel, hogy a fenntarthatóbb gazdaság jelentősen csökkentheti a szegénységet, mérsékelheti a levegő- és vízszennyezésből adódó egészségügyi kockázatokat, és a mostaninál megbízhatóbb élelmezési rendszer felállítását teszi lehetővé.
“A klímaváltozás elleni harc komoly »imázsproblémával küzd«. Ahhoz, hogy újra népszerűvé tegyük ezeket a törekvéseket, az kell, hogy “a politikusok megértessék a választóikkal, mekkora árat kell fizetnünk azért, ha nem változtatunk” – hangsúlyozta Cornago.
by 
