Trump bejelentette az igényét Grönlandra, de az ott élők Amerika helyett inkább a szabadságot választanák

Az amerikai elnök szerint az USA-nak “nemzetbiztonsági okokból” kell a világ legnagyobb, stratégiai szempontból kiemelten fontos helyen lévő szigetét megszereznie, de valószínű, hogy a hatalmas olajkincs, az urán és ritka földfémek is sokat nyomnak a latban.

Ahogy arról a komplett világsajtó beszámolt, Donald Trump, az Egyesült Államok régi-új elnöke január elején, alig néhány nappal a beiktatása után kijelentette: “abszolút szükségszerűnek” tartja, hogy amerikai ellenőrzés alá vonják a Dániához tartozó, de 2009 óta szinte teljes autonómiát élvező Grönlandot. Trump a dán miniszterelnököt is felhívta ezügyben: a beszélgetés egy, a részleteket jól ismerő európai tisztségviselő szerint “borzalmas volt”, az amerikai elnök agresszív, konfrontatív és követelőző stílusa “valóságos hidegzuhanyként” érte Mette Frederiksent. 

Trump azt mondta, hogy az USA nevében szívesen megvenné a világ legnagyobb szigetét; de ha szép szóval nem adják, a katonai és gazdasági lépéseket, köztük a Dániára kiszabott vámtarifáik elrendelését sem zárja ki. Még azután sem, miután a Verian közvélemény-kutatásából kiderült, hogy a grönlandiak 85 százaléka nem akar amerikai fennhatóság alatt élni.

Trump nem először beszélt Grönland annexiójáról, 2019-ben, első elnöki terminusa idején egyszer már bedobta, hogy az Egyesült államoknak “meg kellene vásárolnia” a szigetet. Akkor is nemzetbiztonsági okokat emlegetett: nem véletlenül, hiszen Grönland katonai és gazdasági szempontból is kiemelten fontos helyen, az Atlanti-óceán sarkvidéki részét átszelő hajózási útvonalak közelében fekszik; egy olyan területen, amelyen Oroszország is igyekszik megerősíteni a befolyását.

Hab a tortán, hogy az amerikai földtani intézet jelentős olaj- és földgázlelőhelyeket talált a szigeten, ahol ráadásul olyan, a zöld technológiák fejlesztése szempontjából is fontos nyersanyagokból is bőséges készletek rejtőznek, mint a réz a kobalt, a lítium, vagy a ritka földfémek. 

A klímaváltozás az “ágyunk alatt lapuló szörnyeteg”

Grönland lakosságának közel kilencven százaléka inuit. A sziget a Dán Királyságon belül saját önigazgatással rendelkező autonóm terület, így az Egyesült Államok kvázi-ötvenegyedik tagállamának számító Puerto Ricóhoz hasonlóan maga dönthet a belügyeiről is. Dánia az 1700-as években gyarmatosította a területet. Miután az európaiak által behurcolt betegségek szinte a teljes őslakos populációt kiirtották, a dánok fokozatosan irányításuk alá vonták a kikötőket és vele a kereskedelmet is. Az inuitok sokáig másodrendű állampolgárnak számítottak: az ötvenes években egy balul sikerült “szociális kísérlet” keretében például helyi gyerekeket szakítottak el a családjuktól, a hatvanas és a nyolcvanas években pedig sterilizációra kényszerítették a nőket, hogy csökkentsék az őslakos populációt.     

A grönlandiakat az Egyesült Államokkal kapcsolatban is megvannak a maguk – igencsak kellemetlen – történelmi tapasztalatai: amikor az amerikaiak 1953-ban, a hidegháború ideje alatt tüzérségi elhárító egységet állítottak fel Ummannaq közelében, több mint száztíz családot telepítettek ki a városból, az otthonaikat pedig porig égették.

A bányászat és az olajkitermelés miatt a sziget tele van magára hagyott tárókkal, tájsebekkel. “Mindegy, hogy hova nézel. Ahol kitermelés folyt, ott rendetlenséget hagytunk magunk után” – nyilatkozta erről Paul Bierman, a University of Vermont professzora, Grönland nyersanyagforrásainak elismert szakértője. A bányászat nem csak a tájat dúlta fel: a fejtésekből származó kriolit és az ólom éveken keresztül szennyezte a vizeket: nagy mennyiségű nehézfémet mutattak ki az ott élő halakban, pókokban és zuzmókban is. Az ember okozta felmelegedés miatt Grönland három úszómedencére való édesvizet veszít – másodpercenként. “A klímaváltozás a mindannyiunk ágya alatt ott lapuló szörnyeteg” – mondta erről Bierman.

A nyersanyagok kitermelése még nagyobb függetlenséget biztosítana Grönlandnak

A grönlandi kormány szerint gazdag ásványkincseik, ha okosan gazdálkodnak velük, lehetőséget teremthetnek arra, hogy gazdaságilag is függetleníthessék magukat Dániától. “Teljes hozzáférésünk és felügyeletünk van a természeti erőforrásaink felett, ami egyáltalán nem jellemző az őslakos közösségek többségére” – nyilatkozta Napja Nathanielsen ásványkitermelésért felelős miniszter. Nathanielsen úgy látja, a Trump nyilatkozatai miatti sajtóvisszhang jó lehetőséget teremt arra, hogy új forrásokat, befektetőket vonjanak be, és saját közegészségügyi-, illetve oktatási rendszert építsenek ki a helyi lakosok számára. “Ezek rendkívül nagy befektetések, amikhez egyedül nem feltétlenül lennének meg a forrásaink” – tette hozzá. 

Dánia jelenleg évi hatszázmillió dollárral támogatja Grönlandot, ami a sziget költségvetésének több mint felét teszi ki. Sokan mégis függetlenedni szeretnének az anyaországtól: ehhez pedig az kell, hogy újranyissák a bezárt bányákat és újakat is nyissanak. Igen ám, csakhogy ezt aligha tudnák megoldani saját forrásból: a sziget területének közel nyolcvanas százalékát jég borítja, és sok helyen hiányzik az ipari termeléshez szükséges infrastruktúra. A kitermelés fellendítése igencsak költséges lenne: különösen úgy, hogy a becslések szerint a mostoha körülmények miatt minden egyes bánya megnyitásához legalább száz feltáró expedícióra lenne szükség – igaz, a klímaváltozás miatt felgyorsuló olvadás idővel könnyebbé teheti a nyersanyagokhoz való hozzáférést. 

A nyersanyag-kitermelés felpörgetését célzó tervek komoly társadalmi vitát váltottak ki Grönlandon. “Számunkra ez a klímaigazságosságról és a történelmi tapasztalatokról szól – jelentette ki Eirik Larsen, a Számi Tanács emberi jogi osztályának vezetője. Az őslakos számik szerint a zöldenergia-projektek komoly fenyegetést jelentenének a jogaikra és az életmódjukra nézve. Larsen hangsúlyozta: ha az őslakosok által lakott területen való bányászatról van szó, az érdekelt kormányoknak és cégeknek is be kell tartaniuk a nemzetközi jog vonatkozó paragrafusait. “Az érdemi részvétel azt jelenti, hogy valódi lehetőséget kapunk arra, hogy elmondjuk a véleményünket. Hogy valóban részt vehessünk a bányászattal kapcsolatos döntési folyamatban.” 

”Nincs jó gyarmatosító”

Az inuit származású kutató, Parnuna Egede Dahl doktori disszertációjának témája az volt, hogy a Grünlandon végzett környezetvédelmi hatásvizsgálatok során figyelembe veszik-e az őslakosok meglátásait, véleményét és szempontjait. Mint kiderült, nem igazán, mindhárom olyan általa vizsgált esetben, amikor a közösségi gyűléseken komoly kétségek merültek fel az új bányák megnyitásával kapcsolatban, figyelmen kívül hagyták az érveiket. “Nagyon örülnék, ha az eddigieknél nagyobb figyelmet szentelnének a grönlandi polgárok véleményének a hatásvizsgálatok során” – hangsúlyozta. 

2021-ben a grönlandi parlament egyhangú döntéssel bezáratta a Kuannersuit közelében lévő uránbányát, miután kiderült, hogy a kitermelés során komoly rádióaktivitást mértek, és rákkeltő tóriumpor került a levegőbe. A bányát annak idején azért nyitották meg, hogy zöld technológiákra való átállás és a fegyvergyártás érdekében kiaknázzák a Föld egyik legnagyobb ismét uránlelőhelyét. 

Az inuitok nemzetközi érdekvédelmi szervezete, a The Inuit Circumpolar Council nemrég közös nyilatkozatot adott ki, amelyben “kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszédet” kezdeményeznek a Grönland szuverenitásával kapcsolatos egyeztetésekben. Noha Trump elnök nyilatkozatait konkrétan nem említették, hangsúlyozták, hogy a jelen geopolitikai helyzet komoly kihívásokat jelent, amiket “inuitok módjára” akarnak megoldani. “Nincs jó gyarmatosító” – írták – nyilvánvalóan az Egyesült Államok elnökének kijelentéseire utalva.