A becslések szerint csak az USA-ban közel 18 millió ember fektetett kriptovalutákba. A “virtuális pénz” az ESG-alapoknak is kedvelt terméke, pedig – ahogy az egyes szakemberek tanulmányaiból is kiderül – egyáltalán nem biztos, hogy tiszta, előremutató és értékteremtő befektetést jelent.
A BitCoin berobbanása után hamar népszerűek lettek a kriptovaluták; a blockchain-technológiára épülő “digitális pénz” apologétái szerint idővel a hagyományos fizetőeszközöket is feleslegessé teszi majd. A Federal Reserve (az Egyesült Államok központi banki rendszere, a szerk.) adatai szerint csak Amerikában 18 millió ember fektetett kriptavalutákba – eddig, de ez a szám most, a virtuális valutázás iránt közismerten rajongó, sőt abban saját érdekeltségekkel is rendelkező Donald Trump megválasztása után várhatóan tovább nő majd.
A kriptovaluták kifejezetten trendi pénzügyi terméknek számítanak. Lelkes támogatóik szerint ezek a “monetáris szuperfegyverek” még arra is alkalmasak lehetnek, hogy a klasszikus bankrendszerek megkerülésével szó szerint a feje tetejére állítsák a kapitalizmust – arról nem is beszélve, hogy gyors meggazdagodást és egyfajta technoelitista glamúrt is ígérnek a használóiknak.
A kriptó sokakat gazdaggá tett. Az early adopterek közül jó néhány dollármillimos, sőt milliárdos lett; a Techopedia cikke szerint ma már közel százezer olyan befektető van a világon, akinek több mint egymilliárd dollár értékű virtuális valuta van a birtokában. A kriptósoknak komoly lobbycsoportjaik is vannak: köztük az egyik legbefolyásosabb, a Fairshake, amely saját bevallása szerint 253 “baráti képviselő” megválasztásában segédkezett a tavalyi amerikai választáson.
A kriptovaluták jól hoznak a konyhára. De vajon etikus befektetési eszközök-e? Ezt a kérdést járta körül a The Conversation-ön megjelent cikkében Erran Carmel, az American University Kogod School of Business közgazdásza is, aki három fő etikai problémát fogalmazott meg a témával kapcsolatban.
A három probléma
^Carmel szerint az első probléma az, hogy a digitális pénz “nyomtatása” hatalmas energiafelhasználással jár. Különösen a Bitcoiné, amely az első és egyben legismertebb decentralizált kriptavaluta. Mint írja, a bitcoinok előállításához – vagy ahogy a bennfentesek hívják, bányászatához – masszív, nagyteljesítményű számítógépekkel telerakott adatközpontokra van szükség, amelyek működtetése jelentős karbonszennyezéssel és környezetkárosítással jár. Igen jelentőssel: az EIA (U.S. Energy Information Association) adatai szerint a kriptobányászat a globális energiafelhasználás közel 0,9 százalékát teszi ki – ami nagyjából megegyezik Ausztrália éves felhasználásával.
A második probléma az, hogy a szabályozatlan, a felhasználóknak teljes anonimitást garantáló kriptavaluták hamar a bűnözői csoportok – köztük a csalással, adócsalással, ember- és fegyverkereskedelemmel, zsarolóvírusokat terjesztésével foglalkozó szervezetek – kedvelt fizetőeszközévé váltak. Nem véletlenül, hiszen míg korábban ezeknek a szervezeteknek még komoly trükközésre, készpénzes tranzakciókra és fedőcégek hálózatára volt szükségük ahhoz, hogy tisztára mossák az ebül szerzett pénzt, ma már elég, ha kriptót vesznek belőle ahhoz, hogy eldugják azt a hatóságok elől.
A harmadik pedig az, hogy a kriptavaluták egyfajta “zsákmányszerző mentalitást” népszerűsítenek: lehetővé teszik például, hogy kifejlesztőik, tulajdonosaik, üzemeltetőik visszaéljenek a folyamatos kasszacsörgéstől és a járulékos hájptól kába kisbefektetők bizalmával, és kiforgassák őket a pénzükből.
Carmel szerint több kripotavaluta – különösen a kisebb, kevésbé ismert permutációk – szembetűnő hasonlóságot mutat a klasszikus piramisjátékokkal. A ma már csak szomorú emlékként továbbélő Bitconnect elindítói például komoly hasznot ígértek azoknak, akik hajlandók voltak az általuk kínált tokenekre cserélni a bitcoinjaikat. Egy ideig ki is tudták fizetni az ígért busás profitot: de csak úgy, hogy az új befektetők pénzéből elégítették ki a korábbiakat. Ugyan lebuktak, és Satish Kumbhani, a cég alapítóját el is ítélte az amerikai szövetségi bíróság, mégsem lett megnyugtató vége a dolognak, mert a simlis techgurunak sikerült meglépnie az igazságszolgáltatás elől, és az ellopott pénz jelentős részével együtt azóta is “ismeretlen helyen tartózkodik”.
Új elitek, újratermelt hatalomkoncentráció
A közgazdász hangsúlyozza: a fent sorolt etikai problémák mellett az a digitális coinokkal kapcsolatos mamis mítosz is nagyon ártalmas, amely szerint ezek a pénzügyi eszközök alkalmasak arra, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsenek, és így felemeljék a társadalom szegényebb rétegeit.
Mint írja, a “globális szegénység” azon tagjai, akik jobb lehetőségek híján a nyakukba veszik a világot, hogy vendégmunkásként pénzt kereshessenek, amiből aztán támogathatják otthon maradt családjukat, ugyan elméletileg valóban profitálhatnának a kriptovaluták előnyeiből, de a valóságban sajnos ez koránt sincs így. Többek között azért, mert a a kriptó mozgatása és átlátása bizony komoly pénzbe kerül, amit ezek a nehéz sorsú emberek csak igen ritkán tudnak kifizetni. “A kriptovalutákban lekötött összegek jelentős része valójában a gazdagok kezében van. Egy 2021-es tanulmány szerint a Bitcoin-tulajdonosok 0,01 százalékának kezében van az összes megtermelt érték 27 százaléka” – emeli ki Carmel.
A kriptót sokan a pénzügyek demokratizálásának és a hagyományos pénzintézetek – bankok, központi bankok – elsöprésének eszközeként emlegetik. Tévesen; a digitális fizetőeszközök megjelenése valójában egy új elitet termelt ki, amely alapvető befolyással van arra, hogy hogyan, milyen irányban fejlődik tovább ez az egykor oly ígéretes megoldás. “Ez az elit aránytalanul nagy befolyással van arra, hogy hogyan szabályozzuk a kriptovaluták használatát. A rendszer éppen azt a hatalomkoncentrációt termeli újra, amelyet megtörni lett volna hivatott.”
Kizöldülhet-e a kriptó?
Carmel hangsúlyozza: a kriptoközösség egy része meghallotta a kritikákat, és próbálta ember-, illetve környezetbarátabbá tenni a rendszert. 2021-ben néhány jelentősebb szereplő megalapította a Crypto Climate Accord nevű szervezetet, amelynek célja, hogy csökkentse a digitális fizetőeszközök előállításával összefüggő környezeti károkat. A szövetségnek ma már 250 tagja van, köztük az egyik legnagyobb piaci szereplő, az Ether coint fejlesztő Ethereum is, amely több mint 99 százalékkal csökkentette a saját karbollábnyomát azzal, hogy a hagyományos coin-bányászatról egy új, “proof-of-stake” nevű metódusra állt át. “Sajnos, a piac legnagyobb szereplője, a Bitcoin nem követte az Ethereum példáját: nem véletlen, hogy az energiafelhasználása jóval nagyobb, mint bármely más kriptocégé” – mondja a szakértő.
A közgazdász elismerte, hogy az elmúlt években néhány szabályozó testület megpróbált nyomást gyakorolni a kriptapiacra annak érdekében, hogy enyhítsék a fent sorolt károkat, köztük Nagy-Britannia, az EU és az USA illetékes szervezetei is. 2024-ben az amerikai felügyelet például lehetővé tette, hogy a tőzsdén jelenlévő befektetői alapok kriptóba fektessenek; a cél az volt, hogy a kisbefektetők biztonságosabb körülmények között kereskedhessenek a virtuális valutákkal. Igen ám, csakhogy mint kiderült, ezek a kereskedés “normalizálására” tett törekvések is faramuci következményekkel járhatnak: az egyik legnagyobb “etikus” alap, a Nikko Arc Positive Change Innovation Fund 2023-ban nem kevesebb, mint 68 százalékos hozamot realizált a tőzsdén – csak azért, mert morálisan igencsak megkérdőjelezhető módon kriptóba tette a pénzét.
Carmel belátja, hogy a befektetőknek nem lehet megtiltani, hogy a jól jövedelmező digitális eszközökbe fektessék a pénzüket. De ha felelősen akarnak invesztálni, olyan kriptót kell választaniuk, amely a lehető legkisebb negatív hatással van a környezetre nézve, és a lehető legkisebb mértékben járul hozzá a szociális egyenlőtlenségek növekedéséhez.
“Sok etikus befektető fektet azokba az ún. »ESG.alapokba«, amelyek fennen hirdetik, mennyire elkötelezettek a pozitív társadalmi és környezeti hatástétel mellet. Ezek jó része nem hajlandó olajcégek részvényeibe invesztálni – miközben a sok szempontból hasonlóan ártalmas kriptocégekkel kapcsolatban semmilyen fenntartásuk sincs. Ez nem tűnik etikai szempontból következetes viselkedésnek” – fejtegeti.
A közgazdász elismeri, hogy a kriptovaluták izgalmas üzleti lehetőségeket és jelentős megtérülést ígérnek. “De a környezeti hatásuk, az illegális tevékenységekkel való kapcsolatuk és ragadozó természetük komoly kérdéseket vet fel.”