„A remény az a bizonyosság, hogy valamit van értelme megpróbálni” – interjú Köves Alexandrával, az ESEE elnökével

Köves Alexandra ökológiai közgazdász a Budapesti Corvinus Egyetem Operáció és Döntés Intézet Döntéselmélet Tanszékének docense, az egyetem egyik kutatóközpontjának vezetője, akit nemrég az Európai Ökológiai Közgazdaságtani Társaság (ESEE) elnökének választottak.

Ebből az alkalomból készítettünk Köves Alexandrával interjút az európai szervezet élén kitűzött céljairól, a magyar ökológiai közgazdászok nemzetközi felülreprezentáltságának (vélt) okairól és arról, hogy mit tehetnek a kutatók, ha a társadalom és a politika nem hallja meg a hangjukat. 

Köves Alexandra elmondása szerint az ökológiai közgazdaságtan a hetvenes évek óta létező kutatási terület, ekkor a világban már elég pontosan látták, hogy az a gazdasági berendezkedés, amelyben élünk, komoly ökológiai korlátokba fog ütközni. Néhány kutató, akik különböző tudományos diszciplínákat képviseltek, azon kezdett el gondolkodni, hogyan lehet más típusú gazdasági modellt építeni. A szakember szerint máig fontos alapelv, hogy az előttünk álló komplex problémát az összes tudományterületnek közösen kell megoldania, így fontos tudni, hogy nem minden ökológiai közgazdász közgazdász végzettségű. Az intézményesülés 1989-ben történt meg, amikor megalapították az Ökológiai Közgazdászok Nemzetközi Társaságát (ISEE), és elindult egy máig meghatározó folyóirat, az Ecological Economics. Az európai társaság 1996-ban született meg, és azóta is a legnagyobb regionális társasága a nemzetközi szervezetnek.

Köves Alexandra úgy fogalmazott: mint minden nemzetközi szervezet esetében, ezúttal is az a feladat, hogy a tudományterületet egyben tartsa, a tudományos közösségnek találkozási és együttműködési felületet biztosítson. Az ISEE gyakorlata, hogy a folytonosság biztosítása érdekében a megválasztott elnök két évig a leköszönő elnök mentorálása mellett „betanul”, így a háromévente cserélődő elnöki ciklusokkal nem indul teljesen új irányba a szakmai szervezet. Különleges együttállás, hogy jelenleg éppen egy másik magyar ökológiai közgazdász, Kelemen Eszter az ISEE megválasztott elnöke, aki jövőre lép hivatalba. Így igazán büszkék lehetünk rá, hogy Magyarországon ennyire erős bázisa van ennek a tudományterületnek.

A magyar siker nyomában

Arra a kérdésre, hogy mi állhat a magyar szakemberek kiemelkedő nemzetközi szerepvállalásának hátterében, Köves Alexandra kifejtette: kollégáival sokat gondolkoztak azon, hogy milyen tényezők biztosítják ezt az „éllovas” szerepet. Úgy vélik, hogy két fő ok magyarázza a jelenlegi tendenciát. Egyrészt a rendszerváltásnál a zöld mozgalmak ‒ köztük a radikális zöld mozgalmak is ‒ letették a névjegyüket, és a kiállásukat pozitívan értékelte a társadalom. Ennek a történelmi hatásaiból fakadhat egy erős társadalmi elfogadás. Magyarországon ezért a politikával való együttműködés hiányában sem számít kirívónak, ha valaki a bevett gyakorlatokon túl, akár radikálisan zöld szempontokat képvisel.

A másik magyarázat az lehet, hogy mivel ez egy tudományos értelemben felfutó kutatási terület, ezért itt „könnyebben lehet újat mondani”, és a tudományos tevékenység teljesítmény alapú értékelésekor így nem állnak rosszul az ökológiai közgazdászok. Köves Alexandra ugyanakkor hozzátette: saját hitvallása szerint a tudományos gondolkozás lényegének a nem mindig hatékony, ám szabad gondolkodásnak kellene lennie, nem a teljesítménykényszernek.

A csinálás legitimitása

A szakember visszatekintve úgy látja, hogy az ESEE-elnökségig egyenes út vezetett azáltal, hogy folyamatosan dolgozott az európai szervezetben. Úgy fogalmazott: „ha bekerülsz az igazgatótanácsba, és elkezdesz dolgozni, látják, hogy lelkes vagy, leteszel dolgokat az asztalra, akkor a melletted lévők azt mondják, hogy szívesen látnának elnökként”. Ezzel kapcsolatban egy barátját idézte, aki szerint „a legitimitás onnan jön, hogy valamit csinálsz”. Az elnökké választása kapcsán kiemelt szerepet tulajdonít annak is, hogy négy évvel ezelőtt elindította az Economics for Rebels című podcastet, aminek köszönhetően sokan ismerik őt, illetve a tudását és a hozzáállását is.

Az elnökség idejére szóló személyes céljai kapcsán a Corvinus Egyetem kutatója arról beszélt, hogy miután az ökológiai közgazdaságtan mára már egy teljesen megalapozott tudományterület, nem az elismertségért kell küzdeni. Viszont hiányzik az, hogy meghallják a döntéshozók a kutatók hangját, és építsenek a mostanáig felhalmozott hatalmas mennyiségű tudásra. Ebben a kontextusban Köves Alexandra célul tűzte ki, hogy növelje az európai szervezet politikai hangját, többek között szakmai állásfoglalások kiadása révén. A közeljövő célja, hogy felhívják az Európai Bizottság figyelmét a karbonkereskedelem mintájára a biodiverzitás terén bevezetendő kereskedelem számos kockázatára. A politikai láthatóság növelése kapcsán így fogalmazott: „itt az ideje nem csak a tudománynak élni”. Kiemelt feladatának tekinti emellett a tudományos utánpótlás-nevelést, aminek érdekében létre kíván hozni egy PhD-hallgatókból álló hálózatot, illetve szeretne olyan oktatási segédanyagokat elérhetővé tenni, amelyek tudásbázisként szolgálnak az ökológiai közgazdaságtan felé most nyitó egyetemi oktatók számára. 

Vállalatok: szövetségesek vagy kisajátítók?

A forprofit szereplők bevonása kapcsán Köves Alexandra arról beszélt, hogy az ökológiai közgazdaságtan az a terület, ahol a legtöbb kutató nagyon óvatos és szkeptikus a nagyvállalatokkal szemben. Jelentős kockázatnak tartják, hogy a vállalatok cooptálják, vagyis kisajátítják és kiüresítik a tudományos fogalmakat, ahogy történt ez korábban a „fenntartható fejlődés”, a „fenntarthatóság” vagy a „körforgásos gazdaság” fogalmaival. A szakember szerint az ökológiai közgazdaságtan folyamatosan azért harcol, hogy ne veszítse el a számára fontos fogalmakat, illetve ne folyjanak bele úgy a főáramba, hogy elveszik a valódi mondanivalójuk. Emiatt sokan óvatosak, hogy milyen cégekkel, és hogyan működik együtt a tudományterület.

Nagy kérdés, hogy a mostani cégeket, a mostani vezetőikkel, a mostani stratégiájukkal hogyan lehet átállítani egy másfajta működésre. Erre Köves Alexandra szerint nincs igazán jó válasz. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy ezekben a cégekben is emberek dolgoznak, akik előbb-utóbb szembesülnek azzal, hogy mit hagynak a gyerekeikre. Ez a szembesülés képes lehet elindítani egy belső változást, amit támogathat kívülről a szabályozás, és akkor lehet esetleg vállalati szintű változást elérni. Sok kutatás van azzal kapcsolatban is, hogy mennyire más gazdasági logikát indukál például a közösségi gazdaság, a társadalmi vállalkozások, mennyiben változtat a munkatársi tulajdonlás a részvényesi felfogáshoz képest, illetve milyen mértékben különbözik egy családi vállalkozás felelősségvállalási rendszere egy megbízott ügyvezetővel működő cégétől.

Állandó párbeszéd

Az ökológiai közgazdászok szakmai közösségével kapcsolatban Köves Alexandra úgy fogalmazott: „túl vagyunk azon a fázison, hogy csak a főáramra vonatkozó kritikát tudjuk megfogalmazni”. Már nagyon sok megoldási javaslat van az asztalon, a tapasztalati hatásokat azonban csak akkor lehet mérni, ha legalább elindulunk ezen az úton.  Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy a tudományos társaságok önkéntes alapon, szinte teljesen forrás nélkül működnek. A magyar közösség jelenleg még informális formában végzi tevékenységét, és elsősorban az ún. ernyőszervezetekkel (pl. Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért, KÖVET Egyesület a Fenntartható Gazdaságért stb.) tart fenn vállalati kapcsolatokat.

Köves Alexandra kiemelte: céges oldalról az érdeklődés mindenképp megvan arra nézve, hogy legalább megismerjék az ökológiai közgazdaságtani gondolkodást, így egyénenként többen dolgoznak vállalatokkal. A szakmai közösségnek az a filozófiája, hogy állandó párbeszédben van a társadalmi érintettekkel. A szakember kissé kiábrándultan fogalmazott az Európai Unió Omnibusz jogalkotási csomagjairól, de hangsúlyozta: „nem szabad elveszíteni a lendületet”, és lassan, kitartóan, következetesen mindig el kell mondani az ökológiai közgazdaságtani szemléletet, aztán majd egyszer beérik.

Remény és meggyőződés

Nehéz most megfogalmazni, hogy mi jelentené a sikert a hároméves elnöki ciklust illetően, hiszen számos külső tényező is befolyásolja az ESEE tevékenységét. Köves Alexandra szerint az EU most teljesen bepánikolt, és hajlandó a versenyképesség oltárán mindent beáldozni, amit eddig elért. Úgy fogalmazott: számára nem kérdés, hogy tíz év múlva más logika alapján fog működni a világ. „Úgy látszik, most el kell mennünk a falig, ki kell maxolnunk a régi rendszer hibáit ahhoz, hogy meglássuk az alternatívát és azokat a gondolatokat, amelyek alapját képezhetik egy más típusú berendezkedésnek” – fogalmazott. Václav Havelt idézve azt vallotta: a remény nem a meggyőződés, hogy valami meg fog történni, hanem bizonyosság, hogy valamit van értelme megpróbálni.