Március 21-én megkezdődött a hazai ESG törvény módosításáról szóló társadalmi egyeztetés. Hogyan látják a módosítás irányát a szakértők, és milyen stratégiai lépéseket vizionálnak a vállalati szereplők részéről – többek között erről kérdeztük a Hungarian Sustainability Professionals Network (HSP Network) szakmai közösségét.
A hazai ESG-szabályozás módosítása látszólag közvetlen összefüggésben van az ún. Omnibusz I. és Omnibusz II. uniós jogalkotási csomagokkal, amelyekkel az Európai Bizottság szándéka szerint leegyszerűsíti a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati jelentéstételi kötelezettséget (Corporate Sustainability Reporting Directive – CSRD). A magyar szabályozás módosításának indoklásában szintén szerepel a vállalkozásokat érintő beszámolási és adminisztrációs terhek mérséklése, illetve kiemelt hangsúlyt kap a vállalati szektor versenyképességének növelése.
Arra kértük a Hungarian Sustainability Professionals Network szakértői közösségének tagjait, hogy osszák meg velünk első benyomásaikat a 2025. március 21-én nyilvánosságra hozott törvénymódosítási tervezet kapcsán. Kérdéseink négy fő témára fókuszáltak, melyek közül az első a módosítás közvetlen és közvetett hatásait kívánta felmérni a fenntarthatósági transzformációt illetően. További kérdéseink a módosítás kis- és közepes vállalatokra (kkv-k) gyakorolt hatására, a magyar és az uniós szabályozás harmonizálására, illetve az ESG tanácsadók munkaerőpiaci helyzetére vonatkoztak.
Transzformáció: lassítás vagy mélyülés
A törvénymódosítás kapcsán felmerülő legfontosabb kérdés az, hogy milyen következményekkel jár a fenntarthatósági transzformációra. A beszámolási kötelezettségek enyhítése, illetve halasztása több időt ad a vállalkozásoknak, de kérdés, hogy ezt az időt a transzformáció elmélyítésére használják, vagy épp ellenkezőleg, lelassítják a már megkezdett folyamatokat.
Bagyura András (Forvis Mazars, Fenntarthatósági Szolgáltatások területének vezetője) alapvetően helyesnek nevezte a lassítást, tekintettel arra, hogy eddig túlzottan gyors és hirtelen volt a folyamat, és a nagyvállalatoknak jelenleg számos, párhuzamosan futó kötelezettséggel és abból fakadó kihívással kell szembenézniük (a magyar ESG törvény mellett fut a CSRD, de akár a NIS 2 is, illetve más adózási és számviteli változások is).
A Forvis Mazars szakértője emlékeztetett arra, hogy a magyar ESG törvény és az abból fakadó – CSRD-n felüli, illetve azzal párhuzamos – kötelezettségek még csak alig egy éve, hogy berobbantak a köztudatba: a szabályozás nagyon hirtelen jött. Bagyura kitért arra is, hogy még a mai napig tisztázatlan, illetve részletszabályozás nélküli több, a törvényben szereplő téma, például az előaudit és tanúsítás kérdése (ki végezheti és milyen munkamódszerrel), ahogy az ESG minősítők és az ESG menedzsmentplatform területe is.
Dr. Szalay Rita (PwC, vezető ESG szakértő, jogi és adótanácsadási terület) szintén üdvözölte, hogy a vállalatoknak több idejük lesz a felkészülésre, mivel egy jól működő jelentéstételi rendszer kialakítása éveket vehet igénybe. Ugyanakkor szerinte a riportálás megkezdése segítette volna a transzformációs folyamatot azáltal, hogy ösztönzi a vállalatokat arra, hogy megvizsgálják, jobban megértsék és mérhetővé tegyék jelenlegi működésüket.
Kelemen Viktor (Bureau Veritas, District Sales & Marketing igazgató) arra hívta fel a figyelmet, hogy az adminisztratív követelmények egyszerűsítése és így az anyagi terhek csökkentése segíti a versenyképességet, ami valóban kritikus a kialakulóban lévő globális gazdasági folyamatokat látva. A versenyképesség megőrzése ugyanis alapfeltétele a transzformációnak, ami igen beruházásigényes tud lenni. Úgy fogalmazott: “a racionális egyszerűsítést támogatom, és a türelmi időszak meghosszabbítását is értem, de ezzel óvatosnak kell lenni, hogy ne kockáztassuk a kitűzött célok elérését”.
A fenntarthatóság és a versenyképesség szoros összefüggését hangsúlyozta Jenei Attila (EY denkstatt,CCaSS Partner) is. Kiemelte, hogy a fenntarthatósági alapelvek – a tervezettek szerint egy darabig legalábbis kevesebb adminisztráció mellett – éppen a versenyképességet támogatják.
Pilter Zoltán (Pilter Consult Kft.) szerint a helyes ütemezésről, időzítésről sokkal előbb kellett volna gondolkozni, hiszen a jelenleg kialakult helyzet bizonytalanságot és bizalmatlanságot szül az érintett cégekben és a szakértőkben egyaránt. A szakértő hozzátette: “sokan eddig is késve láttak hozzá a felkészüléshez, mert nem bíztak a rendszerben. Most igazolva látják a sejtéseiket és a jövőre nézve ez azt jelenti, hogy már ennyire sem fogják komolyan venni a transzformációt, mint eddig”.
Lévai Gábor, a HSP Network és az SB Academy alapítója azt hangsúlyozta, hogy maga az ESG a finanszírozók kockázatkezeléshez kapcsolódó információigényének bővüléséből indult ki. Mivel a világ égető társadalmi és környezeti problémái továbbra sem oldódtak meg, az ezekből fakadó kockázatok reális értékelése továbbra is csak adat alapon történhet. Ezért azt gondolja, hogy a most zajló dereguláció csak egy átmeneti visszarendeződés lesz.
Mi lesz a kkv-kkal?
Dr. Szalay Rita (PwC) kifejtette, hogy a módosítás célja a kkv-k oldalán felmerülő terhek észszerűsítése. Ahogyan az Omnibusz csomag célja is az, hogy csökkentse a szabályozások által nem közvetlenül kötelezett piaci résztvevők felé leszivárgó “áttételes kötelezettségeket”.
Bagyura András (Forvis-Mazars) szerint a kkv-kra vonatkozó módosítás esetében nem a jogszabályi harmonizálás volt a cél. Uniós szinten ugyanis inkább a bevonandó és átvilágítandó értéklánc terjedelmének szűkítése és az átvilágítás gyakoriságának csökkentése az irány. Ezzel szemben a magyar szabályozásban tervezett módosítás inkább egy olyan enyhítés, ami a várhatóan megnövekedő extra adminisztráció elhalasztását célozza.
Kelemen Viktor (Bureau Veritas) úgy vélekedett, hogy a szabályozás hatására a beszállítói láncban új versenyhelyzet alakul majd ki, ami premizálja a fenntarthatósági szempontokból jól teljesítő és azt hitelesen igazolni tudó beszállítókat.
Jenei Attila (EY denkstatt) a kkv-k helyzete kapcsán hangsúlyozta: számukra is számos érv szólhat az önkéntes jelentéstétel vagy üzleti felfogást támogató fenntarthatósági intézkedések és programok bevezetése mellett.
Lévai Gábor (SB Academy) szerint a kkv-k esetében az innováció és üzleti modellváltás irányait határozhatja meg a nagyvállalati ügyfeleik fenntarthatósággal kapcsolatos elvárásrendszere, ennek az adatszolgáltatás csak kísérő jelensége. Ezért a kkv-k versenyképessége nemhogy csökken, hanem nő az ilyen elvárásoknak való korábbi megfeleléssel.
ESG: az Omnibuszon innen és túl
Jenei Attila (EY denkstatt) szerint látható az összhang az EU versenyképesség fokozását célzó szándékával. Az Omnibusz csomagban a nagyvállalatokat érintő fenntarthatósági jelentéstétel feltételeinek lazítása azt eredményezi, hogy átmenetileg fellélegezhetnek az 1000 fő feletti vállalkozások, ám a szakértő szerint ezt inkább lehetőségknek kell tekinteni az érdemi felkészülésre és a vállalati folyamatok, adatgyűjtő rendszerek célszerű kialakítására, üzleti politika megformálására.
Bagyura András (Forvis Mazars) szerint a CSRD és a magyar ESG törvény halasztása nem jelenti a már megindult trendek fordulóját, inkább csak a tempó változását. Nagyobb teret enged az önkéntességnek, mind az adatszolgáltatás, mind a fenntarthatósági jelentéstétel terén, ami talán nem is akkora baj. Úgy vélte: minél többen indulnak el a fenntarthatóság irányába önként, nem külső szabályozói nyomás hatására, annál őszintébb lehet a szándékuk, hogy reális célokat tűznek ki, amelyek megvalósítására ténylegesen törekedni is fognak.
Egyelőre úgy fest, hogy az ESG törvényben foglalt kötelezettségek köre nem változik azok számára, akikre hatályos – vetette fel a Forvis Mazars szakértője. Ez látszólag ellentétben áll az EU Omnibusz csomagban foglaltakkal, ami a korábbi CSRD-ban és ESRS-ben foglalt kötelezettségek körét nagymértékben egyszerűsíteni is kívánja. Ilyen törekvés egyelőre nem látszik a magyar ESG törvény kapcsán a szakértő szerint.
Az ESG tanácsadók jövője
Dr. Szalay Rita (PwC) kiemelte: az ESG tanácsadást és adatszolgáltatást körülvevő akkreditációs rendszer mint magyar sajátosság tovább fog élni a jelenlegi javaslat szerint. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy a jelenleg különböző akkreditált ESG tanácsadó képzésekben résztvevő több mint 500 hallgató milyen munkaerőpiaci kilátásokra számíthat a módosítás következtében.
A PwC vezető ESG szakértője ezzel kapcsolatban úgy vélekedett, hogy a piaci erők (partnercélok teljesítéséhez szükséges alkalmazkodás, forrásbevonás esetén kért adatszolgáltatás, a valós működési kockázatok felmérésének szükségessége, üzleti lehetőségek azonosítása, etc.) ugyanúgy továbbra is ösztönözni fogják a vállalatokat a transzformáció folytatására. Viszont hogy pontosan milyen területen és mennyi szakemberre lesz majd szükség, azt az aktuális piaci viszonyok fogják meghatározni.
Pilter Zoltán (Pilter Consult) úgy vélte, hogy a látványos kapkodás még sok finomítást, jövőbeni változást sejtet, ami önmagában is egy visszatartó erő lehet az ESG tanácsadással kacérkodó jelöltek között. Hozzátette: a piac most kivár, csak az a kérdés, hogy meddig, illetve lesz-e elég szakember akkor, amikor már nem lehet tovább halogatni a felkészülést.
Bagyura András (Forvis-Mazars) szerint a módosítés egyértelműen kellemetlenül érinti a már akkreditált és az azt megcélzó, éppen képzésen résztvevő tanácsadókat. Az ugyanis biztos, hogy a halasztás miatt az elkövetkező időszakban csökken a piacon elérhető potenciális megbízók és megbízások száma. Bagyura kifejtette: nagyon sok múlik azon, hogy tényleg csak egy rövid (maximum 2 éves) időszakkal tolódik ki a tömeges kötelezetté válás, vagy esetleg tovább halasztódik, és radikálisan csökkentik is a kötelezettek számát.
Előbbi esetben a szakértő szerint lehet ugyan egy-két „szűk esztendeje” a tanácsadóknak, de ez idő alatt képezhetik magukat, elmélyíthetik tudásukat a fenntarthatósághoz kapcsolódó más szakterületeken (karbonlábnyom- vagy termékéletciklus-számítás stb.). Ha azonban a szabályozást drasztikusan visszavágják, akkor lehetnek olyanok, akik “úgy akasztják majd szögre ESG tanácsadói kalapjukat, hogy valójában soha nem is viselték”.
Kelemen Viktor (Bureau Veritas) hangsúlyozta, hogy a szakértői oldalon is jelentős a nyomás tapasztalható, ugyanis ezen az oldalon sem elég a tudás és a tapasztalat, hanem kellenek az akkreditációk. Az akkreditációs kötelezettségek körüli kezdeti kapkodás csökkenése enyhítheti ezt a nyomást.
Az igazán elkötelezett cégeket ez a lassítás nem fogja eltántorítani a gyorsabb átalakulástól, azok pedig, akik csak kényszerből tessék-lássék álltak hozzá, teljesen le fognak állni és kivárnak – fogalmazott Pilter Zoltán. A Pilter Consult alapítója szerint ez rossz példa lesz mások számára is, és nehéz lesz meggyőzni őket, mert a hatékony tudatformáláshoz jó példák kellenek. Ha megtörik a lendület, nehéz lesz visszaterelni a mederbe. A legnagyobb kihívás az lesz, hogy a billegő, bizonytalan cégeket pályán kell tartani közben.
Lévai Gábor, az első hazai fenntarthatósági menedzserképzés alapítója szerint a fő kérdés nem az, hogy hány ESG tanácsadóra lesz szükség, hanem hogy ez a fajta szakértelem annyira szerteágazó, hogy a HR-es, kommunikációs, compliance és folyamatmenedzsment területen éppúgy szükséges, mint a cégvezetők és tulajdonosok szintjén. Az ESG tanácsadóktól az egyetemi képzéseken elvárt szaktudás statikus töredéke annak a folyamatosan változó és bővülő komplex tudás- és készséghalmaznak, ami a vállalatok transzformációját megfelelően tudja támogatni. Így a transzformációt támogató fenntarthatósági képzések piaca sokkal nagyobb lesz a jövőben, mint a compliance jellegű tanácsadó képzéseké.
Ajánljuk figyelmetekbe az ESG a riportkészítésen túl – B Corpok Magyarországon című webináriumunkat.
by 
