A Hungarian Sustainability Professionals Network (HSP Network) márciusi szakmai reggelijének kiemelt témáját a hulladék csökkentésének lehetőségei adták. A fenntarthatósági menedzserek hazai közösségének szakmai vezetője, Lévai Gábor köszöntőjében elmondta: a HSP Network aktív tagjainak köre folyamatosan bővül.
A bevezető előadást a szakmai közösség tanácsadó testületének tagja, Litkai Gergely jogász, humorista tartotta, aki olyan számadatokra hívta fel a közönség figyelmét, amelyek kontextusba helyezik a hulladékgazdálkodás és a körforgásos gazdaság aktuális kihívásait. Litkai röviden ismertette a 2024-es Circularity Gap Report megállapításait, melyek szerint minden intézkedés ellenére tovább nő a természetből kinyert anyagok tömege és ezzel együtt a megtermelt hulladék tömege is. Az Eurostat adataira hivatkozva felhívta a figyelmet arra is, hogy az Európai Unióban a legnagyobb mértékben az építőipar termel hulladékot (38%), ami kiemelt felelősséget ró az iparágra.
A Dumaszínház alapítója kitért arra, hogy a statisztikák szerint évente fejeként több mint öt tonna hulladékot termelünk, amely mennyiség ugyan enyhén csökkent, de érdemben nem változott. Az előadásból kiderült az is, hogy a műanyag-felhasználás 44 százalékát teszik ki a csomagolóanyagok. Az egyszer használatos műanyag termékek 6 százaléka kerül az óceánokba, ami ugyan jelentős problémát jelent, de nem szabad megfeledkezni a folyami műanyagszennyezésről sem. A papír felhasználása kapcsán kitért arra, hogy ugyan a legkörnyezetbarátabb alapanyagnak tartják, de az újrahasznosítása kihívást jelent a felhasznált vízmennyiség és a különböző vegyszerek miatt.
Hol tart a hulladékgazdálkodás?
Az esemény második felében – a HSP Network hagyományainak megfelelően – szakértői kerekasztal-beszélgetésre került sor. A bevezető kérdésre, miszerint „hol tart a hulladékgazdálkodás?”, a panel résztvevői a saját szakmai nézőpontjukat képviselve nagyon eltérő válaszokat adtak. Ferenczi Attila (Reco Waste Management alapító-ügyvezető), akit Litkai „a hulladékmenedzsment hazai ikonjának” nevezett, úgy fogalmazott: a szelektív hulladékgyűjtés szerinte „kapudrog” a fenntarthatóság felé vezető úton. Kiemelte: folyamatosan felfutó tendenciát mutat a hazai hulladékmenedzsment, és míg húsz évvel ezelőtt „felhúzott szemöldökkel” figyelték a vállalatok a Reco Waste Management tevékenységét, addigra most már ők keresik a hulladék csökkentésének lehetőségeit.
A MOHU operatív vezetője, Runtág Tivadar onnan közelített a kérdéshez, hogy míg jelenleg a települési szilárd hulladék 50 százaléka kerül lerakásra, és 30 százalékot hasznosítunk újra, addig a kitűzött cél az, hogy 10 százalék alá nyomják le a lerakott mennyiséget, és 65 százalék fölé emelkedjen a hasznosítási arány. Hangsúlyozta: a folyamat elején tartunk, és üdvözlendőnek tartaná, ha megértés és tudatosság is párosulna a MOHU tevékenységét célzó érdeklődéshez.
A Dunapack-Packaging értékesítési vezetője, Szőnyi Zoltán optimista választ adott, hiszen a hullámpapír újrahasznosítása már jelenleg is 90 százalék felett áll, ami nem azt jelenti, hogy célba ért ez a terület, inkább irányt tud mutatni a további lépések felé. Arató Gábor (Manupackaging Magyarország Kft.) felidézte a 21 éve a piacon lévő cége értékesítési politikáját, miszerint kezdettől azt képviselték, hogy kevesebb fóliát szeretnének eladni. Arató szerint az ügyfelek megnyeréséhez elengedhetetlen, hogy üzletileg is előnyös és fenntartható megoldásokat kínáljon a csomagolástechnológia terén.
Az EPR-díj bevezetése kapcsán Arató kitért arra, hogy a cégek ösztönzést kaptak arra, hogy kevesebb műanyagfólia felhasználásával akarják megoldani a csomagolást. Ugyanakkor Runtág Tivadar arra is felhívta a figyelmet, hogy az első évben az EPR-díjból több 10 milliárd forinttal kevesebb folyt be, mint amit előzetesen prognosztizáltak. A gazdasági stagnálás és a vállalati fejlesztések mellett említést érdemelnek az olyan „potyautasok” is, akik nem fizetik meg a kirótt díjat.
Tudatosság és cselekvés
Litkai Gergely behozta a beszélgetésbe a környezettudatosság társadalmi aspektusát. A TÁRKI 2024-es Társadalmi Riportjának környezeti attitűdökkel és környezettudatos cselekvéssel foglalkozó fejezete kimutatta, hogy a vizsgált országok közül hazánkban a legalacsonyabb (12%) azoknak az aránya, akik részt vettek valamilyen kollektív cselekvésben a környezet védelme érdekében. A REPont rendszer bevezetése kapcsán Runtág Tivadar arról is beszélt, hogy ugyan jelentős a visszaváltási arány, de társadalmi szinten nem változott az alapattitűd, vagyis nem csökkent például a megvásárolt PET palackok mennyisége.
A MOHU körforgásos gazdaságban betölthető szerepe kapcsán úgy fogalmazott: egyértelmű cél az ún. hulladékpiramos „laposítása”. Hangsúlyozta, hogy az a legjobb hulladék, amit meg sem termelünk, de a jelenben is gondoskodni kell a hulladék elszállításáról és minél nagyobb arányú újrahasznosításáról. Szőnyi Zoltán hozzátette: a társadalmi szokások megváltoztatása sok időbe telik és sok pénzbe kerül, ennek kapcsán felvetette az EPR-díjak célzott – társadalmi szemléletformálást elősegítő – felhasználását.
Minőségi vagy mennyiségi kérdés?
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői egyöntetően a csomagolóanyagok egységesítése mellett foglaltak állást, az egységes formájú palackoktól kezdve a csomagolófóliákban jelen lévő társított anyagok kivonásáig. Szőnyi kiemelte, hogy a legnagyobb kihívást továbbra is az ún. túlcsomagolás jelenti, ami fakadhat a termék túlzott féltéséből, illetve a marketingcélok érvényesítéséből egyaránt. A Dunapack-Packaging képviselője szerint nem önmagában a csomagolás tényével van probléma, hanem a helyes arányok megtalálása okoz nehézséget. Jógyakorlatként említette az ún. twin boxokat, amelyek szállítói és fogyasztói csomagolásként is megállják a helyüket.
Arató Gábor a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló uniós rendelet (PPWR) kapcsán kilátásba helyezte, hogy 2030. január 1-jétől a gyártóknak tilos lesz olyan csomagolást használniuk, ami kizárólag marketing célokat szolgál (pl. a fogkrémtubushoz járó kartondoboz), illetve a csomagoláson belüli „üres tér” nem haladhatja meg az 50 százalékot. Hozzátette: az iparág készen áll a fenntartható csomagolásra vonatkozó ügyféligények kielégítésére, hiszen a csomagolástechnika dinamikusan fejlődik.
Ferenczi Attila optimistán zárta a beszélgetést, többek között az üzletekben történő újratöltés törvényi szabályozása kapcsán. Úgy fogalmazott: eddig „csukott szemmel repültünk”, hiszen ott voltak körülöttünk a lehetőségek, de nem kerestük a megtérülés maximalizálását. Kitért arra is, hogy társadalmi attitűd szempontjából látszik, hogy „van hova fejlődni”, de az 50 forintos visszaváltási rendszer bevezetésének tapasztalatai azt mutatják, hogy ösztönzők alkalmazásával működik. Ferenczi saját cége gyakorlatából a vállalati folyamatok átvilágításának fontosságát emelte ki. A fenntarthatósági menedzserek feladata, hogy a teljes anyagáram ismeretében beavatkozási javaslatokat tegyenek, és ehhez megtalálják a piacon elérhető legjobb optimalizációs megoldásokat.
A március 13-i esemény újdonsága volt, hogy a Network első vidéki helyszíneként Debrecen is bekapcsolódott. A SIXAGON Nonprofit Kft. szervezésében kivetítőn keresztül, interaktív formában kapcsolódhattak be a régióban élő HSP Network-tagok és érdeklődő vendégek. Szintén újdonságot jelentett, hogy ezúttal az Önkéntes Központ Alapítvány biztosította a szakmai reggeli lebonyolítását segítő önkénteseket.
A szakmai közösség a következő alkalommal, április 10-én rendhagyó helyszínen, a Pilisi Parkerdőben találkozik. A HSP Network tagjai továbbra is ingyenesen regisztrálhatnak az eseményre, amely jegyvásárlás mellett minden érdeklődő számára nyitott.
by 
