A világ egyik leghíresebb szupermodelljét öt évre eltiltották a jótékonysági kuratóriumi tevékenységtől, miután kiderült, hogy az általa alapított Fashion For Relief-nél a rászorulók támogatására szánt pénz jó részét elsikkasztották.
Naomi Campbell-t, a kilencvenes-kétezres évek egyik legsikeresebb szupermodelljét a brit hatóságok öt évre eltiltották a jótékonysági kuratóriumi tevékenységtől, miután kiderült, hogy az általa alapított Fashion For Relief-nél súlyos hűtlen kezelés történt. Campbell 2005-ben alapította a rászorulók támogatására létrehozott szervezetet, az alapítvány weboldalán közzétett hitvallása szerint “fogadott nagyapja, ”Nelson Mandela példája inspirálta arra, hogy segítséget nyújtson a bajbajutottaknak. A Fashion For Relief első jótékonysági bemutatóját a Katrina hurrikán New Orleans-i áldozatainak megsegítésére rendezték. A szervezet a honlap szerint azóta több mint tizenöt millió dollárt gyűjtött New York-ban, Londonban, Cannes-ban, Moszkvában, Mumbaiban és Dar es-Salaamban tartott rendezvényein. A The Conversation cikke szerint Campbell mellett az alapítvány két másik kurátorát is eltiltották a jótékonysági fundraising-tevékenységtől: Bianka Hellmich kilenc, Veronica Chou pedig hét évig nem vállalhat ilyen tisztséget.
A Fashion For Relief-et elvben humanitárius ügyek támogatására alapították – de nagyon úgy fest, hogy az adományokból összegyűlt dollármilliós összeg jelentős részét luxuskiadásokra, köztük hotelszobákra, wellnessezésre, biztonsági emberek felbérelésére és Campbell cigaretta-ellátmányának fedezésére fordították. A jelentések szerint a 2016 és 2022 között befolyt bevételeknek alig 8,5 százalékát költötték jótékonykodásra. Campbell azzal védekezett, hogy „nem ő irányította” a szervezetet, és belső vizsgálatot szorgalmazott annak érdekében, hogy kiderítsék, mi okozta a visszaéléseket.
Magyarországon is voltak visszaélések
A Fashion For Relief nem az első olyan alapítvány, amit azzal vádolnak, hogy elsikkasztotta a rászorulók támogatására gyűjtött pénzt. Magyarországon is több olyan szervezet van, amit hírbe hoztak ilyen csalásokkal: köztük a HVG.hu híre szerint a Gyermekrák Alapítvány, az engedély nélküil jógastúdiót üzemeltető Daganatos.hu Alapítvány és a hozzá sok szállal kötődő Gyermekmentő Támogató Alapítvány. A The Conversation cikke felhívja a figyelmet arra, hogy számos oka lehet annak, hogy egy alapítvány nem az alapszabályában lefektetett direktíváknak megfelelően használja fel a gondjaira bízott pénzt: köztük az, hogy a kurátorok nincsenek tisztában azzal, pontosan milyen jogszabályoknak kellene megfelelniük, vagy nem tudják megfelelően elkülöníteni a saját személyes költéseiket a jótékonysági szervezet pénzügyeitől. De mindegy, hogy mi az oka a rájuk bízott összegek “elkótyavetyélésének” – hiszen a vonatkozó törvények tiltják, hogy a jótékonyságra szánt adományokat bárki a személyes céljaira használja fel; a kurátorok munkájának a közjót kell szolgálniuk.
Az ilyen sikkasztások elsődleges károsultjai nyilván azok az emberek, illetve ügyek, amelyek rászorulnak a jótékonysági szervezetek támogatására. De más negatív hatásai is lehetnek ezeknek a botrányoknak: magát a jótékonyság fogalmát, a támogató szervezetek munkájával kapcsolatos közvélekedést rombolhatják.
A jéghegy csúcsa
Sajnos, a jótékonysági szervezetekkel kapcsolatos botrányok nem újleletűek: a Fashion For Relief mellett az elmúlt években egy másik, a Captain Tom Foundation és a hozzá kapcsolódó családi vállalkozások ellen indított vizsgálat híre is bejárta a világsajtót.
A Nagy-Britanniában működő jótékonysági szervezetek bejegyzésével és felügyeletével megbízott Charity Commission 2022 júniusában indított eljárást az alapítvány két kurátora, köztük a jótékonysági akciói révén ismertté vált második világháborús veterán, a 2021-ben elhunyt Sir Thomas Moore (közismert nevén Captain Tom, a szerk.) lánya, Hannah Ingram-Moore ellen, akiket örökre eltiltottak az adománygyűjtéstől. De ezek a nagy sajtónyilvánosságot kapott ügyek csak a jéghegy csúcsát jelentik, évről-évre újabb szervezetekről derül ki világszerte, hogy nem bánnak elég gondosan a hozzájuk befolyó adományokkal.
John Tribe, a University of Liverpool jogi karának oktatója a The Conversation-ön megjelent cikkében számos példát hoz fel a jótékonysági alapítványokhoz befolyó összegek hűtlen kezelésével kapcsolatban:
- 2022 májusában a másodfokon eljáró bíróság helyben hagyta azt az ítéletet, amely tizenöt évre eltiltotta a kurátori tevékenységtől Preston Lewis-t, a Thrift Urban Housing Ltd. nevű szervezet igazgatóját. Lewis a periratok szerint kötelességszegést és hűtlen kezelést követett el; kilenc év alatt 350 ezer fontot (több mint 169 millió forintot) költött a szervezet pénzéből a saját orvosi költségeire, személyes kiadásaira, jelzáloghitele törlesztésére, és még egy Range Rover-t is vett. Leghamarabb 2037-ben tölthet be vezető tisztséget egy jótékonysági szervezetnél.
- 2022 júliusában a Charity Commission a hátrányos helyzetű gyerekeket támogató One Community Organisation ellen indított vizsgálatot. A szervezet több mint 280 ezer fontot (cca. 135,2 millió forintot) utalt át Delroy Wilson kuratóriumi elnök számlájára: ő később azzal védekezett, hogy “szó sincs csalásról”, csak azért volt szükség a tranzakciókra, mert a charity-nek “nem volt saját bankkártyája”; de közel 100 ezer fonttal a mai napig nem tudott elszámolni. A felügyelő szervezet megállapította, hogy kurátorok költségvetési csalást és hűtlen kezelést követtek el, de Wilson különös módon mégis megtarthatta a székét, őt nem tiltották el a további munkától.
- A bizottság szintén 2022-ben a veteránok támogatásával foglalkozó Support For Heroes-t is bíróság elé citálta. A jótékonysági szervezet a hozzá befolyó adományok jelentős részét – közel 67 százalékát – átutalta egy Targeted Management Ltd. nevű magáncégnek. Ezzel nem is lett volna baj, ha a vállalat valóban jótékonysági célra használta volna fel ezt az összeget, de, mint kiderült, 2015 és 2017 között a hozzá befolyt 1 318 039 fontból (több mint 636,3 millió forintból) alig 223 ezer fontot költött jótékonyságra, amivel az általuk – elvben – támogatott veteránokat és a családjaikat károsították meg.
Közérdek és magánérdek
A jótékonysági szervezetek arra valók – és ezt a feladatukat jogi skrupulusok is kötik –, hogy a “közjót” szolgálják. Ez egy jogi terminus technikus – de több is annál, egyfajta életszemléletet, igazságkeresést, szociális érzékenységet, szolidaritást tükröz. A bejegyzett jótékonysági szervezetek jogi személyiségek, adókedvezményeket is kapnak, a piacon jelen lévő, mozgó forprofit szervezetekhez képest más elbírálásban részesülnek, más jogszabályok vonatkoznak rájuk – ahogy sok helyütt az egyházakra is –, egyszerűen azért, mert deklarált céljuk nem a gazdasági értelemben vett nyereségesség, hanem a társadalmi érdekek szolgálata.
Ma egy olyan világban élünk, ahol egyre nyilvánvalóbbá válnak a társadalmi egyenlőtlenségekből következő problémák. Egy olyan világban, amelyben a túlfogyasztás és a profitéhség egyre elviselhetetlenebbé teszi a létezést magát. Egy olyan világban, ahol sajnálatos módon percről-percre növekszik azoknak a kevésbé élhető helyekre, szociális vagy környezeti helyzetekbe születő embereknek a száma, akik a mi, szerencsésebbek segítségére szorulnak. Az olyan szervezeteknek, amelyek kellő befolyást és erőforrásokat képesek összegyűjteni ahhoz, hogy adományokhoz juthassanak, nem szabad visszaélniük ezzel a helyzettel. Nem szabad megengednünk nekik, hogy miközben fennen hirdetik, hogy a rászorulók támogatását tartják küldetésüknek, a saját pénztárcájukat vastagítsák.
Az elmúlt években-évtizedekben számos cég, közszereplő próbálta a jótékonyság-fenntarthatóság-szociális érzékenység palástja mögé rejteni a saját érdekeit: nem véletlen, hogy széles körben elterjedté váltak az olyan kifejezések, mint a “greenwashing”, a “social washing”, a”rainbow-washing” és a többi.
A jótékonysági szervezetek vezetőitől etikus viselkedést várunk el; és bár lehet, hogy az olyan botrányok, mint a Naomi Campbell-féle alapítványé vagy a Captain Tom-féle jótékonysági szervezeté, ráirányítják a figyelmet a közadakozással kapcsolatos visszaélésekre, sajnos, ezek önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy megreformálják az ezekkel a szervezetekkel kapcsolatos működését. A jelenleginél szigorúb, átláthatóbb törvényi szabályozás is kell.