Kanadai kutatók szerint a klímaváltozással kapcsolatos, gyakran politikai meggyőződések által táplált összeesküvés-elméletek nagyban megnehezítik a hiteles információk átadását – és ezzel a globális felmelegedés elleni harcot. A megoldás az erőteljesebb kormányzati szerepvállalás és felhasználók forráskritikus attitűdjének erősítése lehet.
Az elmúlt években egyre fenyegetőbbé vált a klímaváltozással és a természeti katasztrófákkal kapcsolatos összeesküvés-elméletek terjedése az interneten. A tavalyi, az Egyesült Államok keleti partvidékét végigdúló hurrikánszezon ideje alatt számos, a Helene és a Milton hurrikánnal kapcsolatos dezinformáció jelent meg a közösségi oldalakon: voltak, akik azt állították, hogy a pusztító szélviharokat direkt erre szakosodott “klímamérnökök” (geo-engineers – a szerk.) állították elő, akik úgy irányították azokat, hogy a republikánus többségű államokat tarolják le. Nyilvánvaló sületlenség – mégis komoly zavart és elkeseredett vitákat robbantott ki a virtuális közösségi térben; mi több, a katasztrófavédők munkáját is hátráltatta.
Hasonló a helyzet a Los Angeles-környéki erdőtüzekkel kapcsolatban is. A világ közösségi médián lógó részének megint egy sor alaptalan pletykán, féligazságon és összeesküvés-elméleten kell átrágnia magát, ha szeretné megérteni, hogy mi okozta a világ egyik leggazdagabb városát sújtó természeti katasztrófát, ami olyan, világszerte szeretett és elismert sztárok otthonait égette porig, mint Jeff Bridges, Mel Gibson, Billy Crystal, Dianne Warren, vagy Paris Hilton.
Sibo Chen, a Toronto Metropolitan University kommunikációs tanszékének professzora és S. Harris Ali, a kanadai York University szociológusa szerint ezek az összeesküvés-elméletek nem csak azért kártékonyak, mert hamis és megtévesztő információkat terjesztenek, hanem azért is, mert folyamatos muníciót jelentenek a klímaváltozás-tagadó mozgalmak számára – és így jelentősen megnehezítik a fontos ismeretterjesztő munkát végző tudósok, szakemberek munkáját.
A két szakember The Conversation-ön megjelent cikkében azt vizsgálja, hogy hogyan, milyen mechanizmusok alapján terjednek ezek a közös jövőnk szempontjából igencsak veszélyes eszmék az online közösségi térben, és hogy milyen eszközökkel lehetne megálljt parancsolni nekik.
Az összeesküvés-elméletek nagyban megnehezítik az éghajlatváltozás hatásainak kezelését
Pszichológiai szempontból vizsgálva elmondható, hogy az ember, mint kognitív disszonanciára hajlamos, folytonos önigazolást kereső lény, hajlamos azokat az információkat magáévá tenni és képviselni, amelyek összhangban vannak a saját elképzeléseivel, prekoncepcióival és hiedelmeivel – miközben az azoknak ellentmondó tényeket elvből elutasítja.
Ezt a törvényszerűséget, persze, a politikusok is felismerték: nem véletlen, hogy a klímaváltozással kapcsolatos közbeszéd hamar a kortesküzdelmek fontos csataterévé vált, amelyen a “nép pártján álló” populisták és a “szakértők következtetéseit nemtelenül szajkózó” elitista technokraták csapnak össze egymással. Ez a fajta narratíva pedig tökéletesen alkalmas arra, hogy közös erőfeszítéssel kezelendő, valódi fenyegetés helyett olyan megosztó kérdéssé tegye a klímaváltozás problémáját, amely ahelyett, hogy közelebb hozná és összefogásra sarkallná az embereket, valójában a politikai törésvonalak mentén, azokat tovább szélesítve csak méginkább eltávolítja őket egymástól.
“A körmönfont összeesküvés-elméletek nagyon megnehezítik a hiteles és hiteltelen információk megkülönböztetését – húzza alá Chen és Ali. – Erodálják a közvélemény tudósokkal és tudományos bizonyítékokkal szembeni bizalmát, és ezzel párhuzamosan akadályozzák a klímaváltozás enyhítését szolgáló stratégiák elfogadását is. Mi több: a konspirációs teóriák a különféle intézményekkel, kormányokkal szembeni bizalmat is roncsolják, ami csak tovább nehezíti az éghajlatváltozás nagyon is valós negatív hatásainak hatékony kezelését.”
Minél több az olaj, annál több a kétség
A szakértők szerint annak ellenére, hogy a klímaváltozással kapcsolatos összeesküvés elméletek jórészt az interneten, a közösségi oldalakon terjednek, a klímaváltozás-tagadók eloszlása regionális sajátságokat is mutat. A kanadai Alberta államban például igazi “klímaváltozás-szkeptikus erősség” épült ki: talán nem függetlenül attól, hogy itt található a hatalmas észak-amerikai ország egyik legnagyobb olajhomok-kitermelőhelye.
A kutatók úgy találták, hogy azokban az országokban és térségekben, ahol hagyományosan erős az olajlobbi – és sokan dolgoznak fosszilis energiahordozók kitermelésével foglalkozó vállalatoknál – általában több a klímaváltozás-tagadó, mint máshol. Különösen igaz ez az olyan országokra, amelyekben – mint az Egyesült Államokban vagy Kanadában – viszonylag kevés cég tartja ellenőrzése alatt a piac túlnyomó részét. Mindez arra mutat, hogy a vállalati túlhatatom jelentősen hátráltathatja a kormányok klímaváltozás elleni intézkedéseit és törekvéseit.
Kormányzati beavatkozásra van szükség
Chen és Ali szerint az összeesküvés-elméletek elterjedtsége komolyan akadályozza az éghajlatváltozással kapcsolatos, tudományos tényekre alapozott kommunikációt. Épp ezért kiemelten fontos lenne, hogy a szakemberek olyan üzeneteket dolgozzanak ki, amelyek egyszerűen és mindneki számára érthetően ragadják meg ezt az igen bonyolult témát. De sajnos ez sem elég: a klímaváltozás-tagadók “megtérítéséhez” arra is szükség lenne, hogy gátat vessünk a tudósok elleni online zaklatásnak, és megerősítsük az olyan széles körben használt közösségi médiaplatformokon végzett tényellenőrzést, mint a Facebook, az Instagram, a Tiktok, vagy az X.
Sajnos, nagyon úgy fest, hogy ezeknek a több milliárd felhasználót elérő és mozgató platformoknak a vezetői és tulajdonosai épp az ellenkező irányt választották. Mark Zuckerberg, a Meta vezérigazgatója nemrég jelentette be, hogy cége megszünteti az együttműködést a független factchecker-csoportokkal, és a továbbiakban az Elon Musk-féle X-hez hasonlóan a felhasználókra bízza a platformon megjelenő tartalmak ellenőrzését. “Félő, hogy ez az eszköz nem lesz elég hatékony ahhoz, hogy gátat vessen az álhírek virális terjedésének” – írják a szerzők.
Chen és kollégája úgy látja, hogy a fentiek fényében égető szükség lenne arra, hogy a közösségi platformok működését kormányzati szinten szabályozzák. A törvényhozóknak és a jogalkalmazóknak a jelenleginél jóval aktívabb szerepet kellene vállalniuk a klímaváltozás-tagadás elleni harcban; tevékenyen hozzá kellene járulniuk ahhoz, hogy enyhítsék a témával kapcsolatos politikai természetű ellentéteket, és helyreállítsák a szakértőkkel szembeni bizalmat.
Mint írják, a felhasználók edukálásában a kommunikációs szakembereknek is részt kellene venniük: olyan programokat, kezdeményezéseket kellene kidolgozniuk, amelyek erősítik a digitális írástudást, és arra ösztönzik az internerezőket, hogy tudatos netizenként csak az ellenőrzött és több megbízható forrás által is megerősített információkat fogadják el.
by 
